Délmagyarország, 1983. augusztus (73. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-20 / 197. szám
Szombat, 1983, augusztus 20. l Ikrek hava Sőtér István évtizedei Nemrégiben ünnepelte 70. születésnapját. Ebből az alkalomból szülővárosában. Szegeden is köszöntöttük. ahol ünnepi irodalmi esten idézték alkotó évtizedeit, művészi, irodalomtörténeti és műhelyszervezői pályájának állomásait, illusztrálva mindezt regényeinek, esszéinek részleteivel. Szegedi látogatásakor ültünk le beszélgetni a hét évtized különleges párhuzamairól. — Az ikrek havában született, s mintha ennek a csillagképnek párosa végigkísérte volna életét Így van ez Szegeddel is. Itt élte ifjúkorát, s ez a város irányitota a tudási pálya vonzásába. — Az ikrek jegyében születtem: hajlamom mindig is két irányba vitt. de mindig párhuzamos irányokba. Szeged a gyermekkor és az ifjúság terepe számomra elsősorban. Tizennyolc éves koromig éltem itt. de sohasem tudom kitörölni magamból ezeket az élményeket. Akkori emlékeim meghatározzák életemet, cselekedeteimet, döntéseimet, sót írásaim hőseinek jellemét is motiválják anélkül. hogy tudnék róla. Persze, bennem más Szeged-kép él, mint amilyen arcát ma mutatja a város. Az első világháború ajatti és utáni Szeged halódó határváros volt, melyet Alsóváros végtelen nyugalma. Felsőváros színekben. hangulatokban gazdag szűk utcácskái, a mai Petőfi Sándor sugárút kockakövein szekereikkel piacra döcögő paprikások, kékfestők, sajtúrosok és gyógvfüvesek szerdai és szombati ébresztője, a piacok fülemben őrzött zsongása, lefényképezett színes kavalkádja és néha megérintő illatftzöne jellemez. Szeged ma életerős, duzzadó város! Nosztalgiámban nagy segítségemre van Péter László városkalauza. melv több roint topográfia — emlékidéző művészeti, művelődéstörténeti album. Második találkozásom Szegeddel az ötvenes évek forduló iára esett. A szegedi egyetem tanára lettem, feleithotetlen emlékeim között tartom számon az Auditórium Maximum esti óráit. ahol B-lzacról. Stendhalról. Shakespeare-ről beszéltem. Ez a négy szegedi év beleszólt életembe — a tudománv vonzásába kerültem, eljegvzett az irodalomtörténet —. professzori tanulóéveim voltak ezek. az analízis és szintézis iskolája. a koncentrálás erőpróbája. Az egyetem falai között virágzó élet folyt. A népi kollégisták és szakérettségisek évfolyamai merőben különböztek az előttük és utánuk következőktől. coha nem éreztem a kulturális vonzódásnak, a tudásznminak olvan ereiét, mint ott. Bár nem voltak kellő ismereteik, műveltségükben sok fehér folt tátongott, de kíváncsiságuk, őszinte érdeklődésük, szellemi éhségük leküzdötte a nehézségeket. Ha néha eljutok Szegedre, úgv érzem, énem legmélyebb rétesébe érek. Ez a város nekem nem ábránd vagv álom, bár reggelente még mindig úgy szoktam ébredni, hogy szegedi utcákat érzékelek magam körül. — Sőtér Istvánt két iskola nevelte. A budapesti Eötvös Kollégium — ahol ma 'az MTA irodalomtudományi intézetének vezetőjeként dolgozik — és a párizsi École Normálé Supérieure. — Valóban e két iskola, vagy nyugodtan merem mondani műhely, vértezett föl tudományos ismeretekkel és jelölte ki a szellemi tájékozódás irányait A szegedi középiskolás esztendők után — ahol olyan nagyszerű barátaim voltak, mint Ortutay Gyula, Bibó István, a hamar elfeledett Reitzer Béla és a kitűnő muzsikus, Sill Fülöp — a budapesti Eötvös Kollégiumba kerültem. Számomra meghatározó szellemi élményt jelentett az igazi műhelyjelleg. a magas' intellektus, a tudományos, színvonal. Én lehettem olyan helyzetben, mint később szegedi tanítványaim. A tanárok között említhetem Gyergyai Albert, Pajzs Dezső, Szekfű Gyula és mindenekelőtt Gombocz Zoltán nevét. A párizsi École Normálé Supérieure egy lépcsővel magasabb szintű műhelye volt a szellemi elit képzésének. Azt is mondhatnánk, hoev a budapesti kollégium ennek a műhelynek a filiáléia volt. Egy évfolyamon tanultam a néhai Pompidou elnökkel. Mindkét iskola a gondolkodás szabadságára, a belső fegyelemre nevelt, hagyomány és újítás szerves egységére figyelmeztetett: belénk oltotta az értelem és szehvedélv egymást kiegészítő szerepét, elmélkedés és cselekvés kölcsönhatásait. Amikor hazatértem ebből a nagyszerű intézményből, állás nélküli ingyenes könyvtári gyakornokként kezdtem dolgozni. Hát ennyit jelentett akkoriban Európa első iskolájából megtérni szülőhazámba. — írói munkásság és tudományos tevékenység. bár némi fáziskéséssel, de hosszú évtizedek óta eavmást kiegészítő párhuzamosságban halarozza meg Sőtér István pályáját. — Az írói léttől jutottam el az irodalomtörténethez. képzettségem szerint filológus, törtenész es nyelvész vagyok. Úgy hiszem, hogy aki írásra adja a fejét, ismernie kell saját műveltségét, világképét, választott hivatása múltbeli terepét, akkor könynyebben megismerheti másokét. Ha a régi korok szépíróinak alkotásmódját is képes vagyok megismerni. történetiségében is látom az irodalmat. Munkásságom éppen ebből a felismerésből kapcsolódott az irodalomhoz és a tudományhoz. E kettő vonzása egyúttal kölcsönös impulzusforrás, gyümölcsöző egymásrahatás is volt. Első regényeimben — Fellegiárás, A templomrabló. A kísértet — nemzedékem útkeresését, az ifjúság szellemi kalandjait igyekezett föltérképezni. A felszabadulást követően a Hídszakadásban és a Budai átkelésben leszámoltam az ifjúság romantikus ábrándjaival. szerettem volna kritikus szigorúsággal szembeiízni a magyar valósággal. Tán ezt teljesítette ki a trilógiává szerveződött Bűnbeesés, Az elveszett bárány és a Budai oroszlán. Tudatosan kerestem a szépírói munka mellett az irodalomtörténeti párhuzamokat, elméletileg igyekeztem tisztázni hozzájuk fűződő kapcsolataimat. Először a tizenhetedik század francia retorikai irodalmával foglalkoztam, majd a francia és angol írókról készített portréimban nemzedékem arcát is kerestem, s föltérképeztem az irodalmi játékosság természetrajzát. Érdeklődésem később a tizenkilencedik század második felének magyar irodalmát pásztázta: könyvet írtam Jókai Mórról, Eötvös Józsefről, Madách Imréről, nagyobb tanulmányt Katona Józsefről. Saéchenyi Istvánról. Arany Jánosról. Mikszáth Kálmánról. Eredményeimet és tapasztalataimat a Nemzet, és haladás című monográfiában összegeztem. Később portrésorozatot' írtam a huszadik századi irodalmunk klasszikusairól. többek között Babits Mihályról.' Krúdy Gyuláról. Németh Lászlóról, Szabó Lőrincről és Radnóti Miklósról. Világirodalmi tájékozódásomat is igvekeztem fönntartani. s az összehasonlító irodalomtörténet-írás korszerű módszereinek bevezetésével bekapcsolni a magyar irodalmi gondolkodást a nemzetközi tudományos élet szférájába. F, szándékból sz.ülettek Werthertől Szilveszterig. Félkör és Gyűrűk című gyűjteményeim. Generációk. irodalomtörténeti nemzedékek munkáin keresztül vizsgáltam a nemzet sorskérdéseit, s ezekből meg kellett állapítanom. hogy a kettő áthatja, át is világítja egymást., révükön eljutunk a forrásokig, s megértjük a mai hajtásokat is. — A Magyar Tudományos Akadémia irodalomtudományi intézetének élén — melyet negyedszázada irányit — milyen feladatokat oldanak meg. s mint szépiró. milyen terveket dédelget? — Az irodalomtudományi intézetben — mely egykori iskolám falai között, az Eötvös Kollégium épületében székel — szerteágazó elméleti kutatómunka folyik. A műhelyekben készül a marxista esztétika korszerű kézikönyve; a legmodernebb ismeretek szintézisének megteremtésével foglaljuk össze a felszabadulás utáni magyar irodalom történetét: összehasonlító irodalomtörténeti kutatások nyomán a hazai tudományos eredményeket igyekszünk beágvazni a világirodalom nagy áramaiba, s összekapcsolni a nyugat-európai kutatások eredményeivel. Ami szépírói ambícióimat illeti: nemrégiben jelent meg Bűnbeesés című regényem átdolgozott kiadása. Most ismét egy régi könyv megújításán dolgozom, mert egyre inkább rájövök. mi minden maradt ki regényeimből, amiket megírásuk idején nem érzékelhettem: szín és hangulat, emberi jellemek fejlődését meghatározó okozatok, megannyi társadalmi összefüggés mozgatórugója. szélesebb horizontú összefüggés. A templomrabló átdolgozása köt le mostanában. A cselekmény a francia megszállás idején, Szegeden játszódik, a kor furcsa, fojtott, nyomasztó légkörében. Sőtér István több mint ötven éve Budapesten él, mégis szegedinek érzi magát. Egyik vallomásában elmondta, hogy két író van. akit másképpen olvas, mint a többit: Tömörkény István és Juh'-? Gyula. Az előbbit nemcsak a szegedi p de a magyar novella egész mezőnvében a legnagyobbak közé sorolja. Szeged jelentette számára a gyerekkort, az egyetemet és a Várost. A várost, melynek lelkében van valami kettősség: készségesen befogad, de n^ha túl korán behódol annak, amit nem ismer eléggé. Sőtér István hűtlen hűsége nagyszerű példa kötődésre és kiteljesedésre, vonzásra és kisugárzásra, a lokális és az általános érték szintézisére. Nem hiába az ikrek jegyében született — hetven esztendeje. TANDI LAJOS