Délmagyarország, 1983. augusztus (73. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-19 / 196. szám

CsfTforíők,- 1983. augusztus 25. 5 Színes paletta SZEGEDI ÜNNEPI HETEIc Háry János daljáték — bemutató előadás a dómszínpadon, este fél 9-tőL I. Országos Táblakép-festészeti Biennále. Kiállítás a Móra Ferenc Múzeum Horváth Mihály utcai Képtárában, és az Ifjúsági Házban. * 5 Féner Tamás Balázs Béla-díjas fotóművész és Kürti Mihály fotókiállítása a Bartók Béla Művelődési Központban, szeptember 4ig. Váró Márton szobrászművész alkotásai a Móra Ferenc Múzeum Kupolagalériájában, augusztus 30-ig. Vankóné Dudás Juli népművész kiállítása a Juhász Gyula Művelődési Központban, augusztus 30-ig. „Tudománnyal a népért", az akvarista szakkör jubi?umi kiállítása a SZOTE lóm téri Oktatási Inté-tében, augusztus 31-ig. Szeged múitja, jelene, jöóje — várostörténeti kitiltás a várkertben. A Móra Ferenc Múzeum állandó kiállításai: Ember és környezete; Rippl-Rónai József alkotásai; Lucs-képgyííjtemény; Hunok, avarok, magyarok; Buclay György-szoba; Csongrád megyei parasztbútorak és -viseletek: Csongrád megye gyógyszerészeiének múltjából. ifj. Lele József néprajzi gyűjteménye, Szeged-Tápé, Vártó út 4. - ; Vitorlázórepülő Féner Tamás fotókiállításán Kellemes dolog az ided Szegedi Ünnepi Hetek kiállítási programját, így a záráshoz közeledve, ismételten csokorba kötni. Az összefoglalás talán újabb fogódzókat, lendületet, tájékozódási pontokat jelenthet a jövő évi elképzelésekhez. Nem lehet könnyű megtervezni egy kéthónapos rendezvénysorozat kiállítási ajánlatát, különösen, ha olyan sok szempontot kell figyelmbe Venni, mint nálunk. A tárlatoknak láthatatlan szálakkal, de kapcsolódniuk kell az ünnepi hetek egészét meghatározó szellemi kínálathoz; palettájának színesnek, népszerűnek kell lennie, olyannak, ami a nagyszámú érdeklődőket nemcsak új ismeretekkel, élményekkel gazdagítja, de az sem baj, ha az emberek jól szórakoznak, hasznosan töltik idejüket a művekét befogadó falak köÖrzse — Kezdetben statisztáltam. Aztán az Opera kórusában énekeltem. Háromszor próbálkoztam a főiskolán, sikertelenül. Egyszer Békés András odajött hozzám és azt mondta, maga az igazi Lola. Féltem. László Margit, Házi Böbe után én . .. Lola sikert hozott, beteljesedett titkos vágyam, szólista lettem. — De nem az Operában. — Elmentem énekelni Horváth Zoltánhoz, Pécsre. Előbb kis szerepeket adott, később jöttek a nagyok: Carmen, a Trubadúr cigányasszonya Azucena, Eboli hercegnő a Don Carlosban, Cherubin apród a Figaróban. A Pécsett töltött nyolc év Liszt-díjat hozott. Egy esztendőt énekeltem Debrecenben, onnan kerültem vezető mezzónak vissza az Operába. — Háry örzséjét régóta alakítja, hol a helye szereprepertoárjában? — Vidéken mindent elénekeltem, kivéve örzsét. ..Kedvéért" lemondtam Eboliról. Bevallom, a nagy ragaszkodás Melis miatt volt. A Kékszakállúval a világot bejártam. a Carment kilencvennyolcszor énekeltem, Azucena a kedvencem és örzse is ott van, közel a szívemhez. Négy éve alakítom. A népdalénekléshez eleve meglevő szeretetem, hajlamom Melis mesteri produkciói mellett bontakozhatott ki, ő tette ezügyben munkámra a hitelesség bélyegét. — Mészöly Katalin nevét és hangját a hazai közönség jol ismeri. Külföldön hol. milyen színpadokon énekelt? A milánói Scalaban három emlékezetes estél töltöttem. Egyébkent tizenhárom országban vendégszerepeltem. Európán kívül Mexikóban és Kairóban. Szeretettel gondolok a moszkvai Kongresszusi Palotára. A Trubadúrt adtuk — namdeaki íeit a színpad méreteitől, a hatezres nézőtértől. Rólam megjegyezték, otthonosan mozgok. Nem győzök hálás lenni a Dóm tér deszkáinak, mert itt Szegeden tanultam ki a nagy színpad technikáját. — A főiskolára nem járt, hangja, dallamvezetése mégis iskolázott, zeneileg művelt. Kitől tanult énekelni, kinek köszönheti, hogy világhírű énekes lett? — Meg fog lepődni; a férjemnek, Horváth Bálintnak, aki tenorista az Operában. Mondhatom, tíz éve ő konrollál, ő „tartja karban" a hangomat. — A tehetség diadalmaskodik. Az ön karrierje a szólásmondás• legékesebb bizonyítéka. Mit szeretne még énekelni? — Már csak Saint-Sa'éns Delilája hiányzik. Hátha Szegeden egyszer műsorra tűzik. Boldogan vállalnám. Mag Edit zött. A 15 tárlat állta a próbát! A mostani szezon mindenképpen legfontosabb, a jövő szamára iegjelentősebb képzőmüv észeci seregszemléje az I. Szegcdi 'iáblaitépfestészeti Biennale. • A Móra Ferenc Múzeum Horváth Mihály utcai képtárában és az Ifjúsági Házban szeptember középéig még látható a l"ö művész 200 festménye. Jó választás volt Szegednt juttatni a legnépszerűbb, legkereseí.ebb ép legnagyobb mennyiségben termo műfaj kétévenkénti fórumát. S bár kissá tűi hordott óriás csecsemőhöz hasonló az első bemutató; bár a középszerű uralja a mezőnyt, emlékezetes színek azért akadnak a szürke palettán, s kár volna az első félsiker nyomán a fürdővízzel kiönteni a gyereket. A szíjjyorjMért ne$n a rendezők, a szervezők, a mecénások felelősek elsősorban, hanem a művészek. Azok, akik nem tartották fontosnak — valódi vagy vélt sérelmek, presztízsszempontok vagy egyszerű érdektelenség miatt — a részvételt, azok, akik megelégedtek rutinmegoldásokkal. a jelenlét puszta dokumentálásával. Jó lenne, ha a Magyar Képzőművészek Szövetségének festőszakosztálya ilyen szempontok alapján is mérlegelné az első szegedi fölsorakozást. Egy szerencsés véletlen folytán nagyszerű kiállítással, maradandó művészi élménnyel gazdagodtunk: a Móra Ferenc Múzeum dísztermében nagy kiállításon láthatiuk Rippl-Rónai József életművének keresztmetszetét reprezentáló festményeket és rajzokat. A huszadik század e kiváló magyar piktorának ritkán látható képei alkalmat adtak a maradandó élményszerzésre, életművének kikerekítésére és a mérlegvonásra kortársak és utódok között. Ország Lili. Schéner Mihály, Szilvitszky Margit, Váró Márton, Vankóne Dudás a kiállítási programra Juli — nemcsak ismert, de képzőművészeti életünk különböző terepein meghatározó nevek. Egyéni kiállításaik az utak sokfélegégét, a kifejezésmódok gazdagságát, a műfaji és stiláris kísérletek útjait is reprezentálták. A nemrégiben elhunyt Ország Lili a szentendrei iskola tápláló műhelyétől jutott el egyéni hangú, a múltat a jelennel szembesítő, különleges üzeneteket hordozó „papirusztekercseiig" és élet-Labirintusáig. Schéner Mihály a magyar népművészet formakincséből — korabeli kismesterek használati és dísztárgyainak, és a gyermekjátékok világából — teremti meg szuverén és modern plasztikai birodalmát. Vankóné Dudás Juli galgamácsai parasztfestő asszony a naiv alkotók tiszta ámulatával, precíz elbeszélő készségével menti meg számunkra a Galga menti táj hajdani jeles napjait, népszokásait és a mindennapi munka eseményeit. Váró Márton márványszobrai a klasszikus görög szobrászat szépségeszményének bűvöletében születnek, nőalakjai torzóvoltukban is teljes élet- és szahadságigenlést fejeznek ki. Szilvitszky Margit azon textilművészeink közé tartozik, aki természetes anyagokkal — vászon, karton, papír —, s>. legegyszerűbb alkotói gesztusokkal, az analízis lépcsőíohabt végigjárva jut el a. szintézis közelébe. Tértextiljei új utakat jeleznek j parra ü vészetünkben. A karigazgató Iparművészet — micsoda színes kínálat a mostani programban! A vásárhelyi cse repes h a gyományok legismertebb testvérpárosa, Móvus Sándor és Ferenc rendezett kiállítást. Előbbi a SZGTE oktatási épületének előcsarnokában, utóbbi a kiskundorozsmai művelődési házbon mutatta be pompázatos nép; kerámiáit. A lakberendezés jegyében — a hagyományokhoz híven — ismét a képcsarnok Gulácsy Lajos-termében rendeztek két bemutatót. Műanyag bútorokat. modern vonalú lámpacsaládokat és kisbútorokat állítottak ki. majd három keramikusművész lakásdíszítő alkotásait mutatták be. Ehhez a vonulathoz kapcsolható a Szegedi Nyomda múlt évi legszebb termékeinek bemutatója. Megszakadt egy nemes hanyománv — elmaradt az amatőr fotóklubok szegedi szalonja. A döntés helyességén lehet vitatkozni annak ellenére, hogy az utóbbi időben valóban esett a tárlatok színvonala, csökkent az érdeklődés. Helyette Féner Tamás egy régebbi kollekcióját hozták el, rendkívül szellemes rendezésben. Bemutatkozott a tavalyi nagydíjas, a korszerű valóságfotózás fiatal képviselője, Kürti Mihály. Soha rosszabb kínálatot, soha alacsonyabb színvonalat! T. L. Jancsi — huszonötödször Zsémbes a generális Dufla „Ejnye Zsuzsika, hát nem kerített rám való csizmát!" — morog, dohog ragasztott bajusza alatt. Hiába. Az öltözőben készülődő kollégák és Zsuzsika is hangos kacajra fakad (látják, a düht inkább csak mímeli), „Jancsikám, azonnal szerzek" — kiáltja Zsuzsika és szalad csizmát keresni. (Kovács) János újra itthon, szegedi szinpadon. Keresztnevén szólítják, mert mindenki tudja, ez Ö! A Háry ban három epizódszerep alakítója. — Sokat dolgozom Pesten, rengeteget — sóhajt elegedetten. — A radtoban hallhattuk a Házmestersiratót. amelynek remek főszereplője volt. Milyen darabokban játszott meg a Vígszínházban? — Elmondom a jelenet végén, már mennem kell — valóban, szólítják a színpadra, ahol... Kovács János jól ismert alakja, jellegzetes telt, dörgő hangja láttán-hallatán a nézők felismerik.. „Ott jobbra, az a „Kovács" — suttogják. Igazi karakterszínész. ^ Újra az öltözőben . .. — Nagyon szeretek a Vígben, érzem, ragaszkodnak hozzám, megbecsülnek. A nézők pedig tapsolnak. Játszottam az Elefántemberben. az Uri-muriban. mit is még? — fújtat a melegtől, jókedvűen, mosolygósan. — Ne feledkezzen meg a tévé- és mozifilmekről. — Na, hát tudja maga! Klapka légió, Bajuszverseny, Higgyetek nekem. Elég, vagy soroljam tovább? — Szegedi szabadtéri? — Idén huszonötödször. Én is jubilálok. Szerepeket ne kérdezzen! (Aztán engesztelőleg mond néhányat, miközben új jelmezét igazítja.) Bank bánban Tiborc, Cigánybáróban Pali. a Hárvban meg valamennyi epizódszerep. Ezek az utóbbiak. — No és Szeged, a barátok, az ismerősök? — Minden második hónapban itthon vagyok. Recsegő hang hallatszik a hangszóróból; „Már hívaok—z m. & Molnár László Ha tíz zenekedvelő, de laikus embert megkérdeznének, ugyan mondja el, szerinte miben is áll pontosan a karigazgató ténykedése, erős a gyanúm, hogy legalább hét — feltehetően intelligensen bár —, csak ötölne-hatolna. Nem karmester, nem is igazgató, nem is csak egyszerűen kórusvezetődirigens. Molnár László, a színház és egyben ezúttal a Háry-előadások karigazgatója azt mondja, mindez együtt és egyik sem, tehát a laikus gyötrődése a képzeletbeli kérdés hallatán . legalábbis érthető. — Valóban vannak bizonyos adminisztratív, feladataim is. de ezek nem „igazgatóiak". Az elnevezés tehát kicsit tényleg félrevezető. Ugyanakkor munkámban a vezetői felelősség adott: fegyelmi ügyekben, kitüntetések, átminősítések, hasonlók esetében dönteni kell. Persze a dolgom elsősorban és igazán a művek betanítása, a karmesterekkel történő szakmai egyeztetés, a bemutatandó produkció teljes „istápolása". Bábáskodom, vezetek. tanítok — de zenész vagyok. Ez a legfontosabb. A zeneművészeti főiskola zeneszerzésszakán Farkas Ferenc tanítványaként végzett 1968-ban. Szolnokra került, ott kezdte el foglalkoztatni a filharmónia, majd a nyíregyházi tanárképző főiskola következett, ahol adjunktusként hat évig tanított, és vezette a Szabolcsi Szimfonikus Zenekart is. öt éve él és dolgozik Szegeden, főállásban a szimfonikusok karnagya. a színházban is karmester, de az énekkar1 karigazgatója, s egyben a DÉLÉP Zenebarátok kórusának vezetője. — Zeneszerzés szak, karmesteri státus, zenepedagógusi munka, karigazgatói ténykedés. Hat, hogy is van ez? Mosoly és nekibuzduló magyarázat-monológ. — Amikor a városba kerültem, azonnal, szinte automatikusan bekapcsolódtam a színházi munkába éppúgy, mint a szabadtéri játékok bennünket érintő zenei foglalatosságaiba. Vaszy Viktor halála után átvettem a Zenebarát-kórust, de a tendencia az volt. hogy a színházi és a Zenebarát-énekkar együtt lépett föl a szabadtéri játékokon, tehát így könnyű dolgom volt. Kezdetben ugyan erőteljesen támaszkodni kellett pesti kisegítőkre de néhány éve egyre inkább saját erőből tudjuk megoldani a dolgot. Igaz, a férfikarban 25 kisegítőt most is alkalmaztunk a Hunyadiban ... Ami a kérdést illeti: igazából mindig karmester akartam lenni, már főiskolásként próbálkoztam, de az akkori rendelkezések nem tették lehetővé a párhuzamos képzést, fgy afféle magamképezte karmester vagyok, s a karigazgatói munkakör bizony háttérbe szorítja a zeneszerzést is. Mindazonáltal nem tettem le róla. most Kollázs II. című, a városi tanacs korábbi megbiáűfcíbvi, teáik saoraemfe nyemet felvételre bekérte a rádió. Szóval szeretnék a jövőben komponálni is ... — A karigazgatói munka viszont, időigényességén túl, egyébként sem lehet valami problémamentes ... — Hát nem. A színházban kis létszámú az énekkar. A Dóm téri színpad adottságai nagy kórust igényelnek, a színházi repertoár is gyakran hatalmas, osztott kórusú operákat tartalmaz, gondoljunk például a Nabuccóra vagy a Don Carlosra. A Zenebarátok kórusával levő kapcsolat révén valamicskét tudunk segíteni a dolgon, de ez sem megy mindig simán ... Mivel másodkarmesterként a szabadtérin is, a színházban is dolgozom, jócskán van alkalmam megismerni a zenekar és a kórus életét, és nemcsak szakmai szempontból. Például meglátnom azt. hogy mindkettő tagjainak bérszínvonala oly aggasztóan alacsony, hogy nem csoda, ha nagy a fluktuáció. Holott egy kórustag annál értékesebb, minél nagyobb a repertoárja . . . Nagy baj, hogy a fiatalok anyagi és egzisztenciális okokbol két-három év után elmennek, s kicsit „sziszifuszi" alapon kell újrakezdeni sok mindent. E tény, enyhén szólva, nem villanyozza föl a karigazgatót... Az viszont sohasem okoz gondot, ha a fárasztó és gyakran nem valami magasröptű betanítási munkában kell „gyötrődnöm". — Milyennek ítéli meg c szegedi kórus szakmai színvonalát? — Egyértelműen jónak. A legutóbbi bolognai ut is bizonyított: igen rövid idő alatt egy igen nehéz teljes misét és egy Schubert-melodrámát kellett megtanulni idegen nyelven — és helytálltunk. Igen jó teljesítőképességű a kórus, szerintem nemcsak országos, de európai viszonylatban is. Bár. ha a nagyszínház végre meglesz, ennyien, így, harminchatan, oda nem mehetünk. Különösen a tenorszólamban tannak komoly utánpótlási gondjaink, a női kar ugyan jobban áll, képzettsége is magasabb, de például az altot ott is fejleszteni kellene... Általában illúzió az a nézet, hogy „megvagyunk, eddig is volt valahogy A színvonalat megőrizni es fejleszteni kell, nagyon nagy munkát vállal magára a kórus. hiszen nemcsak a szabadtérin és az operákban, de az operettekben is föl kell lépnie, s mivel az operett a prózai tagozathoz tartozik, még a gazdája is több . . . És iiven időigényes, gyakran 40—50' előadást megérő produkciókban végzett munka nem valami vonzó ilyen fizetésekért. Országos viszonylatban is igen rosszul állunk bérügyekben. — Nagy munkát vállal magára a kórus, mondta. Hát az, aki — most már tisztázva, hogyan és menynyire — karigazgató? — Nekem nem terhes a legkevesbé vonzónak tűnő munka sem. Ebben a sokrétű tevékenységdömpingben érzem jól magam. Igaz, a koncertkarmesteri foglalatosság áll a szívemhez legközelebb. de a legtöbbet összességében az egész munka pedagógiai jellege jelent. Hiszen a karigazgató, a karmester: pedagógus. Tanítani még az előadáson is, hogy szemernyit se romoljon a mű állaga — ez a cél. Egy igazán vérbeli zenész működésében mindez egybe-, forr, szétválaszthatatlan. Egyébként sincsenek par excellence koncert- vagy operakarmesterek. Vagy éppen karigazgatók . .. — Elégedett? — Tulajdonképpen igen, de tudja, ha egyszer azért megérhetném, hogy a Dóm téren ne csak rendelkező próbán dirigálhassak, hanem a hátam mögött hatezer emberrel ... Dotrrenhes- I«*sb!»