Délmagyarország, 1983. augusztus (73. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-16 / 193. szám

Kedd, 1983. augusztus 16. Nagyszerű halettgála Befejezték szegedi vendégszereplésüket a leningrádi táncművészek SZEGEBI ÜNNEPI HETEK I. Országos Táblakép-fes-! tészeti Biennále. Kiállítás a Móra Ferenc Múzeum Hor-1 válh Mihály utcai Képtárában, es az Ifjúsági Házban. Féner Tamás Balázs Béla-dijas fotóművész és Kürti Mihály fotókiállítása a Bartók Béla Művelődési Központban, szeptember 4ig. Váró Márton szobrászművész alkotásai a Móra Ferenc Múzeum Kupolagalériájában. augusztus 20-ig. Vankóné Dudás Juli népművész kiállítása a Juhász Gyula Művelődési Központban. augusztus 20-ig. „Tudománnyal a népért", az akvarista szakkör jubileumi kiállítása a SZOTE Dóm téri Oktatási Intézetében. augusztus 21-ig. Szeged múltja, jelene, jö' vóje — várostörténeti kiállítás a várkertben. A Móra Ferenc Múzeum állandó kiállításai. ífj. Lele József népraizl gyűjteménye, Szeged-Tápé. Vártó út 4. Mindenekelőtt adósak vagyunk a Giselle című fantasztikus balett szombati, második szereposztásának méltatásával. Akiknek módjuk volt megnézni a leningrádi Kirov Balett Gisellejének másik szereposztását, azok tapasztalhatták, hogy a fantasztikusan magas színvonalon. egységes koreográfiai és rendezői elképzeléseken. azonos alapokon megvalósított produkciókat is miként színezhetik, gazdagíthatják, motiválhatják a főszereplők sajátos egyéniségei, a lényükből áradó különösség. Míg a pénteki premieren a Giselle—Albert-párost táncoló Galina Mezenceva és Konsztantyin Zaklinszkij némileg zaklatottabb, dinamikusabb, vibrálóbb alakokat formált, addig a szombati előadás kettőse, Irina Kolpakova és Szergej Berezsnoj a szinte 'testetlen légiesség? a lebegő költőiség, a mozdulatokban feloldódó érzelmek kitel.iesítói voltak. Táncuk az egész művet még inkább éterivé emelte — stílusosan szólva, ez a balett világ már lábujjhegyen is alig érte a valóságot. Káprázatos teljesítmény — nem véletlen, hogv Kolpakova a világ egyik legkeresettebb prímabalerinája. akinek méltó társa az elegánsan férfias Berezsnoj. Vasárnap este — harmadik fellépésükön — olyan koncertmüsorral lepték meg a közönséget, mely bebizonyította. hogy a Kirov Balett amellett, hogy a klaszszikus orosz hagyományok hűséges őrzője, ápolója és tolmácsolója, érzékeny korunk hangjaira, a modern zenére, a balettműfaj új törekvéseire. Nemcsak a klaszszika költőiséget. fenséges lebegését képesek tolmácsolni, de napjaink zaklatottabb. feszítettebb, indulatosabb emberi kapcsolatainak vibrálásait is. Az akrobatikus elemek éppoly szervesen épülnek be táncaikba, mint ahogy a viszszafogottabb* árnyalt mozdulatok. Az első rész balettszvitje Chopin zenéire készült. A koreográfia Mihail Fokin munkája. Három szólótáncosnő — Gabriella Komleva, Natalja Pavlova és Nyina Szoldun —. egy férfitánoos — Jevgenyij Hyeff — és a női kar pompás átéléssel, a szólók és a kartáncosok kapcsolódásának plasztikus kiemelésével, a zenei mélységekhez való idomulással igazolták, hogy Chopin zongoradarabjainak átiratai is alkalmasak a magas szintű táncadaptációra. A leggazdagabb, stílusokban legszínesebb az est második része volt. Kezdődött Borisz Eifman koreográfiáSzőke Tisza '83 Fülbemászó dallamok, villogó fények, csillogó toalettek, jposolygó arcok, finom mozdulatok, csinos hölgyek, elegáns partnerekkel — tették látványossá, mi több emlékezetessé a Szőke Tisza '83 nemzetközi társastáncversenyt. amelyet az újszegedi Sportcsarnokban tartottak a hétvégi estéken. A tudósítást folytassuk tovább összegzéssel! Hisz mindenképp a kezdő sorok helyét illeti a nagyszerű eredmény: a sorrendben ötödik verseny valamennyi kategóriáját a házigazda szegedi Volán Társástáncklub párosai nyerték. Ám nemcsak a zsűrinek kellett dönteni, a közönség is nehéz helyzetben volt Közel ezren szavaztak a legszimpatikusabb párra, a legszebb női versenyzőre. „Miss Szőke Tisza" Pálinkó Lujza lett, partnerével öze Lászlóval osztozkodtak a 14—17 éves olaszországbeli Bagnis-testvérekk"l a legszimpatikusabb pár díján. E remek eredmények birtokában léphetett parkettre a magyar csapat vasárnap este a gálán. A versenyzők standard és latin táncokból adtak ízelítőt. Versenyen ki- I vül a gálaesten táncművészek, együttesek is felléptek, j így az USA-ból dr. Varga Gusztáv és M. Kecskés András, a neves magyar pantomimművész. Bemutatót tartottak a Modern táncstúdió táncosai (kissé hevenyészett műsoraikkal), láthattuk a Volán-klub utánpótlás csoportját, a Ki? Mit? Tud?ban ismertté vált Fanti-ékat (sajnos, egyik tagjuk hiányzott) és a Madocsa néptáncegyüttest, ahol Földes János 36 éve tölti be a vezetői tisztet A gála szünetében, öltözködés közben kaptuk „szóvégre" a bajnok szegedi csapatot. öze Lászlóval tavaly beszélgettünk, sportnak avagy művészetnek kell-e tekintenünk műfajukat, a táncot? A szegediele a közvéleményével ellentétben, továbbra is ragaszkodnak álláspontjukhoz művészet ez a javából. Mi csak azt tehetjük hozzá, ahogyan a Pálinkö^-öze, Palánkai—Zsilák. dr. Taráét—dr. Taroiine Tóth Erzsébet táncol, az valóban művészet. „A szép koreográfiát tanárainknak, a Felczán-házaspárnak köszönhetjük." — mondta Zsóka, miközben sminkjét igazgatta. Zsilák Zsuzsa, aki matematikus, folytatta: „Ruháinkat pedig Zsóka álmondja meg, sőt ő is varrja." Az öltözködésnél Palánkainé Ági szakavatott kézzel segédkezett, a versenyen mint „S" osztályú táncos bíráskodott. Nemrég még Palánkai László testvéEnyecli Zoltán felvétele révei ő is versenyzett (természetesen a Volán színeiben). A csapat férfitagjai dr. Taródi Béla vegyész, öze László szerkesztő, Palánkai László mérnök, a hölgyekre hagyták a válaszokat. Lujza sorolja a sikeres fellépéseket, a határon túl, Olaszországban. Jugoszláviában, Ausztriában, az NDK-ban jártak, 10 külföldi klubbal tartják a kapcsolatot. Szegedi sikerükhöz gratulálunk! M. E. jávai. amelyet Albinoni Adaggiojéjra készített. Jevgenyij Nyeffnek alkalma volt bemutatni, hogv a Dóm tér csupasz díszleteben (micsoda díszlet!) egyetlen test mozdulataival. a zenére szinte ott születő táncával hogyan képes kifejezni a szenvedő és győzedelmes, az elbukó és föltámadó, a megkötözött és mégis szárnyaló ember himnuszát. A Párizsi Notre Dame című balett kettősét Galina Mezenceva és Nyikolaj Kovmir táncolta. Esmaralda és Quasirnodo kettősében a tánc karakterformáló erejének, jellemrajzoló képességének tanúi lehettünk. EmelKedett pillanatokat szerzett az a modern, Leonyid Lebegyev által tervezett koreográfia, amely a huszadik századi spanyol zeneszerző. VillaLobos áriájára született Újszerű mozdulatvariációk, ellenpontok, disszonanciák jellemezték Natalja Bolsakova és Vegyim Guljajev kissé fanyar, ám rendkívül hatásos előadásmódját. Galina Mezenceva csodálatos haldokló hattyú volt a Saint-Saens-műre készített Fokin-koreográfiában. Az élet szépségét hirdető, ahhoz végsőkig ragaszkodó, s érte elbukó hófehér madár poétikus magasságokba emelkedett a pri ma balerina kimagasló előadásában. Megtorpant a harmadik részben a lendület, esett az est hőfoka. Minkusz Paquita című balettje a régi romantikus kompozíciók közé tartozik, ebből a divertimento részt mutatták be a leningrádiak Marius Petipa koreográfiájában. A karfestés sikerült, a karaktertáncok precízen kidolgozottak, pontosak és ihletették voltak. ám a rész kicsit szétszabdaltnak, hosszúnak és egysíkúnak tűnt. Annak ellenére éreztük e hiányosságokat, hogy kétség nem férhetett Tatjana Tyerehova, Tatjana ' Vasziljeva, Natalja Pavlova. Alla Szizova, Ljubov Kunakova. Tamara Mirzojan, Olga Csencsikcwa, Szergej Berezsnoj és Szergej Viharjev kiemelkedő képességeihez. Méltán zúgott a vastaps a leningrádi balettművészek szupergálája után. Háromnapos szegedi vendégszereplés után tegnap, hétfőn délelőtt búcsút vett városunktól a Lenin-renddel és az Októberi Forradalom Érdemrenddel kitüntetett Leningrádi Állami Akadémiai Kirov Opera- és Balettszínház táncegyüttese, akik a szovjet balettművészet negyedszázados szegedi vendégjárásának legfényesebb és legmaradandóbb emlékét szerezték. Tandi Lajos Képernyő Hiánygazdálkodás A kívülállókban leküzdhetetlen a kíváncsiság a művészvilág intimitásai iránt. Alighanem ez az egyik oka. hogy Vágó István vetélkedőműsorai népszerűség tekintetében „hajazzák" az összes többit. Bár neves közreműködői igen keveset beszélnek közvetlenül önmagukról, miközben mondják a „Fele sem igaz"-ságokat. igen sokat árulnak el magukról. Megtudhatjuk például, hogy a művésznő nevetgéléssel rejtegeti memóriazavarait; esetleg kiderül, hogy a palacsintát jobban szereti, mint a juhtúrós galuskát. Elégedetten hallgathatjuk, hogy Vágó valódi showman magabiztossággal csipkelődik szereplői rovására, sohasem a civilek, a játékosok kárára. ellenkezőleg, hozzájuk mindig különös tiszteléttel és megértéssel szól. Ez a másik vonzereje a játéknak, hogy tudniillik játszani Vehet benne, felhőtlenül, szabadon, mert nem arra megy a buli. hogy kinek-kinek megméretessék az intelligenciahányadosa. Sokan. sokszor megírták már, hogy Egry János meg Rózsa György hiába utolérhetetlen a masolygásművészetheij, vetélkedőik sosem lesznek oly igazi játékok, mint eme Fele sem igaz. Mert nem szeretünk leégni. Hiába, gyarló az ember, s hiú. Vágó Istvánnál legföljebb azt nem (tudjuk, hogy a világtörténelem és az egyetemes művészet mely nagy alakjai szenvedtek valamely nemi betegségben. S ez ugyebár nemhogy fogyatékosságunk, egyenesen erényünk. De ha a Rózsa azt mondja: „trükkös kérdés, róka fogta csuka, csuka fogta róka, 'ki fogta mind a kettő", .s nem tudunk válaszolni — a fekete telefonkészülékek . is elpirulnak. Egry „villamosszékétől" meg az isten mentsen, csak ránéz az ember, s föláll a hátán a szőr. Kizárólag kétlábon táró lexikonok) mernek beleülni. De eltértünk a tárgytól. Szóval Vágónál nem kéld megszégyenülni, nem lehet veszíteni, legföljebb fütyülős agyaggalambot nyer az ember, holott a neszkávé és a WC-papír hiányzik a háztartásból. Istenem, a Vágó sem mindenható; hiánygazdálkodásos világunkban ő is csak egyetlen hiánypikket tud nekünk: időnként fölhajtani: a játszi-könnyed szórakozás alkalmait. Miként Francis Durbridge, aki háromrészes krimifilmre való történetet talált ki. Sajnos, csak az első két részét láthattam, a harmadikat elmesélték, melyből kiderült, hogy a ködös Albionban még a rendőr atyja is kábítószeren szerzi vagyonát. E lehangoló végső tanulság hatása mindazonáltal gyöngének bizonyult legalább az én szememben, merthogy a Családi ügy első két részében a rejtvényfejtés izgalmai domináltak, ahogy az valamirevaló krimiben bevett. Ritkán látni együtt ennyi (hamis) nyomot, valóságos hadat a gyanúsakból, és ilyen körmönfont. trükkös bűnözök sem kergítik tucatszám a detektiveket Jelzem, ez a mostani felügyelő sem mindennapos egyéniség; képzeljék csak, amígi a papája titokban a drogokat csempészte, ő szintúgy titokban (álnéven) mesekönyveket írt, ezzel a fantáziamozgató címmel: „Reggeli az állatkertben". Mármost nyilvánvaló, ha a sorozatot csak ja szokványos krimi-izgalmakért nézte végig. aki nézte, akkor is gazdagabb egy új ismerettel: a tiltakozás valószínűleg örökölhető. Ámen. F. S.: a Magyar Televízió is lám, milyen jól titkolja, hogy az ég adta világon semmi, de semmi saját produkciója nincs, amit bemutathatna. Még a felmenőit sem szidhatjuk!) Sulyok Erzsébet Rádiófigyelő japán muzsikusoka magyarok bűvkörében Életünk, ahogy él(het)jük A közelmúltban hazánkba érkezett a sápporói Kodálykórus. Rövid budapesti városnézés után immár Szegeden beszélgettem Nakamura Takaóval, a kórus karnagyával és Tomita Tokiko szólistával. — Karnagy úr, tudjuk, a kórus 1976-ban alakult. Honnan jött az ötlet, kikből szervezte kórusát? — Hosszú magyarországi tartózkodásom alatt sok énekkart hallottam, magam is énekeltem a Liszt Ferenc Kamarakórusban. Műveiken keresztül ismertem meg a magyar szerzőket, olyanokat is, akik Japánban egyáltalán nem szerepeltek műsoron: Bárdost, Kocsárt. Karait, Kosát. A magyar kórusmozgalmat tanulmányozva rengeteg feltűnő különbséget vettem észre. Otthon a legtöbb kórus romantikus atmoszférát teremtő stílusban énekel. Szerettem volna bemutatni, hogy létezik más irányzat, ami sokkal zeneibb, korszerűbb és új lendületet szerettem volna adni a japán kórusmozgalomnak. A kórust Hokkaido Kyóiku Egyetem zenei- fakultásának hallgatóiból szerveztem, — Tomita Tokiko is a hokkaidói egyetemen végzett 1977-ben. Jelenleg mivel foglalkozik? — A Nyikikai hivatásos énekegyüttes tagja vagyok, opera- és koncertelőadásokat tartunk. A kórusban régóta szerepelek szólistaként Hándel Messiásában. Fourés Requiemjében működtem közte. Szólókoncerteken is fellépek, gyakran énekelek Kodály- és Bartók-népdalfeldolgozásokat. — Karnagy úr már tapasztalhatott egyet s mást. Mi a véleménye országunkról. zenei életünkről? — A világ gyorsan halad előre Japánban is, másutt is. A kultúra, az ipar, az élet fejlődése egyre nehezebb ütemű. Sajnos, éppen ez a gyorsaság az, ami lerombolja néha az emberi lét legfontosabb részeit, az emberi kapcsolatokat, s ez elembertelenedé6t eredményez. Itt, Magyarországon megmutatták, milyen lehet a boldogság, a zene, a szívélyesség. a szeretet. Sokkal több barátom van itt, mint otthon: közelebb érzem magam a magyarokhoz, mint a japánokhoz. Az sem véletlen, hogy a japánok nagyon szeretik ezt az országot. * A sapporói Kodállkkórus hangversenyét ma. kedden este fél 9 órai kezdettel a Muzsikáló udvarban rendezik meg. Regős Éva Ha ebben az árnyékvilágban eltöltendő hatvan-hetven esztendőnk alapminőségeit szemléljük, alighanem a lakás kerül az első helvre. Az a terület, ahol életünk privát szférája nasvobbrészt zajlik ahová bármikor viszsza lehet és kell is vonulni — menedékhely és várvédőbástya, családburok és életminőség-keret. Utóbbi kapcsán, az élet minőségi keretei apropóján hallhattunk pénteken délután a Kossuth-adón kiváló mondatokat Rádai Eszter Életűnk, ahogy éljük című. kéthetente jelentkező riportsorozatában arról, mennvire visszataszító hogv az illetékes hatóságok lakásügyekben is „főben" és nem emberben számolnak. számítanak. és intézkednek. A lakásmizéria leaközhelyesébb és „legtémább" témáink közül való, mindenki unásig ismeri a vonatkozó kényszerhelyzetek szociális abroncsait, melyek acélkeményen szorítják a kormányzatot és az illetékes hivatalokat, az építőipart — és legfőként a százezreket, akiknek lakás (LAKÁS. LAKÁS. LAKÁS!) kellene. Af, Életünk, ahogv éljük legutóbbi adása alapjában véve arról szólt, hogvan tudunk — mi. mindannyian — élni ama bizonyos keretekkel, amelyekre lakhrlvünk nagysága, beosztása, típusa lehetőséflet ad. Iflen ám. de a lehetőségek és sa.iát igényrendszerünk között a'kalmasint jóval nagyobb a szakadék annál, mint amennyit- a műsorban megszólalók véleményei mutattak. Például: „megmerevíti a lakásmozgást", úgymond, az. hogy „a magyarokra nem jellemző a dinamikus lakásmobilitás". Ez szép és fölöttébb tudományosan hangzik de könyörgöm, ki ne tudná, micsoda kálvária ma nálunk egy lakáscsere? Az emberek rendszerint egy életre .kötelezik el magukat egv — olvan. amilyen — lakás mellett, hallhattuk. Hogv mindez az esetek többségében kényszer, azt nem. S ha a sok-sok igaz. helytálló, differenciált, az ízlést. az életminőséget tanulni és tanítani felszólító kitétel mellett ismét a cím (Életünk, ahogvan éljük), tolakodik elénk — akár az ikszedik igénvlő a zsúfolt, emberi indulatoktól fülledt lakáshivatalban — ne feledkezzünk meg egy ici-pici módosításról: éle. tünk, ahogyan élhetjük. Merthogy ez van. S ha e jelentésváltozást nem kalkuláljuk bele jól fásült elemezgetéseinkbe, akaratlanul majdnem ama idegesítő stílus szószólói leszünk, amely szerint — körülbelül — az egv főre eső fogvasztás a bázishoz viszonvitva volumen. Meg a többi ... D. L-