Délmagyarország, 1983. július (73. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-12 / 163. szám

Ke(tí, 1983. jntius 12. 5 Váljunk el?! Nemrégiben szándékoztam riportot írni a válásról. Nem válást előidéző társadalmi és egyéb okokról, csupán arról, hogyan viseljük az utok szétválásának tényét, menynyire tudunk emberül búcsút mondani egymásnak. Hipotézisem az volt, a többség érzelmektől felfiúitan — erthető módon —, heves indulatokkal „játssza el a búcsűjelenetet" a bíróság ítélőszéke előtt. Nem botrányos, hisztériás ütközeteket hittem látni, egymás becsmérlését, sárba tiprását, csak legalább az egymásért való küzdésnek, a régen volt érzelmeknek utózöngéit Tudom jól, jobb érzésű ember mások előtt nem teregeti ki a szennyest. Ennek okán természetesen a bíróság sem alkalmas fórum a legbenső — egymás között már többször megbeszélt és meg nem oldott konfliktusok — újraidézésére. Két napon keresztül közel húsz bontópert és békítő tárgyalást ültem végig. Egy fö tapasztalattal: könnyen, könyn yelműen, közönyösen, érzelmektől mentesen mondjuk, váljunk el. Nem mindig, de a válások jelentős részében. Nem kardoskodom a családi poklok minden áron való látszat-fenntartásáért. A meg nem oldható ellentétek, a teljes zsákutcák valóban csak a különválás útján oldhatók meg. De nem egészen értem, miért tartja egyetlen megoldási lehetőségnek a válást az az asszony, aki 17 évi házasság után, hihetetlen érvként csak azt hozza fel: „nem értünk egyet a gyereknevelésben". Nemigen szorul bővebb magyarázatra ez esetben is, egészen más ok húzódik a szabadulni akarás hátterében. A valódi mély rétegekbe a bíró nem hatolhat. A legtávolabbi érzelmi szférákban rejlő inditékoK legtöbbször homályban maradnak. A bírónak nem is feladata a lélek mély rétegeinek feltérképezése. Törvény adta jogánál fogva munkaköri kötelessége „csak" annyi, hogy a házasság teljes és helyrehozhatatlan megromlását megállapítsa. S ez sok esetben csak viszonylagos lehet, hiszen — szociológiai és pszichológiai felmérések bizonyítják — a házastársak rendszerint az úgynevezett látszólagos okokat használjak fegyverként egymás ellen, míg a valóságos, az eltitkolandó intim okokat nemigen említik. Pedig a szakítás gondolatának megszületésében döntő erejük ezeknek van. Jóllehet, a véglegesen és visszavonhatatlanul megromlott házastársi kapcsolat helyreállítására a tágyalóteremben már _kevés a remény, mégis minden bíró arra törekszik, hogy békítsen, próbáljon jobb belátásra btrni, s együtt tartani két embert. Persze, kérdés, hogyan békítsen akkor, ha hamis szálon vezetik a felek, ha látszatkonfliktusok halmazával bombázzák, Ha ugyan nyilvánvaló a mondvacsinált kifogás, mégis bizonyíthatatlan. A bírónak sem ideje, sem módja, sém képesítése valamiféle pszichoanalitikus oknvomozásra. netán a válni szándékozók házasságterápiajara. Mindennek ellenére jó néhány elhibázottnak vélt házasság mentődött már meg a békítotárgyalásokon. Sokav ugyanis a tárgyalásokon nem a válási szándék törvényesítését várják, hanem hiszik, a bíróság képes meggyózni a másikat mindarról, amiről 6 már képtelen. Szem- és fültanúja lévén jó néhány békítőnek, mely között akadt sikeres is, meggyőződéssel írhatom — s ezt a bírói vélemények is alátámasztják —: szükség lenne olyan tanácsadóra, ahová mindazok bizalommal fordulhatnának, akik még meg akarják menteni házastársi kapcsolatukat. Mindazok, akik között még megoldható konfliktusok vannak, jórészt olyanok, amelyekről a bíró és az esküdtek csoportja előtt nem akarnak vallanj, de könnyebb szívvel, oldottabban, felszabadultabban nyílnak meg egy, a társas kapcsolati problérpák orvoslására hivatott szakember előtt. Nem olyan régen fejeződött be az a hathetes szemináriumsorozat itt, Szegeden, amely az elváltaknak próbált segítséget nyújtani, mindenekelőtt az érzelmrtársaskapcsolaiti életük rendezéséhez. Eső után köpönyeg, gondolhatja bárki. Mit old meg egy ilyen „utókezelő" kurzus? Joggal vetődnek fel ezek a kérdések, amikor dr. Bognár Gábor elváltakat segítő, meglehetősen elszigetelt vállalkozásáról hallunk. I,ehet, hogy meglepő, de voltak, akik szükségét érezték a szeminárium adta lehetőséggel újragondolni kudarcba fulladt házasságukat. Tizennyolc ember azért jött ide, mert kapaszkodót remélt a hirtelen rászakadt magány lélekgyötrő nehézségeinek legalább részleges megoldásában. Segítséget várt az új életforma kialakításához, a másiktól való elszakadás érzelmi feldolgozásahoz, az elszakadas es a kötés kettősségének könynyebb feloldásához. A résztvevők közül néhányan vallották : házassaguk menthető lett volna, ha a kurzushoz hasonló — csak éppen a válás előtt „megrendezett" — tanfolyamon • vehettek volna részt. Hiszen a váljunk el gondolata mindenkiben csak eldöntendő kérdésként születik meg az első rossz pillanatban. Ekkor még két út kínálkozik a megoldásra: az együtt maradás, vagy a törvenyes válás. S annak eldóntesehez, hogy e nem rövid ideig tartó dilemmázási folyamatban melyik lehetőség kerekedik felül — a mai házasságok jelentős részében •— nem lenne haszontalan külső segítség. Az orvosi gyakorlatban oly sokat hangoztatott prevenció, megelőzés nem mást jelent, mint azt, hogy a betegség megszületését kell megakadályozni, vagy legalábbis csírájában elfojtani. Ha megtámadja és elemészti az_ egész szervezetet, az orvos" már tehetetlen. Csakúgy. mint a bíró sok-sok bélütőtárgyaláson. Kalocsai Katalin Kanyarokban egy Szeged, Bréma és a Hold Mj adtuk a világnak Bolyai Jánost, Neumannt, Szent-Györgyit. Wigner Jenőt, Gábor Dénest. E földön született az Eötvös-féle torziós inga. a dinamó, a karburátor. a helikopter, mi több a Rubik-kocléa is ... Petőfi verseit száznál több nyelvre fordították le. Bartók muzsikáját a lappföldimeg a nyasszaföldi emberek is ismerik. Néha, úgy látszik, mindhiába. A gulasch. a paprikasch és a tsikosch délibábos legendája árvalányhajjal díszített csomagolásban: a külföldieknek ez ma is Magyarország. Készítettek a brémai rádió munkatársai egy hangos fotókkal díszített útibeszámolót nemrégiben Szegedről. Idegenfcrrgatas volt a címe. Volt benne sok-sok paprika és 'szalámi, továbbá a valódi szegedi gulasch receptje, maid szólt vagy két mondatot Halász Előd. az Európa-hírű professzor is, hogy azonnal felhangozhassék a szegedi tsikosch nótája cigányzenekarral, frissen. Az NSZK-ból jött riportereket — mint kiderült — Radnóti László kalauzolta, s a szerkesztésben Szablyár Ferenc segített nekik. Amire a német kollegák kíváncsiak voltak, meg is kérdezték. Erre voltak kíváncsiak ...! Egyetlen megjegyzésük volt csak igen-igen figyeT lemraaettu A saal$mi£yár vezérigazgatója kávéval megkínálta őket. de szalámival nem. Egy honi ember udvariatlanságnak tartaná ezt. ők azonban a világ legtermészetesebb dolgának ítélték, azt mondta a riporter: így helyes, nem szabad herdálni egy ország vagyonát. A stáb távozott, majd vásároltak maguknak néhány deka szalámit a Kárász utcai csemegében, és jóízűen megették. A műsorból úgy tűnt, hogy Bréma messzebb van Szegedhez, mint a Hold. Ez az egyetlen momentum bizonyította; talán mégsem. Á kollegák kalauza, Radnóti László másnap egy látszólag messzebbre levő tájon, a Holdon barangolt, s bizonyította, hogv Földünk hűséges társa közelebb van hozzánk, mint a költők által annyiszor megénekelt égitest. Közelebb van, mert lényegesen többet tudunk róla, mint amennyit a brémaiak tudnak Szegedről, s a szegediek Brémáról. A Holdóra kitűnő műsor volt. Szó esett benne — és kevés, de odaillő — minden olyan dologról, ami engem érdekelt. (A krónikás más nevében ne beszéljen, mert beleeshetik abba a hibába, hogy az illetők nem tekintik autentikus prókátornak . . .) Azt eddig is tudtam, hogy a Hold járása hatással van a nök menstruációs ciklusára. a hogy a nőgyógyászok holdhónapokban számolnak, arról viszont most értesültem először, hogy a hozzánk legközelebbi égitest hatást gyakorol a bolygónk szeizmikus viszonyaira is,' s arról is, hogy a sebészorvosoknak arra is figyelniük kell holdtöltekor, hogy több vért tartalékoljanak. mert a műtött betegek ilyenkor vérzékenyebbek. Azoknak a hölgyeknek, akik kikapós természetűek, szintén a Hold mozgása jelenthet mentséget a családi tűzfészek illegális elhagyására, olyankor ugyanis, amikor legnagyobb a Hold, nem tehetnek arról. Szóval értik Armstrong sétált már ezen az addig titokzatosnak tartott égitesten. az onnan hozott közeteket a tudósok kivallatták; maradt a gravitációs viszonyok rejtélye. Arról állítólag a fizikusok sem tudnak szinte semmit. mint ahogy arról sem, hogy miért kell egy ilyen műsorban nyúlfarknyi riportokat muzsikákkal szétszabdalni, bár ez igazából nem is fizikai avagy lunátikai probléma. Csak szerkesztői. A Hold egyébként pontosan ugyanolyan Szeged fölött, mint Brémában, ugyanolyannak látjuk csak egymást nem látjuk olyannak. mint amilyenek valójaban vagyunk. Sem innen, sem onnan. Peiri Ferenc Mi tagadás, szerencsétlen figura ez a nemzedékemben főszereplő. Horváth Péter író, Szántó Erika dramaturg, Sólyom András rendező tévéfilmjében (Nagyvárosi kanyarok) Lukáts Andor egy szomorú, kevés szavú, belső viharait hol sikerrel fékező, hol meg az indulatait gáttalanul szabadjára engedő 35 éve6t formált, igen életszerűen. Ügy tűnt, ismerem ezt az alakot, hiszen pont annyi idős ... Hogy milyen? Csalódott és reménykedő. Illúzióit vesztett és elképedten bámul a kegyetlenül realista utánajövőkre, a fiatalabb nemzedékre. „Beilleszkedett" és belső lázongásoktól zaklatott. Konformista, megalkuvó, pedig erkölcsi érzéke még működőképes, alkalmilag. Az ellentmondást anarchistát megszégyenítő kitörésekben vezeti le. Magánélete? Mint — sajnos — sok kortársa, éppen tűi van első sikertelen házasságán, s mert férfiú az istenadta, vasárnapi apuka. Keresgéli jövendő, új társát, de ajándékot a réginek, rrieg a gyerekének vész. Ezt persze nem érti az eljövendő „120 százalékos" anyuka, aki mai fiatal, a „békeviselt nemzedék" tagja, toleranciától, megértő emberségtől mentes, irigylésreméltóan határozott, öntudatosan .önző és az anyagiak tekintetében roppant céltudatos. Van aztán még egy filmbéli partnere hősünknek, a srác, akit be kell vezetnie a szakma (irodagép-műszerészet) rejtelmeibe. Mindössze 12 év köztük a korkülönbség — s egy világ választja el őket Az ifjabb nem szorul tanácsra, sokkal jobban tudja, „mi a dörgés", • meg „merre hány óra", s nincsenek lelkiismereti problémái, mint amannak. Például, mennek dolgozni, a csúszópénz, a csalás, a lányok szédítése, a vagány magány, a „nagyvárosi kanyarok" — a fiatalabbnak természetes közege, lubickol benne, míg „mestere" fuldoklik. Ennyit tenne a korok (nem annyira az élet-, mint a történeti korok) különbsége? Legalábbis elgondolkoztató a látlelet, amelyet e kétféle fiatal (remélhetően még hízeleghetünk magunknak a jelzővel) nemzedékről festett a realitásoktól nem túl rriessze rugaszkodó tévéfilm. Indoklással, magyarázattal persze nem szolgált, egyetlen röpke é6 elég erőtlenre sikerült kísérlettől eltekintve, melynek során a fiatalabb fiú züllött apja próbálkozott történetileg indokolni magánbajait, s énnek következményeit az utódokra nézvést. A nézők persze sokféle „magyarázatot" ismernek, ki-ki hozzácsatolhatja a filmbéli látlelethez'a magáét. Válaszol-hatunk, például: miért .van az, hogy a 35 éves, elismerten jó szakember rendre zsebrevágja a ..hiányszakmás pluszt", a borravalót, a csúszópénzt? Holott tudván tudja. az irodagép-műszerészet csak azért hiányszakma, mert bevett szokás úgy „javítani" a gépeket, hogy két hét múlva újfent elromoljanak... Csinálja, ahogy a többiefc£ csak az új fiú előtt szégyenli, titkolná. Nos, véleményem szerint, szükagyú korlátoltság és fölpislákoló, még élő társadalmi felelősségérzet kell ahhoz, hogy 35 évesünk azt higgye: ha csalásait nena veszi észre az új nemzedék, talán ment lesz a csalásoktól. Tragikomikus naivitás. Akárcsak a főnöki status visszautasítása. Műszerészünket ugyanis megkínálják a csoportvezetéssel, nyugdíjba megy a főnök végre, s a 35 évesen fiatalnak titulált átvehetné a stafétabotot. Itt a pillanat, amit annyit emlegetett, keserű lázadozássaí, ez a nemzedék . .. Csakhogy, ennyi év "alatt túl jól megismerte, mi minden tapad ahhoz a bothoz! Staféta? — nevet keserűen. Beka ügetés, csúszómászók ugrándozása! Benne vágyok, elviselem, hagyom magam gardírozni, de, hogy én vezényeljem a dicstelen gyülekezetet? Kösz. nem kell! S a tragikomédia: ugranak a főnökségért a nala rosszabbak. Hát. így valahogy. Elég szerencsétlen flótás ez a nemzedékembeli filmlószereplő. Nemde? Csak egy vigasza lehet: már írnak, filmet csinálnak róla. „föltérképezik", kérdezgetik. magyarázzák — a nemzedéktársai. Nem semmi! A mi dolgaink rendje szerint ugyanis a helyzet a következő: fölfigyeltek rá, tehát létezik. Már csak egy-két kanyar, s valószínűleg egyenesbe kerül... Sulyok Erzsebet Kossuth és Szeged a' .szegény elárvult Hazám oszlopa" rádiófigyelő Nekünk szegedieknek Kossuth Lajos neve hallatán önkéntelenül is a fe' leithetetlen szavai iutnak eszünkbe, amelvek ma is olvashatók köbevésve a Klauzál téren álló szobra talapzatán: „Szegednek népe, nemzetem büszkesége / szegény elárvult Hazám oszlopa .. A méltán híres 1848. október 4-i beszéd mellett azonban a feledés homályába merül az évven 134 éve. 1849. július 11-én este a Karász ház erkélyéről a város népéhez intézett lelkesítő szózata. A beszéd teljes szövege sainos nem maradt fenn. ígv • csak a korabeli hírlanok és a nagyszámú visszaemlékezések segítségével kísérelhetjük meg rekonstruálni Kossuth utolsó előtti magyarországi nvilvános szónoklatának tartalmát. (Az utolsó — melvnek sainos es~k a ténvéről tudunk, tartalmát egyáltalán nem ismerjük — ugyancsak Szegeden hangzott el 1849. július 31-én Répássi Mihály honvédtábornok temetésén.) Kossuth feleségével és néhány miniszterével 1849. július 11-én a déli órákban érkézéit meg a város lakosságának ünneplése közepette a mai Klauzál Jéren álló Kárász házba "szállásolt. Akkoriban ez a hangulatában e~"edülálló kis tér még nem különült el a mai Széchenyi tértől, hanem Nagy Piatz néven egv elhanyagolt poros területet alkotott ahol a heti vásárokat tartották. Estére fáklyákkal^ a kézben itt gyűlt össze a város apraja-nagyja, a katonasággal és a menekültekkel együtt közel hatvanezren. A ház erkélvén Kossuth és felesége mellett ott állt Duschek Ferenc Dénzügvminiszter. Vukovics Sebő igazságügyminiszter és Aulich Lajos tábornok is. A városi tanács nevében Dáni Ferenc tanácsnok mondott üdvözlő szavakat, maid a kormányzó emelkedett szólásra. A hivatalos Közlöny csupán a beszéd első részét közölte a következőképpen: „És Kossuth szólott a néphez. olv lélekrehatólag, ollv felmagasztalt prófétái lélekkel, mint egv Mózes, mint maga a megváltó: Meglepő rám nézve, hogv Szeged széo leánvai. kiknek szende örömüket a háború megzavarta, örvendezve jöttek élőmbe fáklyákkal istentíozzádot mondani, midőn én ide nem hoztam örömet, a kivívott diadal örömét, hanem hoztam a kitartás nehéz munkáiát hoztam az áldozatokra készülés terheit. A gondviselés úi.iaira ismerek én azon nagy veszedelemben, melvet az istentelen dvnastia a muszkák behívása által a nyakunkra hozott. Igenis kiválasztotta « magvart az isteni gondviselés, hogv legven alapja a vllágszabadságnak, megváltóia EuróDa népeinek Magvarország vagy azon koporsó lesz. mellvb° a népek szabadsága hosszú századokra eltemettetik. vagv azon terített asztal, hova az örvendező szabad népek 'iőnek élvezni a boldogságot." Vukovics Sebő és Horváth Mihály Csanádi püspök. akkori vallás és közoktatásügyi miniszter, emlékirataikban beszámolnak a beszéd további részeiről: „Mint megjósolám Debreczenben, úgv szólt, hogv onnan fog Magvarország szabadsága kivívatni. ú.gv Szegedről fog Európának szabadsága kihirdettetni.. És győzni fog a nép azért, mert most nem küzd Rákócziért vagy -A. Bocskaiért, hanem küzd I önmagáért... S ha ilven körülmények között lenne va'aki. aki bűnös szándékával fertőzni akarná, ha találtatnék valaki, aki a hazát nagyravágyásának áldozatává, s evégett magát a nemzet, uralkodójává tenni diktátori hatalomra vergődni törekednék. azt saiát kezemmel gyilkolnám meg.. Kossuth zárszavait ismét Vukovics Sebő idézi emlékirataiban, amelv a Magvar Helikon kiadó lóvoltából az elmúlt évben új kiadásban ismét a nagyközönség kezébe került: el van-ev készülve a szegedi neD a reánk mért missziót elfogadni, győzni ha lehet, meghalni ha kell a szabadságért? A nép födetlen fővel az ég felé emeli kezeit es kiáltja: Elfogadjuk!" A további eseményeket a Köziönv így foglal ia össze: „Százszoros éljenzésben tört ki a nép határtalan lelkesedése. Ollvkor egv-egv Evviva Kossutho kiáltás hangzott a többi közül, mintegv délfelöl jött visszhang, visszhangja a vérző Itália rokonszenvének. Az ünnepélyes menet — mellvben a nemzetőrök is resztvettek — a Rákóczi induló hangja mellett távozott el." A szabadságharc szomorú végiátékanak utolsó előtti felvonása volt a kormány szegedi tartózkodása, amely augusztus l-ig tartott Az országgyűlés tagjai és a közhivatalnokai is ezen a napon hagv*el a várost, és néhánv hét múlva a világosi katasztrófa után sokan közülük az országot is. Kezdetét vette a 'magvar nén újkori történelmének egvik legsötétebb korszaka. Havnau rémuralma. Vass Imii*