Délmagyarország, 1983. július (73. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-10 / 162. szám

Vasárnap, 1983. július 10: Külpolitikai reflektor § Mi a jelentőséire a szovjet—nyugatnémet csúcstalálkozónak? Az enyhülés Időszakának csúcstalálkozóit rendszerint a széles körű együttműködés tervei, fontos szerződ esek jelezték. Egy' feszültebb szakasz szerényebb elvárásokra késztet: már az is eredmény, ha nem szakad meg a párbeszéd, a tárgyalások folyta ród nak. A moszkvai szovjet—nyugatnémet csúcstalálkozótól aligha remélhetett bárki látványos eredményeket, hiszen Helmut Kohl kormánya határozottan elkötelezte magát az Egyesült Államok rakétatelepítési tervei mellett, s ezzel eleve korlátozta saját mozgásterét A moszkvai eszmecsere természetesen nem hozott alapvető változásokat az egymástól eltérő, az egymással ütköző álláspontokban. Mégis hasznosnak bizonyult, hiszen módot nyújtott az első kézből származó, hiteles tájékozódásra. Jurij Andropov, az SZKP főtitkára, a szovjet államfő joggal mutatott rá, hogy , h telepítés kihívása az Atlanti Szövetség részéről nem önmaga gyengítésére, hanem az egyensúlyi (állapot fenntartására ösztönzi majd n Szovjetuniót, s ezért lo•Rlkusnn megtesz minden szükséges ellenintézkedést védelmének, biztonságának szavatolására. A régi bölcsesség szerint utólag könnyű okosnak lenni. A moezkvnl csúcstalály érdeklődés a damaszkuszi megállót, s az Asszad elnökke! folytatott ötórás tárgyalásokat kísérte. Közismert teny ugyanis, hogy a libanoni különalku után alaposan lehűltek a két ország kapcsolatai, és sem Habib. sem Draper nem volt kívánatos tárgyalópartner a szíriai fővárosban. Áttörést azonban Shultz útja sem eredményezhetett,, sőt az amerikai sajtó — a finomabb hivatalos megfogalmazások ellenében — az üres Jiézzel távozó külügyminiszterről ír. Az eredménytelenség oka, hogy Washington eltekintett a „nothing for nothing" (szó szerint: semmit semmiért, de értelemszerűen valamit valamiért) elvétőL Legfeljebb azt ajánlhatta Szíriának, hogy hagyja jóvá a hármas különszerződést, cselébe viszont feltétel nélküli csapatkivonást kívánt Damaszkusztól. Szíria ezt nem fogadhatta el, mert ha beleegyezik, egyenlőség jelet tesz az érvényes arabközi megállapodások alapján Libanonban tartózkodó ' szíriai, valamint a behatolt izraeli csapatok között; kedvezőtlenebb biztonsági helyzetbe hozza magát, hiszen egy esetleges általános kivonulás után is maradna izraeli s különösképpen amerikai katonai jelenlét Libanonban; végül, de nem utolsósorban nem esik sző az Izrael által bekebelezett szíriai területről, a GolánfennsíkróL kozón, ha szorít ts az idő. Szíriának' mInt *Takorlatimégi . dőbon han wha'taky tol «z egyetlen arab frontél a józanságra, realizmus- államnak helyzete kétségHazánkba érkezik a francia miniszterelnök # Budapest (MTI) Lázár Györgynek a Minisztertanács elnökének meghívására Pierre Maurov. a Francia Köztársaság miniszterelnöke július 10-én, vasárnao hivatalos látogatásra Magyarországra érkezik. kívül javult az utóbbi hetekben. Védelmi képességei, a Szovjetunió közreműködésével, erősödtek; a Libanonban tartózkodó szíriai csapatok diplomáciai adut jelentenek. A palesztin mozgalom bel viszályának egyik következménye, hogy a PFSZ kapcsolatai minden bizonnyal szorosabbak 1 eszfokozódik a Szíriára gyakorolt nyomás is — az Izraeli csapatösszevonásoktól jobboldali arab rendszerek által gyakorolt pénzügyi megszorításokig. Amikor, a sikertelenségeilenére, Shultz nem vetette el egy újabb jövőbeni damaszkuszi utazás tervét, ez is mutatja, hogy nem ért véget a közel-keleti játszma legújabb szakasza Réti Ervin ra hívó szavak. • Miért látszik közelinek a madridi találkozó sikeres befejezése? Holnap lép harmincharmadik hónapjában az a tanácskozás, amelyet a helsinki záródokumentumot aláírt 35 európai és észak-amerikai ország képviselői folytatnak ugyanakkor Madridban. Már-már- úgy tűnt, hogy a találkozó zátonyra futott, amikor nyolc semleges ós el nem kötelezett állam 1981. decemberében előterjesztette RM—39 számú dokumentumát. (Ez volt a 39. javaslat a madridi találkozón, amelynek sjpanyol nyelvű rövidítése az RM.) Mindez hasznos tárgyalási alapul szolgált és csaknem másfél esztendős újabb vitaszakasz után, a nyolcak módosított formában újra asztalra tették az RM—39-et, •most már a különböző ellenvéleményeket is figyelembe véve. A szocialista országok ugyan nem értettek egyet minden megfogalmazással.- de a találkozó sikere érdekében elfogadták ezt a javaslatcsomagot — több NATO-tagország azonban ismetelten- nehézségeket támasztott. Végül a házigazda Spanyolország lépett szorítóba, s június közepén további finomításokkal próbált egy általánosan elfogadható záródokumentumot indítványozni Ennek nyomán új tárgyalások kezdődtek, s minden jel szerint közel járnak a megállapodáshoz. A nyolcak egvike, Jugoszlávia| azt javasolta, hogv július 18—20. között, a külügyiül- • nlsz.rerek részvételével. fe- . jez/ck be a tahu ós kőrist. Remélhplrúeg így történik majd. Ha Július másod k fele valóban meghozza a ? ererim- v< •. n . , za s! ez 'kedvező fordulat lesz Jelezheti a helsinki elvek érvényességét, a tárgyalások hasznát egy feszültebb helyzet körülményei között, amikor nemigen lehetünk elkényeztetve a jó hírektől. • Mit végzett Shultz Damaszkuszban? A Közel-Keleten járt Shultz amerikai külügyminiszter. A szokott városnevek (Rijád. Bejrút, Jeruzsálem) jn ellett a legnagyobb Magyarcsehszlovák tárgyalások 0 Budapest (MTI) Marjai József miniszterelnök-helyettes, a magyarcsehszlovák gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési bizottság magyar társelnöke szombaton Komáromban Rudolf Rohlícek miniszterelnök-helyettessel, a bizottság csehszlovák társelnökével tárgyalt. Lengyel táj - magyar ecsettel KISZdelegáció megbeszélései 0 Moszkva (MTI) A Lenini Komszomol Központi Bizottságának meghívására július 2—9. között a Szovjetunióban tartózkodott a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség küldöttsége Fejti Györgynek, a KISZ KB első titkárának vezetésével. A delegációt fogadta Viktor Misin,' a Komszomol Központi Bizottságának első titkára. Fejti Györggyel kölcsönösen tájékoztatták egymást a két ifjúsági szövetség tevékenységéről, áttekintették a KISZ és a Komszomol közötti együttműködés továbbfejlesztésének lehetőségeit és a nemzetközi ifjúsági mozgalom előtt álló időszerű feladatokat. 5

Felemlegetem a válsá• gos Időket. Egymás szavába vágva idézgetik az emlékeket. — Hát az valami szörnyű volt — mondja az egyetemi oktató. — Valósággal elszabadult a pokol. Végül már mindenki összevissza beszélt. S ha jól utána néztünk volna, kiderül, hogy senki sem tudja, miről van szó, csak mondta, mondta, a kiindulópontról régesrég elfeledkezve, és persze dupla, háromszoros hangerővel. — Mosolyog. — Ez persze végül is még nem lett volna olyan nagy baj. Hanem aztán jöttek az utcai tüntetések, amik pattanásig feszítették a légkört. S amikor már minden robbanni készült, akkor elkezdődtek a sztrájkok. Minden valamire való lengyel úgy érezte, hogy neki is sztrájkolni kell. Ez, szinte, „hazafias" kötelessége. Aki nem sztrájkol, az áruló, a haladás ellensége, reakciós, kerékkötője a társadalomnak, miegymás. Egyszóval: rossz ember, akit félre kell állítani, el kell söpörni. Elbocsátottak valakit a munkahelyéről? Sztrájkolni! Nem bocsátottak el valamit — egv éezetőt például — a munkahelyéről? Sztrájkolni! Mintha a sztrájk volna az egyetlen fegyver, amivel befolyásolni lehet a dolgok menetét. Akkor sok millió lengyelnek ez volt a meggyőződése. Arra persze senki nem gondolt, hogy a munkabeszüntetések mit eredményezhetnek. Nézze, az emberek egyszerűen fellázadtak valami ellen, amit rossznak tartottak. Érzelmileg mellé álltak valaminek, amitől azt remélték, hogy majd jobbat hoz. Az észérvek itt már nem sokat számítottak. Aki a realitásra igyekezett figyelmeztetni őket, azt legtöbbször meg Se hallgatták. „Ócska duma!" „Lejárt szöveg! Hazugság!" ilyesmiket kiabáltak kórusban, meggyőződéssel. Mert, ugye, akik látták a tényleges helyzetet, miket is' tudtak mondani? „Emberek! Dolgozni kell, termelni kell! Munka nélkül az ország csődbe jut! Ha nem dolgozunk, éhínség tör ránk!" Ilyeneket mondtak nekik, erre lekiabálták ők, hogy „Ócska duma!" „Lejárt szöveg!" — Aztán mi történt? — kérdezek közbe. — Kitört a pánik. — Ezt már az elektromérnök mondja a maga kissé szenvtelen, „technokrata" módján. — És ez, persze, a körülmények ismeretében szükségszerű is volt. — Akár harminckilencben, a háborúkor — szól kökbe a nyugdíjas közlekedési rendőr. — Az más volt — próbálja leinteni, vendéghez mérten kissé túl éles hangon a szakállas művészlélek. — Az egészen más volt. Csak nehezen tér vissza a dialógus az eredeti kerékvágásba. Csak lassan csillapodnak le a kedélyek. — Kitört a pánik — folytatja az elektromérnök. — Az emberek kétségbeesetten vásárolni kezdtek. Mindent. A liszttől egészen a kerti törpéig, a leglehetetlenebb dolgokat. Szabadulni akartak a pénztől, otthon árut felhalmozni. Űj „szakma" jelent meg Lengyelországban: a sorbanállók céhe. Ezek az emberek otthagyták állásukat. Abból éltek, hogy reggeltől napestig sorba álltak, aztán az így megszerzett árucikket busás haszonnal tovább adták az „ügyetlenebbeknek". A nagycsaládokban a família tagjai öszszefogtak, néha hatan-nvolcan-tízcn álltak sorba a kurrensebb árucikkekért. Nemcsak jól meg lehetett élni akkoriban ebből, hanem egyesek, a legvakmerőbbek, milliókat kerestek. Néhány hét alatt kiürültek az üzletek, mindent felvásároltak. Mindent, ami volt, és amit eladtak. A lengyel magánlakások átvették a kereskedelmi raktárak • szerepét. Ezzel egyidőben felvirágzott — csillagászati árakat produkálva — a feketepiac. — Ekkor jött be a jegyrendszer. — A matematikatanárnő ki is emel mindjárt retiküljéből egy csomó jegyet. — Elviheti — mondja. — Ezekre már nincs szükségünk. Megszűntek. Jegy a cipőre. A dohányféleségekre. A szappanra. A mosóporra — és még kismillió mindenre. — És most? kérdem. — Most? — Jegyre kapjuk a húst, havonta két és fél kiló a kvóta. A cukrot. Ebből másfél kilót adnak égy hónapra. Én egyedül élek, nem is va- kérdéseinkkel egyben önmahat kiló cukrom gyűlt össze otthon. A nyugdíjas közlekedési rendőr megint közbeszól: — Cukor most már lenne bőven, nem is kéne jegyre adni, csakhát... — Mielőtt folytatná, egy pillanatra körülnéz, mintha helyeslést várna az asztalnál ülőktől. — Csakhát az állam attól fél, hogy akkor felvásárolnák megint. A zugpálinkafőzők. Mert tessék csak elképzelni: az aromán meg a vízen kívül cirka két kiló cukor kell egy liter vodka elkészítéséhez. A két kiló cukor ára nem egészen száz zloty, egy liter vodkáé meg, ugye ezerötszáz zloty. Hát ez lenne aztán a bombaüzlet. Mar persze nekik! — és szigorú szemmel néz a képzeletbeli zugpálinkafözők leié. — Más jegy? — Jegyre adják az üzemanyagot. — (Ez persze nem kizárólagos lengyel specialitás. A lengyeleknél jobb helyzetben levő népek is alkalmazzák, a kényszertakarékosság egyfajta formájaként.) " Igy már érthetőbb, miért láttam egész ott tartózkodásom alatt a lengyel országutakat viszonyagosan kihaltnak. Nagyon gyengécsként csörgedezett a forgalom — ez az ütem kétségkívül utal a lengyel gazdaság dinamizmusának bizonyos visszafogottságára, hisz a dinamizmus mérvét a közúti szállító-közlekedés is reprezentálja némiképp; egyben azonban azt is jelzi, hogy a közületi gépjárművek útnak indítását alapos megfontolások előzik meg, nyilván csak a legszükségesebb esetben állítják ki a menetlevelet; a maszek autósok pedig a szűköcske benzinkvantumot a hétvégi autózásokra tartalékolják. — Azon kívül? — A csokoládé hiánycikk. A kiskorú gyermekek havonta egy tábla csokoládéra jogosultak. — (A gyermeknapra kaptak külön még egy táblát. A cukorkaféleségek viszont szinte korlátlan mértékben és elég nagy választékban vásárolhatók.) * Eszmecsere újságírókkal. Félszavakból értjük egymást, g.yok túlontúl édesszájú, úgyhogy nem is fogy el nálam ennyi. Ami a jegyre jár, azt persze azért kiváltom. — Elmosolyodik. Biztos, ami biztos — mondja mosolya és pillantása. — Úgyhogy már gunk, szakmánk, egymásról való ismeretanyagunk portréját és helyzetképét is felrajzoljuk (bárha akaratlanul is). Papp Zoltán (Folytatjuk) Dér Endre: Csodapók (Dokumentum-novella) 9. Amikor hazaértem, Mama fogadott. — A Kicsi? — Alszik. Hagyd, ne keltsd föl. — Anyám? — Elment a férjével Bácsalmásra, borért. — A Faterka? — Ott áll a pult mögött, nem látod? — Dehogynem — nevettem, mert láttam Faterkát. kilátszott ugyan a pult mögül, de éppen hogy' csak kilátszott. — Ezt a narancsot a gyereknek hoztam. Megni"em, ev megyek vissza az intézetbe. — Als/ik Most szoptatta meg gz anyja, nemrégen Ülj ide. a kályha mellé, es melegedj meg egv kirsit Hozzak egy kis süteményt? — \o:szeszélyt? — A Mama bólintott. — Azt kérek. Megettem két női szeszéi vt, elbúcsúztam a Mamától es Faterkától. Két jól öltözött úrieml:"t ele borozgatott az ajtó melletti asztalnal, a belső teremben egy csoport katona. — Kimenőjük van? — Vasárnap van. Azt mondják, hamarosan kiküldik őket is a frontra. Hazafelé menet találkoztam a Költővel. A Széchenyi téren a galambdkat néztem. Teleszedték magukat az eléjük szórt búzával, jobbrabalra röppentek; fölszálltak a ferencesrendiek templomára es a kórház épületére, egymás mellé röppentek, inni pedig tiszta vizet ittak a szökőkút vizéből. Mintha minden megengedett dolog lenne a világon, csak tevékenykedni kell. létrehozni azt, amire szükségünk van. kikaparni a reményt, ami nélkül nem élhetünk... Az életben mindenki tudja a dolgát. A kereskedő vásárol és elad, fejleszti az üzletét, a színházban a műveszek sorsokat játszanak el. figurákat alakítanak, a pap a lelkeket táplálja, a tudós- az értelemre hat, a munkás javakat termel, a diák tanul, a katona harcol . . . mennyi értelmetlenségért kell élnünk a Földön..'. — gondolkodtam magamban, amikor mellém állt a Költő. — Még azt is élvezik, ha úgy csinálunk, mintha meg akarnánk ijeszteni őket. — ök tudják, hogy bármelyik pillanatban elröppenhetnek, e/ért könnyű nekik. — Nekünk még könnyebb. — Mért jó magának, hogy elvégezte a jogot, amikor nern akar ügyvéd lenni? — Ki tudtam alakítani magamnak egy világképet. Jobban megismerhettem magamat. Azt vettem észre, megszabadulok nyomasztó érzéseimtől, ha. papírra vetem őket. Így eltűnik a valódi rossz érzés . . . Költő vagyok ... Minden társaságból egvesapásra kiűzetem. — Inkább mindenki befogadja... — Ügy tesznek, ügyedül az anvám tudja, nem vagyok ..szokásos" eset, de. ugye, ő nem számít, még nekem sem. Akkor, amikor magam fölött ítélkezem ... Estére mindenkinek voM közölnivalója, vidámak voltunk. Arról számoltam be, ha leérettségizem, teaházai fogok nyitna, ahová müvészebában aludt j- vagy úgy tett, mintha aludna. Én a kicsihez osontam, kocsija fölé hajoltam, a gyerek rámmosolygott, és én egy őrült szerelmes rajongásával bőgtem a kocsi fölött, visszanevettem olykor a gyerekre, gügyögtem hozzá, majd a karomba fogtam. „Mindent meg kell tennünk, amire képesek vagyunk, nem félhetek, amiért féltik tőlem a gyereket!" — mondogattam magamban, a karomba szorítottam a gyereket. és 'forogtam vele, mókásan grimaszoltam rá, és a gyerek nevetett. — Nevet, nevet! — újságoltam Mamának. <3 mosolygott. *— Csak rám nevet? Eddig még soha nem láttam nevetni! — Igen, azt hiszem, csak rád nevet — felelte Mama. S amikor Gábor ur rontott a szobába. Mama kifelé húzta onnan, és azt mondta neki: — Ez szereti a gyerekedet. A sajátját se fogja jobban szeretni, elhiheted nekem ... így esett meg. hogy anyám kivett az intézetből, esténként én fürdethettem a gyereket, rám volt bízva, és én őrá. Szélhulló céltalan létem ezekben az órákban értelmet nyert, de csak amolyan hivatalnoki, alázatos létet éltem, állandó ellenőrzések közepette, amiből az a baj következik, , hogv az ember elkötelezett, felelős ember lesz, es nem tud a maga lábára állni többé. Lázadozni nincs idő és hely. a gyerek megkötöz, jóformán mar csak a tied. s ha tanulsz. mellette tanulhatsz, és ha nem akarsz ket szerződtetek. Egvik nap a színészek a.dják sétálni, sétálnod kell, a gyerek szervezete megelő vidám sztorijukat, a másik nap képzőművészeti tárlat lesz, pénteken, mondjuk, a költők vitaestje, szombaton esetleg a politikusok eszmecseréje ... — Vasárnap pedig, bezárod a'teaházat — robbant nevelve beszámolómba Zsóka. Az intézetből hat hét»múlva kiköltöztem Akkor történt, amikor megint vágytól úz.ve vagy dacból, amely azt mondatta velem: „anyámhoz tartozom, ő hozzám, vissza akarok menni ...", megérkeztem a vendéglőbe, s egyenesen a szobaba mentem, a gyereket megszemlélni. Nem gondoltam arra. hogy valaki mindig őrzi az „egyetlent". Mama őrizte akkor. A másik szokívánja. Este nyolc után, amikor a frissítő fürdőtől elalszik a gyerek, tanulhatnál... mondtam magamnak. — Legutóbb is ott feküdtem csak a díványon, két jól öltözött úr — valószínűleg a W. C.-t keresve, amely a folyosó elején van — bekopogtatott hozzám, én nem válaszoltam, és amikor benyitottak, magányoságom tudatában előkelőbbnek és szánandóbbnak éreztem magúm, mint ök. Ezen az éjszakán megállapíthattam.' s/.anandóan gyönge vagyok, határozatlan, amolyan szolgalélek. aki addig keresi maganak a kötöttséget, amíg bele nem gabalyodik. (Folytatjuk.)