Délmagyarország, 1983. július (73. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-30 / 179. szám

10 Szombat, 1983. július 30. A matematika vonzásában Születésnapi beszélgetés Szőkefalvi-Nagy Béla akadémikussal (A lexikonok csak a legfontosabb életrajzi adatokat jegyzik, szi­káran, precízen, a dokumentalitás hűségével. Eszerint Szőkefalvi­Nagy Béla Kolozsvárott született 1913. július 29-én. Tanulmányait a szegedi egyetemen végezte 1931 és 1936 között, akkor kapta meg ma­tematika- fizikai szakos középiskolai tanári diplomáját, s tette le doktori szigorlatát summa cum laude minősítéssel. Doktorrá avatása aranygyűrűvel — sub auspiciis — történt. Harminckét évesen 1945-ben lett a Magyar Tudortlányos Akadémia levelező, majd 56­ban rendes tagja. A szegedi tanárképző főiskolának 1939 és 1948 kö­zött. az egyetemnek 1948 óta rendes tanára. Tizenhárom éve a Sze­gedi Akadémiai Bizottsáa elnöke. Kétszer tüntették ki Kossuth­díjjal — 1950 és 1953 —, munkásságát 1978-ban Állami Díjjal ismerték el. Sok dolgozata, számos könyve és monográfiája jelent meg. Ku­tatási területe a valós és komplex függvénytan, valamint a funkcio­nálanalízis.) — Professzor úr, egy bizonyos életkorban elkerülhetetlen a visz­szapillantás. Hogyan látja élete fennsíkjáról, a 70. születésnapon első meghatározó élményeit? Pszichológusok úgy tartják, hogy az emberi jellem fejlődésének döntő impulzusai hatéves korig lejátszódnak. Milyen volt az a családi légkör, a környezet, mely a gyermekkort jelentette? — Édesapám matematikus volt. születésemkor az egvik ko­lozsvári középiskola igazgatója és az ottani egyetem magánta­nára. édesanyám matematika­természetrajz szakos tanár. Az öröklődési anyag imigyen adott volt. szüleim elmesélése szerint már gyermeki játékaimban föl­fedezték kombinatorikai készsé­gemet. Természetesen, ezek nem megélt élmények, legfeljebb utó­lagosan hitelesíthető pecsétek. Inspiráló miliő vett körül: köny­vek társaságában, a pedagógiai és a matematikai tudomány kö­zegében éltem. Mindez gyerek­ként nem érzékelhető, de tudat alatt bizonyára meghatározó je­lentőségű. Mint kortársaim, vé­gigjártam a rovar-, lepke-, ás­vány- és bélyeggyűjtések perió­dusait. A kolozsvári gimnázium­ban — ahová tízévesen kerültem — kapcsolatom a különböző nyelvekkel is megalapozódott. A magyaron kívül románul, fran­ciául. latinul és németül, és egy evlg4 görögül tanultam, Csalá­dunk 1929-ben Szegedre települt, édesapám a tanárképző főiskola professzora lett. igv én a gimná­zium utolsó két évét ebben a vá­rosban. az akkori Klauzál. ma Radnóti gimnáziumban végeztem. Ekkorra már egyértelműen meg­fogalmazódott a fizikai és a ma­tematika iránti vonzalmam. Mindenekelőtt a fizika érdekelt, a matematika csak annyira, amennvire a fizika összefüggése­inek megértéséhez ez szükséges volt. A fizikán keresztül jutot­tam el ahhoz a matematikai té­makörhöz. amely azóta végigkí­séri életemet: azaz a végtelen di­menziós terek geometriájához és az e terekben ható, úgynevezett operátorokhoz. — Miként emlékszik vissza, egyetemi hallgatóként hogyan irányították érdeklődését, miként formálták személyiségét profesz­szorai. a szegedi matematikai műhely? — A kolozsvári, maid szegedi egyelem — mely az ország, sőt Európa számon tartott felsőokta­tási intézménye volf — profesz­szorai közül számosan a nemzet­közi tudományos élet ismert és elismert tudósai voltak. így ma­tematikusai is. mindenekelőtt Riesz Frigyes és Haar Alfréd, akik a matematika legfrissebb törek­véseinek világszerte jegyzett út­törő művelői voltak. Az általuk megindított matematikai folyó­irat. az Acta színvonala és el­terjedése révén hamarosan nem­zetközi tekintélyt szerzett a sze­gedi egyetem matematikusainak. Azóta is folyamatosan megjele­nik, a legfrissebb, immár 45. kö­tet a napokban hagvja el a Sze­gedi Nyomdát. Ilven közegben, ilyen személyiségek mellett és tudományos háttérrel a matema­tika nagyszerű műhelye virágzott Szegeden. A szépszámú, tehetsé­ges fiatalt az Eötvös Loránd-kol­légium még inkább inspirálta, sarkallta. Még hallgatóként je­lent meg első dolgozatom, amely egv atomfizikai kérdéssel kap­csolatos matematikai számítást tartalmazott, maid főleg Riesz Frigyes professzor inspirációiára tértem át veglegesen a matema­tikára. Tanári szakvizsgám és doktori szigorlatom után né­metországi és franciaországi ta­nulmányúton vettem részt, ekkor már több dolgozatom megjelent itthon és külföldön, közük a Párizsi Tudományos Akadémia lapjában is. Miután 1939-ben édesapámat kinevezték egyetemi tanárnak, megpályáztam a főis­kolán megüresedett helyét. és kilenc éven át ott a matemati­kát egyedül tanítottam — köz­ben magántanára voltam a sze­gedi egyetemnek, analízis és al­gebra tárgykörből. Már 1942-ben megjelent egy könyvem Német­országban. mely komoly, nemzet­közi visszhangot váltott ki. A második világháborút követően Riesz Frigyessel közösen franciá­ul írtunk monográfiát, mely az­óta alapkönyv, lefordították né­metre. oroszra, angolra, kínaira, japánra. C. Foias fiatal román matematikussal 1956-ban ismer­kedtem meg. akivel hasznos és tartalmas tudományos együttmű­ködésünk a mai napig tart. kö­zös könyvünk több világnyelven napvilágot látott. — A laikus számára a ma­gasabb matematika meglehetősen követhetetlen. megfoahatatlan tudományág. Az emberek nagy többségét a matematika kizárólag addig érdekli, míg megszámolja a fizetését, alkudik a piacon, és befizeti OTP-tartozását. Pedig korunkat ayakran nevezik a ma­tematika, a számitógépek, a komputerek, matematikai vezérlé­sű robotok korának. Vajon lefor­dítható-e a hétköznapok nyelvé­re az a matematikai spektrum, amely Szőkefalvi-Nagy Béla ku­tatási területe? — Ami igaz. igaz. a magasabb matematika meglehetősen szűk szakmai réteg kiváltsága. Azon­ban tény. hogy a természettudo­mányok. köztük az általam mű­velt matematikai részterület is óriási teret nyert a világban az utóbbi időben. Megértésük nem egyszerű, nem könnyen lefordít­ható. gyakorlati haszna nem köz­vetlenül. nem áttételek nélkül érvényesül. Függvényekkel, függ­vényrendszerekkel foglalkozom, melyekhez nagyon komplikált elméletek fűződnek. Célunk a fizikai reális tér matematikai ál­talánosítása, törvényszerűségeinek alkalmazása a végtelen sok di­menziójú szituációkra. Aki csak felszínesen ismeri is a fizikát, tudja, hogy a legegyszerűbb mo­lekula két atomból áll. Matema­tikailag ez megközelítőleg két pontot jelöl. Ám külön-külön mo­zognak. így egymáshoz való füg­gésükben hat koordinátájuk lé­tezik. Ezek után gondoiiunk olvan komplikált fizikai rend­szerekre, mint például a gázok amelyeknek minden egyes atom­iát. helyzetét három-három koor­dinátája jellemzi. Ha az atomok száma n (ami általában igen nagy. bár véges szám), akkor a probléma a 3n dimenziós tér fo­galmát teszi szükségessé. De ha egy végtelenül sok pontból álló mechanikai rendszer — egy mozgó görbe darab vagy felület — viselkedését vizsgáljuk, akkor már az (aéctualisan) végtelen di­menziós tér fogalmának beveze­tésére vagyunk utalva. Így a végtelen dimenziós tér matema­tikai vzisgál^tának elsősorban a fizika látja hasznát. A függvény­tan több száz éves történetében forradalmian úi stúdiumot jelen­tettek D. Hilbert és Riesz Fri­gyes megállapításai, amelyeknek továbbfejlesztésé vei. kiteljesí­tésével foglalkozom. összégezve elmondhatom, hogy a családi miliő és az öröklött génkészlet mellett Neumann Já­nos és Riesz Frigyes példája, valamint egy holland matemati­kus. van der Waerden A kvan­tummechanika csoportelméleti módszerei című könyve — me­lyet 20. születésnapomra édes­apámtól kaptam — határozták meg elsősorban kutatói pályámat. — Sokszor esik szó a szegedi matematikai iskoláról, amelynek közel félszázada ön is tevékeny részese. Milyen karakterisztikus vonásai vannak ennek a nemzet­közi hírű egyetemi műhelynek? — Mindenekelőtt arra vagyunk büszkék, hogy az alapítók sze­mélyisége és tudományos mun­kásságuk öröksége ma is eleve­nen hat. A tudományos kutatás és az oktató-nevelő tevékenység egymástól elválaszthatatlan, min­dig a minőségre figyelő példája végigkísérte egyetemi munkánkat. Őrködünk a nemes hagyomá­nyon. tájékozódásunk a matema­tikai kutatás széles körére terjed ki. meghatározza tevékenységün­ket az utánpótlás-nevelés igé­nyessége. a fiatal matematikusok támogatása, tehetségük kibonta­koztatása. egymás eredményei­nek elismerése. Ugyanakkor en­nek a műhelynek bázisa a több mint hatvanéves, egyedülállóan gazdag szakkönyvtár. — Hetvenedik születésnapján — gondolom —, szükségszerűen összefoglalja pályája eredménye­it. megfogalmazza élete tanulsá­gait. Vajon milyen hamuban sült pogácsákat osztana meg az olva­sókkal? — Ügy gondolom, a mások számára is fontosnak vélt tanul­ságokat mint egyetemi oktató, mint tudományos kutató, folyó­iratok szerkesztője. akadémiai bizottságok elnöke és mint köz­életi ember, mindig is igyekez­tem megosztani. S ez egyáltalán nem korlátozódik pusztán a ma­tematikára. felöleli a társadalom sok szeletét, a tudományos élet megannyi problémáját, az egyé­ni élet tapasztalatait, a megye és a város gondjait és örömeit. Mire vagyok büszke? Természe­tesen hat gyermekünkre — akik közül egy énekművész, három fi­zikus. egv bölcsész és egy köz­gazdász —. s tíz unokánkra. Sze­rencsésnek érzem magam, hogy azt csinálhatom, amihez értek, amiben örömömet lelem, s rá­adásul ez találkozik a társadal­mi és szakmai megbízásokkal, a tudományos és közösségi elvárá­sokkal. Űgy érzem. tartalmas emberi kapcsolataimnak is ez a záloga. (Arab írásjeleket őrző táskájából — mely néhány évvel ezelőtti. Teheránban megrendezett matematikai kongresszust idéz — cirill­betűs. a mai postával érkezett levelet halász elő. Gratuláció a 70. születésnapra, egy. a negyvenes években Szegeden végzett, s ma Munkácson élő tanítványtól, aki a jókívánságok mellé friss hirt is küldött: a szovjet matematikusok módszertani folyóiratanak leg­újabb száma a születésnap apropóján méltatja Szőkefalvi-Nagy Bé­la sok évtizedes munkásságát. A professzor arcán leplezetlen az öröm és a meghatódottság. A fennsíkról visszapillantva, mintha azt mondaná: érdemes volt!) tanúi lajoö Olvasónapló Jubileumi kiadványok Az évfordulókon, jubileumokon mindig akad annyi pénz és szel* lemi kapacitás, hogy régen várt művek megszületnek. A Szegedi Sza­badtéri Játékok idei kettős, vagy ha akarom, s Az ember tragédiá­ja ősbemutatójának centenáriumát is figyelembe veszem. hármas évfordulóján is napvilágot látott néhány figyelemre méltó kiad­vány. Így mindenekelőtt Sz. Simon István A Játékok krónikája cí­mű könyve; e kötetnek egy fejezetéből született minikönyv, mely a Szabadtéri műhely nevet kapta a keresztségben; egv elegáns map­pa, melynek lapjain Buday György Az ember tragédiájához készí­tett tizenöt metszete található; s ide köthető az a minikönyv, mely­nek aktualitása még tavalyi — Buday Györgynek, a Szegedi Fiata­lok Művészeti Kollégiuma egykori vezetőiének 75. születésnapjára készítettek tisztelgésül a szegedi nyomdászok — de hát szólha­tunk-e Budayról úgy, hogy ne utaljunk épp a Szegedi Szabadtéri Já­tékok első korszakának nyitányára, az 1933. augusztus 20-án bemu­tatott Hont-féle Tragédiára, melynek díszleteit Buday készítette. Sz. Simon István krónikája úttörő jelentőségű munka még akkor is, ha nem előzmények nélküli. A Szegedi Szabadtéri Já­tékok történetéről ugyanis meg­jelent raár néhány . kiadvány, többek között Pásztor József, Lúgost Döme tanulmánya az el­ed korszakról, a Szegedi Szabad­teri Játékok múltját, jelenét és jövőjét fölvázoló munka az új­raindítás évéből, a kötet szerző­jének 1968-ban, a Tiszatájban közzétett, egy évtized tanulságait összegező kétrészes tanulmánya, a íJátékok 40 éves jubileumára összeállított album, illetve Varga József és Horváth Mihály kéz­iratos munkája. S mégis bizton állíthatom, új és eredeti, szin­tetizáló munkát tart kezében az olvasó. Sz. Simon István fölhasz­nál minden eredeti. fontosnak ítélt dokumentumot — jegyzö­könyvet. újságcikket, visszaemlé­kezést. levéltári anyagot. Kró­nikájának kötőanyaga mégis szubjektív, olvan újságíró mun­kája ez a históriai áttekintés, aki életének negyedszázadát, te­vékenységének jelentős részét épp a szabadtéri katedrálisába építette. A dokumentumokat ez a szubjektív kötőanyag tartja egybe, mint „magos Déva várát" Kőműves Kelemenné hamvai. Minden értéket igyekszik föl­mutatni, minden vitában szeret­ne állást foglalni, s a József At­tila-i „érted haragszom" indula­tával verekszik, megoldandó gor­diuszi csomóit. Ettől lesz egy­szerre hiteles és olvasmányos, forrásértékű és eredeti ez a szabadtéri-história. Egyáltalán nem véletlen, hogv fél évszázada Európa-szerte föl­elevenedtek az ősi színiátszas szabadtéri hagyományai piacte­reken. stadionokban, épített kör­nyezetben és természeti közeg­ben. Az ősforrások igyekeztek visszatérni a manipulációk szo­rításából. Az úi színházi forma bölcsőringatói között olyan, vi­lágszerte ismert nevekre bukka­nunk. mint a szovjet-orosz Me­jerhold, a német Max Reinhardt, és a francia Firmin Gémier, aki­nek ifjú szegedi tanítványa Hont Ferenc, Salzburg és Verona után Szegedre álmodja a húszas évek derekán a szabadtéri előadáso­kat. (Különösen fontos és tiszte­letreméltó hagyományunk, hogv lapunk, a Délmagyarorszag. 73 éves története folyamán szinte végig a progresszió szócsöve volt. az eltelt 50 év során több alka­lommal karolta föl a szabadtéri­gondolatot. Itt jelentek meg Hont Ferenc magvető sorai. Ju­hász Gyula kérdésfelvető írása. Pásztor József. Móra Ferenc és Paál Jób cikke-interjúja a sür­getés és igazolás iegvében: a felszabadulást követően e lap hasábjain hívta a Tisza part iára Salzburgot álmodó Balázs Béla a délkelet-európai nemzeteket kultúrünnepre; itt jelent meg a városi tanács határozata. mely szerint 1959 nyarától fölújítják, a Játékokat. Sz. Simon István kötete föl­térképezi az előzményeket, föl­idézi a 30-as évek bölcsőringató esztendeit és vitáit, összegezi a 33-tól 39-ig tartó korszak szín­háztörténeti eredményeit és a város karakterét meghatározó vo­násait: dokumentumokkal igazol­ja a fölújítás mellett voksolók érveit, esszéisztikusan összegezi azokat a színházi műhelytémákat és vitákat, amelyek az elmúlt negyedszázad alatt végigkísérték a Játékok történetét, és szól Sze­ged és a fesztivál eygmást erő­sítő. kölcsönös kapcsolatáról. Mint a kötet epilógusában meg­fogalmazza: ..Ismeretterjesztő szándékkal és igénnyel dolgoz­tam tehát, még ha úgy tetszik is. akár a magam szemében is. hogy egyszersmind a Szegedi Szoba biert Jutekok, osszeioulalo irodalma született volna meg. Ehhez legföljebb nyomvonalakat és ösztönzéseket kínálok, bár az adatok rendjében igyekeztem szigorú, pontos és következetes lenni." Gazdag adattár — mely ötven év statisztikája — teljesiti ki a kötetet. Persze, mint mondani szokták, minden könyv a hiá­nyok könyve, s az olvasó mind magasabb igényeket támaszt, mint amit kap. így fölveti, hogy az ötven év müsorlistáia miért nem közli legalább a főszerep­lőket: a művészek névsora mi­ért nem iegyzi. milyen darabban és milyen szerepben lépett föl egy-egy művész, és sorolhatnám. Én mégis inkább két szálon gon­dolnám tovább Sz. Simon István munkáját. Az egyik a szabadtéri játékok népszínházjellegének új tartalma. Mert ki vitatná, hogy mást jelentett ez a fogalom ne­gyedszázada. az ellenforradalom kábulatából ocsúdva, amikor a tömegek műveltsége. kulturális igénye igencsak gyermekcipőben járt. Üi tartalmat, új koncepciót, úi töltést kíván a szabadtéri népszínháza. Közösen kell gon­dolkodnunk. vitatkoznunk róla — ehhez is jó alapot, vitaanya­got kínál a kötet. A másik, hogy elegáns, jubileumi kiadványt tart­hatunk a kezünkben — a Szege­di Nyomdát dicséri a szép nyo­más. a jubileumhoz méltó kiál­lítás. ám bírálják is a színes ké­pek elpiosódó foltjai —. de ismét fölsóhajt a telhetetlen olvasó: milyen kevés kellett volna ah­hoz. hogy ne pusztán elegáns ju­bileumi kiadvány szülessék, ha­nem tudományos monográfia! Szegedi műhely címmel a könyv egv fejezetéből a Szegedi Nyomda MTESZ miniatúrkönvv­klubiának tagjai társadalmi munkában parányi kötetet készí­tettek a iubileumra. A kis mű a Műhelytémák című fejezetet tar­talmazza, melyet színesít a Vinkler László festőművész ha­gyatékából válogatott, a szabad­téri iátékok előadásainak ihleté­sére született tizenhárom, elegán­san bravúros, légiesen könnyed, hangulatteremtő vonalas rajz. A Szabadtéri műhely minden bi­zonnyal becses darabja lesz a gyűjtök kiváltságos táborának. * Buday György neve összefor­rott nemcsak Szeged váro.»aval. de a szabadtéri iatékon történe­tével és Az ember tragédiájával is. Szép tisztelgés hát. hogv a Szegedi Szabadtéri Játékok igaz­gatósága és a Népművelési Pro­paganda Iroda közös gondozásá­ban a Madách műve bemutatá­sának centenáriumi évéven és a Játékok alapításának 50. évfor­dulóján szép mappában megje­lentette Buday György tizenöt fametszetét, melyet Az ember tragédiájahoz készített svéd meg­rendelésre. Mert Buday György nem csupán a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának alapító tagia és vezétöje volt. de Hont Ferenc iobb kezeként az 1933-as szabadtéri Tragédia-premier társalkotója. a díszletek tervező­je is. A ma Londonban élö vi­lághírű grafikusművész tavaly ünnepelte 75. születésnapját. Er­re az alkalomra készült, de csak most. s így sem kesón. sőt mond­hatni. aktuálisan jelent meg a Szegedi Nyomda tagjainak társa­dalmi munkája nyomán az őt köszöntő minikönyv, mely Sze­lest Zoltán művészettörténész ta­nulmánya mellett közreadja Bu­day jó néhány fametszetét, töb­bek között a Boldogasszony bú­csúja, a Szegedi Kis Kalendá­rium és a London hangjai lao­iait. valamint több ex librist. Valahany kötet, melyről fön­tebb szóltunk, igényes jubileumi kiadvány, gazdagítja a könyves­polcokat. s kútfőket jelent a tar­talmasabb búvárkodáshoz. 1 i. l.

Next

/
Thumbnails
Contents