Délmagyarország, 1983. július (73. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-30 / 179. szám

30 Szombat, 1983. július 23: SZEGEDI ÜNNEPI HETEK Madách Imre: Az ember tragédiája. Előadás a Dóm téren este fél 9-től. 17. szegedi ifjúsági napok. Karnevál a Tiszaparton, délután 5-től. A XII. Művelődéselméleti Nyári Egyetem Újszegeden, az MTA Biológiai Központjában. Előadások fél 10-től. I. Országos Táblaképfestészeti Biennále. Kiállítás a Móra Ferenc Múzeum Horváth Mihály utcai Képtárában. Váró Márton szobrászművész alkotásai a Móra Ferenc Múzeum Kupolagalériájában, augusztus 20-ig. Mónus Sándor fazekas népi iparművésznek munkái a SZOTE Dóm téri Oktatási Intézetében, augusztus l-ig. Schéner Mihály festményei és szobrai Újszegeden, a November 7. Művelődési Házban, augusztus 10-ig. Vankóné Dudás Juli népművész kiállítása a Juhász Gyula Művelődési Központban, augusztus 20-ig. Szllvitszky Margit textilművész kiállítása a Bartók Béla Művelődési Központ B galériájában, július 31-ig. Ország Lili emlékkiállítása a Bartók Béla Művelődési Központ nagytermében, augusztus 2-ig. A Móra Ferenc Múzeum állandó kiállításai: Ember és környezete; Rippl-Rónai József alkotásai; Lucs-képgyüjtemény; Hunok, avarok, magyarok: Buday György-szoba. Csongrád megyei parasztbútorok és -viseletek; Csongrád megye gyógyszerészeiének múltjából. Szeged múltja, jelene, jövője — várostörténeti kiállítás a várkertben. Ifj. Lele József néprajzi gyűjteménye, Szeged-Tápé, Vártó út 4. Megkezdődtek az ifjúsági napok Mit tehet a történetíró? Beszélgetés Ránki Györggyel Az idei művelődéselméleti nyári egyetem azzal a céllal szerveződött, hogy a közművelődés szakembereit hozzásegítse politikai ismereteik gyarapításához. Hiszen az általános politikai kulturáltság fejlesztésében a népművelöknek is szerepet kell vállalni, s természetesen ez csak akkor lehetséges, ha van is mit közvetíneniük. Mindjárt bevezetőben, a kurzus első előadásaként igen érdekes és mostanában sokakat foglalkoztató témáról hallhattak: a történetírás és a politika kapcsolatáról, a történelmi tudat és a politikai műveltség viszonyáról. Ránki György akadémikust, az MTA Történettudományi Intézetek ügyvezelő igazgatóját előadása után kértük néhány kérdés megválaszolására. — A múlt ismeretét, a történelemből levonható tanulságokat, a történelmi tudatot professzor ur a politikai műveltség lényeges elemeként értékelte. Manapsag lépten-nyomon halljuk, olvassuk, és a hétköznapi tapasztalataink megerősítik az aggodalmas hangú publikációkat: elképesztően hiányosak történelmi ismereteink, az új és új nemzedékek gondolati és érzelmi világában nem kap kellő súlyt a folytonosság tudata, a nemzeti közösséghez való tartozás érzése. Mi a véleménye erről? — Hangsúlyoznom kell, hogy a jelen dolgaink követéséhez és a jelen megváltoztatásának tudományához, • vagyis a politikához valóban kell történelmi látásmód. Magyarországon úgyszólván a történetírás kezdeteitől igen erős volt a politika és e tudományág kapcsolata, a nemzeti függetlenség korlátozottsága és a gazdasági-társadalmi elmaradottság okán. Bizonyos korszakokban egyenesen helyettesítette a politikát a történetírás, és a múlttal való példál'ózás a művészetekben. Amikor a konkrét jelenkori problémákat nem lehetett nyíltan megnevezni. Vagyis, baj van ott a demokráciával, ahol a politizálást a histOrizólús váltja föl. Mármost, ami a kérdését illeti: ügy vélem, túlzottak kissé az aggodalmak. Sok történeti tudatról érdeklődő. „felmérő" kérdést eleve tendenciózusnak, sugalmazónak érzek. Mindenesetre tény, hogy a folytonosságés nemzettudat tapasztalható hiánya korántsem magyar jelenség, hanem világszerte észlelhető. Csak más, szerencsésebb országokban, ahol egyébként sohasem kötődött egymáshoz oly szoros szálakkal-a história és a politika, s ez utóbbi önálló tudománnyá fejlődese előtt idejekorán szabad volt az út, nos, ezekben az országokban nem annyira fontosak az említett tudati, szemléletbeli hiányok, mint nálunk. Nem szerelnék felületesnek tűnni, mégis 3zt mondanám, egész jól megvannak így is, hiszen sok más társadalmi kérdés jobban megoldott, nincs a miénkhez hasonló sajátos nemzetiségi problematika es a politikai kultúrájuk fejlődése is jóval egvenesvonalúbb lehetett, mint nálunk. — Ha a mi sajátos viszonyaink között mégis fontos tehát, hogy milyen színvonalú a történelemismeretünk, a népben, nemzetben gondolkodásunk, hogyan látja a teendőinket? Mi szerepe lehet a történetírásnak abban, hogy a felnőtteknek és az ifjaknak egyaránt korszerű társadalomszemlélete alakulhasson? — Alighanem a legtöbb, amit tehetünk, hogy tudományos igényességgel, szakmai alapossággal és közérthetően, jól megírt műveket sorakoztatunk. Más kérdés, hogy a hatás tekintetében nem tudunk versenyre kelni a művészetekkel, melyek gazdagabban, érzelmeket mozgósítva, az átélhetőség esélyét megadva képesek megidézni a múltat. A művészi alkotások, akár parabolisztikusan, akár elemzően ábrázolnak történelmi eseményeket és alakokat, általában a jelen problémáira keresnek választ. De történeti tudatot formáló hatásuk is igen erős lehet, s ez óriási felelősséget ró az alkotóra és közönségükre egyaránt. Hiszen tudjuk, a művészi megközelítésmód mindenképpen szubjektív, emberközpontú, az alkotók határozott, egyéni mondanivaló alátámasztására használják a történelmet. Hogy akkor ki és mi közvetítsen korszerű történetszemléletei? Közismerten sokféle forma, intézmény létezik, de az egyik legfontosabb közvetítő az iskó'ia. Sajnálatos, hogy pillanatnyilag igen széles a szakadék a tudomány és az oktatas között. A történe.írás sokkal előbbre tart, jóval világosabbak a kérdései és a magyarázatai, mint ezt az iskolai tanítás alapján gondolhatnánk. Sokáig kellene az okokat sorolni, soklépcsős hibasorozatot regisztrálhatnánk. A helyzet javításához mindenekelőtt a pedagógusképzés reformja kellene, s a posztgraduális képzés megfelelő rendszerének kialakítása. Képzeljük csak el: aki az ötvenes években tanulta a történelmet, az ma körülbelül 40 éves... Ha föltételezzük is, hogy sok pedagógustól nem idegen a tudatos önképzés, akkor sem lehetünk nagyon nyugodtak. De minden bizonnyal a családoknak, a mozgalmi jellegű társadalmi és tömegszervezeteknek, a kultúra intézményeinek, a tömegkommunikációnak is többet kellene vállalni a történelmi tudat alakításában, mint eddig. Sulyok Erzsébet Zab, zab, zabadac... Ne gondolják senki zabra, ez a címe a Saragossa Band zenés egyvelegének. Szóval, zab, zab, zabadac ... Öriás, a nagv kedvcsináló ismét a Tisza-parton. Két órától hallik zenés információs műsora (mégsem mosta el az eső). „Nem kapok elégtételt" — emlékeznek a Rolling hajdani nagyszerű dalára? Ma már másképp hangzik, kicsit „föltupírozva", diszkósan — így is szép. Élvezik is sokan a rakpart lépcsőin, no és a várkertben. Mint Tibotity Zoltán, a Kossuth Laios Katonai Főiskola hallgatója. Horváth Gabriella, leendő pécsi főiskolás és Gunzinam Róbert, kaposvári tanítóképzős. Tegnapelőtt érkeztek. a Tisza-parton aludtak. Most. hűsölnek a fák alatt. Zoltán kétezer, Gabi nyolcszáz, Róbert ezer forinttal indult útnak. — Késő este értünk Szegedre. nem volt hol szállást szereznünk. Igaz, akadnak itt ismerősök. — Péntek éjszaka hói alszotok? Tanácstalanul tekingetnek. Még nem tud iák. (Kár) Baka István, szakaszvezető, Szűcs János, főtörzsőrmester igazoltat. Szimpatikus (ugve megbocsátják1 a kis szubjektivitást) / öltözött párf a várkert egvik padján. A fiú sörözik. Hozták magukkal. gondoltak, jólesik majd elszopoga'ni. (Csakhogy italozni köztereken tilos, jó ezt észben tartani!) Farmerdzsekis fiúk a játszótér ivókútjában mosakodnak. Pontosabban Juhász László Miskolc melletti faluból érkezett. Hajat mos. — A fodrásztól jöttem. Egyszercsak azt vettem észre, úgy nézek ki, mint aki balba készül. Muszáj volt újra mosnom. Ez lenne a kezdet? Nem. van ennél szebb is. Csak sajnos, évek óta visszatérő problémákkal (nevezzük hevén, a kisé felelőtlen fiatalokkal) idén is szembe kell néznünk. Egyszer talán valamennyiük ráiön. nem sok az a 25 forint szállásdíj egv éjszakáért. Már akik egvik napról a másikra határoznak. hogv megnézik az ifjúsági napokat. Mert érdemes volt megnézni a Dugonics téren délután a divatbemutatót. Több száz nézőié akadt a tetszetős holmiknak, ruháknak, kezeslábasoknak. „Az idei nyár nagy divatja az import alapanyagból készült tunika. Az ifjúsági fesztivál idején reklám áron is kapható áruházunkban" — hallottuk a jó hírt a műsorvezetőtől. A nézősereg között két fiatalember különös komolysággal figyelte a színpadot. Robár János és öccse nemcsak a csinos ruViwkat ta nőik szerintük sokkal olcsóbbak, mint a férakéi, hanem a manökeneket is szemrevételezték. Majd úgy estefelé indult a fesztiváli „nagyüzem". A Belváros tíz ifjúsági klubiában a koncerttől a filmig, a paródiától a táncházig szinte minden kulturális igényű és szórakozást nvúitó műfaj kínálásra került — bőven válogathattak az érdeklődők. A Tisza-partról a Pop-rock-show-bari fellépő együttesek dalai dübörögtek, később a Móra-parkban, mai dalosok, köztük a Szegedről elszármazott Dinnyés József muzsikáját élvezhette fiatal és felnőtt egyaránt. S mintegy koronájaként az első napnak, késő este a dzsesszzene kiválóságai, köztük Pegéék nyúltak hangszerükért az üjszegedi szabadtérin. A televízió péntek esti Randevú című műsorában egvenes adásban adott közvetítést az ifjúsági napok tegnapi eseményeiről. Ma egész nap vásár a Széchenyi téren, este 7-től countrvpark a Dugonics téren, délután 4-től színes műsorok a Klauzál téren, délelőtt 10től gyermekműsor a nagyáruház előtt, szintén 10-től zenés program a Tisza-parton. 5-kor kezdődik a karnevál, este 11 órakor az utcabál. Tombolajegyeket adott ki az ifjúsági napokra a KISZ Szeged városi bizottsága. A jegvek — vásárolhatók a SZÍN helyszínein és a KISZbizottság székházában — sorsolása ma. szombaton közvetlenül a karnevál után kezdődik a Tisza-parton. Mag Edit Közelebb a í iszához... A Tisza eddig sem volt mostohagyereke a városnak: a csónakházak, a vízművek sétahajói néhány órás kellemes időtöltésre csábították a hazai ós külföldi vendégeket. Ara, hogy a folyó adta lehetőségekkel még tovább bővíthessék az idegenforgalmi programkínálatot, a kulturális, kereskedelmi. vendéglátóipari, utazási „házigazdáknak" az eddiginél hatékonyabb és összehangoltabb együttműködésére van szükség. E felismerésből adódóan állapodtak meg tegnap, pénteken délelőtt a Szegedi Szabadtéri Játékok, a Volán, a Szegedi Vízművek és Fürdők, a Dél-alföldi Pincegazdaság és az Utasellátó Vállalat vezetői abban, hogy a következő években együttesen dolgozzák ki a város és Csongrád megye, valamint a Tisza kínálta szabadidős programokat Az előzetes elképzelések szerint — elsősorban a kiscsoportos turizmus támogatásául — olyan hajóutakat szerveznek, amelyek résztvevői számára a folyóparti kikötőhelyeken az utasellátó főzési, sza'onnasütési lehetőséget teremt — konyhakész egységcsomagok ösz•szeállítasával. kívánságra szakácsokkal, illetve felszolgálókkal is. Tájjellegű boraival a pincegazdaság, autóbuszaival a Volán, hajóival a vízművek gondoskodik a kényelemről, kulturált időtöltésről. Az együttműködési megállapodás aláírásakor tegnap a MALÉV vezérigazgató-helyettese felajánlotta: vizsgálják meg a külföldiek kedvezményes légi utaztatásának lehetőségét az ünnepi hetek szegedi programjaira. Az 1990-ig szóló együttműködési megállapodás aláírásakor Csongrád megye és Szeged állami és társadalmi szervezeteinek pártolási készségét jelezte Papdi Józsefnek, a megyei pártbizottság és Berta Istvánnak, a városi pártbizottság titkárának jelenléte. Talán ezen a módon is közelebb juthatnak vendégeink a Tiszához, melynek partján — a vízmüvek kezdeményezőkészségének hála — ismét sátorhelyre leltek a táborozók, s amelynek hangulatos vidékét a pikniktúrákon a maga valóságában ismerhetik meg majd — talán még az ittlakók is. Márványok költője Az ünnepi hetek idején szívesen s jóleső büszkeséggel kalauzolja el ven-' degeit a szegedi honpolgár Opusztaszerre. Hogy látva lássák — s hazamén ven majd adják tovább —. épül, gazdagodik, mindinkább nevéhez es rendeltetéséhez méltóvá válik az itteni Nemzeti Történeti Emlékpark. Hol a honfoglalas emlékére az ezredforduló táján emelt templom és monostor romjai, az 189ti-ban felállított Arpádemlekmú tvmpanonja mellé az utóbbi pár évben dicséretes buzgalommal és összefogással odamentjük es megőrizzük a magyar népélet jellegzetes tárgyi — s részben szellemi — emlékeit. A mind gazdagabb és szebb skanzenben érdeklődéssel szemléljük, egyszersmind az értékeire adó házigazda magatartásával kalauzoljuk a meszsziről jött vendégeket — a makói hagymásháztól a szabadtéri gépmuzeumon át a csongrádi halászházig, a szegedi tanyától a pusztai olvasókörig és iskoláig, Emlékezetfrissítő A Dél-Alföldre települt emberek „hétköznapi világának" megannyi emléke igényel itt az idegeneknek kommentárt. A lelkes ..házigazda'' szinte szüntelen beszélni kényszerül. (Más. friss. írásos kalauz a skanzenről egyelőre nem lévén; idegen nyelven meg meg egy-egy szerény táblácskán a házak tornácára tűzött tájekoztato se . . .) Beszeln. pedig — aki nem hiszi, próbálja ki! — a skanzenben tett, mindent igazán bemutatni és látni akaró több órás sétán, ha olyan az idő, hogy „Ég a napmelegtől a kopár szik sarja . . beszélni nehéz. Meg kéne legalább pár percre pihenni, fejet, torkot frissíteni egy fa árnyékába tett vendéglátőaszlal mellett. Ami viszont nincs! . (Még a toroköblitesre használható, nyomokaros, s csípésre kész darazsakkal körülvett két kutat is alig lehet a tágas pusztaságban felfedezni.) Aki hűsítőhöz, harapnivalóhoz akar jutni, annak ki kell sétálni az emlékparkból, elkutyagolni a tanya büfének nevezett — jobbára azonban törzsközönsége revén falusi kocsmának titulálható — vendéglátóipari egységbe. Bedobván ott a (ha szerencséje van!) hideg italt, visszagyalogolhat a tűző napon, és új belépőjeggyel — s pyilvan mind forróbb fejjel — nézegetheti tovább múltunk emlékeit. Vagy töprenghet jelenünk azon problémáján; miért nem lehet megoldani az ünnepi hetek idején legalább a péntekszombat-vasárnapi napokon (mikor ezerszám nyüzsögnek a vendégek a környéken). hogy legalább egy szerény kis büfé kínálatnval megbecsüljük azokat akik érdeklődésükkel tisztelik meg pátriánk történeti emiékeit?! Szabó Magdolna Az ősi erőket idéző vörösmárvány kapuban, mint egy görög istennő ielenik meg a fehér márvánvból faragott figura. Jellemzően Váró Márton szobrászművész fölvállalt alkotói szándékára. A görög kultúra kimeríthetetlen kincsesházának és az anyaggal való primér kapcsolatnak együtteséből születnek márványtorzói, figura és architektúra kapcsolatát kereső kisplasztikái. A debreceni műve.sz szoborbemutatóía a Közművelődési Palota Kupola GaléfalbsUzv " yr til-t*