Délmagyarország, 1983. július (73. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-29 / 178. szám

Féntelc, 1983. júlías '29. 7 /w Uj módszerek a bedolgozásban A Tápéi Háziipari Szövetkezet több mint kétezer bedolgozót foglalkoztat már évek óta, s e tekintetben az ország ipari szövetkezetei között sorrendben az első helyen áll. Ez a létszám lényegében. egy speciális termék, a fonott széküléslap termelésének kialakításával és természetesen a termelés gyors ütemű fejlesztésével alakult. iBetve növekedett. A fonott széküléslap mint bútoraljptfeaz, Jcézdettól fogva a tőkés piacra került és mindig gazdaságos volt Ezért a bedolgozás terjesztését, a létszám növelését elsősorban ezen a területen szorgalmaztuk. 1976. óta kb. 1300 fő volt a széküléslap készítők létszáma szövetkezetünkben, akik évente 85—110 millió forint értékű széküléslapot termeltek. A tőkés piac azonban nem egyszer s mindenkorra adott felvevőhely. Egy francia, holland vagy belga piacot nagyon nehéz megszerezni, de talán még nehezebb megtartani. Ez természetesen a termékek minőségétől is függ. Bár a mi termékeink a nyugati piacon a legjobbak közé tartoznak, de ez a tény sem jelent teljes biztonságot. Politikai, gazdasági feszültségek halmozódásakor a nyugati piac ezekről is könnyen le tud mondani. Ilyesmit tapasztaltunk mi először 1975-ben. Még július elején a francia partnerrel erről tárgyaltunk, mennyivel tudunk többet termelni az év végéig, mért az igények megugrottak. Tettünk is in-„ tézkedéseket a termelés fokozására, s alig múlt el egy hónap, egymás után mondták le megrendeléséi ket a vevők. o*p>meg!<'ímeVb ülés? lapoktól,, t8&1jfg£„r*P, millió íorint értékű mennyiség raktáron máratft, s ezt abban az évben nem is vették át. A termelést nyilvánvalóan csökkenteni kellett, emiatt pedig kb. 450 ember elment a szövetkezetből. A IV. ötéves terv utolsó évében voltunk, napirendre került az >V. ötéves terv elkészítése. A múlt időszak tapasztalatait felhasználva úgy döntöttünk, hogy az export fejlesztéséről a sok gond ellenére sem mondunk le, azonban több' energiát fordítunk a belföldi piacra kerülő tetmékek termelésére. A meglepetések elkerülése érdekében két ágazatot alakítottunk ki: egy export ágazatot és egy belföldi ágazatot, s viszonylag egyforma gondot fordítunk fejlesztésükre. E döntésnek megfelelően alakult ki annak idején a textilkonfekció varrás és szélesítettük a vegyescikk termelést is. Az évtized végéig a két ágazat termelési áránva általában 60—40%-os volt az exporttermelés javára. v 1981-ben azonban exportunk bizonyos objektív és szubjektív okok miatt több mint ÍCityó-kal 'visszaesett. A belföldi ágazat viszont a korábbi évhez képest jóval többet termelt, az exportkiesést pótolni tudta, így a szövetkezet árbevételében csökkenés nem történt. Csakhogy abban az évben a textiltermékek termelése is sok akadályba ütközött, s miután -lemaradni nem akartunk, új tenflékek előállításán törtük a fejünket. A kísérletezések közepette kialakult egy kis vasipari részleg, amelynek termékei iránt a kereslet folyamatosan növekedett. Ezt látva jelentősen megnöveltük' á vasasuk létszámát, ki? alakítottuk részlegeinket. Az A szövetkezetnek az az éráltaluk gyártott termékekből deke, hogy a termelési utasíközel 18 millió forintos ár- táshan meghatározott terbevétele volt a szövetkezet- mékmennyiséget havonta, ilnek 1982-ben. Ha ez nincs, letve a kiadott határidőre a termelésünk és természete- vasasok legyártsák. Ennek sen árbevételünk is vissza- nagyon fontos szerepe van a esett volna. szerződésben vállalt kötele„ zettségek teljesítése szemA vasipari termekek ter- pontjából és a készletgazdálmelesevel uj bedolgozol kodas szempontjából is. módszereket is meghonosí- A határidőre teljesített tottunk szövetkezetünkben. S szállítás ugyanis nemcsak ezek a módszerek lényege- pénzt és nyereséget hoz, hasén elternek az u.éslap ke- nem a megrendelői körben szítok, varrok vagy vegyes- Js bizalmat ébreszt, s ennek cikk termelők bedolgozói _ különösen a nehéz gazdamodszereitől. A felsoroltak ^gj helyzetben — nagy jeotthon, a saját lakásukon — ientősége van. A készletgazszobában, konyhában — dol- dálkodásunkra pedig egy 5 goznak. példa: köztudott, hogy az év A termeléshez külön he- ve8«n a kereskedelemben az lyiségre nincsen szükségük, esetleges magas kebletektől A vasasok műhelyekben ter- csak december első femelnek. Az általuk készített ében vesz „at árut. De rrn termékeket jellegüknél fogva legyen a december végéig csak gépeken lehet gyártani. megt<:"n? t termekmennyiA termelés gépi szükségletét fggli Marad^n a ™vet' az alábbi adatok mutatják: Jetben készleten? Ez sem a 25 műhelyben 25 ponthe- Jó ntegoldas. Magas keszlegesztő 8 gázkemence 7 tek miatt a szovetkezet kekompresszor, 5 hegesztő- rül "J*0*" helyzetbe. Mi transzformátor. 5 állványos a P™blemát ugy oldottuk kös-örű 2 egyengető gép meg közös elhatarozassal, vesz részt a" termelésben. hogy f vasasok szmte éjjelEzeken kívül különféle kö- "appa1' szombat-vasárnap szőrűk, csiszolók, sablonok, dolgozva, december 10-ig az .kötélsodrók, esztergapadok, egész havi mennyiseget megfróccsöntők prések, kézfezer- érme ik . így ezt még idóc_. , ,K ' ben atadjuk a kereskedelemszamoK stD. nek, tehát vasipari termék A ' vasasok által hasz- év végén raktáron nem nált gépek a bedolgozók tu- marad. lajdonában vannak. Tehát A bedolgozói módszerekkel ° m v n tehát sokkal rugalmasabban ezeket beszerezni. Nem kell ^ termelni és gazdálkodgondoskodn, a gepek kar- ni általában- de csak bantartasaról, javításáról, a ha a szö;etkezet a felújításáról, a fogyo kelle- ^^ ^ ész kapacitását kek beszerzeserol, a felsze- je tudia kötni és meg tudja relés modernizálásáról. Nem ^^ a szövetkezet ^ a ^ a szövetkezet adja a géphaj- ^ közös érdekeit. NyilÍe^St SlrílSt 'Nem vánva16' hogy eZ 1S kütönb" szeiioztetest, tatcamast. «era ^ bedolgozás és az üzeW ^ a mf termelés között, JTa többfélé bedolgozói módszetoSPSb^ t- iek k<iaölt is. Ugyanis az iasoKat stt>. * említett megoldás csak csaA szövetkezet a termelés- ládl bedolgozással lehetséges, ben használt gépekért rezsit Mlvel a vasas dolgozók térit, a műhelyeken pedig tobb is érdekelhelysegbert fizet. A terme- ve yannak termelésbeib esben r^tvevc bedolgozok ö>kkal könnyebben megy üj darabbért kapnak tehát er- termékek ^^^ 1S. Vadekelve vannak abban hogy sasaink jelenleg 43 féle ter. a gepek minél jobhak, toké- méket gyártanak havonta letesebbek legyenek. 3_4 darabbal szelesitik a A munkaidőt maguk a be- skálát. Rendszeresen kutatdolgozók szabják meg, ak- iák igényeket, kísérletezkor dolgoznak, amikor akar- nek, gyorsan képesek reagálnak és annyit, amennyit ni ® Piaci igényekre. Ugyelakarnak. Vasas dolgozóink nek a meretekre es a praktiáltalában ledolgozzák a ren- kusságra. Minden termékük delkezés által engedélyezett polietüennel bevont (sziniehavi 250 órát. Egy-egy mű- rezett> különösen a kismérehelyben a napi kezdést és a házgyári lakásokban munkaidő hosszát közös furdoszobaban, konyhában, megegyezéssel maguk hatá- eléskamrahan — használható rozzák meg. természetesen fel nagyon ésszerűen. A rufigyelembe véve az egyes haszaritok, burgonya es zöldműhelyekben végzett mun- segtarolok, pipere polcok, kafolvamatokat, mert van- hanglemeztartok termeszetenak termékek, amelyek bármilyen lakasban elkooperációban készülnek. A helyezhetők. Ebben az evben huzal egvengetését és dara- tobb bútorgyár jelentett be bolósát csupán két műhely- igényt kulonfele konyhaszekben végzik, a hegesztést lé- renyekbe való hetetekre. Hunyegében mindenütt. A szin- togepgyaraknak is szükségük terezésre nvolc gázkemence van többfélé termekre es van beállítva. A ruhaszárító cegek is vittek el huzal bevonására két mű- különböző nuntakat tolunk. .. , , . Valoszmu, hogy vasasaink helyt rendeztünk be. A sa- jövőre exportra is fognak rokreszelő gyártására pedig termelni. egyet. Ahhoz, hogy egy-egy termék időben elkészüljön, a , . .. , , , , sagot. függetlenséget jelent a részműveleteket össze kell Ez a munkaforma önállóhangolni a kész termékek beszállítását is. A termelés elosztása és összehangolása a vasas üzemvezető feladata, aki a belföldi termelési osztályvezető irányítása alá tartozik. Az osztályvezető, a szövetkezet más vezetői, az üzemvezető, a részlegvezetők és a bedolgozó között a kapcsolat az első perctől kezdve a kölcsönös bizalomra épül, és ez az alapelv az dolgozók és általában a beegymásra utaltsfig felismeré- dolgozók összetételét illetően sének és tudatosulásának is. Más területünkön, illetve jegyében erősödött a két év más szakmában egy családsorán. bál egy lő. ege&zen ritka munkában, az alkotói mozzanatokat kizárólag a technológiai fegyelem korlátozza, s az újítás haszna a bedolgozóé. Erre azért van lehetőség. mert a szövetkezet a normát mindenütt egyformán állapítja .meg, tehát nem nézi, hogy milyen az egyes bedolgozó felszerelése, munkamódszere. Van különbség a vasas beesetben 2 fő bedolgozó, s ezek mind asszonyok. Az 1300 széküléslap készítő között nincs egy férfi sem. A vasasok között 54 a férfi. Ezek egy része szakember. A 116 vasas bedolgozó kb. 36 családból áll. Nem ritka az olyan család, amelyből öten-hatan bedolgozók. Férj, feleség, gyerekek, szülők, vagyis ilyen esetben az egész család ezzel foglalkozik. Mindenki a legtesthezállóbb munkát végzi. Így tevékenységük sokkalta hatékonyabb, s ez a keresetükön is meglátszik. Vali olyan öt fős család, amelynél a havi bér 25 ezer forint körül mozog. Ehhez jön még a rezsi és a műhely után járó ber. S ebből a keresetből nincs annyi kiadás mint abban az esetben, amikor a családtagok több helyen egyenként üzemekben, szövetkezetekben, esetleg az otthontól távol más helységekben vannak foglalkoztatva. Nerh kell útiköltség, különruha. Egyes műhelyekben barátok szomszédok alkotnak egy termelői csoportot, de ezekre is általában az a jellemző, hogy férj, feleség, vagy apa és fia, illetve apa és leánya dolgozik együtt Vagyis a rokonok alkotják a műhely gerincét. Így a műhelyekben egyáltalán nem probléma, ha egyik embernek a másik helyett kell netán valamit elvégeznie. Ez persze nem jelenti azt, hogy bárki is lazsálhat, vagy akárhogy dolgozhat, hiszen a fegyelmezetlen magatartás mennyiségi lemaradást, esetleg minőségi romlást eredményezhet, s ez nemcsak egyet büntet, vagyis nemcsak azt, aki a hibát elkövette, hanem kihatássaj van mások keresetére is. Ezért itt a becsületnek súlya van, itt számon tartják ... a vasasoknál a termelési utasítást mindig teljesítik. Erről azért is érdemes említést tenni, mert más területen bizony előfordul, hogy a tavaszi vagy őszi mezőgazdasági munkák miatt a bedolgozásban vállalt termékek elkészítése elmarad. Elmarad, ha a gyerek ballag, ha a házat kell bemeszelni vagy lakodalomba menni, vagy éppenséggel ha valahová 200—300 forintért napszámba lehet menni. S ezt az elmaradást az illetők nem is tudják pótolni, ill. behozni. S hányan vannak, akik ebből nem is csinálnak maguknak problémát, kizárólag a saját érdekeiket nézik, s hogy a szövetkezetnek ebből komoly gondjai lehetnek — olykor vannak is —, azzal egyáltalán nem törődnek. Mint már említettem, a vasas bedolgozóknál ilyen nem fordul elő. Többek között azért sem. mert itt nagyon erős a szövetkezet és a bedolgozók egymásra utaltsága. Hiszen mit is kezdhet műhelyével, speciális felszerelésével, sok éves tapasztalatával a vasas bedolgozó egy rtiásik vállalatnál, ahol bedolgozóra nincsen szükség? A szövetkezet pedig honnan szerezhetne tömegesen olyan munkavállalókat, akik rendelkeznek műhelyekkel, felszereléssel. gyakorlattal. Kapcsolatuk tehát a helyzetből fakad. S ezt a szövetkezet vezetői is, és a vasasok is tudják. A vasasok teljesen ide vannak kötve, kizárólag innen van a keresetük. Még eredményesebb lenne a munka a szövetkezet szarnára és a bedolgozók számára egyaránt, ha nem lenne a bedolgozókra vonatkozó, rendeletben előírt kereseti felső határ, vagyis ha ezt a kereseti felső határt eltörölnék. A társadalom és a szövetkezet számára ugyanis az a legértékesebb ember, aki az adott körülmények között legtöbbet termel, mert a kifizetett bér személyi és köz* teher vonzata ennél a dolgozónál a legkisebb. Köztudott, hogy például a havi 500 Ft munkabér után is már jár a bedolgozónak a 290 Ft kiegészítés, ami a bérének 58 százaléka. Ugyanennyi jár annak is, aki 5 ezer forintot keres. A családi bedolgozásban résztvevő vasasoknál nincs olyan, aki csak 500 forintot keres havonta. 1982ben a vasasok havi átlagkeresete 4063 forint volt. A példából látni, hogy az a rendelkezés is hibás, amely a jogszerzéshez — egészséges ember esetében — elegendőnek tartja a havi 500 forint bér elérését. Ezzel ugyanis elég sokan visszaélnek. Kis munkával megszerzik maguknak a jogokat a nyugdíjra, az orvosi ellátásra, a családi pótlékra stb., vagyis kizárólag saját érdekeiket nézik. A jogalkotóknak fel kellene ismerniük, hogy a ténylegesen elvégzett munka lehet csak az alapja minden jogszerzésnek és díjazásnak. Részmunka elvégzése esetén csak így kerül összhangba az egyéni érdek a társadalmi érdekkel. A felsoroltakon kívül is van egy nagyon fontos tényező, ami a családi bedolgozást gazdaságossá és érdekessé teszi. A mi szövetkezetünkben a nyolc megyére kiterjedő bedolgozói hálózat elhelyezkedése ellenére az irányító és adminisztratív létszám csupán 6,6 százalékát teszi ki az összlétszámnak. A vasasoknál ez az arány még jobb, csupán 3—4 százalékot tesz ki. Amig egy 120 fős körzetet 4—5 függetlenített és 5—6 tiszteletdíjas irányít, a 116 fő vasas bedolgozó mellett 1 függetlenített és 6 tiszteletdíjast foglalkoztatunk. Egy gépkocsi végzi az anyag és termékbeszállítást. Még nagyobb a különbség a termelési értékre vetítve. A vasasok havonta 1,8—2 millió forintos termelési értéket produkálnak. Az irányítóknak kifizetett munkabér 13 200 forint. Ugyanakkor egy széküléslap-termelő körzetben a havonta produkált termelési érték 0,9—1 millió forint, az irányítóknak kifizetett havi munkabér pedig 28 900 forint. Nem beszélve a szállítási költségekről, amelyek legalább a háromszorosát teszik ki a vasasoknál kimutatott költségeknek. A családi bedolgozás tehát egyértelműen rugalmasabb a határidók betartása szempontjából, pontosabb, ugyanakkor az egyén és a szövetkezet számára egyaránt gazdaságosabb az egyéni bedolgozásnál. A jövőben különösen a széküléslap-fonó körzeteinkben szeretnénk elterjeszteni. Itt ugyanis vannak lehetőségek arra, hogy egyegy család több tagja közösen vagy külön-külön végezze a termelés különféle fázisait a sás, gyékény begyűjtésétől a széküléslap megfonásáig, illetve átadásáig. Ugyanígy adott a lehetőség a vegyescikk termelésben, madárházak gyártásánál és hozzáfogtunk egy faipari ágazat kialakításához, ahol a vasasok legjobban bevált módszereit szeretnénk hasznosítani. Ez az ágazat elsősorban exportra termel székvázat és székalkatrészeket. A kezdeti lépések azt mutatják, hogy rövid időn belül több család kezdi meg a munkát. Ezzel megvalósul az a régi tervünk, hogy az évi 4—500 000 darab üléslap mellett nem 20 ezer széket, hanem 40—50 ezer széket exportálunk. Mi tehát propagáljuk az új módszereket elsősorban a saját területeinken, beszélünk róluk munkahelyi tanácskozásokon, részközgyűléseken. A számok a kezdeti sikereket mutatják.