Délmagyarország, 1983. július (73. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-20 / 170. szám

iSzerÜa; Í983. Július 20. 5 SZEGEDI ÜNNEPI HETEK Szentendrei nyár rimű kiállítás anyagából válogatás a szentendrei grafikusok alkotásaiból a mihályteleki Móricz Zsigmond Művelődési Házban mától, július 27-ig. Pedagógiai Nyári Egyetem az MTA újszegedi biológiai központjában. Előadások A magyar neveléstudomány helyzetéről és feladatairól. Július 26-ig. Schéncr Mihály festményei és szobrai Újszegeden, a November 7. Művelődési Házban, augusztus 10-ig. Vankóné Dudás Juli népművész kiállítása a Juhász Gyula Művelődési Központban, augusztus 20-ig. Szflvitszky Margit textilművész kiállítása a Bartók Béla Művelődési Központ B galériájában, július 31-ig. Ország Lili emlékkiállítása a Bartók Béla Művelődési Központ nagytermében, augusztus 2-ig. Mónus Sándor fazekas népi iparművésznek, a népművészet mesterének munkái a SZOTE Dóm téri Oktatási Intézetében, július 27-ig. Az Opteam tervezőcsoport és Schoitz Imre belsőépítész kiállítása a Gulácsy-teremben, július 83ig. GalpmÉcsai világegyetem Műveltség és iskola A jubileumi pedagógiai egyetem első előadását dr. Szabolcsi Miklós akadémikus, az Országos Pedagógiai Intézet főigazgatója tartotta meg tegnap. — Ma Magvarországon meglehetősen elterjedt a nézet, miszerint a mindenki számára szükséges és kívánatos műveltséget az iskola adja, s bár léteznek egyéb, erre hivatott intézmények, igen esetleges módon, ellenőrizhetetlen hatásfokkal működnek. — A tömegoktatás lehetőségeiről és válságáról világszerte vitákat folytatnak. A vizsgálódások egyértelműen arra utalnak, hogv igen sürgősen föl kellene ismerni : csak egyik. bár ma még kétségtelenül a legfontosabbnak látszó terep az Iskola, de a műveltség úgynevezett sztenderd elemének megszerzéséhez az iskolán kívüli lehetőségeket, elsősorban a tömegkommunikációs fórumokat és formákat Ls föltétlenül és mielőbb, intenzíven kell használni.. Még akkor is. ha ez veszélyezteti -az oktatás legpozitívabbnak tartott elemét, a pedagógus—tanuló viszonvt. — Mint köztudomású, jól körülhatárolt, meghatározott már az a műveltséganyag. amelyet a mi iskoláinkban mindenkinek el kell sajátítania ahhoz, hogy megváltozott világunkban eligazodjon, önmagát, valamint szűkebb és tágabb, társadalmi és természeti környezetét megismerhesse és alakíthassa. Mégis, időről időre viták robbannak ki, polémiák keletkeznek e műveltségidea. tartalmi kérdéseiről, szerkezetéről. Mostanában melyek a vitatémák? — Például: akadnak nézetek. melyek szerint a számítógépek korában nem olyan fontos az. hogv mindenki tökéletesen bánjon az anyanyelvvel, ismerje törvényeit, s minden kommunikációs helvzetben megfelelően használja. Személyes véleményem: igenis fontos. Azt mondják, mi most a második analfabétizmus korát éljük, mert az embelek nem tudnak klaviatúrán írni. s ezért nem tudnak a számítógépekkel sem bánni. Ez elgondolkodtató. mert a számítógép nyilvánvalóan egvre nag1 obb szerepet kan, és különösen, ha közvetítő nvelv nélkül anvanvelven lehet kódolni, valószínűleg képessé kell tenni az egész ország lakosságát a klaviatúra használat ára. Zárójelben mondom, a feilett országokban azért nincs gépíró-adminisztrátor-mizéria. mint nálunk, mert a középvezetőktől a legnagyobb tudósokig mindenki képes közvetlenül a gépen leírni a gondolatait. Vitatéma az is. hogv a raizot ugyanolyan alapvető kulturális eszköznek kell tekinteni, mint a' nvelvet, a matematikát — a vagv nem. Ugyanilyen kerdőjeles az idegennyelvtudás. Magam hailok arra, hogv a mi helyzetünkben két idegen nyelv középfokú tudása célszerű lenne. — Feladata az iskolának a történelmi és társadalmi tudat formálása is. ahogy előadásában fogalmazta „a folytonosság, hovatartozás, és jövőtudat alakítása '. Ezzel bizony — a hétköznapi életben is érzékelhetően — sok baj van. — Való igaz, főként a fiatalok körében igen erős a jelentudat, gyengébb a folytonosság — és a jövőtudat. A történetiségi érzés nagyon leegyszerűsödött: az ifjú fejekben létezik egv „most" és letezik egv „múlt". Ez utóbbi egybemosódik, nem szakaszolódik. nem léteznek előzmények és következménvek. csak egyetlen múltmassza. Ügy vélem, a tömegkommunikáció is ludas ebben. Az új ismeretes állandóan préselik, összenyomják a régieket. Csak egyetlen megoldást tudok elképzelni: a jelenkori ismereteket nem az iskolában kellene tanítanunk. — Előadásában vázolta az 1978-as, úgynevezett „mérsékelt" iskolai reform hibáit. a kijavításukhoz, s a további reformok megvalósításához szükséges tennivalókat. A rendkívüli feladatokra a mostani. 150 ezres magyar pedagógustársadalmat alkalmasnak mondta. Mások ezt kétségbe vonják, hiszen a mai pedagógusok között egyre többen vannak, akik funkciózavarokkal, válságokkal küzdő iskolarendszerünkben szerezték a diplomájukat. — A pedagógustársadalomban legalább 8—10 csoport különböztethető meg. képzettség, életkor szerint Kötelességünk tehát ilyen differenciáltan tekinteni rájuk. Mindenesetre úgy látszik, a legelső teendőnk a felsőoktatás reformja, a pedagógusképzés jobwtósa. Sulyok Erzsébet Vankóné Dudás Juli a felbomló paraszti világ teljes hagyománybirodalmának őrzője. Ha hímez, ha dalol, ha népi játékot elevenít meg, vagy ha képekké menti a paraszti életforma megannyi eseményét — kollektív világképet tár elénk. A mindennapok apró témáiból, a kétkeziek életének történéseiből, az élet nagy fordulóit kísérő ünnepek mitikus és dramatikus szokásaiból, pentaton dallamokból és szíve belső sugallatára ösztönösen munkáló ecsetje nyomán összeáll az a mozaikkép. az a lehatárolt és mégis teljes világegyetem, amit a magyar parasztság néprajzának nevezünk. Talán ő az egyetlen a hazai naiv művészek közül. aki egész életét — szinte már hivatásszerűen — kíséri végig a megőrzés elkötelezettsége. Dudás Juli Galgamácsán született 1919. január 6-án, Háromkirályok napján, idós szülők gyermekeként. Hat elemit végzett, alig volt kilencéves. amikor az aratás egész ideje alatt szedte a markot. Gyermekkorára emlékezve mondta: öthatéves kislány voltam, amikor valaki idegenek, olyan jött-ment bolyhos emberek énekeltettek a gémeskiítnál — amikor a libáimat őriztem —, akiknek nevét serdülőkoromban tudtam meg: Kodály és Bartók voltak. ök dicsérték meg gyermeki rajzaimat, értékelték a rongybabáim, az ő javaslatukra jöttek a néprajzkutatók. Gönyey Sándor tanár úr az 6 nevükkel serkentett a hagyományos dalok éneklésére, gyűjtette velem a játékos dalokat énekeket ..." A fiatal lányban szárba szökkent a vetés: egész életében gyűjtötte, írta, rajzolta, őrizte a népszokásokat, maga köré szervezte a Galga menti tehetséges lányokat, fiúkat és idős embereket; rajzoltak, festettek, kézimunkáztak, énekelteti. Csoportjukra Kodály is felfigyelt. Tizennyolc éves volt, amikor Budapesten, a Városi Színházban föllépett folklórcsoportjával. Nem is tudom, minek nevezzem — pálya, hivatás, elkötelezettség —, talán legjobb szó, hogy élete egy volt a Galga környéki nép hagyományaival, örökségével, a lejegyzés. megőrzés mindennapi szükségletével. S a parányi folyó partjáról festményei eljutottak Lipcsétől Tokióig; a kis méretek kitágulnak, s a balatonfüredi Marina-szállóban, a Gellérthegyen levő Búsuló juhász étterem bárhelyiségében és a tokiói magyar étterem falán nógrádi lányok és fiúk paraszti életképei dicsérik a képíróasszony virágzó tehetségét, termékeny művészetét. „A nagy népművészet alakulása megállt, s előléptek az egyéni alkotók, akik nem tagadják meg népi származásukat, de láthatóan más mondanivalójuk és formanyelvük is..." — Kassák 1934-ben megfogalmazott felismerését mintha Vankóné Dudás Juli élete reprezentálná legtisztábban, leglátványosabban, leghitelesebben. Ha valaki nem tudná milyen a Galga menti harmatszedés, a húsvéti iocsolkodás és a „keddi visz. szavágó", milyen az esküvő, a lakodalom, a májusíaállítás. az aratási felvonulás, a fonó vagy a kenyersütés. a disznóölés vagy a kukoricafosztás, a halottsiratás, a temetés és az úrnapi körmenet, annak mindezt elmesélik a képíróasszony festményei. Személyes élmények. őszinte átadási vágy és teremtő képzelet szép ötvözetei ezek a falusi eseményeket és népi szokásékát megörökítő művek. Kodály Zoltán írja: „Népünk is nagyot változott fél évszázad alatt. Nem félénk, nem gyanakszik, tudatára ébredt a maga és hagyománya értékének, megértéssel nézi és segíti a hagyomány megismerésére törekvő munkát bár tudja, hogy ennek el kell múlnia. Ifjúságától búcsúzik a nép. tudja. hogy változnia kell a korral, de tudja azt is, hogy lényeget nem cserélhet. ha önmaga akar maradni, ha öregebb korában úgy tekinthet vissza ifjúságára. hogy megismerje magát benne." Vankóné Dudás Juli galgamácsai parasztfestőasszony bölcsőringatóinak nagykövete, a magyar folklór, a naiv művészet címzetes akadémikusa, 'akinek színpompás képei, festett tányérjai, viselet es babái és hímzései a Juhász Gyulai Művelődési Központban várják az érdeklődőket. Tandi Lajos Két kisopera Ha vajaki pusztán abból ítélne, amit a Szegedi Kisopera hétfő esti bemutatóin tapasztalt a városi tanácsháza Muzsikáló udvarán, bármily fyrán is hangzik, akár elhihetné, hogy különb zeneszerző az Offenbach Mozartnál. A dolog persze ennél picit bonyolultabb. Bárdi Sándor együttese tudniillik fölvezetett Wolfgang Amadeustól egy elképesztően ügyefogyott, idétlenre félbehagyott buffatöredéket, mely A kairói lúd címezetre hallgat, utána meg a derék Jacques-tól egy szellemes, helyi szituációkra is alkalmas paródiát, a Káposztafej urat, mi a társulati keresztelő szertartáson A házikoncert nevet kapta. Vagyis, zseniknek is akadnak gyöngéi — így pusztán az a kérdés, hogy eme közhelynek számító tétel illusztrálására mivel szolgált rá pont Mozart. (Mentségére a rokonszenves csapatnak, a baklövést előttük mások is elkövették már, bizonyos V. Mortari és D. Valeri urak, akiket a szerzemény színlapján átdolgozói minőség illet.) Sebaj hát, mondom, kárpótlásul ett volt az Offenbách-persziflázs. Mely minden ellenkező híresztelés dacára kellemetes szórakozás hiszen a beharangozott úgvnevezett „szegedi változat" helyi poénjait nemigen sikerült kihallanom, ámbátor előfordulhat, az én berendezésemben a hiba, minthogy kifigyeltem, sokan hahotáztak, érteni vélvén, mire megy ki a játék (irigykedtem is eleget). Történetesen arra — mesélték a benfentesek —, hogy a szegedi operamúvé,szek allűrjeit fricskázzák, de hát effajta eretnekségekről mostanság tántoríthatatlan magánvéleményem kristályosodott ki: micsoda dolog utánozni az utánozhatatlant. A Szegedi Kisoperáról. Miként az öntevékeny cs»por tOc.ua! természetet folyamat. maguk is mind többre vágynak, nagyobb fába vágni a fejszét, s jóllehet az ilyesmi mondjuk a színjátszóknál kockázatosabb kaland. operistáknál hovatovább szükségszerű, soraikba hivatásosakat beépíteni a komolyabb vállalkozásokhoz. Az operajátszásnál tudniillik a minőségi fejlődés enelkül erősen behatárolt, véges. E társulatnak immáron a fele profi, Bárdi Sándor. Vajda Júlia és Egri László a szegedi színház művésze, ám ez a tény szinte észrevehetetlen, Szilágyi Béla, Farkas Katalin. Tóth Márta vagy Ördögh József pillanatra sem játszik alárendelt szerepet ezen a színpadon — ami kissé elcsépelt szóhasználattal a műhelymunkáját dicséri az együttesnek. Hogy Bárdi Sándor az agytröszt, régóta tudott, ö az, aki kitalál, lefordít, átigazít, szervez, föllép. A praktikusan kifejező és gazdaságos díszletek, jelmezek. Ék Erzsébet tervezői fantáziájára vetnek jó fényt, a pianínón zenekari hangzásokat fakasztó Kovács Kornélia pedig szintén profi módon szállt be a siker érdekében. A Muzsikáló udvarról, mint a nyári zenés rendezvények színhelyéről viszont ezúttal kellemetlen tapasztalatokkal gazdagodtunk. Olyanokkal, melyek a tisztán zenei műsoroknál nem okoznak gondot, ellenkezőleg, az udvar jó akuszti Kajának hírét keltik régóta. Operát azonban a jelenlegi, szimmetrikusan kettéosztott nézőtérnek, csak a szöveg érthetőségének rovására lehet megszólaltatni. Mert. ha balra énekelnek, nem hallja a jobboldali közönség és viszont, ha pedig a maroknyi protokollnak középre, akkor majd mindenki hegyezheti a fülét, alig-aiig ért valamit. Tanulság: ilyen műsoroknál bátran elvihető a pódium az egyik sarokba. N. I. Mónus Sándor, a Népművészet Mestere a SZOTE új oktatási épületének előcsarnokában a vásárhelyi hagyomány továbbélését reprezentáló díszes edénvek mellé elhozta azokat a festményeit és kisplasztikáit is. amelyek bemutatják a régi fazekasok munkafázisait; az agyagszűrést, -szeletelést, -taposást, gyúrást, korongolást. máztörést, irókázást. égetést és fölidézik a piacok, vásárok hangulatát is. Népi kerámiái egvesítik a haidani tabáni mesterek, a tarkatálasok vagv sárgaedénvesek: a csúcsi fehéredénvesök vagy porcelánosok és az úivárosi kontások-szilkések forma-, díszítés- és motívumvilágát (felső képünk a július 27-ig látható kiállítás részletét áb* rázolia.) A népi iparművészet mellett a modern design, a korszerű lakberendezés is képviselteti magát az ünnepi hetek kiállítási programiéban. A Képcsarnok Gulácsv Lajos termében Schoitz Imre belsőépítési üvegszálas műanyagból készített bútorai mellé az Opteam tervezőcsoport négy fiatal tagja — Bánáti János és Kovács Erika belsőépítészek. Bárkányi Attila és Radnóti György ipari formatervezők — hozott szép formájú világítótesteket. tévé-asztalokat, kisbútorokat (alsó képünkön a bemutató eau részlete).