Délmagyarország, 1983. július (73. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-17 / 168. szám

131 Vasárnap, 1983. július 17: 5 mmmrnmmmm SZEGEDI ÜNNEPI HETEK IX. Nemzetközi Néptáncfesztivál. Folklórbemutató az újszegedi szabadtéri színpadon, este fél 9-től. Nemzeti napok a Móra Ferenc Múzeum előtt és az Árpád téren, délután 4 órától. . Vankóné Dudás Juli népművész kiállításának megnyitója ma délután 2 órakor a Juhász Gyula Művelődési Központban. Viseletes bábkészítés — gyermekfoglalkozás holnap, hétfőn délelőtt 10 órától a Juhász Gyula Művelődési Központban, nagycsoportos óvodásoknak, kisiskolásoknak. Vezeti Vankóné Dudás Juli. Muzsikáló udvar — Mozart: A kairói lúd, Offenbach: A házikoncert. A Szegedi Kisopera bemutatója holnap, hétfőn este fél 9-től a városi tanácsháza udvarán. Szilvitszky Margit textilművész kiállítása a Bartók Béla Művelődési Központ B galériájában, július 31-ig. Ország Lili emlékkiállítása a Bartók Béla Művelődési Központ nagytermében, augusztus 2-ig. Mónus Sándor fazekas népi iparművésznek, a népművészet mesterének munkái a SZOTE Dóm téri oktatási intézetében, július 27-ig. Az Opteam tervezőcsoport és Scholtz Imre belsőépítész kiállítása a Gulácsy-teremben, július 23ig. Üjságklvágást küldött címünkre egyik olvasónk — névtelenül bár — de mindez mit sem változtat aggodalmának jogosságán. Lapunk hasábjain láttak napvilágot azok a sorok, amelyek arról tájékoztatnak: rengeteg fecskefióka pusztult el az idén Szegeden. „A vegyszer okozta rovarpusztulás is lecsökkentette táplálékbázisukat. A véletlenek összhatása okozta a fészekből kihullásukat, pusztulásukat, s erre előre nem gondolhattunk." — írja az ornitológus, olvasónk pedig kiadja a jelszót: Mentsék meg a kisfecskéket! De lehet-e vakarózva, önmagunkat csapkodva gyönyörködni a madarak röptében? Itt hát a nagy dilemma: hogyan irtsuk ki életünkből azt. ami káros, anélkül, hogy közben értékeinket elveszítetársszerzőnk az olvasó nénk? A kérdés eldöntéséhez gondolkodó, előrelátó, tisztességes szakemberek gyülekezetére van szükség. Nem különben ahhoz, hogy a káros jelenségeket megszüntessük, merjünk ésszerűen, hasznosan dönteni, különösen, ha ez még kockázattal sem jár. domásul, hogy az üzem a lakóházak közötti keskeny telken, a Gáz utcában fog fölépülni. „Miért születtek hát országos szintű állásfoglalások, lakóterületi övezetekről, ha ezeket senki nem •eszi figyelembe? Például a MSZ 18151—74 számú szabvány is előír bizonyos za>szlntértékeket, amelyeket a lakókörnyezetben üzemelő gyár és annak gépjárműforgalma nyilvánvalóan meghalad. Tekintettel arra, hogy a termékeket éjszaka és hajnalban is fogják szállítani, elképzelhető a környéken lakó többszáz ember efölötti „öröme" — írja olvasónk, majd úgy fejezi be levelét! „Bízom benne, hogy egy öi>magában helyes de a telepítés helyét tekintve hibás döntés még korrigálható, mielőtt lakók százai kezdenének pereskedni az érvényes szabványok", előírások, irányelvek megsértése miatt, ssn ját nyugalmukért'* Kirándulás a Duna-kanyarba Idősek írják Verseny - közönségdíjért Számos érvet sorakoztattak fel a szegedi néptáncfesztivál gazdái, amikor évekkel ezelőtt úgy döntöttek: megszüntetik a folklór- és a koreográfiai versenyt. A szakszervezetek által fönntartott amatör 'néptáncegyüttesek itteni nemzetközi seregszemléjén nyolc éve zavartalan a barátkozás, • az ismerkedés öröme, hiszen azóta nem szakemberek, hanem a közismerten hálás szegedi közönség „bírálja" a folklórbemutatókat. Ennyi idő alatt nyilvánvalóvá vált, hogy az érvek okosak-jogosak, a döntés ésszerű volt A péntek esti újszegedi bemutatók nézői például — kissé rosszmájúan — kérdezhetnék. vajon most hogyan hozna megközelítően igazságos ítéletet a szakmai szempontjait félretenni képtelen zsúri? Ugyanis a közönségdijáért versenyző négy csoport igen nehezen összevethető műsorokat produkált. Pedig a fesztiválnak ezen az első folklórnapján még nem is szerepeltek a tőlünk távolabbi országok küldöttei, hanem a szomszédaink, akiknek. tudjuk, egymáshoz kötödö népi kultúrák közvetítésére van módjuk. Am abban. hogy ki mit választ.(hat) az ősi hagyományok közül megőrzésre, fölmutatásra a mi világunk emberének, miként végzi a föltáró munkát, s hogyan adaptálja ennek eredményeit az 1983-as esztendő táncszinpadán — mindebben nagy különbségek látszanak. Természetszerűen elönyösebb helyzetben vannak olyan országok profi és amatör népművészei, ahol a hagyományok roppant gazdagságából lehet választani, ahol erősebb gyökerek táplálják ma is a népművészet sók ágát. Jugoszlávia ilyen ország, s Románia is. Néptánckultúrájukról Szegedre érkezett hírhozok mégis másmás mértékkel mérendő műsorokat adtak. A skopjei Metalec együttesnek nincs nagy múltja, az alakulástól eltelt évek száma tekintetében. S bár a fesztivál elején könnyelműség ítélni, alighanem az idei találkozó egyik legszínvonalasabb folklórprogramját láttuk előadásukban. Míves, technikás, elegáns könnyedségükre kidolgozott előadásmódjukkal kitűnően érvényesítették a szerb és a macedón tánctípusok egyedi és eredeti szépségeit. Az Océlul Rosu (Vörös Acél) nevű városból való román együttes műsorát a zenei anyag eklektikája eleve terhelte, s jórészt meghatározta a táncstílust is. A Baskír Nemzeti Táncegyüttes tagjai bámulatraméltó fizikai erőnlétről, artisztikus és akrobatikus készségekről tettek bizonyságot. Szőrmékkel, flitterekkel gazdagon díszített színházi kosztümökben (melyekben persze elsősorban a lányok feltűnő szépsége érvényesült) főként tematikus táncszámokat mutattak be, tehát például a jugoszláviai együttesétől jócskán eltérő hagyomán.yfeldolgozási módokra mutattak példát. A hazai néptáncművészet péntek esti képviselői. a Vasas-tánckar igen fiatal tagjai Rossa László és Vavrinecz András öntörvényű zenei összeállítására a szép magyar tánctípusokból adtak választékos csokrot. Stoller Antal koreográfus komponálta az ide illő műsort, amelyet korrekt stílusismerettel és tudásfegyverzetben, érzelmi azonosulással, helyenként igen hatásosan táncoltak. Tegnap este a csehszlovák, a török, a bolgár és a dunaújvárosi együttes állította választás elé az újszegedi nézőtábort. Ma, vasárnap a harmadik, s egyben az idén utolsó folklórbemutatón az NDK-beli, a francia, a lengyel együttes és a Bihari táncosai lépnek fel, műsoruk után a Vigadóban derül ki, melyik csoport a közönség díjazottja. Sulyok Erzsébet A fesztiválra érkezett szakszervezeti delegációk tagjait, az együttesek művészeti vezetőit és a táncosok képviselőit tegnap. szombaton délben hivatalában fogadta, s a vendéglátó város, a fesztivált rendező szervek nevében köszöntötte Papp Gyula, a Városi tanács elnöke. r • • Kisjövedelmű, idős olvasónk szóvá teszi, hogy amióta megdrágult a babkávé, csak 10 dekás vagy ennél nagyobb csomagolásban lehet kapni. Régebben 2 és 5 dekagrammos adagot is vehetett, aki akart, most azonban az alkalmi vásárló is kényleien szükségletét és pénztárcája teherbírását meghaladó mennyiséget vásárolni, ha netán meg kíván inni olykor l-l duplát, vagy vendéget fogad. Zsótér József (Budapesti körút 6 A) 88 esztendős nyugdíjas, aki többed magával szívesen üldögélt a hajdani SZUE csöndes kis termálmedencéjében. Most, hogy fölépült a szép. köralakú új fürdő, hideg is. meleg is. csak a pihenni, gyógyulni vágyó öregeknek nincs nyugtuk most. A fiatalok természetesen másként élvezik a vizet, csapkodnak, fütyülnek, ordítoznak. Az idősek nevében kéri olvasónk a Vízművek és Fürdők vezetőit, üzemeltessék ismét a régi kis medencét. A Vám téri öregek napközi otthonából hálás sorok érkeztek szerkesztőségünkbe, melyek azt bizonyítják, hogy vannak akik nem érzéketlenek az idős emberek sorsa iránt. Az otthon lakói ugyanis nemrégiben a Szőke Tisza hajón vendégeskedtek: szépen, gazdagon terítétt asztalokkal, figyelmes kiszolgálással kedveskedtek a vendéglátók., de mint az idős emberek írják, nemcsak az uzsonna, hanem a szívélyes beszélgetés is igen jól esett nekik. A Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége megyei szervezete kirándulást szervezett július elején a vásárhelyi, makói, szentesi és szegedi körzeti csoportok tagjai részére — tudjuk meg Rácz Sándor makói néprajzkutató klubvezetőtől. A Kőolaj és Földgáztermelő Vállalat Nevada Sándor vezette autóbusza a Dudakanyarba vitte utasait. A kirándulók meglátogatták a szentendrei szabadtéri néprajzi múzeumot, majd Esztergomba érve bejárták a bazilikát, a királyi várat, megismerkedtek a Keresztény Múzeum kincseivel. Visszafelé jövet, megálltak Budapesten, ott voltak, a koronázási ékszereket, z kőzet és ásványtani, valamint az Afrika élővilágát bemutató kiállításon is. A felejthetetlen élmények megszerzéséért dr. Rosiál László idegenvezetőt illeti a dicséret, a jó hangulatért pedig a harmonikázó Rózsahegyi Sándort. A kirándulók Süti Lajos megyei titkárnak és Fackelmann Jónosnénak mondanak köszönetet a jó szervezésért Válaszol az illetékes Találkozó Juliiiái a pedagógiai egyetem Halmos László (József Attila sugárút 44.) ritka érettségi találkozó élményéiről számol be levelében. „Június 25-én rendeztük meg érettségi találkozónkat az 1933-ban végzett fiú-felsőkereskedelmisták részére, a régi 50 éves iskolánkban. A második világháború úgy megritkította sorainkat, hogy a 27 végzettből csak négyen vehettünk részt. Tizennégy társunk meghalt, többen bel tegség miatt nem tudtak eljönni. (Nagyrészük a háborús emlékek következményeként.) Tanáraink közül is csak dr. Nagy Sándor él. akit szívesén láttunk volna közöttünk, de sajnos egészségi okokból nem tudott megjelenni. Nekünk, néhányunknak azonban felejthetetlen élmény volt, főleg a jelenlegi iskola, a Körösi József Közgazdasági és Kereskedelmi Szakközépiskola igazgatója és tanárai jóvoltából. Részt vehettünk a nappali tagozat szép, színvonalas évzáró ünnepségén. Jó érzés volt látni a mai szép, ha nem is gondtalan — de felszabadultabb ifjúságot. Ez alkalommal adták ki a négy legjobb eredményt elért tanulónak egy külföldről hazatért osztálytársunk által felajánlott díjat is. Tanárok és diákok is részt vettek a találkozónkon, a régi Tiszaparti iskolateremben. A fiatalok üdvözöltek itt -bennünket virággal és egy kis ajándékkal. Ebben az „Eredményszámla" tételeit dolgozták ki számok nélkül, de nagyon szemléltetően. Mi elmondtuk életünk fontosabb állomásait, eredményeit. Kiérződött mindegyikünk beszámolójából az elhelyezkedés akkori bizonytalansága, de a háború előtt meg kellett dolgozni, ha állást is kaptunk egyáltalán, bár részünkre ez a kemény munka nem is volt rossz életiskola. Akkor vezették be a minimális bért, meg a munkaidő kötelező felső határát, amikor a szociális vívmányok szele rádión, egyéb úton ideérkezett (1941—42 évben). Érdeklődéssel hallgatták a fiatalok a beszámolóinkat, az elmúlt ötven évről. Mi pedig továbbra is figyeljük a közgazdászképzés patinás intézetének működését, tanulóinak sikereit, a fennállásának 100 éves évfordulójára készülő ..felső-ker" iskola további sorát." — fejezi be levelét olvasónk. Június 26-i Postaládánkban a kiskundorozsmai lakóbizottsági elnök javaslatát közöltük az állatvásárral kapcsolatban. A városi tanács szolgáltató üzemének vézetője. Ádám Sándor a következőket is válaszolta: „Tapody Ferenc valóban közérdekű témát feszeget az állatvásár napjának az országos kirakodó vásárt megelőző szombati napra való áthelye-, zésével. A javaslat elhangzott már a tanácskozási központban is. Szolgáltató üzemünk részéről is egyetértünk a javaslattal: Ezért 1983. március 14-én kelt levelünkben a tanácskozási központban elhangzott közérdekű bejelentést támogató javaslattal továbbítottuk a városi tanács titkárságához. Ebben kértük az állatvásár napját szabályozó 2 1981. tvr. 10. paragrafusának megváltoztatását. Indokaink azoncfa^' voltak a Tapody Ferenc által felvetettekkel. Jelen levelem megírásáig semmiféle választ nem kaptunk a javaslattal kapcsolatban várható hatósági intézkedésről." Már többször is „terítékre került" az a panasz, hogy a szegedi helyi járatok tarifahatárától számolva a Sándorfalva—Lovasiskola 15 kilométeren belül van, ennek ellenére azokon a járatokon is 18 forint viteldíjat kell fizetniük az utasoknak, amelyek nem mennek be Sándorfalvára. A szerkesztőségből küldött levélre ismét válaszoltak a Volán vezetői. Lényege: a viteldíj 14 forintra módosul. A menetrendi és díjszabási módosítás 1983. augusztus l-től érvényes. ' összeállította: dhikán Ágnes Megszokás és kényelem Sorompó Huszadik évfolyamához érkezett a TIT Pedagógiai Nyári Egyeteme. Két évtizede minden nyáron a nevelesisidomány és a köznevelésüg.v fontos témáinak, időszerű gondjainak, fejlődési tendenciáinak megtárgyalására gyűlnek össze a pedagógusok és az oktatasügvhoz kapcsolódó tudományok művelői Szegeden. Az évforduló alkalmából természetesén adodott, hogy az idén áttekintik a neveiest udomány 20 éles fejlődéstörténetei, s ebből kiindulva az újabb célok meghatározásához is segítséget nyújtani. A neveléselméleti, neveléstörténeti, tantervelméleti; a módszertani-tantárgypedagógiai kutatásmetodika fejlődését is áttekintik, s a neveléstudományok, valamint a pszichológia, a szociológia és a filozófia kapcsolódási pontjait is feltérképezik. A XX. Pedagógiai Nyári Egyetem kedden délelőtt 9 órakor ünnepélyes megnyitóval kezdődik, melyet a Biológiai Központban tartanak meg. Az eddigi szóbeli panaszok után most levélből is értesültünk arról, hogy a Tömörkény István üdülőtelepen létezik egy sorompó, amely, ki tudja, milyen okból korlátozza az arra üdülő, építkező emberek szabad áthaladását. Cziner Antal (Fűrész utca 2.) sóraiból kiderül, nem valami bűvös sorompó az, van kulcsa, tehát nem „ő" korlátol, hanem az, aki állítólag „még az úristennek se hajlandó" ezt kinyitni. Olvasónk 71 esztendős nyugdíjas, aki taxival akart elszállíttatni üdülőjéből egy vaskályhát. Az öreg Kőrössynél levő sorompó azonban megakadályozza a bejutást, kérte hát a rendészt, engedné be óket. A. válasz elutasító volt, az idős ember kénytelen volt talicskát szerezni, s azon kitolni a nehéz tárgyat. Szegény rosszul is lett utána. „Én nem tudom, jogilag kinek van igaza, de tény. hogy célfuvarral még a Kárásá utcára is be lehet menni, nemhogy egy üdülőtelepre. Ezek szerint a tűzoltóknak, mentőknek is tilos behajtani?" — kérdezi olvasónk. Föltehetően ez az az eset, amikor kockázattal sem jár az ésszerű döntés. S hogy mégis miért maradt zárva a sorompó? Bizonyára: csak. Ipari övezet vagy lakóterület? Akkor, amikor világszerte aggódó hangokat hallatnak a környezetvédők, az egészségügyi szakemberek a levegőszennyezés, a zajártalom városlakót fenyegető veszélyei miatt, helyt kell adnánk a szegedi dr. Balogh László (Gáz ulca 10. B) észrevételének is. Olvasónk papunkból értesült arról, hogy új kenyérgyár épül- a városban. Megdöbbenve vette azonban tuEmlékszem vendégségbe Indulva ezelőtt 20 évvel, hogy a háziakkal megbeszélt időpontot tiszteletben tartsuk, édesapámmal betértünk az útba eső kerthelyiséges vendéglőbe, az időt elütni. Édesapám egy korsó sört rendelt, tőlem megkérdezte, hogy mit kérek. A pincér ajánlata úgy szólt, hogy Bambi, Utas, : cola. Ekkor hallottam elő' szőr a Coláról. Természetesen ritka kocsmai vendégként az ismert üdítő italok közül választottam, utas üdítőt.- Bar érdeklődő gyermek lévén kíváncsi voltam, milyen lehet az ismeretlen nevű üdítő ital, ezért a szomszéd asztal vendégeit lestem, hogyan fogyasztanak a sűrű, fekete színű folyadékból. Az ismeretlen megismerése arra sarkallt, hogy apámat megkérjem: a citrom izű elfogyasztása után kérjen nekem is egy üveg colát Kívánságom teljesült és kíváncsian kóstoltam bele a különleges ízekbe. A csalódás teljes volt: nem ízlett. Már akkor is ott motoszkált bennem: csak én lennék ilyen különleges emberke, hogy az. amit sokan szeretnek, nekem nem jó. Az idő múlásával azonban tudat alatt elkezdődött egy olyan folyamat, melyet már azóta is többször megfigyeltem. Az emberek hajlamosak az újat, divatosat — még ha esetleg ostoba dolog is — megszokni, és nélküle később- nem hajlandók élni. Így jártam én is a colával, azóta kedvenc üdítő italommá vált. Apellálhatnék a kávé korszak kezdetére, mikor a frank, a cikória kávén, kivül mást nem ismertünk, és reggelente jóízűen fogyasztottam el az édesanyám készítette tejeskávét. Azóta úgy megszoktuk, hogy bármilyen erős nehézseget támaszt a hozzájutás, nem vagyunk hajlandók lemondani róla. Társadalmi kapcsolataink szerves részévé vált: értekezletek szünetében, vendégségben el sem maradhat egy jo kávé elfogyasztásának szertartása. Igaz, az angolok kitartottak a teázás mellett, talán egyszer mi is úgy elégítjük ki az új igényünket, vágyunkat, hogy azt fogadjuk be. ami olcsó is, viszont élvezete oly magasságokba tör. mint az előző misztifikált élvezeti szereké. Így a kávét is idősek. fiatalok egyformán kedvelik. Érdekes, hogy sokáig eltüzelgettúnk fával, szénnél téli estéken, de jött egy csoda, mely ha bekapcsolom, melegít, ha kikapcsolom nem. és milyen hamar bevezettük az olaj kályhát. Azonban már erről lemondani nehezebb, ezért inkább más, hasonlóan kényelmes energiát fogtunk szolgálatunkba. Talán az élére állított gazdasági helyzet megtanít minket arra. hogy ugyanazt a kényelmet kevesebb, takarékosabb energia felhasználásával is meg lehet oldani. Érdekes. tulajdonképpen mást nem akarunk, csak legalább így élni, de olcsóbban. Balázsfi Ferenc Gáz utca 2/c