Délmagyarország, 1983. július (73. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-14 / 165. szám

Csütörtök, 1983. július 14: Honismereti diáktábor nyílt Hogy jobban ismerjük múltunkat „Táborunk célja az, hogy a történelem, a nemzeti hagyományok. múltunk iránt érdeklődő középiskolásokban tovább fejlesszük ezt a készséget, olyan aktivistákat neveljünk a honismereti mozgalomnak, akik- egv kor maid vezethetik a múlt emlékeinek gyűjtését, a különböző szakköröket." így foglalta össze a IX. megyei honismereti diáktábor lényegét Marjanucz László, a Móra Ferenc Múzeum munkatársa, aki ti7. napon keresztül vezeti a tegnap megnyílt tábort Üjszegeden. * KISZ Csongrád megyei Bizottsága Politikai Képzési Központjában. Napjainkban sok szó esik arról, hogv jelenünk megértéséhez sokkal inkább kellene ismerni múltunkat lakóhelyünket. szűkebb környezetünket Csongrád megyében — mint ahogy azt számtalan példa is bizonyítja — szerencsére már túljutottunk az elhatározáson, megkezdődtek- a gyűjtőmunkák, s több színvonalas kiadvány is bizonyítja, hogy nem volt hiábavaló a fáradozás. Erre hívta fel a figyelmet a tábor megnyitásakor beszédében dr. Koncz János, a megyei pártbizottság titkára is. Szólt arról is, hogv igazán méltó helven dolgozhatnak az elkövetkező majd két hétben a fiatalok. mivel a KISZ-iskola egyben az ifjúságmozgalmi kutatómunka központja is. Bár a táborban tizenévesek vesznek részt, ez nem jelenti azt, hogy csak ifjúsági témákkal kell foglalkozniuk. Megyénk múltjában számos olyan terület akad. amelyet föltétlen meg kell ismerni — így Öpusztaszer jelentőségére. a makói szövetkezeti mozgalom országos hatására, a nemzetközileg is elismert kulturális esemény, a Szegedi Szabadtéri Játékot évfordulójára — mondotta többek között dr. Koncz János. A példák is érzékeltetik, miiven sokirányú munkába kezdhetnek itt a fiatalok, tanárok, szakértők segítségével. A tábor vezetői is ez alapján állították össze a programot. Tegnap — a megnyitó napián — már délután előadást hallgathattak a fiatalok. A helytörténeti kutatás módszereiről dr Hegyi András beszélt. Ezt dr. Oltvai Ferenc Szeged történetének rövid áttekintése című előadása követte. A tábor további programjában szerepel például a megyei levéltár meglátogatása. tapasztalatszerzés a Móra Ferenc Múzeumban és a Somogyi-könyvtárban, kirándulás Öpusztaszerre. Szentesre, Vásárhelyre és Makóra, találkozás Nagy Istvánnal, a Hazafias Népfront megvei elnökével, Lele József tápéi gyűjteményének megtekintése,' míg dr. Kováts Zoltán Szeged népese dési viszonyairól, a történeti demográfia fontosságáról beszél maid. A jövő héten dr. Juhász Antal Szeged és környéke néphagyományairól tart előadást. Ilia Mihály Szeged irodalmi életét foglalja össze az árvíztől a felszabadulásig. S ami talán a legfontosabb, s egyben a legtöbb tanulsággal is szolgálhat — a szakcsoportok gyűjtőmunkát végeznek a tábor ideje alatt. Fényképezik Szeged történelmi emlékeit. mások Algyő hagyományaival foglalkoznak, egy csoport Alsóvároson a polgárosodó parasztság életmódjának. szokásainak emlékét próbálja összegyűjteni, s lesznek olyanok is. akik a munkásmozgalom Szegeden élő veteránjaival készítenek interjúkat, így segítve egy pontos és részletes adatbank összeállítását. A tábor vezetői természetesen gondoskodtak arról is. hogv a mintegy 30. a megye városaiból és községeiből érkezett középiskolák tartalmas avari szórakozást is találjon a KISZ-iskolán. Mivel a honismereti táborral egy helyen, egv időben rendezik az alapszervezeti KISZ-titkárok felkészítő táborát is, mintegy 160 középiskolás részvételével az esti programok nagy része velük közösen zajlik. B. Z. Tanácstagnak lenni: szolgálat Köztisztasági őrjáraton Nagytakarítás venáégjárás előtt Mondják, az Igazán pedáns háziasszony sohasem jön zavarbak ha váratlan vendég érkezik otthonába. Hiszen a szorgosnak sohasem kell magyarázkodnia, miért nincs „éppen most" rend a házában. Persze meg a mindig rendezgető háziasszony is kampánymunkával pofozza ki a lakást, ha előre megfontolt szándékkal baraitokat hív vendégségbe. A takarítás műveleteről valahogy így gondolkodik a Városgazdálkodási Vállalat köztisztasági osztálya is, akinek dolga, városunk közterületeinek állandó és folyamatos tisztán tartása. S akik most, a szabadtéri játékok közelgő nyitánya előtt — igényes házigazdához méltón — ünnepi programterv szerint végzik tennivalóikat. Közútjaink és köztereink tisztán tartására ugyanis fokozott figyelmet fordítanak a nyári hónapokban. amiken is az átutazó idegen és az idelátogató vendég száma nem kevés. Nem mindegy az sem, milyen hírünket viszik országsa-világba a nálunk megfordult turisták. Vendégvárás és -járás idején — július elejétől augusztus végéig — mind a kézi, mind a gépi úttisztítást kibővített program szerint, sokkal nagyobb gonddal végzik a vállalat e munkával megbízott dolgozói. Az Ünnepi Hetek idején 200—300 ezerrel több 1orintot szánnak arra. hogy a város mindennap tiszta cs rendezett utcákkal. terekkel fogadja a látogatókat. A szabadiéri színház egész területét és az idegenvezető főútvonalakat mind az előadások, mind a főpróbák napjain délelőtt, délután és éjszaka seprik. mossák. „Különleges bánásmódban részesül" majd a Széchenyi tér és a Tisza rakpartja, a néptánci'esztivál, a karnevál es az ifjúsági napok programjai alatt. S itt álljunk meg egy-két mondat erejéig. Szegedi pott gamak nemigen kell küleniisebb múltbéli példákkal előhozakodni annak bizonyítására, milyen erőfesziy&tírtes. « köztisztasági részleg mindössze 40 és kultúráltság kell ahhoz, dolgozójától az ifjúsági na- hogy a városban elhelyepok résztvevői okozta „ta- zett mintegy 1300 szeméttárjárás" nyomainak eltiin- gyűjtőbe — amelyek 30—40 tetése. Jogos kérés: leg- méterenként találhatók — alább a szegedi fiatalok ne — kerüljön az eldobni kílegyenek cselekvő társai a vánt hulladék. A város tiszt-áros csatatérré változtatása taságának ügye 50 százalékifjúsagi akciójának. ban az itt lakókon múlik, s Érthető, hogy több gépi csak a másik fele a tisztán és emberi munkaerőt raoz- tartással megbízott vállalagósítanak és jóval több ton. Hiába minden erőfeszíórát startnak a legforgal- tés, ha az ő munkájukat masabb központi helyek semmibe vesszük, s nem rendben tartására, az ide- becsüljük, genforgalmi csúcsidényben. Jóllehet. Szegedet a legNem jelenti ez azonban a tisztább nagyvárosok között kívülebb eső városrészek el- tartják számon az országban. • hanyagolását. Hiszen épp- E nemes helyet meg keli úgy éjjel-nappal söprik, lo- őrizni, elsősorban nemcsak csolják minden gépi és kézi jó hírünkért, hanem a maerő igénybevételével a gunk jó közérzetéért. S Belváros határain, túli terű- ennek érdekében nem kell leteket is. egyebet tenni, mint vigye zKöztúsztaság-ellenőrző őr- ni arra a rendre, amit a Vájáratunkon végigmentünk rosgazdálkodasi Vállalat nem a Belváros mindazon ho- kis erőfeszítésekkel teremt. lyein, ahol legtöbbet forog az idegen s elméntünk; a kevésbé forgalmas helyekre is. E városnéző séta tapasztalata: Szeged tiszta és rende * tt. Legalábbis a takaríi asokat követő néhány órában. Ugyanis ez után rövid idővel már nem mindenütt vigasztaló a kép. De vajon kinek a bűne. hogy a Centrum Áruház előtt és környéken délelőtt 11 órakor már papírtengerrel borított a járda, s a buszmegálló szemétgyűjtő dobozaiban kevesebb a használaton kívüli menetjegy, minit a földön. A városgadálkodás hibáztatható-e K. K. Demokratizmus. Közéleti elégedettségünk egyik legfontosabb feltétele. Jog, hogy egy-egy kisebb embercsoport is hangot adjon mindennapi gondjának-bajának, képviselői útján üze. netet küldve fórumoknak, hivataloknak, melyek a bajok orvoslására hivatottak. Tanácstagnak lenni: szolgálat. A legtöbben annak is tekintik, lakásuk, munkahelyük ajtaja mindig — nemcsak egy-egy nap 5-től 6-ig — nyitva áll azok előtt, akik bizalmukkal megtisztelték őket. á hogy Szeged 119 tanácstagjának munkáját sikerek koronázzák, vagy kudarcok, tevékenységüket milyen tényezők segítik, illetve fékezik, arra is választ ad az a felmérés, melyet a Hazafias Népfront városi bizottsága végzett a választási ciklus közepén, a pártszervezetek és a tanács segítségével, s amelyet meg is vitattak a népfront városi bizottságának legutóbbi ülésén. A tanácstagok testületi tevékenységét pozitívan lehet értékelni. A tapasztalat szerint — különösen a közérdekű kérdésekben — igen aktívak a testületi üléseken, annak ellenére, hogy a jelentéseket előzetesen is megtárgyalják a tanácsi bizottságok. Elénk érdeklődés kísérte például a tömegközlekedésről, a távhőszolgáltatásról, a kereskedelmi, az egészségügyi ellátásról, az idős emberek egészségügyi és szociális helyzetéről, a közlekedésről és a közbiztonságról szóló összeállításokat. Az „élénkség", a vitaszellem változatlan, állapítják meg a fölmérést végzők, de tény az is, hogy sajnos csökkent a tanácsülésen megjelent tanácstagok száma. A népfrontbizottság tagjai felszólalásaikban többen is apelláltak a fegyelem betartására. A megkérdezettek véleménye szerint helyesebb lenne, ha az előterjesztők az isméilésekbe bocsátkozó, hoszszadalmas bevezetők helyett a határozat emberi oldalát, életmodot, életkörülményeket javító hatását hangsúlyoznák. Egyben javasolták: a tanács elnöke korlátozza a hozzászólók számát és a felszólalások időtartamát. A népfrontbizottsági ülés vitájában is felmerült ez az igény, melyet azonban a jelen levő tanácstitkár éppen a demokratizmus, a szólásjog védelmében elvetett. A tanácsi bizottságokról szólva megállapítottuk a népfrontnál: a bizottságok mindannyiszor megtárgyalták a tanács elé terjesztett jelentéseket, tervjavaslatokat és rendelettervezeteket, a vb elé kerülő anyagok előkészítésében és vitájában is részt vettek. Közreműködtek a házkezelői szolgáltatások vizsgálatában, a Bartók Béla Művelődési Központ munkájának értékelésében, a Somogyi-könyvtár költségvetésének ellenőrzésében. A tanácstagok munkájának zömét választókerületükben végzik. Fogadóórát legtöbben nem tartanak, bármikor készek bárkit meghallgatni. Tanácstagi beszámolóikat — melyek a lakossági gondok feltárásának legfőbb fórumai — rendre megtartják. A tapasztalatok szerint ilyenkor általában 65—70-en jelennek meg, többségük az idősebbek rétegéből. örvendetes, hogy túlsúlyban vannak az itt elhangzott közérdekű bejelentések es javaslatok, amely azt bizonyítja, hogy szívügye ez a város az itt élő embereknek. A fölszólalók elismeréssel beszélnek a városfejlesztésről, de más jellegű témák merülnek föl a peremkerületekben, mások a Rókuson, Alsóvároson és a Belvárosban lakók gondjai. A családi házas településeken a gázhálózat önerőből való kiépítését szeretné a lakosság, a rókusiak közműfejlesztési támogatást kérnek, Alsóvároson vissza-viszszatérő panaszt okoz a „büdös árok", a belvárosiak vesszőparipája a lakásszolgáltatás, az IKV munkája. A tanácstagok elmondták; hogy bár sok segítséget kapnak a szakigazgatási szervektől, néhány esetben rettentő erőfeszítések árán képesek csak közelebb kerülni a gondok megoldásához. Hasznos számukra a tanácskozási központok léte, új színfoltot jelent munkájukban az egyes választókerületekben megtartott lakóterületi szemle, összeköt tanácstagot, választópolgárt a közösen végzett társadalmi munka is: együtt szervezik a gázvezeték önerős építését, virágosítanak, járdát, játszóteret építenek. Dicséretes, a mihálytelkiek ónálló kezdeményezése, melynek eredménye az ivóvízvezeték. Rókuson óvodafestésre vállalkoztak, Felsővároson és az Északi városrészben játszótér és park dicséri kezük munkáját. A tanácstag, mint valami „örökmozgó", hol itt. hol ott tűnik föl. Jól ismeri lakókörzetét, de ott van a lakó. területi nepfrontrendezvényeken is, bejáratos a szakigazgatási szervek vezetőihez, állandó kapcsolatban vannak a lakobizoltsagokkal. Nincs szolgálati idejük, „nonstop" ügyködnek a közért. Helyeslendö tehát a •népfront javaslata: kapjon nagyobb megbecsülést es elismerést a tanácstagi munka.' CH. A. Kossuth és Szeged Két igazítás A fenti címmel iúlius 12én e hasábokon megjelent cikkhez kénytelen vagvok hozzászólni, mert félő, hogy tévedései megzavarják- azokat, akik a szabadságharc helyi történelmét tanulmányozzák. Nem tudom, melv forrásból veszi Vass László, Kossuth másodszori Szegedre érkezésének kelteként iúlius 11-ét, Minden forrás (elsősorban Reizner János. de Horváth Mihálv is) iúlius 12-éről t"d. Talán a legilletékesebben — a szerző fölsorakoztatta forrásokon kívül — a Szegedi Hírlap 1849. július 14-i száma tudósított az eseményről, s ez is 12-ét ír. Így: Délben érkezvén. este fáklyás zenével tiszteltetek meg, olyannal, minővel soha egy király sem. Itt minden szív egy égö fáklya volt, minden szem örömcsillag. minden arc hasadó örömhajnal. Több mint száz nő. Szeged leányai, a névÖld meg a sogurit! Színes, szinkronizált japán film. jrta: Taketo Isika va. Fényképezte: Nohajima Toru. Zene: Sugi Mari. Rendezte: Noribumi Szuzuki. Főbb szereplők: Sanada Henry. Síomi Sue, Csiba Sonny, Tamba Tccsuro. „Az anyját!" — buggyan u „ • • .. ; ki megállíthatatlanul az azért, hogy az éjszakai ja.- jegyszedö asszony L-nvp /ien nphanv . . J " . . J damosást követően néhány órával bel- es külvárosi élelmiszerboltok előtt kupacokban áll a kisöpört szemét. Nem beszélve a túlrakodott gépjárművek hosszú útvonalakat törmelékkel, homokkal, cementtel — s ki tudja még mi mindennel — teleszóró akcióiról, a parkok, játszóterek szemeteiéiről. Az NSZK-ban például tíz Jmárkára büntetik azokat,akik az utcán, tereken, parkokban szemetelnek. Taián túlzás a rendhez szoktatás eme szigorított formája, de a notórius szemetelők ellen nálunk sem ártana határozottabban fellépni. Nem száján a kiáltás. ..Huh!" — igy a másik. Magam is feszengek, rácsot tartok ujjaim'oól a szemem ele. íme, egy újabb japán „csoda". Vér öntözi a vásznat, dőlnek a mandulaszemű harcosok, egyik jobbra, másik balra, némelyik fejét vesztve (értsük szó szerint, mert a következő pillanatban saját szemünkkel követhetjük, mint gurul a fej). Hosszú másodpercekig tart rabjaként a rettenet, míg a csinos fehér kimonós asszony vérébe fagyva kiszenved. Ezt látja gyereke. Tukamanu is, míg anyja haldoklik, ő vérbosszút esküszik. KezHMrvi. ety k* jó éraee-i dódhei a torteaeí. Siranuji nidzsa hiába ismeri a háborúzás minden fortélyát, a Momocsi-klán tagjait nem sikerül kiirtania. az életben maradt trónörökös — felnőve, mintha gumiból lenne — egy nap Kína felől visszatér. Míg verekszik az egykori klántagokkal igazságáért, az ember egyre kezdi elves'iteni mesékbe vetett hitét. Majdnem elveti; a jónak diadalmaskodnia kell, a rossz eléri büntetését. Mert a mi féltekénken szokott mese-1 beli bölcsessegnek, a szép jövendőt bizton jósoló várázslatoknak itt nyomát hiába keressük. A fehér szakállú bölcs tanítómester ezúttal arra okít, a végső győzelemhez kemény szív kell. A sajátos- — európai szemnek meglehetősen szadisztikus — harcmodor kegyetlenséggel, kíméletlenséggel párosulva a leghatásosabb. Így hát a pozitív hős is különös kegyetlenséggel elkövetett emberölésre kényszerül több ízben. Nem a&iatha a rosszak megválogatnak módszereiket. Az emberkínzásnak, az öldöklésnek oly választékos eszköz- és módszertárába avatják a XVI. századi kalandfilm szereplői a nézőt, hogy az egy idő után nem amul, nem (bámul, hanem érzi, forog a gyomra. Aztán eme kellemetlenségen is túlteszi magát, s apatlfcusan felsóhajt.: no, mi ion még .. . Maga a sztori — spekelve egy kis ármánykodással, egy kis árulással, egy kis szerelemmel — a szokott. Az egzotikus látnivalóval jól bánik a kamera, csak ne lenne minden olyan véres . . . Nem ismeretlenek a karate, s ki tudja milyen nevű mutatványok sem. Mert hát végül is az az egész. De nem értem mi okunk van nekünk efféle mutatványokban gyönyörködni. Hisz úgv hírlik, gazdag választékában a filmpiad MAG ED* hölgyek, úgy. mint az úriak, vitték a fáklyákat, roppant, s még Szegeden ily mennyi, ségben nem látott tömeg és zene kíséretében. Az ország kormányzója szállása erkélyén — a Kárász-házban — megjelenvén, Dám tanácsnok által üdvözöltetett, megragadó szíves szónoklattal, melynek végén imadságra lelkesülvén a szónok, ihletett ajakkal fohászkodott ezerek. szive szavával a kormányzó becses életéért a népek Istenéhez. A felgomolygó fáklyafüst és láng között, mint tömjénezett oltár glóriájában, dördült most meg Kossuth jósigéje az általa oly igen becsült tiszai néphez. Mint tisztítótűz járta meg ez iae a kétkedők lelkét; mint őrangyali vigasztaló hang emelé föl az ingadozókat: vnnt üstökös lángsugar mutatott utat a b átraknak: „Ha — mint előre megjósolam — szólt a többek közt —, hogy Debrecen lesz a hely, hol hazánk függetlenségét kivívjuk, úgy Szegedről fog Európának a szabadsaa kihirdettetni: s vagy egy nagyszerű sir lesz az. hol a világszabadság eltemettetik, vagy terített asztal, hol a. szabaddá lett népek élvezik a boldogság áldomását." Szavait az őszinte ragaszkodas, s öröm viharzó larmája követte. Frissesége miatt jogos ezt a szegedi forrást tartani valamennvi között a leghitelesebbnek. Idézi Vass László — és cikkének alcímeben is szerepelteti — Kossuth előző. | 1848. október 4-1 szegedi beszédének leghíresebb, szállóigévé vált kezdőszavait: Ezt is hibásan, es félő. hogv zavart okoz vele. Minden eddigi forrásunk (elsősorban Reizjjer Janosnak A régi Szeged címmel 1884-ben megjelent munkája első kötetében, az okmánytárban a Közlöny és a Kossuth Hírlapja nyomán közölt szöveg) így ismeri ezt: „Szegednek népe. nemzetem büszkesége szegenu elárult hazám oszlopa. mélyen megilletődve hajlok meg előtted!" Tehát nem elárvult, hanem elárult. S fölösleges volt a hazam szot nagv kezdőbetűvel írni. Péter LmoIO