Délmagyarország, 1983. június (73. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-11 / 137. szám

Pusztaszeri tudósítások Pusztaszerre a vezérek vitték a bajt. Azt beszélik, ha a dárdavető Árpád apánk nem e tájékon törvénykezett volna, kései utódainak eggyel kevesebb lenne a gondjuk. Így mintha az emlékoszlopra telepedett turulmadár hosszú árnyékot vetne a hét vezér feje fölül.. A szegedi járás északi mezsgyéjéhez tapadó község látszólag távolesne mindentől. Erdei" Ferenc át is szerette volna keresztelni a falut a Város és vidéke című könyvében Üjpusztaszerre. Dékány Ferenc pusztabíró meg a mostani Munkástelepre gondolta a települést, hogy az öreg Bóbis birtokából szakítsanak a szegények, ne az övéből. Mégis hiába, mert a tíz évvel később, 1934-ben, a mai helyére fészkelte magát a falu. Jelenleg a 4 ezer 892 hektáros birtokból 240 hektár a belterület. Ka Szegedről közelítünk az ópusztaszeri homoktengerben: balról Bánfi István, jobbról pedig Somodi Sándor tanyájával kezdődik a pusztaszeri határ. Befelé tartva, a téesz paprikaszántója mellett, a futballpályánál érhető el a falu. Iskola, játszótér, a tanácsháza és a vízmű után, Tömörkény felé fordulva, a tűzoltó-szertár meg az emeletes házak köszönnek el. Betonút visz az Üjmajorba — I onnét látható a Büdösszéki-madárrezervátum. Kilométerekkel odébb, a Bagi-szélmalom már majdnem Pálmonostora, míg a Kossuth-major és a hét vezéres emlékoszlop, az arborétummal, a téesz területére esik. Az E5-ös út is leszel egy darabot a birtokból, de a valamikori Géczi-kocsmai elágazásnál kezdődnek a pusztaszeri tanyák. Kaczúr Pálé, Apró Ferenc téeszpárttitkár emlékezete szerint, az 501-es számot viseli, a Sávayé mellett. Tanyai szeretetház Sok fájdalommal él már ilyenkor az ember — mondja a 74 éves Vígh Istvánné, mikor botjára biccenve mutatja, hogy kétszer operálták a bal szemét. Egyikre teljesen vak, a másikkal is alig lát. Azonkívül erős tüdőgyulladás és szívnagyobbodás kínozza. — Nem is én vagyok már én — invitál befelé. Etel néni a 425-ös kisteleki tanyájából kényszerült ide. Már hetedik éve él a pusztaszeri sarokban. Főtt ételt és hajlékot kap. Nem egy hercegi pompa a kicsi melléképület, de ágv, sublót, asztal, szék, tűzhely, meg egy nyaláb gally elfér benne. Etel néni, ha elunja a fekvést, a sarokba dobált rongyokon, vagy a kutyaól melletti sámlin üldögél. A nyugdíjából fizeti eltartását, és szinte dicsekszi: Ha lenne egy pohár bor, még jobban érezné magát. Meghallván ezt a szállásadó másik özvegy. Géczi Lajosné, viccesre csavarja a beszédet: „Elég lesz már mára. Etel. meri a végén te fogsz eltemettetni engem." Ezután ő sorolja fájdalmait. — Majdnem agyonütött a kút. Rámesett az ostorfa, még szerencse. hogy a vállam meg a karom fölfogta az ütést. Szegény Etel jobban jajgatott, mint én. A keserváradat kiapadása után tudódik ki, hogy Etel h£ni a hetedik elesett ember, akit fölkarolt., .,'„; : — Hogyan szól az egyezség? — Főzök, mosatok rá, és ad érte. amit ad. de nem a fizetségért segítek. Megsajnálom, ha már nem kell máshol. Mondták már, sokan, miért nem nyitok szeretetotthont. Bent, a nagy épület folyosóján, dióhéjban összegeződik a pusztaszeri 1. tanya múltja. * — Harminchatodik éve vagyok özvegyen. Valamikor kocsmánk és cséplőgépünk volt. Mindenünket elvettek, kisemmiztek. Húsz évig voltam reakciós kocsmáros, és most is fizetek 4 ezer 100 forint adót, pedig úgy tudom, hetven év után már mindenkinek elengedik. Amióta az eszem tudom, dolgozom, sohasem tudnék tétlenségben len^ ni. Ameddig bírtam, a permetezőt is a hátamra vettem. Régen én vezettem a cséplést, és az ágyaspálinkámért az attasék többször is megálltak a vendéglőnél. Most is azért engedek a házamba idegeneket, hogy ne unatkozzak. Lányom Pesten él, Magdi unokám a világot járja, néptáncos, Lajos meg Kisteleken lakik. Valamikor én is onnan kerültem ide, én vagyok a Kordás bíró lánya. Tudom, ennek semmi köze. hogy egy fillér nyugdíjat se kapok. Mondják is, ha hatvanéves fejjel beléptem volna a közösbe, még ha semmit-tettem volna, hozná a postás... Gázlánglobba ntás Béltekyek Aki csak teheti, a faluban vált portát a fiának, hogy aztán maga költözzék bele. Ugyanis Bitó Antal tanácselnök egyik kesergése, hogy az úthoz közelebb települt falu sem tudja 'megtartani a fiatalokat. Messzebbre vágynak. Nemrégen 400 meghívót küldtek szét, tudakolván együtt: milyennek szeretnék a jövőt, hová, mit is építsenek? Nem számoltak telt házzal, de, hogy a KISZ-titkárnak az utcáról kellett becsalni egy névnapozrii induló csoportot, arra senki sem gondolt. így se voltak tízen. Tágas iskolája, szép óvodája s látható dagodott a község. 1980-ban tisztességes orvosi rendelő épült a segédjegyző rendbehozott krumplis pincéje helyére. Mivel nagyon nyomasztó volt az áldatlan állapot, tanácsadót, babakocsitárolót, fogász- és gyógyszerészszobát ragasztottak a rendelőhöz. Épült a faluban kis ABC, takarékszövetkezeti iroda, és az idén Katona János nyitott boltot. Ennek ellenére a falu 2500as lélekszáma 1900-ra apadt. Erről a tanácselnök így vélekedik: A vízbe dobott kő ütötte hullámokhoz hasonlítanám a falusiak vándorlását, ^,őhb nagy. épült Pusztaszentek, •bérí/íüK fez fOé?t» embereit • murwfoslendülettel: • eliramodnak. májd kaja. Amint hírlik .Sokcu^,.^ldoz-,T,y,szépen vws2a»«nuteak. a termé-,*, tafc szabad Mé'jüket, hogy a Szetes környezetükhöz, falu se legyen hátrébb a többitől. Betegszobát, ebédlőt, gépházat, fürdőmedencét alakítottak gyermekeiknek. Akkoriban féltek. hogy szűk lesz majd az épület, s most szinte megdöbbenéssel veszik tudomásul, hogy nem az. A tanácselnök szerint egyik oka, hogy a három kicsi téesz egyesítése után valósággal elmenekült a falu, mert a téeszvezetés a katonákra és a diákokra alapozta az erősödését. Főleg a fiatalok fogták a kalapjukat, és emiatt szinte megállt az éle.t. Régebben 30—40 gyerek is született egy évben, tayaly például csak tizenhat. Ugyanakkor harmincnégyen köszöntek el örökre az élettől. A fölkínált telkekből is 20—23 elkelt, és építettek is rá ezelőtt, de tavaly csak kettő portát sikerült eladnia a tanácsnak. Időközben gyarapodott, gazNyugdíjasok, ha összefutnak... A falu másik oldalán Kordás néni a kapájára támaszkodva panaszólja, hogy nem kap szántóembert a kertjébe, pedig a téesz igazán segíthetne rajta, hiszen az ura alapitója volt a szövetkezetnek. Mint mondja: bele is betegedett szegény a sok éjszakázásba. A halál is hamarébb utolérte emiatt. A .beszélgetőtársak biztatására még az újság is előkerül, amelyikben Kordás József is „le van véve". Korom Sándorné jegyzi meg: „Többet érdemelne Jusztika, meg mink is, mert mink még a közösben is dolgoztunk 10 évet. A mostani bolti árakhoz képest, bizonv. kevés az a kétezer-valahányszáz forint." Sándor Jánosné teszi ehhez: — Ugyan, a hat gyerek mellett hová is tudott volna menni, de az is igaz, hogy az ura után kap nyugdíjat. Én egyedül élek. és maszekkal fprgattattajn meg a kertet. Muszáj volt odaadni a dülledtszeműt, bármennyire is nehezen jött — és a villanyoszlopnak veti a hátát. Az igazmondás rokoni alapon keletkezett, a Rózsa Ferenc utca hűvös fái alatt. Munkástelepen. Koromné, Veronka éppen a kis pulykákkal indult a tanyára, Kordásné. Jusztika az utcafrontot kapálta. míg Sándorné, Etuska a libákat fordította visszább a sarokról. Mondom: örömért jöttem inkább. Etuska segít: — Megmondom ősszintén, én nem panaszkodhatom. hál' istennek, tudok tartani jószágot, és még bírom magam. Előtte a Dakó-majorban, a csirkéknél dolgoztam. Mire nyugdíjba kerültem, ki is tüntettek. A miniszter írta alá, hogy kiváló lettem. Igaz is. szinte éjjel-nappal el voltam foglalva a baromfival, de kicsi korom óta oda kényszerültem a dologhoz. Kanyarít egy jókora darabot a malachúsból, és a búzatábla felé fülel: jó irányba fütyülnek-e Veronka kispulykái. Apróbb tereferélés után kerül szóba: — Tizenkét élő gyereke született az anyámnak, háiom kettes is, de csak kilencen maradtunk. Mostanra meg heten vagyunk. Kislány koromban szolgálni adtak, és tizenhárom évesen már tíz kenyeret sütöttünk a gazda lányával. Sok volt a munka, nagy a szegénység. Unalmamban eszembe szoktak jutni a mezítlábas deres novemberi reggelek, Nem is szeretem fölhozni, mert a mai fiatalok úgysem értik, és csak nevetnek rajta . .. A nehezen lecsúszó falat láttán Koromné hoz egy marék ennivalót, és úgy, mint Sándorné, ő is állva bicskázza befelé a falatokat. Jön már a múlt rőffel-véggel, csak győzzük jegyezni. — Ügy gondolom, húszban vagy huszonnégyben osztották ki ide a portákat. A pusztabíró felesége Brungónak nevezte, mert sokcsaládos, nagyon szegény emberek kapták. De mondták sokféleképp ezt. Dömötör-telepnek is például. A háború után lett Munkástelep. Mostmár kijár ide a busz, kihozták a vizet, és olyanokat mond a tanácselnök Anti, hogy összeszakajtják a két utat, az újmajorit meg a kutyanyakit. Beton lesz előttünk is. aminek persze én már nem örülök. Ezt a csapat libát még fölnevelem az onokám párnájához, aztán alább adom. A rögtönzött hírközpontban gyorsan kiderült, kinek mi a csúfneve. hogyan állnak a téesz dolgai, mi nincsen a boltban, és kinek kit szerettek volna férjül fogni. A véleménycsere úgy hozzátartozik a telepi mindennapokhoz, rrrint a kézből, állva bekapott reggeli, vagy a más jószágának tisztelete., környezetükhöz. A föld visszacsalogatja még a városba bújó, rögszerető fiait — egyezünk meg reménykedéssel, és az időre bízzuk a beteljesedést. Két éve kivitték a Munkástelepre a vizet. Nem fúrtak drága _ pénzért mély kutat, hanem a falusi vízműről csatlakoztattak az egyik ATIVIZIG szocialista brigád javaslatára. A három kilométeres vezetéken majdnem 1 millió forintot spóroltak. Az ott élők 10 ezer forintot fizettek portánként, és némi keserűséggel mondta egyikük, hogy most már legalább ennyit ér a telek. Nagv a reménykedés a faluban, hogy augusztusban belobbanthatják a gázfáklyákat. Már lefektették a csöveket, és a téesz paprikaszárítójától hozzák be a gázt. Megvan hozzá a pénzük, hatezer-ötszáz forintot szedtek össze házanként, és aki egy összegben kifizette a pénzt, annak kedvezményt adtak. Előbb úgy volt. hogy a téesz nem segít, de az olajválság miatt ők is nekiveselkedtek. Az Árpád-, a Kossuth- és a Dakómajorba juttatják el az olcsóbb tűzrevalöt. Bitó Antal tanácseL nök öröme így hangzik: — Rendkívül okos tanácsokat adtak a vizesek is, de a dégázosokra sem lehet panaszunk. Előbb úgy volt. hogy a vállalat ássa az árkokat, de ők ajánlották: vegyük bérbe tőlük az árokásót, és akkor jóval olcsóbb lesz. Valóban így 20 ezer forint kifutotta, ha ők hivatalosan csinálják, a tízszerese se lett volna rá elég. Azonkívül három ember maszekban megcsinálta a csősütést, mi meg fúrtuk nekik a lyukakat. Akkor ajánlották föl, hogyha szerzünk csöveket, ők augusztusra meglobbantják a fáklyát. Vpltunk már Solymáron, és az igazgató ígérte is, hogy segít. A beszélgetés végére marad a summázat: biztos elmozdult a falu a mélypontról, mert húszan jelezték, hogy építeni szeretnének házat a falu szélén. Talán azért is, mert szép lassan mindene meglesz a falunak, és aki mégis nagyon akar menni, a tizenhét buszjárat valamelyikével .bedöcöghet Szegedre; , Népes családnak nincs híján Pusztaszer. Szőriek. Béltekyek behálózzák nemcsak a falut, hanem az országot is. A pusztaszeri nagvpuszta széléből széledő Bélteky família leszármazottai a mostani falu formálói közé tartoznak. Sándor bácsi tanyai tanácstag volt, Sándor fia párttitkár az állami gazdaságban, a másik ágról eredő István brigádvezető, Lajost is a mindennapok helytállóihoz sorolják. Ráadásul még tagja is a tanácsnak. A lányok közül Ilona. Irén. Annus, Rózsi hazahozta a vőt Pusztasze.rre. Maca is csak egy lépessel került odébb a kisteleki Rác?-sorra. Jolánka. Kecskemétén ' a piarista'' "gimnáziumban' folytat Sfjácai íf&ndt>ket. Magdolna Peslve" A fiúk közül József. Üllőn nagyapa, Gergely Szegeden, Géza pedig a fővárosban él családjával. A vők is beilleszkedtek a nagycsaládba, mindenki mindenkihez elment a lakodalomba, és ott úgy segített a másikon, ahogy tudott. Amikor a főutcára otthonosodott Márton vővel vettük sorra a rokonságot, nem volt elég a kezünk ujja. Muhel ángyi családjai, tizenegyen nevelkedtek az ősi tanyán. Tabith Márton a marosvásárhelyi katonáskodás után megjárta a fogság poklát, maid szatócsboltot nyitott a Munkástelepen. Elvette az egyik Bélteky lányt, majd idővel beállt a szövetkezetbe. Később a gázosoknak is ő volt a csősze. Ahogy az alkalom engedte, hizlalt és formás házat emelt. Most köttette be a gázt. és ha néni lenne olyan horribilis összeg, venne ő is ..nyomogatós" CB-rádiót. hogy a Makóra települt Marci fiával gyorsabban szót váltson. Szerinte a mostani gazdagokat nem lehet úgy számon tartani, mint a régieket, mert a látszat sokszor csal. Lehet, hogy aki rongyokban jár, az a milliomos, aki pompával — eladósodott. A kor hozza azt is. hogy a Bélteky fiúk és Bélteky lányok jóval kevesebb unokát ringatnak, mint annak ideién az ős-Béltekv mama. A korábbi faluszerte híreit összetartás is már lassan csai- a temetésekre szorítkozik. Bár Korom Sándorné úgy tudja. hogy az öccse Miskolcon és Bélteky Gergely Szegeden még tartják a komaságot. Esztendőben egyszer családostól fölkeresik egymást. Elbeszélik a gyerekkori csínytevéseket. isznak rá néhány pohár bort. Az is divat mostanában, és nemcsak a népes családoknál, hogy akik korábban mutatós házat építettek, mikor már szétröppentek a gyerekek, eladják és vesznek vagy építenek kisebbet, praktikusabbat. A Bélteky vők közül. Pataki Ferenc hallgatott a gyerekek hívó szavára, beköltözött Szegedre. de haza-haza néz a rokonokhoz. hogy jobban teljenek a nyugdíjas évek. Az sem titok, hogy Megyesi Mihály sógor is vett Ildikó lányának Szegeden lakást. Pedig a „kisvő" is tető alá hozott egyet Pusztaszeren..'.' MAJOROS TIBOR