Délmagyarország, 1983. június (73. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-07 / 133. szám

4 Kedd, 1983. júnins T: Illem és haszon Mős férfi áll sorban a pénztárnál, tejet, kenyeret rakott a kosarába. Hogy gyorsabban haladjanak, elő­re kiszámítja az aprót, és odacsúsztatja a pénztárosnő keze ügyébe. A hölgy mo­gorván ráförmed: „Itt a tá­nyér, nem látja?" — és mérgesen tenyerébe söpri a pénzt. A megszégyenített férfit elönti az indulat, til­takozik a „csitri" tisztelet­len hangja ellen; „Kioktat, mint egy kölyköt, mit kép­zel maga. nem ismeri azt, hogy legyen szíves ..." Szó szót követett: a férfi más­nap infarktussal kórházba került. Nyugdíjas néni kéri szé­pen a hentest, vágná le a zsíros részt a combról, de bar nem kérte volna: meg­alazó szitokáradat zúdul saegenyre: „Még, hogy egye­sek itt válogatnak! Menjen akárhová, akinek nem tet­szik, a tévéhez, az újság­hoz. bárhová, de ő azt ad­ja el. amit kapott. A nagy­mamakorú asszony mögött hosszú sor, minden szem rajta, lótni, legszívesebben elsüllyedne szégyenében. Sok a dolog otthon, nehezé­re is esik már a járás, de ide többet be nem teszi a lábát. Ha kis pihenőkkel is, de ezután inkább elsétál a piaci bódéig, amíg bírja — mondja ismerősének könv­nvezve — már az ajtón kí­vül. Munkahelyén zokogja el bánatát a mama: úgy be­szélt vele fia tanítónője. mintha egy bűnöző anyja lenne, pedig egyszerűen csak csintalan a gyerek. S ami­kor óvatosan védelmére próbált kelni, a pedagógus egyszerűen faképnél hagyta. „Világ életemben tisztessé­gesen dolgoztam, a fiamért mindent megteszek, hát mi­vel érdemeltem ki, hogy engem csak úgy ott lehet hagyni?" — panaszolja könnyek között, míg mun­katársai is letettek tollat, ceruzát, szóval vigasztalták, nyugtatóval csillapították. El is szállt a munkaidőből 1—2 óra ... Sem egészségünket, sem a népgazdaságot nem károsít­ja ilyen látványosan, ha az ügyintézés végett asztalhoz ültetett hölgy körcimráspo­lvozás közepette, unott kép­pel válaszol kérdéseinkre, ha a bolti eladó zsemlyé­vel teletömött, szájjal szol­gálja ki a vevőket, lia már a házmester is úgv érzi, „pozíciója" följogosítja arra, hogy ne kérjen, hanem uta­sítson, ha a pedagógus el­várja a gyerekektől, hogy köszönjenek, de 6 nem fo­gadja üdvözlésüket, ha a főorvos nem engedi az aj­tóban előre asszisztensnőjét. Mind megannyi apró, hét­köznapi udvariatlanság, ne­veletlenség, illetlenség. Kö­vetkezménye egyszerűen csak valamilyen negatív érzés, ideig-óráig tartó rossz közérzet. Akár legyinthet­nénk is: kisebb gondunk is nagyobb ennél! Csakhogy félő: a modortalanság ra­Hétköznapok Rendelet Latogatoba indul su ember. Es visszatér tiltá­sokban bővelkedő, boldog ifjúkora. Amikor még til­tottak, lépten-nyomon. Mindentől. Micsoda izgal­mas világ is voél. fölös volt diáksapka iveikül mu­tatkoznia. Természetes, hogy mutatkozott Leplen ­nyomon. Tilos voi+ sört mnia nyilvános bel.ven. Természetes, hogy ivojt Tilos volt (hm) csókolóa­ma. Természetesen meg­tette. Így volt az igazi. Es meg tilosabb volt folmen­me valakihez, lakásba, al­bérletbe, kollégiumba. Hát szóval ... Sajno6. fölnőttem. Bor­zalom, nem tilt immár ne­kem senki, semmit. Mi iz­galom lehet az életben ? Immár en szabom meg, szageny. hogy megiszom-e egy pohár sort, sapkát te­szek-e vagy kalapot, eset­leg semmit sem, fölme­gyek-e valakit megláto­gatni, vagy sem Ej, mi­csoda korszak. Semmi iz­galom, semmi öröm az éleiben. amivel a stupid rendelkezések kijátszása szolgálhatna. Borzalom ez az öregedés. Aztán látogatóba indul az ember. Például a Ba­latonra. ahol csöppet sem fiatal szülei töltik nyugdí­jas koruk néháxjy kelle­mes pihenő hetét, az elő­szezonban. A kellemes-vi­dám üdülőben mord por­ta és portás, a porta fö­lött tábla: vendégeket a szobába fölvinni tilos. Lzé, nem vendég, öreg szülők sajnos immár középkorú gyermeke ... Akkor is ti­ké. Szülő is megjön: — Csak a szobai szeretnem megmutatni ... Félórás mentegetőzés, végre átjutunk modern cerberusunkon. Tíz perc, egv kávé, es lefelé menet .szemrehányó pillantások. Es az idős szulák zavarba ejtő. valahonnan egy régi kor regi beidegződéseiből származó mentegetözese: — Ne haragudjon. csak egy kávéval kínáltam meg. És a rossz lelkiismeret­től reszkető hang, es a mentegetőzés ... Valaha örömet szereztek az ostoba tiltások. mert volt mit megszegnünk. De akikbe a tiltások bele­csontosodnak. még tilta­kozni sem marad erejük. Rendbea én tiltakoznék, de rájuk hull vissza. És megvédeni nem áll mó­domban őket. Hát megírom így utólag, és nagyon rossz szájízzel. gályos. könnyen népbeteg­séggé fajulhat. A boltostól elkapja a hivatalnok, a hi­vatalnoktól a házfelügyelő, tőle a hentes és így tovább. Elgondolni is rossz; ha ez a betegség megmételyezne minden emberi kapcsolatot, ha megfertőzné a hivatalok, vállalatok, iskolák, üzletek légkörét, mivé lennénk csupa mogorva, durvalelkű, sértett és megalazott em­berrel? Az illemtant sajnos nem oktatják. Az udvariasság fo­galma is sorvadóban van: mint valami divatjamúlt, kiirtandó kispolgári csöke­vényt, valahogy igyekszünk elfelejteni. Pedig nekünk, nőknek ma is szükségünk van gáláns urakra, csakúgy, mint minden emberfiának, gáláns intézményekre, az intézményekben kedves, udvarias, előzékeny dolgo­zókra. Ez a társadalom sem nélkülözheti jobban az egy­más iránti tisztelet formai megnyilvánulásait; mint a korábbiak: sőt most lehet­ne pusztán emberi mivoltá­ért is becsülnünk a mási­kat. Hogy miként juttassuk ezt kifejezésre? Ha belülről, magától, netán szokásból nem jön, hát oktassuk is­mét az illemtant. Némely foglalkozásnál egyenesen meg lehetne követelni a he­lyes viselkedés szabályainak ismeretét. Talán közgaz­dászszemmel eretnekségnek tűnik az ötlet: egyes mun­kakörökben bizony nem ár­tana honorálni a jó modort is. Bizonyára köznevelési eszközként is beválna az anyagi ösztönzés, mellyel elejét vehetnénk egy álta­lános. rossz közérzetet oko­zó „népbetegségnek". Hiszem, ez nemcsak hu­mánus, hanem gazdasági haszonnal is iárna. Chikán Agnefc. Gumiabroncsból koksz Az USA-ban sok millió gépkocsiabroncs kerül éven­te a szemétdombra. Meg­semmisítésük nagy problé­I mát okoz. E probléma meg­oldására a Firestone üze­mekben eljárást dolgoztak ki: az abroncsokat magas hőmérsékleten elkokszosít­ják. Az abroncs főleg szerves anyagból, gumiból és textí­liából, valamint szervetlen töltőanyagból, koromból és kénből áll. A szerves anya­gokból hőkezeléssel használ­ható anyagok párolhatok le: telítetlen szénhidrogének, olefinek, aromás szénhidro­gének és naftének. Bizonyos mennyiségű fűtésre alkal­mas gáz is keletkezik. A szilárd maradék aktív szén: füst nélküli kokszpótlékként vagy szennyvízderítéshez szűrőként használható. Ha a mintaberendezés gazdaságosnak mutatkozik, az ország különböző részein tíz ilyen berendezést építe­nek. Mindegyik évente 10 ezer tonna használt abron­csot képes majd feldolgozni, vagyis 80 millió abroncsot — a levegő, a víz és a táj szennyezése nélkül. Propagandisták figyelmébe Konténer­kazán Könnyen áthelyezhető, úgynevezett konténerkazánt fejlesztett ki a pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskola szakembereinek javaslatai alapján a barcsi Unitech Ipari Szövetkezet. A százezertől félmillió kalória kapacitásig többvál­tozatban készülő kazán iránt nagy az érdeklődés. (MTI) „A felsőfokú végzettsé­gűeknek is tovább kell ké­pezniük magukat, hacsak nem valami szűk rutin­munkát akarnak végezni. A permanens művelődés tehát nemcsak a tömegek, hanem az értelmiség üg.ve is. még­pedig belső ügye. Ezért a kultúra terjesztése ma nem j puszán népművelési, hanem általánosabb, az értelmiség önművelését is szolgáló funkció" — írja . Köpeczi Béla Műveltség és minőség című tanulmánykötetében. A szerző a társadalmi tudattal, a kultúrával. az életmóddal, az értelmiség helyével és szerepével fog­lalkozik a könyvében. Kü­lön fejezetben szól az értel­miségről, abból a meggyő­ződésből, hogy ennek a társadalmi rétegnek meg­növekedett szerepe van a közvélemény formálásában, az eszmék, értékrendek ter­jesztésében és kialakításá­ban A tanulmánykötet elemzi a pártosság, a szo­cialista realizmus, a kul­túra és a mindennapok kul­túrájának kérdéseit, választ ad arra, hogy mi a korsze­rűség a művészetben, és mit jelent a szocialista rea­lizmus napjainkban. Témáit a szerző több ol­dalról, a történész, az ideo­lógus, az irodalomtörténész és a kultűrpolitikus szem­szögéből mutatja be. de rá­világít a valóság és az ideo­lógiai tendenciák közötti szoros kölcsönhatásra is. Vizsgálja a 70-es évek ideo­lógiai életét, majd a- 80-as évek ideológiai feladatai­val foglalkozik. A tudati feltételekre hívjp fel a fi­gyelmet, a szocializmus fej­lődésének szubjektív ténye­zőit emeli ki. Olyan terü­leteken is megvilágítja az ellentmondásokat és a fej­lődés tendenciáit, amelyek a felépítményhez tartoznak. A kultúra legaktuálisabb kérdéseire ad választ, és se­gít eligazodni napjaink bo. nyolult társadalmi viszo­nyaiban. A kötet a pártok­tatásban tevékenykedő pro­pagandistáknak, a művelő­déspolitikai kérdések iránt érdeklődőknek nyújt kor­szerű. hasznos ismereteket. (A könyv a Kossuth Könyv­kiadó gondozásában jelent meg.) Rózsa János propagandista 1983 kétszeresen fontos esztendő Milivoj Györgyén fiatal tanár és kultúrmun­kás életében. Éppen tíz év­vel ezelőtt — befelezve a Pécsi Tanárképző Főiskolát —, kezdte meg Deszken a pedagógiai munkáját, és a deszki „Bánát" kultúrcso­portban énekelve és táncol­va a kulturális tevékenvsé­[,&j*;fQb(m Jíz éyt, yoltv,ez. amely bearanyozta eredmé­nyeivel "'is : liéttno löbdgó akarást, lelkesedést, és a közös munkával eltelt fá­radságos napokat. — Amikor Deszkre érkez­tem fiatal és tehetséges emberek vártak rám, a mi hagyományos szerb dalaink­ra és táncainkra áhítozva. Megtisztelő volt számomra, hogv maguk közé fogadtak. előbb mint kultrurális ta­nácsadót, maid megválasz­tottak a kulturcsoport veze­tőjének. Céljaink közösek voltak: megőrizni népi ha­gyományaink kincsestárát és vele egvütt az anvanvel­' vünket is. Az évek folya­mán a kultúrcsoportunk sze- énekel, összeforrva egv kő­mélyi állománya sok váltó- zös „kólóban", zást ért meg; az „öregek" — Vajon megérte-e ez a elmentek, és helyüket a „fi- nagy munka. és megvaló­atalok" foglalták el. de az sult-e minden, ami e tíz év együttes magiát alkotó cso- alatt megvalósítható? port megmaradt és napja- — Minden nem valósult ihkban is fáradhatatlanul meg de meg vagvok gvő­dolgozik. KB. százötvenre ződve. hogy az eredmény tehető azok száma, akik a sem kevés. Az igazat meg mi együttesünkben dolgoz- kell mondani: évente a tol­tak és felléptek -.a különbö- lépéseink száma úgy har­ző rffndezvjénye^ken. Az mjn^ kój-iil .mozgott. de ember ebbe a nagv munká- volt olyan érvünk is. ami­ba bele is fáradhat. Most kor az ötvenet is elérte, már az a gondolat foglal- Boldogan tettünk eleget a koztat, hogy arra alkalmas meghívásoknak, és örültünk fialalítás után nézzek, aki hogv alkalmat kantunk a az általam kialakított ,.ue- bizonvítasra. Termeszete­dagógiai elvek és hagyj- sen a dicséretek és kitünte­mánvok" szellemében vinné tések sem maradtak el. ami tovább az együttesünket. Az úi erőt és lendületet, adott együttesben sok a kiváló az együttesünknek. Itt el­táncos: köztük már nálam-, sősorban meg kell emlrte­nál jobb is akad. Például nem a televíziós felvételeket. Mladen Gyukinra gondolok, mert ezek milliós nézőko­aki már a -Szocialista kul- zönsépet biztosítottak szó­táráért" kitüntetés birtoko- munkra. Enné! többet mar sa. '"••áraomra nagyon fel- nem is kívánhatunk. Talán emelő érzés, hogv egv abban „hibáztunk". hogv ilyen együttes közösen dol- keveset „foglalkoztunk" gozik. és egvütt ünnepel, egymással. Gondolok itt a közös színházlátogatásra. Serompó Békésén duruzsol a motor. Hegyek-völgyek kö­zött kanyarog — az út. Soha ilyén szép májusi­gyönyörű napsütést, békes­seget. Vasúti átjáró jön? Sebaj. Sorompó leereszt­ve? Sebaj. Mindjárt jön a vonat. indulhatunk to­vább ... öt perc, tíz perc... A vonat sehol. Jobbra, a tá­volban, vagy két kilóméi, terre, látszik egy kis állo­fii5 ts. Üres, vonat sehol, csak néhány utas. Sebaj, a vonat biztosan beiről jön. Es azonnal, ha már a sorompó több mint tíz perce le van eresztve Meg öt perc. A kellemes májú* a nyitott ablakok ellenére izzó pokollá vál­tónk a kocsi pléhkaszni­já*>an. Forróság, tikkasztó forróság. Sorompó le­eresztve, vonat sehol. És egyszer csak megje­lenik a vonat. JoöbróL Mo6t fut be az állomásra. Megáll, leszállnak. föl­szállnak. aztán elindul. Meg egy perc és eléri az átjárót. s nyitják is föl a sorompót. Rendben van csak ez a fölösleges negyedóra nem tetszik. Nem lenne elég ak­kor lezárni a sorompót, amikor a vonat beáll az allomásra, mielőtt tovább indulna? Biztosan Elég lenne. Mert a túl korai lezárás nem biztonságot, hanem dühöt szül. és a legközelebbi félsorompó esetleges semmibe vevését. Mondják: a MÁV állam •A/, államban. Nem hiszem. Bar sok mindent elkövet, hogy elhitesse magáról ... Sz l. HAZASSAG Imre László es Bán Zsuzsan­na, Szabó István es Czinege Etelka, Szabó Zsolt es Szabó Ágota Beata, Nagy József és Benak Erzsébet Terezia, Mili­taru Illés Miklós és Gazdag Margit Eva, Gál Jenő és Mé­nesi Kozalia, Silló József és Mé­száros Katalin, Prágai Béla Gá­bor és Tóth Erika, Bereczki Sándor és Nagy Katalin Zsu­zsanna, dr. Zákány József és Sántha Zsuzsanna Julianna, Pig­niczki Zoltán Lajos és Tápai Ibolya Erika, dr. Janó István és lvanyl Nóra Magdolna, Ti­szai Gábor és Terhes Eva, Pa­taki József és Horváth Judit, Sztuparity László és Szabó Ildi­kó, Molnár József László és Eiserle Katalin Margit, Erdei Gyula és Pék Tünde Rozália, Balasi Sándor és Hegedűs Ju­dit Gabriella, Faltin István Sá­muel és Széli Ágnes Ilona, Túri Gyula János és Jámbor Zsu­zsanna, Katona László és Bar­thelme Edit, Nagy Egon István és Jozó Enikő Ilona, Agóes Ró­bert és Frányó Mária, Mangano Domenieo és Kapantzian Zsu­zsanna Mária. Lén árt Ferene és Vidács Katalin, Domonkos Pé­ter Pál es Rácz Eva. Fátyol Csaba és Révész Gyöngyi, Csa­mangó Antal és Kiss Éva Er­zsébet. Csada Antal László és Gyovai Zsuzsanna, Skultéti Já­nos és Vőneki Zsuzsanna. Ba­logh László és ördög Hdikó Ho­na. Kéri Ferenc Sándor és Gre­gus Edit, Szabó István József és Juhász Mária, Stump Ferenc és Szeles Margit Magdolna, Doszpot József és Vörös Emma Viktória, Petri Gábor és Tóth Emese Ildikó hazassagot kö­töttek. SZÜLETÉS Póta Józsefnek és Szűcs Ág­nesnek Levente, Magyar László Zoltánnak es Molnár Petronel­la Ilonanak Viktória Petronel­la. Fehér Ferencnek es Kasa Erzsébetnek Gábor. dr. Trényi Imrének és Rákóczi Zsu/san­nanak Marcell Frigyes. Klug Matyásnak és Harlauer Klara Veronikának Tamas, Tóth Ist­Családi semények vánnak és Onoző Ilonának Szil­via, Bálint Istvánnak és Erdő­dl Annának Anita, Kasza Zsolt Miklósnak és Galgóczi Juszti­nának Zsolt Antal, Huszka Jó­zsefnek és Kerti Mariannának Róbert, Kómár Károly József­nek és Balia Máriának Andor, Bősi Ferencnek és Kiss Kata­linnak András, Nagy Istvánnak és Szalóky Ildikónak Szilvia, Csépé Istvánnak és Zsembert Íren Valériának István, Rovó Lászlónak és Lázár Margitnak Tamás Gábor, Kovács János Bélának és Surinya Erzsébet Viktóriának Tünde, Fáskerti Gyula Mártonnak és Hrabovsz­ki Erzsébet Juditnak Zsuzsa, Miklós Jánosnak és Bárdosi Ágnes Idának Attila. Kimpián Péternek és Bihari Katalin­nak Krisztián, Pásztor Tibor­nak és Laczi Annának Norbert Tibor. Varga András Ferencnek és Balázs Ilonának Erika, Tár­nái Gyulának és Süli Anna Etelkának Zoltán, Madarász Istvánnak és Szösz Évának Viktória. Lajkó Pal Istvánnak és Sőreghy Ildikó Annának Bulcsú, Bokodi Józsefnek és Tanács Erzsébetnek Balázs. "Sá­ri Tamásnak és selymes Zsu­zsannának Zsuzsanna. Harsá­nyt Gábornak és Szendrei Ju­liannának András. Szabó József Gézának es Berta Mártanak Géza László. Németh Jánosnak és Dudás Zsuzsannának Eme­se, Hugyecz Lászlónak és S/.a­mosvölgyi Katalinnak Attila, Brandt Tibornak és Miklós Mar­git Editnek Gábor, Germán La­josnak és Vastag Györgyinek Adárn. Ferencsik Alfonz László­nak és Péli Máriának László Al­fonz, Farkas Lászlónak es to­sonczi Évának Klaudia, Bohn Istvánnak és I'eterdi Katalin Ilonának Katalin, Faragó Jó­zsefnek és Tusor Évának Péter, Birinyi Györgynek és Jankó Il­dikónak Gábor Attila, Répás Istvánnak és Mészáros Ágnes­nek Mónika Zsuzsanna, Rózsa Zoltánnak és Martonosi Edit Emesének Gergely, Kalmár Bé­lának es Zsikai Gyöngyinek István, Vasas Lászlónak és Böj­ti Erikának Alenxandra, "Szabó Istvánnak és Solymosi Ibolyá­nak Róbert Attila. Farsang An­tal Zoltánnak és Szabó Máriá­nak Zsolt Antal, Török Ferenc­nek és Tanács Máriának Má­ria, Kardos Gábornak és Kó­nya Máriának Gábor, London Vilmosnak és Godár Máriának Gábor, Gárgyán Istvánnak és Isaszegi Katalinnak Csaba, Ko­csis Gábornak és Soós Éva Ka­talinnak Gábor Milán, Nagy Mihálynak és ökrös Maria Ju­liannának Judit, Majoros Ká­roly Józsefnek és Hegedűs Ju­dit Gizellának Károly, Masa Istvánnak és Makra Arankának Attila, Wolford Istvánnak és Pakai Irén Máriának Péter Ist­ván, Bagdi Ferencnek és Szögi Irénnek Judit Irén, Simon Ist­ván Józsefnek és Juhos Ibolya Máriának Csaba Gábor nevű gyermekük született. HALÁLOZÁS Dr. Koch Sándor. Kispéter Vince. Dobsa Sándorné Szűcs Terézia. F.ke Istvánné Kiss Ág­nes, Tarl Sándor, Szélpál Fe­renc, Kis József. Obingcr Ka­roly, Gazdik Gyuláné Kósa Er­zsébet, Pintér Jánosné Bálint Ilona. Bajzák Erzsébet, Ambrus István. Bangó Jánosné Zigli Viktória, Priputin Mihály, Jó­járt Jánosné Szabó Erzsébet, Farkas Pál, Paulovics József, Szőcs Klára. Konkoly Anna Te­rézia. Beszedics Erzsébet. Mé­száfos Károlyné Berkó Rozália. Vörös Balint. Farkas Ferencné Szabó Ilona. Papp Antal, Olt­ványi Jánosné ökrös Erzsébet. Illés Sándor Nándor. Rehák Jó­zsefné Vetró Anna. Nakics György Kormány József De­zső. Fekete Jenó, Uray Sza­bóiéi meghalt. mozira vagv egvéb előadá­sokra. Ezen a téren méa adódik lehetőség, hogv pó­toltok a mulasztásainkat. — Milyen Drogramra ké­szül most az együttes, és mit vár a „falusi kultűros" a magánélete alakulásától? — Amj az együttest illeti! látom, hogv a fiatalok telve vannak egészséges törekvé­sekkel. melyeknek feltétle­nül teret kell adni. Mint a helvbeli szerb iskola tanára, az alsó négy osztályt taní­tom. Nekünk. nemzetiségi tanároknak azon kell mun­kálkodnunk. hogy a mi nemzetiségi gyermekeink — de az egyéb nemzetiségi gyermekek is — mennél jobban megtanulják anya­nyelvüket, és megszeressék* saját kultúrájukat. Én ezt így érzem. Két gyerme­künk van: a fiunk. Bráni­mir és a kislányunk. Szlá­gyáná. A feleségemmel. Mi­roszlávával a gyermekein­ket ebben a szellemben sze­retnénk felnevelni. Még mindketten fiatalok va­gyunk. Van széD lakásunk, autónk, és még nagyon, na­gyon sok dolgunk. hogv minden kívánságunk telje­sülhessen. Ha mindezt fi­gyelembe veszem. gondo­lom. hogv meg lehetek elé­gedve eddigi életutammal. mind az iskolában, mind a kultúrmunkában. és a csa­ládi eletemben is. Amire pedig még nem iutotf időm. remélem, a jövőben arra is lesz lehetőségem. A Narodne novine című szerbhorvát hetilaoból for­tU«MUu Berkes Akos.1

Next

/
Thumbnails
Contents