Délmagyarország, 1983. június (73. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-05 / 132. szám

5 Vasárnap. 1983. június 12. Tűnődések a búcsúzó könyvhét kapcsán Ünnep atán hétköznapok A7. ünnepi könyvhét jelentős társadalmi esemény, nagy tavaszi ünnepeink sorában vívott ki méltó helyet a szellem foglalatának. Fontos könvvnépszerüsítő akció, a könyv pirosbetűs ünnepe. amikor olyanok is odafigyelnek- a beharangozott kiadványokra, akik vagy nem. vagv alig erdeklődnek a könvv iránt, ötvennégy esztendeje Supka Géza lapjában, a Literatúrában intézett felhívást: „Könyvnap rendeztessék", amikor közvetlen formában találkozik író és olvasó, szerkesztő és nyomdász. tipográfus és terjesztő. Mert — mint Kner Imre mondja — a könyv nemcsak szellemi, hanem művészi és ipari munkának eredménye is. Ez pedig olyan komplex tevékenység, amely átfogja nemcsak- a magvar szellemi élet java termését. de könnyűiparunk jelentős hányadát, művelődési intézményrendszerünk egészét, s igyekszik széles folyamain, csermelyein és haiszálerein eljuttatni a legfrissebb irodalmi termést végső céljához. az olvasóhoz. A könvvre. az olvasás szükségességére igyekszik felhívni ez az egy hét a figvelmet. s mindenekelőtt a kortárs magvar irodalom legújabb hajtását. legfrissebb gyümölcseit a ..fogyasztó" asztalára tenni. Jól tudom hogv az igen reprezentatív számok mögött — több mint száz új mű jelent meg mintegy hárommillió példányban — kiadók, nyomdák. terjesztők komolv erőfeszítése húzódik. Ám azzal is tisztában vagyok. hogv a könvvvásárlót. az olvasót nem érdekli, miiven körülmények között születtek a művek, miiven okok magvarázzák. hogv egy nap után hiába keresi a beharangozott kiadványokat. A könyv az olvasóért születik, s mindenekfölötti célja, hogv ismeretet bövitsen, szaktudást adjon vagy mélyítsen, szórakoztasson. neveljen és tanítson, vitára késztessen. A könyv a nemzeti kultúrakincs egvik legielentékenvebb része. szellemi értékformáló erő. Éppen ezért a könvv nem lehet alku tárgva. sorsa nem intézhető el egymásra mutogatással. Erre a feltétlen és felelősségteljes kapcsolatrendszerre azért szükséges utalni, mert bár a könvv ünnepe elsősorban nagyszerű demonstráció, reprezentatív programsorozat. de éopen ezért még élesebb kontúrokkal jelentkeznek árnyékai. Az például, hogy a könvvek ió részét két nao elmúltával még protekcióval, pult alól sem lehetett megkapni; az hogv a programok nem mindig alkalmazkodnak kellően olvasói igénvekhez, időpontokhoz. kötetekhez vagv éppen az időjáráshoz; hogy könvvbéli gyarapodásunk még egyáltalán nem biztos, hogv szellemi birtokbavételt egyéni gazdagodást is jelent: hogv néhány jó előre ..bedobott" könyvcímet hiába kerestünk a könvvheti listákon és a sátrakban... Természetesen kell a könyvnek az ünnep, A DÍrosbetűs rendezvénysorozat méltán megérdemli. Megbecsülés és tisztelet illeti Gutenberg több mint fél évezredes találmányát, mely kiállta az idők próbáját és hatásosan feleselt a vészharangot kongatóknak. Soha annyi könyvet nem adtak el Magyarországon, mint napjainkban. És soha annyi kétség nem merült fel könyves emberekben. szociológusokban. vaion nem pusztán státuszszimbólum, presztízsérv-e a házi könyvtár? Va.ion lesz-e olyan zseni, aki egyszer kitalália a műszert, mellvel megállapítható. a hétköznapokon, a mindennapok haiszálerein megtaláli '4'<-e igazi .életüket. betöltik-e legfőbb feladatukat a könvvek, válnak-e emberaiakitóvá. létformálóvá? Mert a könvv hétköznapjainak ma minden eddiginel hatvánvozo:tabb a lelentősége Ezen keresztül tud társadalmunk műveltséget, ízlést, tudatot foimálni. S tudnutik kell. a mennyiség itt különösen nehezen csap át minőségbe: „a könyve* és nevelők hétköznapi hatása milliméterenként adia ki a kilométert". De talán éppen ezért történelmünkben még sohasem volt nemesebb feladat, nemzetemelőbb tennivaló. Ezeknek csak úgv tehetünk eleget, ha az egyénekben és a közösségekben, a társadalom minden rétegében megnövekszik az önálló gondolkodás, az alkotó kezdeményezés készsége. Ezt a készséget — ha nem is automatikusan —, de törvényszerűen fejleszti a könyvolvasás: ígv hát olvasási kultúránk további felvirágoztatása össztársadalmi. azt is mondhatnánk. termelési érdek. Az ünnepi könyvhét Magvarországon olyan. mint amilyen Magvarország. Fények és árnyak ötvözete, kultúra és üzlet kettőséből egyszerre ünnepi és hétköznapi. Emelkedettségünket époúgv plántália. mint ahogv közös fejtörést is okoz. T. L. f Szívesen elmondjuk az érdeklődőknek élőszóban, ám hadd terjesszük kérésünket valamivel hatékonyabban, azaz lapunk hasábjain is: a Postaláda nyilvánosságát kívánó észrevételeket, javaslatokat szivesebben fogadjuk írásban, mint szóban. Ismerik a mondást: a szó elszáll, az írás megmarad... A lapunknak címzett levelek könnyebben továbbíthatók, később is visszakereshetők, leírt panasz vagy kérés postáiddá társszerzőnk az olvasó kevésbé félreérthető, mint a telefonon előadott, vagy az első felindulás zaklatottságával elmondott. A Postaláda szerkesztői egyébként sem az írások nyelvhelyességét és hibátlan mondatszerkesztését tekintik megjelentetési szempontnak — mint azt sokan vélik, s kérik. írjuk már meg helyettük a saját gondolataikat! Az aktualitást, s a közérdeklődésre érdemes tartalmat figyeljük a többi mellékes és a hibák könkiválasztási, „yen javíthatók. Várjuk tehát leveleiket! tán valakiben annak gondolata merült volna föl, hogy minden megváltozott és tényleg megjelölték azokat a suhángokat, amelyek nem eredtek meg. azok nagyon tévednek. Azok viszont még laiTon. Összességében az el nagyobb tévedésbe esnének, üitetett és megszámolt 324 úttest felé nézóen. az Északi körútig elültettek 96 különféle fasuhángot. Ebből 40 eredt meg, azaz 42 százalék. Ugyancsak ennek a járdának a bal oldalán, a körútig, megszámoltam 164 elültetett suhángot — juharnak velem —. s ebből kihajtott 109. Nemcss.k a koronát néztem, hanem a gyökérnyaknál levő hajtást is úgy számoltam, mintha a korona zöldellt volna ki: ez 66 százalék. A kiadott pénz, a felesleges munka: 34 százalék. Még rosszabb az arány a körúttól a benzinkútig. Itt a megszámolt 64 fából 20 eredt meg, azaz 31 százalék; 69 százalék munkabért kifizettek. vagyis kidobtak az abVolt - nincs! „Mint Szeged múltjának tisztelője, szeretném megkérdezni az illetékesekből, hogy a Nagyszínház főbejárata fölött elhelyezett épületdísz — monogram — azért tűnt-e el. mert helyreállítására csak műhelyben van mód. és azután visszahelyezik. vagy végérvényesen eltávolították, mint fölöslegeset. netán illetékteleesak súlyemelők tudnának odáig fölemelni! Kovács Ferenc Bordányból községük kenyér- és tejellátása miatt ragadott tollat. Reggel fél nyolc után már nem mindig kapnak pékárut az üzletekben, tejet csak kilenc óráig lehet biztonsággal vásárolni. „Képzeljék el, azzal töltik a szombat delelőttöt. hogy a akik azt hinnék, hogy e jelölés hiányában mégis kicserélték a csemetéket. Gondolom. a legnagyobb tévedésbe azok esnek, akik azt gondolják, hogy ez így mehet tovább, és meg lehet úszni felelősségre vonás nélkül, hogy ezen a területen a pénzzel nem gazdálkodnak, hanem garázdálkodnak. Mindezt azért bocsátom előre, mert megszámoltam a fákat. A Csongrádi sugárút páros házszámú oldalán a járda mentén. az suhángból megeredt 169. azazaz 52 százalék. Természetesen nem vettem számba a gaztól nem látható, kitördelt facsonkokat. Ez is lehet 20—25. Nem vagyok közgazdász. hogy kimutassam, mekkora és milyen kár érte az én városomat. De ujial tudnék mutatni azokra, akik mindezt eltűrték, akik nem ellenőrizték, akik a jó szándékú észrevételeket elengedik a fülük mellett" — írja Zalavári József, a Csongrádi sugárút 66/A-ból. nek 'vették birtokukba?" — családnak vasárnapi kenyeret 20 kilométer távolságból, buszköltséggel terhelve szerezzenek be!" Elképzeltük. Lakner Karoly olvakérdi sónk. A Londoni körút 1. szám alatt lakó egvik olvasónk azt teszi szóvá, hogy házuk felújításakor a korábbi két poroló helyett csak egyet állítottak fel, s ennek keVálaszol az illetékes A címbeli Volt — nincs Fehér Karoly esetében fordítva értelmezendő. Arról tudósít olvasónk ugyanis, hogy korábban közzétett panaszaiból kettő orvosoltaresztgerendája is vagy ket tott: végre kapott strandméter magasban van. Nagy- papucsot és megszólalt a Peméretú, nehéz szőnyeget tőfi adó is. Nem maradtak magukra Sem Mórahalmon, sem Szegeden nem maradtak magukra azok az idős emberek, akik. ha a társadalmi gondoskodás fel nem karolná őket. egyedül volnának. Zentai Gyula, a mórahalmi népfrontbizottság titkára arról tudósította lapunkat. hogy a nyugdíjasok klubja most ünnepelte megalakulása első évfordulóját. „A Hazafias Népfront és a művelődési ház egy évvel ezelőtt határozta el. hogy felkeresi a nagyközség nyugdíjasait — akik szépszámmal vannak —. hogy magányukat a lehetőségekhez képest enyhítse, örömmel és lelkesedéssel 80 nyugdíjas jött el az első foglalkozásra. Azóta is kéthetenként rendszeresen találkoznak. Szerényi Julianna klubvezető, nyugdíjas óvónő nagy szeretettel foglalkozik a klubtagokkal. Programjaikban ünnepi megemlékezések (télapó, karácsony, farsang) . és kirándulások szerepelnek. Baráti kapcsolataik állandóan bővülnek. Jelenleg két Az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda budapesti központjából es megyei kirendeltségétől kaptunk választ két. korábban közzétett panaszra. A Tömörkény gimnázium harmadikos tanulóinak elmaradt NDK-beli útjáról kiderült, hogy az igénylést már eleve pótcsoportrendelésként fogadták el, s ennek bizonytalan teljesíthetőségéről tájékoztatták az érdekelteket is. Az utazás nem az Epreps hibájából maradt el. hanem mert a nemet iroda nem tudott szállást biztosítani, -a gimnazistáknak pedig a többi felkínált időpont nem felelt meg. A Santana-koncertre késve érkező szegedi csoport autóbusza Budapesten forgalmi dugóba került — közlekedési nehézségek okozták, hogy a koncert első tíz percéről lemaradtak az Expresscsoport tagjai. Az utazási iroda vezetője — mint írja — úgy véli, inkorrektséggel nem vádolhatók hát munkatársai. összeállította: Pálfy Katalin — a röszkei és a bordányi — nyugdíjasklub tagjaival rendszeresen találkoznak. Több szocialista brigád támogatja. segíti őket. Barátságok szövődnek. Itt ismerkedett meg egymással két nyugdíjas, akik május 21-én esküdtek egymásnak örök hűséget." „Május 26-án majálison voltunk az Acél utcai szociális otthonban. Szegeden két öregek napközi otthona van. és ezeknek minden tagja hivatalos volt. A hangulatot a hűvös idő sem zavarta. mert igen kedves műsort állítottak össze, a mulatságos kiflievéstől a szavalásig. táncig. Vendég is jött a majálisra: Szécsi József tanár, aki a Szeged környéki népdalok gyűjtője, és egy pár ilyen régi dallal jó hangulatú éneklésre késztet- a medencébe ugrálni tilos? Egy sem ment a lépcsőn! Mind Levél katonafiamnak Talán furcsállni fogod, de mégis leírom Neked ma reggeli élményemet. Mint mindennap, hat előtt már az uszodában voltam. Én voltam az első, a víz feszes és néma, nűvös csönd a kupolában. Jó volt egyedül úszni. Aztán hat óra körül jöttek a törzsvendégek. Udvarias „jó reggelt", vagy az sem, s aztán mindenki rótta a hosszakat, csendben. Idegenek voltunk, vagyunk egymás számára. S egyszer csak mi történt! Szinte megdöbbentünk. Vagy 30—40, melegítős fiatal tódult be hangoskodva, felverve az uszoda rideg csendjét. Bosszús voltam. Először azt hittem, sportolók. Aztán az ajtóban megjelent egy felöltözött, egyenruhás tiszt. Akkor már tudtam, hogy kiskatonák. Rád gondoltam. Biztosan ők is a hadsereg úszóbajnokságára készülnek, mint Te is. Megenyhültem. De aztán a szabály- és törvénytiszteletem megint elkezdett berzenkedni. Hiába van kiírva öles betűkkel, hogy te a társaságot. A felsővárosi öregek napközi otthonának tagjai nevében köszönjük a szép napot" — írja Vörös Pálné, a Kereszttöltés utca 29-ből. Ezt nem kell szeretni! Variációk őztémára Nimród-érmes vadászok És ezt kell szeretni?! címmel ezekben a napokban fotókiállítást láthatnak az érdeklődők a Technika Házában. A felvételek Szegeden készültek, s azt sugallják: sokszor figyelmetlenségből, nemtörődömségből csúfítjuk el egy-egy utca, tér. épület harmonikus rendjét. A kiállítást talán még nem is látta a most következő levél szerzője, mégis az az érzésünk. hogv a képek sugallta szépítő szándék adott kezébe levélpapírt és tollat. ..Legutoljára 1982. július 29-i számukban közölték észrevételemet a faültetés szegedi változatáról. Ha neúgy ugrott be! Fékevesztett jó kedvükben hangoskodva verték ki a fél medence vizét. Csapkodtak, ugráltak, nevettek. Mi csak némán néztük őket. Elrontották a reggel hangulatát. Nem tudom, mikor történt bennem a változás. Egyszer csak azt vettem észre, hogy mosolygok, s belül a szívemben valami meleget érzek, szinte észrevétlenül derűs lettem. Kissé csodálkozva vettem tudomásul, hogy ezek a fiúk szétrobbantották a bennünket körülvevő, megszokott hideg unalmat, egymás iránti közönyt. Derűs jókedvük rámragadt. Velük nevettem. Hangoskodásukkal, fiatalságukkal bearanyozták a reggelemet. Még a munkakedvem is más lett. Oda kellett volna menni hozzájuk, megköszönni nekik. De éreztem, csak csodálkoztak volna rajtam, és nem értették volna hálámat. Drága kis katonafiam! Te most már érted, hogy mit éreztem ma reggel az uszodában. Hát fgy. általad, most nekik, a többi kiskatonának mondom: köszönöm! Dr. Nagy László Egy 1945-ből származó dokumentum szerint Csongrád megyében akkor mindössze 145 darab őzet tartottak szómon a vadgazdák. Hihetetlennek tetszik a szám. ha a vadszámlálás m<)i adatai mellé állítjuk: több mint 11 ezerre becsiilik az idei özállomanyt! A számokat a MAVOSZ Csongrád megyei közgyűlése elé terjesztett beszámolóból idézzük. A közeli napokban ugyanis a megye őzállományának helyzetét, az exporttervek teljesítését, a külföldi bérvadászatot és a vadhús-értékesítést vitatták a szakmabeliek, dr. Somogyi Ferencnek, a MA VOSZ megyei intézőbizottsága elnökének vezetésével. Néhány további adal is érdemes följegyzésre. Jelenleg in hektárnyi mezőgazdasági területre jut egy őz a megyében. úgy is. hogy az évi kilövési terv i ezer - körüli özet tartalmaz. Az őzhús a nemzetközi piacokon jól értékesíthető és komoly valutabevételt jelent a külföldiek bérvadászata is: 250—300 darab őzbak kilövésére tudnak fogadni külföldi bérvadászokat a társaságok. A megyei vadászgyűléseken többen kaptak vadászkitüntetést a kiváló vadgazdálkodásért. Dr. Koller Mihály, a MAVOSZ főtitkára Nimród-érmet adott át Barna Györgynek, a MAVOSZ megyei intéző bizottsága gazdasági felelősének, Hovorka Györgynek, a hódmezővásárhelyi Előre VT elnökének, Adok Jánosnak, a földeáki Dózsa VT elnökének. Sípos Istvánnak, a Tisza—Marosszögi Egyetértés VT vadászmesterének és Komoly Tamásnak. a hódmezővásárhelyi Szakszervezeti VT hivatasos fóvadaszanak. A tájékozottabb olvasó bizonyára tudja, hogy most ünnepli megalakulásának tizedik évfordulóját az Országos Népszerűtlenítő Szövetség. E jeles alkalomból gyűltek össze az intézmény dolgozói. „Semmit a vevőért" nevű klubjukban, hogy összegezzék az eddigi eredményeiket. Itt sikerült beszélgetnem Morczos Kiss Benő ügyvezetővel, akinek szakterületéhez tartozik az élelmiszerüzletek népszerűtlenítése is. — Vajon mi tette szükségessé tevékenységük kiterjesztését a kereskedelemre is? — Mint tudjuk, a kereskedelem népszerűsége hazánkban az utóbbi évtizedben örvendetesen csökkent. F.gy nemrégiben készített felmérés azonban iiesztő adatokkal szolgált. Kiderült. hogy 1981-82ben egyes túlbuzgó és felelőtlenül udvarias eladók Különös klub miatt ismét nőtt a kereskedelem népszerűsége. Elhatároztuk tehát, hogv átfogó intézkedéseket foganatosítunk. — Mik voltak az első lépések? — Nos. bevált az a módszerünk, hogy az áruféleségeket jól elrejtjük, illetve öszekeverjük. A „kenyér" felirat alá például mosóporokat és borotvapengét teszünk a polcra. A „zöldségek" felirat alá meg kekszet, csokoládét vagy cseresznyepálinkát. — És ha valaki, semmitől vissza nem riadva, mégis felkutatja a szükséges árut? — Erre az esetre a következőket dolgoztuk ki: a konzerveket és a befőtteket, néldául erre speciálisan képzelt dolgozó magas prizmákba rakja. Lehetőleg olyan magasra, hogy a tetejét egy átlagos növésű vevő véletlenül se érje el. — És ha ezek ellenére is sikerül néhány fékezhetetlen embernek bevásárolnia — faggattam tovább az elnököt —, mi módon lépnek fel a szemlelenekkel szemben? — Kérem! Ezeknek még meg kell találniuk az igazi pénztárt. Sikerült ugyanis kikísérletezni az álpénztárak trükkjét. Ennek az az elve, hogy egy-egy egységben 3—4 pénztár is van, ám tzek közül csak egy működik, persze az se mindig. Természetesen a többi mögött is ott ülnek a hölgyek, csak éppen mással vannak elfoglalva. Ez személy szerint az én ötletem. — Hát ez igazán csodátlatos! — ámuldoztam az elnök zsenialitásán. — És milyen lehetőségek vannak még az üzletekbe merészkedő vevők boszantására és elűzésére ? — Például minden kereskedelmi egység egyik belső raktárát át fogjuk alakítani inkvizíciós kamrává, amely tele lesz különböző kínzóeszközökkel. Ide azok az elvetemült vevők kerülnek, akik udvariatlanok az eladókkal, azaz nem köszönnek előre. — Ha sikerült teljesen kiűzni a vevőket az üzletekből, befejezettnek tekinthetik működésüket? — kérdeztem végül. — Korántsem. Hiába kergetjük el a legmakacsabb vevőket is. ha azok mindig újratermelődnek. — És honnan? — Az eladók köréből. Már most is sokan vannak közöttük olyanok, akik csak nézelődnek a boltban. Csányi László Marosiele, Petőfi u. 5.