Délmagyarország, 1983. június (73. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-29 / 152. szám

Szerda, 1983. iúnius 29. Kormánybizottság tájékoztatója A Márkus-hegyi bányaszerencsétlenség vizsgálatáról A Márkus-hegyi bányaszerencseUenaeg kivizsgalasara alakúit kormánybizottság bene j ezt e a helyszíni szemlékeit valamennyi érintett bányatérségben, meghallgatta a robbanáskor a bányában tartózkodó és megmenekült bányászokat a baleset körülményedről. A baleset okainak sokoldalú tisztázására több intézet szakértőd t is bevonták a vizsgálatokba, s az utolsó helyszíni méréseket vasárnap végezték el a bányában a Nehézipari Műszaki Egyetem szakemberei. A kormánybizottság Márkus-hegven a vizsgálatok alapján szigorú intézkedéseket hozott a technológiai és munkavédelmi előírások ellenőrzésének kiterjesztésére, szigorítására. Az Országos Bányaműszaki Főfelügyelőség, a Bányaipari Dolgozók Szakszervezete és az Ipari Minisztérium közösen engedélyt adott a robbanással nem érintett bányamezőkben a termelés folytatására és a sérült bányarészek gondos helyreállítására kidolgozott program munkálatainak megindítására. A kormánybizottság intézkedéseket rendelt el az egész bányászat biztonságtechnikai követelményeinek fokozott ellenőrzésére is. Többek között elrendelték az üzemzavar-elhárítási tervek felülvizsgálását. a bányák szellőztetési rendszereinek a tervezettnél ^orábbi. soronkívüli ellenőrzését, s a robbantási és egyéb bányaművelési technológiák fokozott ellenőrzését. • A gondos orvosi kezelés ellenére belehalt sérülésébe Horváth Mihály 29 éves bánvalakatos. a Márkus-hegyi bányaszerencsétlenség harminchetedik áldozata. Temetése július 1-én 13 órakor lesz az oroszlányi városi temetőben. (MTI) Szatmári Miklós és kitüntetése Az Elnöki Tanács Szatmári Miklósnak, az MSZMP KB agitációs és oropaeandaosztály alosztályvezetőjének nyugállományba vonulása alkalmából — a munkásmozgalomban kifejtett több mint 4 évtizedes tevékenységéért. a pártapparátusban végzett eredményes munkájáért — a Szocialista Magyarországért Érdemrendet adományozta. Az Elnöki Tanács dr. Szántó Györgynek az MSZMP Politikai Főiskola tanszékvezetőiének nyugállományba vonulása alkalmából — több évtizedes eredményes munkáia elismeréseként — a Szocialista Magyarországért Érdemrendet adományozta. A kitüntetéseket Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagia. a Központi Bizottság titkára adta át. Jelen volt Lakatos Ernő. a Központi Bizottság osztályvezetője. (MTI) Demokrácia, közérzet, alkalmazkodás Viták a lakásszövetkezetben Száll a labda, a lakóktól repül a vezetosegig, onnan pedig vissza. Menetrendszerűek a sohajok es mar közhelyszámba megy. hogy nem tudunk tüskék nélkül élni. Veletlenül vagy készakarva egyma^ szeke ala rejtjük. A közösségi életről született velemények egy dologban megegyeznék, az óhajok Célpontja mindig a másik. Több figyelmet, a másik érdekében. mert így magunknak is megspóroljuk a kellemetlenségeket. A lakásszövetkezeti vitás ügyekben érkezett levelek bosszantóak. Sánta hasonlattal élve az egész bonyodalom egy olyan kocsmai verekedésre emlékeztet, ami úgy kezdődött, hogy valaki visszaütött. A lakó a sérelmek miatt ' a szövetkezeti vezetőségeket okolja, mert úgy érzi. azok erélytelened, nem törődnek a közös dolgokkal. A legtöbb szövetkezeti elnök szerint pedig a leggyorsabban úgy lehetne megoldani a kényes kérdéseket. ha mindenki tudná jogait és kötelességeit. Mindössze harmincoldalas az a szabálygyűjtemény. ami a Házirend címet viseli — no. de kinek van erre energiája? Szegeden 8400 lakást ke. ze'inek a szövetkezetek és ügyködésük körülbelül 30 ezer ember közérzetét érinti. Nem ismerhetem tízezrek álláspontját, de a reprezentációs mintavétel alapján szerzett tapasztalataim tollamnak azt diktálják, legtöbb iélreértés abból keletkezik hogy o szövetkezeti demc-ráciát. mindenki saját képére szabottan és kényei, me alapján értelmezi. Mert nem lehet a vezetőség azért hibás, hogy a 40 ezer forintért kifestett lépcsőházat egy hét után összepiszkolják; nem tudom. ki okolható, mert a szellőzést biztosító berendezéseket. a lábtörlőhét. a lakatokat és más elmozdítható dolgokat ellopnak. Biztosan nem az elnökök. őröket nem állíthatnak minden lépcsőházba. Csak jogszabályi rendezéssel azt a nagyaránvú rongálást — ami ma tapasztalható — nem lehet megszüntetni. Ám igaz a jooszabáhiok között találunk olyan hézagokat. amelyek miatt nem zökkenőmentes a kis közösségek élete. A szakemberek a garázsmizériát emlegetik a legtöbbször a lakóhelyi rossz közerzet kórokozójaként. Apak es unokák többfele sorsolási, juttatási rendszert éltek mar át és mindegyikről elöbb-utobb bebizonyosodott, nem tökeletes. Volt amixor közös tulajdonban maradt a garázs, aztán kiárusították... aztán csak az egyórást föTjelentö levelek mennyisége nem Változott. Sokan azt tartják, amíg száz igénylőre 10 garázs jut, nem is lesz tökéletes a rendszer. Akkor pedig soha. mert a garázsépítés lehetőségei térben korlátozottak. Nemcsak a Tisza partján, hanem a Föld többi részén is. s kénytelen-kelletlen elfogadják á csiilaggarázst, a szabadban parkolast. Tudom, aki több évi fizetését áldozza gépkocsi vásárlásra, az értékét minél hosszabb ideig szeretné megóvni. Ám be kell látni, a garázshelyzet attól úgysem lesz jobb. ha a másikat halálra szekáljuk, följelentjük. A szövetkezetek életében külön fejezet jut a felújítások körüli hercehurcára. Gyorsan elszalad 10—15 év, omlik a vakolat, tönkremegy a csatorna, beázik a tető. És ekkor kiderül, a közös kosszában nincs elég pénz a renováláshoz. Zsebbe kell nyúlni, nemegyszer elég mélyen, s ez a művelet nem mindenkinek szimpatikus. Ismét elkezdődik a vita: Én fizetek, akkor te miért nem adod a pénzt? A ház állapota és a benne lakók idegrendszere pedig romlik tovább. Talán az új rendelet, amely egységesen szabályozza a fizetési kötelezettségeket, az épületek szintszáma, kora... szerint valamit majd változtat a helyzeten. De nincs az a közgazdasz, aki ma biztonsággal meg tudja állapítani, hogy 20 év múlva az a pénz, amit a közös kasszába befizettek, mennyire fedezi a felújítást. Hozza kell szokni, hogy nemcsak votíak, hanem lesznek is nehézségek, s lakói mivoltunkban a psaehotogiui. tűrésküszöböt magasabbra kelt emeljük,,mJJüYsa píssa Az utóbbi hetekben a lakásszövetkezeti ügyekben az olvasók, levelezők és vezetőségi tagok segítségével eléggé felkészültem, ám megoldást illetően okosabb nem lettem. Bizonyára közhelynek hangzik, de a hoszszú eszmecserék után sem tudnék más receptet javasolni, mint: az alkalmazkodás képességét tovább növeljük, mert csak így lesz kevesebb konfliktus. Szegeden 25 lakásszövetkezet működik, többségük társadalmi vezetéssel. Ahol függetlenített, tehát „profi" alkalmazottak gondoznák a ház ügyeit, ott sem jobb a helyzet. rózsásabb az együttélés. Megdöbbentő adat, hogy a szövetkezetek közös pénzének egyharmadából csak az ellopott berendezéseket, anyagokat botolják. Társadalmunk minden szektorában polgári rangot nyert az anyagi ösztönzés. érdekeltség. Valószínű, hogy jó szabályozó lenne a jövöben. ha az épületek. lépcsőházak lakói külön-külön fizetnének a rongálásért és nem az egész közösséget büntetnék a helyi incidensekért. Talán ez is egyfajta megoldás lenne. a ma még oly sok zivataros időt átélő lakásszövetkezetek hétköznapjaiban. Halász Miklós A nyugdíjasokról A textilipar nyugdíjasainak száma — jelenleg csaknem 35 ezer. A szakszervezetnek több mint 27 ezer nyugdíjas a tagja, számuk 1976 óta 17 százalékkal emelkedett. Mivel a Textilipari Dolgozók Szakszervezetéhez tartozó tagság csaknem egyharmada már nem aktív munkás, a szakszervezet különös figyelemmel kíséri e réteg életkörülményeinek alakulását. Helyzetükről az idén felmérést készítettek, amelynek tapasztalatait keddi ülésén vitatta meg a szakszervezet központi vezetősége. Az ülésen Csehák Judit. a SZOT titkára arra hívta fel a figyelmet, hogy a szakszervezeti mozgalmi munka gazdagodott, a nyugdíjasokkal való törődéssel, e réteg érdekeinek védelmével. Önállóan és felelősen 1. Az utóbbi évtizedben Sbb í£ lönböző irányító szervek és szellemi alkotóműhelyek önállósága és felelőssége, ami jelentős eleme a szocialista demokráciának. E helyen néhány megyei ideológiai, kulturális tapasztalatról adunk vázlatos képet. Az önállóság és felelősség mindig is fontos eleme fejlődésünknek, a Központi Bizottság 1983. április 12—13-i ülésének elemzései jegyében különös jelentőséget kap. Az elmúlt években a történelmi szemlélet jelentőségét felismertük a politikai munkában. Ezzel lényeges adósságot kezdtünk el leróni, és a jövőben bizonyára törekedni fogunk hasonló buktatókat elkerülni. Az utóbbi két évtizedben megyénkben az egyetemes és nemzettörténeti kutatások, a tanulságok elemzése mellett a helytörténeti munkálatok is új lendületet kaptak. Ez Csongrád megyében — ahol a történelem számos eseményének jelentősége túlnőtt a közigazgatás határain — különösen fontos. Gondoljunk a két honfoglalást — a 896-ost és az 1945öst — kifejező Pusztaszertől, a viharsarki szellemen keresztül a két világháború közötti, a hírhedt szegedi gondolattal ellentétes progresszív folyamatok jelentkezésére, a forradalmi munkás- és agrárszocialista mozgalom mellett a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumától a Márciusi Frontig. De ilyen az indulásának 50. és felújításának 25. évfordulóját ünneplő Szegedi Szabadtéri Játékok is. József Attila, Juhász Gyula, Móra Ferenc, Komócsin Zoltán, Erdei Ferenc, Németh László, Ortutay Gyula. Radnóti Miklós, Szirmai István és mások munkája egyaránt része a nemzet és a tájegység értékeinek. A Magyar Kommunista Párt éppúgy Szegeden bontott zászlót a felszabadulás után, mint a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front. Megkülönböztetett jelentőségű, hogy az országos szervekkel együttműködve — a hagyatéknak a szocialista nemzettudatba építésével megfelelő intenzitással fog... Nagyon íonlos sSsá&ft a különböző intézmények messzemenően segítik azokat a kutatásokat és munkálatokat. amelyek azt szolgálják, hogy a szűk pátrián túlható jelentőségű történelmi események is megfelelően helyet kapjanak történelmi szemléletünkben. A korábbi évtizedek fejlődésének, munkásmozgalmi, nemzettörténeti megközelítésű feldolgozását is folytatva, különös hangsúllyal vizsgáljuk a felszabadulás utáni fejlődésünk eredményeit, gondjait és mának szóló tanulságait Megyénk szellemi alkotóműhelyei — mindenekelőtt a történészek — ebben a munkában alapvető szerepet vállalnak, és több területen a Dél-Alföld egészére kiterjedő kutatásokat végeznek. A jövőben az utóbbi évtizedek fejlődési folyamatainak vizsgálatával nem ke^és fehér foltot igyekszünk eltüntetni. Rendszeresen tapasztaljuk, hogv társadalmunk növekvő része intenzíven érdeklődik a történelem, az ideológia iránt. A megyei pártbizottság 1983. május 6-i elemzése megállapítja: „Élénkült megyénkben is az ideológiai élet. kiterjedtebb lett eszméink tömegbefolyása. Ugyanakkor a korábbinál élénkebben jelentkeznek a nacionalista, a kispolgári, a pacifista és más antimarxista nézetek". A fiatalok esetében gond az, hogy egyes köreikben nem elegendő a széles körű érdeklődést kielégíteni, azt először szükséges felkelteni a nemzet vagy a szűkebb környezet jelentős fejlődési tendenciáit meghatározó kérdések iránt. Éppen ezért is indokolt annak intézményes feltételeit megteremteni. hogy értelmiségi utánpótlásunkat addig is gazdagabb és sokoldalúbb történelmi, ideológiai szemlélettel bocsássuk útjára, ameddig a jó iráiiybarr korszerűsödő marxizmus-leninizmus oktatásunk a megfelelő tantervek, tankönyvek és más dokumentumok révén is ezt biztosítani tudja. Ebben nem volna szerencsés esztendőket veszíteni, márpedig — érthető okok miatt —' a tantervek kialakítása, új feladatok beiktatása szükségképpen időt vesz igénybe. Fontosnak tartjuk, hogy a felsőoktatási oktató-nevelő munkában sürgősen kapjon megfelelő helyet szocialista építőmunkánk legfontosabb általános és speciális gazdasági, társadalom-, művelődés-. egészségügy- és szociálpolitikai stb. eredményeinek, gondjainak tanulságainak feldolgozása. Problémáink sorából külön is kiemeljük a nacionalizmus veszélyeit, amelyről így fogalmaz Kádár János: „A burzsoá Területi tapasztalataink • A cikket a szerző az országos agitációs, propaganda- ás művelődéspolitikai tanácskozáson mondott hozzászólásának felhasználásával irta. nacionalizmus komoly veszély, az imperializmus egyik fontos kártyája és aduja, a .szocialista eszmével szemben a rendszer ellenségeinek egyik fontos fegyvere. Nos, aki a nacionalizmus hullámain evez, az gondolkodjon egy kicsit: valóban ő maga hajtja-e a hajót, vagy csak a hullám sodorja talán oda, ahová még ő maga sem akar eljutni." A megyei pártbizottság ezért is fontosnak tartja, hogy „eszménk befolyásának növelésével is törekedjünk visszaszorítani a nacionalista, kispolgári, pacifista és más antimarxista nézeteket. Politikai és ideológiai munkánk hatékonyságának növelésével is járuljunk hozzá ahhoz, hogy az ellenzéki megnyilvánulások ne kapjanak teret. A különböző programokat, fórumokat magas szakm.ai színvonalon és ideológiai-politikai biztonsággal kell szervezni, illetve működtetni". alapján az értelmiségpolitika szerepe, jelentősége megnövekedett az elmúlt években. Alkotó értelmiségünk kizárólagos többsége a szocialista építőmunka új feladataival megfelelően azonosul, az új kérdések iránt növekvő érzékenységet tanúsít. Ez igaz még akkor is. ha a reális gondokról sem feledkezhetünk meg. Az agrárértelmiség, a műszaki értelmiség az új problémák megoldásának felelősségét nem ritkán nehéz körülmények között is vállalja. De hasonló a helyzet a tudományos kutatóhelyeken is. A gyakorlatot közvetlenül szolgáló kutatások széles köréről lehet írni, e helyen csupán néhányat emelünk ki: a termálenergia komplex hasznosítása a fűtéstől a gyógyászatig. a homoki mezőgazdasági kultúrák, a zöldség, a fűszerpaprika, a hagyma mind eredményesebb termesztésének segítése, a terület- és településfejlesztés vizsgálata. A tudomány és a gyakorlat kapcsolatának fejlesztésében is jelentős munkát végez a Szegedi Akadémiai Bizottság. A Szegedi Gabonatermesztési Kutató Intézetben meggyőződhetünk arról, hogy a jogos gondok indokolt felvetése mellett az alkotni akarás vezérli és iráí nyitja a imuníi4j. ífcgy felelősséggel, kezdéményezőkészseggel vállalnak jelentős résatr gabonate^uelé^Wk, .vetőmag-feltételeinek javításában, építve az új gazdasági követelményekre is. A Szegedi Biológiai Központ tevékenységét áttekintve is megállapíthatjuk. hogy nem egyszerűen a gazdasági nehézségek „túlélésére" rendezkednek be az ott dolgozó kutatók, hanem alkotóan alkalmazkodnak a változó körülményekhez. Az oktatás távlati fejlesztésével foglalkozó kutatások részeként a József Attila Tudományegyetem pedagógiai tanszékének irányításával Budapesten. Borsodban, Békésben, Csongrádban mintegy tíz iskolában, több száz pedagógus bevonásával folyó jelentős kísérletek résztvevőinek munkáját is támogatóan kísérjük figyelemmel. A munka itt sem gond nélkül, de megfelelő központi művelődéspolitikai támogatással eredményekkel biztat. A jövőt illetően a megyei pártbizottság hangsúlyozza, hogy „a tudományos kutatásokban is a feltételek javítása, a hatékonyság, a feladatok rangsorolása legyen fontos követelmény. Kapjon fokozott támogatást a gyakorlati feladatok megoldását segítő kutatómunka". Példák hosszú sora kívánkozik még ide. A Szegedi Nemzeti Színház operatársulata évek 'óta, és még egy ideig, átalakított moziban játszik. Mégsem a kesergés, hanem az alkotni akarás tartja együtt őket. Több iskolánkban társadalmi munkával épült tornaterem, tornaudvar, egyiknél az iskola igazgatónője volt a hivatalos „kivitelező" mert minden társadalmi munkában történt. Fekvőbeteg-ágyaink kétharmadával „valamit csinálni kellene", hogy — nem ideális, de — optimális feltételt biztosítsunk a gyógyításhoz. Az orvosok és szakdolgozók mégis gyógyítanak, sokszor „emberi tényezővel" oótolva a tárgyiak hiányát. Emellett sokan kutatnak, oktatnak is. Azokkal az értelmiségiekkel, akik részt vesznek közös vívmányaink létrehozásában, alapvetően fontos a napi alkotó munkakapcsolat. Csak velük együtt lehet jobb belátásra bírni vagy — ha nincs más lehetőség — elszigetelni a kívülállók, a cinikusok az irreálisan követelőzők. az olykor ellenzékieskedők, a világfájdalmukban szenvelgők szűk körét. Az igazi alkotók joggal elvárják az őszinte szót, a gondjainkba beavatást és gondjaikba beavatódást, erőfeszítéseik erkölcsi biztatását, értékelését. Megyei pártbizottságunk, területi pártszerveink értelmiségpolitikai munkájában erre igyekszünk nagy figyelmet fordítani. (A cikk befejező részét lapunk holnapi számában közöljük.) KONCZ JÁNOS