Délmagyarország, 1983. június (73. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-28 / 151. szám

Kedd, 1983. június 28. 3 Mérlegen a tanév Szegedi iskolaigazgatók értekezlete A szabadkai vásár tapasztalatai „összességében — a gon­dok. nehézségek ellenére — eredményesen valósítottuk meg alsófokú oktatási intéz­ményeinkben a tanév fő fel­adatait. „E mondat tegnap, hétfőn, a Bartók Béla Műve­lődési Központban hangzott el. Az alkalom: itt és ekkor rendezték meg Szeged isko­laigazgatóinak tanévzáró ér­tekezletét, ahol dr. Somi Im­réné. a városi tanács vb mű­velődésügyi osztályának cso­portvezetője értékelte a kö­zelmúltban befejeződött tan­évet A város harminchat álta­lános iskolájában közel 20 ezer tanulót 1268 pedagógus oktatta az 1982 83-as tanév­ben. Hogy sok a gyerek az általános iskolákban, azt tudjuk ugyan, ám hogy a demográfiai hullám követ­keztében kialakult zsúfoltság jelenleg milyen helyzetet tükröz, arról most kaphat­tunk új információkat. Ezek szerint a feszültségek mint­ha lassan csökkennének, ,.túlcsordulás" elsősorban az Északi városrészben tapasz­talható, ám az ottani máso­dik iskola, amely várhatóan az év végére elkészül, jelen­tősen enyhít majd a tante­remgondokon. Az elmúlt tanévben majd­nem pontosan kilencezer gyerek részesült a klasszikus értelemben vett napközi ott­honos ellátásban, ez a tanu­lóknak 45 3 százaléka. A nyári napközis táborok Sze­geden-július 4-től augusztus 26-ig várják a vakációzókat az Odessza II., a Kodály té­ri. a felsővárosi, A Tarián IV, a Móra Ferenc iskolák­ban és a Napsugár táborban — összesen , 1322 diákot. Idén először megoldottnak látszik a távolabbi városré­szekben és a Szegedhez csa­tolt községekben lakók tábo­rozása is: a központi napkö­zis táborokban Dorozsmáról, Tápéról, Algyőről is jönnek gyerekek. Az ötnapos tanítási hét a szegedi általános iskolákban tulajdonképpen az országos tapasztalatokat tükrözi: a nehézségek nagy része az ok­tatásügy általában megoldat­lan gondjaiból adódik. Az óraszámok maximálisan tel­jesíthetők, sőt, az alsó tago­zatokban jó néhány helyen már május végére teljesítet­tek. Úgy tűnik, ebben az is­kolatípusban nem indokolt a tanév jelenleg érvényben levő meghosszabbítása., —, hallhattuk a beszámolóban. Ami a tanulók megnöveke­dett terhelését illeti, sok he­lyütt nem volt egyenletes a tanórák elosztása, így nein valósultak meg a helyes ará­nyok. A pedagógusok napi terhelése szintén fokozódott, a felsőtagozatban egy tanár­ra átlagosan napi négy köte­lező óra jut. Ám hozzáteen­dő: a túlterhelés egyik dön­tő oka nem a- több kötelező óra, hanem a rengeteg he­lyettesítés. Pedig így keve­sebb idő jut kötetlenebb tanár-diák kapcsolatra és tanárok közötti eszmecse­rére is. A hétvégi progra­mokra a megfigyelések sze­rint nincs akkora igény és érdeklődés, mint várni le­hetett, s talán e tény azzal a Dedagóguspanasszal is összefüggésbe hozható, mi­szerint gyengült a tanulók munkafegyelme, hétfőn­ként jellemző a készület­lenség, fáradtság. Jobban ki kell használni a lehetősé­geket, hogy ez az állapot megszűnjék: tudatosítani a szülőkkel az ötnapos mun­karend rájuk vonakozó realitásait, és kialakítani a pedagógiai követelmé­nyeknek megfelelő óraren­det. Az oktató-nevelő munka tartalmi részét illetően több pozitívumról lehet hírt adni: az új tantervek bevezetését alapos felké­szítő munka előzte meg, például a negyedik osz­tályban bevezetett orosz nyelvből igen sok érdekes, változatos formákra épülő órát tartottak. A történe­lem ós az állampolgári ismeretek a legkedveltebb tantárgyak közé tartoznak, s az újdonságok csak fo­kozták az érdeklődést. E tárgyban nagy segítséget jelentetett a központi tan­menet ' is. Végső soron azonban a tanítási óra di­daktikai mozzanataiban, a módszerek, pedagógiai in­doklásában még nagyobb jártasságot kell szerezniük a pedagógusoknak. Az 1983/84-es tanév leg­fontosabb feladatdi közé tartozik, hogy az eddigi­eknél differenciáltabbá te­gyék a tanulókkal való foglalkozást, jobban bizto­sítsák az önálló ismeret­szerzést, nagyobb gondot fordítsanak az anvanvelvi kultúra, a beszédkézség fejlesztésére. A pedagógu­sok használják . ki az új tantervek lehetőségeit, ke­ressék a tantárgyak közötti koncentráció módozatait. A határ menti kereskedelemről Diákok a Kunics Adrién vasárnap hajnalban fölült a nagyatádi vonatra, 12 órát utazott gim­nazista társaival, és teljes tábori szerelésben megérke­zett a kisteleki állomásra, ahol az égvilágon senki sem várta. Nem, mintha külön delegáció kellene a dolgozni segítő diákok üdvözlésére, de akik Somogyországból átdö­cögnek meggyszedésre, azo­kat már illik fogadni. Se­baj. mondták a nagyatádi is­kolások. A több száz kilo-i méteres úton az összeszokott csapat énekelt, dalölt és mókázott. Ködmön Zsolt és Kovács Ferenc gitározott, és az Ady Endre Gimnázium egész harmadik A osztálya kezelte a csörgődobot. Bevet­ték a buliba Révai Lászlónét ís. aki soproni diákként is­merkedett a nagyatádi épí­tősökkel és óvónő korában is elkíséri a táborozókat. Hét­főn délelőttre felejtődött minden, a brigádok beáll­tak a perczeli meggyesbe, és Czájder Gábor már azt is elmondhatta: Kovács Ferenc képviseli náluk a diákde­mokráciát majd a táborta­nácsban. Pigniczki János gimná­ziumi tanár táborparancsnok maga is megrökönyödve ta­pasztalta a nagyatádiak éra kezését. Már hetekkel előtte tudta, hogy lesz tábor. de csak a megyei diákok se­gítségét jelezték. Még sze­rencse. hogy a kollégium gondnokát vissza tudta for­dítani a betonútról. és így jutott harminc tiszta lepe­dő Kenyér is lett az asztal­ra. és a szerencsések kocsi­val tehették meg az utat a vasútállomásról. A meggyszedéskor más Is előkerült. Pigniczki tanár úr mondja: — A múlt héten kapom a telexet, amelyikben az Or­szágos Rendező Iroda közli, hogy a 25-ére jelzett pol­beat előadás nem hét, ha­nem öt órakor lesz a kiste­leki építőtáborban. Nagyon meglepődtem, mert mi a tá­bort két nappal később kezdtük. Az énekest már nem lehetett Pesten tarta­ni/lejött, és kért bennünket, igazoljuk, hogy itt volt, mert nem kapja meg a gázsiját. A szervezetlenséget nem lehet elég korán kezdeni... A kisteleki Magyar—Szov­jet Barátság Tszr-ben — mint Szabó József kertészeti ága­zatvezető elmondta, nagy szükség van a segítségre. A téesz nem bírja a maga ere­jéből leszedni a temérdek gyümölcsöt. Csaknem 100 hektáros területen, 18 ezer meggyfáról kell lebogyózgatni a teffnést. Tegnaptól a. min­dennapi meggyszedőket 116 diák segíti. Szegedről, Ma­kóról, Szentesről. Bőven akad dolga Magyaríts Lajos ösz­szekötőnek, aki a téesz és a tábor dolgait egyezteti. HO­resnyi Zsuzsanna, a szegedi Széchenyi gimnáziumból pél­dául azt kifogásolta, hogy nem jó a tervezett műsor. Erre a táborö'-szekötő azt fe­lelte. lehet, de a munka­kezdésre szétterítettek 687 lá­dát. Azonkívül Fekete Jó­zsef és a rakodók tettre ké­szen várják, hogy minél ha­marébb színig legyenek az edények, és vigyék borigat­ni a kocsi rakományt a pin­céhez. Az is érthető. ha mindez Horesnyi Zsuzsannát, a tarjáni betontenger lakó­ját éppenséggel nem is na­gyon érdekli, neki inkább szórakozás a táborozás. (Mint kiderült az ajánlott prog­ram egvakaraton bármikor megváltoztatható). Egy azon­ban biztos, és ennek a sze­gedi lányok örültek is —. Farkas Andrea és Mészáros Anikó létraállítás után dön­tött erről —, szabad időben lehet írni és telefonálni az anyukának. Azonkívül a nor­ma mindenkinek negyven ki­ló meggy, naponta kettőöt­venet fizetnek kilójáért. a keresetből egy húszast le kell adni a KISZ számlá­jára. A többletet kiosztják a legjobb meggyszedő brigá­dok között. Az egventrikósok csapatá­ra jócskán odavert a jú­niusi nap és bizony, aki te­hette, csak a legintimebb testrészeket takarta el a barnító sugarak elől. A szen­tesi lányok közül Vancsay Andrea és Kozák Ágnes is inkább az egyenletes barnu­lásban bízott, mint a jó munkában. Egyikük 35 meggyfát szedett meg a csa­láddal otthon, és most már kissé berzenkedik az apró, piros szemektől. Meg is kap­ja a maga kérdését: — Akkor miért jelentkez­tél az önkéntes táborba? — Az Andi írt föl. de kü­lönben is jó pont az egyete­mi fölvételinél. A szükséges formaságok tisztázása után még marad mondanivalójuk. — Rendkívül bonyolultan érkeztünk Kistelekre. Szen­tesről bementünk Vásár­helyre. onnan Szegedre, majd ide. A buszon előbb el se akarták fogadni a tábori sza­badjegyünket, mert azt mondták, csak július else­jétől érvényes. A diáktábor a jövő hé­ten átvonul a balástyai Al­kotmány Tsz-be barackot szedni, s talán akkor már emlékezni se fog az indulás nehezére, és fölveszik a ver­senyt a legügyesebb gyü­mölcsszedőkkel is. Mert az edzett nagyatádi lányok azt is mondták: úgy szeretnének dolgozni, hogy költeni is tudjanak a szegedi városné­zéskor ... Majoros Tibor 1 Bezárta kapuit a szabadkai Pannónia Vásár. A kiállítá­son 63 magyarországi cég is részt vett. Sikerrel. A hosszú évek óta kialakult magyar—jugoszláv határ menti kapcsolatokat méltatni és dicsérgetni alighanem fö­lösleges. A két szocialista or­szág kapcsolatai minden te­kintetben példásak, s ebben jelentős szerep jut a határ menti területeknek. A sza­badkai vásáron több magyar bemutatkozót jutalmaztak, el­ismervén termékeik újdon­ságát. kooperációs és keres­kedelmi tevékenységüket. A vásár idején háromszor tar­tottak szakmai napokat: el­ső alkalommal a mezőgazda­ság és élelmiszeripar szak­emberei találkoztak. A nö­vénynemesítés volt a fő té­ma. A Vetőmag Vállalat szentesi kutatóintézetének képviselői elmondhatták, hogy már évek óta termé­keny kapcsolatokat teremtet­tek jugoszláv partnereikkel. Dr. Faragó László, a szen­tesi intézet igazgatója úgy vélekedett, hogy a horgo­si paprikakutatókkal igen korrekt és intenzív az együtt­működés. Az egyszerű vásár­látogató is tapasztalhatta, hogy mily nagy volt az ér­deklődés a szentesiek be­mutatója iránt. A gyönyörű­séges és nagv termésmennyi­séget garanláló zöldségfélék­ből bemutatott kollekció mindenkit megragadott egy nillanatra. Magam is szem­és fültanúja voltam. hogy mily sokan keresték a ma­gyar nemesítők által létre­hozott termékek vetőmagja­it. A legnagyobb . érdeklődést és a szakemberek által is megtisztelt tanácskozást a kereskedelmi Szákmai rtap jdentettetótA rtéms «ts széles skálát ölelt föl: a'határ men­Itti'étaöéWíre, áVtíWDíPcáere és a vásárlók árukompenzáció­ja, de ezen kívül szóba ke­rült a tanácskozáson, vagy annak „árnyékában" a ter­melői kapcsolatok bővítése, a gyártási kooperáció, olyan gazdasági együttműködés ki­alakítása, amelynek ered­ményeként a magyar és ju­goszláv érdekeltek a har­madik piacokon is megjelen­hetnek. A szakmai napon ott voltak a külkereskedelmi vállalatok megbízottai. Csong­rád megye tanácsának kép­viselői; Farsang Lászlónédr., a kereskedelmi osztály ve­zetője és munkatársai, ugyancsak részt vettek a megbeszélésen Békés és Bács­Kiskun megye tanácsainak, s a vásáron ott levő vállala­toknak a képviselői. Jugo­szláv „oldalról" hasonló volt az érdeklődés: a kereskedel­mi és termelési kooperáció­ban részt vevő cégek, va­lamint a területi gazdasági kamarák, illetve a jugoszláv külkereskedelmi vállalatok és a szabadkai, illetve a szege­di ipari vásárok vezetői ak­tívan közreműködtek a szak­mai nap eseményein. Adatokat is' fölsorakoztat­tak. Megtudhattuk, hogy ta­valy a magyar—jugoszláv ha­tár menti árucsere-forgalom értéke kereken 100 millió dollár volt, s ebből a vaj­dasági terület részesedése 34 millió dollárt jelentett. A vajdasági részből 20 millió dollárral voltak érdekelve Csongrád. Békés és Bács megyék, Ez a kontingens eb­ben az esztendőben sem mér­séklődik. bár a világgazda­sági helyzet még ma is az, hogy mindenki eladni sze­retne, vásárolni nem. A ta­valyi forgalomban a Kon­zumex Vállalat játszotta a főszerepet, 80 százalékos arányban. Kálmán György, a cég belgrádi képviselője elmondta, hogy az idén is ígazgaiojatol, Totn László­tól, hogy milyen árukat adunk el jugoszláv vevőink­nek, és tőlük milyen árukat hozunk Magyarországra, el­sősorban a határ menti te­rületekre. A magyar szak­emberek elmondták, hogy sertésfejet, tejet, mézet, zöld­ségszárítmányokat, szövete­ket, izzólámpákat és azok alkatrészeit szállítjuk Ju­goszláviába. A szomszédaink­tól pedig áruválasztékunk bővítésére kekszet, fűszere­ket, húspástétomokat, kon­zerveket. zömmel halkonzer­veket. s hamarosan sört. bú­torokat hoznak a szegedi és környékbeli üzletekbe, áru­házakba. A Konzumex az idei 20 millió dolláros té­telekből 15 milliót realizál. Több magyar külkereske­delmi vállalat szerzett új kapcsolatot. A Hungarotex a Progress jugoszláv céggel, a Centraltextil. az Interexport, a Makotex és a szabadkai SUT céggel folytatott ered­ményes kereskedelmi tára gyalásokat. A magyar vál­lalatoktól elsősorban textil­szöveteket szeretnének vá­sárolni, amelynek ellentéte­leként tréningruhákat, bőr­ruhákat, bőrtáskákat aján­lottak föl. Hasonlóan re­ménykeltő tárgyalásokat zár­tak a Hungarocoop és a Csongrád megyei élelmiszer­ipari vállalatok képviselői. Az említett szakmai napon a szabadkai és a szegedi vá­sárok igazgatói 3 millió dol­láros kompenzációs üzletet realizáltak. Ezek a kapcso­latok igazán jól szolgálják a két szomszédos ország érde­keit. Bár több lehetőség is adódna: Farsang Lászlóné dr. elmondta, hogy a határ men­ti árucsere-forgalmi társa­ságnak 55 tagja van. de csak 18 él a határ menti keres­kedelmi lehetőségekkel. Pe­dig mind a két oldalon élén­kíthetnék a kereskedelmet, bővíthetnék az, áruválaszté­Koí. ' há minden érdekelt jobban tpródn? az eladás­sal, a kooperációkban rejlő és kölcsönösen előnyös kap­csolatokkal. Gazdagh István Bányásztemetés Mély részvéttel kísérték, utolsó útjára hétfőn Móron,, a Kálvária-temetőben a márkus-hegyi tragikus bá­nyaszerencsétlenség. hat ál­dozatát. A munkás gyászin­duló hangjai mellett a ra­vatalnál felsorakozott a dísz­őrség, amelyben részt vet­tek a kormány, a bányász­szakszervezet, valamint a helyi párt- és állami veze­tés képviselői. A kormány és a bányász­társadalom nevében Ka­polyi László ipari miniszté­riumi államtitkár vett vég­ső búcsút a hősi halált halt móri bányászoktól: Horváth István tói, Kottyan Józseftől, Kovács Károlytól. Raáb Já­nostól. Szekeres Mihálytöl és Vaczkó Bélától. Az oroszlá­nyi szénbányák és a mun­katársak nevében Varga Al­bert vezérigazgató mondott gyászbeszédet. Az Oroszlányi Szénbányák Vállalat márkus-hegyi bá­nyaüzemében bekövetkezett bányaszerencsétlenség alkal­mából számos külföldi rész­vétnyilvánító távirat érke­zett. Erich Honecker. a Német Szerződéskötés Az Émexport fővállalkozó vállalat és a szovjet Tech­nostroiexport képviselni szerződést írtak alá, amely szerint a magyar vállalatok újabb szállodát építenek Uk­rajnában. Az előzőt Ungvá­ron adták át. s e munka el­ismerését jelzi, hogv most jóval nagyobb. 600 személyes száljoda építésére kaptak megbízást. Csernovciban létesítik az új szállót, amely­nek munkálatait a Kelet­magyarországi Tervező Vál­lalat műszaki dokumentáció­ja alapján még az idén' meg­kezdi a generálkivitelező: a Szabolcs megyei Állami Épí­tőipari Vállalat. A szerző­désnek megfelelően nem egé­szen három év alatt épül fel az új szálló, amely a szovjet partnereknek több mint két évtizede sokfele megbízást teljesítő Émexport eddigi legnagyobb vállalkozása.. (MTI) Szocialista Egységpárt Köz­ponti Bizottságának főtitká­ra, a Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsá­nak elnöke. Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt KB főtitkára, a Bolgár Nép­köztársaság Államtanácsának elnöke Kádár Jánoshoz, az MSZMP Központi Bizottsá­gának első titkárához és Lo­sonczi Pá'hoz, az Elnöki Ta­nács elnökéhez intézett táv­iratukban fejezték ki rész­vétüket. Henryk Jablonsky, a Len­gyel Népköztársaság Állam­tanácsának elnöke, továbbá Baudouin. belga király. Lo­sonczi Pálhoz juttatott el részvéttáviratot. A Szovjet Szocialista Köz­társaságok Szövetségének Minisztertanácsa, Dzsambin Batmönh, a Mongol Nép­köztársaság Minisztertaná­csának elnöke, Constantin Dascalescu, a Román Szo­cialista Köztársaság minisz­terelnöke Grisa Filipov. a Bolgár Népköztársaság Mi­nisztertanácsának elnöke, Lubomir Strougál. a Cseh­szlovák Szociaiista Köztár­saság kormányának elnöke. Bülend Ulusu. a Török Köz­társaság miniszterelnöke Lá­zár Györgynek, a Miniszter­tanács elnökének küldött részvéttávi ratot. Ugyancsak táviratban fe­jezte ki részvétét több or­szág minisztere — köztük Czeslaw Piotrowski altábor­nagy. lengyel bányaügyi és energetikai miniszter —. va­lamint számos budapesti diplomáciai képviselet veze- i tője. A Budapesten akkredi- ! tált diplomáciai testület ne- ; vében Victor Bolojan, a tes- j tület doyenje nyilvánított részvétet. (MTI) i Politika és tudomány A marxista politikatudo­mány és a társadalomtudo­mányok kapcsolatáról két­napos tudományos ülés kez­dődött hétfőn Debrecenben, az akadémiai bizottság székházában. A megnyitó után Huszár István, az MüZMP KB Társadalomtu­dományi Intézetének főigaz­gatója tartott előadást A politika és a társadalomtu­dományok címmel. A többi között rámutatott arra, hogy a politika mindenekelőtt jövőorientált, a tudományos tevékenység pedig a törté­nelmi fejlődés törvényszerű­ségeit, kutatja, tehát az előbbihez áttételesen ad kulcsot, a már végbement eredményekből szűr le kö­vetkeztetéseket. A fejlődés­nek egy előrehaladott fokán jelentősen megváltozik, meg­változhat a politika és a tudomány viszonya, a társa­dalmi életben minden ko­rábbinál nagyobb szerepet játszhat a tudomány: a szo­cialista társadalom objentí­ve képes megteremteni a politika és a tudomány egy­mást nem helyettesíthető, de egyenrangú viszonyát. Hangsúlyozta, hogy a va­lós problémák Iránt érzé­keny, az alternatívákat fel­táró jövőre orientált társa­dalomtudományi kutatásokat kell előnyben részesítenünk, amelyekkel képesek lehe­tünk a társadalmi fejlődés objektív irányainak megfe­lelően befolyásolni, segíteni a politikát a gazdaság- és társadalompolitikai felada­tok megtervezésében és a kitűzött célok megvalósítá­sában. Az előadás után referátu­mok hangzottak el, (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents