Délmagyarország, 1983. június (73. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-28 / 151. szám

h\MO VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 73. évfolyatü 151. szám 1983. június 28.,' kedd Ára: 1,40 forint AZ MSZM P SZEGED VÁRÓST BIZ OTT S^G^ ÁÍC APJÁ 4 : Felhívás a békéért, az életért, az atomháború ellen Véget ért a prágai béke-világtalálkozó PRAHA83 A prágai béke-világtalálkozón a több mint százharminc országból érkezeit csaknem háromezer küldött kifejezte eltökélt szándékát, hogy igyekszik még szorosabbá tenni a nemzetközi békeerök összefogását. Az egyes békemozgalmak eltérő politikai, társadalmi, vallási es ideológiai alapokon állnak, különböző indítékok vezérlik őket, ám valarnenynyiüket áthatja a fegyverkezési verseny példátlan fokozódásából fakadó veszélyérzet, különösképpen a korlátozott atomháború elméletéből eredő aggodalom. Ezért megvan a lehetöseg a közös, összehangolt cselekvésre a háborús veszély elhárítása, a beke és az élet megőrzése céljából — a többi között ezt állapították meg a világtalálkozó szekcióüléseinek vitájáról kiadott jelentésben. Az eszmecserék következtetéseit vasárnap délelőtt ismertették a prágai békevilágtalálkozó záróülésén. Jóllehet az eszmecserék, a nézetek ütközése során hangot kapott az a vélemény is, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok egyaránt felelősnek tekinthető az atomfegyverkezési versenyért, a dialógusok résztvevőinek többsége egyetértett abban: a feszültség növekedésének oka mindenekelőtt az amerikai kormányzat fegyverkezési politikája, az elsőcsapás-mérő képesség megszerzésére irányuló törekvés-e, valamint az a körülmény, hogy Washington — a Szovjetunióval ellentétben — nem hajlandó kötelezettséget vállalni arra. hogy nem alkalmaz elsőként atomfegyvert. Az európai biztonság igényeinek legjobban az felelne meg. hangoztatták egyöntetűen a küldöttek, ha teljesen felszámolnák az európai célokra irányuló valamennyi atomfegyvert. Kiemelték a genfi tárgyalások jelentőségét, és megállapították: a tárgyalások sikere nagymértékben attól függ. mennyire lehet még inkább mozgósítani a közvéleményt az atomfegyverek ellen. A NATO-nak — mint rámutattak — nem kellene ragaszkodnia a közép-hatótávolságú amerikai rakéták európai telepítésének ez év végi határidejéhez, ily módon a tárgyaló felek számára több idő állana rendelkezésre, s ez előmozdíthatná a tárgyalások sikerét. A tárgyalások ideje alatt nemlenne szabad egyetlen új rakétát sem telepíteni. A prágai béke-világtalálkozó záróülésén a résztvevők felhívást fogadtak el. A „Felhívás a békéért, az életért, az atomháború ellen" című dokumentum hangsúlyozza: az emberiség döntő válaszút előtt áll. A fegyverkezési, különösen az atomfegyverkezési verseny minden korábbinál fenyegetőbb méreteket öltött. Akadályokat gördítenek minden fegyverkorlátozási és leszerelési tárgyalás elé, újabb katonai programokat hagynak jóvá, újabb tömegpusztító fegyvereket terveznek. Megkísérlik, hogy ráerőltessék az emberekre az atomfegyverek „elfogadhatóságának" gondolatát, a „korlátozott" és az „elhúzódó ' atomháború megvívásának lehetőségét Hoooanékony a helyzet a világ különböző térségeiben, mindenekelőtt a Közel-Keleten, Közép-Amerikában, Afrika déli részén, DélkeletÁzsiában és a Távol-Keleten. Agressziókat követnek el szuverén államok ellen, kívülről provokálnák országok között fegyveres konfliktusokat, s ily módon akadályozzák a népeknek a politikai és a gazdasági függetlenségre. a nemzeti szuverenitásra. a területi integritásra irányuló törekvéseit, veszélyeztetik a világbékét. Egyre bővül az idegen területeken fenntartott katonai támaszpontok hálózala. Kiváltképp fenyegető veszély az elsőcsapás-mérö atomrakéták nyugat-európai telepítésének terve. E tervek megvalósítása erősen fokozná a nukleáris konfliktus veszélyét. Egy ilyen konfliktus nem korlátozódna az európai kontinensre, hanem globális világégéshez vezetne Sürgetően szükséges, hogy leállítsák a rakéták európai telepítését, csökkentsen ek minden atomfegyvert az európai kontinensen, s munkálkodjanak az atomfegyverek teljes felszámolásán az egész világon. Az atomháború riövekvő veszélye miatt érzett aggodalomtól hajtva és a béke megőrzéséért viselt nagy felelősségünk tudatában június 21—26. között világtalálkozóra gyűltünk öíssze Prágában. Csehszlovákia fővárosában a békéért, az életért, az atomháború ellen. A világ 132 országának különböző fajú és nemzetiségű állampolgárai vagyunk, eltérő filozófiai nézetekkel, eltérő vallási és politikai meggyőződéssel. 1843 nemzeti szervezetet, szakszervezetet, békeszervezetet, nőszervezetet, ifjúsági és diákmozgalmat, politikai pártot, egyházat és 108 nem ko^ánysziníű szervezetet képviselünk. A találkozón 11 kormányközi szervezet képviselői is részt vettek. Kijelentjük: Egy atomháború előkészítése a legsúlyosabb bűn az emberiség ellen. A háború azonban nem elkerülhetetlen. Még nem késő, hogy megakadályozzuk a nukleáris világégést. A megmenekülés lehetősége maguknak az embereknek a kezében van, minden férfinak és nőnek, ha határozottan összefognak a békéért. A béke-tömegmozgalom hatalmas erő, a nemzetközi helyzet meghatározó tényezőie, amely kénes a kormányok gyakorlati politikáját a béke irányában befolvásolni. A széles és változatos békemozgalomnak az ereje abban a képességében rejlik, hogy együttesen cselekszik. Bármilyen különbségek álljanak is fenn közöttünk más kérdésekben, szilárd meggyőződésünk, hogy semmi sem oszthat meg bennünket a közös célunkért, a béke és az élet megmentéséért. Felhívunk minden népet: Ne engedjük meg, hogy 1983 a fegyverkezési verseny úiabb és halálos veszélyt hordozó fordulójának kezdete, a szembenállás további fokozódásának az esztendeje legyen!- • Az anyag - nem alakul át Egy tanácskozás tanulságai összpontosítsuk erőfeszítéseinket arra, hogy teljesítsük a világ népeinek legsürgetőbb követeléseit. Nemet mondunk az új európai rakétákra! Igent mondunk az európai atomfegyverek összes fajtájának csökkentéséről folytatandó érdemi tárgyalásokra ! Fagyasszanak be azonnal minden nukleáris fegyvertárat! Nemet mondunk az atomfegyverekre nyugaton és keleten, az egész világon! Szüntessék meg a nukleáris és a hagyományos fegyverkezési versenyt! Igent mondunk az atomfegvvermenfes övezetekre! Követeljük az általános és teljes leszerelést! Békés politikai tárgyalá- ! sokat, ne katonai konfron-I tációt! A világ erőforrásait állítsuk a béke és az élet szolgálatába! Békét, szabadságot. függetlenséget és felvirágzást minden nemzetnek! — hangoztatja a világtalálkozó felhívása. * Prágában hétfőn ülést tartott a Béke-vilátanács. A •tanácskozáson összegezték a prágai béke-világtalálkozó tapasztalatait, újjáválasztották a Béke-világtanácsot, és döntöttek a tisztségviselők személyéről. A Béke-világtanács elnöke — egyöntetű szavazással — ismét Romes Csandra lett. Sebestyén Nándorné. az Országos Béketanács elnöke személyében első ízben magvar alel- j nököt választott a Békevilágtanács. i Az anyag nem vész el — tanultuk valaha az alaptételt, csak átalakul. Minden-, napjaink gyakorlatában azonban, mintha megfordítottuk volna e fizikai-filozófiai igazságot, s elértük, hogy az anyag sokszor egyszerűen nem alakulhat át, mert elvész. Elvész ilyenolyan raktárakban, vállalatok túlméretezett spajzaiban és sokféle más módon. A múlt héten már beszámoltunk lapunkban arról, hogy Szegeden tartották meg a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság anyagiműszaki ellátás szakosztálya és az MTESZ megyei szervezetének rendezésében az ötnapos IV. anyaggazdálkodási akadémiát. A tanácskozáson résztvevő, mintegy 300 szakember éppen azokkal a kérdésekkel foglalkozott, hogy miért veszik el minálunk sokszor az anyag, illetve miért úgy alakul át. ahogyan az nem jó senkinek, mert nem használ, inkább károkat okoz a népgazdaságnak, azaz valamennyiünknek. Igencsak fontos kérdésekről vitatkoztak, mindenképpen hasznosnak tűnik hát visszatérni az akadémia néhány megállapítására, megrendezésének okaira. Hiszen szinte szállóigévé vált minálunk •— bár így nem teljesen igaz —, hogy nyersanyagokban szegény ország vagyunk. Ami igaz, az igaz, az, hogy nemzeti jövedelmünknek, mintegy felét a negatív világgazdasági hatásoknak is bőségesen kitett külkereskedelemben tudjuk realizálni, három okra vezethető vissza. Részint arra, hogy szükségünk van modern technológiákra, extra minőségű fogyasztási cikkekre is, amelyeket máshogyan egyelőre nem tudnánk beszerezni. Aztán — kis ország lévén —» szükségünk van olyan méretű piacokra, Előkészületek az ünnepi hetekre Megye/ és szegedi párt- és állami vezetők a szabadtérin Az ünnepi hetek közeledtével, mint évente ilyentájt rendesen, ezúttal is értekezletre jöttek össze a megye és a város párt és állami testületeinek vezetői tegnap Szegeden, a szabadtéri játékok közelmúltban fölújított irodájának tpnácskozó termében. Jelen volt dr. Komócsin Mihály, az MSZMP KB tagja, a megyei pártbizottság első titkára és Török József, a városi pártbizottság első titkára. A tanácskozáson — melyei Papp Gyula, a szegedi városi tanács és a fesztivál intézőbizottságának elnöke vezetett Horváth Mihály, a szabadtéri játékok igazgatója számolt be az előkészületekről általában, illetve a legutóbbi napok friss történéseiről Szóba hozta, hogy már idén nehezülő gazdasági feltételek mellett készítik elő a bemutatókat, s elkéozelhető, hogv jövőre kevesebb premiert tűznek műsorra. Megérkezett a leningrádi balett főműsorának, a Giselle-nek végleges szereposztása és a balettestjük modosított- programja (A hattyúk tavának részlete helyett etűdöket láthat a közönség). Valamivel mérsékeltebb a tavalyinál a jegyek keletje, míg 1982-ben ilyenkor 80 ezer fölött adtak el belépőket, most 66 és tél ezernél tartanak, igaz, eggyel kevesebb az előadások száma. Jó jel viszont, hogy a 10. számú Volán 33 százalékos kedvezményt nyújt az ideutazóknak. Hosszú évek után ismét napirendre került a mozdítható nézőtér kivitelezésének lehetősége, egyelőre folynak a tárgvalá- j sok, konténeres megoldásra gondolnak. A megbeszélésen javaslatot vitattak meg a résztvevők a szabadtéri jövő nyári műsortervéről, melynek biztos pontjául ígérkezik Gounod operájának, a Faustnak fölújítása, illetve a grúz néDi együttes vendégjátéka. Dékány László, a megyei vendéglátó vállalat igazgatója és Réti CSabáné dr. a vá- [ rosi tanács vb osztályvezetője arról tájékoztatta a résztvevőket, milyennek ígérkezik Szegeden a nyári ven- ! déglátás; áruellátás.- -J amelyek gazdaságos szériák előállítását teszik lehetővé. Ehhez nélkülözhetetlen, hogy bekapcsolódjunk a nemzetközi munkamegosztásba. És szükségünk van energiahordozókra, nyersanyagokra, amelyekkel mi nem vagy nem elegendővel rendelkezünk. Importunk nagy részét éppen ez utóbbiak teszik ki. Nem mindegy tehát, hogy az egyre drágábban behozott é.s egyre nehezebben ellentételezhető anyagoknak mi lesz minálunk a sorsa, hogyan bánunk velük, milyen haszonnal és milyen gyorsan válik belőlük eladható, méghozzá jól eladható termék. Jelenleg Magyarországon a raktárakban annyi anyag „pihen" valamikori felhasználásra várva, amennyi értékében megegyezik az ország egy évi teljes nemzeti jövedelmével, Nyugat-Európában ugyanez az arány 60—80 százalék körül mozog. Japánban pedig a készletek értéke alig haladja meg az ország egy évi nemzeti összterméke értékének 40 százalékát. (Számitások szerint, ha valami csoda folytán sikerülne a japán színvonalat egyik napról a másikra biztositanunk az anyaggazdálkodásban, a fölszabaduló készletek értéke fadezne teljes adósságállományunkat !) Érdemes tovább Is menni az összehasonlításokban. A gazdaságilag legfejlettebb órszágökbáh alapvetően más nemcsak a készletek és a nemzeti össztermék aránya, hanem a készletek aránya is. Magyarországon a készletek, mintegy 70 százaléka anyagokban fekszik, 20 százalékuk félkész termékekben, s mindössze 10 százalékuk késztermékben, áruban. A fejlett gazdaságú országokban ezzel szemben az arány: 40 százalék anyagban, 20 százalék (mint nálunk is) félkész termékekben, és ismét 40 százalék azonnal értékesíthető készáruban. Ez utóbbi adat két dolgot is magyaráz. Részint azt, hogy miért lehet jobb a piaci ellátás másutt, miért lehet rugalmasabb a kereskedelem, részint pedig azt, hogy más országokban miért nem kell akkora rátartással „spájzolniuk" vállalatoknak. Hiszen ebbeh a 40 százalék készáruban a háttéripar termékei is benne foglaltatnak, amiből azlán már könnyedén tudnak raktárról mégrendelni a továbbfelhasználók. Mert például az üveggyárban késztermék például a sokfajta konzerves üveg, amiből aztán a konzervgyár olyan es akkor rendel, amilyenre és amikor a vevőnek szüksége van. Minálunk sajnos egyelőre az anyag nagyon is hajlamos arra. hogy elheverjen különböző raktárakban, főként alapanyag formájában vagy félkész termékként. Igaz, az utóbbi években számos intézkedés született a helyzet javítására, hatásuk azonban egyelőre nem kielégítő. Itt van például a 64 1982-es számú minisztertanácsi határozat, amely szerint a bankoknak, valamint az anyag- és árhivatalnak meg kell vizsgálnia a vállalatok készletgazdálkodását. Ha valamelyik vállalatnál indokolatlanul' -nagyok • 4 készletek, 10 százalék alapelvonással kell számolnia. Csákhogy éppen az indokolt készletnagysággal vannak bajok. Mert, ha például egy konzervgyár megrendelést kap nyugatnémet üzletfelétől, hogy bizonyos fajtájú üvegben 3 hónapon belül szállítania kell. de a szükséges üveget esetleg csak fél év múlva kaphatná meg az üveggyártól, hát óhatatlanul „spájzol", fölös készleteket is raktáron tart, ha tud (dobozból, lemezből, és sok minden másból is, ami a termeléshez szükséges)' hogy ne veszítse el a számára és a népgazdaság számára nagyon is szükséges üzletet. Sokszor kényszerpályán mozognak hát a vállalatok (például a szerződéses fegyelem hiányosságai miatt is), kénytelenek magukat bebiztosítani. A helyzetbe azonban mégsem lehet belenyugodni. Ez is egyik tanulsága a múlt heti, szegedi anyaggazdálkodási akadémiának, csakúgy, mint az, hogy az anyaggazdálkodás iigye társadalmi üggyé kel!, hogy váljon, az előrelépés érdekében. Sokféle szemponttal és gonddal kell számot vetnünk, ha ésszerűsíteni szeretnénk anyaggazdálkodásunkat. Ezt jól jelzik az akadémia fő témakörei is. A résztvevők megvitatták a racionália anyagfelhasználás kérdéseit. Vagyis azt, mi módon lehetne közelebb jutni a kívánt állapothoz, amikor annyi anyag kerül egy termékbe, amennyi föltétlenül szükséges. amikor a folyamatos 'minőségellenőrzés eredményeként 'alig van selejt és gyártás közben kárba vesző anyag, amikor a jó csomagolás nemcsak kelendővé teszi a terméket, hanem meg is óvja a káyos külső hatásoktól. Áttekintették, hogy milyen teendőink vannak annak érdekében, hogy minél kevesebb anyag menjen a szemétbe, hogy minél több hulladékot tudjunk másodlagos nyersanyagként hasznosítani, s azt is, hogy milyen lehetőségek vannak a vállalati készletgazdálkodás mechanizmusainak korszerűsítésére, optimalizálására, a közgazdasági és a műszaki szemlélet eredményesebb összefonódásának jegyében. S hogy mindez nem hiábavaló, íme egv adat: 1982-ben csak az Ipari Minisztériumhoz tartozó vállalatoknál a különböző intézkedések eredményeként a—6 milliárd forint értékű anyagot takarítottak meg. Az eredmény főként, mintegy 50 százalékban, szervezési intézkedéseknek köszönhető! Az akadémián ajánlásokat is elfogadtak, melyek megvalósítása komoly előrelépést eredményezhet. E javaslatok — a kérdéskör öszszetett voltának megfelelően — Sok szempontból vizsgálják az anyaggazdálkodás helyzetét. Az viszont elgondolkodtató, hogy jó részük szervezési intézkedéseket sürget a vállalatok informáltságának javítását célozza. Vagyis olyan feladatok megoldását tartja kívánatosnak elsősorban, amelyekhez nem is annyira pénz, inkább egészségesebb szemlélet szükséges. Sz. h 1 • *