Délmagyarország, 1983. június (73. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-25 / 149. szám

Katonai kollégiumok '83 Tisztek lesznek Nem látok egyenruhát. Farmernadrágos srácok sietnek ki a kapun, az egyiket megállítom. — Ez a katonai kollégium? — Ez. — Egy pillanatra! Netán te is kollégista vagy? — Az. — Hová sietsz? — Randira. Látszatra sem a nyíregyházi, sem az egri, sem a tatai katonai kollégium nem különbözik a civil diákotthonoktól: a bentlakók középiskolások, a nevelők középiskolai tanárok, s minden alkalmazott — a szakácstól a portásig — civil. Katonával csak az igazgatói irodában találkozom: Nyíregyházán négyszáz, Egerben ötszáz fiatal neveléséért felelős felnőttek közül itt is, ott is mindössze három a katonatiszt. Tatán, ahol a kollégium kétszázötven gyereknek ad otthont, csak két tiszt teljesít szolgálatot. Az igazgatók ezredparancsnoki. az igazgatóhelyettesek ezredtörzsfőnöki beosztásban dolgoznak, előírt képesítésük: okleveles középiskolai tanár. Hogy a katonai kollégiumoknak sikerült és sikerül betölteniük azt a szerepet, amelyért létrehozták őket, annak látványos bizonyítéka volt a tavalyi, augusztus huszadiki tisztavatás. A három katonai főiskola végzett. hallgatói közül nyolcvan tiszt korábban kollégista volt, s Szekeres István főhadnagyra, aki — az évfolyam legkiválóbb jaként — a Parlament előtti avatáson a tiszti fogadalom szövegét mondta, ma is büszkék Egerben. Az egri kollégium 1974-es létesítésével kezdődött a Magyar Néphadsereg középiskolai katonai kollégiumi hálózatának kiépítése, amely napjainkban is folyik. Az egri intézm'érfy sikeres működését követőén 1978ban Nyíregyházán és Tatán létesítettek kollégiumokat, s már felvették az első növendékeket a győri, a szegedi, a balassagyarmati kollégiumokba is. amelyek az idén szeptember elsejétől adnak otthont tiszteknek készülő középiskolásoknak. Az évtized végéig kiépítendő országos, hálózat keretében minden nagyobb megyének, illetve tájegységnek lesz katonai kollégiuma. Miért volt. miért van szükség ezekre a kollégiumokra? Erre a . kérdésre általános és igaz válasz, -hogy — akárcsak a polgári életben — a hadseregben is fokozódtak az egyénekkel szemben támasztott követelmények. De van ennél bővebb és konkrétabb válasz is. A Magyar Néphadsereg tisztképző tanintézeteit a Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1967-ben főiskolákká minősítette. lényegeben ettől kezdve, a Kossuth Lajos Katonai Főiskolát, a Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskolát és a Kilián György Repülő Műszaki Főiskolát elvégzett fiatal tisztek a polgári főiskolákkal azonos értékű üzemmérnöki, üzemgazdászt, vagy tanári képesítést szereznek. Ez a hallgatóktól átlagon felüli szorgalmat, folyamatos, intenzív tanulást, emellett a polgári felsőoktatásban tanulókhoz képest magasabb fokú morális és szervezettebb életvitelt, szigorú katonai fegyelmet követel. Ezekre a főiskolákra nem jelentkeznek túl sokan (ez nem magyar specialitás: minden gazdaságilag fejlett országban megfigyelhető, hogy a fiatalok java része idegenkedik a sok kötöttséget, fegyelmezett életformát, nagy felelősséget, s kifogástalan szakértelmet igénylő katonatiszti pályától). A Honvédelmi Minisztérium kezdeményezésére a párt Politikai Bizottsága 1973. augusztus 21-én hozott határozata, amely a tiszti utánpótlás javítását célozta, a középiskolai katonai kollégium létesítésével lényegében a katonai főiskolákra beiskolázandók igényesebb kiválogatását tette lehetővé. A középiskolai katonai kollégiumok azoknak az általános iskolát végzett, tehetséges, a katonai pálya iránt vonzódó, fizikailag és egészségileg alkalmas fiatalok középiskolai továbbtaníttatását és nevelését végzik, akik — szüleik beleegyezésével — vállalják, hogy a hivatásos katonai szolgálatot élethivatásuknak választják. Elmondható — és a kollégisták el is mondták —. hogy akiknek sikerült bekerülnie a katonai kollégiumokba, azok megfogták az isten lábát. Mivel itt — a főiskolai másfélszeressel szemben — háromszoros a túljelentkezés, csakis a kiemelkedő szorgalmú, négyes osztályzatnál jobb tanulmányi átlaggal rendelkező, tehetséges gyerekek lehetnek kollégisták. Közülük is elsősorban azok. akjk szociális helyzetüknél fogva nehezen, vagy egyáltalán nem volnának képesek középiskolai és főiskolai továbbtanulásra. A felvételnél előnyben részesülnek a sokgyermekes családok fiai. falusi, tanyai fiatalok, állami gondozottak, távoli helyőrségekben szolgáló hivatásos katonák gyerekei. A felvettek 70—75 százaléka fizikai dolgozó, 10—15 százaléka alkalmazott és értelmiségi, 10— 12 százaléka fegyveres testületben szolgáló szülök gyermeke. A kollégisták családtagjainak egy főre jutó átlagjövedelme kétezer forint körüli. És a kollégisták nemcsak I otthont,' hanem a szó szoros értelmében teljes ellátást kapnak. Az étkezésben úgynevezett repülős-norma szerinti az adag, nyersanyagértéke 37 forint ötven fillér. A kollégista az első évben 15 ezer. minden további évben 4 ezer 800 forint értékű ruházatot kap, aminek csak része a kedvelt formaruha (amit ünnepi alkalmakkor szabadna viselni, de a srácok sokszor formaruhában szöknek ki a városba.,állítólag így t lányoknál is nagyobb a sikerük), a többi civil cucc. maguk választhatják az áruházban. Kapnak a fiúk zsebpénzt, jelenleg havi 230 forintot, emellett tanulmányi eredményüktől függően további 70—150-et. Mindezért a katonai kollégiumba felvett fiatalnak legfontosabb kötelessége, hogy jól tanuljon (követelmény a 3,51-es tanulmányi átlag), . emellett valamely — a katonai felkészülést közvetve szolgáló — szakkör (például híradó, modellező. hadtörténeti) munkájában részt kell vennie, a fizikai felkészítése érdekében akár rendszeresen sportoljon. A honvédelmi nevelés természetesen kiegészül speciális tananyaggal, bemutatókkal, rendgyakorlatokkal és egyebek között a nagyon kedvelt kéthetes nyári — katonai jellegű — táborozással. A kollégista diák — ha leérettségizett —, elvileg 26 szak, illetve fegyvernem közül választhat, de — tanulmányi eredményétől függően — mindezen kívül is ,van továbbtanulási lehetősége. A Borsod megyei Alsózsolcáról származó, most érettségizatt Szarnék Zsolt például már a leningrádi orvosegyetem hallgatójának. tekinthető, a másodéves kaposvári Tar Attila eredetileg — apja példájára — a gépesített lövészekhez akart kerülni, de most (mert angol és orosz nyelvből kitűnőre áll) Moszkvába és diplomatának készül. A budapesti, ugyanCsak másodéves Selmeci Balázs vagy a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen szeretne továbbtanulni. vagy — mert programozónak tanú] —, olyan fegyvernemhez (például a rakétásokhoz) akar kerülni, aminek a számítástechnikához köze van. A Szolnok megyei Tiszaburáról származó. Szarnék Zsolttal együtt karatézó harmadéves Szepesi Iván repülőtiszt szeretne lenni. A Pest megyei Galgamácsáról származó, atlétizáló Tárcsán János sporttiszt, az ugyancsak atlétizáló egri Borbás Gábor pedig harckocsimérnök. A kollégiumok katonai főiskolai utánpótlásában betöltött szerepe egyre meghatározóbb: jelenleg a katonai főiskolák hallgatóinak húsz százaléka kollégium neveltje, s néhány é\» múlva ez az arány tovább javul. Máris csökkent a lemorzsolódás. A katonai kollégiumok egyre inkább betöltik minőségjavító szerepüket, a jelenlegi ezer, a jövőbéni több ezer kollégista pél.dájával, viselkedésével, politikai elkötelezettségével a középiskolai korosztály egészére is jó hatással lehet. Nem véletlen, hogy a gimnáziumokban, szakközépiskolákban tanuló kollégista fiúkat manapság egyre többször emlegetik büszkén a középiskolai tanárok, mondván, hogy „a mi gyerekeink". ACZÉL GÁBOR Az Alföld Balatonja Kisköre csendes jubileuma ENERGIÁT, HALAT. PIHENÉST „KlNAL" A KISKORÉI VÍZLÉPCSŐ TAVA LEENDŐ TISZTEK KARATEEDZÉS KÖZBEN A Tisza medre és a Kis-Tisza közötti hullámtérben létrehozott 127 négyzetkilométernyi felületű tó rászolgál az Alföld Balatonja elnevezésre: 300, sőt — a csongrádi vízlépcső megépülte után — 400 millió köbméter térfogatra tervezett víztömege elegendő ahhoz, hogy biztosítsa a térség mezőgazdasági és ipari üzemeinek vízellátását, 100—120 millió kilowattóra villamos energia termelését, és lehetővé tegye százezernyi ember kulturált pihenését, sportolását. Nagy léptékű, a vízlépcső hatóterületének jelenét és jövőjét is ábrázoló térkép segítségével magyaráz dr. Hegedűs I^ajos, a KOTIVIZIG vezetője, aki im, már három évtizede viseli szí-, vén a tó sorsát. — Szerény volt a közelmúltban tartott jubileumi megemlékezés, pedig, amint azt a tíz év eredményeit különböző szempontokból mérlegelő előadások is tükrözték, a legtöbb területen nyilvánvaló a fejlődés. Igaz, az ántözőművek fele sem készült el, ráadásul a meglevő kapacitás is csak félig hasznosul, a termőréteg jó vízháztartását biztosító másik meghatározó területen, a tervszerű talajjavításban azonban terven felülit produkáltak a gazdaságok. Amit a réven vesztettünk, úgy tűnik, megnyerjük a vámon, s tovább javítja a képet, hogy lassan mindenütt belátják: a szakszerű öntözés a vízdíjak emelkedése ellenére is kifizetődő. Idén jóval korábban, már március közepén megkezdődött a rétek-legelök és a búza öntözése, eddig húsz százalékkal több vizet vettek igénybe a gazdaságok, mint az elmúlt év hasonló időszakában. Reméljük, hogy továbbra is így lesz. mi minden vízigényt ki tudunk elégíteni. Annak ellenére, hogy az utóbbi években egy méterrel nőtt a tó szintié, a korábbi talajvíz- és fakadóvízpanaszok megszűntek, mert a környező gazdaságok egyre inkább tisztában vannak az ezzel kapcsolatos teendőikkel. Rekkenő melegben közeledünk a tározópart legközelebbi települése: Abádszalók felé. Az öböl vize szinte szikrázik a fénvlő hőségben. Néhány munkás a '-'észülő betonalapokat méricskéli. — Szép faházak kerülnek rájuk — tájékoztat Heinrich Tamás. a helyi művelődési ház igazgatója, a június 18-án kezdődött „Abádszalóki nyár" kéthónapos rendezvénysorozatának szervező .bizottságának titkára, akit kerékpáros terepszemléje közben értünk itt. — Az ünne• pélyes vitorlabontásra minden ház állni fog. megnyílik a hajóés szörfkölcsönző, úavhogv a szervezésen nem múlik az áhított pezseő vízi élet. Itt-ott öregebb pontyok, busák dobják fel magukat, csobbanó nyomukban háborogva örvénylik a víz. Nehéz, még ideképzelni a szélben csattogó vitorlákat, a hajók szántotta barázdákat, a kikötő lüktető életét. Kilométernyire Kisköre felé fűrész és köszörű hangja sivít egy fura külsejű, félig a parton, félig a vízben álló vasmonstrumon. Fürdőnadrágos, festékes testű fiatal férfi ecsettel integetve invitál a fedélzetre. — Barta Barna abádszalóki kertésztechnikus vagyok — mutatkozik be. s mintha tudná mire vagyunk kíváncsiak, kérdés nélkül folytatja: — Megvásaroltam ezt a hajót huszonhét ezer forintért. Tizenhét méter hosszú, háromszáz mázsás, valaha .pénztárkomp volt a Margitszigeten. Előző gazdája azért vált meg tőle ilyen olcsón,, mert tizenöt méternél hosszúbb bjyóra tilos motort szeletn'i. Nekem jgy is jó- 1U, áU maid.-j^ahol most, a vendégek akár az ágyból horgászhatnak. Az alsó szinten három szobát kiadok, a fenti kettő a családé, meg a barátoké. Bizonyára ez lesz az országban az első komppanzió. Mellette csónakkölcsönző nyílik. Nincs hiány tehát egyéni ötletekben, kezdeményezőkészségben. S ezt a hivatalos szervek is bátorítják: Érdemes lenne a mostani pénzszűke ellenére keresni a lehetőséget arra. hogy a több ezer igénylő ne csak a vizet, hanem a vízpartot is birtokba véve. szépítve. ápolva még vonzóbbá, tegye a környéket. Idegenforgalmunk szempontjából sem lenne éz közömbös, hiszen például az emiitett komppanziónak már az idén NSZK beli, svájci vendégei is lesznek. Mintha hangtompítóval látták volna el, olvan zajtalanul dolgoznak a kiskörei turbinák. Simon József, a Tiszai Erőmű Vállalat telepvezetője a jó gaz. da büszkeségével dicséri a magyar—francia kooperációban készült, sík vidéken legalkalmasabb, világszínvonalú csőturbinát: —• Nem volt itt sóha semmi hiba. Igaz. az előirányzott áramnak legfeljebb háromnegyedét termeltük meg. de ez a víz magasságának tudható be. Ha megvalósul a tervezett csúcs:- a mostaninál két méterrel magasabb szint, akkor mi is „csúcson" üzemelhetünk. Az erőmű készen áll . . Sípos János diszpécser elmondhatná. hogy ő szabályozza a tó mélységét, legalábbis szolgálatának 12 órájában. — Ezekkel a gombokkal állítható a duzzasztómű vízáteresztő képessége, s a százhúsz kilométernyi vízi út hajózhatósága — mutat a lámpácskákkal teli vezérlőpultra. — Fontos szolgálat, de én jobb szeretek a gáton dolgozni, a naponta ideérkező hajókat átzsilipelni. Sokféle igényt elégít ki Kisköre, de távlatban még többre képes. Annyira mindenképpen, hogv ez az egvötödnyi Balaton a magyar tengert megillető figyelemnek, aggodalomnak, együttérzésnek is egyötödében részesüljön. GRENITZER RÓBERT