Délmagyarország, 1983. június (73. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-25 / 149. szám

Szombat, 1983. június 25. i 3 Befejezte munkáját a parlament nyári ülésszaka (Folytatás az í. oldalról.) betegeket az igényesebb vizs­galatok helyszínére, indoko­latlan bürokratikus nehézsé­gekbe ütközik, s költséges, Időrabló utazgatást tesz szükségessé. A nyilvánvaló központi jószándék ellenére a kis településen tevékeny­kedő orvosnak gyakorlatilag nincs sem szakfelügyelete, sem Igazi gazdája. A kör­zeti szolgálatnak a kórház­rendelőintézeti egységgel va­ló közvetlen szervezeti össze­kapcsolása lenne a célszerű megoldás. Vizsgálat a helyszínen Beszédét egy másféle ja­vaslattal folytatta: — Ha a kórházak rendel­keznének alkalmas röntgen­készülékké! és alapszintű la­boratóriummal felszerelt mentőautókkal, akkor ezek­kel látogathatnák végig meg­felelő időbeosztás szerint a távolabb eső körzeteket, s a helyszínen elvégezhetnék azokat a vizsgálatokat, ame­lyek érdekében ma külön utaztatni kell "a betegeket. Legalább egy-egy járásban érdemes lenne próbaképpen kísérletet tenni e motorizált körorvosi megoldással, ami egycsapásra megemelhetné a körzeti ellátás hatásfokát. Hivatalos adatok szerint évenként sokkal több, mint százmillió, alkalommal for­dulnak az emberek orvoshoz szerte az országban. Hát ennyire mégsem vagyunk betegek! — mondotta. Majd arró] beszélt." hogy a betegség mibe kerül a tár­sadalomnak. Ezt nem csak az egészségügyi hálózatra fordított költségek alapján keil megítélni, hanem eh­hez hozzá kell adni azt Is, amit elmaradt munka tel­jesítményben az évenkénti fiö.7 millió táppénzes nap jelent. (Az 1982-es sta­tisztikai zsebkönyv szerint ugyanis naponként 248 ezer dolgozó van táppénzes állo­mányban.) A kórházügy — közelebbről Ezután dr. Petri Gábor a magyar kórházügyi helyzeté­ről beszélt, megállpitva. hogy fejlődése igen jelentős volt. Sok kisebb helyen is épül­tek korszerű, jól felszerelt korházak. E fejlesztés árny­oldala. hogy a régebbi kór­házak és az egyetemi kli­nikák egy részében aggasz­tóan romlik az épületek ál­laga Egy három évvel eze­lőtti felmérés szerint a gyógyintézeti épületállomány 5.4 százaléka szanálandó, 24.4 százaléka rekonstruk­ciót, 28,3 százaléka fokozott felújítást igényel, míg 42 százaléka normál 'felújítás­sal műszakilag még fenn­tartható. A teljesen alkal­matlanná nyilvánított épüle­te* pótlása is 600 ezer lég­köbméter beépítését tenné szükségessé. Ilyen körülmé­nyek között elfogadhatatlan az egészségügyi építkezések gyakori elhúzódása és a költ­ségeknek ebből eredő növe­kedése. JCérdését, mivel le­hetne rábírni a nagyválla­latokat arra. hogy ne von­jak ki magukat az egész; tg­ügyi építkezések kivitelezé­se alól. Ha az ok a jövedel­mezőség hiánya, akkor mégis csak a szabályozáson kellene valtoztatni. Vannak az egész­ségügyben váratlan adódó, olykor egészen sürgető épí­tési feladatok is. Ezeknek anyagi fedezetére. illetve forrására tett dr. Petri Gá­bor javaslatot, majd így foly­tatta: — Az egészségügyi tör­vény minden magyar állam­polgárnak biztosítja a ma­gas szintűnek és ingyenes­nek szánt orvosi ellátást. Az országban ez idő szerint 157 tanácsi kezelés alatt álló kór­ház működik. Ennyi kór­hazban és sokszorosan ennyi számú osztályon nehéz sza­vatolni az egységes színvo­nalat és azt, hogy mindenit! az átfogó egészségügyi kon­cepció alapján nekj rendelt feladatnak a törvény szelle­me és betűje szerint is ele­get tegyen. Vannak tanácsok, melyek különös hangsúlyt helyeznek kórházaik fejlesz­tésére és vannak, amelyek — körülményeik miatt — más feladatokat tekintenek elöbbrevalónak. A tanácsi önállóság vitathatatlanul po­litikai rendszerünk egyik szilárd pillére, de az egész­ségügyi ellátás az ilyen szerteágazó és a helyi dön­tésektől nagy mértékben függő hálózatban akkor sem szavatolható, ha a ráfordí­tások jelentős részét az ál­lam központi forrásokból nyújtja. A sokszor elkerül­hetetlen helyi arányeltoló­dások nagyon megnehezítik az általános koncepció kívá­natos érvényesülését és en­nek következtében hátrányo­san befolyásolhatják a be­tegellátás minőségét. Külö­nös tekintettel a jelenleg elkerülhetetlen importkorlá­tozásokra az ellátás növek­vő szükségleteire, valamint a célprogramok megvalósítá­sára. kívánatos a jelenlegi állag új felmérése, az ellá­tási normák újabb rögzítése és a közérdekű prioritások biztosítása. Mindez a jelen gazdasági körülmények kö­zött a központi szándékok fokozott érvényesítését kí­vánja meg, anélkül, hogy a tanacsi önkormányzatot el­vileg sértené. Tartalékok a munka­szervezésben Végül arról beszélt dr. Petri Gábor, hogy a ma­gyar egészségügy szervezeté­ben igen nagyok a még fel nem tárt és ki nem használt tartalékok, főként a munka­szervezést illetően.. Többek között az egyik legsürgetőbb feladata a napi munka racio­nalisabbá tétele; az. hogv az intézményekben jelentkező feladatokat ne elsősorban létszámemeléssel igyekezze­nek megoldani. (Némi iróniá­val azt js megjegyezte, ho'gy az egészségügyi munkaszer­vezés áokkai komolyabb do­log annál, hogysem azt or­vosokra lehessen bízni.) E tevékenységet segíthetnék az ipari üzemekből származó szervezési tapasztalatok. Be­fejezésül Kossuth Lajos hi­tes szavait idézte: „A múl­tunk kiesett a hatalmunk­ból, de a jövőnknek urai- va­gyunk" — arra utalva, hogy 'la • urai nem is vagyunk egeszen a jövőnek, de át­gondolt intézkedésekkel so­kat tehetünk érte. Dr. Heténvi István expozéja Lázár György vita-összefoglalója A vitában elhangzottakat összegezve a kormány elnö­ke nyugtázta: a felszólalók mindegyike egyetértett az­zal. hogy a kormány az 1980­ban megerősített program alapján, a beszámolóban el­hangzottak szerint folytassa munkáját. Ezt a bizalom megerősítésének ítélem. és a kormány nevében megkö­szönöm — mondotta Lázár György. A felszólalások sok­színűen átfogták tursadalmi életünk úgyszólván minden területét. A kifejtett vélemé­nyek nem mindenben fed­tek egymást, egyes jelensé­gek okairól, a lehetséges megoldásokról szólva egy­mástól eltérő nézetek is hangot kaptak. Ez így ter­mészetes. De — és ez a fon­tos — az alapvető kérdések­ben teljes volt i a nézetazo­nosság. A vita valamennyi részt­vevője helyeselte, hogy mind a belpolitikában, mind a nemzetközi politikában azt az utat járjuk, amit a Xll. kongresszus kijelölt. Teljes egyetértés volt abban is. hogy a kormányzati munkában is a Központi Bizottság ápri­lisi határozatát tekintjük irányadónak. A vita is aláhúzta a szo­cialista demokrácia kiteljesí­tésének fontosságát, mert ezzel további alkotó erőket szabadítunk fel. Ugyanakkor •nagyobb, tudatosabb fele­lősségvállalást; a felelősség következetes számon kérését, fegyelmezettebb munkát sür­getett. Valamennyi felszólaló megerősítette, hogy az ál-, lam irányító szerepének fon­tossága elvitathatatlan, de azt is hozzátette, hogy a kormányzati irányítás továb­bi fejlesztésre szorul. He­lyeselték azt a törekvést is, hogy az államigazgatásban növeljük a tanácsok, a gaz­daságban a vállalatok önál­lóságát. A miniszterelnök a vitá­ban elhangzott kérdéscsopor­tok közül néhányra külön is kitért. Utalt Lázár György arra, hpgy több felszólaló példák­kal illusztrálta: mennyire fontos napjainkban •a veze­tés javítása, az irányítási eszközök fejlesztése. — Nagy jelentősége van annak, hogy a vezetés ja­vítása terén is előbbre . jus­sunk — folytatta. — Enélkül elképzelhetetlen a feladatok megoldása, irányítási rend­szerünk továbbfejlesztése, vagy az ennek megvalósítá­sa során elérhető eredmé­nyek realizálása. Erősíteni kívánjuk azt a gyakorlatot, amely a demok­ratikus fórumok — egysze­rűen szólva: a munkások — számára lehetőséget biztosit arra. hogy saját vezetőik munkájának minősítésébe be­leszóljanak. Törvényes le­hetőséget teremtettünk ar­ra is. hogy a vállalati veze­tőket is pályázat útján ál­lítsák munkába.. meghatáro­zott idiye alkalmazzák. De ezzel egyelőre — talan ért­hető okokból — az indo­koltnál kisebb mértékben él­nek. A Minisztertanács elnöke nagy jelentőséget tulajdoní­tott annak a feladatnak — amiről a vitában is szú esett —. hogy a nagyvállalatokon belül kapjanak nagyobb mozgásteret a gyáregységek. — Sokan szóltak az anyagi érdekeltségről, a bérezés kér­déseiről. a bérarányokról, a differenciálás lehetőségéről. Szólt arról: most nem va­gyunk abban a helyzetben, hogy nagy rétegekre kiter­jedő, általános bérpolitikai intézkedést helyezzünk kilá­tásba. Erre nincs lehetősé­günk. Arra viszont van, hogy ilyen körülmények között is javítsuk bérezési rendszerün­ket. gyakorlatunkat, na­gyobb mértékben éljünk a differenciálás eszközévél. Az év végéig módosítjuk, kor­szerűsítjük a bértarifa-rend­szert. A lakásproblémákkal és az építőanyag-ellátási gon­dokkal kapcsolatos képvi­selői észrevételekre válaszol­va a miniszterelnök ezeket mondta: — Nem ígérhetjük a la­kásgondok rövid távú meg­oldását. Azt viszont igen, hogy nagy következetesség­gel törekszünk a Központi Bizottság itt többször idé­zett határozatanak végrehaj­tására. amely lehetővé teszi ezeknek a társadalmi gon­doknak az enyhítését. Dr, Heténvi István pénz­ügyminiszter beszéde beve­zetőiében megköszönte azo­kat a hozzászólásokat, ame­lyek a kormány egész mun­káiét széles körűen érintet­ték. de amelyekből az álla­mi. pénzügyi munkára vo­natkozó közvetlen tanulsá­gok is levonhatók. Bevételek, kiadások A tavalyi költségvetés végrehajtásáról elmondta: — A legfőbb adatokat te­kintve: a bevételek 485,8 milliárd forintot tettek ki, a kiadások 498 milliárd forin­tot. a hiány tehát 12.2 mil­liárd forint volt. és ez va­lamivel kisebb az előirány­zottnál. A javulás azt mu­tatja. hogv a népgazdaság számos területen végzett munkánk eredménye itt is értékelhető. Ebben szerepe van a kormányzati irányí­tásnak. a költségvetési in­tézményekben dolgozó sok százezer pedagógusnak, egészségügyi dolgozónak, közgazdásznak és más dol­gozónak. de azt nem té­veszthetjük szem elől, hogy a legalapvetőbb szerepe ebben annak van, hogy az anyagi termelésben dolgozók meny­nyi iövedelmet dioztak létre, mert ez az alapja a költség­vetési gazdálkodásnak. — Figyelemre méltónak tartom, hogy a költségvetés bevételei és kiadásai az el­múlt évben egyaránt kere­ken 3—3 százalékkal emel­kedtek. Nem érték el a ter­vezett szintét, ami azt mu­tatja. hogy sikerült egészé­ben . megtakárjtásöKát elér­ni. s a kiadások növekedési üteme elmarad a nemzeti jövedelem belső felhaszná­lásának növekedési ütemétől is. Ez azt jelzi, hogy vala­melyest csökkent a költség­vetés újraelosztó szerepe, és a csökkenésen belül nem a szociális, kulturális kiadá­sok maradtak el, hanem a felhalmozás terén és a tá­mogatásokban sikerült meg­takarítást elérni, s ez önma­gában is kedvező. A költ­ségvetés bevételeinek 81 szá­zaléka származik" a vállala­toktól, szövetkezetektől, te­hát az anyagi termelésből. Az innen származó jövede­lem több mint öt százalék­kal volt magasabb az előző évinél, és ez megfelel a ter­vezettnek. Ebből a többlet­ből kivette részét az ipar. és meg kell jegyezni, hogy a mezőgazdaság népgazdasági részarányánál nagvobb mértékben járult hozzá a többletbevételekhez — A vállalatok és szövet­kezetek nveresége összesen 192 milliárd forintot ért el; ez körülbelül másfél száza­lékkal kisebb, mint 1981­ben. Ez egyfelől a feltételek nehezedését mutatja. más­felől azt. hogy nem minden vállalat tudta a hatékonyság növelésével e nehéz feltéte­leket ellensúlyozni. számos vállalatnak csökkent a nye­resége. Ebből a nyereségből a vállalatok valamivel na­gvobb részt fizettek be ta­valy a költségvetésnek, mint korábban. A nehéz feltételek mellett szigorítanunk — csökkentenünk — kellett a nvereségadóból adható ked­vezmények körét, másrészt a vállalatok nagvobb gondot fordítottak a bérek emelésé­re. vállalva az ezzel járó többletadó befizetési kötele­zettségét is. A vállalatok és a költségvetés A vállalatok és a költség­vetés kapcsolatát tekintve, kedvezőnek kell tartanunk azt a tényt, hogy 6 milliárd forintot sikerült megtakarí­tanunk az előirányzott tá­mogatásokból. Ennek sok oka van, köztük a kuzponti intézkedések. Próbáltuk az exportáló vállalatok helyze­tét kedvezőbbé tenni az ár­folyam-politikával. valamint sikerült a fogyasztói ártá­mogatásokban is megtakarí­tást felérni. — A vállalatok nem tud­tak egyformán helytállni ebben a helyzetben. Vannak nagyon jól müködőek: a vállalatoknak körülbelül 15 százaléka igazán kiemelkedő eredményt, nyereséget hozott létre. Ezek között vannak jelentős exportot lebonyolí­tó. nagyvállalatok is. Ugyan­akkor több veszteséges vál­lalat van, körülbelül két­szer annyi, mint egy évvel ezelőj.t. Az összes veszteség 75 sz.izalékkal nagyobb, mint 1981-ben. A mezőgazdaság­ban viszont" 1982-ben csök­kent a veszteséges üzemek, szövetkezetek száma. A vállalatok égy része úgv tudott 1982-ben megfelelni sokirányú kötele/etségeinek, hogy átmeneti hiányai fede­zésére korábbi tartalékalap­jához nyúlt. Ez teljesen sza­Dályszerű. A gond azonban az. hogv több vállalatnál nem átmeneti hiányról van szó, hanem arról, hogy a Követelménveknek nem tud­tak gazdálkodásukkal meg­felelni. — Felmerült ezen az ülésszakon is a kisvállalko­zások kérdése. A kisvállal­kozások jövedelmükből az állami költségvetés bevéte­leit is gyarapítják. ígv tehát ez is fontos szempont mun­ka iuk értékelésekor Ugyan­akkor nem kerülheti el a fi­gyelmünket az a vélemény, hoeV egves vállalati gazda­sági munkaközösségek vál­lalkozói iellege, vagv bizo­nyos vállalatoknál a kiala­kult tövedéieraaránvok ki­fogásol hatók. Megkezdtük az összpv ílven kisvállalkozás adóellenőrzését. Ezt követ­kezetesen vé°tehatttnk, s ha ennek nvomán. vagv más t-.naszialaiok alaoián úgy látjuk. ho»v — akár ösztön­ző. akár indokolt korlátozó iellegű — nem zárkózha­tunk el a módosítások elől sem. — Az állami kütfcéorvptfis kiodáeéjnnk körülbelül 39 százalékét a költségvetési szervek, mtézznpnvp^ i^ádá­sai teszik ki. F kiadások összege tavalv 163 milliárd forint volt. az előirám-zott­nál valamivé] magasabb. Fz a töhhlot npm gondatlanság, banvagsáo vaov pazarlás te­le Az Intézmények egvre nnevnbt) része gondosabb, takarékos" bb gazdálkodást folv'-t, mint korábban Si­került évközi megtakarításo­kat elérni, ameivek közül azokat a pénzeket, ameivek köznonti intézkedésre jöttek létre, a költségvetés javára elvontuk. Azokat a többlete­ket. amelveket az intézmé­nyek saját maguk, jobb gaz­dálkodásukkal takarítottak meg. alapvető funkciójuk jobb ellátására fordíthatták. — Az intézmények kiadá­sainak növeléséhez hozzájá­rul hatolt az. hogv nagyobb figyelmet fordítottak bevéte­leik növelésére, szélesítették szolgáltatásaikat. Így végül is sikerült elérni, hogy az intézmények fenntartásához adott központi támogatás 2,6 milliárd forinttal kevesebb volt az előirányzottnál. Teljesülő szociális célok — Eredménynek tekint­hetjük, hogy egészségügyi és szociális célokra 8,7 száza­lékkal fordítottunk többet, mint 1931-ben, s ez valami­vel magasabb, mint amit terveztünk. Kulturális, okta­tási. sportcélokra 7,9 száza­lékkal költöttünk többet, mint az előző évben. Ez is valamivel magasabb a ter­vezettnél. és ezen belül minden alágazatnál van nö­vekedés: az oktatásban, a kultúrában, a sportnál, a tu­dománynál minden terüle­ten, • ha különböző mérték­ben is. — Ebben az ötéves tervé ben az életkörülmények ja­vítására három társadalmi­gazdasági programot helyez­tünk munkánk középpontjá­ba: az egészségügyi ellátást, az általános iskolák fejlesz­tését, s a lakásépítést. Ezek­nek a végrehajtásában oroszlánrészük van a taná­rsoknak. Az általános isko­lák fejlesztésére a tanácsok 19B2-ben a tervezettnél 200 millióval többet fordítottak, összesen 3,8 milliárd forint beruházást valósítottak meg. — Lakásépítésre a taná­csok 11.7 milliárd forintot fordítottak — ez megegyezik az előirányzottal —, s cél­csoportos és egyéb állami lakásként. 19 ezer lakást épí­tettek fel. Az egészségügyi feladatok közül kórházfeilesztésre for­dítiák a legtöbbet. Erre 1.7 milliárd forint iutott. Saj­nos. ez kevesebb, mint a terv: több százmillió forint­tal. Nem pénzhiány itt az elmaradás oka. hanem a ki­vitelezésben még mindig ta­pasztalható nehézségek. Megőrizni a fizető­képességet A költségvetési munkával kapcsolatos tennivalókról szólva elmondotta: — Kötelességünk, hogy megszüntessük az ésszerűt­len kiadásokat, a nvllván­való pazarlást, a szűkebb ér­deknek a közérdek elé he­lyezését, a presztízskölteke­zést. és lankadatlanul ke­ressük a társadalmilag ha­lékonvabb módszereket. az állam kötelezettségeinek iobb teliesítéséhez. Ebben minden költségvetési intéz­ménynek. szervnek van fel­n'i"ta. és azt tartjuk szem előtt akkor, amikor az in­té/ménvi gazdálkodásban az érdekeltséget a korábbinál •óbban előtérbe helyezzük. E célhoz igazodva, szerve­zeti jénésetrot is teszünk. — Gazdálkodásunkban — mondotta végül — a fizető­kénesség folyamatos fenn­tartása. a külső és helsfl egyensúlv egvüHes megőrzé­se továbbra is elsőrendű fp'adat.. Ismeretes, hogv a keltséovetés Idei biánva leg­fel iebh "tízmilliárd forint le­het,. Ahhoz, hogy ezt elér­jük. sőt — a" tovább nehe­zedő feltételeket is számba véve — állami érdekünknek megfelelően. még lejjebb szorítsuk, az Irányításnak rendkívül nagy a felelőssé­ge. Elemi érdekünk, hogy ne teljesítsük túl a felhal­mozás tervét, mert ez vagy a fizetési mérleg, vagy az életszínvonal rovására tör­ténne. s egyik sem megen­gedhető.

Next

/
Thumbnails
Contents