Délmagyarország, 1983. június (73. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-18 / 143. szám

MAGAZIN i Új munkaerő E

gyetem után egv tervezőintézethez kerültem. Asztalhoz ültem, elővettem a ceruzám. — Ne erőltesd magad — mondta valaki. — Gyerünk! Kimentünk. — Ne légv hülye, mit strapálod magad!? Bólintottam. visszatértem, elővettem a ceruzám. — Rágyújtunk? — kérdezte valaki, a hátamat lapogatva. — Hát. ha nem sokáig tart... — Mit mondott neked az előbb Vilkin? — Hogv ne törjem annyira magam. — A szemét! Este kérj szót az értekezleten ... Bólintottam. visszatértem, a helyemre, elővettem a ceruzám. — Menjünk ki egy kicsit — szólt Vilkin. — Miket mondott neked az előbb Koliskin? — Hogy este kérjek szót ellened az értekezleten. Bólintottam. Az ajtó előtt egy kis susmus, majd Koliskin es Vilkin ordibál. Aztán engem hívatnak. Az igazgatóhoz. — Ide figyelj — szól a diri —. te itt új fiú vagy, nem árt tudnod: ne keverd a kártyáidat! — Velünk jössz! — parancsolta Koliskin. Kimentünk. — Miről beszélt veled a diri? — kérdezték szinte egyszerre. — Hogy ne avatkozzam semmibe. — Micsoda egy balfácán ez a góré! Tökfej! — méltatlankodott Koliskin. Visszamentem a helyemre. — Hé, maga új fiú. az igazgatóhoz! — szólt be a titkárnő. — Mit mondott neked Vilkin és Koliskin? — kérdezte a fönokóm. — Hogy maga eRv tökfilkó, egy... — Elég! — ordított a főnök. Visszatértem a helyemre — Rád várunk! — szólt Koliskin, miközben Vilkin kidobta a ceruzáimat az ablakon. Kimentünk. — Miről beszélt veled a diri? — Arról, hogy maguknak fölmondjon-e. — Hát ezt sejthettük volna — kiáltották egyszerre, és rohantak az igazgatóhoz, engem is magukaal vonszolva. — Ezek szerint mégiscsak? — kérdezte az igazgató. — Újfent kevered a lapjaid? Ezért jöttél ide? Intrikálni? — Dolgozni! — kiáltottam. — Természetesen dolgozni! — Nem úgy nézel ki — jegyezték meg Vilkinék. — Mindenesetre még adok egy kis próbaidőt — enyhült meg az igazgató. — Aztán majd meglátjuk ... Visszamentem a helyemre, leültem, megmarkoltam a ceruzát. — Ne izgulj — szólt halkan Vilkin. — Gyere, mondok valamit. Nem mentem. — Hová hívott Vilkin. mit akart mondani? — érdeklődött suttogva Koliskin. — Gyere, elmondhatod ... Nem mentem. Am ők mindketten rohantak az igazgatóhoz. — Helló. új fiú! — szólt be a titkárnő. — Gyerünk az igazgatóhoz 1 Nem mentem. Sehová sem mentem. Ültem és dolgoztam. — Hagyjanak! — kiabáltam. — Hagyjanak i békén! Estére elbocsátottak: összeférhetetlenségért. utasításmegtagadásért, elégtelen munkateljesítményért. BORISZ KUDRJAVCEV A gondolkodó ember É

ppen gondolataimba merültem, amikor megszólalt a feleségem: — Szaladj le fiam a zöldségesbe egy kiló kelkáposztáért. Magasröptű gondolataim úgy zuhantak alá, mint vércse a naposcsibe láttán. de zokszó nélkül vettem a pulóvert és a szatyrot, és nekiindultam a lépcsőháznak. Fentről lefelé számítva, az első lépcsőfordulóig vettem magamban sorra az elmúlt négyöt év különböző közgyűléseit, tanácskozásait, és fájón nyugtáztam, hogv hiába, az emberiség. úgy látszik, nem okul semmiből. De hogv is tanulhatna. amikor itt van például a mi kis lakóegyüttesünk, és hát Itt is hányan, nem jönnek ki egymással. A második lépcsőfordulóig áttekintettem magamban az afroázsiai egységtörekvések helyzetét, megpróbáltam viszszaemlékezni a legfontosabb dokumentumokra és záróokmányokra, de gondolataimban megzavart az egyik szomszéd. aki megállított, és arról tájékoztatott, hogy a tojás ára a maszeknál húsz fillérrel több, mint tegnap. Erről jutóit eszembe a világínseg aggasztó jelensége, amit a harmadik lépcsőfordulóig megpróbáltam átfogóan elemezni, magam előtt — persze, csak gondolatban — térképre is kivetítve a kritikus gócpontokat. Egyik ismerősömre emlekezve. felrémlettek előttem a nagy sáskajárások is. amelyek csak még inkább nehezítik az amúgy is bonyolult helyzetet. A negyedik fordulóban rövid elemzést tettem a begyűrűzésről, mint világproblémáról, amelynek átkos hatása nem csupán a nemzetgazdaságokra, hanem rám, mint állampolgárra is egyre Inkább kiterjed, szóval nekem is begyűrűzik. Éppen* valami találó, világos hasonlaton törtem a fejem, amikor beleütköztem egv másik szomszédomba, aki arról regélt valamit, hogy kikelt a zöldhagyma a kiskertjében. — Ez az! — tépelődtem az ötödik lépcsőfordulóban —. a zöld az igazi. Nem a zöldekí. re gondoltam, hanem a zöld ' forradalomra, amely megoldaná a világínség helyzetét, amelyet már a harmadik, vagy a negyedik fordulóban elemeztem. A hatodik fordulóban, úgy emlékszem, kitértem magamban a világ elszennyeződésének témájára, mert egyik lakótársam éppen eldobta a csikket, és felhívtam rá a figyelmét. hogy ezzel tulajdonképpen földünk globális problémáinak egyikéhez járul hozzá a maga módján. Megjegyzésére. amit erre mondott, a következő fordulóban. de lehet, hogy ez már az utcán volt. elemeztem a személyiség megsértésének, megálázásának tematikáját, majd kitértem az emberi jogok érvényesülésének kérdé-' sére is. Visszafelé menet, ha jól emlékszem, a zajhatásokkal, a geotermikus energiák hasznosításával. az űrhajózás néhány elméleti és gyakorlati kérdésevei foglalkoztam, maid átteKintettem az olajárrobbanás. a vegetarianizmus és a szabad egyházak helyzetét. S amikor letettem az asztalra a hat kiló sárgarépát és a húsz deka kucsmagombát, a feleségem úgy nézett rám. hogy rögtön megértettem: miért égettek meg annak idején Galileit, a nagy gondolkodót - - • KAPOSI LEVENTE Tiszai barangolások A

z elmúlt nyáron másodjára szervezték meg a középtiszai környezetvédelmi és képzőművészeti tábort. Kis csapat pásztázta végig a galériaerdőket és a partmenti településeket. Csónakkaravánjukkal alkalmas helyen kikötve a termeszen környezet és a vele harmonikusan együtt élni tudó ember alaposabb megismerésére törekedtek. Tizenöten-húszan: biológusok és néprajzosok, hivatásos kutatók, tanárok és egyetemi hallgatók — a Szolnok megyei Tanács, a Vízügyi Igazgatóság és a Madártani Egyesület szervezésében és támogatásával. Csatlakozott hozzájuk a táj szépségeinek megörökítésére néhány képzőművész, és mint fotóművészt meghívták a táborba e sorok íróját is. -A múlt nyári közös vállalkozás végtermékei, írásos beszámolójuk és a művészektől egyegy alkotás a rendezők tulajdonába került. A fotográfus képanyagából önálló kiállítást rendeztek Szolnokon, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban. A Tiszai barangolások című tárlat azután közművelődési céllal vándorkiállításként szerepel a Tisza meríti településeken. A fotók végigvezetnek bennünket a tiszafüredi hídtól Tiszaroftig megtett úton. Vadregényes taj az Alföld kellős közepén! Első táborhelyünkről új mesterséges tavunkat, a kiskörei víztározót jártuk be, amely csak a térképén „mesterséges", valójában inkább a szabályozás előtti 'ősállapothoz hasonló végeláthatatlan kiöntés. Könnyen felmelegedő sekély vizein újrateremtődtek a halállomány természetes ívólyei. A folyás irányában lefelé zegzugos kanyarok következnek, s egy-egy szakasz generációk óta nevezetes halászfamíliák területe. Sokoldalúan hasznosítják a helybeliek az árterületüket, dús rétjeit legeltetésre használják vagy kaszálják. (Bár a Hortobágy távolabb esik, a környék juhászai és gulyásai az otlani kalapviseletet érzik a magukénak. Íme, milyen messzire kisugárzik a hortobágyi pásztorkultura.) A falvakban ma is folytatják a régi mesterségeket, és a paraszti gazdálkodás módjai sok összefüggést mutatnak a folyó jelenlétével. Irta és fényképezte: KUNKOVACS LÁSZLÓ * Képeinken: Jellegzetes, tornácos parasztház Tiszaroffon (lent) — Nagy János 76 esztendős halász Kiskörén (középen balra) — Csónakkal járták be a kutatók a kiskörei tározó vízi dzsungeléit (fent) — A falusiak ma Is használják a kiöntésekben a legegyszerűbb halfogó szerszámot, a tapogatót (középen jobbra).