Délmagyarország, 1983. május (73. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-24 / 121. szám

Kedd, 1983. május 24. 5 Nyárelő, szép kilátással Akinek van órásszemüvege, föl teheti, s úgy kereshet néznivalót a műsorújságban. Mint szemérmes leányzó bimbózó bájait, úgy takargatja televíziónk a figyelemre érdemes adásait mostanában. Ha másként nem megy, hat elbújtatja a 2-esen, s lehetőleg az l-es műsor csalogató című külföldi filmjeivel is fedi, biztos ami ziher. Avagy mi az oka. ha nem ez e furcsa szemérmeoiég. hogy például a végre újra indított Krónikát a 2. magyar hadeeregröl leborította — Egy lány Chicagóban? Vagy — hogy személyes sérelmeimet se feledjem — a szegedi és a pécsi stúdió közös és fontos műsorát, a nemzetiségi politikánkról szóló fórumot takarta A skarlát betű; a Szegedi Szimfonikusok bemutatását meg Lady Audley gyömöszölte kútba, akárcsak elhagyott férjeurát. .. Értem. hogy nem lehet mindenkinek a kedvere tenni. Azt is. hogy immáron maga a téve sarkali bennünket komoly válogatasra: mindenki azt nézze, é« csakis azt. ami igazán erdekli. Ha nem így cselekszik, megbánja. De kérdem: rajon a nézók hanyadresze kepes ellenállni egy mégoly ócska film leder hívogatásának? Ne ámítsuk magunkat. Aki például a csütörtök esti. .16 éven felülieknek" — csalival is ellátott Házimozi című angol tévéfilm helyett a Panorámát nézte — jelentkezJelentem, én a világpolitikai magazinműsort néztem (amíg meg nem kezdődött a 2-esen a film). Nos. a ftónoráma első részében tengerentúli politikusok és más neves emberek beszélnek arról, hogyan látják az emberiség jövőjét. Pontosabban, hogy milyen érzés tudni: atomháború fenyeget! Mit mondjak, lehangoló műsor volt Egyúttal olyan, amit nem ártana naponta ismételni. Hiszen tudjuk, védekezően a tudatunk, mélységeibe száműzzük a gondolatot: háború lehet. Naponta a zsigerei nkben érezzük a félelmet. de úgy teszünk, mintha nem éreznénk. Élni kell, addig is... Ezt mondjuk őszintétlenül, s az aznapra koncentrálunk. Csak amikor azt halljuk, hogy előre tervezzük meg nyugdíjas éveinket; amikor 170 forintokat fizetünk be az OTP-be hogy 20 év múlva megkapják a gyerekeink: amikor könyveket vásárolunk, válogatva, mondván, hogy az emberiség szellemi értékeiből legalább töredéket őrizzenek utódaink, s emlékezzenek. . . Az unokáink látni főgják? Kérdezzük szorongva, ha építünk. Egyszóval néha-néha. a leghétköznapibb pillanatokban gondolunk azért a fenyegetettsegre. De azt hitetjük el magunkkal, hogy tehetetlenek vagyunk. Tulajdonkeppen nem volt más sugallata ama Punoráma-beli összeállításnak sem. Hogy az ördögi körből, amit fegyverkezésnek nevezünk, nem látszik a kiút. De a megszólaltatott szakértők és nem szakértők szavai között mégis ott bujkált a lázadás szelleme. Ha szóval nem is mondta senki, a' műsor egészében mégis benne volt: nem szabad az ember fölötti, vagy alatti. misztikus régiókba utalni, ördöginek nevezni a tébolyt, mert az nagyon is emberi. Az eleve elrendelés tanát régóta hamisnak tudjuk, s a determinánsaink nagyon is evilágiak, megismerhetők és megváltoztathatók. És ha több nem is. egyetlen hite talán megmaradt máig az emberiségnek: a csecsemők jónak születnek. Akkor? Akkor pedig igenis van mit csinálrú. Magam azért ismételtetném meg ezt a Panoráma-műsort. és csinálnék még sok hasonlót, hátha sikerül föltámasztani dühünket. Nem az elvakítót. a szemnyitogatót. Az ember, ha amúgy szelíd, jámbor fajla is, egyszer csak észreveszi. hogy packáznak véle. húsőrlőbe való mócsingnak nézik, szuperbaleknek. marionettnek. Dühös lesz. Szeretem a dühös embereket; azok biztosan csinálnak valamit. Én például, legfönnt. dühömben próbáltam leírni, hogy szépen nézünk ki. ha már így. nyárelőn, amikor az uborkaerés még oly távolinak tűnik, belenk szuggerálják: mar szezon van. (Avagy a szüretet is előre lehet hozni, mint az ünnepeket?) Szép kilátásúink vannak a nyarra, s a jövőre, nem igaz? Szoba, szép kilátással — ez egv NDK tévésorozat címe. Martin nevű hősének életéban éppen feltűnik egy bizonyos Brigitta, hogy aztán hamarost el is tűnjön... Ilyen az élet. De lehet ebbe belenyugodni? Sulyok Erzsébet Porcelángyári bemutatkozás a Technika Házában Az Alföldi Porcelángyár bemutatkozik címmel minikiállftás nyílt tegnap délelőtt Szegeden, a Technika Házában. A helyszínen mégsem a Tszokásos kép fogadja az érdeklődőt. Nem látni díszes étkészleteket, exportra készülő majolikákat, fürdőszoba-berendezéseket. A kiállítás tehát nem termékbemutató, hanem valami más: itt az látható, hogyan lesz a nyers masszából kerámia, és melyek azok a darabok, amelyekből még csak a prototípusok készültek el. A porcelángyári termékek, egy leendő vásárhelyi díszkút makettje, a mérőhengerekben tárolt alapanyagok, a csempetablók illusztrációi a műszaki hónap egyik soron következő rendezvényének: pénteken két előadás hangzik majd el a kerámiagyártásról es a műszaki fejlesz- ! lésekről. A porcelángyár ki- 1 állítását egyébként május j 27-ig, péntekig tekinthetik I meg az érdeklődők. Meghalt Bite Vince Elvtársait, egykori munkatársait, tisztelőit megdöbbentette a hír: a napokban, 77 éves korában elhunyt Bite Vince, a szegedi munkásnrJozgalom régi harcosa. Népszerű, közvetlen ember volt, szorgalmát, és bátorságát egyaránt a szocializmus ügyének szolgálatába állította — mikor melyikre volt szükség. Szegeden született 1906. november 15-én. 1917-től újságárus volt. A munkásmozgalomba a Tanácsköztársaság idején, foglalkozása révén kapcsolódott be; a tanácskormány újságjait, röplapjait terjesztette. 1921től 1928-ig fűrészgyári munkás volt Sztrájkot szervezett szakszervezeti aktivista társaival, a szociáldemokrata párt, és személy szerint. Lájer Dezső nem támogatta szervezkedésüket. Bite Vince ezután 1936-ig alkalmi munkás, gyakran pedig munkanélküli volt. 1936-ban lett a szegedi MÁV-fűtőház alkalmazottja. Fűtőként, majd mozdonyvezetőként dolgozott. 1944 őszén, a város felszabadulása után szolgálatra jelentkezett a szovjet vasúti katonai parancsnokságnál. Állandó életveszélyben utánpótlást szállítottak a frontra. Sok kitűnő munkatársa halt ekkor hősi halált. 1945 januárjában lett a kommunista párt tagja. 1948-tól függetlenített pártmunkásként dolgozott a városi pártbizottságon. Közigazgatási felelős, majd ipari termelési osztályvezető, végül a szervezési és káderosztály vezetője volt. 1933ban a vasút visszakérte: a szállítási osztály helyettes vezetője lett. 1956-ban egyik parancsnoka volt a szocializmus védelmére szervezett fegyveres csoportnak. Teljes erejével részt vett a párt újjászervezésében. később városi párt- és tanácsi testületek munkájában. 1950-ben Népköztársasági Érdeméremmel. 1957-ben a Szocialista Munkaért Érdemeremmel és a MunkásParaszt Hatalomért Emlékéremmel. 1968-ban a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntettek ki. Bite Vince temeteseről később intézkednek. MSZMP Szeged Városi Bizottsága, MAV Szegedi Igazgatósága . ' • - ' ¥ rádiófigyelő ^ tO 111 k -6 IZ&S A tonikról annyit tudunk, hogy immáron jó néhány éve igen nagyszerű üdítő ital, állítólag indián (!) eredetű, továbbá, hogy fogyasztása ginnel igencsak elterjedt. (De vodkával se rossz.) A tonik ízét is ismerjük: először enyhén édeskés, utólag kellemesen kesernyés. A tonik színe fehér, tehát küllemre a vízzel vagy a pálinkával könnyen összetéveszthető, palackozás dolga az egész. Van magyar tonik (Sztár) és van külhoni is (Canada Dry), a Jugoszláviába járó szegedi ezreknek pedig még a Schweppes is ismerős. Ennyi mindent tudunk hát a tonikról, de hogy van-e, s ha igen, milyen is a tonik-érzés, arról bevallom. a múlt het keddjéig fogalmam sem volt. Reklámszövegekből hallottam már ugyan az úgynevezett Pepsi-erzesről, de köztünk szólva e kifejezés magyarul, tisztesség ne essék szólván, akkora ökörség, mintha mondjuk Fabulon-közérzetről vagy halászlé-érzésről beszélnénk. (Bar utóbbi legalább egyértelmű: csípős és kész.) Hogy tonik-érzés igenis lé tezik, arról egy frissen in dult ifjúsági magazinműsor győzött meg végérvényesen. A Petőfi-adón kedden este először sugárzott program beharangozójaként a szerkesztő Kőszegi Gábor azt írta a rádióújságban, hogy a műsort nem kell okvetlenül végighallgatni. Gyanakodni kezdtem: vajh mennyire ismerj Kőszegi és két allandó lellegű tettestársa. Tardos Pcter es Szabó Zoltán a Tini-tonik nevezetű új műsor leendő hallgatógárdáját, hiszen ha mai- tizenévesek, akkor ez egyenlő: orientálás, stílusos szórakoztatás és (finom) nevelés, sajatos nyelvezet e« tiszta, felnőtt szándékok. S jóllehet igaz, hogy arra egy pillanatig sem lehet számítani, miszerint a megcélzott tizenéves haligatóság „hátratett kézzel, mindenkit lepisszegve ügyeli a kéthetenként harmincperces adást" — ajánlani ezt-azt mégsem ártana. „Többnyire csak arra törekedhetünk. hogy bolhát ültessünk a fülükbe. „Üsse kő. ez is valami, tán nem is csekélység. A kérdés csak az: miféle bolhát? Lássuk. Az első félórás tonik-magazinban bevallottan két főtéma szerepeit, mint a magyar ifjúságot mostanság alapvetően lázba hozó valami: a Santana budapesti vendégszereplése és az érettségik. Utóbbit egy nyegle és meglehetősen szellemtelen konferansz, előbbit egy-két Santana-dalrészlet vezette be. majd hosszas és nem túl érdekfeszítő információkat hallhattunk arról, milyen az érettségi a Szovjetunióban és Prágában, továbbá mi a jelenlegi helyzet nálunk. Igaz. akik most érettségiznek (a tiniknek mindössze egynegyede) utóbbit alighanem régóla tudják, es gyanítom, ilyesmi érdekli őket momentán a legkevésbé, de akkor mit kezdjünk a többséggel, akiknek az érettségi jelen pillanatban alig látszik pár pillanattal közelibbnek, mint a jövő század? ök is megkapták a magukét. A műsor végén. Ekkor ugyanis riport hangzott el reklámfilmekbe jelentkező fiatalokról. Eszmei mondando-megíogalmazási kísérlet gyanánt bevágtak egy részletet Gyórffy Miklós közelmúltban indult, Bagoly című műsorából, melyben a Pepsi-erze&roi hallani ironikus elmélkedést, nagyjából azzal a felhanggal: mi is az igazán menő ma, hogyan csapódik le mindez a tinédzserek értékszemléletében. S noha az összefüggéseiből kiragadott részlet nekem kissé zavarosnak tűnt, gyanítom, a Tonik-féle értelmezésnél jóval mélyebb összefüggésekre kívánt volna rávilágítani Mindegy, a tinik ezt kapták tonikban, majd ráadásként Demjén Ferenc (alias Rózsi, V'Moto Rock) kifejtette magasröptű véleményét a „tej-érzésről" (szó szerint így!), a nevelesi cél is azért szem előtt tartandó, ugyebár. Eme enyhén idétlen-blőd záradékot tette teljessé a sutácska műsorzár — mi meg itt maradtunk, Pepsi- és tej-érzés után a. tonik-érzéssel, • kezdjünk vele, ami jólesik. Hát nem esik jól. Most. nogy már tudom, milyen a tonik-érzés. kijelenthetem: igencsak kellemetlen. Dacára annak, hogy a tonik feltehetően indián eredetű, viszonylag jo ízű és ginnel (vodkával) kifejezetten ajánlatos ital. Az immáron ikszedik rádiós ifjúsági magazinműsor keltette érzés viszont: lehangoló. Laposságban, igénytelenségben és ügyetlenségben minden Sztár- vagy Schweppes-toniknál kesernyésebb utóízt ránk hagyományozó. És a bolhák a fülben jelen esetben kimondottan egészségtelenek. Ugyanis abba az irányba látszanak továbbsegíteni a netán mégis toniko•zó ifjúságot, amerre már egyébként is túlzottan elhaladt, eszmények helyett Fepsi-érzésekkel és hasonlókkal. Ha viszont már tonik. — palackozás dolga (lenne) az egesz . .. Domonkos Uuk avagy félálmunk nyílt (?) tengeren Szó, mi szó: meglehetősen ritkán kényeztetnek el bennünket stúdióelőadásokkal Szegeden. Az utóbbi években egyre több hélyen történtek próbálkozások efféle ügyekben — gyakran színész-rendezők jóvoltából. Hogy jó-e, ha a színész rendez, s egyáltalán: a stúdióelőadások színvonalbeli különbségei mennyit mutatnak még egy adott társulat egészéből — örök vita tárgya. Végső soron persze mindegy: ennek a színházi formának is megvannak a maga törvényszerűségei, melyeket számon kérni kötelező, akár színész, akár „igazi rendező prezentálja a produkciót. S mivel a stúdióelőadások, színészrendezések elterjedése, mint annyi más pezsdítő színházi újdonság, elsősorban Kaposvárról indult hódító útjára, tán még az sem véletlen, hogy éppen a Somogyországbói Szegedre szerződött Galkó Bence volt az. aki rendezőként bemutatkozott a Kisszínházban szombaton este látott stúdióelőadá.ssal. Boldizsár Péter Félálmaink j című műve jelentette a pre- | mier első részét. Egy. ha úgy tetszik, akár magyar abszurdnak is nevezhető darab (amennyiben van ilyen): bőségesen él a korábban keletkezett hasonló alkotások eszközeivel, a hősök itt is afféle kétes egzisztenciák, két csavargó, akiknek ábrándjai helyzetkomikumparádéban olykor a burleszk és a kabaré elemeinek nyílt fölmutatásával kerülnek elénk. E fantáziajáték-sorozatot. miként: ilyenkor dukál, egyféle költőiség lengené körül, amin viszont a szerző úgy ..csavar" egyet, hogy humora időnként meglehetősen ordenáré lesz. nyelvezete olykor szükségtelenül rusztikus, az előre kiszámítható dramaturgiai elemek pedig egyre szaporodnak E tényezők figyelembevételével Galkó Bence és Kovács Zsolt kettőse mindenképpen jobbnak ítélhető — mint a darab maga. És igazán akkor lesz élvezetes mindez, midőn a Parkőr szerepében Szirmai Péter trióvá bővíti az együttest, a legemlékezetesebb pillanatokat teremtvén meg így az első negyven percben. „Ezt utálom benned, sose ! tudsz a valóságnál megmaradni", mondja egyik csavargó a mariknak, a riposzt pedig, úgy is, mint konklúzió: „mi legalább álmodni tudunk". Ilyetén helyzetkép lenne egyenlő a „magyar abszurddal"? Kétlem. Igaz, Boldizsár darabja nem is igazán abszurd, főleg ami e műfaj általánosan elfogadott kritériumait illeti. Legalább annyira nem. mint a gyakran (és felszínesen) e kategóriába sorolt Slawomir Mrozeknek, az Emigránsok világhírű szerzőjének művei, melyek közül A nyílt tengeren című választatott a szegedi stúdióelőadás második részéül. Mrozekről tudjuk: századunk világirodaimáriak talán legtipikusabb közép-keleteurópai írója, s e művének „áthallásai" is egyértelműen ebbe az irányba mutatnak. A nyílt tengeren lényegesen jobb írásmű, mint a Félálmaink : mélysége és differenciált gondolatisága a manipuláció technikáját és metodikáját mutatja föl. A Kisszínház nézőtérré (is) átalakított színpadán, a tutajt imitáló billegő dobogon, három elegáns, szmokingos úr (Szirmai Péter, Kovács Zsolt, Rágó Iván) interpretálása, sajna, távolról sem hatott az eredeti művel azonos hatásfokúnak. Az első részben kiválóan játszó Szirmai Péter kulcsfiguraként néha bántó artikulációs, sőt szövegmoildási hibákat vét, Ragó Iván sem meggyőző — egyedül Kovács Zsolt állta a sarat a billegő dobogón ... A stúdióelőadások, tudjuk, speciális követelményekkel rendelkező, voltaképpen ünnepi színházi alkalmak. Régi (fél)álmunk. hogy Szegeden annyi próbálkozás után a jelenlegi, enyhén szólva, ágasbogas színházi helyzetben valóban ötletes, a vállalkozó szellem példázataként létrejövő ilyen produkciót lássunk. így és ennyire valósult meg a mai prózai tarsulat nyílt (?) tengerén. Mit tehetünk? Ez van. D. L. A májusi Kincskereső „Az anyák halhatatlanok./ Csak testet, arcot, alakot i váltanak ..." — Ratkó József anyákat köszöntő Zsoltárával nyit a Kincskereső májusi szama. S hogy a gyermeknapról se feledkezzünk meg — Georgi Sztrumszki A Nagylábú s a Törpe című versével szól a folyóirat, a felnőtt—gyerek kapcsolat mindkettőjüket gazdagító voltáról. Május a virágzás, a termeszet újjaszületésenek hónapja — a lermeszet szépségét mutatják be, s védelmére is intenek a VAR A TERMÉSZF.T című összeállítás írásai: Juhász Gyula. Illyés Gyula. Rónay György Es Áprili Lajos versei, Szűcs Judit néprajzi feljegyzése és Kiss Dénes novellája. Ehhez a témakörhöz csatlakozik a NEVETŐ IRODALOMÓRA is Karinthy Frigyes humoreszkjével, amelyben megfordul hagyományos értékrendünk — szelíd lelkű medve és vadállati ember kerülnek szembe egymással a rengetegben (Ki a vérengző bestia?). IDŐGÉP INDUL — ezúttal a vikingek korában. Tamkó Sirató Károly meséje Amerika első felfedezőit s a köztük megtelepedett rejtélyes származású Türkért mutatja be. Janikovszky Éva—Réber László Az úgy volt .. ,-jának hetedikesei elhatározzák, hogy az idén ők is szerenádot adnak a tanároknak. Milyen váratlan eredményt hoz vállalkozásuk? — erről szól a népszerű sorozat újabb resze. Befejeződik Jack London: Ádám cíóttjének közlese — barlanglakó hőseinknek menekülniük kell a tűzemberek elől. Hogyan jutnak végül révbe? — megtudhatjuk a folytatásos regény befejező részéből. A gazdag és változatos számból kiemelhetjük még Petrovácz István mai gyerekportréját (Majd én embert faragok belőled), a versanyagból Garcia Lorca verseit. Az Örökség rovat Ruffy Péter Por és hamu című írását közli, amely a Halotti Beszédet mutatia be Végül a Szerkesztő asztala rovatban a lap munkatársai — őszig — elbúcsúznak az olvasóktól. s nyári időtöltésül egv új pályázatban való részvételre szólítanak fel. A májusi szám illusztrációit Szyksz-ntan Wanría keszítette.