Délmagyarország, 1983. május (73. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-10 / 109. szám

KeiM, 1983. május 10. 5 A minap még a kis Mit tagadjam, úgy készültem A néma levente televíziós bemutatójára, mint találkozásra egy régi, kedves, gyerekKori ismerőssel. Egyszerű a magyarázat. Heltai Jenőt, a „pesti költőt", a „könnyű vers' nagymesterét sem ismertem persze. Mátyás király néma hadnagyáról mit sem hallottam. Bezzeg a kis Katóról... Anyám meséi szóltak egy furcsa, érthetetlen világról. amelyben ő mások háztartasát vezette Pesten, fényesítette az ezüstöt, és keményítette a damasztot. Onnan hozta szegénykém a kis Katóról szóló dalokat. Ma is emlékszem egy-két romantikus, mélabús, könnyfacsaró strófájára — miket áhítattal hallgattunk akkor, a gyerekkorban. Ma már hiába tudom, hova tegyem a háború előtti 6láger irodalom eme „gyöngyszemeit"; meg azt is, hogy a Hellai könnyű versei miként szálltak alá az irodalom alatti régiókba, s kerültek röhögtető förmedvények társaságába. a szellemes, ironikus, lebegő sorok a kínKeserwel kiötlött kabarészámok és slágerszövegek közé. s az imádott kis Kató, ki a minap még a Liget padján csipketerítőt horgolt, hogyan lett bárdolatlan kuplék szereplője... Hiába, Kató — és Heltai — most >s valami kedves meghittségét, mesemelegséget, tovatűnt. lebegő könnyedséget, gondtalanságot, dalt, verset jelent. Gyerekkort. A néma levente persze nem okozhat csalódást hiszen mese is, romantikus, vers is, könnyed. Ez a vígjáték olyan, mint Heltai maga. Líra és realitás, romantika és hétköznap, észveszejtő, konok szenvedély és szellemes, bölcs irónia ölelkezik benne. Korunkbeli hiánycikkek. Fényévnyi távolságban tőlünk — teszem ezt — ama nevezetes, drámai jelenet, melyben Zilia kívánsága a hőn vágyott egyetlen csókért cserébe: ...4 csók után, most, hogy utadra mégy. kívánom, három tvtg néma légy. Amelyre forró ajkam rátapadt. Szó el ne hagyja addig ajkadat, Amig a három év lepergett... ' Képzeljük csak el, hova küldenék manapság partnerüket a teremtés koronái, ha amazok netán valami próbatétel elé szándékoznának állítani őket — csókért cserébe? Ha valami kellemes, ió érzés mégis megérint bennünket a néma hadnagy és az ő Ziliájónak történetét figyelve — ez a mese varázsa, melybői valamennyi talán lv;p 'umányozódott még ránk, boldogabb időkből. Nem kell persze rideg józanságunkat sem félretenni; láthatjuk például, micsoda parádés szerepekkel zsúfolta tele Heltai e máig — nyilván ezért — legsikeresebb színdarabját. Rendezőnek. színésznek egvaránt vétek nem élni a lehetőségekkel. Ügy saccolom, körülbelül felerészt használtattak ki ezek a színésznek nagyszerű alkalmak. Sajnos. Hellai mai színpadán a szépelges bizonnyal nem oly hatásos, mint inkább a kissé frivol, ön ironikus játék nem lett volna. Főleg a Ziliáé es az Agárdi (Néma) Péteré. De Sunyovszky Szilvia és Szélyes Imre a kelleténél kissé komolyabban vették szerepeik „setét" színeit, s úgy jártak-keltek Varga Mátyás reneszánsz pompájú díszletei között, mint akik azt tételezik a nézőkről: nem tudják, hogy úgyis jó a vége. Némi kikacsintásokat Koncz Gábornak engedélyezett Szönyi G. Sándor lendező, aki élt is az engedéllyel rendesen. bár éppennogy az ő szerepe. Mátyás királyunk figurája elnagyolt egy kissé. A barátnők, csatlósok, szolgák, a dajka, a bolond, a krónikás — eme „futottak még" — szereplők ezúttal szinte egytől egyig rangot kaptak. Nómethy Ferenc például egy pompás pillanatban maga volt a keserű bölcsesség; a rendezőnek volt gondja rá, hogy a királyi bőkezűség megnyilvánulásakor, a menyegzőn. a jó Galeotto fancsali kepét is megmutassa a kamera: neki nem ajándékot, a járandóságát sem adta a defjcites kincstárra hivatkozó király. Némethy mintha eltűnődött volna: íme. már a humanista értelmiség is ... A néhány modern színházi pillanatért — és a mese kedvéért — nemcsak megcsinálni. végignézni is érdemes volt a tévéjátékot. Alkotóiban. érezni, munkálhatott a szándék: valami könynyűt. kedveset, szellemeset és romantikusát ennek a mindentől elvadult nézőtábornak: legalább hallják, hogy nemcsak „fanyar hangsúllyal és méla iróniával" lehet mondani: „Az élet szép! Tenéked magyarázzam?" Snlyok Erzsébet MőrlelccH mozibcBvv Mórickáról tudjuk, hogy mindenről az jut eszébe. Ennek következtében Móricka feltehetően pubertáskorú ifjú, hiszen e momentán gyötrő, ám később annyira viszszavágyott állapot a kamaszkor egyik fő jellemzője. Mit tehet Móricka? Egyik pótcselekvésként, mondjuk, elmegy moziba. Persze, „olyan" filmet keres. De, hogy ma Magyarországon melyik film „olyan", az nem is annyira egyszerű. A mozik előcsarnokában látható fényképek és plakátok szerint akad egynéhány, de ha Móricka — a többnyire fölöttébb liberálisan értelmezett korhatárszabályokat megkerülve — megtekint közülük egy-kettőt, alighanem csalódik. Ugyanakkor tudja, hogy a közvéleményben amúgy is elég nagy a fölhaborodás a filmekben elburjánzott meztelenség- és ágyjelenetdömping miatt, azonban egészen más. ami őt izgatja. Ráadásul hallott már valamit harangozni erotika és pornográfia különbözőségeiről. a szexualitás művészi ábrázolásónak módozatairól, arról. hogy a funkciótlan. öncélú megjelenítés és a konkrét esztétikai értékkel és érvénnyel rendelkező látvány között jócskán van differencia. Móricka tehát zavarban van. A helyzet bonyolult. A múlt héten szerdán, késő este, jóval tíz után. midőn udvariasan fölszólíttattunk a mélyhegedűhangú bemondó által, hogy halkítsuk le készülékeinket, gondolván azokra, akik. mór pihenni szeretnének — a moziműsorok egyik apróbetűs felirata szolgált címül a Kossuth adón egy riporthoz. amit Barát József készített: Csak IS éven felülieknek! A kategorikus felszólítás, sőt utasítás érvényességét ugyan már fentebb vitattuk, mindazon attal e röpke negyedóra mégiscsak örvendetesnek számított. Főként amiatt, hogy végre hallhattunk egyszerre többféle véleményt e — valljuk be — kissé zűrös ügyben. Kritikusok és nézők. mondták a magukét, némileg megdöbbenve értesültem arról, hogy az úgynevezett „populáris művészetre" (sci-fi, western, pornó stb.) másféle szabályok érvényesek, mint a „hagyományos" artisztikumra, továbbá, hogy a pornográfia műfaji kérdés, s általa is születhetnek katartikus élmények. (A tetszetős esztétikai érvelés mögül sanda kisördögként kibújt valami: ha már katartikus élményekről van szó, e területen nem inkább a gyakorlatban kéne keresni őket?) Igaz, akadtak a fentieknél jóval „íöldízűbb" argumentumok is egyik szerint a moziban azok néznek effélét, akiknek még nem megy, vagy már nem megy (Igazi népi bölcsesség. Ezeken pedig nem árt elgondolkodni.) Azután: úgyis elég erkölcstelenek a fiatalok, csak körbe kell nézni — még ez is? Vagy: túlontúl felhívják a figyelmet e filmek, s a dolog olyan, mintha éhes ember elé ételt tesznek, s nem hagyják enni. Egyetemisták szexuális kultúrálatlanságukat elemezgették (joggal), mások a szocialista embertípussal nem tartották összeegyeztethetőnek a dolgot, megint mások a szexfilmek mentálhigiénés funkcióját hangsúlyozták. Sok beszédnek ezúttal nem sok volt az alja. hanem kevés. A riport utolsó harmada ugyanis minden kétséget kizáróan kimondta. amit eredetileg akart. imigyen teljesen fölöslegessé téve a korábban elhangzott, ellenkező előjelű vélemenyeket: igenis a művészfilm sokat köszönhet a pornónak. híva tkozLak Wajdára, FosottBiztosítási konferencia Hétfőn Budapesten megkezdődött a szocialista országok biztosítóintézeteinek XXII. konferenciája, amelyen 10 ország mintegy 20 biztosítóintézetének vezetői vesznek részt. Az ötnapos tanácskozás napirendjén szerepel többek között a mezőgazdasági biztosítás és a kék kártyaegyezmény alkalmazása. Megvitatják a külkereskedelmi áruforgalom-biztosítás, a szállítmánybiztosítás, valamint a légi CASCO viszontbiztosítás továbbfejlesztésének lehetőségeit. A megbeszéléseken fontos helyet kap a termékfelelősség-biztosítás, amelynek jelentősége főként a nagy mennyiségű fogyasztási cikket exportáló országokban növekszik. Nem egységes ugyanis az álláspont. milyen körben és milyen mértékben célszerű a szocialista gazdálkodás viszonyai között alkalmazni ezt a biztosítási formát. Mo6t az a gyakorlat általános, hogy a termelő, illetve külkereskedelmi vállalatok kizárólag azokra a termékekre kötirc meg a biztosítási fedezetet, amelyeknél az átlagosnál nagyobb a kárveszély. A szakemberek egy részének véleménye szerint ez aránytalanul nagymértékben növeli a biztosító kockázatát, ezért magasabban állapítják meg a díjakat is, a vállalatok viszont sokszor éppen ezért nem kötnek biztosítást. A konferencián a biztosításelméleti kérdések megvitatásán túl a résztvevők kicserélik tapasztalataikat az egyes országokban alkalmazott számítástechnikai módszerek eredményeiről, ajánlasokat dolgoznak ki az ügyviteli munka egyszerűsítésére. a kárrendezés gyorsítására. Elhunyt Romhányi József A Magyar Írók Szövetsége, a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának irodalmi szakosztálya közli: Súlyos betegség következtében, 62 éves korában meghalt Romhányi József író, érdemes művész. Temetéséről később intézkednek. Romhányi József 1921. március 8-án született Nagytétényben. Tanulmányait a székesfővárosi felsőbb zenei iskolában végezte, ezt követően a Rádió dramaturgja, és az Állami Hangverseny, és Műsorigazgatóság művészeti vezetője lett. Tevékenykedett a Rádió és Televízió szórakoztató rovatának művészeti vezetőjeként is, majd pályája visszakanyarodott a Rádióhoz, ahol 1964-től haláláig a zenei főosztály dramaturgjaként dolgozott. Számos daljaték szövegírója. fordítója. Wagner-nosztalgiák nire, Fassbinderre, Jancsóra, s az ukáz: „toleranciaküszöbünkön változtatni kell." Az előjelek: talán vetítik a magyar mozikban a Magánbűnök. közerkölcsöket is, akárcsak Az utolsó tangó Párizsban-t, „attól függ, a közönséget mennyire tekintjük felnőttnek". Az is elképzelhető, meditáltak, hogy egy kis moziban éjszaka megfelelő keretek között, a megfelelő helyen ilyen filmek lesznek műsoron, például akár a híres-hírhedt, Jugoszláviában már régóta játszott EmmaTuieíie-sorozat, s több hasonló svéd vagy dán film. Mindez „úgyis mint átmenet". S imigyen lenne elérhető, hogy a közönség Pasolinit vagy Az utolsó tangót ne tekintse pornónak. Passz. Gyanítom, Móricka nem hallgatta szerdán éjjel a rádiót. Lehet, hogy éppen moziban volt. ki tudja? Az viszont biztos, hogy — önnön lényegét meg nem tagadva — most is minderről az jutott eszébe. Pedig amúgy rendes fiú. Az iskolában tanul arról, hogy Magvarország a hazája, ismeri József Attila Versét, ..édes Hazám. fogadj szívedbe, hadd legyek hűséges fiad". a Himnuszt, a Szózatot, d" ta- j nul történelmet. földrajzot, i biológiát is. Sebaj. Jön Emmanuelle. Ha megígéri, I az jön . . . t Domonkos László Alaposan meghökkentett, még a legutóbbi operabemutató (Don Carlos) színházi műsorfüzetében a művészietlenül megfellebbezhetetlen kijelentés, hogy Verdihez „foghatót csak egy zeneszerző alkotott: Mozart. Ök ketten állnak a sokat vitatott, tok szór elparentált operaműfaj legmagasabb csúcsán." Á fogalmazásban nem azok zavarnak. akik benne vannak, hanem akik hiányoznak. S hogy e kategorikus imperatívusz menynyire sebezhető, maga a szegedi opera ellenjegyzi rögvest: pár estét Wagner művészetének szentel, ahol az összekötő szöveg — ha jól emlékezem — úgy vezeti föl a szerzőt, mint az opera legnagyobb reformátorát. A rendelkezésre álló szerényebb zenei és színházi képességek okán részleteket mutattak be a nagy német mesternek élőben itt többnyire sohasem hallott, ismert alkotásaiból, annak apropóján. hogy a művelt világ idén ünnepli halálának évszázados fordulóját. A hétvégi előadások tehát szemelvényekre szorítkozhattak csupán, így is szemléletes bizonyságául: Richárd Wagner neve nem hiányozhat Mozarté és Verdié mellől (bár. ha már itt tartunk, szerény becslésem szerint Puccinié sem. de hagyjuk . . .). Mindazonáltal támad némi titkolhalatlan nosztalgiája is ezeknek a/, estéknek. Varady Zoltán dirigálja. negyedszázados karmesteri jubileumán. ahonnan majd két évtizedet Vaszy Viktor mellett töltött, amikor még teljes előadásokra vállalkozhattak Szegeden is a Wagner-oeuvreből. Sőt. Váradynak gyakran nyílott alkalma ihlető közelre jutni az igazi Wagnerszentélyhez. régóta visszatérő zarándoka Bayreuthnak. Nosztalgia? Szalma Ferenc kolosszus Hollandija és Alpár Mária süvöltő Sentája. Vadas Kiss László erekemény Tannháuserje és Karikó Teréz szárnyaló Erzsébetje. "Vagy Szabady József felfedezés számba menő fényes Lohengrinje, olyan szertartások emlékét idézi, amikor a fővároséval vetekvő repertoárt játszottunk, s amikor eg.v-egv estére beülni ünnepnek számított persze, még az ószinházban. Most meg? A két hétvégi elöadasra érvényes négy bérletfajta sem toborzott össze egyetlen telt házat sem. Pedig a program igazán vonzónak mondható — ámbátor ezt csak a jelen levők konstatálhatták, a plakátok semmi közelebbit nem tüntettek föl a közreműködőkön és a műveken kívül, ami szintén oka lehet a mérsékeltebb érdeklődésnek. Főleg zenekari részletek hangzottak el (Tannháuser-nvitány, a Nürnbergi mesterdalnokok harmadik felvonásának előjátéka, a Walkürök lovaglása, gyászzene az Istenek alkonyából, a Parsifal nagypénteki varázsa), s hozzá Gyimesi Kálmán Wolfram dalát énekelte az esthajnalcsillaghoz, Szabady József Siegmund tavaszi dalat a WaLkürből, majd befejezésképpen a Nürnbergi monumentális tablója Vámossy Éva, Varsányi Mária, Réti Csaba. Bárdi Sándor, Kenesey Gábor. a színházi énekkar és a DÉLÉP Zenebarátok Kórusának közreműködésével. Vagyis a koncert fő terhet a szegedi szimfonikusokk kapták, s oldották meg elsőrangúan nem kis föladatukat. Tulajdonképpen valamennyi művész tudása javával szolgálta a nemes célt. megemlékezni az egyetemes zeneirodalom kimagasló alakjáról — mégha a fogadtatás némiképpen méltatlannak is tetszett az ügyhöz, a színháziak; vállalkozásához. N. I. Átadták a Kistelekialapítvány díjait Üj szobrok Lovag és heroldja új életre kel a Képzőművészeti Kivitelező Vállalat szobrászműtermeben. A világhírű budavári gótikus szoborlelet alapjan alkotta Antal Karoly szobrászművész, s a korabeli szobrokhoz hasonloan a színesre festett alakok hamarosan végleges helyükre kerülnek a budai varban. Koszorúzás az emléktáblánál ' Másodízben ítélték oda az 1861—1931 között elt Kisteleki Ede költőnek, a Szegedi Napló főmunkatársának, a Vidéki Hírlapírók Országos Szövetsége egykori' vezetőségi tagjának alapítványát. melyet lánya. dr. Szánt hó Lászlóné Kisteleki Anikó tett hagyatékából a szegedi helytörténeti kutatások előmozdítására. A bíráló bizottság elnöke, dr, Péter László, vasárnap a Somogyi könyvtárban hirdette ki: a jutalmakat dr. Giday Kálmán (Reizner Jánosról szóló munkájáért) es Burkus Andrásné (Szeged munkásmozgalmi torekvesei a Horthy-korszakban). illetve dr. Habermann Gusztáv (Cz tarét Aes S. Sándor felvétele Károly élete és munkássága) és dr. Szelesi Zoltán (A szegedi műgyűjtés története) kapta, Saliga Lászlóné Trám Irén (Nők a szegedi egyetemen) dolgozatát pedig a JATE vásárolta meg. Az ünnepsegre eljött dr. Szanthó Lászlóné Kisteleki Anikó is, aki a résztvevőkkel együtt fölkereste édesapja egykori lakóházát. A Kisteleki Edéről elnevezett utcában koszorút helyezett el az ismert szegedi publicista emléktáblájánál — a jutalmazottakon kívül — dr. Lökös Zoltán, a Központi Sajtószolgálat főszerkesztője. a Magyar Újságírók Szövetségének vezetőségi tagja ás. t