Délmagyarország, 1983. május (73. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-08 / 108. szám

Vasárnap, 19S3. május 8. 5 Visszakérem az iskolapénzt A szabadkai színház vendégjátéka Karinthy Frigyes világát alighanem e mondata fejezi ki legjobban: „Azt álmod­tam. hogy két macska vol­tam és játszottam egymás­sal." A groteszk látásmód, a sziporkázóan ötletes és szel­lemes vélemény-géppuskaso­rozat az emberi fajtáról két­féle „területviszonylatban" csúcsosodott ki közismerten: férfi és nő kapcsolatának ábrázolásakor, továbbá diák­korunk tanárpukkasztó, druk­koló, igazából csak a történ­tek után egy-két évtizeddel értékelt időszakának fölmu­tatásában. Ha van Karinthy-világ, «an Karinthy-kor is: erre a — valljuk be. erősen önké­nyes — tételre épült az évente Szegedre látogató Szabadkai Népszínház pén­teki, kisszínházbeli vendég­játéka. Visszakérem, az isko­lapénzt címmel zenés korké­pet kívántak adni Karinthy nyomán, egyszerre idézvén föl a kiváló író szellemét és a század első három és fél évtizedének Magyarországát. S ezzel a koncepcióval csak az a baj, ami minden kel­lően át nem gondolt elkép­zeléssel: hogy sántít. S e tény az egyébként kifejezet­ten szórakoztató előadáson oly módon tükröződött, hogy ami a színházművészet egye­temes értékkritériumai sze­rint megfelelőnek számított, az — maga Karinthy Fri­gyes volt, jeleneteinek hely­zetkomikumával, ötleteivel, figuráival együtt. Ami pedig nem. az a Karinthy-univer­zumhoz gyömöszölt históriai miliő: a látott négy jelenet­hez sem logikailag, sem a művészi kifejezésmód szín­vonalában nem mérhető dal­rafakadások, kollektív tánc­jelenetek és egyék korre­konstruáló elemek egész egyszerűen nem „passzol­tak". Azazhogy igen: semmi sem volt anakronisztikus, csak funkciótlan. semmi sem hamis, csak érdektelen, sem­mi sem kirívó, csak éppen szükségtelen. A váz persze, a Karinthy nyomán Szabó István által összeállított és rendezett négy jelenet önmagában megállja a helyét. Ráadásul a szabadkaiak pontosan föl­ismerték a már említett két közismert „Karinthy-vadász­terüleíet", s jó érzékkel e terrénumokból a legbizto­sabb közönséghatást kiváltó darabokat állították szín­padra, ügyesen és olykor magával ragadó játékkedv­vel. Az alaphangvétel e „Ka­rinthy-négyes" esetében egy­szerre számított gunyorosan vidám fintornak és könnyed, amolyan orfeumos-kabarés hangnemnek — alkalmaz­kodva az egyes betétek te­matikájához. Míg a Hogyan kell bánni a férfiakkal cí­mű (egyébként a leggyön­gébben sikerült) nyitójele­netnél a groteszk került elő­térbe, A dráma esetében a kabarétréfa, az Ugyanez fér­fiban című jelenetben a ne­mek közötti viszony színe és visszája, a produkciókoroná­nak számító, befejező és cím­adó részben pedig a lehető legteljesebben a diák-Ka­rinthy dominált. Ez utóbbi­ról még annyit, hogy min­den szeVnpontból csúcspont­nak minősíthető: a színpa­don látott együttes a szó szoros értelmében fokról fok­ra lendült bele, s ha a nem túl szerencsés, atmoszféra­teremtőnek szánt körítés változatlan is maradt, nega­tivitását egyre inkább sem­legesíteni tudta az egyre színvonalasabbá váló közös színpadi teljesítmény. A színészek közül szemlá­tomást Árok Ferencre épült volna az előadás, ő volt az egyetlen, aki mind a négy­szer megjelent, ráadásul mindig teljesen eltérő ka­rakterekben, melyeknek, szó mi szó, meglehetősen eltérő szinten felelt meg. Ám min­den betétben akadt olyan ki­emelkedő alakítás — Sánta P. Lajos Pomuca, Korica Miklós Sándora, Vajda Ti­bor történelem- és Karna Margit matematikatanára —, amely különleges színt és ízt adott ezzel a kórképpel bár túlbővített, összességét te­kintve azonban érzékletes, hű és szellemes Karinthy­képet adó, kimondottan kel­lemes előadásnak. Domonkos László A május első vasárnapjá­tól a másodikra „csúszta­tott" anyák napján levélvá­legatásunkat egy édesanya segélykérő szavaival kezd­jük. S azért mindjárt a be­vezetőben, mert szeretnénk, ha minél többen olvasnák levélírónk kérését. Hátha az olvasók között lesz az az egy asszony is, akinek ér­zelmeire szeretnénk hat­ni... Május 2-a fizetésnap volt. Két gyermeke után ka­pott családi pótlékja cs tel­jes havi fizetése benne volt levélírónk pénztárcájában, melyet kedden a Szilien su­gárúti ajándékbolt előtt el­vesztett. Aki felvette a föld­ről jóhiszeműen érdeklődött az arrajáróktól, hátha köz­tük van a tulajdonos. Egyi­kük sietve magáénak val­lotta a láthatóan nem üres pénztárcát, majd ment to­vább, mint aki jól végezte dolgát. Az áltulajdonos nyil­ván nem tudja, hogy az igazi gazda két gyermekét egyedül nevelő özvegy édesanya. Nyilván nem gondolt bele, milyen nehéz postaláda társszerzőnk az olvasó helyzetbe sodorhat valakit egyhavi keresetének elvesz­tese. A pénztárcával távo­zó asszonyt többen látták, meglehetősen pontos sze­mélyleírás áll az ügyben ér­dekeltek rendelkezésére. S nyilván e sorok olvastán is magára ismer az illető. A Szilléri sugárúti totó-lottó irodába kilétének felfedése nélkül Is eljuttathatja a jog­talanul elvitt pénzt. A se­gítségére. megértésére szá­mító édesanya ott dolgozik, s özv. Teleki Fercncncnek hívják. igényelvén — nem foglalko­zunk. Halász Zoltánnénak azt tanácsoljuk, fogadónap­jan keresse fel a városi ta­nács lakás- és helyiséggaz­dalkodási hivatalának ve­zetőjét. Önodi Árpad lakóhelye meglehetősen messze esik Szegedtől, ezért azt taná­csoljuk. közvetlenül az en­csi Gelkánál kérje panasza orvoslását. „Munkahelyi alkoholfo­gyasztás" jeligére üzenjük: névtelen levelének megálla­pításait — akár igazak, akár nem —, nincs módunkban kivizsgálni. Talán, há föl­vállalja észrevételeit, a szóvetkezet elnöke is meg­köszöni a figyelmeztetést. Többeknek: hogy melyik utcában mikor fektetik le a gázvezetéket, a városi ta­nács vb építési és közleke­dési osztályán megtudhatók Válaszol az illetékes Köszönet a figyelmességért A Kockaház utca 7. szá­nig ház legfelső emeletéről dobott le unokájának egy kardigánt K. Ilona, s a ka­bátka fennakadt a közeli fán. Létráról elérhetetlen magasságban. Egy arrajáró férfi — évei számát megha­zudtoló fürgeséggel, s ügyes­séggel — mászta rneg a fát, majd elismerést se.m várva elsietett. A nagymama kö­szönete e sorok révén talán utoléri. Bökönyi György és nyvg­dijaslársai volt munkahe­lyük. a Volán jóvoltából kétnapos balatoni kirándu­, láson vehettek részt A szakszervezeti bizottság munkatársainak szól a gon­doskodásért, a figyelmessé­gért a köszönet. Nemrégiben körüíkerí tet­ték a kiskundorozsmai te­metőt. A városgazdálkodá­si vállalat dolgozóit illeti meg a Tapody Ferenc lakó­bizottsági elnök levelében megfogalmazott elismerés. A sikeres felvételikért Az idén lesz 10 éve, hogy országosan szervezett moz­galom indult: segíteni a fi­zikai dolgozók tehetséges gyermekeit, hogy az egyete­mi felvételiken megközelí­tően azonos esclyekkel in­dulhassanak az előnyösebb körülmények között felké­szülőkkel. A felvételiket elő­készítő bizottságok (FEB) országos hálózató több-ke­vesebb sikerrel működik az. óta. A tudományegyetemek bölcsészkarain dolgozó bi­zottságok munkaját a szege­di bölcsészkari FEB fogja össze. Az együttműködés fejlesz­tése volt az elsődleges célja annak a konferenciának is, amelyet tegnap. szombaton tartottak Szegeden a megyei KISK-bizottság képzési köz­pontjában. A szegedi szerve­zők a tudományegyetemi FEB-ek képviselőin kívül meghívták a főiskolák és a tanítóképzők illetékeseit is, mert szeretnék elérni, hogy országosan szervezett kap­csolat alakuljon az azonos szakokra való felkészítéssel foglalkozók között. A tegnapi megbeszélésen Brról is tárgyaltak, milyen iá-feladatok efe állítja Abotó csészkari bizottságokat a középiskolai tananyag-kor­szerüsités, valamint a felvé­teli rend változásai. A felvé­telikre való előkészítéshez ugyanis sok segédanyagot (feladatlapokat, idegen nyel­vi szövegfordításokat stb.) állítottak össze és adtak ki eddig a JATE bölcsészkari FEB irányításával; ezeket most módosítani szükséges, illetve újakka] kell kiegé­szíteni. Különösen a törté­nelem és a magyar nyelv kö­zépiskolai tananyaga válto­zott sokat, de jelentősen mó­dosult az irodalomé is. A szaktárgyi módosított segéd­anyagokon kívül kiadvá­nyokkal segítik a FEB-ek azoknak az egyetemistáknak a munkáját, akik részt vál­tóinak a középiskolások fel­vételi-előkészítésében — di­ák tanárként". A mozgalom Jubileuma alkalmából 1983. október 1-i határidővel pályázatot hirdetett a KISZ KB és a SZOT — tanulmányok írá­sára. Mindazok az oktatók és diákok pályázhatnak, akik tapasztatótokat szereztek a FEB-munkában. A cél: az eredmények. tapasztalatok, módszerek feltárása es et­de nekik címezte levélírónk a kérést is: nyissanak a gyalogosok szamára másik kaput is. hogy ne kelljen sokat kerülniük a temető oldalon lakóknak. A kérést már tolmácsoltuk, idézhet­jük hát Sisák Gézának, a vállalat főmérnökének vála­szát: teljesíthető a kíván­ság. (A helyszín azonossága révén idekívánkozik Sós Sándor. Majális utca 45. szám alatt lakó olvasónk panasza: szintén a dorozs­mai temetőben összetörve találta hozzátartozója sírhe­lyének fejfáját, magán a sí­ron pedig gépkocsi hajlott keresztül. Olvasónk arra gyanakszik, hogy talán a keritésépítők voltak figyel­metlenek, más arrafelé ko­csival aligha járhatott. A városgazdálkodási vállalat szolgáltatási osztályának munkatársai bizonyára se­gítségére lesznek a tettes kiderítésében, a kár megté­íítésében.) Észrevételek — sorokban Bus Imréné (Székely sor 5.) arra hívja fel az illeté­kesek figyelmét, hogy kivá­gásra érett meg az utca tgyik kiszáradt fája. H. De­zső a Lengyel utca és a Jó­zsef Attila sugárút kereszte­ződésében, a síneket kisérő növény miatt érzi veszélyez­tetettnek az arrajárók ép­ségét. Takarja a kilátást a nagyra nőtt sövény, a villa­mosvezetők és a zebrán ha­tódók kölcsönösen későn ve­szik észre egymást V. Károlyné levelét, melyben egy trolibuszvezető viselkedését teszi szóvá, el­juttatjuk a közlekedési vál­lalat igazgatójának, de kér­jük levélírónkat, hogy leg­közelebb a történteket ne másfél hónap múltán vesse papírra. Az orvoslást köny­nyitené meg a frisseség. Kereskedünk, pereskedünk A. Józsefnének, az öthal­mi úton lakó levélírónknak a panasza valószínűleg or­vosoltatott már időközben, tanulságképp azonban köz­readjuk a maga kárán szer­zett tapasztalatát: az újon­nan vásárolt gépeket, készü­lekeket valóban tanácsos azonnal kipróbálni, hogy a 72 órán belül bekövetkező hibák miatt a készülék cse­réjétől vagy a pénz vissza­kérésének lehetőségétől ne essen el a vásárló. Levél­írónk ugyarffc kifutott az időből, s 4200 forintos var­rógépének már csak garan­ciális javítasában bízhat. Rutai Jánosné pedig ab­ban remenykedik, elfogad­ható magyarázatot kap a Szeged Nagyáruház vezetői­től, miért került március 15-én 3500 forintba egy gáz­tűzhely amelyet előző nap még 3300-ért kínáltak. Áp­rilis másodikán megint csak annyit jelzett az árcédula, de mire reklamálták volna — április 5-én —, újra 3500­ba került az Olimpia tűz­hely. Egy negyedkílos turócso­magban lelt csótány miatt nem érdemes pereskedni, a vásárlás helyén kártalaní­tották is P. Attila olvasón­kat. Ám abban igazat adunk neki, ha egy ideig nem vá­sárol makói túrót. Április 24-én MÁV-drá­ma címmel tettünk közzé egy, a vasútállomási jegy­pénztárnál történt esettel kapcsolatos panaszt. Vála­szolt a pénztáros — megvi­1. gUva az éiern másik ol­lótól —. eljuttatta észrevé­telet egy szemtanú — szin­tén a jegykiadó igazát erő­sítve meg —, s válaszolt Lóki Bela üzem/őnök is, az utasnak adva igazat. Kér­JÜK olvasóinkat, tekintsenek el az ügy további részlete­zés étől. A bírói szerepet nem vállalhatjuk. A Délmagyarország áp­rilis 17-i számában megje­lent Pénz és nyugalom ci'ó mú cikkben foglaltakat meg­vizsgáltam. Olvasóluk férje. Pápity József (Szesed-Gvá­tórét, Miklós u. 1 B szám aiatti lakos) március 3-i kel­tű levelében felszótólt a nyugellátási postautalvá­nyok késedelmes kézbesíté­sevei kapcsolatban. A fel­szólalás alapján a nyugdí­jak kifizetési rendiét meg­vizsgáltam. és tudomásomra jutott, hogy az érvényben levő rendelkezések ellenére a hivatal annak ideién a nyugdíjki fizetési napiárakat az esedékesség napjának feltüntetésével nem kézbesí­tette. A hivatal a megfelelő ütemezés hiányában a já­randóságok kézbesítését rendszertelenül végezte, tóbb esetben teljesített ol­vasójuk részére is — hiva­talban — kifizetést. A fel­szólalás alapján a hivatal­tól a nyugdíjkifizetési nap­tárakat kézbesíttettem. olva­sójuk férjének nyugellátása — minden hónapban — a kifizetési időszak 7. napján esedékes. A hivatal jelenté­se szerint a kézbesítő va­sárnapi napokon is ellátja a hírlapkézbesítést. Kérem, hoj.y olvasóikat arról is tá­jékoztatni szíveskedjenek, hogv a hírlap-előfizetési dí­jakat minden esetben csak nyugta ellenében egyenlít­sék ki, mert az igazolja az összeg átvételét" — olvas­tuk dr. Lénárd Lászlónak, a posta igazgatóhelyettesének leve'ébon. A 60-as és 60 Y-os járat végállomásainak összevoná­sát javasolta korábban XJj­házy Ernő. Balogh Imrét, a Volán üzemigazgatóját idéz­zük: „A jayaslatot megvizsgál­tuk. Nem látunk a megál­lóhely útjában akadályt, de a tanáccsal és az illetekes szervekkel történő egyezte­tés, valamint a probléma széles körű megvizsgálása céljából müszakaendóri be­járást hívtunk össze, ahol a bizottság forgalombiztonsági es utaskiszolgálási szempon­tokat) is figyelembe véve dönt a megálló áthelyezesé­ről. A döntést, valamint az intézkedést a sajtó útján tesszük közre." P. O. deszki olvasónk — az ingázók személyszállítá­sával kapcsolatos — levelé­re Réti István, a Volán fő­osztályvezetője válaszolt: „A deszki útkorrekciót első­sorban forgalombiztonsági, baleset-megelőzési okok tet­ték szükségessé. Ez a meg­oldás nagymértékben a tö­megközlekedési jármüvek­nek kedvezett volna. Mivel a vállalatunk által kért — a jelenlegi Tanácsháza meg­állótól körülbelül 100 mé­terre, új útvonalon létesíten­dő — megállóhelyet a szak­hatóságok elvették, így szükségessé vált a hosszabb táVolsági járatok kivételével valamennyi átmenő makói és a deszki járatnak a Ta­nácsháza megállóhelyet érintő közlekedtetése. Véle­ményünk szerint az észrevé­telezett nagyfokú kiszolgálá­si probléma nem áll fenn, mivel a népgazdasági és gaz­dálkodási érdekekben mini­mális járatösszevonások aí azonos időben közlekedő, ki­használatlan járatoknál tör­téntek. A dorozsmai vásári jára­tokkal kapcsolatos észrevé­telnek, annak díjszabási vonzatának kivizsgálása, egyeztetése folyamatban van. A konkrét állásfoglalás, döntés meghozatal nem vál­lalati hatáskör, erre felsőbb szinten kerülhet sor. Az eredmenyről olvasóinkat ér­tesítjük." összeállította: Pálf.v Katalin Szerkesztői üzenetek Házfelügyelőként dolgozó Ag utcai levélírónknak azt tanácsoljuk, panaszával for­duljon a Szakszervezetek Megyei Tanácsának Eszpe­rantó utcai székházában működő jogsegélyszolgálat­hoz. Kovács Mihálynak üzen­jük, hogy a tanácsoknál dolgozóknak, társadalmi el­lenőrként felhatalmazásuk van a levelében leírt szol­gáltatási tevékenység ellen­őrzésére. Igazolványt is mu­! tattók az adott esetben, j nem értjük hát a felhábo­' roaását. Kiss Józsefnének: az or­^vasi. beteggondozol köteles­ségükét maradéktalanul tel­jesítők nem várják el kü­lön, a Postaládában közzé­tett köszönetet. Gy. Istvánné. kiskundo­rozsmai olvasónk telekhasz­nálattal kapcsolatos kérdé­sére a városi tanács vb hi­vatalának építési osztályán kaphat feleletet. A város­rész közbiztonságával kap­csolatos észrevételéhez csu­pán annyit teszünk hozzá: a szemtelenkedő gyerekek megzabolázása szerintünk nem rendőri feladat. Többször megírtuk már: iakásigénylésekkel kapcso­latos panaszokkal — min­den eset egyedi elbírálást. Tettenérés Késő délután. Makón. Látom ám, hogy Feri bá­csi, öreg barátom a Pető­fi park és a József Attila utca sarkán valamit ás. Mire közel értem, éppen egy facsemetét helyezett el a gödörbe, és kezdte a tövét körüllapátolni föld­del. Meglepett a dolog, hogy ez az ember, aki egyébként a Volán köz­tiszteletben álló sofőrje, éppen ide ültet fát. hi­szen tudtam, hogv ő a vá­ros másik végeben lakik. Tudtam továbbá azt is, hogv ez a park ném em­lékpark, és öreg barátom nem híresseg. hogy ide esetleg emlékíát ültessen. — Hát ez miféle akció? — próbáltam jópofáskod­ni. Feri bácsi a csíny tevé­sen kapott gyerekek ár­tatlanságával nézett rám. — Hát tudod — törölte le izzadt homlokát — ma délelőtt errefelé volt egy fuvarom, aztán tolatásnál véletlenül kitörtem egy kis fát. — No és? Talán meglát­ta valaki, és feljelentett? — Nem jelentett fel senki, de hát mégiscsak egy fa volt. . . Meg aztán volt nálam a kertben ez ni. Ez a csemete. Úgyis ki akartam ásni. gondol­tam hát, elhozom ide. Hazafelé menet tovább motoszkált bvnnem vala­mi. Éreztem, hogv az el­mondottak alapián valami nem illik a képbe. Csak otthon jöttem rá. mikor újból átgondoltam. Hát persze! Méj» hogv otthon- . ról hozta? Hiszen a kis csemete ágán ott lógott a fóliába csomagolt papír, hogy „faiskola 11." Ejnye öreg barátom, hát miért kell azt titkolni, szégyellni, hogy a pótlás­ra szánt csemetét pénzért vetted ? Biztos vagvok benne, hogy rajtód kivül csak nagyon kevesen tet­ték volna ezt meg! Csányi László Maroslele, Petőfi utca 5.

Next

/
Thumbnails
Contents