Délmagyarország, 1983. május (73. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-01 / 102. szám

Vasárnap, 1983. május 1. 13 MAGAZIN Kisteleki tudósítások Körbeszaladta gyorsan a hír Kisteleket: várnia kell még a városi rangra. Különösebb csalódottság nem érződik a falu népében, nem irigylik a mindenáron férjhez menni kívánó vénlány sorsát, hiszen jót tett a sok kozmetika, a tömérdek púder. Látszatos az arcpirosító, és a különtornákon leadott kilók is megtették hatásukat. Évek során Kistelek jó fekvésű, mutatós nagyközséggé formálódott. Ahol kellett terebélyesedett, ahol nem: leadott magából. Jó egy évtizede, nagy léptekkel indult az ipar: kábel-, sajt- és mini ruhagyár telepedett a faluba. Az építők is duplája munkát találtak a korábbinál. Előbb a tizenöt bérlakást — Gelkával, gyógyszertárral az aljá­ban — később pedig a 20 otthont magára emelő takarékszövet­kezeti irodát és szolgáltatóházat hoztak tető alá. Fölújították, zenedével toldották meg a könyvtárt, átformálták a művelődési házat. Mások kilométeres járható utakat fektettek, hogy strapabíró társai legyenek a falut négyelő betonoknak. Kis­teleket az Eő-ös és a majsai út osztja tizedekre, s ezek a falu­szeletek gyarapodnak, csinosodnak emeletes házakkal, mutatós középületekkel. Két általános iskolájából évente 50—60 diák „ballag át" valamelyik középiskolába. A gimnázium gyűjtője a továbbtanulni vágyók népes táborának, a Postaforgalmi Szak­iskola szintén. A főúti presszóban üldögélő, egy csendes hét­köznapon megbódulva a fagylaltozó diáklányok bájától, még ráfoghatná a településre, hogy diákfalu. Az ott lakó viszont tudja: a 81-ben számolt 8252 kisteleki közül — az aprajával együtt — 1600 a gyerek. A falu negyede még tanyán él, de ritka az a család, amelyiknek ne lenne kötődése a földhöz. Gázkálvária Ameddig Kistelekre ömlött az állam oénze, nem is nagvon elégedetlenkedtek az emberek, hogy valami nem készült el a megadott időre. Mióta érezhető­en az ott lak óv zsebére meav a játék, többször is zsörtölődnek a közös milliók miatt. A gáz be­kötése, az utcák betonozása sú­lyos tízezer forintokkal apasztja a családok háztartását. Nagyon sok helyen teljesen ki is foszt­ja azt, hiszen ha a többség kí­vánja, muszáj fizetni a „közre­valót". Még akkor is. ha ezt éppen fillérről fillérre rakosgat­tak. A tanácsházán mondták: idő­nek teltével sokat tanultak a múlt hibáiból és igyekeznek el­kerülni, hogy megismétlődjenek hasonló esetek. Értve ezen a ko­rábbi évek helytelen gyakorla­tát. amikor is felelőtlen ígére­tekre összegyűjtötték az. utca­beliek pénzét és nem tudták a tél beállta előtt bekötni a há­zakba a gázt. Néhány — Erzsé­bet utcában élő — kisteleki­n-': viszont más a véleménye. Tavaly tőlük is jó előre beszed­ték a gázravalót, s most is csak hitegetik a várakozókat. hogy majd ékkor, maid akkor lobban föl a láng. . . Azzal se nagvon vigasztalódhatnak, hogy ilyesmi másokkal is megesett, s hírül sincs akkora fejetlenség, mint az első bekötések idején volt. Tóthok sora Lajos bácsi meggörnyedve tesz. vesz. illesztgeti a fűrész­gép bakjára a hatalmas fadere­kat. A kulcsot a helyére rakia. a gépet bekapcsolja, a fürész szeletel, ö meg sorolja a Tótho­kat. A Trencsénböl idevándorlók leszármazottai közül Lajos bácsi dédnagyapja belerokkant a köz­munkába. Farával emelte ki a homokba ült szekeret az iskolá­hoz vezető út töltésekor. Lajos bácsi ujiára veszi az Abonvi Buggyancs. Kanalas és Tamás­Tóthokat, maid még mond hoz­zájuk másfajtákat is és kiderül, hogy feléjük gyakran volt a „tót hátán tót". Az ő sorukon kívül is még másnak is volt aoia is anyja is Tóth. A7 ősi birtok Perczeltől Csengeléig tartott, és volt a sok Tóth között nádve­rő. húsfőző, kemencerakó. Lalos bácsi, mikor ezt bevég­zi, elmegy a Tóth-boltba. ángyá­hoz. és ott egv liter borban fo­gad a másiv Tóthtal. hogy ke­vesebb kerítés kell egy hektár négyzet alakú föld bekerítésé­hez. mint ugyanakkora területű téglalapéhoz. Utána igazat ad a nyolcvan éve felé járó Zákány­nak, aki a többi öreg nevében Nemcsak a7 utcák emberei, a közületek közül is megszenved­ték páran a gázkálváriát. A ká­belgyárban például még most is félve emlegetik, nehogy a több éves csalogatás után visszaszök­jön a gáz a szomszédos főveze­tékbe. Ugyanis a tavaly ősztől — nagy fölsóhajtásukra — gáz tüze leheli a meleget a műhe­lyekbe. Kistelekre 1979-ben csatlakoz­tatták a gázt. s azóta 14 kilo­méter csövet fektettek és 630 házba kötötték be. Az idén 4 kilométerrel toldják meg a há­lózatot. s a tervek szerint 160 lakásban térnek át a tisztább tüzelésre. A kistelekiek kaptak segítséget a gázvezetésre az ál­lamtól is, de az utcákban most már jobbára a lakók dobják össze a rávalót. A tanács lénye­gében ebből fizeti a gázbekötő­ket. Akaratukon kívül is rosz­szul járnak sokszor, mert nem válogathatnak a szerelésre jelent­kező vállalatok között. Mivel a jövőben még inkább csak a la­kosság pénzére számíthatnak, illene igazítani a gyakorlaton. Ami természetesen nem megv máról holnapra. Beszélik, hogy a fa1-! sóhaja sohasem úgy jut el a magas fórumokra. ahogy kellene. Időközben elhalkul. s ez nemcsak kisteleki jelenség. petróleumot kér a perczeli bolt­ban. És nem hiszi el. hogy ne lehetne kiküldeni egv hordóval, mert az idős asszony biciklizni nem tud, vonatról is lezavariák. ha kezében „büdösködik" a mé­csesbevaló. A világosság neki is jár. Lajos bácsi elme«" az irodába és' összegyűjti nemcsak a Tóthok észrevételeit a tanácstagi beszá­molón. Megadja a választ a Né­metfalu kérdezőinek a puszta fölszántásáról. majd írásban for­dul a tanácshoz, hogv hozzák közelebb a lakatlan tájon levő kütyaoltó helyet, mert jogos az észrevétel, hogy az öreg Maris ángyiék öt kilométerre húzzák a fölhergelődött kutyákat. Mi­után megkapja a hivatalos jel­zést a közérdekű bejelentésére, amiben az áll. hogy a „nagyköz­ségi tanácsnak nem áll módiá­ban új eboltóhely kijelölése", maga szól az állatorvosnak, hogv odajöjjön ezután, ahová min­denkinek közel esik. Következő­leg Lajos bácsi sajnálkozik Ju­hász Sándor fölvetésén. ami szerint sok pénzt beszednek a helyért a vásáron, pedig ott mindenki derékig jár a sárban. de lapul is. mert ő is feltette a kezét szavazáskor. Lajos bácsi elmegv Lajos fiá­hoz, ahol az öregnász Lajos, ha szól a nász Lajosnak, minden Lajos odafordul. pedig a fiók Lajosnak akart mondani vala­mit. Megízleli a pörköltet és el­sorolja a sok Lajos valamelyi­kének, hogy ő is hasonlóan szokta főzni a lakodalmi vacso­rát, csak egv kicsit másképp. Lajos bácsi, miután v""igdől az ágyon, megint eszébe jut. hogv a többiért dolgozó Tóthnak mi­lyen is a sora és tanakodik, brigadéros korában miért talál­hatta ki róla a Papp tanyába fészkelő parti Tóth Ferkó. hogy ő a bogárhátú Tóth Lajos ... Fogyogat a falu Mozgékonynak is nevezhető a kisteleki ember, hiszen a messze munkára járók fiai. unokái ne­hezen telepednek meg a község­ben. Tán nincs is olyan része a világnak — ez a krónikás kicsit elfogult megállapítása —. ahol ne futna Össze falubelijével Mert találkozott már Amszter­damban. Gdanskban. Szófiában. Kaposváron, Szabadszálláson. Röszkén. Rúzsán — meg még ki tudja hol is — kisteleki isme­rőseivel. Még Európa-járó falusi korom­ban kérdezte a londoni magvar hogv fönt maradt-e a szegedi cí­mer a kisteleki templomon. és tudom-e a Messze van a kicsi falum ... kezdetű nótát. Bánat­marta szívű széplányok mutat­hattak valaha aZ enyémhe7 ha­sonlatos ábrázatot, mert az elő­kelő idegen nyomban két kézzel hordta a whiskyt. Időnek telté­vel nemcsak a hiányzó strófaso­rok kerültek elő. hanem onnan a NSohó ivójából is jól kivehe­tően látszott még a zászló is a címeren. Azóta — alig odébb va­lamivel a falutól — többször eszembe jut a hazánkfia, s be­szélgetésékkor nagyzolt megálla­pításokkal traktáljuk egymást, hogy azok tudják igazán szeret-, ni a szülőföldjüket, akik nem él-1 nek ott. Maga a szülőföld is többet ad a tőle távol lakó sza­v--3. s erre Kisteleken is ta­lálunk példát. Régebben hiába kérték írásban, szóban delegáció­val, hogy kövezzék ki a műve­lődési ház utcáját. mindaddig míg egyszer a nagyemberekkel döcögő hivatali autó ott nem ra­gadt a sárban, maradt minden a régiben Olyan gyarapodó faluban, mint Kistelek, általában a pletykának nagyobb az igaza, mint az ered­ménynek. A baráti beszélgetése­ken csak egészen kevesek hoz­zá ; szóba, hogv Kovács Pali az­nap négyszer járta meg. teli busszal a háta mögött a várost, s azt se nagyon szokta szájára kapni a falu. hogv a nyugdíjba vonuló Wisch Pista bácsi min­dig elszámolt a villanvpénzzel Pedig a köz ettől gyarapodik, még akkor is. ha egyeset- epés megjegyzése szerint a csalóknak lopóknak nagyobb a tekintélyük, és hamarabb megbocsátanak ne­kik. mint a becsületeseknek. Baj is lenne, ha csak a mulatni hazajáró emberek véleményével formálódna a falu — vakarták meg a fejüket többen. Dicséren­dő a községbeliek igyekezete, amely szinte naponként hajtja fölszínre a másikat. A tanács­házán kapott adatok szerint a falu 35 kilométer hosszú útjai, a 14 kilométeres gázvezeték meg se épülhetett volna az önkéntes segítők hadai nélkül. A tavalyi 15,6 millió forint értékű társa­dalmi munkáért a nagyközségi tanács megkapta a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elismerő plakettjét és az okleve­let. Papp Ferenc a Gőzmalom utcai társadalmi munkák szer­vezője elmondta, hogy eleinte idegenkedtek, mint annak ideién a Rácz sori tanvai emberek a falusi vízvezetéstől, de most már mindenki jól járt A téeszmaior portása személy szerint azért, mert 20 éves közmunkásként megérhette, hogy a fiával együtt legyen tanácstag. Annak ideién ő is „örökölte" . a közmegbízatá­sokat az édesapjától. Évente 50—60 lakás, ezer mé­ter kemény járda épül. Mivel a falu nem terjeszkedhet, a régi házak helyére emelnek úiakat. s a még üresen levő földeket parcelázzák. Két kútból 37.3 Ki­lométerre vitték el a vizet A középületekből és 110 lakás­ból már csatornán folvik el a szennyvíz. A szemeteskocsi 340 háztól hordja el a hulladékot. Télen-nyáron járható a Vásár­tér, a Dam janich a Mező Imre. a Tápai, a Munkácsy, a Szabad­ság, a Keresztes Nagy Antal ut­ca. Az idén szeretnék kikövezni az Erzsébet, a Fekete József és a Felszabadulás utcát. Kistelek, nagysága ellenére csa­ládias. A Sisákok. a Pálinkások, a Pignitzkvek és még több ré­gebbi família összetart jóban és rosszban. Az utódok is tudnak egymás dolgairól de már job­ban szétrebbentek. Keseregnek is sokan, hogy nem képes Kis­telek megtartani a fiatalokat Ez is egyik oka. hogv fogvogat a falu. mindenki oda megy. ahová a megélhetése sodorja. A fia*-' diplomások közül alig tértek vissza. (Noha erről első­sorban nem a község tehet) Hirtelenjében sorra is vesszük őket: Kiss Pista Zsombón orvos, öccse Ákos nyugatra ment. Ko­vács Agi. Rácz Edit. Borda Bé­la. Rózsa Mari, Molnár Bela. Márkus Pista. Pálinkás Jóska. Sisák Juli, Tobak Zoli is más­hol gyógyít. Mérfalvi Nándi. a két Kucsora Sanyi a várost ter­vezi. Sokan maradtak abban a diplomaosztó városban, ahol ta­nultak. Talán a pedagógusok lettek még hűek az útraboc.sátó falujukhoz. A Petőfi és a Rákó­czi iskola régebbi osztálvkönv­veiben föllelhetők a mai tanítók, tanárok. Volt egy évtized, mikor azzal hitegették Kisteleket, hogv ha. marjában város lesz belőle. Ak­koriban csillant néhányakban a hazai letelepedés reménye Meg is kapta a nagyközség a hétren­delős „kis oti" építésére a jogot, de a hivatali emberek indoklása szerint a nagyközség elszalasz­tottá a tálcán kínált lehetősé, get. Addig vártak, míg kicsú. szőtt a pénz a kezük közül Re­besgetik azt is. hogy nincs vesz­ve egészen a fejsze nvele. mert a járások átszervezésével a falura nagy jövő vár. Ha jobb orvosi ellátása nem is. de hivatali rangja még lehet. Kistelek más módosabb településsel karöltve, átveszi a nem hivatalos, (meg­szűnő) járásközpont feladatát. Akkor kalapálhat neki igazán a környék... Iparkod óban Amikor az állami konfekció tottyos • nadrágjait dicsértük. a Kucsora szabó varrta öltönv már akkor is jól mutatott viselőien Amikor még Tóthbandi Géza oá­c/ii kerülővel hazatolatott a ho­mokban Balástváról — és kihoz­ta formájából a Wartburgot — a Benyi műhelyben helyére pofo­zódott a kocsi Amikor még le kellett nyelni a sületlen kenye­ret. a Lőrinczv meg a Mészáros pék már foszlósbélű harapniva­lót nyomott a sortálló szatyrá­ba. Akkoriban egyáltalán nem járt dicséret a szocializmus mes­tereinek. Aki elviselte a meg­próbáltatásokat. mára ellenáll mindenféle szélnek A békésebb esztendőkben Kisteleken 130-an váltottak ipart A tanácsházán hallottak szerint a faluépítők ügyességére, szorgalmára ezután is bátran alapozhatnak. De azt se bánnák, ha a sokat talpaló mesteremberek mellé találnának végre lábápolót is. hiszen nagy út áll előttük. MAJOROS TIBOR

Next

/
Thumbnails
Contents