Délmagyarország, 1983. május (73. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-04 / 104. szám

Szerda, 1983. május 4. 7 Tanév végi menetrend Végéhez közeledik a tan­év az általános és a közép­iskolákban. A nemzetiségi gimnáziumokban május 12­én, a többi középiskola IV., valamint az egészségügyi szakiskolák III. osztályos ta­nulói számára május 13-án, a szakmunkásképző intéze­tek utolsó évfolyamain má­jus 27-én tartják az utolsó órákat. Az érettségi — érettségi képesítő — 'írásbeli vizsgák a nemzetiségi gimnáziumok­éban május 13-án, a gimná­ziumok és a szakközépisko­lák nappali tagozatán május 16-an. a középiskolák esti és levelező tagozatán május 30-án kezdődnek. A közös írásbeli ' érettségi-felvételi vizsgágon május 23-tól ad­nak számot tudásukról a diákok. A szakmunkásképző iskolákban június 16-tól kezdve tartják a szakmun­kásvizsgákat, a gép- és gyorsíróiskolákban június 21—27. között vizsgáznak a végzős tanulók. A nappali tagozatos alsó­fokú oktatási intézmények diákjai, a középiskolák I— III. osztályosai számára, to­vábbá a gép- és gyorsíró­iskolákban és az egészség­ügyi szakiskolák I—II.- osz­tályaiban június 17-én, a szakmunkásképzőkben június 10-én lesz az utolsó tanítási nap. Az évzáró ünnepségek­re, a bizonyítványosz.tásra az utolsó tanítási napot követő héten — az igazgató által kijelölt napon — kerül sor. szezon eiőu Gondoskodás és gondozás A 7 iitD7»fii irnHálr n tra­Az utazási irodák, a ke­reskedelmi és vendéglátó­ipari vállalatok, az idegen­forgalomban érdekelt intéz­mények és szervezetek idei, főszezon előtti felkészülésé­nek alakulásáról tájékozód­tak tegnapi, keddi, Csongrá­don megtartott ülésükön dr. Dobi Ferenc elnökletével, a Tisza—Maros vidéki idegen­forgalmi bizottság tagjai. A bizottság Csongrád me­gye műemlékvédelmének helyzetéről, feladatairól is képet alkothatott- A tájé­kozódás kiegészítéseképpen a bizottság tagjai megtekin­tették a csongrádi belváros helyreállított népi házait. A májusi A százhatvanat évvel ez­előtt született és száz éve halott Marx Károlyra két írással is emlékezik a Ti­szatáj. Vörös László tanul­mányában azt bizonyítja, hogy Marx „nemcsak a gondolkodás es a cselekvés, hanem a jellem óriása is volt". Az elméleti igényes­ség etikai igénnyel párosult. „Marx azt is nagyon jól tudta, hogy gondolatainak igazsága önmagában nem elegendő, kell hozzá a mo­rális tedezet is, mert ennek hiánya kompromittálja ma­gái az eszmét" — írja Vö­rös László. Hangsúlyozza, hogy Marx a „forradalmi szélcsend" idején is megta­lálta magának az „értelmes tennivalót" az elméleti munkában, a mozgalom esz­mei és szervezeti erősítésé­ben. Az „ügy szolgalata" vezette, s érthető, hogy tá­voi állt tőle mindenféle „önszeretet és önreklámo­zás". Franz Mehring Marx­életrajzáról Kuposi Márton írása olvasható. Az ötveneves Páskándi Géza portréját Száraz György rajzolja meg. s az új s/ámban — a születés­nap okán is — három új Páskándi-vers is helyet ka­pott. Kurucz Gyula Merülés című elbeszélése mellett Magyari Lajos. Horgas Bé­la. Czigány György. Orbán Ottó, Hervay Gizella, Vári Attila és Kiss Dénes versei olvashatók még a lap szép­irodalmi anyagában. Az örökség rovatban Til­kovszky Lóránt Bajcsy-Zsi­Hétköznapok Ez nem játék... Ülőnk a parkban a nyu­galmazott szakszervezeti titkáraőveL Évtizedek óta ismerem, tudom, hogy mindig is agilis volt, s most is az. Tizemeletes házban lakik, és a ház elótti virágoskertet gon­dozza. „Nem esik le az aranygyűrű az ujjamról" — mondja, de ugyanak­kor fájlalja, hogy sokszor hiábavaló a munkája, összetapossák a virág­ágyást. Tudom, hogy a gyere­kek nem sokat törődnek a szépen gondozott ker­tecskével Rúgják a lab­dát. s éppen olyanok, mint az élvonalbeli fut­ballisták, nem mindig oda találnak, ahova kellene. Panaszát, szívfájdalmát megértem. De meg kell értenem a ficánkoló ne­bulókat is. Miért? Azért, mert a szomszédos játszó­jukat meg a felnőttek telték tönkre. Ott a köz­ismert homokozó, -szép kis betonmedence, pereme kö­rülrakva betonlapokkal, körülötte pedig aszfaltos borítás. Olyan most a homoko­zó és környéke, mintha bombatámadás érte vol­na. Beszélgető partnerem­re nézek, s kérdem mi történt. Azt válaszolta, hogy legutóbb kiszedték a homokot a medencéből, és hatalmas teherautók jöttek a csere lebonyolí­tására. A homok cseréje közben szétrombolták a medence peremét, és fel­törték a körülötte levő aszfaltréteget. Most a gyerekek folytatják, do­bálják szerte szét a be­t indarabokat, aszfalttör­meléket. A nehez és könnyen sérülést okozha­tó kődarabokkal szórákoz­ni pedig egyáltalán nem is játék. ...ez nem szolgáltatás Nézelődtem a szegedi bútoripari szövetkezet „híd lábánál" levő üzleté­ben. Már a bejárati aj­tóra kiakasztott plakát megnyugvást adott: lak­berendezési. vásárlási, száliitási, hitelügyeket in­tézendő dolgokra ígérnék szaktanácsot, felvilágosí­tást. Sót egy plakát arra is fölhívta a figyelmet, hogy a bútorüzletben táj­képek kiállítását rendezik meg hamarosan. íázep, szép gondoltam magam­ban, s körülnéztem az üz­letben. Szerettem volna vásárolni egy előszobafa­lat Sajnos, olyasmit nem tartanak. Különben több szép bú­tort lehetett látni a szö­velkezeti ipar bemutató­termében. üzletében, ahol nem csupán saját termé­keiket kínálják, hanem a hazai bútoripari szövetke­zetek által gyártott be­rendezéseket is. Sajnála­tos, hogy szűk a ..kereszt­metszet", még sajnálato­sabb, hogy meg nincs egy teljes áttekintést nyújtó katalógusuk. De nem is ez ragadta meg a figyelme­met, hanem egy bánatos férfiú, aki a bejárattal szemben levő információs pult mögött adminisztrál­gató alkalmazottal folyta­tott párbeszédet. Nagyjá­ból így történt: — Úgye ez egy szövet­kezeti cég? — Az. kérem. — Szolgáltatást, javítást is végeznek? — Természetesen. — Akkor megrendelhe­tek itt önöknél egy heve­rő és két fotel huzalának a kicserélését? — Nem, kérem. Ilyen munkákkal mi nem fog­lalkozunk. — Az előbb azt mondta, hogy a szövetkezetük a lakosság szolgálatában a 11. Hol cserélnek, kárpi­toznák újra bútorokat? — Talán maszeknál ér­deklődjék. Ennyi es semmi több. Gazdagh István linszky szociális program­járói ír. Kiemeli, hogy en­ne* a programnak egyik pillére a „nemzetiségi rész­rehajlás nélküli nagyszabá­sú földreform", es a ..széles körű. az ország egész lakos­ságéra. így az ipari mun­kásosztályra is kiterjedő, sokoldalú társadalombizto­sítás" voll;. Tilkovszky köz­li Zsilinszky 1943. december 16-i el nem mondott besze­dének szövegét, melyet az Országos Széchenyi Könyv­tár Kézirattárában, a poli­tikus irattarának maradvá­nyai között talált meg. Gre­zsa Ferenc Németh László Szekfű-könyve című tanul­mányában az egykori polé­mia mai értékeléset adja. A „Tisza törvénye sze­rint" jár Tóth Béla: ahogy a folyó „lefelé jöttében épí­tette, csöppentette a telepü­léseket, aszerint kalapolok be a soron következő köz­ségbe. Ezért köszönök most a másik parton élő Zemplénagárdnak". A Tisza­jarás után Mocsár Gábor Búcsú a kerttől című írását olvashatjuk. A tények, ada­tok szociográfiát ígérnek, a líra a vallomás személyes­ségéből tör föl. Kodolányi Gyula „A Föld pedig a mi anyánk" című írása korunk egyik fő követelményéről, a környezetvédelemről szól. A szerző „az ökológiával összhangba hozott, mérték­tartó életformáról" beszél, mely nem jelent aszkézist és tecnikaellenességet. „A környezet szennyezését nemcsak látványos és tör­vénybe ütköző cselekedetek okozzák" — írja Kodolá­nyi —, a környezet meg­védését nem lehet egysze­rűen áthárítani az ,.állam­ra", az ..illetékesre". A tes­ti és lelki civilizációs ár­talmak óriási iramban sza­porodtak el. a korszerűség látszatát keltő életforma és szemlélet l'ölülvizsgálatára es korrekciójára van szük­ség. A Kritika rovatban Po­mogáts Béla Az újabb ma­gyar irodalom, 1945—1981 című könyvét Tüskés Tibor bírálja. A Kossuth Kiadónál megjelent, Klaniczay Tibor szerkesztette új irodalomtör­téneti szintézist Olasz Sán­dor értékeli. Moldova Égi szekér című művéről Má­tyás István irt kritikát. Kotsis Nagv Margit szob­rászatét a Művészet rovat­ban Szuromi Pál mutatja be (A létezés stációi). A Ti­szatáj májusi számát Szen­ti Ernő grafikái illusztrál­ják. Az idős emberek helyzetéről, ellátásukról Egy társadalom humánu­ma mindenekelőtt azon mérhető, miképpen gondos­kodik a segítségre szorulók­ról. Mindazokról, akik élet­korukból adódóan még vagy már nem képesen önálló életvitelre. Támogatni az öregeket, széppé, vagy leg­alábbis elfogadhatóvá tenni életük záró szakaszát, nem kényszerűség, hanem termé­szetes kötelesség. Sajnos, a családok egy ré­sze nem érez felelősséget idős hozzátartozója iránt, vagy anyagi lehetőségei mi­att képtelen a segítő támo­gatásra. Jóllehet, a család tö­rődését nemigen pótolhatja senki, hiányát azonban eny­hfttieti az intézményes gon­doskodás. Minden túlzás nél­kül állítható, az öregedés egészségügyi, szociális és pszichológiai problémája napjaink egyik legfontosabb társadalompolitikai kérdése, s központi feladata az ille­tékes állami intézmények­nek és tömegszervezeteknek. Az időskorúak helvzetéről és szociális ellátásukkal kap­csolatos jobbításra es meg­oldásra váró tennivalókról tanácskozott a közelmúltban a Hazafias Népfront Csong­rád megvei elnöksége. A megyei népfront nő- és ré­tegpolitikai bizottsága rész­letes írásos beszámolója reá­lis képet ad 7zü'"obb nát­ri-nkhan e'ő öregjeink hely­zetéről. a néofrontmozgalom e területen végzendő felada­tairól. Az öregekkel való törődés itt es ma különösen fontos azért, mert megyénk válto­zatlanul a második helyen áll az országban az idősko­rúak számarányát tekintve. A hatvan éven felüliek szá­ma 87 ezer 453, s közülük mintevv 25 ezer ember nyugdíja kétezer forintnál kevesebb, ami csak meg­élhetésüket biztosítja. De a nyugdíjellátáson kívül más szociális gondoskodásra is szükség van, s mivel gon­dozás-ápolás nehéz felada­tának a családok igen nehe­zen tudnak eleget tenni munkájuk mellett, elért el­engedhetetlenül szükséges az időskorúakért •« társadal­mi összefogás, a szervezet­tebb, a jelenleginél jobban egybehangolt intézményes segítség. Az elmúlt évben mintegy 2 millió forintot — amely különböző társadalmi mun­kákból származott — fordí­tott a népfront elsősorban a szociális intézmények fej­lesztésére. Pénzben ki nem fejezhető, de tartalmában igen értékes az a segítség, amelyet a népfrontaktivák nyújtottak az öregeknek a házi szociális gondozás so­rán. Ennek , azért is van kü­lönös jelentősége, mert az otthoni ápolásra, gondozásra szoruló öregek száma igen magas, viszont nagyon kevés a hivatásos gondozó. Az el­szigetelődés. a magány ér­zésének feloldásában ^ nagy szerepe van a népfront irá­nyításában. támogatásában működő nyugdíjaskluboknak, amelyekből koránt sincs annyi, amennyire szükség lenne. A népfrontmunkában a nyugdíjasokkal való törő­dés azonban nem szorítko­zik csak a szociális problé­mák. gondok megoldására, hanem a körzeti bizottságok fontos feladatuknak tekintik azt is, hogy minél több idős embert tudjanak bevonni a közéleti tevékenységbe. Nem kevés segítséget nyújt a- népfront az öregeknek, de hogy van még tennivaló az idős emberek szociális tá­mogatása terén, azt bizonyí­tották azok az ülésen el­hangzott hozzászólások. amelyek a hibákra és a jobbításra váró területekre hívták fel a figyelmet. Jogos észrevételként hang­zott el, hogy sajnálatos mó­don nagyon sok idős ember nem ismeri a szociális gon­dozás különböző formáit. Éppen ezért lenne hasznos, ha az egészségügyi osztály egy különkiadványban tájé­koztatná az öregeket mind­azokról a gondozási lehető­ségekről, amelyeket igénybe vehetnek. Valószínűleg az információ hiánya az oka annak is, hogy még mindig van üres lakás a Tolbuhin sugárúti öregek házában. Nem kis problémát jeleni a falvakban, tanyákon éló magányos öregek eletének könnyítése, hiszen nem szí­vesen költöznek a városba szociális otthonokba, ugyan­akkor .nem megoldott ottho­ni szociális ellátásuk.' Oka ennek elsősorban az. hogv jelenleg mindössze 87 fő­állású és 321 tiszteletdíjas gondozó gondja, felelőssege a magára maradt idősek há­zi szociális ellátása. Éppen ezért fontos feladat bővíte­ni e hálózatot. már csak azért is. mert ez az egyik leggazdaságosabb es leghu­mánusabb formája az intéz­ményes gondoskodásnak. Fel­tétlenül nagyobb anvagi es erkölcsi megbecsülésben kell részesíteni a rendkívül lel­kiismeretesen dolgozó szo­ciális gondozókat. S a Hét legfontosabb nep­frontjavaslat: a kétezer fo­rint alatti nyugdíjasokat feltetlenül fontos lenne in­gvenes gyógyszerellátásban részesíteni, és megteremteni annak lehetőségét. hogv mindazok a családok, akik magatehetetlen, idős szülei­ket otthon áooliák. szülő­ápolási táppénzt kaphassa­nak. K. K. Kiállítási napló Kötések és kötődések Sokáig töprengtem Kotsis Nagy Margit magyarországi bemutatkozó kiallításanak szobrai között a Horváth Mihály utcai Képtárban. Gondolkodtam az otthonta­lanság és otthonra találás egymásnak feszülő élményei­ről, az újrakezdés próbáinak bátorságáról, érzelmi-gondo­I lati telítettség és a megva­| lósítas mestersegbeii íogas­: kerékrendszeréröl, tápláló gyökerekről és évgyűrűk szo­rításáról, azaz kötésekről es kötődésekről. | Arról van szó ugyanis, | hogy ezzel a tariatával Kotsis Nagy Margit életének újabb szakaszához érkezett. Lezárt egy útkeresésekkel, bizonytalanságokkal, neki­lendülésekkel és válságok­kal teli időszakot, kijelölt egyfajta emberi es művészi I irányt, s megtette m^ga vá­lasztotta útján az első hatá­rozott lépéseket. Hogy sza­lad az idő! Szinte elrepült az a lassan hat esztendő, amit. Erdélyből való áttele­pülése óta Szegeden töltött. Az ottani évek sem voitak vargabetűktől meniesek. Csíkszeredán született, majd a kolozsvári Babes—Bolyai | Tudományegyetemen magvai —történelem szakos tanári Á lakásépítésekről A Hazafias Népfront vá­rosi bizottsága mellett mű­ködő várospolitikai mun­kabizottság tegnapi ülésé­nek témája a lakásépítés volt. A munkabizottság elnöké­nek. Deák Ferencnek az üdvözlő szavai után Töl­gyesi Béla, a városi tanács vb építési és kőTütedési osztályának vezetője is­.métleUe az építési Uiai­makkal kapcsolatos tudni­valókat, és Szeged telekel­létását. Dr. Perjést László, az OTP Csongrád megyei Igaz­gatóságának vezetője, vala­mint Tölgyesi Béla a telep­szert magánlakás-építés jö­vőjét ól, kiterjesztésének új formáiról, a családi házas építés városbeli lehetőségei­ről uiiott tájékoztatóé diplomát szerzett, négy évig taiutott Nagyváradon, s csak azután felvételizett a ko­lozsvári Ion Andrescu Kép­zőművészeti Fóiskolara, ahol 1973-ban végzett. A fekete­erdői Üveggyár tervezője­ként négy esztendeig dolgo­zott, üvegtérformákból és kerámiákból rendezte első kiállításait. Több országos tariaton szerepelt. Mióta Szegeden él, szobrokat ké­szít. A színezett agyag és a samott választott anyaga. Valamennyiben utal azokra a gyökerekre, melyek Er­dély hegyeibe kapaszkodnak, az erdélyi szellem évszáza­dos forrásaiból táplálkoz­nak. A kolozsvári bölcsész­karon Balogh Edgár, Jancsó Elemér, Cselényi József, Szabó T. Attila, Szabó György plántálta belé a szé­kelyföld történelmi hagyo­mányainak inspirációit, Kotsis Nagy Margit tárla­ta egyértelműen meggyőz bennünket arról, hogy ar­vasága. fájdalmai, tehetet­lenségérzése rtetn önmaga belső vilagának kivetítése, hanem egy nép. egy nemze­tiség történelmi keserveinek újraélése, az emberi kap­csolatok bonyolultságának vallatása, a mindig újrakez­dés önmérető erkölcse. Első­sorban magatartásformákat vallat, az emberi kapcsola­tokban, drámai helyzetekben testet öltő filozófia, világ­szemlélet plasztikai megje­lenítését tűzte ki progra­mul. Szinte valamennyi al­kotása egyidejűleg „belső önarckép és általánosítható szimbólum" akkor is, ami­kor a Sziszifusz-sorozat gúzsba kötött embereinek kínlódását, tragikus, s bu­kásukban mégis fölemelő létlehetőségeit fogalmazza meg; akkor is, amikor Ká­nyádi Sándor, József Attila vagy » Doa-kanyaroad ejq esett névtelen magyar ka­tonák üzenetét gyúrja szob­rokká; akkor is, amikor te­hetetlenségét, nehezedő ál­mait, bizonytalan pillanatait, magaemésztő létstációit, akár a Könyörgök csoportját, Pietát, Madonnákat fogal­maz vagy éppen Veres Pé­tert siratja arcukat eltakaró asszonyalakjaival. Élet es halál, szerelem és elválás, kapcsolatok és elidegenedé­sek. szárnyalások es vergő­dések sárba gyúrt jelkepei Kotsis Nagy Margit XX. századi karanténjának csu­pasz koponyájú, leplekbe burkolt alakjai. Tájékozódása elsősorban érzelmi. Ezeket a megélt él­ményeket többféle szobrászt hatást fölmutató kifejezés­móddal testesiti meg. A ré­gi népművészet formakin­csének egyes jegyei éppúgy fölfedezhetők munkáin, mint a néhány évvel ezelőtti nem­zetközi plasztikai biennáié szenzációját jelentő francia Jeanclos alvói, vagv a tö­mör fogalmazású Amerigo Tot kavicsasszonyai. Leg­szebb alkotásai mégis azzal sajátosan eredetiek, hogv a középkori művészei lényegét ragadják meg: a fej leko­pasztott origója a mondandó lényegi hordozója, a tesl pe­dig föloldódik a szakado­zott. repedezett. töredezett kendők, leplek. drapé'riák vulkáni mozgásaiban. Eze­ken a szobrokon látszik leg­tisztábban az érzelem viha­ra, a gondolat ereje. Ügy tűnhet, Kotsis Nagy Margit az élet árnyékos oldalairól vágyik a tiszta fény után. Azt a jelképes kézfogást, mely összeköti múltjával és jövőjével, testvéreivel, ba­rátaival, amely egybekap­csolja jajkiáltásait és öröm­új jongásait. amely megoldja kötéseit és erősíti kötődéseit, Tandi Lajos <

Next

/
Thumbnails
Contents