Délmagyarország, 1983. május (73. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-28 / 125. szám

/ Szomkat, 1083. májas £8. Hadd szorítsak testvérkezet... Gyűjtemény a magyar munkás­folklór-hagyományokból A magyar néprajztudomány sajátosan új ágát fejlesz­tette ki — mintegy har­minc esztendei gyűjtőmunkájá­val — egy budapesti tudomá­nyos kutató, dr. Nagy Dezső, aki most tette le összefoglaló kötetét a Magyar Tudományos Akadé­mia asztalára. Feldolgozta a magyarországi munkásfolklórt, amely aziért jelem újdonságot, mert a szakmai felfogás folk­lórként eddig csak a parasztság költészetét, sajátos kultúráját tartotta számon, és erre szűkí­tette ezt a fogalmat. Most vi­szont a szerző a példák sorával bizonyítja, sogy a magyar mun­kásoszály minegy 120 éves ör­ténetének, küzdelmeinek, átme­neti vereségeinek és a felszaba­dulással bekövetkezett végső győzelmének különleges néprajzi kutatási feladatai is vannak. Küzdelmei során ugyanis nem­csak politikai szervezetei alakul­tak ki, hanem sajátos szórako­zási. művelődesi formái és in­tézményéi is. Hagyományossá lett dalkultúrája, mesekincse, számos baltadajá, sőt anekdotá­ja. Ezeket összefoglalóan mun­kashagyománynak nevezhetjük, amely sajátosan gazdagítja a folklorisztikát. Több tízezer sornyi dalszöve­get. verset gyűjtött össze dr. Nagy Dezső. es szemléletesen mutatja meg ezekkel azt is, hogy a magyar1 munkásosztály­ban mindig milyen élénken élt a törekvés a szabadság iránt, a késöfeudális. majd a kapitalista megkötöttségek elleni harc szel­leme. es miként törekedtek az elnyomás, a kizsákmányolás fel­számolására a mindenkori osz­tályharc ezerszínű fegyverével. E fegyverek egyike volt a mun­kásdal is, amely — ha kellett — kigúnyolta az elnyomókat, és lelkesítette az elnyomottakat A vaskos kötetet kitevő kéz­iratos tudományos mű egyebek között bemutatja a Magyar Ta­nácsköztársaság leverése után 1919-ben emigTációba kényszerült forradalmárok ilyen jellegű ha­gyományait, valamint az első és a második világháborúhoz fűző­dő forradalmi és folklorizálódott magyar költészetet, melyek tö­megek ajkán éltek tovább. Rend­kívül érdekesek és figyelemre méltók azok a dalok, amelyekből az első világháborúból hazaké­SEülődő, a fiatal szovjet állam­ban vöröskatonává lett munká­sok és parasztkatonák hangja szól. Arról daloltak: hogyan ké­szülődnek a forradalomra, a Ma­gyar Tanácsköztársaság megvé­désére. Az egyik ilyen szép dalt például a híres Kossuth-nóta dallamára énekelték. Nyomtatás­ban is megjelent. mégpedig Omszkban, ahol Ligeti Károlv. az ott mártírhalált halt vörös­magyar parancsnok es lapszer­kesztő Forradalom című újságja közölte. Így hangzik: Felébredtünk a rabságból. / Kibontva a vörös zászló. / Büsz­kén vonulunk alatta, / Rablóink volt hazájába. / Éljen a munkás szabadság! / Éljen a proletár! A hadifogságból hazakészülő­dő magyar vöröskatonák számos feledésbe merült dalát eleveníti föl dr. Nagy Dezső tudományos munkája. E dalok egyik szép példája a következő is: A moszkvai állomáson ' me­netutra készen. / Szomorúan trüszköl. füstöl a mozdony a féken. / Piros zászló rajta. ma­gyar vörös lövész tartja. Men­nek mar a hadifoglyok / új hon­fogialasra. Es ide/hetünk egy másikat is: Tedd kezembe, kérgeskezű / tovaris. a kezedet, / Hadd szo­rítsak testvérkezet, / Munkás elvtárs teveled... Azán. sajnos, az ismeretes okok folytán leverték a Magyar Tanácsköztársaságot, és hírei kö­zül sokan emigrációba kénysze­rültek. Közülük többen irodalmi tevékenységet is folytattak, la­pokat, folyóiratokat, munkasda­loskönyveket adtak ki. A kör­nyező orszagokban és a Szovjet­unióban egyaránt jelentek meg ilyen lapok és könyvek, amelyek gyakran átvették egyma* anya­gait ls, így vándoroltak az emig­rációban keletkezett munkásda­lok, illetve azzá vált költemé­nyek. Jelentős forrás a Moszk­vában 1929—1937 között megje­lent Sarló és Kalapács című magyar nyelvű folyóirat, vala­mint az ugyancsak moszkvai magyar nyelvű Új Hang 1938-tól 1941-ig. A közelmúlt években elhunyt Hidas Antal költő nevéhez gaz­dag hagyományanyag fűződik. Népdalos hangvételű versekbe foglalta a világproblémákat, a magyar törekvéseket. Természe­tesen, ez csak egy része volt ismeret nagyformátumú és világ­irodalmi méretű munkásságának. Amikor Magyarország felszaba­dulása után hazatért, ezekből „a népdallá vált munkásverseiből" köteteiben is megjelentek, majd a Zenetudományi Intézet munka­társai rendszeresen íelgyűjtöték a dallamokat. Ilyen tipikusan népdalos hangvételű az 1925-ben írt következő dala: Sűrű csillagos az ég, / Föld­nélküli, fáj-e még, / hogy a ha­tár másnak zöld Hogy másnak terem a föld? / Lesz még szőlő, lágy kenyér, / Lesz vasalttaipú szekér. / Földnélküli. minden lesz, Ha a világ vörös lesz! Valamivel kesóbb született az alábbi dala. amelyben a Horthy­Magvarország miatti elkesere­désnek ad hangot Moszkvában, a hazulról érkező gyászos hírek hatására: Édes földem. Magyarország. / De megült a szomorúság. / Fe­jünk fölött fehér átok, / Szét­verjük mi. proletárok, / Örökre! A második világháború idejen a szovjet oldalon harcoló emig­ráns magyar kommunisták sajá­tos módon folytattak propagan­dát. A Kossuth néwei jelzett magyar nyelvű rádióadó több nagyerejű hangszóróját helyez­ték el a szembenálló oldalon há­borúba kényszerített magyar ka­tonák hadállásai közeiében, és fölhívták a figyelmüket az ér­telmetlen harcra, amelyet foly­tatnak, ugyanakkor az átállásra buzdították őket. Ennek hangu­lati aláfestésére magyar népda­lok vagy ismert más dalok kot­tájára antifasiszta szövegű éne­keket is bejátszottak. Ezeket a szövegeket többnyire névtelenül írták olyan egyébként kiemel­kedő jelentőségű és emigráció­ban élő költőik, mint Balázs Bé­la, Gábor Andor, Vozári Dezső. A háborús években Moszkvá­ban megjelent magyar verses­kötetekben is névtelenül jelentek meg ezek az antifasiszta dal­szövegek és kották. A magyar hadifoglyok Igaz Szó című lap­jában ugyancsak névtelenül kö­zölték és terjesztették el őket. Több száz strófát gyűjtött belő­lük össze dr. Nagy Dezső, és számos példával bizonyítja, mi­ként folklorizálódtak, vagyis vál­tak közszájon forgó, kedvelt, népszerű dalokká. Az eredeti dallamot jóformán mindenki is­merte még hazulról, így aztán szívesen énekelteti hozzá a szívé­ből jövő űj szöveget, mint pél­dául ezt: Zsindelyezik a kaszárnya tete­jét, / Mind elvitték a legények elejét, / Haza innen kevés ke­rül belőle, j Mert a német egy­re küldi előre.,. A szovjjet emigrációban élt Gábor Andor, e korszak folklo­Sizálódott dalai túlnyomó több­ségének a szerzője, ám ez csak jóval később derült ki. Tulajdon­képpen ez a jeles író és publi­cista alig írt verset 1924—1940 között, de amikor a hitleri bor­dák megtámadtak a Szovjet­uniót. akkor ugy érezte — mint irta egy helyen —, hogy „han­gommal kell vedenem hazamat". Ez a kejetkezes története a nagy hatású, a magyar népdalok, il­letve az úgynevezett műdalok hagyomanyos fordulatait tovább­építő antifasiszta- es hadifogoly­költeszetének, amelyekből egy egész kötetre való maradt fenn. Végezetül még idézzünk föl egyet belőlük: Német hernyó rág a magyar } rózsabokron. / Ki a magyar if­júságon segíteni akar otthon, / Ki a fiat pusztulásra. / idegen­be nem nevelte: / Üssön rá a gonosz kézre, / amely velünk ezt művelte. Megörzesre méltó hagyományai mindezek a nrunkasműveltseg­nek. Nemes tradíciók még akkor is, ha irodalmi értékük termé­szetesen vitatható. Nemcsak a magyar kultúrának, hanem a saovjet és a magyar népet ösz­szekötő internacionalista barát­ságnak is nemes hagyatékai. Jo­gosan tarthatnak számot a szak­mai érdeklődésen tűi a szélesebb közvélemény figyelmére, és hoz­zásegíthetnek a szocialista tudat­formálás időszerű törekvéseihez. L. Z. Az idilltől a realizmusig Születésnapi beszélgetés Sőtér Istvánnal Sőtér István hetvenéves. A születésnap alkalmával próbál­junk meg bepillantani műhely­munkájába. — Van-e kritikus-irodalomtör­ténésznek külön írói ars poeti­cája? — Nem hiszem, hogy lenne külön írói ars poeticám, én a munkásságomat teljes egység­ben látom. Mivel íróként kiala­kult a saját műhelyem; ezért bele is tudom helyezni magam egy másik író — akár kortársi, akár múltbéli író — műhelyébe. S ha egy másik írót meg akarok ismerni, meg akarom érteni mű­helyét, akkor már kritikusi fel­adatokat végzek. Ha pedig a műhelyt körülvevő kort is meg­kísérlem feltámasztani,, vagy több íróra is jellemző sajátságo­kat kutatok, akkor már az iro­dalomtörtenesz munkálkodik bennem. — Az irodalmi műhelyt érint­ve: helyét a Nyugat harmadik nemzedekének tagjai között je­löli ki az irodalomtörténet. — A Nyugat harmadik nem­zedékéhez sorolnak, ott tárgyal­nak az irodalomtörténeti fejeze­tek — s csakugyan oda is tar­tozom. De azért a dolog nem ilyen egyszerű. A Nyugatban nekem 1938-ban jelent meg elő­ször novellám, s attól kezdve a Babits, majd Illyés Gyula szer­kesztette Magyar Csillag rend­szeresen közölte munkáimat. De első — s mai szemmel is fonto­sabbnak. jellemzőbbnek érzett — írásaim a Sárközi György által szerkesztett Válaszban láttak napvilágot. Íróvá avattatásom tehát a Válaszhoz fűződött, s ez sem véletlen. Mert a Nyugat a harmincas évek vége felé — Babits e különben nagyon fon­tos írói korszakában — egy ne­mesen, magas színvonalúan kon­zervatív folyóirat volt, amely Kiss Benedek Zene Bagarol-homály volt. bagarpl-éjje! ü! Bagarol-rekedten dadogó neger forgott a korongon, antracit-arca bogárlott vagya vervöröseben. Gyötrődött: egv szép-, egy szép-, a legszebb lány feíé hangja kobrázva kúszott, rángatta, rágta koloncát — nyelvet, s hallottam a szép lány kuncog. Máglya volt már a zene alattam, már már izzó hasábok trónusán ültem, a fülledt, sercegő kármin-homályban zörgött rajtam a bór: Megfeketültém! Senki sem tudhatta. ^íogy cigarettám füstjén egy lányalak parázslott át. kinek vad szépségé ugyanígy egetett egykor — s mint szénegetők a boksát. Pintér Lajos Északi—déli szerelem » Északról Czen a szerelem, ott minden fehér. Jégzajlás-kontinens: sisakos Ophelia. a hóvár asszonya szép mellét kibontja. Kethúrú hegedű: vonat tolat rajta zenét. Délről üzen a szerelem; utazás, kalandozás — napfenves kontinens: postaládába dobott levél. Derű. tűzpiros pincédbe jutok-e? Vagy örök vaddarázs: kollégiumi vaságy a világ? Ágh István Kárvallott bordal Múlandóság nevű fogadóban drágán mérik vörös boromat mennél komorabb a kurucvére kocsmárosom annál vidorabb mennél inkább rezes ez a csapszék annál inkább otthontalanabb lenyelni az időt egy ivásra lecsapni az üres poharat józanságom botrányokozása nagv részegség iránt mutogat a mutató megáll az órában zabál a perc döglött bogarat föifújódik mint egy ezüst bálna szétpukkan az éi csücske alatt Múlandóság nevű fogadóban drágán mérik vörös boromat mindenféle modern aramlatban csupán divatot vagy modorosko­dást látott; ellentétben a Sár­közi György képviselte Válasz­szal, amely minden formabontó, formaújító irányzat számára nyitött volt. — Csakhogy egy olyan irodal­mi „nagyhatalom", mint a Nyu­gat hatása alól aligha vonhatta ki magát bárki is. — Ha olykor próbálkoztunk is az elszakadással, nyilvánvaló, hogy a legszorosabb közünk volt a Nyugathoz, mégpedig azért, mert a Nyugat olyan igényt és színvonalat képviselt, amelyet kívüle egyetlen folyóirat sem. — A szokványos realibnus ta­gadásától a különböző utak-mód­szerek kipróbálásán át Sötér Ist­ván útja véfftll visszakanyarodott a realizmushoz, igaz. annak egy megemelt, sokak szerint „tündé­rinek". ..költőinek" nevezett vál­tozatához. — A szürrealizmus szoros kap­csolatban van a romantikával, úgy is mondhatnám: a romanti­kának egy modern és túlhajtott változata. Márpedig a harmincas években, a háború előtti Euró­pában Magyarországon is egy­fajta kapuzárás előtti idillhangu­lat uralkodott^ Az irodalomban mindez a játékosság, a csoda, a tündériesség formajában jelent­kezett, amire a szürrealizmus bőven adott lehetőséget: már­mar idilli képet festett a világ­ról. Ez az euíóriás hangulat ér­hető tetten első regényemben, a Fellegjárásban, korai novel­láimban. de ez a Jékely-versek álomszerűségében. Rónay György költeményeiben is. Ennek a cso­dairodalomnak az ars poeticáját fejtette kj Szerb Antal, s támo­gattta talán nála is jobban Ha­lász Gábor. Ebből az eufórikus, idilli hangulatból ébresztett fel bennünket a háború. íj.7. átélt válságok, súlyos problémák után 1943 táján mar mindannyiunk számára viilágossá vált a kor­szak történelmének katasztrófa­jellege. Szakítva tehát a csoda, a tündériesség hangulatával —. szembe kellett néznünk az anti­idillel, az antieufóriával: egyszó­val a valósággal. — Az ötvenes evektől kezdve az iró egy időre teljesen elhalI­gatott. — Igen, mert rossz korszak jött rossz feltételekkel, merev, kiagyalt, életellenes esztétikavaL Ne is beszéljünk róla, örüljünk, hogy túljutottunk rajta! — Szükség lenne-e vélemenye szerint manapság egy Nyugaí­tipu.su folyóiratra? — Föltétlenül szükség lenne, mert az időben elmulasztott le­hetőségek hosszú ideig megbosz­szulhatják magukat. A Nyugat közvetlen folytatói ugyanis — mint gyűjlőlöly ói rátok — még­érvényesíteni akartak egy bizo­nyos igényt, elvet, színvonalat. Nem utolsósorban kritikai rova­tukkal. Az éló utódfolyóiratok viszont éppen kritikai rovatuk­ban nem eléggé erősek. Meg­győződésem, hogy az irodalom ma sincs válságbari, de határo­zott. egyre mélyülő válság jel­lemzi irodalmi életünket. — Milyen tervek foglalkoztat­ják most az irodalomtörténészt, a szépírót? — Irodalomtörténészként a Vi­lágos utáni irodalomról szóló korszakmonográfiaimnak. a Nemzet es haladatnak az esszé­ista feldolgozását tervezem. De vannak még regényírói köteles­segeim is Azt a tematikát, ame­lyet a Bünbeeses, Az elveszett bárány és a Budai Oroszlán cí­mű trilógiámban jártam körül, az Űj Írás januári szamaban megjelent Telihold cimű novel­lámmal lezártam ugyan, de ez — a műfajból következően — nyilván csak szükségmegoldás. A tematika igazi lezárása egy hat­vanas éveket feldolgozó regényt igényelne. S bár jelenleg egv korai regényem. A templomrab. ló anyaganak kibővítésén dolgo. zom. szeretnem, ha e tervem ii sikerülne. M T. M. É

Next

/
Thumbnails
Contents