Délmagyarország, 1983. május (73. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-22 / 120. szám

2 Vasárnap, 1983. május 22: mosollyal Gyermekeink korházi ágyon Akad-e szülő, akinek emlektárából hiányozna az efifle szívszorongató kép: ott all a kórterem elfüggönyözött ajtaja előttt, és lopvatitkon kukucskál a redők melletti keskeny résen. Lesekszik, mint aki tilosban jár. S miközben ő odakinn a folyosón nyeli a könnyeit, odabenn, a kórházi ágyon bömbölve tiltakozik szeretett magzata a rabság, az idegen környezet ellen, vagy — mint aki megadta magát a sorsnak, belefásulva a mindhiába-küzdelembe — szenvtelenül bámulja a mennyezetet A kórházba, klinikára került kisgyerekek a gyógyítandó betegség mellett másikat — lelki természetűt — is szerezhetnek, ha a család helyébe lépők nem kísérlik meg helyettesíteni az edesanyát, s mindazokat, akik odahaza gyengédséggel foglalkoztak vele. Ehhez azonban némi pszichológiai ismeret is szükségeltetik. S minthogy egyelőre sajnos nem foglalkoztatnak psziciiologuso~U ebből a célból feKvőbeteg-intezeteink, ez a feladat elsősorban a gyermekek agya körül forgolódó ápolónőkre vár. A napokban Szegeden, a fertőző osztályok szakemberei részére megrendezett országos konferencia előadásai is azzal foglalkoztak, milyen pszichés hatast vált ki a betegekből a kórházi környezet. Az ágyhoz kötöttség, a külvilágtól való elzártság főként a fertőző osztályok kis betegeit sújtja, ezért is fontos, hogy különösen az ott dolgozók tisztában legyenek családpótló elhivatottságukkal is. Dr. Dudás Béla főorvos és Kocsis Mária szakasszisztens a fertőző osztályon fekvő csecsemők, illetve a kisgyermekek személyiségfejlődésével kapcsolatos tapasztalatokat adta át a hallgatóságnak. Az orvosok szerint a modern gyógyításnak nélkülözhetetlen eszköze a pszichológia. A gépesítés korszakában sem lehet személytelen a gyógyító munka: az orvost, az ápolót soha nem helyettesitheti valamiféle masina, hiszen a beteg ember sem tekinthető megmunkálandó anyagnak. A gyógyítómunka sikere attól függ, hogy a gyógyító ember és a beteg ember egyenlő partnerként küzd-e a cél elereseert. Talán hihetetlen, de már a csecsemőt is önálló személyiségként kell kezelni: világra jötte első pillanatától másoktól megkülönböztethető tulajdonságai, képességei vannak, amelyeket őseitől örökölt, lehat fogamzás előttiek, genetikus eredetűek. Ezeket formálja, módosítja a magzat kihordásának számos körülménye, egyebek között az is, hogy az anya szeretettel várja-e gyermekét, akarja-e világra jöttét, vagy nyakába vett koloncnak tekinti. Nem közömbös a magzat személyiségfejlődésé szempontiából a terhesség alatti idegi megterhelés, az, hogy érik-e konfliktusok az anyát vagy sem, szenved-e lelki betegségben. Az sem mindegy, milyen szeretethőfokú a környezet- amelybe a baba megérkezik. A szoptatás közben érzett melegség nemcsak fizikai. hanem rendkívül erős lelki kapcsolatot is létesít anya és gyermeke között, ezt a semmivel nem helyettesíthető köteléket. biztonságérzetet szakítják el drasztikusan, ha a csecsemő kórházba kényszerül. Számos orszagban, így Angliában is van rá példa. hogy az édesanyák is beköltözhetnek a korhazba. gyermekük kezelésének idejére. Nálunk erre nincs lehetőség, a mamahelyetteseket kell tehát felkészítenie az egészségügyi oktatásnak e szerep vállalására is. Meg kell tanulniuk, hogyan lehet a csecsemővel kommunikálni. Mert lehet, hisz elégedettségét, jókedvét gőgicséléssel, mosollyal fejezi ki, az ő szótárában a sírás rossz közérzetet jelent. Ha barátságunkról, szeretetünkről akarjuk „meggyőzni", az ő kifejezési eszközeit használjuk: a mosolyból, játékosságból, a gügyögésből megérti (megérzi), nem ellenségek között van. Az ápoló nővér mosolya, duruzsoló beszéde megnyugtatja, így könnyebben elkerülhető a hospitalizáció okozta lelki betegség. A jó szakember megkíméli ettől az elkerülhető lelki traumától a gondjaira bízott apró csecsemőt is, hiszen minden lelki megrázkódtatás élete végéig nyomot hagy az emberben. Érdekes tapasztalatokat gyüjtöU a nagyobbacska gyermekek körében a szakasszisztens. Megdöbbentő, hogy milyen erös negatív hatast vált ki a kicsinyekből a családtól való elszakadas. Még azok a gyermekek is visszavágynak az otthoni környezetbe, akiket ütnek, vernek, ahol az iszákos papa miatt napirenden vannak a veszekedések, ahol mindenféle komfortot nélkülöznek a lakásban. Ez bizonyítja, hogy a megszokott, ismert körülmények, még ha rosszak is, nagyobb biztonságérzetet adnak a gyereknek, mintha kulturáltabb környezetbe kerülnek, de idegenbe, gyökértelenül. Ha ragaszkodása övéinek szól. anyjának, apjának, testvéreinek. őket helyettesíteni is csak a körülötte sürgő-forgó ápolónő képes, ha a gyerek kórházba kényszerül. A másik csalódás, ami a kórteremben éri a már rnászni-járni tudó gyereket, hogy passzivitásra kárhoztatják. Kiszolgáltatottságára vagy agresszivitással, vagy káros zárkózottsággal depresszióval válaszol. Ezellen hároméves korig az érzelmi biztonság megteremtése lehet a „gyógyszer", s ezt is csak a nővérke képes „beadni". Az idősebb gyerekek, az iskoláskorúak már jobban hallgatnak az értelmes szóra: az érzelmek mellett az értelemre is építhet a szakember. Az okos ápolónő képes arra, hogy bevonja a beteget a gyógyításba, hogy felnőttként kezelje. A siker titka: becsapni ekkora gyereket már nem szabad, mindent visszájára fordíthat egy leleplezett hazugság. A kamaszok már nem kötődnek olyan szorosan szüleikhez — és ez a természetes. ök már nagyobb lelki megrázkódtatás nélkül élik át a kórházi kezeles napjait, különösen, ha kellemes szobatársakra találnak. Hiba, ha kicsik közé fektetik őket. mondván, majd vigyáz rájuk: nem a betegek feladató egymás felügyelete! Óhatatlan, hogy gyermekünk hosszabb-rövidebb ideig nyomja a kórház ágyat, amíg elér a felnőttkor küszöbéig. Az életnek nem éppen a legszebb pillanatai ezek, sem a szülő, sem a gyerek számára. De hogy fiunk. lányunk ne cipelje egy életen át a kórházban szerzett megrázó élményeket, azért sokat tehetnek az ápolónők. Az örökké lótó-íutó nővérkék, akiknek ezernyi dolga között futja jó szóra, simogalásra es mosolyra is. Chikan Agnw Szive szerint az e heti szerkesztő is megismételné előző, soros kollégája intelmeit, kérését, hogy — mar csak a kisebb terjedelemre való tekintettel is — kíméljenek meg bennünket a tucatnyi oldalas levelektől, annál is inkább, mert nehéz igazságot tenni még az egyszerre érkező levelek között is. hogy melyik kerüljön be előbb a lapba. Sajnos, most is jöttek újabb, a papírtakarékossági szempontokat is mellőző írások. Nézzék el írói. ha mi nem mellőzzük eme szempontokat... E heti termésünkben panasz, érdeklődés. közérdekű javaslat mellett olyan Írások is előfordulnak, melyek egyes vitatható emberi magatartásformákról, jelenségről számolnak be. Kár, hogy postaláda társszerzőnk az olvasó ilyen is van. Megszoktuk azokat az olvasói írásokat, amelyek egy lakóközösség gondjára hívják fel a figyelmet, s ilyenkor oldalakon át sorjáznak az érintettek névvel és címmel vállalt aláírásai. Az alább következő panaszt nemcsak egy levélben olvashattuk. gyal, a következmények bizonyítják. Csúnyán megsérült a gyerek keze, hosszú, mély sebet hasított rajta az eltört üveg. Az illető felnőtt bár látta, hogy a gyerekből ömlik a vér, össze-vissza szidta a kitört üveg miatt. S mint a levélből kiderül, többen is voltak a közelben, és senki nem akart mentőt hívni, mígnem egy közeli ismerős értesítette a fehér kocsit, s nemcsakhogy bevitte a gyereket a rendelőbe hanem megvárta, míg összevarrják. és taxival vitte haza. Lehet, hogy kellene prédikációnak beillő kommentár a gverekek féktelen magatartásáról vagy a felnőttek időnkénti közömbösségéről? Nem tartjuk szükségesnek. Az ügy önmagáért szól. A város szülötte Már megint a lift Mert az IKV-ről lesz szó. kezdjük először a széppel: a Lenin korút 75. számú ház lakói — apróság ugyan — köszönetüket fejezték ki, hogy megcsinálták a kapuzárat. Nem nagy dolog, de ami bosszúságot az okozott nekik, lévén, hogy forgalmas út mellett nem tudták zárni lakóházuk ajtaját, azt leírni szükségtelen, ezt magyarázza a köszönet. A Rókus 104-es és 105-ös épület lakói azonos gonddal küszködnek. Mint Börcsők Istvánná és Berta Mátyás — aláírásokkal „megtámogatott" — levelükben írják, az Ingatlankezelő Vállalat az egyébként „hellyel-közzel" jól működő IHtet egyik napról a másikra lezáratta, s mint hírlik, azzal a magyarázattal, hogy majd idővel bekapcsolják a leendő diszpécserközpontos liftirányításba. Amennyiben ez a közvetlen oka, s más egyéb műszaki okokkal nem indokolható tény szólt közbe, magunk sem értjük a — levél tanúsága szerint idős és kisgyermekes — lakók miért kényszerülnek emeletmászásra, különösen magasra. Bizonyára az Ingatlankezelő Vállalatnak lenne egyéb hozzáfűznivalója is az ügyhöz. Kőrösy György (Pécskai u. 16.) egy nem először megénekelt dologról ad hírt. Leírta levelében, hogy milyen szép rendezvény volt Siófokon a Kálmán Imre születésének centenáriumára rendezett ünnepség. Erről pedig az jutott eszébe — s ez az amit már mi magunk is írtunk, s ez az. amit úgy tűnik, nem elégszer — a siófokiak kegyeletteljes szeretete kár. hogy nincs meg a szegediekben. Legalábbis erre gondol levélírónk, amikor Huszka Jenőre. a magyar zenetörténet nem kevésbé fontos alakjára emlékeztek, akinek bizony alig-alig őrzi valami szülővárosában nemcsak a nevét, de az emlékét sem. Bár Szeged városa volt. amely elinditotta Huszka Jenőt a hírnév útján, mégis Balatonfüreden van szobra. Kőrösy György javaslatai között sok megvalósítható, használható ötlet volna. hogy nem közöljük annak csak az az oka, nem a részletekben, hanem a l'ontosabb „egészben" is van pótolnivalónk. Vele egyetertünk, a megoldás-kivitelezés nem a mi dol»unk. Villomospanasz Nyugdíjasok Újszegeden Jól sikerült rendezvényről számol be Bökönyi György (Orsovai u.). amely az újszegedi November 7. Művelődési Hoz bon volt a közelmúltban. Az esemény példázza, hogy a munkaban megfáradt idős emberekről sem feledkeznek meg a népművelők, s legutóbb száznál is jóval többen jöttek össze a művelődési ház nyugdíjasklubjának megalakulására. Az ünnepélyes keretek közt megtartott „klubavató" nem csupán egy hivatalos összejövetel volt. Kiállításon mutatkoztak be az idősebbeknek az ifjabbak: a Tömörkény István Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola harmadéves tanulói sorakoztatták fel kerámiaalkotásaikat a nagyteremben. „Műsorismertetés nélkül" csak egy kis ízelítőt mindabból, ami hozzájárult a nyugdíjasklub tagjainak kellemes szórakozásához, jó hangulatához: magyar nóta és slágerek, operettrészletek és népdalok, közös nótázás, harmonikaszó és hegedű hangjai mellett töltötték el az időt az idősek. Az új klubnak sikeres működést kívánunk, s ha minden rendezvényükről nem is fogunk hírt adni. együttérzünk velük ... I.-né panasza előtt csupán a tárgyilagosság kedvéért szükségesnek tartjuk megjegyezni, általában a villamosközlekedéssel kapcsolatban kevés észrevételt kapunk. Valójában ő sem a szokványos értelemben vett menetrend szerinti közlekedést kárhoztatja, hanem azt teszi szóvá, hogy egy 4 A jelzésű villamos miután már a hivatalos szolgálata lejárt — ám, lévén, hogy más útvonala nincs —. a megszokott vonalon indult a telephelyre. Eközben a Budapesti körúti villamosmegállóban (levélírónk szerint május 9-én, 18 óra 40 perckor) megállt, s bár tízen álltak szakadó esőben a megállónál. a kocsi csak egyetlen SZKV-dolgozót vett föl. Utána továbbhajtott. Levélírónk nem azt kifogásolja, hogy miért 18 óra 35-ig állapították meg a betétjárat „érvényességét". Jó, tudják az illetékesek. Azt viszont az ésszerűség jegyeben kifogásolja, hogy amikor amúgy is a megszokott útvonalon halad, miért nem veheti fel és viheti el az utasokat, legalább az egyébként is forgalmas átszállóhelynek ítélhető Anna-kúti megállóig. Lehetne ezt jelezni egy táblával. Senkiben nem keltene felesleges indulatokat, indokolatlan gyanúsítgatásokat. Ismét Expressz Sorokbon A Zöldfa utca egyik lakója az áprili6 17-én közölt, kapupénzzel kapcsolatos levélhez szól hozzá, ö is kérdezi, milyen alapon fizettet a házfelügyelő kapupénzt, hisz minden lakó kulcsot vett. a bejárati ajtó éjjelnappal tárva van, tehát kapupénz címén munka nélkül szerzett jövedelemhez jut — nem a vállalat — a házfelügyelő. Sok ember igazságérzetét bántja, ha bárki — igy ő is — egy tízemeletes házban havi 400 forint jogtalan jövedelemre tesz szert. Ábrahám Rudolfné a Gyálarétről érkezett postáspanaszra reagál: szerinte nem a postást terheli a felelősség a hiányosságokért. Olvasónk azóta bizonyára olvasta a május 8-i lapunkat, I amelyben a postaigazgatóság válasza megjelent. Ebből kiderül: valóban nem a pos; fás, hanem a postahivatal a liibas a nyugdijak késői kézbesítéséért. Horváth József (Körtöltés u. 10.) olvasónk panaszát ; korábban, vagy a hozzánk I érkezett levelével egy időI ben több helyre elküldte, I melyre a városi tanács épi| tesi és közlekedési osztálya a címére meg is küldte a választ. Ebból idézünk par sort: „A VI. ötéves terv tanácsi fejlesztési lehetőségeink a csatornahálózat építését csak a lakótelepeinken teszik lehetővé, így nagyobb távlatban sem lehet számolni a meglevő családi házas beépítésű területen központi forrásból megvalósuló csatornázással." N. Csősz Pál (Haladás u. 4.) levélírónk panaszat elküldtük a Volán személyforgalmi üzemigazgatóságára. Az illetekes válaszát közöljük olvasónkkal. Tiszteletre méltó, agytornász hobbinak hódol Kapitanov Vilmos (Kossuth L. sgt. 56.): rejtvényt fejt. Korábban forgatta a fejében, hogy belép a rejtvényfejtők klubjába. most megerett benne az elhatározás. Korábban volt rejtvényfejtők klubja Szegeden, most nincs. Ezt fejtse meg. Sajnáljuk ... M. F. (Kereszttöltés u.) olvasónknak üzenjük: ha elzárják a tévét, kinyithatják az ablakot. No nem azért, hogy az a sok sugár kimenjen a szobából, amit egyik kedves rokona feltételez, hanem, hogy bejöjjön a jo levegő. Na persze, ha van szúnyoghálójuk. Mert, ha nincs, most már... A levelében írtakra egyet mondhatunk konkrétan: a televízió képcsöve valóban ad sugárzást. Am ettől meg senkinek semmi baja nem lett. Legföljebb a műsortóL Május 13-án Budapesten vendégszerepelt a Santana együttes. A nagyszabású koncertre a szegedi Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda is árusított jegyeket, 200 forintért. A szegedi érdeklődők csak úgy juthattak jegyhez, ha vállalták a kötelező autóbuszutat is, amit szintén az utazási iroda szervezett újabb 200 forintért. Így a nem kevés befektetést igénylő program látogatói joggal bosszankodtak. amikor az autóbusz fél órával a koncert megkezdése utan érkezett a helyszínre. A késést szervezési problémák okozták, hiszen sem forgalmi akadály, sem üzemzavar nem gátolta a pontos érkezést. Sajnos, nerrj először tapasztaljuk, hogy a szegedi Express utazási iroda inkorrekt módon jár el szervezési ügyekben, s olyan feltételeket szab. melyeket nem tart fontosnak teljesíteni — írja levelében Pintér Tibor népművelő, sok hoppon maradt Santana-rajongó nevében. összeállította: Igriczi Zsigmond A kitört ablaküveg Ha mindössze arról lenne szó az itt következő olvasói levélben, hogy már meginl valami meghibásodott egy lakóházban, valószínű hozzácsaptuk volna egy másik panaszos levélhez. Hódi Antalné (Tarján 807. épület) viszont arról ír. hogy a szomszéd 806-os hazban nem egyszerűen tört ki a kapun az üveg. A gyerekek (köztük levélírónk fia) ott játszottak. s összevesztek, mire az egyik ott lakó felnőtt rájuk ijesztett, és kizavarta őket. A gyermek kirohant, és futtában, hogy hogynem, kitörte az üveget. De. hogy nem valami kemény tárgySzületésnop Azon a tortán, mellyel több száz tagunkat kellene köszönteni, két szál gyertya egne, hiszen kétéves a Mozgáskorlátozottak Csongrád megyei Egyesülete. Ily rövid idő még a kezdetet — a világra csodálkozást, a szépre vágyakozást — jelenti. Ket évvel ezelőtti első találkozásunkkor éppoly kíváncsi várakozással néztünk egymásra, ahogyan csak az ismeretlenre lehet. Eltitkolt szorongással, ki nem mondott kérdésekkel találgattuk, jelent-e majd számunkra változást új kapcsolatunk, mire lesz képes összetartó közösségünk. Amikor egymást hallgatva magunkra ismertünk. már tudtuk, hogy a sokszor bánatot okozó, megoldhatatlannak vélt gondok közösek, megszüntetésükre együtt több a reményünk. Bízunk abban, hogy a ma még bizonytalan lépteink egyre határozottabbá válnak, s egyre messzebbre jutunk. Bátrabban szólunk, kérdezünk. megfogalmazzuk vágyainkat, merünk célokat is kitűzni. Távolabbra látva türelmünk, kitartásunk már nem véges, hiszen nem vagyunk egyedül gondjainkban, és nem vagyunk egyedül akkor sem, ha csak egyszerűen nem akarunk egyedül lenni. Mint a két év alatt oly sokszor, gondolatban most is együtt vagyunk azokkal a társainkkal, akik nem lehetnek velünk. Szeretnénk. ha közösségünk éltető ereje reményt keltve hozzájuk is eljutna — .iiszen a szerencsésebb helyzetben levők tudják, hogy egymás segítése nehéz feladat. de fontosabb s szebb is talán. mint. akik hasonló gondokkal nem küzdenek. Együttes erővel és akarattal csodára lehetünk képesek — e osoda a színesebb, gazdagabb holnapunk megvalósulása. Fráter £*•