Délmagyarország, 1983. május (73. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-14 / 113. szám

s> Szombat, 1983. május 14. H

a erőt vesz írógépemen a takarékossági láz, és egy mondat helyére egyetlen betűt képes csak írni, azonnal tudom, kell hozzá egy csavarhúzó, egy fogó, egy csipesz meg egy szemüveg. Szétszedem, öszerakom, és mindig elismeréssel adózom a régi idők mechanikára érzékeny elméjének: úgy összeszerkesztette ezt a csotrogány gépet, egy kis pöcök ide, egy kis bütyök oda, pontos, mint az óra. Beletáplálta az egész ábécét, nekem csak a programot kell tudnom hozzá. Akár kétkötetes regény is kitelne belőle. Szerelői képességeim határa is ez a gép. Megbarkácsoltam ugyan egyszer-egyszer a televíziót is, de nem nagyon tudtam, mi ment végbe benne. Szóra bírtam már a táskarádiót is. de elméleti ismereteim valahol a detektoros rádió rezgőkörénél járnak. Anynyira nem tudok lépést tartani a korral, hogy családom három matematikus tagja együtt se tudott megtanítani a kettes számrendszerre. Reménytelen eset lehetek. még csak nem is hiányzik. Kicsit se fáj, hogy bevételeim és kiadásaim nyilvántartására nem használhatok számítógépet; egyszerűen belenyúlok a zsebembe, és azonnal megtudom, hogy egy fillérem sincsen. Amikor egyszer-kétszer beszabadultam valamelyik számítógép szentélyébe, határtalan kíváncsisággal bámultam a mágusokat, akik kapcsolatokat tudnak teremteni a masinával, el is hittem szavukat, hogy ez sokkal egyszerűbb, mint fejben a kétszerkettő. de nem vett erőt rajtam a „hasonlót csinálni maga is próbálgat" parancsa. Nézhettem a múltkor azt ls, hogyan sakkozik: a gép, de még csak örülni se tudtam, amikor levette a parasztot. Sótlan játék volt. Azért hozakodom elő a magam együgyűségével, hogy jelezni tudjam, mennyivel más az a generáció, amelyik gyerekkorban hangolódhat rá az elektronika skálájára. Én fölfogni se tudom, ml a jó abban, ha egy chip akkora csak, mint a kétfilléres lukja, a mai kor gyermekének pedig azt is illik tudnia, ennek ? kis mütyürkének a vállára hányféle robotterhet lehet rakni. Lázba is jön tőle a mai gyerek. Jöjjön is, mert úgy lehet, neki már ez kseresi meg a kenyerét. A Volán vállalat számítástechnikai központjában Wábits Győző, és hozzám mindvégig kedvesen türelmes munkatársai arról győztek meg, hogy nagy a mi lemaradásunk. Akkora, hogy árát mérni se tudjuk. Annyira egyetértettünk. hogy a következtetés már az én fejemben is úgy fogalmazódott meg, mint az övékben: a lemaradást be kell hoznunk. De hogyan? A szegedi Ifjúsági Háznak van egy okos sorozata, diákcentrum a neve. Mindent megszerveznek, amire a diákok kíváncsiak, és semmit sem erőltetnek, ami nem nekik való. Kiköltöztek néhánvszor gépeikkel a számítósok is, és azt tapasztalták, hogy érdeklődésben nincs hiány. Akinek három órát kellett várnia, hogy megpöcögtethesse a billentyűket, az kivárta a három órát. Jó hallani, hogy a gépet nem kell félteni a gyerektől, úgyse tudja elrontani. Hadd tanulja meg. hogy számítógéppel mindent lehet, csak azt nem szereti, ha nagykalapáccsal simogatják. A megszállottak meggyőződésével hirdették beszélgetőtársaim, hogv egészen kicsi gyerek ls meglepően fogékony az észtornának erre a változatára. Mikor érdemes kezdeni? Amikor már meg tudja különböztetni egymástól a számjegyeket. A korai kezdés azért jó. mert akkor még nem épülnek ki bennünk gátlások Lehet, hogy lenyom húsz billentyűt, mire megtalálja az igazit de megkeresi. Játékként viszik a számítógépet, és a gyerekek játszanak vele. A felnőtt azonban tudja, hogy minden igazi játék véresen komoly dolog; bejáratódnak az agynak olyan pályái is, amelyek a magamfajta fejekben járatlanok maradtak. Megtanulja a gyerek, hogy társa lehet a gép az agyafúrt földatok megoldásában, és ráébred arra is, hogy nála nélkül a gép csak szerkezet. Aki csak eddig jut, az is sokat gyarapodik, de szinte minden kíváncsiskodó csoportban fölbukkan egy-két meglepetés is: eredeti ötletei támadnak valamelyik gyereknek, és nyúzni is kezdi vele a gépet. Azt mqndják a betanítók, ha nekik ilyen korban ilyen ötleteik lettek volna, egészen másként látnák a világot. Ebből viszont az is következik, hogy belátni se tudjuk, mit indítunk el. Elfog néha a rémület bennünket, már-már meg is húznánk a vészféket, mert attól tartunk, olyan generáció nevelődik majd, amelyre szülőanyja se ismer rá. Bár fatengelyes ésszel állok a mikroprocesszor előtt, én nem félek a jövőtől. Egészséges állapotban tarthatók az ágynak azok a pályái is, amelyek az emberséget adják, és a humán műveltséget is ápolják. Hányszor lett volna már alkalma az emberiségnek, hogy torz lénnyé változzon át, mégis maradtak, akik a tisztességet őrizték meg nekünk. Megkérdeztem természetesen, hogyan lehet átlépni a játék határát. Észreveszik az eredeti ötletet hozó gyereket, és hagyják elmenni? Megszállott emberekkel akadtam össze — hangoztatják, hogy mások is szerveznek hasonló bemutatókat, és másik ls keresik a fogékony elméket —, rögtön rávágják, hogy van már alkalom, hogy az egyszeri kíváncsiságból a beavatottságig vivő érdeklődés fejlődjön. A városi tanács két számítógépe közül az egyik minden kedden délután rendelkezésre áll, oda mindenki bemehet, és kipróbálhatja ötleteit, vagy végigjátszhatja az ötletes programokat. Nem kell félni, a gép ettől nem kopik, és nem is fogyaszt annyi áramot, hogy meg ne érné. Hallom azonnal a kívánságot is: jó lenne, ha más számítógépes cégek is kinyitnák alkalmanként utcára néző ajtajaikat. Előbugyborékol egy másik kérdés is: szükségünk lesz annyi kezelőre. amennyit így ki akarunk képezni? Rossz vágányon járunk, vissza kell fordulnunk. Az írásbeliségben jól elöl járunk már', évezredek vannak mögöttünk, hivatalainkban mégis megmaradtak a hajdani íródeákok utódai. a gépírók, pedig gyermekeink a géppel írás trükkjét is meg tudnák tanulni. Az lenne a jó, ha a számítógép nem osztaná kezelőkre és fölhasználókra a körülötte levőket, hanem egyszerűen odamenne a géphez, aki meg akar tőle kérdezni valamit. És az is jó lenne, ha a kombináló elme mindig tudna gépül is kombinálni. Azt is hallottam beszélgetés közben, hogy a számítógép kínálatainak töredékét használjak föl napjainkban fontos döntések előtt. Aki kicsi korában megtanulja. annak rájár majd az esze. Aki a világegyetem kialakulását fölfogni se képes, holnap vagy holnapután ötsoros programmal már modellezheti is. Azt is kérdeztem. eljutunk-e majd a barkácsolás szintjéig? Ahogy mi elkezdtünk detektoros rádiót csinálni. lehet-e majd könnyen-gyorsan számítógépet szerkeszteni? Körülbelül tíz évet saccolnak rá. Külföldön már kaphatók összerakható elemek, föltehetően hozzánk is eljutnak, hiszen mi is beléptünk a számítógépes korszakba. És arra is tíz évet mondanak, hogy a számítástechnika elkülönölő kiszolgálóira nem lesz szükség. A legnagyobbat most lépjük, bevisszük a számítógépet az iskolába. Először bizonyára tétovázunk egy kicsit de láncolat lesz ebből igen hamar: aki megtanulja, azt is tudja majd, amit mi még sejteni se vagyunk képesek. HORVÁTH DEZSŐ Tanyai olvasókörök emléke is Ópusztaszerre került. Látható a falon egy tabló, mely 1934-ben készült, az egylet fennállásának fél évszázados jubileumán. Hófehér bajszú öreg parasztok és siheder legények álltak fényképezőgép elé a vásárhelyi határban. De őrizték egykori társaik emlékét is, egy márványtábla, mely nagytermük főhelyén díszelgett, az első világháborúban elesett Mónus Pálnak és Mónus Jánosnak állított emléket. A parasztgazdák hosszú időn keresztül őrizték 48 emlékét. „Kossuth apánk" képe a fő helyen figyelte borozgatásaikat, ókuláris betűzgetéseiket, vitáikat. Mellette olajnyomatok, históriánk jeles eseményeinek idealizált képei. Igen szoros kapcsolatokat tartoltak a tanyai iskolákkal, mintha ott, a kényszer szülte végeken hamarabb megvalósult volna a művelődés egysége. T. L. Somogyi Károlyné felvételei A

z elmúlt század végén, e század első felében a hatalmas vásárhelyi tanyavilágban szép számmal működtek az olvasókörök. A kultúra előőrsei voltak a világtól elzárt alföldi síkon. Néhány hete az Öpusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark népi épületegyüttese gazdagodott a pusztafeketehalmi olvasókör áttelepített épületével és a többi egyletből előkerült berendezési tárgyakkal, könyvekkel, immár hosszú évtizedekre emléket állítva a magyar parasztság tudásvágyának, olvasás iránti igényének. Néhány esztendővel ezelőtt Hajdú Géza említette e táj olvasóköreit a Vásárhelyi egyletek és könyvtárak című,, a Somogyikönyvtár kiadványainak sorozatában megjelent tanulmányában. Ebben olvasható, hogy az olvasókör célja „oly egyesületi pontot képezni, . ahol az egyesület tagjai nemzetiség-, vallás- és rangkülönbség nélkül, minél gyakrabban összejöhessenek, a kölcsönös eszmecsere, a barátságos társalgás, továbá a hírlap olvasása által szellemi életüket pezsgésben tarthassák, értelmüket, felfogásukat így élesíthessék, s a társadalmi, mint országos ügyekben jártasságot sajátíthassanak el, s ha netalán hiányos nevelést így folytonos magánképzés által utánpótolhassák ... Az Olvasó népkör oda fog törekedni, hogy tagjai minél több hírlapot olvashassanak, továbbá hogy egy jól rendezett könyvtárral rendelkezhessenek." A Puszta-feketehalmi Olvasó Egylet 1890-ben alakult, az első tanyai olvasókörök mindössze hat esztendővel előzték meg fölépülését. Egy módos gazda által fölajánlott telken, önkéntes alapon összegyűjtött pénzből emelték az épületet a kutasi határban. A nagyteremből, kocsmarészből és szolgalakásból álló épületben vajon miként zajlott az élet majd évszázada? Jórészt télen töltötték meg lócáit a környék parasztemberei. Ekkor kinyitották a könyvszekrényt, melynek polcain a kor jeles íróinak — Jókai Mór. Eötvös József. Kemény Zsigmond, Vas Gereben — kötetei sorakoztak, de igen népszerűek voltak a mezőgazdasági témájú szakkönyvek, a növénytermesztést, a talajművelést segítő kiadványok. Az egykori közönség szerette a képes kiadványokat — az öpusztaszeri olvasókör szekrényében is ott látható A Budapesti Újságírók Egyesülete Almanachja 1905-ből. a híres-képes Arany-album, s egy érdekes füzetsorozat, ezen szöveggel: Gróf a börtönben — Egy sötét bűn története — Regény az életből — Ezen regény összes füzetét mindenki ingyen kapja. Hatvannyolcat őriz a szekrény, melynek népi motívumokkal díszítet aitala fölött a felirat M Kir. Földmívelésiigyi Miniszter Ajándéka. (A ..Kir." újrafestve az ötvenes években lekaparták nem volt ildomos a letűnt korra utaló három betű.) A gyalult asztalokon a népszerű újságok: a Tolnai Világlapja, a Vasárnapi Újság, a Vásárhelyi Friss Újság, az Orosházi Friss Újság, a Magyar Nemzet, a Kis Újság, a Magyar Alföld. A barackosi olvasókör egykori szekrényajtajának belső felén sok-sok fölírás. Az egyik: Kérdő Ernőnél van 2 naptár, 6 kis könyv, kivitte 1927. október 20-án (hogy visszahozta-e, arról nincs információ). Egy későbbi följegyzés: Májusi bálkor 49 sörös pohár, 1/2 literes üveg 88. kis boros Pohár 118. literes üveg 7, 2 db 2 decis üveg. Mintha funkciót váltott volna időközben a szekrény. Persze, az olvasókörökben nemcsak a szellem táplálkozott. Gyűléseket tartottak, gazdatanfolyamokat szerveztek, jeles napokon itt voltak a bálok, s a berendezésből is kiderül, hosszú téli estéken biliárdoztak, sakkoztak, nyaranta pedig a kuglipályán a fogadóasztalnál liter borok sorsa dőlt el azon, „ki hány botot üt el". A barackosi olvasókör néhány