Délmagyarország, 1983. április (73. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-10 / 84. szám

Vasárnap, lí>83. április 10, 3 Tizenkétezren a városért! ui11 v^it üzem Szegeden Országos diáknapok (Folytatás az 1. oldalról.) — Mondja, korcsolyázott már? — Még soha. De van két gyerekem. Igaz, lányok, de majd talán ok . .. — Mennyit is hoz a mai műszak ? — Várjunk csak... Ügy kétszázat fejenként. Heten vagyunk, hát nagyjából ezernégyszázat. Ennek a fele megy a városnak. — A másik fele marad. Mire szánják? Mire akarnák költeni?' — Sok helye lenne. Például -portlétesítményekre... Majd dönt a szakszervezet. A gumigyárban eddig is hasznos célokra költötték a kommunista műszakok bevételét: többnyire lakásépítési kölcsönöket adtak belőle dolgozóiknak. Ügy tűnik, kétszeresen is magukért tesznek a műszakban résztvevők. Kétszeresen, mert hát a műjégpálya jó lesz a gyerekeknek. És a gyár is többet fordíthat szociálpolitikai célokra. Sőt, több kerülhet a borítékba is. Mert, ha teljesítik exportcéljaikat, nagyobb lehet a nyereség. És a tegnapi. kommunista műszak A DÉMASZ dolgozói a város különböző pontjain seteljesítménye a havi célpré- rénykedtek, felvételünk a Széchenyi téren készült, ahol miumot is javítja. a közvilágítás oszlopait, kandelábereit festették át Munkát munkára... Kétszázan dolgoztak tegnap az Uj Elet Termelőszövetkezetben. Nem mindenki a pihenőjét áldozta föl, hiszen a szövetkezeti tagok többsége rendszeresen dolgozik minden hét végén a háztájiban: a munkát cserélte föl másik munkával. Mindenki úgy készült, hogy ereJeti beosztása szerint dolgozik,' de ez a szándék időközben módosult. Eső esett, hétfőre halasztották a kukorica vetés megkezdéséiAkinek már nem volt igazítanivalója a vetőgépen, az a műhélybelíekkel égfyütt a javítóműhelyeket festette. A kertészetben nyolcvanötén dolgoztak. Kacsozták az üvegházi paradicsomot, kapálták a paprikát, szedték a szekíü hónaljhajtásainak a bimbóját, és virágzó rózsát is szedtek. Szintén teljes létszámmal kezdték a munkát a tésztaüzem dolgozói is reggel hétkor. Gépek diktálják már az ütemet itt is, a tésztanyújtók brigádjában például Bálint Sándorné. Kakuszi L ászióné, Molnár Mihályné, Fodor Imréné, Masa Károlyné, Kispéter Imréné' alig győzte kielégíteni a mohó szerkezetek étvágyát. A másik teremben nagy késsel szelik a tésztát, éppen úgy, mint nagyanyáink, csak t sokkal gyorsabban. Vigyáznak rá, hogy a házi tészta gépek közreműködésével is házi tészta maradjon, hiszen ezt keresik a boltokban. Három mázsa tarhonya, százhúsz kiló levestészta, és száz kiló csuszánakvaló készült délig. A túemkások közül az asztalosok ötszáz karót faragtak a kísérleti parcellákra, illetve a háztájiban termő fűszerpaprika megjelölésére. Egy másik csoportjuk vasrácsokat hegesztett, és festett, hogy a vagyonvédelem terén se eshessen kísértésbe még a kóborló se. A villanyszerelők a vegyszeres raktár szellőzőberendezését helyeztek üzembe. Találkoztunk a szárítóüzem dolgozóival is. Készítik a gépeket a lucerna szárítására, noha azt szeretnék, ha az idén kevesebb szükség lenne rájuk. Tavasztól őszig ritkán van idő a környezetük rendben tartására, a növénytermesztők brigádja mosi parkosítja a környéket. Ami eddig olyan volt, mint a csatatér, ott ezután szép, zöld pázsit lesz. Rosszul mondtuk az előbb, hogy mindenki eredeti beosztása szerint dolgozott. A gyálaréti üzemegységben növénytermesztőt, brigádvezetőt, gépjavítót, üzemegység-vezetőt, párttitkárt és telepvezetőt egy brigádban találtunk. A növendékjószágok és hízómarhák telepe mellett hatalmas legelő van, tüskésdrótból szerkesztett kerítésekkel most úgy osztják föi a legelőt, ahogy ittott villanypásztorral szokták. Barna István, Csorba Mihály, Csiszár István, ifjabb Csorba Mihály, Herke Mihály, Kéffer Miklós és ifjabb Slifka Béla dolgozott itt. Kiugrottunk a röszkei üzemegységbe is. Lapáttal, kapával, villával szorgoskodó embereket találtunk a major környékén. A mezőgazdasági telepek hagyományos rossz képét igyekeztek megváltoztatni, és a műtrágya raktárát hozták rendbe. Kommunista műszakról van szó, megkértük Árendás József elnököt és Boros Péter párttitkárt, kalkuláljon gyorsan: mennyi pénzt tudnak fölajánlani a szombati munka eredményeként közös célokra. Nem pontos az összeg, körülbelül hetvenezer forint gyűlik össze a munkabérből. Megkezdődött a termelés a Budalakk szegedi gyarának új diszperzitüzemében. A minden szakértelem nélkül, akár ecsettel, akár szórógéppel felhordható festékek rövid idd alatt keresetté, mi több, hiánycikké váltak, ezért határozták el a termelés bővítését. Húszmillió forintos költséggel új, félezer négyzetméternyi alapterületű üzemcsarnokot építettek, benne NSZK-gyártmányú berendezéseket szereltek fel. Ezzel lehetővé válik, hogy a következő napoktól kezdve megháromszorozzák a keresett cikk gyártását, ami azt jelenti, hogy a rendkívül kedvező tulajdonságú, vagyis vízzel hígítható, pasztával tetszés szerint színezhető s a festés után mosható szintetikus diszperzit festékből évente tízezer tonnányit készít majd a szegedi gyáregység. A közelmúltban lezajlottak az országos diáknapok megyei bemutatói. A KISZ Központi Bizottsága, a Művelődési Minisztérium és az Állami Ifjúsági Bizottság amatőr művészeti bemutató és minősítő sorozatát az idén á megszokottól eltérően indították útjára. Űjdonság volt, hogy nem az iskolai diáknapokon választották ki a legjobbnak ítélt produkciókat a további versenyre, hanem közvetlenül a megyei KISZ-bizottságokon jelentkezhettek azok, akik részt kívántak venni á minősítő bemutatókon. Az amatőr művészek, illetve művészeti csoportok 16 kategóriából választhattak. A megyei döntőkön külön-külön értékelték — arany, ezüst és bronz oklevéllel — a középiskolások és a szakmunkástanulók műsorszámait. A legszínvonalasabb produkciókból a rendezők és a zsűri szakemberei a megyék és a főváros diákművelődését reprezentáló, mintegy másfél órás műsort szerkesztenek, s ezekkel neveznek a megyék kiválasztott képviselői az országos fesztiválokra. A fesztiváldíjakat azok a megyei csoportok kapják, amelyek a legszínvonalasabb, a legszínesebb, a középiskolák és a szakmunkásképző intézetek kulturális munkájáról egyaránt kénét adó produkciót mutatják be. A hagyományokhoz híven a fesztiválvárosok is alapíthatnak díjakat. Az országos fesztiválokat április 29. és május 1. között tartják meg Egerben, Gyulán, Keszthelyen, Pécsett, Sárospatakon, Sopronban és Székesfehérvárott. Az országos diáknapok rendezvénysorozata bemutatkozási lehetőséget nyújtott az amatőr képző- és iparművészeknek, fotósoknak, filmeseknek, diákíróknak és -költőknek, valamint a helytörténeti kutatómunkával foglalkozóknak is. öle pályázatok alapján versenghettek azért, hogy melyikük vehet részt nyáron az országos szakmai táborokban. Panelek, szövetek Majdnem negyven vállalatnál, szövetkezetnél dolgoztak tegnap, szabad szombatjukon az emberek. A legtöbben a DÉLÉP-nél... Még hat óra sincs, de már dolgozik a toronydaru az Északi városrészben. a Lomnici utca 45. számú épületénél. Alatta ott áll az ÉPFU trélere. Már pénteken fölrakták rá a paneleket, kint, a házgyárban. hogy reggel, munkakezdésre a helyszínen lehessenek. A Május 1. szocialista brigád a paneleket szereli. Vezetője, Tóth István a kitűnő munkaszervezést dicséri. Teljes joggal, mert még nvolc óra is alig műit el, Somogyi Károlyné felvételei Teljes létszámmal dolgoztak szombaton a MINO Cipőgyár valamennyi üzemrészében. Felvételünk a felsőreszkeszíto szalagon dolgozókról készült már az Ötödik, panelekkel megrakott tréler áll meg az épületnél. A brigád három lakást szerel össze ebben a műszakban. Sokszor rendes munkanapon sem készülnek el ennyivel. Tizenketten vannak, s a panelszerelés termelési értéke ebben a műszakban majdnem 600 ezer forint. És nemcsak ennél az épülő háznál dolgoztak a DE— LÉP-esek. A vállalat egész területén mintegy 300 brigádban majdnem 3 ezer 900an vettek részt a kommunista műszakban. A műszakiak. iiodai dolgozók közül sokan fizikai munkát végeztek. Az egész vállalatnál — beleértve a budapesti és a Békés megyei üzemigazgatóságok munkáját is —• mintegy 5 milliós termelési értéket produkáltak tegnap a műszak résztvevői. A tegnapi munkabér pedig közel 550 ezei forint. * Sokfelől jöttek még jelzések, a közel negyven vállalattól, szövetkezettói: ők is dolgoztak szombaton. A KSZV újszegedi szövőgyárában például 322-en tevékenykedtek. És, hogy ez mit hozott a konyhára? 7500 négyzetméter ponyvát, szövetet. s 65 ezer forintnyi munkabért. A Szegedi Hangszergyárban pedig több mint száz ember (a dolgozók mintegy 85 százaléka) végezte megszokott, termelőmunkáját. Mint mindenütt: a városért, a vállalatért, s végső soron — önmagukért. L.—Sz.—II. Több vállalkozó — kevesebb munkaalkalom A bedolgozói rendszer tartalékai Többen vállalnának bedolgozást, mint amennyi munkára lehetőség nyílik. amióta az űj jogi szabályozással szélesedett azoknak a köre, akik ilyen munkát végezhetnek, illetve amióta közelítették a bedolgozók és a vállalatoknál teljes munkaidőben foglalkoztatottak jogait, juttatásait — állapították meg az Állami Bérés Munkaügyi Hivatal szakemberei, akik az ezzel kapcsolatos tapasztalatokat öszszesít ették. A vállalkozó kedvet növelte az is, hogv már nemcsak akkor számít a bedolgozói tevékenység munkaviszonyban töltött időnek, amikor a bedolgozó meghatározott munkamennyiség elvégzésére szerződik, hanem utólag/is elismerhető a munkaviszony abban az esetben is, amikor a bedolgozó lazább szálakkal kötődik megbízójához, ám egy hónapi átlagkeresete eléri a minimális munkabér felét. Az érdeklődés a tapasztalatok szerint növekedett, az ipar kínálata azonban kisebb, annak ellenére, hogy egy sor olyan rendelkezés napvilágot látott, amely a vállalatokat — társadalompolitikai és gazdasági megfontolásból — az eddigi nel több bedolgozó foglalkoztatására ösztönzi. Amíg 1981ben az ipar vállalatoknak, ipari szövetkezeteknek 52 ezren dolgoztak otthon, aődig az idén egyelőre csak 49 ezren. A hagyományos területeken viszont — például a kézműiparban — változatlanul szívesen adnak munkát bedolgozóknak. és úr jelenség. hogy egyre több a bedolgozói rendszerre épülő termelőszövetkezeti melléküzemág. A7. A'lami Bér és Munkaügyi Hivatal szakembereinek felmérése szerint ma is sok ruhaipari gyár ad varrnivalót az ügyes kezű aszszonyoknak a Híradástechnikai, műszeripari és fémtömegcikk-üzemek továbbra is ellátják a jelentkezőket szerelési munkákkal. A divatos bőrdíszműipari termékek, cipők, táskák egész sora készül a nagyvállalatokon kívül, s bedolgozó műanyagfröccsöntök már nem egy apróbb háztartási cikk hiányát szüntették meg. A kézműipar mellett még mindig nagyon sok bedolgozó él a háziiparból, itt inkább a vállalkozó lesz egyre kevesebb; nagyobbrészt csak az idősebbek keresik az efajfa munkát nyugdíjuk kiegészítésére. A tsz-melléküzemágak egyre jobban támaszkodnak a bedolgozókra. Ez elsősorban azzal magyarázható, hogy az űj üzemágak létrehozásakor már eleve számolnak a bedolgozói közreműködéssel, eszerint szervezik a munkát. Az ivari vállalatok bedolgozói létszáma nem bővült, sőt számos helyen az eddiginél kevesebb munkavállalót foglalkoztatnak. Jó néhány vállalatnál ezt a korszerű gyártási ejárások bevezetésével indokolják. A nagyüzemi technológiát alkalmazó nagyvállalatok egy részénél valóban nem éri meg egy-egy részművelet átadása miatt megszakítani a termelés folyamatosságát, másutt azonban — a munka jobb szervezésével — mégis megtalálhatnák azokat a területeket, ahol hasznosíthatók lennének a lakosság tulajdonában levő kisebb ' gépek, szerszámok. Így jelentősebb beruházás nélkül növelhetnék a termelést, bizonyítja ezt, hogv a Magyar Optikai Műveknél néldául az órák összeszerelését így oldották meg. Ugyancsak a munkaszervezés új lehetőségeinek keresésére ösztönzi a vállalatokat. hogy a múlt év közepe óta lehetőségük van a gyermekgondozási segélyen otthon levő kismamák bedolgozóként való foglalkoztatására. Az Állami Bér. és Munkaügyi Hivatal szakembereinek eddigi tapasztalatai azt mutatják, hogy a vállalatok csak korlátozottan tudnak számukra munkaalkalmat biztosítani, s általában olyan feladatokat adnak nekik, mint például a gépírás, amely nem helyhez kötött, s teljesítménye is egyszerűen mérhető. Azok a kismamák sem dúskálnak a választékban, akik az új jogszabály megjelenése után korábbi munkaviszonyuk megszakítása nélkül fordulhatnak a munkaközvetítő irodákhoz napi 4 órai munkának megfelelő bedolgozási . lehetőségért. A kínálatot meghaladó érdeklődés a jelek szerint azokban a gyárakban. üzemekben lehetne megoldás a gondok enyhítésére, ahol nehézségek mutatkoznak a kapacitások létesítésében, és hiányzik a munkaerő. A szakemberek véleménye szerint a bedolgozói rendszer további szélesítése, az új jogszabályokban, rendelkezésekben levő lehetőségek kihasználása új tartaléka lehet az ipari és mezőgazdasági termelés fokozásának. (MTI) A kifogásolt ételt, italt ki kell cserélni A kereskedelmi szakmában általában mind a kereskedők, mind a vásárlók többsége jól tájékozott a panaszok orvoslásának módjáról. A kereskedelmi felügyelőségek, a szakszervezeti és a népi ellenőrzések tapasztalatai azonban felderítették, hogy a vendéglátásban másként áll a helyzet. Noha a Belkereskedelmi Minisztérium rendelete a vendéglátóiparra is érvényes, sem a vendéglátóhelyek vezetői, sem a beosztott dolgozók nem mindig tudják, mi a teendő, ha a vendég visszaküldi, illetve utcai árusításnál visszahozza a kiszolgált ételt, italt. A tapasztalatok szerint ez abból adódik, hogy a vendéglátó vállalatok központi szervei nem szabályozzák kellőképpen a minőséggel kapcsolatos kifogások intézésének módját. Ezért a Belkereskedelmi Minisztérium vendéglátó-főosztálya felhívta a vendéglátó vállalatok figyelmét, hogy április 30-ig szabályozzák a vendégek kifogásainak intézését, és határozzák meg a dolgozóknak ezzel kapcsolatos feladatait A kifogások elintézésénél alapvető szempont, hogy a megfelelő orvoslásért mindig az üzletvezető a felelős, vitás kérdésekben a KERMI véleménye az irányadó, valamint. hogy nem lehet a minőséggel kapcsolatos kifogás megvizsgálását megtagadni azon a címen — mint ahogy ez sajnos elég gyakori —, hogy a vendég az étel egy részét már elfogyasztotta. A minisztérium útmutatása nyomatékosan rá,mutat arra, hogy a kifogásolt ételt, italt ki kell cserélni, illetőleg, ha a vá6árló erre nem tart igényt, a vételárat kell visszafizetni)