Délmagyarország, 1983. április (73. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-09 / 83. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 73. évfolyam 83. szám 1983. április 9^ szombat Ára: 1,80 forint AZ MSZMP SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Az országgyűlés szociális és egészségügyi bizottságának ülése Az egészségügy munkaerőhelyzetéről Készül az egészségügy új bér- és tarifarendszere, melynek első részeként — még az idén — korszerűsítik az ügyeleti díjakat: ezeket a feladatokhoz mérten fogják differenciálni. alsó határuk a jelenlegi összeg lesz. A fekvőbetegek mellett, három műszakban dolgozókat 1984. január 1-től fizikai állományúaknak minősítik. így ők is megkaphatják a második és a harmadik műszak pótlékát — egyebek között erről számolt be dr. Juszt Lajos egészségügyi miniszterhelyettes. az országgyűlés szociális és egészségügyi bizottságának pénteken, a Parlamentben megrendezett tanácskozásán, melyen részt vettek- az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete elnökségének tagjai is. Az eszmecserén — melyet dr. Pesta László (Budapest), az állandó bizottság elnöke vezetett — először dr. Juszt Lajos és dr. Kormos Miklós, az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének titkára fűzött szóbeli kiegészítést a két intézmény írásos beszámolóihoz. melyek az egészségügy munkaerőhelyzetével foglalkoztak. A 210 ezer egészségügyi dolgozót érintő kérdésekről folytatott széles körű vitában sokan szólaltak fel. Alig akadt az egészségügy munkaerőhelyzetének olyan kérdése, amellyel ne foglalkoztak volna a jelenlevők. Szó esett az egészségügyi intézményben dolgozó szakmunkásoknak — iparban dolgozó társaikhoz képest — alacsony fizetéséről; az erejük és tudásuk teljében nyugdíjba vonuló orvosok, ápolónők további foglalkoztatásának lehetőségeiről; a kórházak műszerezettségéről, üzemszervezéséről, konyháinak korszerűsítéséről, vagyis. a dolgozókat tehermentesítő, sürgető teendőkről. Az elvándorlás magyarázatául többen a szakdolkozók és kisegítők helyenként túlzott megterhelését, és ezzel arányban nem álló bérezését jelölték meg. örvendetes, hogy rendeződik a műszakpótlék, ám elgondolkodtató, hogy az egészségügy a népigazdaság egyetlen olyan ága, amelyben a 24 órás szolgálat után nem jár pihenőidő — tették szóvá. A fekvőbeteg-ellátásból pillanatnyilag a szakképzett középkáderek — nővérek, ápolók, műtősök — csaknem 40 százaléka hiányzik különböző okok, például betegség, gyes, továbbképzés, szakképzetlenség miatt. A középkáderek helyzetével szorosan összefügg a képzés, továbbképzés jó néhány gondja is. Kimondva vagv kimondatlanul, de szinte valamennyi felszólaló az egészségügyben dolgozók bérének rendezését tekintette kulcskérdésnek annak érdekében, hogy a munkaerőhelyzet javuljon. Jelenleg ugyanis az egészségügyiek átlagbére alacsonyabb, mint a népgazdaság más ágaiban dolgozóké. A képviselők felelősségteljes megnyilatkozásaikban azonban mindannyian hangsúlyozták: a bérek növelése természetesen csak országunk, gazdaságunk teljesítőképességének függvényeként képzelhető el. A jövedelmek kapcsán természetesen nem maradhatott említés nélkül a „hálapénz" ügye sem. A lehető legerkölcstelenebbnek tartották a felszólalók azt a helyenként tapasztalható gyakorlatot, hogy az orvos a paraszolvenciát „intézményesíti", szinte kikényszeríti. De hangsúlyozták: a 210 ezer egészségügyi dolgozónak, ezen belül a 30 ezer orvosnak elenyésző, és semmi esetre sem általánosítható hányada cselekszik így. Számosan megfogalmazták: ma hazánkban a fekvőbetegellátás helyzetének javítása az elsődleges, ám erre területi és szakmai aránytalanságok miatt nincs mindenütt biztosíték. - Az 'ülést dr. Pesta László vitaösszefoglalója zárta. (MTI) A brígádvezetök tapasztalatai A Vasasszakszervezet elnöksége pénteki ülésén megvitatta a vállalati brigádvezetői tanácskozások tapasztalatait. Megállapította, hogy a beszámolók és a viták jobbító szándékkal mutatták be a mozgalom szervezésében és irányításában mutatkozó egyes ellentmondásokat. Szóltak a legfontosabb termelési feladatokról, mint az export növeléséről, a takarékosságról, a minőség javításáról. Fontos szerepet tulajdonítanak a komplex brigádok kialakításának, különösen egy-egy igen fontos célfeladat megoldásánál. Sokak véleménye szerint a jövőben nagyobb szerepet kell biztosítani az egyéni vál- i lalásoknak is, főleg azokon I a munkahelyeken, ahol a \ verseny valóban csak egyéni módon értékelhető. például forgácsolók, hegesztők stb. körében. Sok helyütt elhangzott, j hogy a munkaverseny-válla- | lások teljesítését több eset- I ben a munka- és üzemszervezés alacsony színvonala, az anyagellátás zavarai és kooperációs hiányosságok \ akadályozzák. Néhány vállalati vezető e hiányosságok pótlására még ma is a munkaversenyt hívja segítségül. E magatartáson változtatni kell. A dolgozók kezdeményezései és vállalásai nem fedhetik el és nem pótolhatják a vállalati vezetés alacsony színvonalát. A munkaverseny csak akkor tudja segíteni a gazdálkodást, ha a vezetők jobban biztosítják ahhoz a feltételeket, ha a versenyszabályzatot a változó körülményekhez igazítják. Az elnökség a brigádvezetői értekezleten elhangzottak alapján ajánlásokat dolgozott ki a szocialista brigádvezetők VI. országos tanácskozására. A testület szerint el kell érni, hogy a termelésirányítás egyben a munkaverseny irányítása is legyen, a kettő nem választható el egymástól. Az elnökség rámutat, hogy a versenymozgalom hajtóereje a szocialista brigád. A szakszervezet fontosnak tartja az értékelés olyan megváltoztatását, amely nagyobb rangot ad az anyagi és az erkölcsi elismerésnek. (MTI) termő energia Biomassza — Ipar és lehetőségek Ha energiáról beszélünk, mindenekelőtt az jut eszünkbe róla, hogy drága, takarékoskodnunk kell vele, szinte sosincs elegendő belőle. Aztán legföljebb még gondolunk az energiahordozókra, a szénre, olajra, földgázra, vagy éppen a paksi atomerőműre. Az már nagyon ritkán jut eszünkbe, hogy minden általunk fölhasznált energiafajta — az atom- és a geotermikus energia kivételével — a Napból származik. A napsugárzásból, amelynek energiáját hasznosítva a növények fölépítették testüket, hogy táplálékul is szolgálhassanak az állatvilágnak, hogy az élőlények pusztulása után testük szerves anyagaiból évmilliókig tartó folyamatok eredményeként sajátos körülmények közúti kialakulhassanak a szén-, olaj- és gázmezők. Csakhogy a Föld fosszilis energiahordozóinak készletei végesek. Az olajtartalékok legföljebb fél évszázad műlva, a széntartalékok néhány évszázad elteltével vészesen leapadnak. S mivel képződésükhöz évmilliókra van szükség, s olyan sajátos viszonyokra, amelyek ma már nemigen léteznek a Földön, e készletek meg sem újulnak. Az atomenergia hasznosítása a jelenlegi módszetekkel szintén korlátozott. Mindenképpen fölvetődik hát a kérdés: hogyan lehetne energiabázisunkat bővítenünk? A válasz kézenfekvőnek tűnik: a napenergiát kellene fokozottabban hasznosítanunk. Igaz, ennek közvetlen módszerei meglehetősen drágák és kidolgozatlanok (nap- es szélerőművek stb.). Ám közvetett módszereink máris szép számmal vannak. Hiszen a növényzet manapság is évente megújul, úgy. hogy a növények testük fölépítésénél, szerves anyagok előállításához közvetlenül hasznosítják a napsugárzást. S a növényi anyagokat akkumulátornak is tekinthetjük. amelyek magukban raktározzák a Napból szerzett energiát. Ennek lehetséges fontossáVetik a paprikamagot Az utóbbi esztendőkben mind jobban elterjed a helyrevetéses technológia a fűszerpaprika-termesztésben. Bár van hátránya is a módszernek— valamivel később érik a termés, olykor túlságosan sűrűek a sorok —, a nagyüzemek mégis különösen kedvelik, hiszen a palántázás nehéz, kényelmetlen, sok kézi munkát igényel. Képünk a gépi vetésről készült gára csak egy adat: Magyarország területén évente 62 millió tonna szerves anyag képződik, szárazanyagoan számolva, vagyis a bennük foglalt víz nélkül. Impozáns szám, impozáns lehetőségek. Egyelőre azonban a képződő biomasszának (mert így hívják egy adott térségben keletkező szerves anyagok összességét) csak kis hányadát hasznosítjuk, azt sem a legjobb Hatásfokkal. S az is tény, hogy egy-egy terület jóval több szerves anyag előállítására lenne képes elvpen, mint amennyit ma ad. Érthető hát, hogy nemrégiben sok szakember részvételével tanácskozást hívtak össze az MTESZ megyei szervezete és a SZAB szervezésében a Szegedi Akadémiai Bizottság székházában, amelynek résztvevői a biomassza teljesebb körű hasznosításának lehetőségeit elemeztek. Teljesebb körű hasznosítás? De hát miről is lenne szó? Érdemes sorra venni néhány adatot. Jelenleg Magyarország egy lakójára számítva 5800 kiló biomassza (szárazanyagban) képződik hazánkban. Ennek 47 százaléka főtermék (például búza-, vagy kukoricaszem stb.), 13 százaléka trágya, 40 százaléka pedig melléktermék. A melléktermékek jo részét pedig manapság nem hasznosítjuk. De vizsgáljuk meg külön az ominózus 47 százaléknyi főtermek sorsát. Az egy lakosra jutó 2750 kiló főtérmékbői 1700 kilót állati takarmányozásra, 200 kilót közvetlen emberi fogyasztásra használunk föl, 200 kilót exportálunk. A maradék 650 kilót az erdei termékek teszik ki. például a tűzifa. Ezek is érdekes számok, még érdekesebb azonban a legnagyobb tétel, a takarmányozásra fölhasznált 1700 kilónyi szerves anyag sorsa, (összesen — szárazanyagban számolva: 16 millió tonpányi takarmányt használunk föl évente az országban.) Ennek a menynyiségnek 35 százalékából trágya lesz, 56 százaléka pedig beépül az állati szervezetekbe, a létfenntartást szolgáivá. S mindössze a takarmány 9 százalékából lesz táplálkozásra fölhasználható állati termék, hűs, tej. tojás! Mindössze 9 százalékából! Nagyon alacsony hatásfokkal hasznosítjuk tehát jelenleg a takarmányokat. (Természetesen ennek is megvan a jó oka. Nemcsak az állatok fajtaösszetétele, hanem az is. hogv a takarmányok többnyire sok keményítőt és kevés fehérjét tartalmaznak.) Mindezekből a számokból már a feladatok, teendők is körvonalazódnak. Meg kell oldanunk, hogy adott területen az eddiginél nagyobb mennyiségű biomassza keletkezzen. hogy a nagyobb mennyiségű szerves anyag minél nagyobb hányadát használjuk föl. és minél jobb hatásfokkal. Ezekkel a feladatokkal, illetve a lehetséges eliárásokkal, módszerekkel foglalkoztak a tanácskozáson részt vevő szakemberek. A vita tanulságai alapján lényegében a következő feladatokat és lehetőségeket érdemes sorolni: Jobb összhangot kell teremteni az élelmiszer-gazdaság és a szükséges termelési eszközöket gyártó iparágak között. (A mai, nagy terméshozamok betakarításához immár nem alkalmasak a most gyártott és beszerezhető kombájnok.) Javítani kell a fölhasznált takarmány hasznosulását. (Például olv módon is, hogy magasabb fehérjetartalmú takarmanyokat használunk, a többletfehérjét pedig például a vágóhídi hulladék földolgozása révén biztosítjuk.) Több gondot kellene fordítani a sok fehérjét adó mezőgazdasági kultúrákra. (Például a lucernára, babra, borsóra, lóbabra stb.) Érdemes a közgazdasági kérdéseket is átgondolnunk, hogy ne csak a főtermékekre ügyeljenek a gazdaságok, hanem érdekeltek legyenek a melléktermékek fokozottabb hasznosításában is. „A ..jövő háziállata a baktérium" — tartja sok szakember. Azaz: egy majdan kialakítandó bioipar révén — különböző, például fermentációs eljárásokkal — a jelenleg kárba veszó mezőgazdasági melléktermékekből hasznos anyagokat — például energiahordozókat — nyerhetünk. Számos módszer kínálkozik emellett a keletkező biomassza mennyisegének növelésére is. például az algák hasznositásanak lehetőségei, a növények nitrogénkötésének és a fotoszintézis hatásfokának növelése révén. Ezeken a területeken is eredményes kutatasokat folytatnak Magyarországon. De felmerültek a vízgazdálkodás, a talajvédelem. a kutatás és szakemberképzés kérdései is. Mondhatnánk: mindez a jövő, s a tán nem is túlságosan közeli jövő. Sok szempontból valóban így van. Ám rengeteg kutatási eredmeny már ma is hasznosítható stádiumban van (mint ahogyan sok eredményt máris alkalmaz az élelmiszer-gazdaság), s szembe kell néznünk a gyorsuló idő kihívásával is. Mert néhány évtizeden belül nemcsak a haszon reménye, hanem a kényszer is rá fog venni bennünket a biomassza teljesebb körű hasznosítására. S mire e kényszerhelyzet bekövetkeznék, mindenképpen jó, ha rendelkezünk a szükséges tapasztalatokkal, ha nemcsak akkor lépünk, amikor már feltétlenül szükséges. Az sem véletlen, hogy a tanacsKozást Szegeden tartották. a három dél-alföldi megye szakembereinek részvételével Ezen a területen ugyanis nagy hagyományai vannak a mezőgazdaságnak, az élelmiszer-gazdaságban, bioiparban fölhasználható kutatásoknak. Ahogyan a tanácskozáson elnöklő dr. Szániel Imre. a gabonakutato intézet vezetője mondotta ezért is praktikus lenne erre a területre koncentrálni a leendő bioipar létrehozásakor az erőket S nogy ez csak távoli lehetőseg? Nos. a cukorréba Napóleon idején mindössze 3—4 százalék cukrot tartalmazott most 13—17 százalékot. S a világ átalakításához ma rendelkezésünkre álló szellem-' és eszközbeli kapacitás sokszorosa annak, amennyit Waterloo és a második világháború között fordított erre a célra az emberiség. Szávay István * %