Délmagyarország, 1983. április (73. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-06 / 80. szám

Szerda, 1983. április 6. S Szegeden vendégszerepel a Drezdai Filharmónia Kórusa Három év után ismét Sze­geden vendégszerepel a Drezdai Filharmónia Kóru­sé- A 110 tagú együttes csü­törtökön érkezik s szomba­ton este fél 8-tól lép a Ze­nés színház színpadára a szegedi szimfonikusokkal. Dvorák Stabat Materét mu­tatják be Johannes Winkler­nek. a Drezdai Filharmónia Zenekara karnagyának diri­gálásával, s a szólisták a drezdai Operaház művé­szei: Carola Nessek (szop­rán), Elvira Schulze-Dresen (alt), Stephan Spiewok (te­nor), Hermann-Christian Poister (basszus). A drezdai kórust 1967-bee alapította' a világhírű kar­mester, Kurt Mazur. Tulaj­donképpen amatőr együttes, a capella műveket és ora­tóriumokat énekelnek, ez utóbbi műfajból 30-at őriz­nek a repertoáron. Nem­csak a csodálatos drezdai kultúrpalotában lépnek föl rendszeresen, hanem több NDK-beli városban, sőt kül­földön, Lengyelországban, Csehszlovákiában. Bulgáriá­ban. Több fölvételük van hazájuk rádió-, illetve tévé­stúdióiban. Karigazgatójuk Mathias Geisler. Most, hogy másodízben jönnek Magyar­országra, tulajdonképpen a DÉLÉP Zenebarátok Kóru­sának és Pál Tamásnak ta­valy októberi drezdai tur­néját viszonozzák, amikor is a szegediek vendégeskedtek az ottani Kodály-ünnepsé­gek nyitókoncertjein, s a helyi szimfonikusokkal, ma­gyar szólistákkal — köztük Kodály Zoltánnéval — a Budavári Te Deumot, illetve a Psalmus Hungaricus-1 szó­laltatták meg. A drezdai küldöttséggel eljön Getraude Geissler, a város kultúrta­nácsnoka, valamint Werner Frost, az ottani Filharmónia igazgatója is. A vendégjáték lebonyolításában jelentős szerepet vállalt a DÉLÉP, szállást biztosít az éneke­seknek: de kivette részét a szervezésben a Bartók mű­velődési központ, illetve a városi tanács vb művelődé­si osztálya is. A szombati szegedi koncert után más­nap a közreműködő művé­szek Kecskemétre utaznak, ahol vasárnap este a megyei művelődési központban ad­ják ugyanezt a műsort. A drezdaiak hétfőn, április 11­én utaznak haza. Shakespeare — a tévében is Koszorúk Juhász Gyulának A színházainkon végigsöp- értelműen arra volt hiva­rő Shakespeare-hullám úgy tott. hogy elhitesse velünk: látszik a televíziót sem Shakespeare ptzichodramát tunk. mi szükség ezt tudat hagyja érintetlenül. A kö- irt. Fokozhatatlanul magas- ni, Shakespeare királyfia zelmúltban két igen érdekes feszültségű játékuk halasa eredetileg Is filozófus a ja­tévés bemutatót láthattunk: alatt már-már elhittük. S vából, s mert gondolkozik a filmrendező Tart Béla ha a monomániás, lelki kín- es választ: fegy.vert fog. Tu­Macbeth-adaptációját (igaz, jaikkal tusakodó szereplők lajdonképpen mélyen for­a kettes műsorban, eldug- latványa. az ember, mint mális kérdés, hogy tőrt-e va), az elmúlt csütörtökön szimplán pszichológiai lény avagy géppisztolyt, pedig a győri színházzal taszítja is a nézőt, ha irri- Ügy tűnik tehát, Bódy koprodukcióban készült tálja is a Shakespeare-be- semmiben sem tért el az Hámletet. mutató szokatlansága, gon- eredetitől, kivéve a formát; A hazai tévénézőket igen- dolom, mégsem hiábavalók a tőle a tévében már meg­csak iskolázottnak tekint- az effajta kísérletek. Hiszen szokott képzőművészeti íz­hetjük Shakespeare-ből. hi- tudjuk: igazán nem egysze- léssel létrehozott, látványos xzen a BBC sorozatát meg- t ü valamiféle hatással lenni és modern „hátterekbe" tet­vúsároltuk, a képernyőn lát- a foteljében terpeszkedő té- te a cselekményt, „tévésze­hattuk a pazar kiállítású, vénézőre; nem könnyű, akár lűen" közelképeket adott profi, módon, készített; filn»e- csak pillanatokra, kiemelni a szereplők arcáig., Ibi­ket, amelyeket világszerte a megszokott komfortjából, s zonyos mértékig ama „el­iegmkább ic Shakespeare-hű amazokéval, a képernyőn idegemítő" játékstílusra , sar­adaptációknak tekintenek, a gálókéval párhuzamos ér- kallta a színészeket. De hát És bár a színházakban meg- zesekkel. gondolatokkal töl- Hamletet akkor is a mai ér­szokhattuk, hogy ahány elő- teni. zékenységünkkel jól értjük, adás, annyiféle értelmezés, a Érdekes módos kevésbé ha ottmarad a középkor és múltkori tévés Macbeth után hatasosnak, langyosabbnak, az újkor határán, a maga az edzett színházlátogatók is kiforratlanabb gondolatisá- ieneszánsz filozófiájának és kapkodhatták a fejüket A fcúnak tűnt Bódy Gábor korhű fegyvereinek megfele­„dokumentarista", rendező- hamlelje.. Ez azért érdekes, lő, helsingöri „beépítésű" ként számontartott Tarr Bé- mert tartalmilag igazán színpadon. Sokszor bebizo­la különösen merész szöveg- Shakespeare-hü ez a „szín- nyosodott már: csak attól húzásokra szánta el magát revitel". Még akkor is, ha hogy — teszem — farmér­a dán királyfi tragédiája át- nadrágot húznák rá. csöppet tevődött modern korunkba, sem lesz időszerűbb, legföl­Ezt már megszoktuk, tud- jebb didaktikus. Mintha a juk, a Hamlet morális tar- mostani „fegyveres íilozó­Lalma és katarzisa szüntele- lus" is oktató pózból beszélt nul élő, minden korban meg- volna hozzánk, s nem a pél­találni hozzá a megfelelő ciaadás szolidabb, közvetet­helyszíneket díszleteket. „A tebb, de maradandóbb hatá­fegyveres filozófus" — ezt sú természetességével, arulja el a győri és tévés Sulyok Erzsébet „Ebben a házban élt és halt meg 1937. április 6-án Juhász Gyula" — olvasható azon a márványtáblán, melv a költőről elnevezett utca 6 számú házat díszíti. Ennek pihenőudvarán vette kezde­tét tegnap, kedden délután az a szegedi eseménysoro- v^To. zat, amely Juhász Gyula születésének 100. évfordulója alkalmából végigkísérj az esztendőt, idézve a költő alakját, pályáját, verseit, munkásságának utóéletét. Tegnap óta a Juhász Gyula­udvart portréja és az emlék­kő mellett egy fali tárló is ékesíti. Fényképek, valamint verskéziratok és fogalmazvá­nyok fotókópiái segítik az emlékezést, a meditációt. Látható például a Milyen volt..., a Szakolcai emlék, a Prológ kézirata, s több fénykép kőzött egy, mely Babits Mihállyal és annak feleségével ábrázolja a tá­péi Tisza-parton. E kép utal a két, száz esztendeje szü­letett költő kapcsolatára. A tegnap délutáni benső- csöndes pihenőudvarában, séges ünnepségen Tóth Béla Szobra alatt elhelyezték a József Attila-díjas fró. a megemlékezés koszorúit az Somogyi-könyvtár igazgatója, írócsoport, a Tiszatáj, a vá­az írócsoport titkára szólt rosi tanács és a Juhász : az 1883. április 4-én született Gyula Művelődési Központ : poétáról. A csöndes szavú kollektívái. A műsorban Juhász Gyulát idézte, akinek közreműködött a Bartók adaptációról az alcím, s kis- í halksága maradandó gondo- Béla Művelődési Központ te mindjárt csodálkozha- j Utókat hordoz. Ez teszi éló- Ifjú Zenebarátok Kórusa vé és ma is fontossá Juhász Erdős János vezetésével. Gyula személyiségét, költe- A JATE központi könyv­menyeit. Szellemi jelenléte tárában és a Somogyi-könyv­mind teljesebben talál ott- tárban már látható a cente­hoora utolsó lakóhelyének náriumra összeállított kiállí­Vörös szegfűkoszorű Nagy László felvétel* Juhász Gyula szobrán tás, az utóbbit a „kedves titkárnő". Kilinyi írnia ha­gyatékából válogatták. Hol­nap nyílik a Közművelődési Palota Kupola Galériájában a Juhász Gyula ikonográfia című dokumentumkiállítás, mélynek anyagát a Móra Ferenc Múzeum és a Petőfi Irodalmi Múzeum anyagából állították össze. Április 3-án este a Juhász Gyula Műve­lódesi Központban ünnepi műsorral emlekeznek a név­adóra. Ha a bemutató formai jel legzetességeit idézzük, köny­nyen találunk magyaráza­tot: a drámát mint ez meg­hirdettetett a műsorújság­ban, „egy menetben", vágás nélkül vették fel, egyetlen díszletben. Akár e technikai megoldás előfeltételeként is értékelhetjük a szokatlan szövegroviditést De hát mi oélja volt e formabontó megoldásoknak, látszólagos egyszerűsítéseknek? Vajon a televíziós megjelenítés kö­vetelményeinek figyelembe­vételeként értékelhetjük-e. hogy sok szereplő és velük számos drámai mozzanat el­tűnt. hogy a darab feszült párbeszédei monológokká változtak? A shakespeare-i tablók helyett a kis képer­nyőn szinte kizárólag a fő­szereplők belső indulatoktól fűtött, folyton dűlt. szenve­délyeket tükröző arca lát­szott? Minthogy még senki nem fogalmazta meg és nem szedte rendszerbe ezeket a „követeimenyeket", vagyis a televíziózásnak, mint egy­fajta művészeti ágnak nem nagyon találjuk az esztéti­káját — nem is leljet ez a mércéje az értékelésnek. Homályosabb terepre kény­szerülünk tehát, ha tévés művekről ítélkezünk; szük­ségképpen a hatás vizsgála­tából indulhatunk. Tarr Bé­la (és legszívesebben hozzá­tenném: Cserhalmi György és Kútvölgyi Erzsébet). Ma­"cbethje magávalragadó mű volt. Egységes, koncepció­zus, határozott mondaniva­lójú; melyet a főszereplők sajátos és szintén nem vé­letlenül választott játékstí­lusa közvetített leginkább. Az a túlfűtött szenvedélyes­sel. mellyel Cserhalmi és Kútvölgyi a bűnös és bűn­hődő párost jeiiemyztt, egy-. Szonda Ujjongtunk örömünkben a óra végére. Voltak általunk doktornő és a védőnő lát- kevésbé értékelt vizsgálatok tán. Kisiskolások, oda kíván- is. Oda, a fogorvoshoz, mint twk őket mindennap a ma- halálra ítéltek vonultunk, tekórára, jöjjenek csak nyu- kettes sorokban. Remegő godtaw, méricskéljenek ben- térdekkel rögytunk a szék­nünket — megvolt annak a be... Persze, akkor már módja, hogyan nyerjünk ér- minden mindegy volt, any­tékes perceket a tanítási nyit kellett ácsorogni kívül órákból — olyan ferde ge- a váróban. Mindez a múlté, rinceket, lúdtalpakat tud- Tudom, ma sem szenvednék tunk produkálni, hogy félő hiányt, az egészségügyi alap­volt, még „lerokkantosítják" ellátás azóta ..csak'' fejlód­az osztályt. Perane, a köael- (puszte sínese, .. ' . .. . ... hogy kororvosom látásból is­go szünet mindig gyogyitoan „^^ m ^t rendel szem„ hatott ránk. A testmagasság- ben a lakótelepi otthonom­mérő használhatóvá vált, mai), nem kellett könyörögni • A fejlődést divatos szá­védönőnek sem: hűad ki ma- mokkái mérni. S aki hall­gad. kisfiam, próbálj egyene- ® sajtókonferenciát, az _ -n • ww * . J v egészségügyi alapellátás mai sen áltat, jobban tatsd ki a helyzetér61 (tnárcius 28-án, szad, stb. Szóval, sikeresen hétfőn este a Kossuth-adón), megszűrettük magunkat az az meggyőződhetett, jól áll hazánk a kör-, gyermek- és rádioJigyeU H ús-vét-kezt ü n k ? „Sonkatonnák, tojasmil- is ugyanezt a megnyugtató figyelni: „Sarokba állok, fo­liok" írta országos lapunk a nagv ünnepi felhozatal elő­zeteseként közölt cikkének munkájáról, cimeben. s miközben egy­más lábára tapostunk a tájékoztatót mondhatta a rintot várok. szabad-e lo­központi orvosi ügyelet csolkodni?" Hat nem édes? A legjobb az egészben, hogy, Amint lapunk többi ha- ha akarom, komolyan ve­sabja. mint a mellekelt áb- szem. ha nem. akkor meg hentespult előtt és a zöldsé- ra mutatja, a rendőrségnek „jé. de vicces kis versike", gesnél. az élelmiszerboltban sem akadt olyan dolga, am a végeredmény: a7 árát és a drogériában, elégedet- amelyet feltétlenül a hús- adom a piros tojasnak, vagy ten nyugtáztuk, bizony igaz, véti kilengéseink szamlájá- úgv is mondhatnám. kon­áruban nincs hiány — leg- ra írhatnánk. Nem tudom, vertibilis tojassai vendége­följebb nem mindenkire nem idevalónak értékelni lem meg ezt az áldott ked­szakadt rá a Nemzeti Bank. kolléganőm magvas megal- ves.. . hova szaladsz te?. .. Vettünk és ettünk. No. meg lapítását: az autóáradatban Meg egyáltalán, ki. voltál. ittunk. de ezt pe nagyon estefelé hazafelé feltűnő- jó, egye kutya, hogy ki sem en sok autóban nö ült a bontottad az üvegei. leg volánnál — bóbiskoló apuk alább eggyel kevesebb illat­mellett. tói lesz rosszul a nagyma­No, lám. milyen köteles- ma, de ha netán bemutat­sebbet a detoxikáló álló- ségtudok. öntudatosak let- kojstál volna... Életedben mást. amelytől most aztán tünk, mondom én örök op- sem tetted be ide a labad. hallgathatok. timista-naivitásommal telít- most meg. .. Na már me­Dr. Takács Katalintól nem ve, mire racionálisabb isme- gint csöngettek. Na ki jött? azt kapom amit vártam rősöm imígyen rángatja Tényleg ki? Ezt se ismerem, azok után. hogy a jeles ün- földre szárnyalni készülő Megálljatok, jövőre kiteszek „városképi lelkesedésemet; nyugi, sok- egy táblát: ,.Ne csöngess, ba kerül ám a detöx, hát pénz a lábtörlő alatt, kölni leszegessük — mondom ma­gamban és -kissé félve is veszem a telefont, hogv megkérdezzem a legilletéke­nepben egV-két jelentőségű" kapatos atva­összefut- még a jogosítvány! Na jó. nem kell. Viszont kívánom neked is . . fival is sikerült nom. Neldk nem. Annyira szóval akkor meg okosab­semmiképpen sem, hogy bak vagyunk! Használt hát valamiféle rendkívüli nap­nak lehetne minősíteni a húsvét hétfőt. A ..detox" forgalma egy teljesen átla­gos (fizetésnap utáni) hét­a sok közgazdasági propa­ganda — megtanulunk las­san mar számolni is. Ez igen; Vagyis nem annyira igen. l egének felelt meg. S ami Mert azért a sok a jóból is a fő: gyerek egv sem került megárt. - Nemcsak mi le­az ápoltak közé. ü*. üobo Marta szünk örölkszámoló házi ban­SSorvoa karok. hanem lessek csak Végezetül elnézést kérek a főszerkesztő elvtárstól, hogy gyomorrontásom miatt a kéziratot a szomszéd só­gora anyósának öccSe hozta be. de az ismerősi láncban ö voft az egyetlen szem. aki tudta mondani: nem eszem. I 2k fogorvosi ellátás terén. A két évvel ezelőtti statisztika sze­rint tóbb mint négyezer kör­zeti orvos vigyázott egész­ségünkre. s a panaszokkal felkereshettük az üzemor­vost, a fogorvost is. Hogyan, mi módon ? Rendszerint, ami­kor már a kór elhatalmaso­dott — türelmetlenül, ide­gesen. Törődtünk is akkor a körzeti orvosok működési rendjével (még most sem készült el az új), a hatályos szabályokkal, amik megkötik kezüket (példának okáért mankót sem írhatnak fel). S a számokban tükröződő eredmények ellenére sem gondolunk arra: nem túl­zas-e számon kérni rajtuk, látogatják-e a kórházban fekvő betegüket? Egy mondat erejéig érde­mes a diákok szűrővizsgála­tának hatásfokát is megem­líteni. Békéscsabán készítet­tek statisztikát iskolások fo­gainak épségéről: hatezer gyerek közül alig több mint tíznek találtak épségben csil­logót — az eredmény bi­zonnyal nemcsak az iskola­orvos rovására írható. A gyógyító munkában kétség­telenül létező szervezési gondok nem befolyásolhat­nák oly kórosan egészség­ügyi státuszunkat, ha a fel­BÚIAEC* — -JOTÓCÍJOB. atotea, egészségével!" — nemcsak megszokott szólamként ad­nánk túl, hanem valamics­két adnánk is rája. A sajtó­konferencián kérdező új­ságírók problémafelvetéseire adott válaszok az állampol­gárok egészségügyi kultú­ráját is jól megszondázták (hiszem, okkal). A megelőző szűrővizsgálatokhoz, a nem kívánt betegségek elviseie­séhez is fel kell nőni, fel­nőttként kell kiállnunk a próbát a váróban — influen­zajárvány idején is —. sak­kor is, amikor a vaéaórahön ülünk, vagy a gyereket ro­pogós cukorkával kínáljuk. A Szonda, a rádió tüdo­mányos magazinja legutóbb Szegedre látogatott. A Mara Ferenc Múzeum, a biológiai központ, a Gabmatermeszteei Kutató Intézet szolgált hely­színéül annak a rövid hús­véti ünnepi műsornak, amely által a városunkban folyó tu­dományos munkából szemez­gethetett a hallgató, s hall­hatott olyan témákról, ame­lyek méltán számot tarthat­nak a/, egész ország érdek­lődésere. Már csak azért is, mert a város minimum 800 éves múltat tudhat maga mögött. 1183-ból szármázó ki­rályi oklevél szolgai eisó irott forrásául e ténynek, amit a történész ia hihet. Am a városlakót — jog­gal — jobban izgatta pél­dául az a kérdés. málvan színűre festik a régi szegedi hidat, amelynek felü,ittasa nemrégiben kezdődött. Meg­tudhatta azt. nálunk az új­szegedi biológiai központbán is kutatnak a iövő energia­forrása után. Megszólaltak s műsorban a gabonakutató állami díjjal kitüntetett ku­koricanemesítői is. Épp csak villanásnyi időre. lfint amennyire a szénanátha okát volt lehetőség forsza'rázni, vagy a genetikai kutatások legújabb eredményeit, va&y a hallásvizsgálatokét. A beszél­getésekből csupán kissé raj­zolódhatott ki a szegedi tu­dományos élet keresztmetsze­te — az alaposabb sacsxta­zashoz húszegynéhány jteré­nél több időre volna sorté­seg.

Next

/
Thumbnails
Contents