Délmagyarország, 1983. április (73. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-23 / 95. szám

Dorozsmai tudósítások Feje tetején áll most a falu. Pardon: község, helyesbítek, nagyközség, vagyis ez így sem pontos, talán inkább város, azaz mégsem, mert igaz ugyan, hogy határában kint a megyeszék­hely nevét hirdető tábla, mégis legjobb esetben városrésznek, közigazgatási nyelven meg esetleg társközségnek, város kör­nyéki településnek nevezhetnénk. Hogy tehát mi most, az az elnevezésében — attól függ. a helybeliek, vagy a szegediek, az utca embere, vagy a hivatalé mondja —, nem egységesen tük­röződik. De, hogy fejre állt most a rend, az Szegedről a „Hosz­szú türelem sorompója" fogságából megszabadulva a nagyvá­rosi kényelmű négysávos úton jó két kilométert megtéve, azon­nal szembetűnik. Mert, ha az eddig megszokott módon, torony­iránt akarunk menni, akkor előbb Szatymaz felé kell venni az irányt, aztán Majsának, végül meg Kiskunhalasnak, hogy tény­leg a torony alatt lehessünk, ahol aztán a kráterek szabdalta úttest kirázza még a lelkünket is. Ezzel is fizetünk a városia­sodásért. Városi igények, városi gondok Kunok unokája Csupán a szavakkai játszado­zás kedvóért nem vettem volna elő a település megnevezését, az bi­zony az „élettörténetéhez" hoz­zátartozó igazság, hogy rangjában minden volt már a tatárdúlás után pusztává vált, kunokkal, jászok­kal betelepített vidék, az önma­guk függetlenségét megváltó „re­demtusok" birtokolta, Szegeddel pörlekedő nagyhatárú város. Igen, város is volt. melyből az idők folyamán három mai tele­pülés is kiszakadt. A felszabadu­lás utáni község legújabbkori történelmének fontos állomása volt a hatvanas évek végének közigazgatási reformja. A járás­ból Algyöt, Kiskundorozsmát, Mórahalmot. Sándorfalvát nagy­községgé nyilvánították, ami ko­rántsem címbeli differenciálást, hanem a településfejlesztés lehe­tőségeiben megnyilvánuló meg­különböztetést, Idemelést is je­lentett. Az intézkedéssel együtt járt a tanácsi ügyintézés egysze­rűsítése is. A járásoknál levő hi­vatali jogkörök, az úgynevezett „elsőfokú feladatok" a helyi ta­nácsokhoz kerültek. Az indoklás logikus: ott intézzék az építési engedéllyel, adóval, földdel, ipar­engedélyekkel kapcsolatos ügye­ket, ahol az érdekeltek, az ügy­felek élnek. Hozzá is szokott a lakosság, hogy helyben intézik ügyes-bajos dolgaikat, ráadásul a megnövekedett önállóságnak az utcaképben tükröződő bizonyíté­kai is lettek. A nagyközségi ran­gú Dorozsma kapta ma már a 12 állami lakásra a beruházási ke­retet. s mint Tóth József, a Sze­ged megyei városi tanács V. B. hivatalának elnöke, akkori ta­nácselnök mondta. 1969-ben kez­dődhetett az OTP-lakások építése is, és ekkor indult a ..harc" az új 12 tantermes isikoláért, 100 sze­mélyes óvodáért is. Link Mihály a legrégibb do­rozsmai tanácstag, a községiéj­lesztés kitűnő ismerője, az új is­kolában igazgató. Ahogy körbe­mutat a modern iskolaépületet övező házakra, mintha csak egy nagyváros valamelyik csendes, ám „telies-komfortú" zúgát is­mertetné meg. A szépreményű nagyközségi fejlődést illusztráló negyed teljes rendezésére, az is­kolaépítés befejezésére, és még egy sereg fejlesztésre. ABC épí­tésre azonban már csak a Sze­gedhez csatlakozás nyitotta meg a bővebben csorgó csapokat. De ez már egy másik fejezet. Mint a lendületbe jött kocsi, a közigazgatás reformja sem tu­dott — nem is akart — megállni az első állomásnál. Dorozsma még igazán ki sem élvezte az egy osztállyal feljebb lépett újonc összes jogait, amikor újabb lépés következett. Szegedhez csatlako-. zott, oda tartozik: Szeged-Kis­kundorozsma. Addig vívmány­ként 'emlegették a bürokratikus utak lerövidítéseként ÍS értelmez­hető jogkörátrultá^k 1913. aPp rilis 15-től pedig arról kellett győzködni a lakosságot, ..úgy lesz jó, ha mégse úgy lesz". Megszű­nik a nagyközségi tanács, helyet­te kirendeltség lesz, s kétévi fo­kozatos átállás után ama bizo­nyos elsőfokú feladatok a kerü­leti hivatalokhoz utaltattak át. Az átállás szakaszában még heti há­rom nap volt teljes műsza­kos fogadónap, azután ez is megszűnt, s fontosabb ügyeiket ismét csak Szegeden, a volt III. kerületi hivatalnál intézik a do­rozsmaiak. „Elsorvadt" a három­napos akció. Most ügyfélszolgála­ti kirendeltség működik, arpely­- nek munkáját heti egy alkalom­mal az építési: osztály kikül^öjjr. je segíti: építési, lakhatási enge­délyek ügyeit intézi. A társköz­ség lakói ezt is megszokták. Most ez a jó. Ha olyan kedvem támadna, hangos szóval magyaráznám, amit a helybéliek maguk is lát­nak. hogy lám. a Szegedhez csat­lakozás áldása nap mint nap lát­ható, íme a nagyszabású útépí­tés, vezetik a földgázt, miegy­más. De nem támad, mert nem tudom elengedni a fülem mel­lett azokat a hangokat sem. ame­lyek ugyancsak onnan jönnek, hogy a helybeliek nap mint nap látnak — nemcsak néznek. Hogy például: ko6zos a község! Tiltakozva emelhetném fel a kezem, ez most ugyebár nem kardinális kérdés, s lenne is. aki elhinné, de ha azt hallom, hogy ezzel megmagyarázottnak is vé­lik Dorozsma „vesztesságét" a csatlakozásban, kinyílik a bicska a zsebembe. Amikor önállóak voltak, külön köztisztasági em­bereik voltak, két parkőr is vi­gyázta a rendet. A hajdan szép parkban összegyűl thetné a tej­ipari vállalat a jövő évi pótzacs­kó alapanyagát — meg még ki mindenki, mi mindent? S az a baj. hogy aki emiatt dohog, iga­za is van. A nagy feladatokat nézve része a városnak, ezeket a — könnyebben megoldható — kicsiket nézve meg nem. Nono. mondhatná a tárgyila­gos olvasó, nem biztos, hogv azokban a nagyobb horderejű ügyekben mindig csak az áldás jut Kiskundorozsmának. Nagy ügy a szegedi hídlezárás? Naey. Van hozzá közünk? Nincs. .Na­hát akkor mégis miért rnj szen­vedünk miatta? Kevesebb lett a busziarat. rosszabb a közlekedés: elvették a 75Y-os járatot, szűkí­tették a 75-ös mozgásterületét, nem megy ki a Felszabadulás ut­ca végére. így pedig, aki onnan utazott most 2—3 kilométert gvalo"olbat — vagv vált egy má­sik bérletet is. Ha ez a jobb, persze hogy vált! De legalább moroghasson. Aki meg a tanyák­ról jön be a távolsági járatokkal, az vagy a HÓDGÉP-nél. vagy a József Attila Tsz-nél száll le — és- ő is gyalogol ugyanennyit. Tu­lajdonképpen egészséges! A megye egyetlen települése Kiskundorozsma, amelynek ne­vében az évszázadokkal ezelőtti idegen nép szerepel. Országunk­ban a kunok legdélibb „lelőhe­lye" Kiskundorozsma. Nem lévén antropológus, hiába égek a vágy­tól, hogy felfedezzem az cslakó­kat. Még az arcvonás-alapformák ismeretét sem merem segítségül hívni, s egyébként is ha valaki­ről e jegyek alapján esetleg sej­tem hová tartozik, nem tudom, örülne-e, ha megkérdezném: nem kunnak tetszik véletlenül lenni? Nos, hát ez nem tetszik. Az viszont már igen, hogy a vélet­len szerencse utamba hozta, vagy éppen engem vetett oda. mind­egy, A Subasai dűlő homokján 'sfbkel,). . ^ótótj^a,. ^iőjüitíittáHy kyk+to elő áz egyik kányarban. Huzal­rendszer két-három méter ma­gasban, s a dupláját is kiteszi a kertmérethez tisztes nagyságú szőlőültetvény közepén kupola­szerűén összeboruló hatalmas lu­gas. s a legnagyobb szélfúvás el­len is alapos támrendszerrel bizto­sított ültetvény szinte feketéllik az embermagasra felkúszott, né­hol karvastagságú szőlőtőkéktől. Két-háromszorosát is adja a má­sik termesztési mód hozamának. — Jó napot kívánok. Halló! Na, ide mégsem megyek be, mert előjött egy akkora fehér.ku­tya. mintegy ... nem is, kettő! Sőt, három jött most • már elő ... Nem untatom a részletekkel a kedves olvasót, lényeg, hogy — mindezek, vagyis mindazok a fe­hér jószágok ellenére — mégis csak beóvr-kodtam lassított fil­mekből vett mozdulatokkal a ka­pun, s látván, hogy két kuvasz után is egyben maradtam, neki­bátorodva vettem szemügyre az erőteljes járomcsontú, kerek fejű ..mandulaszemű kungyanús" gaz­dát — Patyi József — mutatkozott be. — Furcsa neve van — kapasz­kodtam a jónak ígérkező fogózó­ba. — Kun név ez. Eredeti kun. — Honna-n tudja? — Utánanéztem. Ez a név a kunok közt IV. Béla idejéig visz-, szamenően előfordul. Pontosan így. változás, változtatás nélkül. — Na végre egy kiskundorozs­mai kun! — Nem is vagyok dorozsmai! M-ajsáról származom. — Az is ,kunl. — Az iggjz. . — Nahát, jakkor, mégis csak "Rá­láttam Dorozsmán kunt, ha maj­sai is. — Nem majsai már. Onnan ré­gen eljöttem. — Akkor mégis csak dorozs­mai! — Nem. Szegedi. Csak itt va­gyok most már legtöbbet. Nem mondta, de szavai mögött, gesztusaiban világosan é'*ződött, itt érzi jól magát, itt talál nyu­galmat. 1978 óta rendre dicséret­tel, éremmel oklevéllel jön haza a'kistermelőknek is meghirdetett borversenyekről, s ennél már csak a kutyái gyűjtötte díjaknak örül jobban. En meg annak, hogy kifelé is megúsztam ép bőrrel, pedig a díszkíséretemben megjelent: Su­basai Ancsa, Adél. Apród. Berci, Berta, Bella. Bálint Bég. Bog­lyas, Bagó, Bence. Barna. Bul­csú, Biri. Bella most nem volt itt, „nászútra" ment. Kell az utánpótlás. Az ábécéből futja. Losar tyo sastyipe! Igaza van. igyekszem is betar­tani, bár a mai rohanó világunk­ban nem mindig sikerül az én sastyipé-mre losar-ni azaz az egészségemre vigyázni. A „Losar tyo sastyipe" egy könyv címe, szülőatyja dr. Szirtes! Zoltán., s művét hiába keresnénk a városi könyvtárban, nem találnánk meg. Nem is oda írta! A dorozs­mai körzetj orvos — a cigány­költő Cholj Daróczi József fordí­totta — kétnyelvű könyvét a Bú­za utcában olvassák. Cigányul — magyarul. Mindenki tudja. Kiskundorozs­ma létéhez évszázadok óta hoz­zátartozik a cigány népei-ság. Szirtesi doktor sorai — helyen­ként az alsó tagozatos környezet­ismeret órák anyagait idézően, Péli Tamás eif.ny festőművész képeivel illusztrálva- — elmond­ják a cigányoknak, mit tegyenek az egészségés(ebb) életmód érde­kében. Vagy éppen mit — mi mindent — ne tegyenek. Lehet megmosolyogni az intelmet. Ha valamiért szolgálatot tehet ne­künk, az egy tanulság: tévhit, hogy . a cigány szívósabb, min­dent bíróbb ember, egészsége­sebb ÍS. mint a többi. Figyeljünk az közöttünk, aiki veszi a fárad­ságot, hogv számba vegye vSjc csak a költő soraira, az előszóra: „Arra is kell gondolnunk / szé­gyen, nem szégyen /, hogy sokan vannak közöttünk azok. akiknek fogalma sincs arról, hogy mitől milyen betegséget kaphatunk, mit. mivel lehet gyógyítani... Ki eszi a fárad­vegye vajon miért kellett anyáinknak. apá­inknak fiatalon meghalniuk? Ha csak néha végig mernénk gon­dolni araink életét rögtön rájön­nénk. hegy egyáltalán nem isten­től való dolog a korai halál. Csak azért, mert egy-egy fertőzést, egy­egy betegséget addig hordtak magukban, amíg fel nem őrölte szervezetüket..." Blődli Csongrád megyei Gabonafor­galmi és Malomipari Vállalat termelési osztályvezetőjének. Szeged, Gogcl u. 9. Feljegyzés a klskundorozsmai egység tervtel­jesítésének elmaradása tárgyá­ban. c-bjektív nehézségek vonat­kozásában, melynek következmé­Fél évszázad köteléke A. néni és P. bácsi most üli az aranylakodalmát. Szépen csend­ben, kettesben a faluszéli patyo­lattiszta házukban, ahol még a íáskamrába is csak bemosakod­va. szájkendővel repülhet be —• a légy is. Ünneplés nincs, mesz­sziről jöttek a gyerekek, összekö­tötték a húsvéttal. Mintaház, mintalakás, ebből már csak az következhet: mintaházasság, „ . .. hol szeretet. ott béke . . " szép is az. amikor emberöltőnyit élnek le mély egyetértésben. —No, ezt nem kell megírni, semmi szükség rá! — Ugyan már, miért ne. ml van abban? — Én nem ákarck szerepelni, te vagv olyan nagyra. — De anyukám, azért mégis ..! — Akkor meg a nevet nem kell írni.. . — Ügyig kitalálják .. . — Én nem... na. de hát ez az. mindig az van, amit az uram akar. Én el vagyok nyomva, így volt ez mindig, én tűrtem, én nem akartam válni, sose akar­tam a gverekek miatt. Nem tudom, alig előkészített megjelenésemmel lapzártáig, vagy utána is tartó „nézetazo­nosságot" támasztottam-e. any­nyi azonban bizonyos, őszinte emberekre akadtam. — A. néni, ha újrakezdené? .. , — Nem mennék férjhez. — P. bácsi? — Hál, ugye az ember, mikor r.iár érettebb lesz, hát akkor másképp gondolkodik ... Azért ők mégis csak megér­ték az arany lakodalmukat. Nem így 1810-ben földijük, Kókai Mi­hály és neje, Mária Magdolna, akit férjeura elcsapott, és szép szóra sem veit hajlandó rá. hogy visszavegye: „Szép móddal a bé­kítést véghez nem vihetvén, a tanács határozata szerint Kókal Mihály árislcmba tétetett, min­den nap szép kérésekkel és ke­mény fenyegetésekkel a kívánt cél el nem éretett, sőt azt a nya­kas kijelentést tette, hogy ké­szebb lészen áristomban meg­halni. hogysem hitvesét magá­hoz fogadni: eszerint a megátal­kodott s erkölcstelen Kókai Mi­hály megnyúlása eránt tett iparkodások sikertelenné tétet­vén. szükségesnek ítéltetik Mél­tóságos Püspök Ürnak és a ke­rületi büntető széknek további rendelkezés végett alázatosan felter jeszt essenek. A rendelkezés beérkeztéig Kókia szabadon bo­csájtatik." Szegény Kókai. máig is resz­ket, ha meg nem halt. nye az őrlési tevékenységben be­következett termeléscsökkenés veit: „Nem fúj a szél. nem fo­rog a dorozsmai szélmalom." Elvtársi üdvözlettel: Dankó Ist­ván Nullás'.iszt-díjas szélmolnár, üzemvezető prímás. IGRICZI ZSIGMOND

Next

/
Thumbnails
Contents