Délmagyarország, 1983. április (73. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-23 / 95. szám

3 Szombat, 1983. április 23. Lenin születésének évfordulója alkalmából Propagandisták köszöntése Végső búcsú Illyés Gyulától A hagyományok szerint Vlagyimir Iljics Lenin születésének évfordulóján köszöntik azokat a pártmunkásokat, propagandistákat, akik a marxizmus—leninizmus eszméinek terjesztésében kiemelkedő munkát végeznek. Lenin születésének 113. évfordulóján, tegnap, pénteken a Magyar Szocialista Munkáspárt Csongrád megyei, Szeged városi és szegedi járási bizottsága is ünnepséget rendezett, amelyen megemlékeztek az évfordulóról, megköszönték a propagandisták tevékenységét, kitüntetéseket, okleveleket, jutalmakat adtak át a kiemelkedő munkát végzőnek. A Csongrád megyei pártbizottságon dr. Koncz János, a megyei pártbizottság titkára köszöntötte a bensőséges ünnepségen résztvevőket, s emlékeztetett arra, hogy immár hagyomány, hogy Lenin születésnapján a propagandamunkában élenjárókat kitüntetik és jutalmazzák. Ezután dr. Kanyó Ferenc, az MSZMP Csongrád megyei Oktatási Igazgatóságának vezetője méltatta Lenin munkásságát, aki a szocializmus-kommunizmus eszméjének kiemelkedő propagandistája is volt. Tevékenységéből. módszeréből ma is lehet tanulni. Szükség van megújulási készségünk fejlesztésére, a párt politikájának egyértelműbb és egységesebb képviseletére a propagandamunkában. Ezt követően dr. Koncz János átadta a Szocialista Kultúráért kitüntetést Négyesi Jánosnak, szentesi általános iskolai igazgatónak; Kiváló Munkáért kitüntetést kapott Szabó Lajos, a makói művelődési ház igazgatója. Propagandista oklevéllel ismerték el azok munkáját, akik 30 éve fejtik ki ezt a tevékenységet. A szegedi propagandisták közül ebben az elismerésben részesültek: Andrássy Lajos író, Bálint Gyuláné (DÉLÉP). dr. Dáni Sándor (JATE), Fekete Géza (KSZV), Földvári Lászlóné (TIV pártbizottsága), dr. Gácser József (Juhász Gyula Tanárképző Főiskola), Greminger Dezső (cipő""ár), Hévízi Jánosné (ruhagyár), Jáksó László (fonalfeldolgozó), Kakuszi János (KSZV), Kertész Lajos (MÉM. Talajtani Intézet), Korom István (Magasés Mélyépítő V.), dr. Nagy Lajos (JATE), dr. Papp Ignác (JATE), dr. Pavlovics László (KSZV), Perényi István (nyugdíjas újságíró), Pénzes József (Tanácsi Szolgáltató Vállalat), Pintér János (Magas- és Mélyépítő V.), dr. Rácz János (JATE), dr. Simon Margit (ruhagyár), dr. Szabó Tibor (MÁV). Szalma Gézáné (nyugdíjas), Tari Mária (tanácsi dolgozó), Telkes György (Komplett Ruházati V.), Tokaji Lajos (Röviköt). Hódmezővásárhelyen: Tóth János (HÓDIKÖT). Szentesen: Csorba György (nyugdíjas tanácselnök). Magyar János (SZTK-kirendeltség), Mácsai Jenöné (ruhagyár), Vad Sándor (nyugdíjas), Vú da Mihály (Felszabadulás Tsz). Makón: Szőnyi Ferenc (nyugalmazott pártmunkás), a szegedi járásban: Tukacs István (kisteleki iskolaigazgató). Barna László osztályvezető-helyettes (Csongrád megyei Tánács); Simon József (Csongrád megyei Rendőr-főkapitányság) . A szovjet nyelvű lapok eredményes terjesztéséért többen ajándékokat kaptak. Az MSZMP Szeged városi bizottsága tegnap a DÉLÉP könyvtárában kös^pntötte kiváló propagandistáit. Török József, a pártbizottság első trtkára elismeréssel szólt munkájukról. amely jól szolgálta a szocialista építőmunka jelenlegi feladatainak végrehajtását, tovább erősítette a párt egységét. Utalt a Központi Bizottság legutóbbi határozatára, amely új feladatokat ad a propagandamunkát végzőknek. Tízéves munkásságáért oklevelet nyújtott át Kopasz Flóriánnak (posta). Károlyi Zoltánnak, Bernáth Mátyásnak (DÉLÉP), Szeles Tibornak (fonalfeldolgozó vállalat), Timkó Zoltánnak, Császár Jenőnek, Lengyel Józsefnének, Kéri Tibornak (textilművek), dr. Déri Sándornénak (egészségügyi nártvezetőség), dr. Fábián Györgynek, dr. Tóth Imrének, dr. Németh Józsefnek, dr. Szalay Istvánnak, dr. Juhász Miklósnak (JATE), Vngi Ferencnek (KSZV), Neer Lajosnak, Sebők Imrének (Volán), Andrikó Károlynak, Ottlik Józsefnek (ruházati ipari szövetkezet), Nagy Jánosnak (szerszámkovács ipari szövetkezet), Buzder Jánosnak (ruhagyár), dr. Fülöp Jánosnak (MÁV nevelőotthon), dr. Törzsy Károlynak (ATIVIZIG), Varga Józsefnek (Cs. m. Vendéglátó Vállalat), Fáskerti Mártonnak (tejipar), Werner Sándornak (konzervgyár). Mészáros Attilának (Tisza— Maros Szög Tsz), Papp Györgynek (AFIT), Kiss Károlynak (kőolaikutató). Molnár Józsefnek (gabonaforgalmi). Tizenöt éves propagandamunkát elismerő oklevelet kapott dr. Vastagh Pál, dr. Micheller Magdolna, dr. Nagy László, dr. Sipos Miklós (JATE), Varga András, Inhoff Lajos, Pónyai Mihály (posta). Oláh Ferenc (olajipar), Kovács László (textilművek). dr. Komáromi István (egészségügyi pártvezetőség), Szilágyi Mihály (kőolajkutató), Gyömbér Károlyné (KSZV), dr. Benedek Tibor. Heintz Bálint, Csáti Rudolf (Volán), dr. Tóth László (városi tanács). Sulyok Józsefné dr. (ATIVIZIGL Kersch László (ruhagyár), Farkas Imre (ipari szövetkezet), Narancsik László (Konkordia), Kakuszi László (AFIT), Ádám Sándor (tanácsi szolgáltató üzem), Marschalek Gyuláné (háziipari szövetkezet), Atlasz Henrik (dorozsmai általános iskola), Tóth Kálmán (DÉMÁSZ), Szűcs László (gabonaforgalmi), Teimel Istvánné (Cs. m. Vendéglátó), Lövei Attila (FÜSZÉRT). Húszéves munkájáért emléklapot vett át Herbák József (textilművek). Kovács Miklós (városgazd"''--o vállalati. Kószó Józsefné (településtisztasági vállalat), Kasza Julianna (Mihálytelek), Kószó Lajos (városijárási rendőrkapitánví-' Hévízi János (városi tanács), Kiss Lajos (kőolajkutató), Seres Ferenc (József Attila Tsz). Kristó Imre (Éliker). dr. Vincze Károly (Tömörkény István gimnázium), Berenc Ferenc (bőrdíszműipari szövetkezet). Hofgesang Péter (600. sz. szakmunkásképző), Koncz Istvánné (Cs. m. Vendéglátó), Tolnai János (Móra Ferenc Tsz). Kapota Mihály (gyógyászati segédeszközök gvára), Nagymihály László (szalámigyár), dr. Katona Péter, dr. Mayer László, dr. Imre Ottó, Héderné dr. Kozák Róza (JATE). Bagi Dezsőné (algyői általános iskola), Gráf Imre (Centrum Áruház), dr. Szilárd János (SZOTE), dr. Horuczi Lászlóné (Vidia), Takó Tivadar (Móra Ferenc Általános Iskola), ' Farkas János (textilművek), Dórán István (ATIVIZIG), Kószó András (vasipari szövetkezet). Markos Károly (városi tanács), Klárafalvi Aladár (Éliker) huszonöt éves propagandistamunkáját elismerő oklevelet vette át. Bensőséges ünnepséget tartottak az MSZMP szegedi járási bizottságán is. A meghívottakat, a szegedi járás élenjáró propagandistáit dr. Somogyi Ferenc, a pártbizottság eiső titkára köszöntötte, majd Garainé Csanádi Mária, a pártbizottság osztályvezetője méltatta a propagandamunka növekvő szerepét, jelentőségét. Ezt követően dr. Somogyi Ferenc elismeréseket adott át. Huszonöt éves propagandistamunkájáért oklevelet kapott Keresztes János (Kistelek), Kispéter János (Zákányszék). Húszéves tevékenységéért Szakái Antal (Zsombó), Zahorán János (Rúzsa), Veres Ferenc (Ásotthalom), Daróczi Ambrus (Ásotthalom) és Juhász Tibor (Forráskút). Tizenöt éves propagandistamunkájáért elismerésben részesült Szeberényi Jenőné (Kistelek), Gruber János (Pusztaszer) és Gyuris Dezső (Bordánv). Tízéves tevékenységéért oklevelet kapott Jarabek Károly és Sisák Lajos íKistelek). Hervai Mihály (Baks), Tóth Sándor (Balástya), Utasi István és Huszta József (Öttömös). valamint Bujdosó Albert (Szatymaz). A marxizmus— leninizmus középiskolát vezető propagandistáknak, Pap Istvánnak (Kistelek). dr. Kikli Tivadarnénak (szegedi járási hivatal) és Szűcs Lászlónénak (Deszk) könyvutalványt nyújtott át dr. Somogyi Ferenc. Gazdag ünnepi program Rendezvénysorozat a fővárosban A nemzetközi munkásmozgalom nagy ünnepét, május l-e immár hagyományos gondolatai, a proletár internacionalizmus a békéért. a szx>cial izmusért folytatott harc. az alkotó munka jegyében szervezzük — hangsúlyozta Juhász Zoltán, a szakszervezetek budapesti tanácsának titkára a május 1-i rendezvénysorozat fővárosi programjáról tartott sajtótájékoztatón pénteken, a Magyar Sajtó Házában. " Idén is mintegy 200—250 ezer fővárosit várnak a Dózsa György úti felvonulásra, amely várhatóan kétórás lesz. A délelőtt tízkor kezj dödő demonstrációt fanfárok hangja nyitja meg, úttörők köszöntik kedves szóval, virággal a tribünökön helyet foglaló párt. és állami vezetőket, külföldi vendégeket. A már megkezdődött próbák során mindinkább testet öltő elképzelések szép látványt ígérnek a nyitóképek szemlélőinek. A munka ünnepén ez. évben is gazdag, színes program várja a fővárosiakat. Sók helyütt mar az ünnepet megelőző nap is számos kulturális, sportrendezvényre kerül sor. Ezek közül is kiemelkedik a kétnapos, központi városligeti majális. Politikai fórumot rendez a Népszabadság, számos neves közéleti személviség. miniszter, politikus részvételével. Április 30-án és 1-én a főváros mind a 22 kerületében majálisokkal. vetélkedőkkel, családi és gyermekprogramokkal várják az érdeklődőket. Pénteken vett a nemzet végső búcsút nagy fiától, Illyés Gyulától. Koporsója előtt fejet hajtani, életművének, emberi alakjának tisztelegni ezrek és ezrek jöttek el a Farkasréti temetőben tartott gyászszertartásra. Búcsúzott tőle az ország, az a nép, amelynek szolgálatát elkötelezetten vállalta. A 81 éves korában elhunyt háromszoros Kossuth-díjas író ravatalát elborították az emlékezés virágai, a kegyelet koszorúi, a szertartás külsőségeivel is jelképezve a fájdalmat, megrendülést, azt a pótolhatatlan veszteséget, amely halálával érte a magyar kultúrát, a magyarságot. Az egyházi szertartást dr. Belon Gellért címzetes püspök, pécsi segédpüspök celebrálta. A gyászünnepségen ott voltak családjának tagjai. s a ravatalnál hazánk politikai, társadalmi és kulturális életének kiemelkedő személyiségei álltak díszőrséget; köztük az MSZMP Politikai Bizottságának, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának és Minisztertanácsának több tagja. Részt vett a temetésen a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja is. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és kormánya nevében Köpeczi Béla művelődési miniszter mondott búcsúbeszédet. — Illyés Gyula 1939-ben így fogalmazott: „Az ember dolga a földön, hogy minél tökéletesebb, emberiesebb legyen, minél értelmesebb, jobb és becsületesebb, hogy minél szabadabb legyen, anélkül, hogy embertársainak szabadságához való jogát megsértené. Ez a dolga a nemzetnek is: az állandó tökéletesedés." A „tökéletesedés" számára mindenekelőtt azt jelentette, hogy lankadatlanul küzdött a társadalmi igazságosság érvényesítéséért A társadalmi kérdés számára elválaszthatatlan volt a nemzetétől. Szerinte a nemzet az egy nyelvet beszélő dolgozó emberek közössége, amelyre az összetartozás, az egység, az együttes, jövőt formáló munka a jellemző, s amelv számára a nyelv és a kultúra határokon felüli kötelékeket is jelent Nemzetfelfogásának értelmezése elvbarátai és harcostársai között is vitát váltott ki, szándéka és mondandóiának lényege azonban egyértelmű volt: azt kívánta, hogy a nemzetek között egyenjogúság és együttműködés érvényesüljön. 1959-ben önéletrajzi viszszapillantását ezekkel a szavakkal zárta: „Bizonyos vagyok abban, hogy a föld népei az osztály nélküli társadalom útján haladnak. Szerves együttélésük első állomása a teljes egyenjogúság. Egymást becsülő felek közt egyenjogúságot megteremteteni másként, mint szótértéssel — vagyis békével — képtelenség, mert hisz önmagában ellentmondás." Egyenjogúság — megértéssel ós békével — ez volt Illyés Gyula nemzeti és nemzetközi programja. Nyugtalanságát a nemzeti és a nemzetiségi gondok számbavételekor mindig öszszekapcsolta a szomszédos népekkel való együttműködés gondolatával, már a harmincas években éppúgy, mint élete utolsó szakaszában. Illyés nem zárkózott be a magyar mikrokozmoszba, emigrációs tapasztalata segítette abban, hogy politikában és irodalomban ne csak az országot, de az egész világot is lássa. „A hunok Párizsban" a nemzeti és nemzetközi ötvözetének egyedülálló átélését mutatja fel, a költő egész tevékenysége, de különösen gazdag műfordítói munkássága újból és újból bizonyítja az egyetemes összefüggések keresését „A világosság szürrealistája" úgy vélte, hogy az irodalomnak mindennel kell foglalkoznia, ami az embert és a nemzetet érdekli, s ő nagy költői érzékenységgel válaszolt is azokra a kérdésekre, amelyek a világot és hazáját foglalkoztatták Ez a köznapi elkötelezettség indította arra is, hogy vallja a költői realizmus és ezzel együtt a hiteles művészi demokratizmus programját. — Műve társunk volt és marad, gondolatainkat és érzésünket tudatosítja, önvizsgálatra és közösségi számvetésre késztet, magas intellektusával és" a nagy igazságok egyszerűségével. Kétségek. be'.ső küzdelmek és ellentmondások ellenére a történelmi optimizmust hirdeti, amikor ezt írja:: ..Bízom a magyar nép erejében, bizonyos vagyok abban, hogy ez a nemzet nem romlása, hanem épülése felé halad, bármily próbák érték is .. " Ezzel a nép tapasztalatát fogalmazza meg, amelyhez mindig hű maradt, s amelynek gondolatait és érzéseit fejezte ki. A közösség írója nemcsak alkotásaival segítette a nemzeti és emberi felemelkedés esélyeit, hanem azáltal is. hogy az eszméihez ragaszkodó következetességgel, a közösségi élet eleven, alkotó légkörét teremtette önmaga és műve körül. Ebben találkozott költészet és politika, s az elmúlt közel negyedszázadban úgy, hogy a teremtő energiát mindkét tevékenységi szférában a nép előrehaladását szolgálták, az „emelkedő haza" nagyszerű tervének megvalósítását. Illyés a szocialista építés nagy művészszövetségese, ami nem azt jelenti, hogy a politika vagy bárki, bármiféle kisajátítási igényt jelentene vagy jelenthetne be. Ö a magyar nép írója, műve a magyar népé, de szellemi erőforrásra lel benne minden olyan következetes politika, s vagy más társadalmi tevékenység, amelyet áthat a nép szolgálatának szándéka, értelme, hűsége. — Mélységes megilletődés és fájdalom fog el. amikor korunk naey magyar alkotójától búcsút kell vennünk. Az ő esetében bizton állíthatjuk. hogy műve ércnél maradandóbb. Kortársak és hátramaradottak felelőssége, hogy azt a nagy értéket, amit ránk hagyott, minden eszközzel közkinccsé tegyük. övezze a költő emlékét és műveit századokon át a magyar nép ragaszkodó szeretete. a szocializmus híveinek mélységes tisztelete, a haladó emberiség soha el nem múló megbecsülése. Ezütán Illés Endre vett búcsút. — Illyés Gyula számomra, nemzedékemnek, a nyomunkba lépőknek, a magyar irodalomnak, az ország megránduló szívű közösségének, a határokon túlcsorduló magyar olvasóknak, s még tágabb körben, a jelenlegi világirodalomnak. századunkban. a nehéz férfiéveket jelenti, majd a nagy munkákba merülő, átalakuló, építkező félmúltat, s még néhány héttel ezelőtt is a tríjes fényű. dolgos jelen időt. Érzékeny szemérmességét nem kímélhetem meg a nagy szótól — görög költőket idézzek: a nap fia volt. — Nemcsak a kortársai voltunk Illyés Gyulának — szívben, álomban a testvérei is. Verseiben egy keményszárú törvénykönyv rejtőzik: legelsőkben is az, hogyan kell magyarnak lenni, s mi cHben az ..ügvben" a köitő feladata: úgy állj elő, hogy nem az, mit te írnál — az lesz a mű, mit néped lelke diktál; — megrendítően szép, amit egyik utolsó versében a „tavaszi rügybuzgalmú" hitről ír — higgyünk égig érő, szikrázó telek után is, még a halál után is egy továbbfolytatásban; — a poklokban is volt ereje a remény hirdetéséhez; — de nála indulatosabban ki háborodott fel, már fiatalon, ha a pimasz erőszakkal találkozott; — mindig nyitott szeme mindenkor látta a sok, lesújtó, hazai összezsugorodottságot; — a feleletként szívét az igazságtevés dobogtatta. — Megrendítő verstémái voltak. Legmerészebb dialógusa: a hosszú párbeszéd a halállal, versben, prózában. Tagadta és elfogadta, és amikor elfogadta, már tagadta is. Vörösmarty a Szózatban még így írta: „Itt élned. halnod kell." Illyés törölte a halált a verssorból, és legfontosabb tanulmányainak gyűjteménye fölé így illesztette címként: Itt élned kell. — Búcsúzom, búcsúznom kell. Gyula! De a hegedűt otthagyó dallam a mienk marad! Örökségünk! — mondotta befejezésül Illés Endre. Végül Sütő András búcsúzott Illyés Gyulától. — A gyász és az emlék hozta csekélységemet is ide — országhatáron át a Hargita tövéből Illyés Gyula koporsója elé. A gyász, mely az egyetemes, tizenöt milliónyi magyarságé, sőt a nagyvilágé, és az emlék: valamikori közös erdélyi utazások havas hangulata, a személyes ismerkedés romolhatatlan élménye. Kezdő írók és poéták mint égő csipkebokornak szavát hallgattuk, és tanácsait jó helyre tettük el a szándékainkban. Az egyik így hangzott: nyíljon rá szemetek a történelmi követelményre; Erdély, egyenjogúság és testvériség, ezt alakítsátok. Alaphangja volt ez, minden népekre nézve, a humanista internacionalizmus szellemében. Ilyennek ismertük őt, így tartja számon egész Európa. — Szellemi hatalmának titkát is sejtjük: a teljes azonosulás a nemzet történelmi gondjaival, nyomorúságával és fölemelkedésével a kedvező időben. Itt és újra egyedül Illyés Gyuláról mondható el, amit Kosztolá-nyi vallott Adyról: „Hittel állítom, hogy egyetlen magyarul író költő — Csokonait, Petőfit és Aranyt is beleértve — sem foglalkozott annyit (közvetlenül és közvetve) a fajtája kérdésével, mint ő." Tegyük hozzá: a fajtájával — nem faji alapion. A nemzetével — nem nacionalista elfogultsággal. Osztályával a szocializmus szellemiségében. — A nemzethalál árnyaival viaskodó magyar költészet házában ablakoka) nyitott sorra a bizakodás fényzuhatagának. Megújult szülőföldjén járva szívserkentő metaíörát küldött az ő népének : Magyarország végre történelmi szélárnyékba jutott, a bizonyítás, az új értékteremtés idejét éli. És hosszú, hosszú időt kíván az új reneszánsznak. — Ne sirassátok! — hallgattuk a minapában Juhász Ferenc csillagiz.zású vigasztalását. de könnyharmat ült az ő szavain is, meghordozván bennünket a lángelme égboltján és az elárvult házban. Flóra asszony bánatában. Ne sirassátok őt — mondja az életmű, amit nehéz lesz már bárkinek is meghaladni a jövő században. de magunkat is siratnunk kell a fogyatkozásban. A beszédek elhangzása után — végakaratának magfelelően a Farkasréti temetőben — örök nyugalomra helyezték Illyés Gyulát. Megindult a végeláthatatlan gyászoló menet, a sírhoz, ahol a Jeunesses Musicales Kórus Ugrin Gábor karnagy vezényletével Kodály-népdalfeldolgozásokat és magyai népdalokat szólaltatott meg A temetési szertartás a Himnusz és a Szózat hangjaival ért véget. A sírt elborítottál* a kegyelet, a megemlékezés, a tisztelet virágai. MTI)