Délmagyarország, 1983. április (73. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-16 / 89. szám

Gyálaréti tudósítások Gyálarét. mint ijedt fecske fészkelte be magát a Tiszához. Apró' házai megannyi piros pöttyként távolodnak a gépmadár ablakából. A lusta folyó zöld fakoszorút kanyarított mögéje, hogy egyik oldalról védve legyen. Hiába mindez, mert a fény. lő szürke betoncsíkon bogárautók cammognak, Hattyas felől, megbolygatva a táj nyugalmát. Olyan a kép a magasból, mint­ha Szeged elfoglalni készülne a félénk falut, holott csak szabad szombaton r.ajzik kifelé a város. Gyálaréten 1979 tavaszán 296 kiskertet osztottak a meglevők mellé. Azóta gyarapodik a „mi­ni falu" és lassan majdhogynem gyálainak nevezi magát min­den városban élő. ki szabad hétvégeken „kint. küzd a vége­ken". Különben az ős Gyálarétnek is megvan mindene, kerek főtere, népesedő óvodája, aprócska orvosi rendelője és játé­kokkal teli parkja. Cirádás-tornyos temploma, csillámló víz. gömbje nincs ugyan, de több mint kétezer ember otthont ta­lált benne. Gyálarét 1973 óta hivatalosan Szeged város része, noha máig is megmaradt szerénynek, kicsinek. A légből szem­lélődő krónikás is visszatér a földre és segítővel vág neki a falunak. A Közös Ház körül Megmozdult a levegő A ház előtt pipiskedő cifra kútnál mondja Csorba Mihály: — Kihoztuk ide a vizet a ma­jorból, hogy ne járjon be a nép. Ezenkívül még hét kifolyó látta el vízzel a gyálaiakat, Állandóan kértük a vezetékes vizet Még Pesten is voltunk miatta, de nem akart sehogyse kiérni a városból. Víztoronyra nem futotta, a mély­kút pedig, ha már három kifo­lyón engedték a vizet, fölmond­ta a szolgálatot. — Azt beszélik, a hobbikertek­rek köszönhetik a gyálaiak a vá­rosi vizet. .. — A fővezetéket valóban osz­tás után hozták, de társulás ala­kult rá. összehívtuk a falugyű­lést és portánként 10 ezer forin­tot szavaztunk meg, amit tíz évig fizetünk. Amióta Szegedhez Csátolták a a falut, a volt leventeoktató mel­letti téeszirodában „zugban" üze­mel a tanácsháza, a telefonos posta, a falusi bank. És még ki tudja, mennyi, nem hivatalos, de nélkülözhetetlen közszolgálatot lát el a volt Komszomol-központ. Ottjártunkkor szántásügyben vá­rakoztak, egy jó kávéra ugrottak be a meleg szobába. Tüzelő, óvo­da, kiskert dolgai is intéződtek. S természetesen ott csíptük el Csorba Mihályt, a „falu" tanács­tagját. Ott tudódik ki, hogy Arany Já­nos szakcsoportelnök még 1969­ben vett Gyálán házhelyet a fiá­nak. Azóta szorgalmas ügyinté­ző. Nyugdíjasként a Komszomol Téeszben vállalt mellékes mun­kát. Magáénak vallja a falut, és egy kis pletykába is beavatja az Idegent. Mégpedig, hogy Gyálán templom lett a kocsmából. Csor­ba Mihály ezt hivatalból meg­cáfolja. el is magyarázza a hite­les történetet: — Amikor Szegedhez került Gyála, az ottani szövetkezet vet­te át az ellátás megszervezését. Lett olajkimérés, szép bolt — amit már rég kinőttünk. Az ital* bolt épülete életveszélyessé vált, be kellett zárni. A tér másik ol­dalán levő házra alkudott az A Miklós utca sarkán, mikor az kerül a noteszbe, hogy Tóth Jánostól Vö-ösékig talakozzák az ' idén a keresztutcát, úiból idéződik egv darabka a múltból — Az árvíz ideién na-A on fönt lebegett a Tisza. a Szilágyi dombra hajtattuk föl az állato­kat. Le is festettük, mee is je­löltük. melvik kié. Ei lel-nappal szolgálatban voltunk. szinte az egész Volán itt volt a megra­kott teherautókkal de szeren­cséi e nem kellett kitelepülnünk Azóta lendült meg a falu. Haladunk tovább. a szépülő Közös Háztól egv pilxentást vé­teni a tanácstag sarki házára ahová a nagvlánv Éva a Zágon utcából kettő. Misa fia a Zá­tony utcából pedig egy unokát szokott hazavinni Tán nincs is ember a faluban, aki ne kereste áfész, de nem tudtak megegyezni a tulajdonossal. Végén az alsó­városi plébánia vette meg, mert állítólag többet fizetett, mint amennyit a szö'-etke-/^ kínált Azóta paplak a zöldablakos fehér ház. Beugrunk egy pofa sörre az újjáépített vendéglőbe. Belül is mutatós az épület. Két szőke menyecske sürgölődik az aszta­lok között. Nem esik az eső. de azért van élet a kocsmában. Molnár Györgyné szabadkozik a véleménynyilvánítástól, s a ve­zetőasszony, Padka Györgyné se szívesen teszi Mondván: men­nének már innen, ha valaki át­venné tőlük a boitot. Az Előd utcában erős beton­lábakon álló barnafás házikó elé kanyarodunk. — Ez olyan mindenes épület­nek készül. Először az öregek napját tartjuk benne. Eddig az irodában volt a véradás, nem lehetett megtartani rendes he­lyen a falugyűlést, a népfronlos összejöveteleket A tanácsházá­ból iskola lett, az iskolából óvoda, s ezért kellet: Építésekor a téesz sokat segített de a falu is kivette a részét. Társadalmi munkások rendezték az épület környékét. — Nehéz a dolga ilyenkor az ingyen munkára hívogató ta­nácstagnak? — Volt olyan is. aki majdnem megharagudott, hogy elfelejtet­tem neki szólni. A Közös Ház környékén körvonalazódik a szépség. Meg­eredtek a virágok, kihajtottak a rózsatövek é.s életképesnek látszanak az örökké zöldellő kis iák is. Csorbt Mihály örömmel mutatja a leendő padok, a virá­prkkal megrakott rózsalugas he­lvét. s azt is elarul ia nem hinné • ogy ezután is könyörögnie kel­le. e a gyálai embernek. A szépemlékű múlthoz tartozik hogy a7. ötvenes évek közepén, az orvos Fülöp Pál irányításával szép rendelőt ékítettek maguk­nak. Arra is büszkék Gválaré­len: az ellenforradalom ideién, egvben maradt a téesz és senki sem disszidált. volna még valamivel Csorba Mihályt. A 323 portán már csak 25-ből hiánvziit a víz. s elkép­zelhető. hogy a víztársulás el­nökét hányszor ádíiották meg: Csorba elvtárs Mihály Misa bácsi, Misikérn. kedves szom­széd. .. A mihálvteleki Űi Élet TS7 pártvezetőségi tagiát az áfész vizsgálóbizottságának el­nökét is sok mindenkivel hoz­hatta össze a sors. Es termé­szetesen találkozhat örömökkel gondokkal egyfolytában, mikor beleveti magát a tényleges munkába. A tekintélyes társa­dalmi tisztségek ellenére Csorba Mihály tisztes téesz vezetőként keresi a kenyerét. Csorváról (a mai Rúzsa) hároméves korában került Gyálára és itt lett szövet­kezetalapító fiatal, középkorú téeszelnök. megbízott tanácsos és még ki tudja mi minden. Nem állhatunk tovább az ut­casarkon, megnézzük még egy­szer a „szívvel épített" mini or­vosi rendelőt, a készülő harang­lábat. a már talpán álló telefon­fülkét. a sok örömet hozó oébé gázpalackcserélő telepet és egv ráadás kör után elköszönünk a családias gyálai főtértől. Vetve még egy apró pillantást a tér közepén díszlő, nemrég koszo­rúzott emlékműre. Jövet-menet apró sárga házak idézik tovább a múltat. — Van itt még néhánv azok­ból, amelyeket a felszabadulás után a hajdani „birodalom" épü­leteiből raktak össze. Errefelé cselédemberek laktak Gyála az időknek a csendesebbik viharában erősödött a mostani formájára. Helikopterről nézve szabályos, mintha egy kéy áéoí­tette volna utcáit. Pedig a mil­lió tíályncot több ezer kéz kín­lódta a vetőbe, s az alapnak va­ló köveket, téglákat biztos hogy darabonként rakosgatták egy­másra a szalagtelkes település emberhangyái. Apró kövekből építkezett csa­ládiasra a Komszomol Termelő­szövetkezet is. A negyvenes évek végén, az ötvenes évek eleién alakult, a lúdvári Szabadsághar­cossal házasodva. Régen hagyo­mány volt. hogv elsőnek tartot­tak zárszámadást és iósorukat szétkürtölte a rádió, megörökítet­te a tévé és elhírelték az újsá­gok. Nemrégiben összekapcsolták őket a mihályteleki Üi Élet Tsz­szel. azóta csak az iroda falán maradt néhány dokumentum a Komszomol Tsz hajdani sikerei­ről. Gyakran emlegetik, hogy volt mikor 40—50 forintot fizet­tek egy munkaegységre, dup­lázva az akkori átlagot. Kicsit sajnálják hogy elsiették az egye­sülést, hiszen a hasonló területen gazdálkodó algyőieknek például sikerült megtartaniuk az önál­lóságukat. Mondták: nem baj éppen, hogy Mihálytelekhez tartoznak, de így egv kicsit kiesnek a vi­lágtól, s am; lényegesebb: ren­geteg üzemanyagot használnak terméshordáskor. Mert nemcsak a munkába járó asszonyokkal tesznek egy kanvart Szegedre, hanem a gyálai földön leszedett portékával is. ha a központi ma­jorba rakodnak. A téesz különben gavallérosan befizetett a vízre a Szilágyi dombon levő istállóhoz, és a kerteken keresztül ki is vezettet­te. Korábban a tűzoltóság enge­délyével a faluból laitkocsiban hordták a" ita+óvizet ;•> di-nbrg és tömérdek kínnal lehetett te­leereszteni a platón ti muensab­ban levő vályút. A tehenészek örültek, de volt. hogv a kisker­tekben már csaóról locsolták a palántákat, a teheneknek még mindig traktorral hordták a vi­zet. Szóvá is tették többen, hogv miért álltak meg a kiskerteknél a magasnyomású vízzel Később tisztázódni t, nem állt re' a víztervezők ceruzája a hobbi­soknál, az istállóig ér a vonal A vezeték is eljutott oda. csak időnek teltével szerelték rá a csapokat. Így terjedt a pletyka hogy a kiskertesek kedvéért vit­ték Gyálarétre a vezetékes vizet. Nem tudni, mennyire írható a kényszerű egyesülés számláiá­ra. hogy lassan végleg becsukják a gyálai általános iskolák ajta­ját. nem készült el a beígért kö­ves keresztút Mihálvtelekre. Az viszont nem tagadható, hogv a közósködéstől megmozdult a le­vegő Gyálarét fölött. Özönlenek a hétvégisek és a megszélesített úton húszoercenként városi busz halad a főtér felé. Azelőtt ió volt ha napjában arra járt egv-kettő. Talán nem is lényeges már. hosv a falubeliek követelték-e ki vagv a kertbe járók intézték el a jobblétet. lénveg: hogv van! Gyálarét megélénkült és várha­tóan formá jában is meg fog újul­ni. hiszen évente öt-hat városi család vásárol itt házhelyet, 5 — Mos* már a partosabb te­rület felé haladunk — mutat a futballpálya melletti faluszélre Csorba Mfhály. — Annak ide­jén is ide kellett volna engedni a házakat és akkor most nem volna annyi vizes lakás az új faluban... A bővebb magvarázat: — Gyála a laposabb részére építkezett, mert akkor is volt protekció és a birtokosok nem adták egykönnyen a parcellákat az újat akaróknak. Most talán sikerül kiosztani a házhelyeket, itt a villany meg a víz Jelent­kező is van rá bőven. Csak az itteniekkel megtelne két utca. A nortaosztáshoz tartozik hogy az első idetelepülök két, három parcellát is megvásároltál* ma­guknak. Akkoriban lehetett és az osztók is nagyobbra adtak engedélyt, mint 270 négyszögöl Később aztán a mai "zabvánv nak megfelelőre szedtél* szét a helvhelyeket, s beépítették a fog­híjakat. Tíz éve még hétezer fo­rintért is lehetett íratni telket ma már 100—120 ezer között mo­zog az ára. Mennyit változott a világ! íriőnk sincs csodálkozni. mert összefutunk Szélpál Istvánnal aki a mórahalmi tanvavilág'iól telepedett Gyálára. Mondja is nevetve, hogy a ió homokot" hatytái* ott a szülei. Csakbát akkor fordítva állt a helvzet és a homokföld elüldözte a szelí­dít öjét. — Itt Gválán csat* az öreg IV ódra kunvhóia volt. Édesapá­rnék is húszban vagv huszon­kettőben jöttek ide. Két hold földet kaptak és ahhos portát azt kellett törleszteni. Kantai.- irt 1 eivet dorozsmai, algvói. röszkti rúzsai földről. Az uradalomhoz , hoztak embereket a Dunántúlról is. Az öreg Erdődiél* például Tatabányáról kerültek ide. Én 44-ben ide jöttem haza a cseléd­sorból. Négv testvérem élt itt — különben -nyolcan vagyunk. 70 éve" a legidősebb, a mama pedig a 97. évében jár . .. Ezelőtt bá­lák nagy névnapok voltak, élt a falu. mostanra a focicsapat is mint a kéve széthullott, sokfelé dolgoztak, nem volt közös edzés es az utóbbi időben csak vereség és szégyen érte őket. Hallható sóhaj után folytatja: — Nem a legszerencsésebb, hogy minden baj a tanácstag nyakába szakad, legalább egy hivatalos ember lenne, aki in­tézné a szükséges ügyeket, mint eleibe. hogy ne kelljen mindennel bemenni a város­„ ba... Volt idő mikor hét peda­gógus is tanított itt most egy­kettő is elég. A szülők szinte beszökdöstetek a gyerekeket a városi iskolákba. Az árválkodó iskolaudvar lát­tán villan úira a? eszünkbe, ba.j-e. ha a kisgyerekek naponta 10- -12 kilométereket utazgatnak az alaptudás elsajátításáért? iívenkor duplázott e-,, értéke a rési emléknek, mikor még a ta­nácstag, mint M.ska gyerek, hó­na alá kapta a táskát és keresz­tül a kertek mögött, szinte per­cekkel megelőzte a becsöngetést .Másnak más emlékei tolulnak az ' iskoláról. Sznbó Károlvné a falu titkárnője" — ugyanis nála intéződnek a gváiaí ügyek az "Úi Élet Tsz irodát a ban — szá­mon is tart. amit csak lehet Segít eligazodni a volt nyolcadik osztály dolgában: — Nyolcunk közül Farkas Er­zsébet. Ördög'i Teréz. Szűcs Ist­ván, Monostori Frzsébei- és Mol­nár János ment el GyáláróL Máshová házasodtak. Ha iól tu­dom. pzindnváian ide a közelbe Kerültek. Engi Lajos. Szélpál István meg én — Herczeg Jolán — ittmaradti ink a laluban Ne­kem nincs Is szándékom elmen­ni, azelőtt se tártam sehova. — A férjévé! valahol csak megismerkedett' — Rokonok révén kapcsolód­tunk egymáshoz. azután meg ósszebonyolódtun c. Anvukámék mellett az Előd utcában építet­tünk, sokan csináVjáic ugvanígv. Szélpál István brigádvezető az­zal indokolta mai adását hogv őt bizonyára a szemébe kinevetnék ha hatvanévesen elvágyódna otthonából. Csorba Mihálynak sincs sok ideje merengeni az ősi ház ke­rítésénél. mert Koza Józsefék­hez így is késve érkezünk A háziasszony készségesen soroüe a családot. — Mellettünk épített József, a Miklós utcában laknak Katiék, vagyis Engi Lászlóék Irénkeék a Felszabadulás utcában élnek a másik vejemmel, Nacsa Imrével laijánba. Laudisz Sándorhoz ment férjhez Kati. Nyolc uno­kából három a fiú és vagyunk egv tállal, ha Józsefet tartunk Kozáék Vásárhelyről honosod­tak, mindketten a téeszben dol­gozlak. panaszuk éppen nincsen de ha már találkoztak a tanács­taggal meg egyszer fölhozták a nyugdíjat. — Misikém, nem kell monda­nom. te is tudod, hogy 12 évet dolgoztam a téeszben a gver^kek mellett. Voltam bent az OTI­nál. de semmi jóval nem biz­tatnak Ha teheted, nézzél már utána. Gondterhelt ígéret után a ka­nvarban sikerül utolérnünk a szegedi buszt. S csak természe­tes, hogy Csorba Mihály inté­sére megálL Lévén a sofőr is gyálai gyerek... MAJOROS TIBOR Vizes történetek

Next

/
Thumbnails
Contents