Délmagyarország, 1983. március (73. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-29 / 74. szám
KwM, 19S3. március 29. OZdl Település- Elismerés tudományos SHOW. Igen, hazai showműsorok jutnak mostanában majd' minden hétre, örülnénk, ha azt mondhatnánk, hogy a szórakoztatásunkra szánt könnyed félórák tényleg gusztusos, ízes-zamatos, pikáns fűszerei az amúgy egyhangú műsorétlapnak. Azért is (örülnénk), mert tudjuk. kiéhezett ilyes ínyencségekre a nép (hiá'oa mondjuk — hány évtizede? —, hogy a gomb benyomásával „bekapcsolódni" kell, megrögzötten a kikapcsolódás alkalmait keresi), meg aztán: miért, ne lehetne nekünk is saját show-nk. amikor a másé olyan drága ... Ráadásul úgy tűnik, minden alapanyagunk megvan: tehetséges énekes-zenés-táncos művészeink, érett televíziós szakembergárdánk, akik bizonyítottan nem riadoznak egy kis szemfényvesztéstől, ha az kell. Hogy mi hiányaik? Sajnos, nem tudom. Csak azt látom, hétről hétre, hogy a könvnyebb műfajok képviselői amolyan se nem édes. se nem sós elegyekben „tálalódnak". Műsoraik legfőbb jellegzetessége: a gondos mesterkéltség. Naiv ésszel úgy képzelem. ezt hosszas fejtöréseik után lehet csak előállítani. Az a benyomásom, hogy a show-rendezők következetesen ragaáiikodnak egy ideához. miszerint ként pont között nem szabad az egyenest, hanem csakis a kacskaringós utat választani. A feladat ugyanis nyilvánvaló: adott n dalos, s az ő dala. tehát „csak" azt a képi „közeget" kell megtalálni, amiben saját természete szerint szólalhat meg. Hogyha, teszem, a dalos mutatós, a dala meg egyszerű, én a hétköznapi eszemmel biztos, hogy az előbbit mutatnám, minden előnyös oldaláról — s azzal kész a show. Ellenben mit tesznek a m) tévés showmes tereink? Megkeresik a dalok „eszmei mondanivalóját". Ha például úgy szól a dal. hogy „fázom, szinte remegek", akkor biztosak lehetünk benne, hogy félmeztelenre vetkőztetik a dizőzt (ez még nem lenne baj), s az egész dalon át didergő pózban sétáltatják egy uszoda partjainál... A hasonlóan komplikált és szertelen asszociációktól van. hogy a magyar show-műsorokat szinte kivétel nélkül gyermeteg didaktika nyomja ama kétéltű hátsó fertálya alatti szint közelébe. Egy-egy üdítő kivétel persze akad, általában akkor, amikor az előadó egyénisége erőscbb. s itt-ott képes áttörni a rendezői „vonalvezetést". Mint nemrégiben Hernádi Judit, akinek búgó iróniáját nem sikerült teljes egészében hatástalanítani. Most szombaton azonban Szűcs Juditnak szinte minden dalaban fülön csípték a „mögöttest". Vagy nem úgy találják, hogy a hazai shovszerűség iskolapéldái közé emelkedtek például műsorának utolsó pillanatai? Mikor is tüzes. rózsacsokor tőszomszédságában egy szál törülközőbe buján bugyolálva üldögélt a nagyagyon és diszkóstílusban világgá kiáltott^, hogy neki kell valami ... SCI-FI. Szintén hazai, kivéve az alapanyagot, mert ezt W. Stuart írta. Amúgy a Fiatal Művészek Stúdiójának védjegyével. Bartha Attila rendezésében, kitűnő színészekkel láttuk a Csillagűzött szerető című krimiszerű „sci-fi vígjátékot". Annyiban volt krimi, hogy néhány hulla és egy Kojak-külsejű (Inke László) felügyelő is szerepelt benne, annyiban sci-fi, hogy trükkös csillagközi lényeik is megjelentek, és annyiban vígjáték, hogy egész jól szórakoztunk az> egészen. Főleg Pártos Erzsi és Kern András mulatságos kettősén, akik leckét adtak, hogyan lehet egy könnyű kézzel fölvázolt komikus helyzetet — színészi ötletekkel. apró gesztusokkal, mi_! mikávai — elhihető erejű „életességgel" megtölteni. Eleven színházi perceket teremteni bármely bohókásan könnyed, víg játékban. MÁS, de újfent hazai: szűkebb pátriánkhoz kapcsolódó műsort láttunk kedden. Hangvilla címmel. A körzeti stúdió szépen, mértéktartóan, elegáns egyszerűséggel fotografált (vezető operatör: Kléner György) műsoraban a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola dr. Mihálka György vezette női kara énekelt — a kecskeméti Kodály-intézetben. A karnagy éppen egy évtizede vezeti a kórust, s ennyi idős az intézet is. A jubileumok ürügyén megkapóan értékes műsor született: a zenetörténeti kronológia adta a rendező elvet a kórusművek magas színvonalú megszólaltatásához. a kecskeméti intézet építészetirészlet-remekei a képi hátteret, sohasem tolakodó módon. hanem hajlékony harmóniában a míves énekkari hangzással. Sulyok Erzsébet politika A Hazafias Népfront megi-ei településpolitika! bizottsága tegnap Szegeden ülést tartott. Kovács Imre. a bizottság elnöke köszöntötte a résztvevőket akiknek dr. Kulcsár Sándor és Gulyás Antal, a megyei tanács osztályvezetői tartottak előadást a lakásgazdálkodás időszerű feladatairól. E kérdés kapcsán a meghívottak közül Kószó József, a Szegedi ingatlankezelő Vállalat és dr. Perjési László az OTP megvei igazgatója mondták el véleményüket. Ezután dr. Csada László, a bizottság tagja a közelmúltban Gárdonyon tartott továbbképzés tapasztalatairól számolt be. A bizottság idei munkatervére Kovács Imre tett javaslatot, amelyet a testület tagjai megvitattak és elfogadtak munkáért Több évtizedes eredményes tudományos kutatómunkája elismeréséül szovjet tudományos társaság tiszteletbeli tagjai közé választották dr. Grassely Gyula akadémikust, a József Attila Tudományegyetem tanszékvezető tanárát. A szegedi tudományegyetemen tegnap, hétfőn délelőtt megtartott ünnepségen dr. Grassely Gyula professzornak a szovjet Mineralógiai Társaság tiszteletbeli tagjai közé való beiktatásán, ott voltak a budapesti szovjet nagykövetség képviselői. Jurij Aszaturuv nagykövetségi tanácsos és Szergej Varfolomejev attasé; a megye és a város párt- és állami testű* leteinek képviselői: dr. Végh Gyula. a megyei pártbizottság osztályvezető-helyettese, dr. Székely Sándor, a városi pártbizottság titkára, Szabó G. László, a megvei és Bányainé dr. Birkás Mária, a városi tanács elnökhelyettese; az egyetem állami, párt- és tömegszervezeti vezetői, élükön dr. Kristó Gyula rektorral. Az egyetemi ünnepség után a szovjet nagykövetség munkatársait hivatalában fogadta dr. Koncz János, a megyei pártbizottság titkára. Tájékoztatta a vendégeket Csongrád megye életéről, s a7. Odessza területtel való testvérkapcsolatokról. Még mindig az abszurd Sorok az amatőrszínházi napról \ \i<> rádiófigyelő Valaha a Marx téren állott a cirkuszi sátor. Korosztályom túlnyomó többségével szemben nem nagyon szerettem. Nézni őket, midőn hosszú-hosszú sorban vonultak be hálókocsijaikkal a városba a Kossuth Lajos sugárút macskakövein, még csak hagyján, de ott, a nagy sátorban valahogy nem tetszett igazán a dqlog. Őszintén szólva, máig sem tudtam, miért. Vasárnap délelőtt aztán rájöttem. Az a hatvan pere régesrégi vasárnap délelőttöket ^idézett ..Bukfenc mindent tud", mondta akkoriban egy csábészes hang a rádióban. Szamóca mindig bömbölt, mert Kelemen állandóan átverte, Bruhaha mindig röhögött. Az ember gyereke pedig szinte látta maga előtt a bohóc csibészeket, s egészében valami olyasmi jellemezte a Csinn-buanm cirkuszt, amit hiába kerestem „élőben" az igazi cirkusz porondján. Pedig ezt a cirkuszt csak hallani és elképzelni lehetett. „Vissza nem foly az időnek árja, előre duzzad feltarthatatlanul", irta volt Arany János. Bizony: ma már nincs Csinn.bumm cirkusz. Olyan kiváló bohócszinészek pedig, mint Btlicsi Tivadar, vagy Keleti László, ma már nincsenek is az éiök sorában ... S amikor vasárnap délelőtt egy, már címének hangzásában is kissé ismerős műsort konferáltak be a Kossuthon — Bummhele cirkusz — rögvest ritkán tapasztalható, ezúttal látvánvousan bizonyított optimizmusunk támadhatott föl: lám. hát mégsem tűnnek el nyomtalanul gvermekkonmkrtak a múlt egyre inkább aranyos színű ködeibe veszett emiékei Igen, van folytatás. Gálvölgyi Judit és Peterdi Pál írja most a Bummbele cirkuszt, s ha a magamfajta, már csak-csak kopaszodni kezdő öreg legény talált benne sok-sok örömöt, képzelhetik, mennyi juthat ebből mindazoknak, akikhez igazán szól. Van Bummbele zenekar, újjászülettek az egykoron a gyermekvilágban országszerbe ismert figurák: Csipetke, alias Csípi, az aki mindig bömböl (Esztergályos Cecília adja hozzá a hangját. nagyszerűen), van Böhömér. Turpincs. Bonifác, úgy is mint bohócok, istállómester bácsiból porondmester bácsivá avanzsált alak — az újítások, a korszerűsítések pontosan oly mértékűek, amennyit hasonló jellegű műsorban ennyi eltelt idő megkövetel. Legutóbb a Kaláka együttes volt a ven. dég. Hangulatos. kedvesen blőd. Li.meriek-s7erű vernek hangzottak el (Róbert r>esnos, Sinkovits Péter és Tamkó Sirató Károly műveit. Gálvölgyi János, Csákányi László, Kertész Péter vagy éppen Esztergályos Cecília hangjai pedig úgy és annyira voltak ..rádiócirkuszosak", amennyire kell. Nem ,.idio„ tizálva" és nem is felnőtthumort csempészve a Gyermekrádió eme újabb egyórás parádéjába. Ízlésesek, kedvesek, mértéktartóanokosan nevelök is — és hatásosak. A rendező, László Endre. továbbá a két szerkesztő, Fenyő Katalin és Szabó Éva jó arányérzékkel, igen hangulatos reneszánszát prezentálták régi idők régi csibészeinek. S bái- akadnak szellemes. jópofa újdonságok bőven. elég talán, ha Bretschneider úrra. a sohasem beszelő beszélő kutyára es idomárára. Siegíriedre gondolunk — mégis. valami megnyugtató állandóság képzetét sugallta a Csinnbummból Bummbelére „metamorfizálódott" vasárnap délelőtti cirkuszműsor. S hogy miért örül ennek egy felnőtt? Pedagógiai és esztétikai okokon fölül azért, mert a harmincadik életév fölött alighanem szükségünk van még ilyen cirkuszi múltat idéző fogódzókra is. Régi csibészek újjászifletésével — mai, bizony komolyabb csibészek és cirkuszok között. D. L. Amatőrszinhazi napot színjátszó). Szinészképzésre, rendeztek szombaton Mi- menedzselésszervezésre is hályteleken. a Móricz Zsig- gondolnak, élőbb, aktívabb mond Művelődési Házban, kapcsolatra Azonkívül, hogy a színházi csoportok világnap tiszteletére is szer- munkára, nyári alkotótáborvezett programról van szó, ra is. Mindezt komoly enerhosszú idő után az első al- giákkal, amit már az (amakaimat is jelentette. hogy tőr)színházi „helyi világnap" komoly tehetsejre valló alakításokkal. mint a Lányt játszó Vereb Judité. Igaz, a különböző elnyújtottnak. túl hosszúnak között. Közös tetszik már ez is a vége felé, ám összességeben színvonalas. hü tükre az eredeti műnek. Ami viszont a legfontosabnémi helyzetképet kapjunk is bizonyított. Lehet, hogy bat — az előadás struktúraSzeged nagy múltú amatőr virrad e téren a város imszínjátszóinak mai állapo- máron több éves homálya? tairól. A házigazdák, a Szegedi Az előzmények: az Ifjúsá- IfJósági Színpad produkciógi Házból tavaly ősszel köl- ía egyébként többé-kevésbé tözött át a Szegedi Ifjúsági koncentráltan mutatta a szeSzínpad nevet viselő társu- gedl amatőr színjátszás ed- egység lás Mihálytelekre, a Bartók dlg kimunkált erényeit es Béla Művelődési Központ mal gondjait. Már a darabhálózatához tartozó intéz- valaszlás is sokatmondó: menybe. Azóta komoly mű- tudjuk, mennyi mindént elhelymunka folvik. egyetlen arul. individuális alkotásnál aiapelv; a minőség jegyében, éppúgy, mint közösséginél A tagok között óvónő épp- fnar az is. kik milyen témáügy akad, mint tanár vagy ho7- nyúlnak, kifejezókészséadminisztrátor, a gárda Süket biztosítandó, több éve viszonylag stabil- SzéP Ernőt a. (mellékesen nak mondható. Az amatőr- kitűnően megszervezett) színházi napon Próbatársu- Program útmutatója az ablás néven a JATE Színpad- szurd előfutárai közé soroldal közösen Paul Foster ía- Nemileg tán túlozva Marcus Brutus című művét ugrón, de bemutatott műadták elő. vendégként a bu- vet- a Májust látva, nadapesti Nyílt Színház tagja, gyon is érthetően. Szép ErZöldhegyi Sarolta mutatta no korai drámáira az abbé Stephen Leacock Rossz- szurd látasmodot vélték jelcsirke// Mária emlékiratai lemzőnek — mert azt akarcímű monodrámáját (mel- tak vélni. A művet színpadlékesen n is iátszott a va- ra alkalmazó s rendező lóban prőbatársulásszerű ^ ^alin koncepciója humorból, a blődlibol. a ver. Próbatársulásban) - s két egyértelműen arra épült, ~ " önálló produkcióval lépett h°grón lehet „tradicionális" közönség elé a két úszten- színműben fölfedezni és megmutatni azt a stílust, amit társaival együtt legal lis egységéit, koherenciáját — illeti: a Május ilyetén interpretálása nem tudta megvalósítani abszurd előadásmód és hagyomanyos játékstílus harmóniáját. A ket közötti szakadékot ama bizonyos panoptikum újbóli felvonultatása a befejezéskor éppúgy nem tudta áthidalni, mint a (talán) kort idezó es a polgarpukkasztást szimbolizáló ernyőkavalkád, a felülről lecsüngő. kézben tartott-forgatott és. a padlón körös-körül fölnyitva heverő paraplék sorozata. Az Egyetemi Színpad már többször játszott produkcióját. az abszurd irodalom egyik klasszikus darabját, Ionescu A kopasz énekesnő c. müvét adta elő. Koy Gábor, Varga Katalin. Hornyik László és Schmidt Magda közreműködésével, Koy Gábor rendezésében. A fekete szegedi amatőrszínderd" pad. A távlati tervek szerint egyféle amatőrszínházi centrumot kíván létrehozni Mihályteleken Csicsai Antal, a művelődési ház igazgatóia (mellékesen maga is amatör bálig és a helyzetkomikum forrasaiból szépecskén merítő textust megintcsak hű, színvonalas tolmácsolásban láthattuk, a felfogás pedig — kalmasabbnak véi mai embe- teljesen rokon volt a korábMűvészeti szemlék eredményei ri-társadalmi állapotok ábrázolására. Arra a váltig kissé polgárpukkasztó, kicsit a szimpatikus ifjúi hévvel lázadozó, kicsit allegorikus-agitatív attitűdre, ami Paál István óta Szeged amaban látott produkciókkal. Szinte tálcán kínálja hát magát a kérdés: ugyan miért az abszurd e makacs továbbélése Szeged amatör színjátszói között? A hagyományok miatt? Világképi tatör színjátszói között decens, nácstalanság okán? Izléskérígy aztán erőteljes művi be avatkozás történt: az együttes jószerével a mű egész első részét átalakította, a millenniumi, illetve első világháborús Szép Ernő-i világból csak laza figurális A hét végén több kisdobos és úttörő művészeti versenyt tartottak Szegeden. A Szeged városi Úttörőelnökség a Balázs Bela Üttörőházban rendezte meg a „Szép magyar beszéd veikisdobosok és az úttörők népijáték- és néptáncbemutatója. Tíz csoport adott szép, színvonalas műsort. A kisdobosok közül aranyoklevelet nyert a Felsővárosi ált. isk.. ezüstöt szintén ennek i dés? Netán „könnyű tanulóprédának" tartva e stílust, hiszen szcenikailag és szigorúan előadóművészi szempontból egyszerűbb hatásmechanizmusokra (meghökken lég gesztusokkal, verbaliformákat tartva meg úgy tással) épül? Ügy tűnik, a ahogy. Tabló jelentette ezt az első részt, a szociális perifériáról. Olykor magával ragadó kavargásban, több ügyes ötlettel kitalál t-kór.szerűsített Szép Ernő-alak iskolának ásodikosai. i sorjázott a színpadon. iskola. Az úttörők versenyében aranyoklevelet nyert Csűri Ákos (Il-es számú gyakorló ált. iskola) hatodik osztályos szólista, ezüstöt nyert az algyői és a (Rózsa Ferenc sugárúti ált. isk.) tanuló. A tarjani IV-es számú általános iskolában énekesek versenyeztek. Aranyoklevelet kapott Lesznyák Rózsa Ferenc sugárúti ált Katalin (Il-es számú gya. isfcoja tánccsoportja. korló ált. isk) hetedik osztályos, Nyilas Ildikó (Béke utcai ált isk.) ötödik osztályos. Nógrádi Angéla (Felsővárosi ált. isk.) ötödik osztályos, szólóének kategóriában. Az Odessza Il-es számú általanos iskola ban volt a A Postás Művelődési Ház. ban kisdobos gyermekszínjátszók 15 csoportja mérte össze tudását. Aranyoklevelet nyert a Móricz Zsigmond ált. iskola 11 B, Kodály téri ált. iskola 11 T és a Felsővárosi alt. iskola IV,B oszlálya. s e szolakismert formaelemeket, kor- és kórkép gyanánt. Csúcsán a visszavisszatérő. Brikits Tibor állal hatásosan megformált alakkal, ki tétován megmegjelenve közli, őt úgy tájékoztatták, hogy „itt kapjuk az erkölcsi bizonyíthalovány sugarakkal mintha jelentkező virradat teljesen összefonódik „az abszurd mindenekfölött "-felfogással. Pedig aligha túlzás e műfaj alkonyáról beszélni. Nemcsak Nyugaton. de errefelé is erősen leáldozóban Beckett, Ionescu és a többiek csillaga. Vagy legalábbis — erősert átalakulóban. Ahogy például Kaposvárott vagy Szolnokon adtak elő hasonló műveket, azt a tanulságot mutatja (remélhetően meg nem sértve a két szóban forgó együttes tehetséges fiataljait): olyan színészi többletványt. Vagy nem itt kap- ró van szükség, ami nekik — juk?" Ez a részben hangef- egyelőre — nem adatik fektusokkal (jó gitár- és fu- meg... A megoldás? Talán volakísérettel) fölerősített, egyféle revízió a darabvárészben látványelemekkel lasztásnál. Alighanem megoperáló. kissé kaotikus-zavaros tablókép minden átmenet nélkül vált a második részbén a hagyományos özep Ernó-stilusra — olya* érné. Es főleg most. Már csak azért is. hogy mindnyájan világosan tudiuk: mikor alkonyul — es mikor virrad. Doinoukos László \