Délmagyarország, 1983. március (73. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-29 / 74. szám

KwM, 19S3. március 29. OZdl Település- Elismerés tudományos SHOW. Igen, hazai show­műsorok jutnak mostanában majd' minden hétre, örül­nénk, ha azt mondhatnánk, hogy a szórakoztatásunkra szánt könnyed félórák tény­leg gusztusos, ízes-zamatos, pikáns fűszerei az amúgy egyhangú műsorétlapnak. Azért is (örülnénk), mert tudjuk. kiéhezett ilyes ínyencségekre a nép (hiá'oa mondjuk — hány évtizede? —, hogy a gomb benyomásá­val „bekapcsolódni" kell, megrögzötten a kikapcsoló­dás alkalmait keresi), meg aztán: miért, ne lehetne ne­künk is saját show-nk. ami­kor a másé olyan drága ... Ráadásul úgy tűnik, minden alapanyagunk megvan: te­hetséges énekes-zenés-táncos művészeink, érett televíziós szakembergárdánk, akik bi­zonyítottan nem riadoznak egy kis szemfényvesztéstől, ha az kell. Hogy mi hiányaik? Sajnos, nem tudom. Csak azt látom, hétről hétre, hogy a könv­nyebb műfajok képviselői amolyan se nem édes. se nem sós elegyekben „tálalódnak". Műsoraik legfőbb jellegzetes­sége: a gondos mesterkélt­ség. Naiv ésszel úgy képze­lem. ezt hosszas fejtöréseik után lehet csak előállítani. Az a benyomásom, hogy a show-rendezők következete­sen ragaáiikodnak egy ideá­hoz. miszerint ként pont kö­zött nem szabad az egyenest, hanem csakis a kacskaringós utat választani. A feladat ugyanis nyilvánvaló: adott n dalos, s az ő dala. tehát „csak" azt a képi „közeget" kell megtalálni, amiben sa­ját természete szerint szó­lalhat meg. Hogyha, teszem, a dalos mutatós, a dala meg egyszerű, én a hétköznapi eszemmel biztos, hogy az előbbit mutatnám, minden előnyös oldaláról — s azzal kész a show. Ellenben mit tesznek a m) tévés show­mes tereink? Megkeresik a dalok „eszmei mondanivaló­ját". Ha például úgy szól a dal. hogy „fázom, szinte re­megek", akkor biztosak le­hetünk benne, hogy félmez­telenre vetkőztetik a dizőzt (ez még nem lenne baj), s az egész dalon át didergő pózban sétáltatják egy uszo­da partjainál... A hason­lóan komplikált és szertelen asszociációktól van. hogy a magyar show-műsorokat szinte kivétel nélkül gyer­meteg didaktika nyomja ama kétéltű hátsó fertálya alatti szint közelébe. Egy-egy üdítő kivétel per­sze akad, általában akkor, amikor az előadó egyénisége erőscbb. s itt-ott képes át­törni a rendezői „vonalve­zetést". Mint nemrégiben Hernádi Judit, akinek búgó iróniáját nem sikerült teljes egészében hatástalanítani. Most szombaton azonban Szűcs Juditnak szinte min­den dalaban fülön csípték a „mögöttest". Vagy nem úgy találják, hogy a hazai shov­szerűség iskolapéldái közé emelkedtek például műsorá­nak utolsó pillanatai? Mikor is tüzes. rózsacsokor tőszom­szédságában egy szál törül­közőbe buján bugyolálva ül­dögélt a nagyagyon és disz­kóstílusban világgá kiáltott^, hogy neki kell valami ... SCI-FI. Szintén hazai, ki­véve az alapanyagot, mert ezt W. Stuart írta. Amúgy a Fiatal Művészek Stúdiójának védjegyével. Bartha Attila rendezésében, kitűnő színé­szekkel láttuk a Csillagűzött szerető című krimiszerű „sci-fi vígjátékot". Annyiban volt krimi, hogy néhány hulla és egy Kojak-külsejű (Inke László) felügyelő is szerepelt benne, annyiban sci-fi, hogy trükkös csillag­közi lényeik is megjelentek, és annyiban vígjáték, hogy egész jól szórakoztunk az> egészen. Főleg Pártos Erzsi és Kern András mulatságos kettősén, akik leckét adtak, hogyan lehet egy könnyű kézzel fölvázolt komikus helyzetet — színészi ötletek­kel. apró gesztusokkal, mi_! mikávai — elhihető erejű „életességgel" megtölteni. Eleven színházi perceket te­remteni bármely bohókásan könnyed, víg játékban. MÁS, de újfent hazai: szűkebb pátriánkhoz kapcso­lódó műsort láttunk kedden. Hangvilla címmel. A körzeti stúdió szépen, mértéktartóan, elegáns egyszerűséggel fo­tografált (vezető operatör: Kléner György) műsoraban a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola dr. Mihálka György vezette női kara énekelt — a kecskeméti Kodály-inté­zetben. A karnagy éppen egy évtizede vezeti a kórust, s ennyi idős az intézet is. A jubileumok ürügyén megka­póan értékes műsor szüle­tett: a zenetörténeti krono­lógia adta a rendező elvet a kórusművek magas színvona­lú megszólaltatásához. a kecskeméti intézet építészeti­részlet-remekei a képi hát­teret, sohasem tolakodó mó­don. hanem hajlékony har­móniában a míves énekkari hangzással. Sulyok Erzsébet politika A Hazafias Népfront me­gi-ei településpolitika! bi­zottsága tegnap Szegeden ülést tartott. Kovács Imre. a bizottság elnöke köszön­tötte a résztvevőket akiknek dr. Kulcsár Sándor és Gu­lyás Antal, a megyei tanács osztályvezetői tartottak elő­adást a lakásgazdálkodás időszerű feladatairól. E kér­dés kapcsán a meghívottak közül Kószó József, a Sze­gedi ingatlankezelő Vállalat és dr. Perjési László az OTP megvei igazgatója mondták el véleményüket. Ezután dr. Csada László, a bizottság tagja a közelmúlt­ban Gárdonyon tartott to­vábbképzés tapasztalatairól számolt be. A bizottság idei munkatervére Kovács Imre tett javaslatot, amelyet a testület tagjai megvitattak és elfogadtak munkáért Több évtizedes eredmé­nyes tudományos kutató­munkája elismeréséül szov­jet tudományos társaság tiszteletbeli tagjai közé vá­lasztották dr. Grassely Gyu­la akadémikust, a József Attila Tudományegyetem tanszékvezető tanárát. A szegedi tudományegyetemen tegnap, hétfőn délelőtt meg­tartott ünnepségen dr. Gras­sely Gyula professzornak a szovjet Mineralógiai Tár­saság tiszteletbeli tagjai kö­zé való beiktatásán, ott vol­tak a budapesti szovjet nagykövetség képviselői. Ju­rij Aszaturuv nagykövetségi tanácsos és Szergej Varfolo­mejev attasé; a megye és a város párt- és állami testű* leteinek képviselői: dr. Végh Gyula. a megyei párt­bizottság osztályvezető-he­lyettese, dr. Székely Sándor, a városi pártbizottság titká­ra, Szabó G. László, a me­gvei és Bányainé dr. Birkás Mária, a városi tanács el­nökhelyettese; az egyetem állami, párt- és tömegszer­vezeti vezetői, élükön dr. Kristó Gyula rektorral. Az egyetemi ünnepség után a szovjet nagykövetség munkatársait hivatalában fogadta dr. Koncz János, a megyei pártbizottság titká­ra. Tájékoztatta a vendége­ket Csongrád megye életé­ről, s a7. Odessza területtel való testvérkapcsolatokról. Még mindig az abszurd Sorok az amatőrszínházi napról \ \i<> rádiófigyelő Valaha a Marx téren ál­lott a cirkuszi sátor. Kor­osztályom túlnyomó többsé­gével szemben nem nagyon szerettem. Nézni őket, mi­dőn hosszú-hosszú sorban vonultak be hálókocsijaik­kal a városba a Kossuth Lajos sugárút macskaköve­in, még csak hagyján, de ott, a nagy sátorban vala­hogy nem tetszett igazán a dqlog. Őszintén szólva, máig sem tudtam, miért. Vasár­nap délelőtt aztán rájöttem. Az a hatvan pere réges­régi vasárnap délelőttöket ^idézett ..Bukfenc mindent tud", mondta akkoriban egy csábészes hang a rádióban. Szamóca mindig bömbölt, mert Kelemen állandóan át­verte, Bruhaha mindig rö­högött. Az ember gyereke pedig szinte látta maga előtt a bohóc csibészeket, s egé­szében valami olyasmi jel­lemezte a Csinn-buanm cir­kuszt, amit hiába kerestem „élőben" az igazi cirkusz porondján. Pedig ezt a cir­kuszt csak hallani és elkép­zelni lehetett. „Vissza nem foly az idő­nek árja, előre duzzad fel­tarthatatlanul", irta volt Arany János. Bizony: ma már nincs Csinn.bumm cir­kusz. Olyan kiváló bohóc­szinészek pedig, mint Btlicsi Tivadar, vagy Keleti László, ma már nincsenek is az éiök sorában ... S amikor vasár­nap délelőtt egy, már címé­nek hangzásában is kissé ismerős műsort konferáltak be a Kossuthon — Bumm­hele cirkusz — rögvest rit­kán tapasztalható, ezúttal látvánvousan bizonyított op­timizmusunk támadhatott föl: lám. hát mégsem tűnnek el nyomtalanul gvermekko­nmkrtak a múlt egyre in­kább aranyos színű ködeibe veszett emiékei Igen, van folytatás. Gál­völgyi Judit és Peterdi Pál írja most a Bummbele cir­kuszt, s ha a magamfajta, már csak-csak kopaszodni kezdő öreg legény talált ben­ne sok-sok örömöt, képzel­hetik, mennyi juthat ebből mindazoknak, akikhez iga­zán szól. Van Bummbele ze­nekar, újjászülettek az egy­koron a gyermekvilágban országszerbe ismert figurák: Csipetke, alias Csípi, az aki mindig bömböl (Esztergályos Cecília adja hozzá a hang­ját. nagyszerűen), van Bö­hömér. Turpincs. Bonifác, úgy is mint bohócok, istál­lómester bácsiból porond­mester bácsivá avanzsált alak — az újítások, a kor­szerűsítések pontosan oly mértékűek, amennyit hason­ló jellegű műsorban ennyi el­telt idő megkövetel. Legutóbb a Kaláka együttes volt a ven. dég. Hangulatos. kedvesen blőd. Li.meriek-s7erű vernek hangzottak el (Róbert r>es­nos, Sinkovits Péter és Tam­kó Sirató Károly műveit. Gálvölgyi János, Csákányi László, Kertész Péter vagy éppen Esztergályos Cecília hangjai pedig úgy és annyi­ra voltak ..rádiócirkuszosak", amennyire kell. Nem ,.idio„ tizálva" és nem is felnőtt­humort csempészve a Gyer­mekrádió eme újabb egy­órás parádéjába. Ízlésesek, kedvesek, mértéktartóan­okosan nevelök is — és ha­tásosak. A rendező, László Endre. továbbá a két szerkesztő, Fenyő Katalin és Szabó Éva jó arányérzékkel, igen han­gulatos reneszánszát prezen­tálták régi idők régi csibé­szeinek. S bái- akadnak szel­lemes. jópofa újdonságok bő­ven. elég talán, ha Bret­schneider úrra. a sohasem beszelő beszélő kutyára es idomárára. Siegíriedre gon­dolunk — mégis. valami megnyugtató állandóság kép­zetét sugallta a Csinn­bummból Bummbelére „me­tamorfizálódott" vasárnap délelőtti cirkuszműsor. S hogy miért örül ennek egy felnőtt? Pedagógiai és esz­tétikai okokon fölül azért, mert a harmincadik életév fölött alighanem szükségünk van még ilyen cirkuszi múl­tat idéző fogódzókra is. Ré­gi csibészek újjászifletésével — mai, bizony komolyabb csibészek és cirkuszok kö­zött. D. L. Amatőrszinhazi napot színjátszó). Szinészképzésre, rendeztek szombaton Mi- menedzselésszervezésre is hályteleken. a Móricz Zsig- gondolnak, élőbb, aktívabb mond Művelődési Házban, kapcsolatra Azonkívül, hogy a színházi csoportok világnap tiszteletére is szer- munkára, nyári alkotótábor­vezett programról van szó, ra is. Mindezt komoly ener­hosszú idő után az első al- giákkal, amit már az (ama­kaimat is jelentette. hogy tőr)színházi „helyi világnap" komoly tehetsejre valló ala­kításokkal. mint a Lányt játszó Vereb Judité. Igaz, a különböző elnyújtottnak. túl hosszúnak között. Közös tetszik már ez is a vége fe­lé, ám összességeben színvo­nalas. hü tükre az eredeti műnek. Ami viszont a legfontosab­némi helyzetképet kapjunk is bizonyított. Lehet, hogy bat — az előadás struktúra­Szeged nagy múltú amatőr virrad e téren a város im­színjátszóinak mai állapo- máron több éves homálya? tairól. A házigazdák, a Szegedi Az előzmények: az Ifjúsá- IfJósági Színpad produkció­gi Házból tavaly ősszel köl- ía egyébként többé-kevésbé tözött át a Szegedi Ifjúsági koncentráltan mutatta a sze­Színpad nevet viselő társu- gedl amatőr színjátszás ed- egység lás Mihálytelekre, a Bartók dlg kimunkált erényeit es Béla Művelődési Központ mal gondjait. Már a darab­hálózatához tartozó intéz- valaszlás is sokatmondó: menybe. Azóta komoly mű- tudjuk, mennyi mindént el­helymunka folvik. egyetlen arul. individuális alkotásnál aiapelv; a minőség jegyében, éppúgy, mint közösséginél A tagok között óvónő épp- fnar az is. kik milyen témá­ügy akad, mint tanár vagy ho7- nyúlnak, kifejezókészsé­adminisztrátor, a gárda Süket biztosítandó, több éve viszonylag stabil- SzéP Ernőt a. (mellékesen nak mondható. Az amatőr- kitűnően megszervezett) színházi napon Próbatársu- Program útmutatója az ab­lás néven a JATE Színpad- szurd előfutárai közé sorol­dal közösen Paul Foster ía- Nemileg tán túlozva Marcus Brutus című művét ugrón, de bemutatott mű­adták elő. vendégként a bu- vet- a Májust látva, na­dapesti Nyílt Színház tagja, gyon is érthetően. Szép Er­Zöldhegyi Sarolta mutatta no korai drámáira az ab­bé Stephen Leacock Rossz- szurd látasmodot vélték jel­csirke// Mária emlékiratai lemzőnek — mert azt akar­című monodrámáját (mel- tak vélni. A művet színpad­lékesen n is iátszott a va- ra alkalmazó s rendező lóban prőbatársulásszerű ^ ^alin koncepciója humorból, a blődlibol. a ver. Próbatársulásban) - s két egyértelműen arra épült, ~ " önálló produkcióval lépett h°grón lehet „tradicionális" közönség elé a két úszten- színműben fölfedezni és megmutatni azt a stílust, amit társaival együtt legal lis egységéit, koherenciáját — illeti: a Május ilyetén in­terpretálása nem tudta meg­valósítani abszurd előadás­mód és hagyomanyos játék­stílus harmóniáját. A ket közötti szakadékot ama bizonyos panoptikum újbóli felvonultatása a be­fejezéskor éppúgy nem tud­ta áthidalni, mint a (talán) kort idezó es a polgarpuk­kasztást szimbolizáló ernyő­kavalkád, a felülről lecsün­gő. kézben tartott-forgatott és. a padlón körös-körül föl­nyitva heverő paraplék so­rozata. Az Egyetemi Színpad már többször játszott produkció­ját. az abszurd irodalom egyik klasszikus darabját, Ionescu A kopasz énekesnő c. müvét adta elő. Koy Gábor, Varga Katalin. Hornyik László és Schmidt Magda közreműködésével, Koy Gá­bor rendezésében. A fekete szegedi amatőrszín­derd" pad. A távlati tervek szerint egyféle amatőrszínházi cent­rumot kíván létrehozni Mi­hályteleken Csicsai Antal, a művelődési ház igazgatóia (mellékesen maga is amatör bálig és a helyzetkomikum forrasaiból szépecskén merí­tő textust megintcsak hű, színvonalas tolmácsolásban láthattuk, a felfogás pedig — kalmasabbnak véi mai embe- teljesen rokon volt a koráb­Művészeti szemlék eredményei ri-társadalmi állapotok áb­rázolására. Arra a váltig kissé polgárpukkasztó, ki­csit a szimpatikus ifjúi hév­vel lázadozó, kicsit allego­rikus-agitatív attitűdre, ami Paál István óta Szeged ama­ban látott produkciókkal. Szinte tálcán kínálja hát magát a kérdés: ugyan mi­ért az abszurd e makacs to­vábbélése Szeged amatör színjátszói között? A hagyo­mányok miatt? Világképi ta­tör színjátszói között decens, nácstalanság okán? Izléskér­így aztán erőteljes művi be avatkozás történt: az együt­tes jószerével a mű egész első részét átalakította, a millenniumi, illetve első vi­lágháborús Szép Ernő-i vi­lágból csak laza figurális A hét végén több kisdo­bos és úttörő művészeti ver­senyt tartottak Szegeden. A Szeged városi Úttörőelnök­ség a Balázs Bela Üttörő­házban rendezte meg a „Szép magyar beszéd vei­kisdobosok és az úttörők né­pijáték- és néptáncbemuta­tója. Tíz csoport adott szép, színvonalas műsort. A kis­dobosok közül aranyokleve­let nyert a Felsővárosi ált. isk.. ezüstöt szintén ennek i dés? Netán „könnyű tanuló­prédának" tartva e stílust, hiszen szcenikailag és szigo­rúan előadóművészi szem­pontból egyszerűbb hatás­mechanizmusokra (meghök­ken lég gesztusokkal, verbali­formákat tartva meg úgy tással) épül? Ügy tűnik, a ahogy. Tabló jelentette ezt az első részt, a szociális pe­rifériáról. Olykor magával ragadó kavargásban, több ügyes ötlettel kitalál t-kór­.szerűsített Szép Ernő-alak iskolának ásodikosai. i sorjázott a színpadon. iskola. Az úttörők versenyé­ben aranyoklevelet nyert Csűri Ákos (Il-es számú gyakorló ált. iskola) hato­dik osztályos szólista, ezüs­töt nyert az algyői és a (Rózsa Ferenc sugárúti ált. isk.) tanuló. A tarjani IV-es számú általános iskolában éneke­sek versenyeztek. Arany­oklevelet kapott Lesznyák Rózsa Ferenc sugárúti ált Katalin (Il-es számú gya. isfcoja tánccsoportja. korló ált. isk) hetedik osz­tályos, Nyilas Ildikó (Béke utcai ált isk.) ötödik osz­tályos. Nógrádi Angéla (Felsővárosi ált. isk.) ötödik osztályos, szólóének kategó­riában. Az Odessza Il-es számú általanos iskola ban volt a A Postás Művelődési Ház. ban kisdobos gyermekszín­játszók 15 csoportja mérte össze tudását. Aranyokleve­let nyert a Móricz Zsigmond ált. iskola 11 B, Kodály téri ált. iskola 11 T és a Felső­városi alt. iskola IV,B osz­lálya. s e szol­ak­ismert forma­elemeket, kor- és kórkép gyanánt. Csúcsán a vissza­visszatérő. Brikits Tibor ál­lal hatásosan megformált alakkal, ki tétován meg­megjelenve közli, őt úgy tá­jékoztatták, hogy „itt kap­juk az erkölcsi bizonyít­halovány sugarakkal mintha jelentkező virradat teljesen összefonódik „az abszurd mindenekfölött "-felfogással. Pedig aligha túlzás e műfaj alkonyáról beszélni. Nemcsak Nyugaton. de errefelé is erősen leáldozóban Beckett, Ionescu és a többiek csilla­ga. Vagy legalábbis — erő­sert átalakulóban. Ahogy pél­dául Kaposvárott vagy Szol­nokon adtak elő hasonló műveket, azt a tanulságot mutatja (remélhetően meg nem sértve a két szóban for­gó együttes tehetséges fiatal­jait): olyan színészi többlet­ványt. Vagy nem itt kap- ró van szükség, ami nekik — juk?" Ez a részben hangef- egyelőre — nem adatik fektusokkal (jó gitár- és fu- meg... A megoldás? Talán volakísérettel) fölerősített, egyféle revízió a darabvá­részben látványelemekkel lasztásnál. Alighanem meg­operáló. kissé kaotikus-za­varos tablókép minden át­menet nélkül vált a máso­dik részbén a hagyományos özep Ernó-stilusra — olya* érné. Es főleg most. Már csak azért is. hogy mindnyá­jan világosan tudiuk: mikor alkonyul — es mikor virrad. Doinoukos László \

Next

/
Thumbnails
Contents