Délmagyarország, 1983. március (73. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-29 / 74. szám

4 Kedd, 1083. március 29. A ház előtt nagy a porta, iák hozzák gyümölcsüket nyakanként. Egyik kiszáradt, felrebb húzódott, aszottan, reménykedve nyújtja gyö­kereit a földbe. Szép na­pokra gondol. Remény nél­kül nem élhetnek a fák. Az öregasszony kertjét ás­sák. Minden tavasszal a, szomszéd család vett be, fe­libe. Jó emberek, boldogul velük. — Nincs senkije? — Ugy élek, mint az uj­jam. egyedül. A fiam oda­maradt a második vilagha­boróban. az uram tíz évvel utána halt meg. Pedig ak­kor szabadult kömüveskent, akker ősszel. Mindjárt vit­ték ei a németek kulonának, suba se láttam többé. A tyúkokat behajtja, kötő­jébe törli a kezét. Ráér. Be­hív a szobába. A falon ké. pek lógnak, hármukat látni, Kóaepen a katuna. Rég volt. A háborúnak regen vége, -•egyógyuHak a sebek is. Mégis. a háborúnak soha nincsen vége. — Hosszú vonatok jöttek, :JIttB>k a sínek mellett, jó hírt vártunk, apát, fiút, ki­nek hogy adódott Remény­kedni kell a végtelenségig, an miért ne reménykecU hetnék? Minden anya sze­reti a fiát, életet ad neki, felneveli. En le még mindig várom . — Mindennapos lettem akkoriban az. állomásnál, reggel kimentem és vártam. Este a férjemmel együtt vártain. Evekig minden vo­natot láttam, hírt vártam, bizonyosságot Jaj, hányan elfordultak tőlem, a fejük­re mutogattak a hátam mö­gött talán még gúnyolódtak is. hogy mindig, de mindig ot t látnak, nem törődtem ve­lük. Én nem tudtam más­képpen elviselni az életemet. Az anyákat nem szabad megölni, öfk hinni képesek a csodákban. — A fiam bajtársa meg­keresett. Azt mondta, hogy ne várjam, mert nWK!$ ,ktt vamom. De amikor meg­kérdeztem. hogy látta meg­halni, akkor csak a fejét rázta, mert csak azt láthat­ta. hogy elesett mellette fu­tás közben. Erzsi néni faháncsot vesz elő, tintaceruzával írott üd­vözlet rajta, olyan, mint egy levél. Katonafia küldte. — Még mindig őrzi? — Mig az uram élt. ket­tőnknek a terhe volt- Most már sokkal nehezebb. Hogy bírtam az egésnet? Nincsen nap, hogy ne gondoljak rá. a szomszédok mondják is, hogy butaság, de az én dol­gom az. hogy várjam, amíg elek. Enne jó az én életem, semmi másra. De már nem álmodok vele Pedig az is jó volt, ha másnap sírtam egész nap is. de legalább luttam, még a hangját is hallottam. — Egyszer meg leestem a padlásfeljáróról, összetört a csontom, meggörbültem. Nem hagytam el magamat, nevelek malacot, tyúkokat, beosztással megélek a tsz­nyugdijamból. Háztáji föl­demet rokonok kapálják. — Nem vagyok jó alvó, annyit forgolódok, amíg megvirrad. hogy ki se mondhatom. Elgondolom, mennyire másképpen is ala­kulhatott volna a sorsom, ha nem szól közbe a háború, azt is, miért pont én vise­lem a keresztjét, meg. hogy egyáltalán minek vannak a háborúk, hogyan engedhetik meg ezt az emberek, ennyi pusztítást, ennyi vért, hát egyszer már el kellene dön. leni. hogy ember az ember­re nem emelhet fegyvert. Istenem, olyan egyszerűnek tűnik, és mégis lövöldöznek azóta is, ezen megáll az eszem. az én tanulatlan agyam nem fogja fel. miért lehei az emberéket becsap­ni, háborúba kergetni, miért kell a fenyegetést, a félel­met terjeszteni, miért nem elég a gyász, a keserűség, en kölcsön adnám az enyé­met a háborús izgágáknak, hogy addig térjenek észre, amíg nem késő. A legna­gyobb bűnnek én a háborút tartom. istenem, mi min­dent megtennék ellene, még az életemet is odaadnám, azt se sajnálnám, és még­sem tudok ellene cselekedni semmit. Hát nem őrjítő ez? Csak imádkozok és sóhajto­zok: istenem, többe ne le­gyen háború... de vajon engem meghallgat-e az Ür? Es ne légyen lövöldözés sem. Akihez bekopogok, jól tudja annak az árat. Özvegy Rima Györgyné elete na­gyobb részét bánatban elte le, a tanya és a szegenvscg emlekeivei együtt. A gyedek­kor megfakult, A fekete kendős üregasz­szony megtörli a széket, hellyel kinál. Arca csupa ránc, barázdatenger. A töp­pedt ház özvegy Rimánéra hasonlít A fia után járó nyugdíjból rakosgatta össze az árát. — Hany osztályt járt? — Nem jártam iskolába, soha nem tudtam, mi az a betű, a gyerekéim mutogat­ták néha, amikor már ju­tott arra is időm. Gondol­tam. tanulni kellene, leg­alább a nevemet írjam le, mint más emberek szokták. Nem sikerült — Négy gyereket nevelni a semmiből, nem könnyű mulatság, cseléd, szolgáló, mosónő, takarítónő, vizhor. dó voltam világéíetemben. Nem bírtunk másként lé­tezni, nyolc helyre voltam bejáró, nem értem rá a be­tűvetésre. csak gürcöltem megállás nélkül,. inam sza­kadtáig. Nem érdekelt en. gem senki és semmi, csak ne éhezzenek a porontyaim. Dolgoztam, meg újra kezd­tem. Ml mindent megcsinál­tam volna és megcsináltam egy kis ruházatért, használt cipóért rongyokért, még a húsomból is vágtam volna a gyerekeimnek, csak ne éhezzenek. Végülis útnak engedtem őket és nem let­tek hálátlanok. Pista sem, aki a termelőszövetkezetben dolgozott és apja halála után családfenntartónak számí­tott Kedvéért tanultam rHVg az írást olvasást, • ötvehkőt esztendős koromban. — Mikor bemaradt haj­togatta: ki ír nekem levelet, anyáim? Rosszul esett az nekem, mert velem élt s nem volt még menyasszonya sem. Tudtam, várja majd az itthoni híreket, hiányzik a szülői szó. Járták a kör­nyéket, kérdezgették, ki pró­bálkozik tanulással? Jelent­keztem. Nem haladt köny. nyen, elképzelhetni azt, es­ténként egyenes vonalakat, görbe vonalakat húzgáltunk a papírra, betuvetest tanul­tunk. hangosan ejtettük a szavakat mint a kisiskolá­sok. Nehezebb volt az, mint a munka. — Amikor bevonult kato­nának. elküldtem az első irast, oldalnyira sikeredett, de ki.kihagytam a betűket. Minden heten irt az én ci aga jó fiam. Eleinte nem tudtam elolvasni, gyerekek segítettek, óket kertem meg az olvasásra. Megválaszol­tam valamennyi levelét, anogy a magamfajtától telik, jól vagyok, meg ilyenek. Ceruzát vesz elő, kis­duiub papírt. Lassan, óva­tosan. egyenetlenül leírja... „kedves liam". . Többre nem telik az ere­jéből. Elébem tolja. Fekete kendője csücskével törölgeti szeme alját. Sokáig csendben ülünk. — Szabadságon járt itt­hon a drága jó fiam, leg­utoljára a civil ruhájáért. Azt mondtam neki, kisfiam, rossz világ van Pesten, nem jössz te haza sohase, ha most elmész. Nem marad­hatnál? Elrejtenélek en a keresők elől. senki meg nem találna. De nem tehette meg, nem olyan fiú volt, eluta­zott és hősi halált halt öt­venhatban. — Nem ettem, nem ittam, csak sírtam és sírtam. A rá­dió mondta be a Pistám ne­vét, de nem hittem, nem akartam. Borzasztó volt Három hónapig mindig ótottak, örökké, orvossággal éltem, és azóta nincs belő­lem sehova. A szívem tönkrement, nem tudok semmit se csinálni, meg mi­nek is ? — Pista, páratlan jó fiam volt. Hóttig való nyugdíjat kapok utána, jól megélek. Minden hónapban megke­resem a sírját virágokat viszek, koszorút. Mikor elő­ször felmentem Budapestire, már eltemették." S/eiettern volna látni, ha mellé dúlok, akkor is. özvegy Rima Györgyné papírzacskót hoz elő. olló­val vágja az erős cérnát amivel összevarrta. Kitün­tetések. „Rima István, al­hadnagy a Vörös Csillag Ér. demrend, a Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérem tu­lajdonosa'. A tiszta szobába lépünk. Fénykepek a falon... Sz. Lukács Imre Figyelmet kérek, kezdjük! Megszólal a gitár, a bendzsó és a hegedű. A country­muzsika szárnyán egyszer csak ott találjuk magunkat valahol Amerikában, egy ősz­fürtű öreg néger házában. Rémusz bácsi békésen üldö­gél recsegő-ropogó karosszé­kében, orráról minduntalan leesik a pápaszem. Ám ő csak mesél, mesél. Olyan szépen, olyan szeretettel, hogy azt elfeledni nem le­het. Gyermekkorom tévés meséinek legszebbike eleve­nedik meg a belvárosi Vo­lán-klub kövér boltívei alatt. Csak itt még élvezetesebb, j még nagyszerűbb Bonanzá­' ék ötlete, a mese zenés fel­I dolgozása telitalálat: a ra­vasz róka szurokbabát gyúr, az lesz majd a csalétek ... — Kigvűjtöttük a fiatal családosokat — mondja Ne­paraczki Ferenc, a klub új­donsült vezetője —, az első igazán, gyerekeknek szóló műsorunkra. Azt hiszem jól döntöttünk, mikor a Bonan­za együttest és Teszáry Gá­bor előadóművészt hívtuk meg. — Hány tagja van a khib­nak? — A vállalatnál 5000 em­ber dolgozik ötezerfélekép­pen. Tavaly 33 tagunk volt, idén most a napokban újít­juk meg a tagsági igazolvá­nyokat. Még több tagra szá­mítunk. ... Vidám dallam hallik a színpad felől: a róka azt hi­szi, nyúlfogás a legjobb mó­ka. S valóban. A nyúl el­kezd pörölni a szurokbabá­val, vegye le a kalapját, kö­szönjön. És bumm, cseng a cintányér, a nyúl odaragad a szurokkalaphoz. Ijedtség a nézőtéren... — Hogyan áll össze a heti program? — Hétfő a flljné. Ked­den a nyugdíjasok találkoz­nak. Két diszkós és két ren­dezvényes napunk van. Benn. a központban tartjuk a „Vezetők válaszolnak" so­rozatunkat, rendszeresen je­lentkezünk kiállításokkal, a jövő héten indul a Közle­kedj okosan című progra­munk Petress István lesz az első vendégünk. — Nem okoz gondot a kétlakiság? — Hét éve létezik a klub. Mára kiderült, délutánon­ként. esténként könnyebb a Belvárosba csalogatni a dolgo­zót, mint ki, a Bakai Nán­dor utcába. Szeri István, az elődöm, öt éve talált rá a Juhász Gyula Művelődési Központ pinceklubjára. Jól jártunk, hogy bérbe vettük. .. . örül a „róka", kajánul énekel, nyulat eszik vacso­rára. Szegény nyúlkoma, az ő élete oda. A döbbenet csendje uralkodik a kicsi teremben, már-már sírásra görbül a gyerekek szája. Még szerencse, hogy kisüt a nap. és felolvasztja a szur­kot... — Én voltam az első ve­zető — magyarázza Szeri István —, és maradtam. Lelkes srácokicai találkoz­tam, talán miattuk, talán Szeged miatt? Egyszer abba akartam hagyni — végül is papíron jogász vagyok —, de akkor éppen a „csúéson" voltunk. Természetesen ma­radtam. — A kiváló cím elnyerése a te érdemed is. — Nézd, az szb-titkár 48­ban született, a KISZ-titkár mindig fiatal, a vállalati ve­zetők pedig soha nem vol­tak szűkmarkúak. Az első perctől arra törekedtem, hogy a klub rendezvényei­bői mindenki találjor. ma­gánakvalót. Szakmai körök­ben úgy mondanák: a ré­tegigények kielégítése volt a célom. Az is Igaz, soha nem küldtünk el egy idegen ven­déget sem. ... Nagv az ünneplés a műsor végén. A szurokbaba elolvadt. megmenekült a nyuszi. Bonanzáék csoma­golnak. a volános gyerekek szüleikkel haza indulnak. Szabó Árpád, a vállalat osztályvezetője, három kis­gyerekét hozta a klubba: — A feleségem otthon ta­nul. mi addig itt töltöttük az időt. Figyeltem a gyere­kek arcát, úgy láttam, jól mulattak. Az indulók között van Medovorszki Mátyás előadó. Ott volt azok között a fiata­lok között. akik klubot akartak a Volánnál: — Nem volt könnyű meg­szerezni,, létrehozni. Először a kinti munkásszálláson mű­ködött. De sokat diszkóz­tunk annak idején! Aztán másra is vágvtunk. Szeri Pista keresgélt jobb helv után Ide már jobbára a fiammal járok. Mag Edit Családi események HAZASSAG Sípos Ede Zoltán és szécsi Ilo­lbolyu. Köteles Sándornak és szar aa-Kovacs Aranka Julian­na, Papdt János es Barati Ag- nátiuk Mariann, Kormányos Ja­nes Rozália, Tóth Mihály és Bfa­csa Katalin, Barálh József és nosuak es Kosa Mariának OI ­aolya, Zsotér Betérnek és Tana­Makal Irén, Vágó József János BZI Mártanak Mária, Savai Beia­és Szenteczki Magdolna, Zöldi Lajos és Kutas Irma, Jurus Jó­nak es Gombos Erzsébetnek Ta­más, Virág Ferencnek és Kon­zsef és Oláh Jusztina, Bacsa La- koly Zsuzsannának Ferenc, Ha­jós és Kanton Irén, .lankovics lasz Jánosnak es Kovács Klára­István és Ördög Magdolna, nak. Agnea, Kádár-Német Vtn­Agoston István és sibán cének es Gábor Juliannának Katalin, Tamási Zoltán Ist- Bernadett, Boros Jánosnak és ván és Tast Andrea G/Ori Évának Anikó, Bartók Eva, Nagy Tibor és Balázs llo- Sándornak és Erdödt Piroská­na. Rajhona Attila és Kelemen nak Katalin, Sas Lászlónak és Zsuzsa .házasságot kötöttek. Horváth-Zstkó Andreának And­SZÜLETÉS ""ÍM, KARTYA TRTNAIYFLHV RES--«ik­Szaniszló Antalnak és dr. nicz Arankának Aranka. Török MOszmer Erika Annának Dáni- Sándornak és Kiss Anna Iloná­éi. Kerekes Istvánnak és Fodor nának Mónika Anita. Var­és Tréting Rita Katalin. Ferencnek es Fátyol Gizellának Zsolt, Kerekes Ist- ga Sándornak vánnak és Fodor Gizellának Ró- Erzsébetnek bert. Elek Ferenc Istvánnak és solVa Budai Ildikó Máriának Adrienn Erzsébetnek Csiila, Krisztin­Zsolt. Nagy Zoltánnak és Kaku szi Ildikónak Zoltán, Sebők Vil­mosnak és Hus/ka Honának Vil­mos Dániel, Szanka Józsefnek és Nyári Juliannának Gabriella, született. Németh Mihálynak és Csurka Juliannának Mihalv Attila, Sá­ri Zoltánnak és Virág Eva Má­rtának Csaba. dr. Várhelyi Pé- ka. Huszti János. Németh Antalnak és Antal­fi Ilonanak Tamás András, Szöi­lösi Sándornak es Juhász Piros­kának Andrea nevű gyermekük HALALOZAS Szilágyi Péterné Krivan AR»n­Csonka Já­Biológiai acta X József Attila Tudo­mányegyetem biológiai tan­székeinek közös kiadványa az Acta Biologica legújabb kötete a biokémia, a nö­vénytan, növényélettan, az állattan, az antropológia és a genetika szakterületein te­vékenykedő 19 szerző 13 an­gol nyelvű tanulmányát tar­talmazza. Egy 55 Celsius-fokon sza­porodó baktériumból kivont és a ribonukleinsavat, az élő sejtekben levő nagyon fon­tos anyagot bontó enzim (speciális hatású fehérje) tulajdonságait elemző négy szerző (Simon Mária, Samu Zsuzsanna. Deér Aranka, Boross László) tanulmányá­val kezdődik a kötet A következő cikk az ásott­halmi emlékerdő fehér- és szürkenyárfa állományának lassú kipusztulásáról tudó­sít. A belvízrendezés követ­kezményeként fellépett je­lenség komolyan veszélyez­teti ennek a természetvé­delmi területnek a növény­állományát. és a szerző (Bodrogközy György) a megmentés fontosságára hív­ja fel a figyelmet. A növények anatómiájá­val foglalkozó neves profesz­szor. Greguss Pál a homok­szilfélék (őszárvatermők) ha­i sonló jellegű. anatómiai elemzésének eredményeit ismerteti, i A termesztett pillangósvi­rágú növényfajták közül a i legtöbb nektárt termelőkre hivja fel a méhészek és a mezőgazdasági szakemberek figyelmét) az a munka, amelynek szerzői (Gulyás Sándor, Kincsek Irén) a hazai pillangósvirágú növé­nyeink virágaiban előfordu­ló nektármirigyeket és azok nektártermelését tanulmá­nyozták. Két tanulmány kapcsoló­dik a nyersanyagkutatáshoz. Ezekben a gesztenyefélék és az ezüstfa virágporszemei­nek jellegzetességeiről ír­nak a kutatók (Kedves Miklós, Párdutz Árpád). További két dolgozat a növények (kukorica, paradi­csom) levelének sejt- és kloroplasztisz-szerkezetét hozza kapcsolatba a foto­szintézissel. A szerzők (Ma­róti Imre, Pataki Szerén) rövid fény- és sötét szaka­szok váltakozásával kezel­ték a növényeket. A vizs­gált növények közül azok, amelyek jobban elviselték ezt a kedvezőtlen fénykeze­lést, illetve a fényt klíma­kamrában jobban hasznosí­tották. természetes körül­mények között is várhatóan több termést fognak hozni. A hársfélék hosszú ideig elfekvő magvainak nyugal­mi állapotával foglalkozó kutatók (Nagy Mária. Pa­taki Szerén. Kéri Ágnes) cikksorozatuk hatodik része­ként közlik tapasztalataikat. Tanulmányuk a gibberellin­savas (növényi hormonos) kezelés hatékonyságával foglalkozik. A Kiskunsági Nemzeti Park bugacpusztai gyepte­rületein élő rovarállomány főbb csoportjainak évsza­konként váltakozó mennyi­ségét mintegy 80 ezer rovar alapján figyelték meg a kö­vetkező dolgozat szerzői (Móczár László. Győr//y György). A híres természet­védelmi területről ismerete­ink ezzel jelentősen bővül­tek. Az antropológiát két ta­nulmány érinti. Az egyik (Farkas Gyula) az egyetem ásatasokból származó 8700 léiéiből álló, Európa 5—8. legnagyobb történeti antro­pológiai gyűjteményének régészeti korok és nemek (férfiak, nők) szerinti meg­oszlását ismerteti. A másik munka 11 500 szegedi leány testméreteivel és biológiai érésével foglalkozik. A szer­zők (Farkas Gyula, Szekeres Erzsébet) eredményei a leá­nyok testi fejlettségének megítélésénél és az iskolai szexuális nevelésnél haszno­síthatók. A kötetet záró tanulmány a sejtosztódást gátló anya­gok közül a dinitrogén­oxid hatásával foglalkozik (Szeles Anna). A daganat­sejtek gvakoribb osztódása miatt ennek a kutatási eredménye a gyakorlatban is jelentős lehet. K. Gy. ter Patnak és Németh Izabéllá- nos, Kéri János Vince, Szépía­I nak Georgina, Branylk Zoltán- lus.1 Adamné Szilágyi Mária, I nak és Kothencz Klára Máriá- Balázs Pálné Major Anna. Tóth­nak Dénes Péter, Horváth Mi- Gulyás Istvánné Jenei Mária, hálynak és Babö Judit Ilonának Kovács Tibor, Molnár Andrásne Mihály Adám, Besenyői Lajos Árva Ágnes, Bertalan Józaef, Andrásnak és Móró Emma llo- Zsemberi Illés. Vass Ferenc, nának Dorottya. Vastag István- Mesina Gyárfásné Berta Etel, nak és Gera Julianna Piroská- Tóth Sándorné Kovács Erzse­nak Julianna, Gyurik Jánosnak bét, Acs Lajosne Takács Hona, és Geregszászi Etelka Margitnak JCrisztin Jenő, Pördi Antalné Péter, Varga Istvánnak és Mi- Fülöp Erzsébet. Eperjesi Ferenc­hály Irénnek Beatrix, Sényei né Vincze Etelka, Czombos Ba­Tamás Józsefnek és Mihály lázs. Szabó Lajos. Németh Ká­Evának Gábor Tamás. dr. Wél­linger Károlynak és Csipő Ildi­kónak Károly, Havjár Tstván Gábornak és Duka M. .-iának Zoltán Gábor. Csiszár Imrének rolyné Kolovics Mária. Koto­gány István, rilés Mihály. Nyá­ri József. Faragó-Barát Mihály, Horváth Jenő István. Melnicsek Antalné Galiba-Urbán Veroni­és Deák Annanak Angéla ka. Szekeres Istvánné Nagy Pi­Mar'gtt. Kungi Józsefnek és Szi- roska. Szűcs József. Gellért Ju­li Máriának Zsolt Csaba. Mitvók Hanna. Földi Béla János, Nagy Sándor Józsefnek és Vida Má- Lajos. Berta Mihálvné Szemeré­riának Gábor. Szögi Lászlónak di Piroska. Bíró Gybrgvné Ko­és Négvökrii Gabriellának Bet- váes-Sztrikó Rozália, Röfi Ja­tina. Vajda Sándor Istvánnak és nosné Kőröst Anna. Süle Vilmos Hődör Rozáliának Attila Sán- Ferenc, Ábrahám István, Negy­dor. Zámbó Józsefnek és Gál ökrü István, dr. Pikó Bélané Zsuzsanna Mártának Katalin, Boros Erzsébet. Csicsely Pál, Koz.a Ferencnek és Matovics Ju- dr. Mátyus Szolan Józsefné Or­Uannának Róbert, Tisza János­nak és SISák Ágnesnek Zsófia, bán Kornélia. Nyitrai Józsefné Nagy Etelka Irén, Szabó László­.Tuhász Józsefnek és Tóth Bor- né Nádas Mária, Rózsa Sándor bálának József György. Llppai János. Mohos Károly, Szűcs An­Antalnak és Dékány Ilona Ju- talné ördög Piroska. Mrlják Fé­llannának Orsolya, Tóth Fcrcnc rrnv. Farkas Lászlóné Ffarango­Lászlónak és Bicskei nának Viktor. Fábián Zsuzsán- zó Mária. Daróezl Imréné Csa­Bélának szár F.telka. Nagy-Re-ta Mihálv­és Hegedűs Évának Csaba, Ve- ne Balogh Anna. Farkas György, rebes Lőrincnek es Gulyás !<lw- Vásár Dezső. Pópity Lajos, ra Erzsébetnek László György. " Kádár Bélának és Sorálov Ág­Szekeres Julianna. Rácz György, Csanyi Antal. Kuba József Fe­nesnek Anikó. Szögi Károlynak rencné Patzák Mária. Dudás Jó­és Barsi Máriának Mária, Egy­házi Lászlónak és Jánk Anna zsefné Gyevi-Varga Hona. Nagy Ferenc, Kiss Tibor. Kasza Jó­Márlánnk Zsanett. Rebók Jenő zsefné Papp Mária. Nagy Amb­Jánosnak és Otott Kovács llo- rusné Kazi Rozália. Farkas Fe­nának Andrea, Valentin József- renc. Bárkányi .lánosné Bőm­nek és Puskás Edinának Ale- vita Rózsa, Kovács János. Ve­xandra Melinda. Szabó Jánosnak csernyés József. Buldos Matvas, és Zombori Erikának Erika, Dócs Komlóssv Klára. Keinéndl Ánd­Istvánnak cs Molnár Ildikónak rásné Tóth Mária, Csáki Sándor, Péter. Juhász Andrásnak és Ju- Fogas Istvánné Mózes Ilona, dr. hász Líviának Veronika. Takács jelenfy Szilárd. Kovács Kál­Istvánnak és Flaman Gyöngyi- mánné Vörös Rozália. Topiczer nek Kata, Tari Sándor Ferenc- Józsefné Szalai Margit, Szélpál nek és Szabó Juliannának Le- Mihály, Cserny-Kuhn Antul, vente. Mlnkó Zoltánnak és Ter- Boszkovics László, Kobida .Ke­hes Évának Zoltán Krisztián, renc. Győri Józ.sefné Koszka Szalma Jánosnak és Telek Irén- Eszter, Szabó Lajos. Bálint Mi­nek Viktória. Jani Istvánnak és hályné ördög Erzsébet, dr. Me­Tihanyl Erna Tlonának Gergelv. rényl Mtklósné Nagy Katalin Gulyás András Imrének és Róza. Gyuris Kálmánné Tóth Szombati Zsuzsannanak Zsu- Magdolna. Nacsa Mihály. S/asz z.s»nna. Salamon István Ovörgy- Józsefné Kotróczó Emma, Kakil­nék és Kiss Ágnes Évának Ágnes. Rátkv Pálnak és Bonin Juditnak Attila. Kendrella Ist­vánnak és I.ioeséi Mária Mag­dolnanak Rglázs Weisner Már- riolna Marta, Wolgárd tonnák es Csíkos Gizellának fclamza Actafti meghált. szi Lászlóné Kőröst Ilona. Re­hak Veronika. Varga József, Farkas Sándorné Sehütz Ilona, Mészáros Józsefné Monoki M»c­Rézső, «

Next

/
Thumbnails
Contents