Délmagyarország, 1983. március (73. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-27 / 73. szám

Vasárnap, 1983, nrárcius 21. 3 Variációk seprűre, ásóra, gereblyére « Nagy László felvételei Alka Imi „kubikosok" az Északi k örúton Huszonöt év mérlege Iskola krónika (Folytatás az 1. oldalról.) — A jókedv rendjén van, csak le ne ess a nevetéstől — óvja a rábízottakat Antal Teréz, az egészségügyi főiskola másodéves hallgatója, aki természetesen azért van itt, hogyha baleset történik, azonnal elsősegélyt tudjon nyújtani. Az Északi körút Csongrádi sugárút sarkán, a Ligeterdőben hidegebb van. mint az árkádok alatt. A férfiak sapkában, dzsekiben, a nők kendőben, magas nyakú pulóverben gereblyéznek, ásnak, szemetet hordanak a kiserdőben. Eltüntetik a tél nyomait. Nehezíti a munkát a sár. a felázott talajba bizony könnyedén bokáig sülylved az ember. Közvetlenül az út mellett a trolimegállónál férfikülönítmény gereblyéz nagy bu^gqn— Jó reggelt, vagv inkább most már napot kívánhatok, hiszen elmúlt fél 9. Ügy tudom, Önök mindannyian a Központi Statisztikai HivaKomoly az értéke a legényembernek a kossuthos lányok szemében — még akkor is, ha csak kezdő —, hiszen helyettük mászik a makkfára. A gépésztanonc Nóvák Zoltán meg elektrós társa, Eiler Mihály éppen egy gancsos ággal viaskodik, mikor jön a felmentés a „fanyűvés" alól. Jablonszky Oszkár, a Városgondnokság megbízottja közli, hogy csak a legalsó száraz ágat muszáj lefűrészelni. Ez azért is öröm a két elsősnek, mert a kisfürész tán még új korában sem látott reszelőt. Dr. Nagy Ferencné, a városi tanács szakembereként irányítja az erdőtakarítást. Hetven gereblyét, 20 kosarat. több fűrészt és baltát osztott ki induláskor a Kossuth Zsuzsa Egészségügyi Szakiskola és a Déri Miksa Gépipari Technikum diákjainak, hogy az Északi körúttól rájuk eső területet rendbe tegyék. Kilenc óra tájban már jól álltak, rengeteg kupac falevelet gyűjtöttek a széjjelhagyott nádpalló is a „sarokba lett szorítva". A falevélgyűjtés különben a Városgondnokság mindennapi munkái közé tartozik. s állítólag eddig nem tudtak hozzáférni mert az erdőt kerítés óvta. Bálóné Serfőző Erika a megjegyzésre védi a mundért, s visszakérdez: — Lehetne úgy dolgozni, ^togy csak az. emberek szórta szemetet vigye a gereblye? A takarításban járatlan kíváncsiskodó megadja magát s azzal köszön el: mindegy. ki söpör, csak ne maradjon sok szemét a város peremén. Egyszer minden ügvességére szükség volt az. ügyeletes egészségügyi segítőnek. Bálint Évát úgy megütötte a gereblye nyele, hogy stoppal kellett bevinni a klinikára. tal megyei kirendeltségénél dolgoznak. Hányan jöttek? — Majd a Laci válaszol, ő a sajtóképviselőnk — mondja tréfásan az egyik brigádtag, a szembenállóra mutatva. Szellemes megjegyzését jogos derű kíséri. A „sajtótájékoztatást" így Klonkai Lászlótól, a KSH megyei igazgatóhelyettesétől kapom. — Eddig mindig részt vettünk a városi társadalmi munkaakciókban. Most negyvenen vagyunk. Tudja, a mi hivatali munkánk nem látványos, még hát ülünk egész nap. Ilfenkor úgy érezzük, hogy láthatóan, kézzel foghatóan is teszünk valamit a városért. Itt élünk mindannyian Szegeden, szeretjük, természetes dolog, hogy széoítjük is. — Itt laknak, az Északi városrészben? — Egyikünk sem. Éppen arról beszélgettünk, hogy azért jobb lett volna, ha Üjszegeden dolgozhatunk, ahol a munkahelyünk is van és A rókusi víztorony tövében lustálkodik a tűzoltóautó. Lasancz Tibor szakaszparancsnok mondja: — Biztosítunk, nehogy valami baj legyen. Tandari László a kormánykerék mögül jegyzi meg: — A szeles szárazság miatt bolondokháza volt a héten, szinte égett az egész járás. Meggondolatlanok voltak. sokan nem számítottak rá, hogy ha meggyújtják az avart, elszaladhat tőlük a tűz. és belekaphat a kerítésbe, kazalba. Tízszer-tizenháromszor is riasztottak bennünket. Ekkorra a parancsnok is lenyeli az utolsó falat reggelit. — Nekünk nagy szerencse. hogy esős az idő. Nyugodtabbak vagyunk, ha meg is gyútják majd a nádat a VértóAál. Tüzoltószerencse az is, hogy a tegnapi társadalmi munkának csak füstje volt, és nem lángja. A sándorfalvi út mentén a sárga tízemeletesek előtt a gyerekek voltak a füsteregetők. Természetesen . a Somorjai házaspár felügyeletével. A Kovács testvérek (Csaba, Robi, Ákos) legnagyobb bánatára nem nyújtózkodhattak igazi lángkígyók az avarkupacból, de azért hordták rá a szemetet rendületlenül. Dex Gyula szavára 58-an álltak munkába Rókuson. A lakóbizottság elnöke mégsem elégedett. — Itt a sok összekapart szemét, és nem viszik el. Reggel óta szaladgálok kocsiért. Hiába kértem azt is — mutat a távolabb veszteglő teherautóra —. azt mondta, a mi szemetünkre nincs engedélye. Kénytelen voltam kölcsönadni fát ültetni az embereimet ahol többségében lakunk. De átirányítottak bennünket ide. — Nem bosszantja magukat hogy az itt lakók az ablakból szemlélődnek? — Hát, valójában olyan ez, mintha a szomszédot kérném meg arra, hogy kitakarítsa az én lakásomat. Különösebben nem zavar bennünket a lényeg az, hogy aztán ne csúfítsák el, amit ma csináltunk. Keszőcze László, a gyerekeket felügyelő KISZ-tanác6adó tanár — aki maga is szorgalmasan tevékenykedik — inti csendesebbre a méltatlankodókat. Jóllehet, ő is nagyon jól tudja, igazuk van. A jogos felháborodásnak végetvetendő, végszóra lép hozzánk Farank Béla, az itteni — 73-as — lakóbizottság elnöke. Ö maga is boszS7ankodik. Hiába volt minden. sem a lépcsőházakban kifüggesztett körlevél, sem a személyes megbeszélés nem járt eredménnyel. Talán, ha négyen-öten vannak itt a környékben lakók közül. Bánatában még jobban ránehezedik a lábat pótló vasmankóra. — Pedig ha sikerülne, legközelebb megszervezném, hogy közösen főzzünk egy jó nagy bogrács pörköltet is. Dr. Merényi Lászlóné tanárnő viszont már most hozott otthonról egy kötöttüveg teát „Csemetéi" — textiliparis tanítványai — az Északi körúton facsemetéknek ásnak gödröt. Ugyanitt dr. Ágoston József, az SZMT vezető titkára is ásót ragad, és a törékeny hölgyek ámulatára pillanatok alatt nagy gödröt mélyít. Jól ion a segítség, de azért jut még munka a madzagvékony Piroska Erikának is, sőt az új jelentkezőket, Máté Máriát és Roszkos Piroskát is maga mellé engedi. Kitudódik a végén, hogy a panaszkodó Vértó környéki önkéntesek „zugban" társadalmi munkáztak. A szervezők forgatókönyvében nem szerepeltek. Korábban úgy egyezkedtek a népfronttal, hogy a lakóbizottságok szervezte munkát csak később összesítik, és ezután küld teherautót a városgondnokság a szemétkupacok összegyűjtésére. Serege János, a városgondnokság vezetője azt is elmondta, hogy időben elküldték a szerszámokat, három-négyezret. a házmestereknek, a társadalmi munkát szervező lakóknak, irányítóknak. Délután már egyöntetű a megállanítás: a társadalmi munka összehangolt. eredményes volt, s az önzetlen segítés értéke meghaladja az 1 millió' forintot. Munkavégeztével már az is hírlik, hogv a Gedói park. tarjáni V. ütem, Üjszeged és a Búvár-tó környékének szépltői dolgoztak kiemelkedően. F.—K.—M. Újai látnivalók Öpusziaszeren A téli szünet után április 1-én újra megnyitja kapuit az Öpusztaszeri Nemzeti Emlékpark, amelyet tavaly, mintegy 100 ezer érdeklődő keresett fel. A rövidesen kezdődő új idény látogatói arról győződhetnek majd meg, hogy a nevezetes emlékhelyen az elmúlt hónapokban sem pihentek a munkások, a környékbeli tsz-szek építőbrigádjai. A székkutasi pusztafetketehalmi olvasókört például Ópusztaszerre, a skanzenba telepítették át. a századfordu'ó táján a parasztemberek művelődését és 6zdrakozasat szolgáló épületet a lebontott anyagok felhasználásával eredeti formájában építették újjá. Szomszédságában az alföldi népi építészet hagyományait felhasználva ugyancsak a századfordulóra emlékeztető műhelyek készültek. Ezekben a szegedi múzeum néprajzi osztályának birtokában levő régi szerszámok bemutatásával kovács-, szíjgyártó és bognárműhelyeket rendeznek be. Az idei év újdonsága lesz a kocsiszín, amelybe az alföldi emberek által egykor használt néprajzi értékű régi lovas kocsikat hintókat, homokfutókat mutatnak be. Felújítva, néprajzi tárgyakkal és használati eszközökkel berendezve várja a látogatókat a Szeged és Szentes környéki tanya. a makói hagymásház. a századeleji általános iskola, egy falusi tűzoltószertár és a skanzen más régebben elkészült sok egyéb építmér nye. A télen bővítették a park úthálózatát, közvilágítását is. A törtéi^ti emlékhelyen, ahol egykor honfoglaló őseink ejtették szerét a birtokba vett terület elosztásának, s ahol a felszabadulás után az elsők között kezdődött meg hazánkban a földosztás. megkezdték egy új múzeum építését is az Árpád emlékmű közelében. Tavasz volt akikor is. 1958--at írtak, s a város úgy döntött, hogy az újszegedi, nagymúltú József Attila Tanítóképző Intézet helyén — alakuljon meg Szeged akkori negyedik gimnáziuma. Több tényező tette szükségessé az új intézményt: a Ságvári gimnázium akkori tanulóinak igen magas létszáma az igény, hogy újabb középfokú iskolával gyarapodjék a város —, s az egészhez mindössze szűk negyedév állt rendelkezésre. A cél pedig az volt. hogy a tanítás időben megkezdődjék a Rózsa Ferencről elnevezett új iskolában. S 1958 C6zén meg is kezdődött... Másutt már nem használt eszközöket gyűjtöttek egy teljesen üres épületbe — ilyen és ehhez hasonló erőfeszítésekkel telik el ama bizonyos három-négy hónap, míg végül 513 tanulóval. 29 pedagógussal. 14 tanteremben megindul az elsó tanév. A várakozástól messze elmaradó körülmények között ... Természetesen a szükséges botladozások korszaka jelentette az első periódust. Ám alig három év múltán, 1961-ben az intézmény a szakközépiskolává alakulás útjára lépett. A tanulók, miként az idő tájt dukált, humán vagy reál tagozaton tanultak, de többségük már valamilyen szakma alapfogalmaival is ismerkedett- A Rózsa Ferenc gimnáziumban az országban elsők között valósult meg üzem; keretek között az. amit munkára nevelésnek hívtak. Az első szakközépiskolai tagozat a kereskedelmi lett, még nem igényelvén tanműhelyeket — de a későbbiek már igen .. . Mindez alapvetően érintette a nevelőtestület fölfogását.' átértékelésre, megújulásra kényszerítve. Mú'f"!k az évek, újabb generációk érkeztek, a volt ..rózsások" egy része átkerült az éppen hogv elkészült Tiszaparti gimnáziumba, és egyre több szegedi üzem lett az iskola partnere: a DÉMÁSZ. az Éliker, az Autójavító Vállalat, később a Volán és a DÉLÉP. A legfőbb cél pedig nyilvánvaló volt: művelt, a korszerű szakemberképzés kívánalmainak megfelelő fiatalok végezzenek a Rózsa Ferenc szakközépiskolában. Az eredmények ismertek: az iskola Szeged jó néhány hasonló típusú intézménye között elfoglalta az őt megillető helyet. Amire elsősorban az oktatás színvonala é« a szakmai ismereteket kellő fölkészültséggel átadni tudó nevelőgárda volt a garancia. Ma már 128 tagú a tantestület — s közülük hatan kezdettől fogva az intézmény tanárai. Negyedszázad alatt 4128-an végeztek itt. gimnáziumi érettségit -több mint ezren, szakközépiskolait kétszer ennyien szereztek. Levelező tagozaton is ezernél többen tanultak, jelenleg is nagyjából ugyanenynyien járnak ide, a felnőttoktatásban részt vevők száma tehát az utóbbi időben igencsak megnőtt. Ha ma végigjárja valaki az új szárnnyal is bővült újszegedi intézményt, a mai szakközépiskolai oktatás 'követelményeinek minden szempontból megfelelő körülményeket talál: a fejlesztésre 25 év alatt több mint 38 millió forintot fordított a tanács. S hogy a Rózsa Ferenc szakközépiskola, ahol jelenleg 650 nappali tagozatos fiatal tanul, méltán foglalta el mai előkelő helyét a város, sőt a megye oktatási életében. bizonyítják a hivatalos elismerések is: KISZ-bizottságuk ötször érdemelte ki a KISZ KB kiváló címet adományozó zászlaját, s fennállásuk alatt 23 tanáruk, illetve dolgozójuk összesen 55 különböző kitüntetésben részesült. Minderre — negyedszázad' történetére, a kezdetekre a * jelenre, s persze a jövőre is — gondol majd a Rózsa Ferenc szakközépiskola tanári kara és tanulóifjúsága, amikor március 31-én együtt ünnepli majd — az alma mater fennállásának 25. évfordulóját. D. L. Dicséretek és panaszok A vásárlók könyvében Főként vidéken, de számos fővárosi üzletben is általában növekedett a dicsérő bejegyzések száma, a panaszok tartalma azonban nem sokat változott azóta, hogy a panaszkönyv ezelőtt 6 esztendővel vásárlók könyvévé lépett elő. A legtöbben még mindig a kiszolgálás színvonalát kifogásolják; szóvá teszik, hogy udvariatlanok, közönyösek az eladók, többet számolnak és pontatlanul mérnek — általánosságban ez derül ki a kereskedelmi felügyelőségek ismételt ellenőrzéseinek öszszesítéséből. továbbá egyegy nagyobb kereskedelmi vállalat belső vásárlókönyvi elemzéséből. A dicséretek és panaszok aránya, a bejegyzések tartalma azonban vállalatonként, s ezen belül még boltonként, áruházanként is eltérő. A Centrum-hálózat vidéki áruházainak vásárlók könyvében nagyobb részt dicséretet jegyeztek be. míg a budapestiekben többségben vannak a panaszok. Kivétel ez alól a Corvin és a Luxus Áruház. Változatlanul sok vásárló jegyzi be viszont továbbra is a cipőkkel kapcsolatos észrevételeit. Még mindig nem szokták meg ugyanis, hogy panaszuk akkor is jogosan elintézettnek tekinthető, ha a vásárolt cipőt nem cserélik ki, hanem megjavítják. A vásárlók könyve mellett valamennyi fővárosi és vidéki Centrum áruházban rendszeresen vezetik az úgynevezett hiánykönyvet is azokról a cikkekről, amelyeket a vásárlók gyakran keresnek hiába a polcokon. A hiánykönyv jelentős mértékben segíti a beszerzési munka előkészítését. A vásárlók könyvébe beírt észrevételek, panaszok alapján az Óra- és Ékszerkereskedelmi Vállalat átszervezte órajavító szolgáltatását, és megkezdte a kvarcórajavító szakemberek képzését. A Vas megyei Iparcikk Kereskedelmi Vállalat két boltjának nyitvatartását ugyancsak a vevők bejegyzéseinek figyelembevételével módosította az év elején. A kereskedelmi felügyelőségek ellenőrzéseik során azonban igen ritkán találkoznak, hasonló bejegyzésekkel: a vevők javaslataival a kínálatra, az áruöszszetételre, vagy a kereskedelmi munkára vonatkozóan, pedig a vásárlók könyvének az is célja, hogy helyet adjon ezeknek. A vevők véleményüknek ezen a fórumon még nemigen adnak hangot. A Csemege Elelmiszerkereskedelmi Vállalat 150 fővárosi és vidéki üzletében az utóbbi időben nem sokat változott a bejegyzések tartalma. Akárcsak más élelmiszerkereskedelmi vállalatok üzleteiben, a legtöbben itt is az üvegvisszaváltásra, a pontatlan árkiírq.sra panaszkodnak, s nem változott a súlycsökkentéssel, helytelen számlázással kapcsolatos kifogások száma sem. Am sok a vásárlói visszaélés is, amit a kereskedelmi jelentések igencsak tapintatosan jogtalan panasznak neveznek: az üzletvezetők például gyakran tapasztalják, hogy a „panaszos" az új árcédulát leszedi az áruról, s a pénztárnál azután kéri a panaszkönyvet, mert végül is nem sikerült a régi áron hozzájutni a termékhez. Mindenesetre azt a tényt, hogy a jogos panaszok száma nem növekedett, a vállalat eredményként nem könyveli el. Az idén a vállalati vezetők, a szocialista brigádvezetőkkel karöltve igyekeznek elősegíteni azt, hogy a vásárlók könyvében több legyen a dicséret, és kevesebb a panasz. Általános. tapasztalat, hogy a boltvezetők, vállalati központok munkatársai a dicsérő bejegyzésekre nem reagálnak, holott a kereskedői udvariasság ezt megkövetelné. A panaszokat viszont érdemben orvosolják, de nem elég következetesen vonják felelősségre a hibák elkövetőit. Ugyancsak elmarad a legtöbb vállalatnál a vásárlók könyvébe beírt bejegyzések kétévenkénti előírt értékelése, pedig ennek is a megelőző intézkedések /segítése lenne a célja. Csemeték, ötletek, tanulságok