Délmagyarország, 1983. március (73. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-24 / 70. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 7 évfolyam 70. szám 1983. március 24., csütörtök Ára: 1,40 forint Jól söpör a szegedi söprű Rekord száz év uSán i szövetkezet Tiszta, zajmentes üzem A felsővárosi .kockaházak — Ez bqrotvaecset? — Nem. Kispál Jenő. a Szegedi Ecset- és Seprűgyár igazgatója mosolyog tájékozatlanságomon: — Tudja-e, hogy a magyar pékek tollat használnak a kenyér bekenéséhez? Bólintok. — Nos, Angliában és Svédországban a pékek már az általunk gyártott ecseteket használják. Nézem az angol típusú ecsetet, svéd is van borotválkozáshoz való pemzlihez hasonlít, a sörte a fába beültetve, a fanyél szint; belesimul a kezembe. — Próbálkozunk — mondja az igazgató. — Egyre jobb és jobb minőségű termékekkel igyekszünk megjelenni a nyugati piacon. — Sikerrel? — Tudjuk, hogy a magunk szerény eszközeivel nekünk is hozzá kell járulnunk a népgazdasági egyensúly javításához. Ennek a kötelezettségünknek tavaly is eleget tettünk, hiszen ecsetből 85, seprűből 8 százalékkal exportáltunk többet a tervezettnél. — És ebben az esztendőben? — Azt gondoltuk, hogy érdemes kockáztatni. — Ez mit jelent? — Nem ésszerűtlen kockázat. Elhatároztuk, hogy összes termelésünk 40 százalékát külpiacokon értékesítjük. Ez 98 millió forint értékű áru kivitelét jelenti. Ebből a döntő többség tőkés piacra kerül. — Optimisták ... — Joggal vagyunk azok. hiszen az elmúlt években jelentős összegeket ruháztunk be műszaki fejlesztésre. S ennek most kell megtérülnie. Berendezéseink iehetővé teszik, hogy kifogástalan minőségben szállítsunk például 300 ezer darab nagyseprűt és 600 ezer kicsit az Egyesült Államokba. Elhiheti. hogy nem kis dolog ez. Olyan magas fokú minőségi követelményeket támasztanak a megrendelők. hogy csak igen nagy erőfeszítések árán tudunk mindennek eleget tenni. — Sikerül? — Eddig egyetlen egy reklamáció sem volt. — Idei tervük rekordokat tűz a kollektíva elé. — Ebben az évben és nemsokára, április 23-án ünnepeljük gyárunk fennállásának századik évét. Ügy gondoltuk, hogy a jubileumhoz akkor leszünk méltóak, ha az iparág történetében eddig példátlan eredményt produkálunk. Vállalkozásunkat teljesíteni is tudjuk. El kell még mondanom, hogy újabb célgépeket szerzünk be, s állítunk munkába. Nagy gondot fordítunk a tervszerű megelőző karbantartásra is, hogy termelésünk folyamatos lehessen. — Azt szokták mondani, hogy minden év könnyebb, mint a rákövetkező. — Tudjuk. De nem félünk a feladatoktól, hiszen annak ellenére, hogy tavaly 32 dolgozó vált meg a válNagy László íelvétele Munkásnő, seprűpiramissal lalattól, sikeres évet zártunk. Jó gárda a miénk. Hazlnk a világpiaci átlagot tekintve közepesen fejlett, az európai mezőnyben azonban a gyöngébbel; közé tartozik- ismeretes, hogy egyensúlyi helyzetünk helyreállításáért harcoluntc. Mint talán már kiderült, ez a kicsike szegedi gyár a maga szerény eszközeivel nvndent megtesz azért, hogy előbbre jussunk. P. F. között épült föl immár több mint öt éve a Szegedi Ruházati Szövetkezet központja és üzeme. Bors Győző, a szövetkezet elnöke úgy becsüli, dolgozóik hatvah százaléka él a közeli lakótelepeken. — Amikor kitelepítettek bennünket a Belvárosból és Rókusról, megszületett ' a döntés, hová kerüljön a szövetkezet, az is szempont volt: tiszta, zajmentes üzem a miénk, a környezetre nem ártalmas, viszont közeli munkahelyet tudunk adni azoknak, • akiknek a szakképzettsége a mi szakmánkban felhasználható. Az elnök szobájában hoszszú sorban lógnak a falon a Kiváló Szövetkezet címet tanúsító oklevelek, mellettük az OKISZ vándorzászlaja. — Mire kapták az elismeréseket? — Gazdasági eredményeinkre. 1972-ben az sem volt biztos, feloszlik-e a szövetkezet vagy megszilárdul a helyzete. Akkor 40 millió forint volt a termelési érték, mostanában 230—260 millió között ingadozik az árbevételünk. A fejlődésből szinte minden évre jutott valamilyen lényeges lépés. Háromféle profiljuk van: bőrt és szőrmét. textilanyagokat konfekcionálnak, valamint szőrmésbőrt készítenek ki. Tőkés piácokra a TANNIMPEX és a HUNGAROCOOP juttatja el terméSzocialista országokból 9 Uj áruk, növekvő behozatal Az idén a tervek szerint a múlt esztendőhöz képest 9,5 százalékkal bővül a népgazdaság szocialista országokból származó, rubelelszámolású importja. Különösen gyors növekedés várható a gépdpari termékek behozatalában. ami 12 százalékkal lesz több az előző évinél. Számos olyan új gyártmányt is vásárolnak a külkereskedőik, amelyeket korábban más piacokról, többnyire konvertibilis valutáért szereztek be. Tapasztalható, hogy a hazai felhasználók jelenleg jobban megfontolják, mennyiért és honnan importálnak. Ugyanakkor a szocialista országok kínálata is bővült. Több külkereskedelmi vállalat néhány új termékből lényegesen bővítette behozatalát. • Az idén új szocialista beszerzési forrósokat sikerült bekapcsolni az elektronikai ipar alkatrészellátásába is. Az Elektramodul csak a Szovjetunióból több mint 100 millió forint értékű in" tegrált áramkört és mikroprocesszort vásárol 1983-ban. Az NDK-ból félvezetőket, különböző elektronikai alkatrészeket importál az év folyamán. Mindez elsőtx>rban azért fontos, mert a hazai alkatrészgyártás messze nem tudja kielégíteni a magyar elektronikai ipar igényeit Az Elektromodul szakemberei az új gyártmányokkal folyamatosan megismertetik a hazai felhasználókat, hogy tovább' bővíthessék a mikroelektronikai alkatrészek szocialista importját. A Transelektro Külkereskedelmi Vállalat is bevonta szocialistapiac-feltáró munkájába ipari partnereit Így már a múlt évben 2 százalékkal többet vásároltak a KGST-tagországokból, mint egy éwei korábban. Az idén az előzetes adatok szerint további 30 százalékos importbővüléssel számolnak. Egyebek között speciális kismotorokat és hegesztőgépeket vásárolnak szovjet és NDK-beli vállalatoktól. 1983. ban csehszlovák tömítölemezekkel és klímaberendezé" sekkel, bolgár présporral bő. vül az importcikk-lista. Csupán az utóbbiakból mintegy 100 millió forint értékben hoz be a vállalat az év végéig. A Metrimpex több mint 3 millió rubelért importált az utóbbi időben új termékeket, többek között különböző anyagvizsgáló műszereket, szabályozó automatikai elemeket és egyéb cikkeket a szocialista országokból. Az NDK-ból . csaknem 1.5 millió rubelért kis számitógépeket vásároltak hazai ipari és szervezési vállalatoknak. Egy-egy komputert már üzembe helyeztek a Medicor Műveknél, illetve az Irodagép-technikai Vállalatnál. Szintén az NDK-ból egymillió rubel értékben importáltak gázórát a Fővárosa Gázművek, illetve az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt megrendelésére. A hazai ellátás javítására a Szovjetunióból 500 elektro' mos írógépet, Bulgáriából pedig több ezer táskaírógépet hoztak be. A szocialista imporüehetőségek bővülése egyben elősegíti a fogyasztási cikkek hazai kínálatának szélesítését is. A Konsumex Külkereskedelmi Vállalat 1933ban a Szovjetunióból több ezer új 240, illetve 160 literes hűtőszekrényt importál. Csehszlovákiából helytakarékos „Tátramat" automata mosógépek érkeznek, és kétmillió rubelért különféle fürdőszobai csaptelepeket mosdókagylóiéit is beszerez a külkereskedelmi vállalat. Az év folyamán már kapható lesz az üzletekben a csehszlovák gyártmányú egy- és kétliteres szódavizszifon is, amelyből 38 ezer érkezik az országba. A Konsumex -NDK-beli partnere új, VA— 80-as automata mosóigépével isimerteti meg a hazai vásár, lókat, amelyből az idén ínég csak kisebb. mennyiséget, 500 darabot szállít Magyarországra. Emellett néhány távolabbi országból is érkeznek új termékek, például Vietnamból 200 ezer rubelért zsebkéseket és különféle kézi szerszámokat, a Koreai Demokratikus Köztársaságból pedig többek között huzalszegeket importálunk. (MTI) keiket. Tavaly ők is csatlakoztak a terven felüli tőkés exportfelhíváshoz. 1981ben 31 millió forint értékű tőkés exportárut gyártottak, 1982-ben pedig tőkés exportjuk meghaladta az 50 millió forintot. — Megérte? — Ha a jövedelmezőségi mutatót nézzük, azt kell mondanom, nem különösebben. Az okok ismertek: a tőkés recesszió, az ottani gazdasági visszaesés következtében mind nehezebb elhelyezni az árut. Olcsóbban vásárolnak, ugyanakkor igen szigorú minőségi követelményeket támasztanak. — Ha nem érdekük a tőkés export, miért vállalkoztak mégis? — Tavaly összesen 12 millió forint volt a nyereségünk. Ha teljesen csak a saját, rövidtávú érdekeinket nézzük, elérhettük volna a 20 milliót is. Most, ebben az esztendőben. Későbbi helyzetünk azonban nagymértékben függ a népgazdaság egészének helyzetétől. A másik: mi ezt nem szólamként, hanem komolyan mondjuk, hogy a népgazdaság érdekeit a saját rövidtávú érdekeink fölé helyeztük. Egyébként nem ilyen egyértelmű, hogy nem érdekünk a tőkés export növelése. Ha nem is az árakban, de egyéb tényezőkben végül megtaláljuk a magunk számítását. — Például? * — Az állam akkor is lehetőséget biztosít igv a bér! fejlesztésre, ha jövedelmezőségi szánjaink egyébként nem tennék lehetővé. Ami még előny: a tőkés rendelések révén mi a divat előtt járhatunk. — Ezt Magyarországon mondja a konfekcióipar egyik vezetője? — A mi svájci, svéd kereskedő partnereink kénytelenek tudni, hogy mi a divat. Sőt, azt is, hogy mi lesz a divat. Ezekből az anyagokból, modellekből más mintával összeállítottunk kollekciót, a belkereskedelem azonban nem nagyon kapkodott utánuk. — És a vásárló? — Nekünk nagyon jó „kontrollcsoportunk" Van. Dolgozóink jó része ugyanis fiatal nő, akik szeretnek igényesen, divatosan öltözni, értenek is hozzá. A másik: nekem olykor úgy tűnik, a fogyasztóknak turistaútjaikról pontosabb információik vannak a divatról, mint némelyik kereskedőnek. — Szeged környékén több helységben találkozni olyan varrodákkal. amelyek szövetkezetüknek dolgoznak. — Valamikor 27 saját telepünk volt. Ma már csak a központi telep maradt Szegeden. plusz a Rákóczi utcai tanműhely. A miénk ezenkívül a mórahalmi szőrmés bőrkikészítő. A többi kooperációban működik, s nemcsak a megyében, hanem még a Dunántúlon is vannak partnereink. Mélykút volt az első, 72-ben írtuk alá velük a húszéves szerződést. Volt, aki megmosolygott akkor bennünket. Ennek már 11 éve, azóta is korrekt módon, rendben megy a munka. Mindketten megtaláltuk a számításunkat. — Mit adnak maguk, mit a partnerek? — Ök adják a munkaerőt, a helyet, mi lényegében szervezzük a termelést, és szabjuk az anyagot. — Ez nyilván komoly szervezőmunkát igényel, amitől nálunk inkább odzkodni szoktak. — Mára kialakult a formajá, főként olyan vegyesipari szövetkezetekkel, téeszekkel állunk kapcsolatban, amelyeknek nem ez a fő profiljuk. A szervezés tényleg fokozott felelősséget jelent: mindenkit folyamatosan el kell látni munkával. Ez eddig sikerült. — Van munkaerőgondjuk? — Van, de nem súlyos. Tömegesen nem tudnánk új embereket fölvenni. Említettem, fiatal nők dolgoznak nálunk főként. Olykor tucatjával mennek el gyesre, s ez átmenetileg gondot okoz. Ezért néhány embert föl tudunk venni. Szegedi üzemünkben divatárut készítünk: ez • szakmunkásoknak való, igényes munka. Igen kevés a betanított munkás, gyakorlati tudásuk ezeknek is megüti a szakmunkások színvonalát, legfeljebb a papírjuk hiányzik. — Lehet-e kismamáknak részmunkaidőben dolgozni? — Bedolgozni lehet, ha akarnak. Adunk munkaidőkedvezményt, ha valaki nem tudja háromnegyed hatra elszállítani a gyerekét a : bölcsődébe, jöhet kicsit később. Százszemélyes saját óvodánk van, nem is tudok hasonlóról az országban, hogy ipari szövetkezet saját óvodát üzemeltessen. — Milyen a középvezetők helyzete? — Szervezett az utánpótlás nevelése. Sok fiatalt beiskolázunk, akiből nem lesz vezető, annak sem árt, ha megismeri a szakma elméletét és újdonságait is. A mi iparágunkban is meghonosodnak az automatikus, pneumatikus berendezések. Inkább az a gond: nem szívesen vállalják a felelősséget. Egy kiváló szakmunkás teljesítménybérben kereshet annyit, mint a művezetője és kevesebb a gondja. — Nem lehetne többet fizetni? — Lehetne, de csak a fizikai dolgozók rovására. Bérszínvonal-gazdálkodás van: eg.vik rétegnek csak úgy adhatunk többet,- ha mások kevesebbet vagy egyáltalán nem kapnak. — Mennyit lehet keresni a szövetkezetben? — 470 tagunk van, átlagbérszínvonal 46 ezer forint. — Válaszaiból érezni: belül rői ismeri a dolgozók helyzetét, gondjait. Hogyan lett első számú vezetője a szövetkezetnek ? — 1962-ben jelentkeztem az akkori Férfiszabó Ktsznél. de nem vettek föl, mert nem - volt hely. Egy évet varrtam a ruhagyárban, aztán átjöttem. Végigjártam a szamárlétrát: voltam meós, művezető, üzemvezető. 1972ben választottak elnökké. Szerintem csak ' úgy lehet vezetni, ha megérti az ember a dolgozókat; ha értékeli a megfeszített munkát, amit a szalag mellett dolgozók végeznek. T. I.