Délmagyarország, 1983. március (73. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-20 / 67. szám

* Szerda. 1983. március 23. 5 Mire vállalkozhat a bérlőközösség? Munkamegosztás a házkezelésben Munka felett Szinte az egész város forgalmát megbolygatta a régi szegedi Tisza-híd lezárása, terelőutakon, újabb egyirányú utcákon haladnak a járművek, de ezt most egy időre meg kell szokni. Nagy munka kezdődött meg néhány nappal ezelőtt a víz fölött, nehézállványzat építésével indul a híd fölújílása. Biztonsági övekkel kötik ki magukat a magasban dolgozó sisakos szerelők, de a biztonság okáért mentöcsónak is őrködik a vízen munkaidő alatt. Képeink az itt dolgozók munkájáról készültek. Az ország lakásállományának egyötöde tanácsi berlaaas. Szegeden nagyobb az arany, egyharmados. A szegedi 1 Kv kezeleseben levő 22 ezer bérlakás ügyeinek intézésé 352 házfelügyelőre és 22 házkezelöre hárul. Gépies számítás azt mutálhatná ki, hogy egy házfelügyelőnek körülőelül 60 csalad otthonára kell figyelmét összpontosítania — ám a valóság rácáfol az efféle átlagolasra. A bérlakások képzeletbeli térképén sok a fenér folt, kinek tóbb, kinek kevesebb a tennivalója, kinek könnyebben, kinek nehezebben gondozható házak jutottak munkaterületül. Az azonban tény: a jelenlegi anyagi, személyi és technikai feltételek csak akkor teszik lehetővé a házkezelési színvonal javítását, ha új formák, új módszerek elterjesztésére szánják el magukat a vállalatok. Ehhez az elszánáshoz teremtette meg a jogszerű kereteket az ÉVM és a PM együttes irányelve az elmúlt év végén. Az irányelv szervezeti megoldásokat javasol a bérlőközösségek létrehozásához, működtetéséhez, melynek j révén persze nem csupán az IKV-kra háruló terhek csökkennek, hanem maguk a bérlőközösségek is előnyösebb helyzetbe kerülnek. Ha ugyanis a bérlői; a lakóházüzemeltetés és -karbantartás leiadatait, vagy azok egy részét magukra vállalják, akkor a laxbér arányos ré•szével szabadon rendelkeznek, s a társadalmi ellenőrzés is hatásosabbá válik. Bérlőközösséget egy adott épület, épületcsoport valamennyi lakója, vagy az ott lakók egy része is létrehozhat — az önkéntesség alapján. Az irányelv leszögezi: lehetőleg új, illetve felújított épületekben, s mindig a helyi szokásokból, igényekből kiindulva. A bérlőközösségek legegyszerűbb — s anyagi eszközökkel nem rendelkező — formája, ha tagjai csupán ellenőrzési feladatokat vállalnak. Már anyagi érdekeltségük is van az üzemeltetési feladatokat ellátó közösségeknek: tagjai magukra vállalhatják a felelősséget a világítóberendezések ki-bekapcsolásáért, a közös helyiségek rendjéért, a takarítást, szemétgyűjtést, járdasöprést, kértgondozást maguk vagy megbízottjaik végezhetik el. S mindezért az IKV a lakbér meghatározott részének elengedésével fizet. A bérlőközösségek harmadik kategóriájában, a polgári jogi társaságban vagy gazdasági munkaközösségben tevékenykedő tagok már karbántartási feladatokat is átvállalhatnak az IKV-tói — megelőző és hibaelhárító munkájuk főleg a haz állagának megóvására, s a központi berendezésekre terjed ki. S ha a kezdeti tapasztalatok kedvezőek, olyan bérlőközösségek létrehozására is mód nyílik, amelyeknek a felújítások előkészítésére, megrendelésére, ellenőrzésére az IKV meghatározott összeget adna át. Szegeden — az új lakbérek megállapításával egy időben — megkezdődött a 'ervező munka. (Mint arról már hírt adtunk a Sajka utcn 3. szám alatti lakóház bérlői az első fecskék, s további bérlőközösségek is jelentkeztek már.) Kétségtelen. hogy alapos mérlegelés után kell dönteniük a lakóknak arról, kötnek-e társasági szerződést, s mely feladatok ellátására állapodnak meg az IKV-val. A maguk lehetőségeinek, adottságainak ismeretében az ingatlankezelő munkatársaitól kérhetnek az érdeklődők az itt vázoltaknál bővebb felvilágosítást, a Petőfi Sándor sugárút 3. szám alatt. Az irányelvet egyébként az Építésügyi Értesítő 1982. október 21-i számában olvashatják el azok, akik a lakbér egy részének elengedése. vagy külön juttatás elle. nében lakóházuk ügyes-bajos gondjaiból részt vállalnának. P. K. A Sárgán Bérek Amikor a bérekről beszélünk,"mindenki fölfigyel o, y pillanatra: Hógy jriyi, ez Mennyit* fizetnek es menynyit kaphatunk? Sokan önmaguknak is fölteszik a kérdést — természetesen józan megfontolások alapján — mit és mennyit kell egy bizonyos jövedelemért adnunk. teljesítenünk. Az újságíró nem tud ebbe érdemben beleszólni, tanácsokat sem tőle várnak a szakemberek. Annyit viszont mindenki tud, érez, tapasztalt és tapasztal, hogy a bérszabályzás állandóan változó. Manapság azt mondják legtöbben, hogy a jelenlegi bérszabályzás megvalósításával minden eddignél nagyobb lehetőség nyílik a magasabb értékű, jobb produkció honorálására. Mondják azt is, hogyha valaki nem hajlandó többet, jobbat tenni, akkor arra „ösztönzi", hogy legjobb, ha miharabb fogja a kalapját, és új munkahelyet keres magának. Éz eddig rendben is volna, igaz is. mert a munkaadóknak — munkáltatóknak — nem érdekük, hogy a lógósokat, a kényelmeskedő embereket pénzeljék. * Más cégek vezetői arra esküsznek: a mostani körülmények között még mindig nem kapták meg azt a lehetőséget, hogy maguk döntsenek és szelektáljanak, differenciáljanak munkatársaik között. A bérszabályzás — sajnos — állandóan változott. talán még most sem nyugodott meg. Bár mindig hangsúlyozzák a szakemberek. nogy a bérekkel befolyásolni íehet a termelés hatékonyságát, a dolgozók érdekeltségét. Üjból a létszámhígítást tartják kivezető útnak. Pedig ez aligha kedvez a munkafegyelem megszilárdításának. Ismerjük ezt a gyakorlatot: a cégek alacsonv bérű, de valójában fölös'eges embereket vesznél; föl, akikre semmi szükségük, de velük a bérszínvonalat „szinten" tartiák. Lehetne még tovább folytatni ezeket a példákat, pro és kontra véleményeket. Mégis azt reméljük, hogy I a közelmúltban megjelent * M [irányelvek h,ozzá,j4i.'tÍÍ!lid(;g;0t korábbinál ösztönzőbb és egyszersmind igazságosabb vállalati bérpolitika kialakításához. Az sem vitás, hogy e bérpolitikának meg kell teremteni az anyagi föltételeit is.' Megteremteni, de hogyan? E kiadásokban nem lehet a „központra" számítani. Mint ahogy korábban mindenki erre apellált. Sokat beszélünk arról, hogy a gazdasági hatékonyság növelésének fontos értékmérője a költségérzékenység. E területen gyakran hullámzásokat érzünk. Hol az anyag, hol a készlet, hol a bér, hol más költségek kerülnek előtérbe. Ma mar aligha kell vitatnunk, hogy e megkülönböztetett tételeket „egybefoglalva" kell vizsgálnunk. Azt mondják a szakemberek, hogy a bérköltség „kemény költség", míg az összes többi költség ..puha". A Figyelő február 3. számában dr. Berényi József „A bérszabályozás paradoxona" című cikkében arról ír: ennek az a következménye, hogy míg a bérköltségen kívül minden költség egymással való helyettesítése többé-kevésbé közömbös a vállalat számára. addig elemi érdeke fűződik ahhoz (mármint a termelő cégnek), hogy bérköltséget helyettesítsen mással. Az újságíró ne akarjon szakember lenni, de neki is föltűnik éDpúgy. • mint mindenki másnak, hogy a mai bérszabályzókkal — a szakszervezetek által évtizedeken át oly keményen védett munkásérdekeket is figyelembe véve — talán „kijátszanak" néhány, korábban túlmunkával megoldott dolgot. Az utóbbi időben a televízió, a rádió, a napilapok gyakran fölhozzák követendő példának a vállalati gazdasági munkaközösségeket, mint olyan szervezeteket, amelyek előnyösek gazdasági, termelési tevékenységükben. Mindezek azonban „bújócskát" jelentenek, mert — az előbb említett cikk szerint is — a vállalati gazdasági munkaközösségek léte, gyakorlata azt mutatja, hogy alkatiésaek < v»gy más< 'termékek gyár tatása - gazdasági munkaközösségekkel -oltsöbb, mint ha más vállalat készíti el a terméket. Ez valójában azt igazolja, hogy az idegen cégekkel történő együttműködés — bérmegtakarítás miatt — sokkal több bért jelent a nemzetgazdaságnak, mint az, amikor a vállalat berkein belül, esetleg valamivel magasabb javadalmazással, teremtenék meg a szükséges alkatrészeket vagy termékeket. * Meglepő,- mily egyszerűen fejezte ki magát az egyik textilipari vállalatunk művezetője, amikor megkérdezték tőle: jó-e a megszervezett gazdasági munkaközösség? „Tetszett a dolog, mert korábban csak túlórával tudtam kiegészíteni munkatársaim fizetését." Jó vagy rossz ez a megoldás? Csoda tudja! Egy bizonyos: vállalati gazdasági munkaközösségek esetén 'közvetlen nyereségei vonásra nincs mód, az alacsonyabb alvállalkozói költség révén a vállalat nyeresége növekszik. De nem is itt van a „kutya elásva". Ha az adott vállalat — amely saját gazdasági munkaközösséggel operál — csak arra használja föl a csoportokat, hogy belső termelési föladatait növelje, javítsa, akkor valóban ellentmondást láthatunk. Hisz korábban e termelési növekedést, többlettermelést saját alkalmazottaival is megoldhatta úgy. hogy őket túlórára kérte föl. Mt Bárhogy is csűrjük-csavarjuk ezt a bérügyet, e jövedelmeiket és érdemeket, csak arra a következtetésre juthatunk, hogy akár kevesebbet, akár többet annak tudunk fizetni, aki a „hivatalos" munkaidejében produkálta önmagát akár többre, akár kevesebbre. Ma már mindenki tudja, hogy vannak „puha" és „kemény" bérek, de hát végül is a kiáramló pénzösszeg mindig is egyformán viselkedett és Viselkedik ma is: vásárlóerő. Gazdagh István iiiiok hétvégi házak körül Udülőtársuíat a Sárgán •"Élénk hangulatú küldöttgyűlést, tartQtJjfo. szombaton, délelőtt Szegeden, a MÉSZÖV székházban a Tömörkény István Üdülőtársulat képviselőinek részvételével. A munkásmozgalomból is jól ismert szegedi Tiszapartszakasz, a Sárga üdülőtulajdonosaiból alakult társulat tagjai a tápéi téli kikötőtől mintegy másfél kilométer hosszan a város felé üdülőkkel beépült hullámtérnek a szabad idő eltöltésére alkalmassá tételéről, az ott álló hétvégi házak használatának gondjairól, s az üdülőterület • állapotáról, fejlesztéséről tárgyaltak a szombati összejövetelen. Többek közt szó esett arról. hogy a terület rendezettsége általában kívánnivalót hagy maga után. A telkek jó részén — az előírások ellenére — elkezdett, de évek óta félkészen álló épületek, engedély nélküli vityillók rontják az amúgy sem túl rózsás összképet. Rendet kellene mar tenni, ez derült ki abból a beszámolóból is, amelyet az üdülőtársulat intéző bizottságának elnöke, Molnár Imre terjesztett elő. A társulat több próbálkozása járt sikertelenül a félbehagyott építmények gazdáinál, s ezek nyomán határozták el, hogy az idén hathatósabb eszközöket is igénybe vesznek a többség akaratának érvényesítésére. Az 1970-es nagyárvíz óta többször is víz alá került a terület, s ez bizony nem csupán a kint töltött üdülől'flőt rfWfdftettc. hhnern a h'üii4fi)j^ri" ute^&laPő^Uis elég gyászossá tette. A -tönkrement, később felfagyott úton 1976-ban végeztek utoljára kátyúzást. Azóta azonban — a társulat megállapítása szerint — tovább romlik a közlekedés, helyzete. Ehhez tartozik az üdülőterület nyugalmát bolygató belső útak illetéktelen „átminősítése", melyet többen is sérelmeztek. Az üdülőtársulat küldöttei foglalkoztak azzal a kén» déskörrel is, amely a város lakosságának a Sárga partszakasz használatát illeti. Egyebek közt elhatározták, hogy ivóvízkifolyót létesítenek a nagyközönségnek q sárgái üdülőtulajdonosok. A hétvégi házak gondjairól. a tervezett útépítésről. a környezet tisztántartásáról, az együttélés írott és íratlan szabályainak betartásáról is szóltak a küldöttgyűlés résztvevői. Amatőrfilmszemle A Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán egyetemifőiskolai amatőrfilmszemlét rendeztek március 18— 19-én. Az első kellemes meglepetés : tíz éve nem |érkezett ennyi film az ország „kamerás" egyetemi és főiskolai hallgatóitol. mint az idén — alig két nap alatt összesen negyven filmet vetítettek a szemlén. A második örömhír, hogy a tanárképző és tanítóképző főiskolák filmet készített hallgatói végre nagyobb számban fordultak abba az irányba — ami a legkézenfekvőbb számukra és egyben a lehető legstílusosabb is: a gyerekek, a leendő tanítványok világa felé... Budapestről az ELTE Vizuális Műhelye, a műszaki egyetem és a Magyar Iparművészeti Főiskola Kamera filmköre, Egerből a Ho Si KGST-megbeszé!és Március 17-én és 18-án tartották Rigában a KGST rádiótechnikai és elektronikai ipari állandó bizottságának 45. ülését. Az ülésen részt vevő magyar küldöttséget Méhes Lajos ipari miniszter vezette. A bizottság munkájában részt vett a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság delegációja. Az ülésen megvitatták az egységes elektronikai alkatrészbázis és a gyártásához szükséges technológiai célberendezések. félvezetők és különleges anyagok létrehozásáról szóló általános egyezmény végrehajtásának 1990-ig szóló feladatait is. 1 Minh Tanárképző Főiskola, Győrből az Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskola, Miskolcról pedig a Nehézipari Műszaki Egyetem hallgatói küldték el alkotásaikat Szegedre, a házigazdákat a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola és a Liszt Fereni Zeneművészeti Főiskola sze gedi tagozatának filmes fiataljai képviselték. Ami a színvonalat illeti: a mennyiségi növekedés ugyan fölülmúlta a minőségit, de a tartalmi sokszínűség, a szemle felmjeinek tematikai és koncepcionális változatossága az egyenetlen nívón túl azt a fölismerést sugallta, miszerint a hasonló rendezvenyek műhely-jellege a döntő: a fiatal amatőrfilmesek szakmai fejlődését segítő tapasztalatszerzés, konzultációk, tanácsok és bírálatok — ez az a haszon, ami dijakkal nem mérhető. Ám ha már a hivatalos elismeréseknél tartunk: a legjobb amatörfilmes kollektívák díját a Budapesti Műszaki Egyetem és a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola együttese nyerte el. Arany díjat Nagy Zoltán (Eger) és Nagy Gyula (iparművészeti főiskola. Budapest), ezüstöt a Pap János—Tari János páros (ELTE), bronzot pedig Kocsis Tibor (Győr), es a Tóth Tamás—Kovács Ákos kettős kapott*