Délmagyarország, 1983. március (73. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-19 / 66. szám

Szombat, 1983. március 19. 3 A Tanácsköztársaság évfordulóján: ] M§ZBT­Koszorúzás, ünnepség megbeszélés Országszerte megemlékez­nek a Magyar Tanácsköz­társaság 64. évfordulójáról. Szeged párt-, állami és tö­megszervezetei az idén a szegedi központi ünnepséget a Postaigazgatóságon rende­zik meg március 21-én, hét­főn délután fél 3-kor. Ezt követően — délután 4 óra­kor — koszorúzzák meg a Tanácsköztársaság emlék­művét. Az MSZMP megyei, városi és járási bizottságai, a Csongrád megyei és Sze­ged városi tanácsok, a tár­sadalmi és tömegszerveze­tek, a fegyveres testületek, a munkásmozgalom régi harcosai, a KSZV Szegedi Kenderfonógyára és az ön­tödei vállalat helyezi el a megemlékezés virágait. Kitüntetések A Magyar Tanácsköztár­saság megalakulásának év­fordulója alkalmából a mű­velődési miniszter kitünte­tésben részesítette a József Attila Tudományegyetem hét oktatóját, illetve dolgo­zóját. Kiváló Munkáért ki­tüntetést kaptak: dr. Szend­rei Ágnes és dr. Szőke Ka­talin adjunktusok. Minisz­teri Dicséret kitüntetésben részesült: dr. Bobvos Pál tanársegéd. Csertő Margit könyvtáros, dr. Füvesi Ist­ván tudományos munkatárs, dr. Maróti Péter adjunktus és dr. Szabó Gábor tanár­segéd. A kitüntetéseket teg­nap, pénteken dr. Kristó Gyula rektor nyújtotta át az egyetemen rendezett ünnep­ségen, melyen ott voltak az intézmény párt- és társa­dalmi szervezeteinek képvi­selői is. Pénteken Apró Antal el­nökletével ülést tartott az MSZBT ügyvezető elnöksé­ge. A testület a tíz éve, vagy annál régebben műkö­dő tagcsoportok tapasztala­tai alapján értékelte a tár­saság kollektív tagjaként működő üzemeknek, szö­vetkezeteknek, vállalatok­nak és intézményeknek a magyar—szovjet barátság elmélyítése terén kifejtett tevékenységét, módszereit, formáit és javaslatokat tett a munka korszerűbbé téte­lére és szélesítésére. Az ügyvezető elnökség megtár­gyalta és elfogadta az MSZBT országos elnöksége mellett megalakuló ifjúsági bizottság összetételéről és munkaprogramjáról szóló javaslatot. A testület ezt kö­vetően döntést hozott az áp­rilis 4-e alkalmából meg­alakuló új ^MSZBT-tagcso­portok felvételéről. Tizennyolcmillió Fesztivál Forradalmárok életrajzából Hagyományteremtő úttörők Rókuson Ettek-e már olvasóim tá­péi kemencés káposztát? Hát vajas pástétomot csongrádi módra? Netán boszorkányfalatokat? Tüs­kés pecsenyét hálóban? No ugye, vannak még hézagok étkezési kultúránkban! Pe­dig hát a mi vidékünkről valók ezek az étkek, a mi vidékünkön dolgoznak a szakácsok, akik ezekben a napokban a pesti Szent István körúton állnak a gáztűzhely mögé. Menjünk hát a Berlin étterembe, a Tavaszi Fesztivál kereté­ben rendezett Csongrád megyei gasztronómiai na­pok vendégasztalához, ha a saját megyénk vendég­látói készségéről többet akarunk tudni? Bizony menjünk, ránk fér egy kis kintről betekintés ... Hogy csak egy példát mondjak. Szégyenkező is­merős vallotta meg a mi­nap: ő bizony évtizede az idegenforgalomból keresi meg a kenyerét, de tavaly nyáron látta' először a sö­vényházi erdő pihenőhe­lyeit. Csoda, ha a gondjai­ra bízott vendég sem szer­zett róla tudomást? Csoda, ha az illető utazási iroda hazai ügyfelei járatosabbak az Alacsony-Tátrában, mint Opusztaszer környé­kén? Jó-jó, egyet persze ne feledjünk hozzátenni a tárgyilagosság kedvéért: könnyebb és jövedelme­zőbb eladni a Tátra-beli sítáborozást, mint buszra ültetni a honpolgárt, s harminc kilométerrel odább hitetni el vele, hogy most kikapcsolódik ... Pedig — hallottam nem­régiben egy hozzáértőtől — a mienkhez hasonló gaz­dasági helyzetben fel riem ismerni, hogy megnő a helybenmaradás ázsiója, vétkes könnyelműség. Pa­zarlás a kedvébe járni az egynapos látogatónak, ha ugyanakkor kedvezmények­kel szolgálhatnánk a hosz­szabb ideig maradó vendé­get is. Nézzük csak a rek­lám- és propagandaköltsé­geket: a határállomásokon tízesével gyűjthetik be a színes prospektusokat a beutazók — tán elolvasni sincs idejük, hiszen minél előbb a Balatonon akar­nak megpihenni. Egy-egy ' ilyen' több nyelvű, színes útikalauznak nem venné-e több' hasznát az, aki már egy szegedi szálloda vagy kemping portáján tudako­zódik látnivalók felől? A válasz nyilvánvaló, mutat­koznak is már az effajta felismerések. Szerencsés esetben nem a minden áron újat akarás pazarló szándékával, sokkal inkább a nadrágszíjhúzás ötletes­ségre ösztönző leleményé­vel. Nincs pénzünk hazai látnivalóink külhoni pro­pagandájára (illetve csak annyi, amennyi)? Kiötlik a Szeged Touristnál, hogy a Csongrád megye idegenfor­galmi nevezetességeiről az idén nyáron bemutatandó filmet majd videokazettára másolva kölcsönzik ki a gyakorta „turnézó" üzlet­embereknek. Még hálásak is lesznek a külföldi cégek, hogy a magyar partner ilyen figyelmes, képernyő­re varázsolja a vidéket, ahol az üzlet tárgya ké­szül, terem, születik. Sze­rencsés esetben — állítot­tuk az imént. Am vannak ellenpéldáink is. Drága pénzen újítjuk fel a csong­rádi népi belváros halász­házait (kettő talán már az idén az idegenforgalom szolgálatába áll), mert fel­ismertetett az embereknek a romantika iránti hajlan­dósága. De: lemondtunk a régi Hungáriáról. Biztos, hogy csak a pénztelenség ] miatt? Kristálypohárba vé­setjük a Szeged címert (hadd vegye, akinek ez az ízlése!), de Szombathelyről hozatjuk a soha sem ele gendő szegedi papucsot. (Halbicskát sehonnan sem.) Az itteni ipari szövetkeze­teknek nem éri meg! Nyo­mós érv — elhessenteni' a kételkedőket! Ám menjünk csak tovább a kontrajá­tékban! A Szegedi kertir ping területét bővítik a nyárra, hogy ne hetven, hanem száz négyzetméter jusson egy sátorra. De már a Postakocsi kemping ko­pár gyepén nem mindegy-e, ritka vagy sűrű sátorsorok­ra nem vetnek árnyat a fák? (Mert nincsenek. Se fák, se sátorsorok. Csak a faházak közt ődöng a sza­bad szél.) És akkor most hozakod­jak elő azzal, hogy „egy város idegenforgalma nem a látványosságai mértéké­től, értékétől függ, hanem, hogy milyen eszközökkel tudja felkelteni az érdek­lődést maga iránt" ...! Hát persze, hogy erre hivatko­zom, hiszen eddig is ezt próbáltam példákkal iga­zolni. Az idézet aktualitá­sát ebben a kismillió fesz­tivállal. ilyen hetekkel, olyan napokkal előálló ide­genforgalmi versengésben az sem kisebbíti, hogy fél évszázada írta le és való­sította meg a maga gya­korlatában a városi ide­genforgalmi hivatal akkori vezetője. Azt hiszem egyébként, Szekerke Lajos doktor csó­válná a fejét, ha megtud­ná, hogy tavaly 18 millió Fesztivál ment füstbe, hir­detve a szegedi fesztivál egyedi varázsát. A cigaret­tára gondolok, természete­sen P. K. A kék iskola hetedikesei virágokkal tisztelegnek Czibula Antal sírjánál Az új városrész arculata naponta változik. Hatalmas munkagépek simítják, töltik a talajt Rókuson. a születő városrész apró lakóinak nem kis gyönyörűségére. Órákig elálldogálnak az építkezé­sek közelében, sokuk talán már döntött is, „gépkezelő leszek". Ám addig van még tanulnivaló bőven, arra pe­dig ott a szép, új iskola, a „kék". — Több mint 600 kisdiák vette birtokába szeptem­berben — mondja Oláh Miklósné igazgatónő. mi­közben sorra járjuk a tan­termeket, a könyvtárat, az úttörőszobát —, remélem, nem nőjük ki egyhamar. Vi­gyázunk rá, és arra törek­szünk a szülőkkel együtt, hogy gyermekeink valóban második otthonuknak te­kintsék. Az úttörőmozgalom keretében rendszeres prog­ramokat szervezünk. A gye­rekekkel együtt teremtjük meg saját hagyományainkat, de talán nem túlzás, ha azt mondom, városunk haladó hagyományainak újjáéleszté­sét is felvállaltuk. Hogyan is kezdődött? Gye­rekekkel az úttörőszobába telepszünk, lapozgatjuk a díszes csapatnaplót. A hete­dikes Farkas Imre kezdi mesélni a történetet. — Szeptemberben csapa­tunk nevéről kellett dönte­ni. Lehetne Rákóczi vagy Petőfi — gondoltuk —, a ta­nár nénink hozott egy köny­vét is, amelyben hősök, for­radalmárok életrajza talál­ható. Ebben bukkantunk Czibula Antal nevére. Sze­gedi forradalmár volt, a szegények ügyvédjének is nevezték. Rögtön őt válasz­tottuk. Varga Mariann, az úttö­rőtanács titkára veszi át a szót. — Hiába jártuk az utcá­kat, egyetlenegy sem kapta Czibula Antal nevét. Egy nagylánytól kérdeztem a há­zunkban, tudjá-e, ki volt. Sose hallott róla. A Tanács­köztársaság idején a szege­di Munkástanács őt is be­választotta a háromtagú di­rektóriumba. hogy védel­mezze és képviselje a dol­gozók, a szegéhyek érdekeit. Elmentünk a Levéltárba, sok-sqk régi iratot találtunk, amelyeken Czibula Antal neve is szerepel. Szász Andrea csak ötö­dikes, ám jól tudja, mekko­ra értéke van a könyvnek, címe: Gazdag város sze­génysége. A névadójuk írta. — Győző bácsitól, a fiá­tól kaptuk ajándékba. Itt volt az iskolai ünnepségün­kön is, elkísért bennünket édesapja sírjához. Tőle tud­juk, hogy Czibula Antalnak Kazinczy volt a kedvenc költője. Ezért úttörőcsapa­tunk jelmondata: „Jót, s jól —ebben áll a nagy titok". M. E. Uriiajó a hagyma­kupolák lelett Kulturális jegyzetek Kisiparosként 120 ezren dolgoznak A kisüzemi termelésnek a lakossági ellátásban, az ex­port fokozásában, valamint az anyag- és energiatakaré­kosságra és a környezetvé­delemre vonatkozó kor­mányprogramok megvaló­sításában betöltött szerepé­ről tárgyalt pénteken, Buda­pesten a Kisiparosok Orszá­gos Szervezetének országos választmánya. Mindenekelőtt megállapí­tották: a kisipari áruterme­lés azonos rangot kapott a szolgáltatásokkal. Ebben az ötéves tervidőszakban 60— 80 százalékkal nő áruterme­lésük, eközben a kisiparosok létszáma is évente 7—8 szá­zalékkal bővül. Jelenleg 120 ezren dolgoznak kisiparos­ként, és összesen 30 milli­árd forintnyi termelési ér­téket állítanak elő. Tavaly óta tágabb a vállalkozók társulási lehetősége is, a gazdasági munkaközösségek, polgári jogi társaságok gaz­dálkodását a kisipari mun­kákhoz hasonlóan szabá­lyozták. Mosógépek llusztriába Első ízben adott el autó- vekben készülő Energomat mata mosőpéoeket külföldön típusú energiatakarékos a Transelektro. Egy, a na- automata készüléket vesz, s pókban aláírt szerződés ér- a magyar ipar a megrende­telmében az osztrák Aeg cég lésnek még az idén eleget ezer, a hajdúsági iparmű- tesz. Vajon mit tudhat egy ti­zenéves a hatalmas Szovjet­unióról? Van-e személyes él­ménye az országról, annak I történelméről, népéről, túl ' az iskola kötelező ismeret­anyagán? Egyáltalán lehet-e őszinte megnyilatkozása egy olyan rajzpályázat nyomán, amelynek témája: Ismerete­im a 60 éves Szovjetunióról? S mert mindahány kéi'dés­re a pályázat anyagának is­merete nélkül nemmel vála­szoltam, érdekelt az akció. A MEDOSZ és a Hazafias Népfront megyei bizottsága, karöltve az úttörőszövetség megyei elnökségével, az el­múlt év végén gyermekrajz­pályázatot hirdetett a szov­jet állam megalakulásának évfordulója tiszteletére. Mintegy kétszáz festmény, rajz érkezett, s ennek majd feléből látható kiállítás a Kossuth Lajos sugárút 53. szám alatti Dugonics mozi klubjában. A pályázatra beérkezett teljes anyag ismeretében felelősséggel állíthatom, egy ilyenfajta kiírásra nem is érkezhetnek sem túl eredeti, sem személyes élményeket feldolgozó munkák. Sokszo­ros áttételeken születhetett meg a legendás nyírfalige­tek fehér-zöld ritmusa, a befagyott Volga kékes tü­körcserepe, a hagymakupo­lák kék-arany ragyogása, a háborítatlan tajga ősvadoná­ba utat vágó munka ábrá­zolása. a közép-ázsiai teaül­tetvények haragoszöld sző­nyegei, a soknemzetiségű or­szág pompás viseletei, a mesék káprázata, az űrhajó­zás gyermeki fantáziát moz­dító birodalma. S mégis a szándék őszintesége, a meg­oldás esetlen bája. az azo­nosulás természetessége hite­lesítik ezeket az indigós él­ményeket is. Így lehet egy mindszenti kisdiák rajzán az öreg kozák arcvonásaiban fölfedezni alföldi nagypapa képét; az űrhajósok szka­fandere mögött fölismerni Farkas Bercit; a népviselet­be öltözött belorusz lányok csongrádi tájban táncolhat­nak és az orosz mese róká­ja, Vuk testvérkéje . . . Három iskola rajzos gye­rekeinek munkái emelked­tek ki a mezőnyből,1 min­den bizonnyal a pedagógiai elhivatottság, a szakmai ér­zékenység, a szemnyitogató­an okos irányítás jóvoltából: a makói Vásárhelyi Kálmán, a szegedi Gedói és a Gera Sándor Altalános Iskola ta­nulói kiemelkedően szere­peltek. Vm olyasmi, É mégsem az A szegedi Ifjúsági Ház galériája a Fiatal képzőmű­vészek Stúdiójának egyik legrangosabb bemutatóhe­lye. Ebben a kis teremben ezekben a napokban Varkoly László mutatkozik be — mindössze négy „művel", mely közül három hatalmas méretű, összeragasztott kar­tonokból álló, a plafontól a földre hajló „akármi". Ez a három pacsmagolt, szöveges információkkal is ellátott, bizonyára a nézők aktivitá­sára is számító geg már megdöbbenteni sem tud, csak bosszantani. Vajon felada­ta-e a Fiatal. Képzőművé­szek Stúdiójának, hogy föl­vállalja minden tagja érté­kes vagy értéktelen, míves vagy primitív, komoly szán­dékból született, vagy oda­kent alkotását. Vajon mi­lyen szelekció engedélyez kóklerséget, öncélú maga­mutogatást. fölkészületlen tinédzsereknek „ideológiai" érvet kínáló dilettantizmust? Érdemes fölidézni e há­rom piktormunkát. Az elsőn hét egymás mellé festett, összemaszatolt alak. alatta megcsurgó zöldfestékkel az épületes szöveg: Mi a b52 prezenativum? (ez ismétel­ve, majd a hasonlóan filozó­fiai mélységű válasz: iim olyasmi, csak kevésbé föl­fújható). A második képen hét egyforma, össze-vissza kent őrült arc. melynek szövege: Mi a b 52 gyógy sza­natórium? Varkoly válasza: vm olyasmi, csak kevésbé időleges. Végül a harmadi­kon hat gázálarcos figura, alatta az információ: Mi a b52 maffia? Vm olyasmi csak kevésbé expanzív. Ez van! Három falnyi mé­retű képnek álcázva. Pedig a zagyva és mocskos felszín alatt ott vannak a tehetség árulkodó jelei. De ez így?! Mi ez a ,.b52" kiállítás? Vm olyasmi, aminek sajnos sem­mi köze sincs se a bemutat­kozáshoz, se az időlegesség­hez, se a hódításhoz. Még­csak művészethez sem. T. L.

Next

/
Thumbnails
Contents