Délmagyarország, 1983. február (73. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-08 / 32. szám

Kedd. 1983. február 8. 5 Derrick is íátta Hazaérkezett nyugati turnéjáról a szegedi Opera Hétfőn hajnalban hazaérkezett nyugat-európai turnéjáról a szegedi operatársulat. Két hetet töltöttek kint. 13 előadást tartottak olaszul A sevillai borbélylyal, 11-et Nyugat-Németországban. egy-egyet Ausztriában. illetve Hollandiában. S minthogy az utolsó három fürthi föllépésüket leszámítva valamennyit más-más helységben. elhihetjük Pál Tamásnak, rengeteget kellett utazniuk. Maga a fő-zeneigazgató tegnap reggel a pesti gyorssal jött Szegedre, a pályaudvarról egyenesen szerkesztőségünkbe. ahová elhozta a Nürnberg melletti Fürthben lezajlott bemutatójuk friss kritikáját, Theo Kretzschmar tollából. a Fürther Nachrichten hasábjain. Talán nem érdektelen idézni belőle. „Mindegyik pompás humorral megrajzolt Rossini-szerep ,ió torkú énekest kíván, s azok a Szegedi Nemzeti Színház rendelkezésére is állnak. Pál Tamás sziporkázó zenészkedélye zenekarával ennek a nagyszerű műnek égés7. buff őszei lemét életre keltette — zavaróan csak a csembalót igénylő recitativók zongorahangja hatott —, s a nem egészen teli házat kezdettől vidám kedvre hangolta. Páka Balázs fürge Figarójának lélegzetelállítóan pergő belépőjét viharosan megtapsolták. Sebastian Gonzales néha kicsit erőlködő tenorja fényes-erős Almaviva. Kenesey Gábor a féltékeny Bartolo nevetséges totyakosságát kicsit túlhangsúlyozta. Gregor József színészileg nagyon is túlozva megrajzolt, ám pompásan éneklő Easilio zenemester.. . Vámossy Éva fiatalosan üde. brilliáns légzéstechnikával irányított szopránja elbűvölő Rosina volt. .. Horváth Zoltán rendezése megtett mindent, hogy a bonyolult, ám végül közmegelégedésre megoldódó intrikákat olvan hallgatóság számára is érthetővé tegye, amely idegen nyelvű előadáshoz (örömünkre olaszul énekeltek) nincs hozzászoktatva öszszességében: elismerésünk a magyar Alföld művészeinek a pompás kiállítású, szikrázóan temperamentumos. szép hangzásokbaji bővelkedő Rossini-előadasért." Két autóbusszal járta Nyugatot a 81 főnyi t ;rsaság. s a létszámból nyilván való. csökkentett. 35 tagú zenekarral játszottak. A két szereposztás egymást- váltva lépett színpadra. Egy érdekesség: Vöcklabruckban például látta a produkciójukat a neves színész Horst Tapper. alias Derrick. aki másnap szerepelt azokon a deszkákon. Pál Tamás: Tulajdonképpen az utolsó előadásaink sikerültek a legjobban, amikor az előző produkcióink fogadtatásának tanulságait kamatoztathattuk. Úgy tűnt. a darab énekesi feladatait értékelték kedvezőbben előadásainkban, s íélemünk. hogy olasz vígoperát eredeti nyelven tolmácsolni német közönségnek bizonyos zavarokat okozhat majd alaptalannak bizonyult. Ehhez hozzá kell tennem. Metmanban .például olyan publikum előtt szerepeltünk, amely először hallott élő operát. Általában bérletes előadásokat tartottunk modern épületekben, amelyek nagyjából a mi művelődési házaink funkcióját töltik be, ám tökéletesen megfelelnek a színházi követelményeknek is. Az elszállásolásolásban persze akadtak komoly eltérések, laktunk luxushotelben. de szerényebb körülmények között is. gyakran maga a szállás esett távol a föllépésünk helyétől, mindez azonban nem okozott fönnakadást, mindenki zokszó nélkül vette tudomásul. vagvis hát ilyen szempontból is kezdünk profi együttesnek számítani. Az impresszóló Landgraf sem gondolhatja másként, majdhogynem vakon bízott bennünk, hiszen mindössze egy felvonást- nézett, máris tárgyaltuk a jövő ilyenkor- 1 ra esedékes turné program- | ját, mely a Parasztbecsület lesz és a Bajazzók. Most itthon nekilátunk a7. április 8-i bemutatónk, a Don Carlos előkészületeihez, ám A sevillai borbélyt még egyszer színre visszük eb- j ben az évadban Szegeden. | illetve 'Jugoszláviában. Új- I vidéken. • N. I. J Százötven éve született Leehnet Lajos Szeged újjáépítője Mit irtani, s mit őrizni Három nagyon érdekes programot mutatott be a tévé az elmúlt héten. Kedden ment a Lóden-show és a Fiatalok órája „Nem akarok állni..." című adása, s szombaton indult a Jancsósorozat az Oldás és kötéssel. Hogyan lehet ,.egy lapra hozni"' a három különböző korszakról, alig összehasonlítható műfajokban beszélő műsorokat? Ha a történeti időrendet követjük, legelső az ötvenes Ó vekért, idéző Lódert-showj azt irja róla a műsorújság, hogy afféle korabeli „Egymillió fontos hangjegy". A műfaj pontos meghatározásának nehézségei miatt, avagy túlzott szerénységből — nem tudhatom. Mindenesetre ez a show egyáltalán nem hasonlított a mai, aktuális könnyűzenéket sorakoztató műsorokhoz, mert nem hiányzott belőle az ötlet. a szellemesség, az irónia, sót, a szatira. Kitűnően szerkesztette Sülyi Péter és brilliáns rendezői munkáról Molnár György tanúskodott. Az ötvenes évek slágereiténekelték benne igen tehetséges, fiatal színészek 30—40 közöttiek. És közben eljátszották. táncolták, mímelték (a Köllö Miklós-vezette pantomim együttes tagjaival együtt) — amit ma gondolnak múltunknak eme sokszor felidézett és még ezután is idézendő szakaszáról. Tudjuk, leginkább az irodalomból, de más művészetek produktumaiból is, hogy a szatirikus hangszín igencsak kínálkozó, s eleven hatásosságé, ha a mából visszafordulva ezekről az évekről „énekelünk". A tévénézőknek mégis újdonság-élménye lehetett, hiszen Molnár György és Sülyi Péter (a forgatókönyvet is ők írták) ötlete — tudomásom szerint — igazán eredeti, még senki másnak nem jutott eszébe a korabeli slágerszövegeknek ilyenfajta „mögöttes érielmet" tulajdonítani. A dolog szemmel láthatóan lázba hozta a stábot: még ezeket a tehetséges es sokoldalú színészeket is ritkán látni njen össiatew jókedvű, egyszersmind fegyelmezett odaadással dolgozni. Élvezettel lubickoltak az ötletáradatban. Hogy könnyű nekik komolytalankodni? Hiszen csecsemők voltak, amikor az akkori felnőttek a slagerszövegeknél is semmitmondóbb frázisokat voltak kénytelenek „komolyra venni", s zakatolni, ütemre tapsolni, mert különben ... Nos, azt hiszem, elég volt a levegőt szívni a csecsemőkorukban, az sem múlt el nyomtalanul. Még ennek a generációnak is ideges remegés futkos a gerincén, valahányszor hazug jelszavakat, ütemes tapsokat hall. kényszerű együttzakatolásokat tapasztal és hájfejű kiskirályokat lat. Nem hiszem, hogy komolytalankodnak tehát. Hanem egyfajta, talán szokatlan eszközzel „lóden-how-szatirával" űzik a mából, az idegeinkből, a tudat rejtett zugaiból. a viselkedésünkből és a szokásainkból a benne ragadt, makacs, múltbeli roszszakat Kisebb távlatból nézhettük újra az Oldás és kötést. De azért távlat ez, valamelyest teljesebb a kép. mint akkor, 1963-ban lehetett. Formai újításai, a filmnyelv „modernsége" foglalkoztatta inkább az akkori közönséget. A későbbi Jancsó-művek ismeretében tudjuk. éppen csak az elemei, a kezdetei fedezhetők itt föl a sajátos jancsói filmépítési módszernek, jelképteremtő hajlandóságnak. Viszont sokkal élesebben látszik ma a ' tartalmi rokonság a rákövetkező alkotásokkal. Pontosabban : a rendező, Jancsó Miklós emberi-művészi alapállása határolható körül pontosabban ebből a filmből, mint a bemutatója idején. Legelsősorban a bátorsága. ahogy önkínzó szenvedéllyel néz szembe a kor aktuális, lényeges társadalmi-politikai -egyéni problémáival. Aztán az őszintesége,, mely megakadályozza. hogy kínálkozó álmegoldásokkal oldja föl a szeynbenézés kínját.' Mindezekből következően pedig: igazsagkutatu manmja. » Televíziós műsorként nem volt sikeres a Fiatalok órája. A Fővárosi Művelődési Házba, a hajdani Illés-klub helyére hívták meg Szőrényiéket. Illést és a klub régi támogatóit, munkásait, tagjait. beszélgetni a „régi időkről". Leginkább 1968ról, hisz mai tudatunkban ez az évszám jelzi mindazon törekvéseket, melyek életünk legkülönbözőbb területein nyilvánultak akkor, és — röviden szólva — össz-minőségi javításokat céloztak. Szóval nem volt sijferes adás, mint a „beszélgetős" műsorok általában. De arra jó volt. hogy felidéződjön abból a légkörből valami, legalább azokban, akik már tudatosan élték át. A beszélgetésben résztvevők majdnem egységes határozottsággal állították, hogy olyasmit, mint ami az Illés-klub volt, amit jelentett, ma nem lehet csinálni. Talán így igaz. De a példa értéke megvan, őrizgetjük, s talán később „nagyobb rálátással" hasznosít belőle valamit az ifjúság. Sulyok Erzsébet Szeged város történetét az 1879-es „nagy víz" két részre osztotta. A hatalmas pusztítás után legendássá vált mondat — ..Szeged szebb lesz, mint valaha" — megvalósítása egy kiváló építésztervező, egy nagyszerű műszaki elme négyéves, megfeszített munkájának eredménye. Tisza Lajos királyi biztos hozta magával Szegedre az akkor 46 éves Lechner Lajost, akinek születése 150. évfordulóját ma ünnepeljük. Lechner már nagyszerű építészeti sikerekkel tarsolyában érkezett a földig rombolt várasba. 1870-ben megnyerte a Budapest általános rendezésére kiírt pályázatot. 1879-től négy éven át Szeged újjáépítésén szorgoskodott.. Lechner műszaki gárdájával a főreálgimnázium épületében heteken át dolgozott. Fantasztikus munkájuk nyomán szinte centiméterenként mérték föl a várost — s nem sokkal később 122 elsőrendű és 762 másodrendű háromszögelési pont jelezte a mérnöki hálóból fölsejlő új belváros 160 utcáját, terét, parkját. Lechner műszaki zsenijének legnagyobb érdeme az új városszerkezet kialakítása, az úgynevezett körutas-sugarutas rendszer kidolgozasa. Ennek a gondolatinak alapjául a Tisza szolgált, melyet már akkor is a város főutcájaként emlegettek. Lechner újjáépítési tervében így írt erről: ..Egyik ' legfinloshbb tényező kereskedelmi és forgalmi tekintetben a Tisza-part. E-t kell tehát első helyen célszerűen helyreállítani és berendezni. Továbbá a most létező híd helyett egy állandó hidat kell - - ••"T..I«U wr?ri«nrifim építeni. A Tisza-part rakparttá alakítandó." A Tiszapartra helyezte körzőjét, innen indult s ide érkezett a kis- és a nagykörút, s ide futottak a sugarutak, a négy nagy és a három kisebb. Ez a városszerkezet teremtette meg a feltételeit a mai egységes stílusú, eklektikus cároskép kialakításának. Lechner maga is több épület tervét készítette el„ így például a Marx téri kaszárnyáét (ma kollégium), a városházáét, a jogi kar épületéét, a pénzügyi palotáét, a postapalotáét, az igazságügyi és törvényszéki palotáét. Az általa vezetett műszaki és építészgárda nemcsak a belváros eklektikus palotasoraival törődött, de nagy gondja volt az egykori városrészek speciális hangulatainak visszaállítására. Különböző, részenként 10—20 típusterv készült az alsóvárusiak, felsővárosiak, a rókusiak részére. Ez időből valók a ma már műemlék jellegű napsugárdíszes házak az alsóvárosi templom környékén. ilyenek a felsővárosi polgárházak. Bálint Sándor igy értékelte ezt a munkál: ..Lechner európai példaképe Hausmann párizsi városrendezése volt, amely számot vet a modern nagyváros megnövekedett közlekedésével, a lakás, illetőleg a munkahely megközelítésének mind súlyosbodó problémáival, a városlakók egészségügyi szüksnégleteivel. Éppen ezért széles utcákat, sugárutakat és kőrútokat létesít, terekről és nyilvános parkokról, kényelmi berendezésekről. igy a vízvezeték, csatornázás, modern világítás általánossá tételéről gondoskodik. A .feudális időkből származó városmagot, amelynek reprezentáns alkotása a vár és templom, a nemesi palota és a céhbe tartozó kisipari műhely, most körülveszi a burzsoazia övezete a maga üzleteivel, bankjaival, bérpalotáival, a modern bárosi élet színhelyeivel: közhivatalokkal, iskolákkal, kórházakkal es szórakozóhelyekkel. A külső övezetre, a modern városi proletariátusnak a perifériákon elhelyezett bér kaszárnyáira, tömeglakásaira, és gyártelepeire azonban nincs kellő gondja . .." Ügy is folytathatjuk a gondolat fonalát, hogy a felszabadulás utáni, illetve a mai örökösök vették át stafétabotját, s az ö zseniális városszerkezeti elképzeléseire fölfűzhették az új lakótelepek egész sorát, megvalósíthatták a nemsokára befejeződő Északi körút kialakítását, stílusosan alkalmazkodhattak a meglevő városkép hangulatához. Lechner karát megelőzve alakította ki Szeged modern váro&struktúráját. Lechner. négyéves szegedi munkálkodásával örökre beírta nevét a varos történetébe. Később, egész halmáig. Budapest főváros közúpité-u igazgatójaként tevékenykedett. Neve mégis városunkkal forrt össze elsősorban. Hogy mennyire fontosnak érezte maga is ezt a munkát, panirra vetette Szeged újjáépítése című müvét. Ma 150 éve született, tíz nap múlva lesz 86 éve. hogy "64 évesen* örökre lehunyta szemét. Ez a város, mig csak fennáll, őrzi újjáépílőjének nevét. T. L. A selyemszakma rejtelmes A köztudat általában két- vállalkozó szellemű kolléga féleképpen értelmezi a szót: közéjük vegyüljön. Hegyi selyemfiű. Részben a pros- Imrét, a múlt héten hétfőn tituáltak üzletkötőit (és este a Kossuth adón hallott „igazi" szerelmeit?), rész- Húszas stúdió riporterét ben éltesebb korú hölgyek föltétlen dicséret illeti a téáltal bőkezűen jutalmazott maválasztósért, sőt azért a fiatal fiúkat értenek e ki- nem csekély energiabefektefejezésen — ám mindkét tésért is, amit a budapesti jelentéstartalom mögött az dolce vita jobbára huszonóssztársadalmi idegenkedés éves főhőseire forditott. sanda pillantása leselkedik. Tegyük rögvest hozzá: táA selyemfiúk fölzárkóztak a volról sem hasztalanul, focibundák, az iskolai tetű- A Selyemfiúk című rádióinváziók és hasonló áltabu- riport meglehetős port vert témák mellé — már ami a föl, miként az ilyenkor kis körülöttük sűrűspdő, sze- hazánkban szokásos. Ez mérmesen szemlesütött „tu- még nem volna baj, sőt. Ám tíomásulvételt" illeti. az már aggasztó, hogy a Pedig a selyemfiúk, isten visszhang jelentős része úccse — érdekesek. Érde- nem késlekedett a szerenkesek. mint sajátos szociális csére csak képletes, ám anjeienségek. és mint embe- nál ismertebb „lebunkózasrek. mint minden lény ezen sal", mondván, már megint a földön, hiszen — erősen egy riport, ami társadalmi gyanítható — nincs is ér- devianciát mutat be, mintctektelen homo sapiens, ha ma Magyarországon csak tehetségtelen riporter, csakis effélékből állna az Ráadásul éles szem es élet, holott az a sok-sok (gyakran) jó adag bátorság fiatal, az elsöprő többség, is szükségeltetik, hogy a aki dolgozik vagy tanul lárádiófigyelő Döntés előtt a nyolcadikosok Döntés előtt álln'ak az általános iskolák végzős diákjai. Csak a fővárosban 22 ezer nyolcadikos fejezi be tanulmányait, őket a gimnáziumokban 6700, a szakközépiskolákban 9500. a szakmunkásképző intézetek nappali tagozatán 14 250 és a szakiskolákban 1000 hely várja. Ez az arány országosan jellemző: jóval több a középiskolai helyek száma, mint a végzős nyolcadikosoké. Ez nem azt jelenti, hegy mindenki tanulmányi 'eredményétől és képességei1 tői függetlenül ott folytathatja tanulmányait, ahol szeretné. Vannak „divatos" j foglalkozások, a híradás- és U számítástechnikai szakmákban többszörös a túljelentkezés. A kereskedelmi és szolgáltatójellegű szakmunkásképző iskolákban például a felvehetők többszörösére nőtt a jelentkezők száma. Fontos tudnivaló a pályát választók számára, hogy felvételi kérelmük elbírálásakor tanulmányi eredményeikből elsősorban a választott szakmához szükséges tárgvak osztályzatait veszik figyelembe. Döntő szerepe van még a tanulók képességéről. szorgalmáról, rátermettségéről írt iskolai jellemzésnek, amit a szülőknek, ha kérik, meg kell mutatni. tástól Mikulásig, bezzeg nem nyújt riportmintát — és így tovább. Mielőtt kissé megvizsgálnánk Hegyi Imre — meggyőződésem — igen fontos és hasznos hatvan percét, fenti reflexiókra engedtessék meg két megjegyzés. Pro primo: rá kellene már végre döbbenni, hogy a halhatatlannak hitt „amiről nem beszélünk, az nincs" csodás jelszava hálistennek tovatűnőben van. Azután: mindazokAak, akik tisztesseggel dolgoznak vagy tanulnak látástól Mikulásig, elsősorban nem nyilvános megdicsőülés, hanem anyagi és erkölcsi megbecsülés jár — a munkahelyen. Ráadásul, ha készülne róluk mondjuk rádióriport, hogy mennybemenesztő lenne, valószínű, de hogv enyhén szólva nem túl érdekes, az biztos. Hegyi Imre valójában azok nyomába eredt, akik saját szavaik szerint „a se.lyemszakmaban" ügyköd. nek, különleges életforma, ban élnek, s akikkel szóba elegyedni nem is valami könnyű. Így a riporter kissé talán ügyefogyottnak tűnhetett az izgalmas és élvezetes műsorkezdet percei, ben, de őszinte egvüttérzessel mondhatom: oly éles helyzetben, mikor testi épsége kerül egyértelműen ve. szélybe — szép szóval — „hivatásunk teljesítése közben", az vesse a riporterre az első kövét, aki nem követne el kisebb-nagyobb balfácánságot, méghozza úgy, hogy arról még dokumentáció is marad egy magnószalagon. Ha valami Hegyi szemére vethető, az inkább ama kissé eltúlzott „népnevelői" attitűd, ami a selvemszakmunkásokkal folytatott, időnként - rövid idő alatt megdöbbentően komoly emberi mélységekbe hatoló beszélgetései során volt érezhető. I,ehetett volna tárgyilagosabb. hűvösebb — de aki föltehetően nem mindennapi lélektani érzékkel ilyen fokú „kinyílásokra" tud késztetni ilyesmire nem túl predesztinált személyiségeket, annál e hiányosság is megbocsátható. S ha vesszük, hogy e törekvés alanyaira még hatott is .. Hogy milyenek voltak a selyemfiük? Olyanok, mint minden fiatal, aki többoldalú megnyomon'tottságban él: hol nagyképűen beszámolók a sz.'kma rejtelmeiről, a nagyvilági életmódról, hol elgondolkodó-tanácstalanok, a kilátástalan távolabbi jövőt szemlélve. Sztorik, vallomások és mikrofonnal röntgenezett vizsgálatok együtteséből bomlott ki a kép: egyféle (ál)perspektíva a mai magyar ifjúság egy. távolról sem „hátrányos helyzetű" rétegénél. Sok mindent tükörbe vetítve — amibe vélhetően néhányan nagyon nem szívesen vetnek egv pillantást. Domonkos László