Délmagyarország, 1983. február (73. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-12 / 36. szám

79 Szomftat, 1983, február 12: Bővül a határ menti áruforgalom A Dél-alföldi Árucsere­forgalmi Társaság tegnap délelőtt Szegeden, a Tisza FÜSZÉRT székházában ülést tartott. A résztvevőket — Bács-Kiskun, Békés és Csongrád megye tanácsi, vál­lalati, kereskedelmi szakem­bereit — Jankó Imre, a Ti­sza FÜSZÉRT igazgatója kö­szöntötte. A megbeszélésen részt vett Szekeres Imre, a Külkereskedelmi Miniszté­rium államközi főosztályá­nak helyettes vezetője is. Jankó Imre, a társaság Igazgató tanácsának elnöke az 1982. évi munkáról el­mondta, hogy jelentősen bő­vült a három megyében a kishatárforgalom. Ezáltal az érdekelt megyék üzleteiben a korábbinál több jugoszláv termék került a pultokra. Ez jelentősen szélesítette az áruválasztékot konzervfélék­ből, italáruból, vas-műszaki cikkekből és a ruházati ter­mékekből. Az elmúlt évben 8,1 millió dollár értékű áru­ért három megyénk ugyan­ilyen értékű, lakossági fo­gyasztásra szánt terméket kapott. Idén viszont 10 mil­lió dollár értékű árut kül­dünk a jugoszláv partner­nak, ahonnan ugyanilyen nagyságú tételt kapunk, töb­bek között hús- és szardí­niakonzerveket, különböző textilárukat. A DÉLÉP a Szabadkai Építőipari Válla­lattal a szakipari munkák j végzésére szerződik, a KSZV szegedi gyára pedig a ken­derfeldolgozásban működik együtt jugoszláv partnerrel. Befejezésül dr. Krammer József, a Konsumex Vállalat vezérigazgató-helyettese be­szélt az idei kishatár-keres­kedelem feladatairól. A termál­energiáról Tegnap, pénteken dr. Pet­rik Istvánnak, a megyei ta­nácselnök általános helyet­tesének vezetésével ülésezett Szegeden a megyei tanács vb mellett működő termál­energia-hasznosítási bizott­ság. Részt vett a megbeszélé­sen Czipper Gyula, az Or­szágos Energiagazdálkodási Hatóság vezetője, Dudás Jó­zsef, az Ipari Minisztérium képviseletében, valamint az Országos Kőolaj- és Gáz­ipari Tröszt, s a Központi Bányászati Fejlesztési Inté­zet képviselői is. A tanácskozás során érté­kelték a tavaly megalakult bizottság eddigi tevékenysé­gét, amelyet mezőgazdasági, kommunális és környezetvé­delmi területen összegeztek. Majd meghatározták a bi­zottság ez évi munkaprog­ramját. Bizakodás - hurrá nélkül Irodát nyitott Szegeden a Magyar Kereskedelmi Kamara Közei 4 ezer gazdálkodó sejt alkotja a magyar gaz­daság szervezetét. Tevé­kenységük koordinálásáról, műszaki fejlődésük, tájéko­zódásuk elősegítéséről szá­mos egyesülés, szövetség gondoskodik, többek között az 1948-ban alakult Magyar Kereskedelmi Kamara, mely­nek 1967-ig csak külkereske­delmi vállalatok lehettek tag­jai. Az 1968-as gazdasági reform bevezetését követő­en már más, például ter­melő. szolgáltató vállalatok és intézmények is felvételü­ket kérhették. A kamarának jelenleg több mint 500 tag­ja van, vállalatainak majd­nem fele vidéken műkö­dik. Hogy egyre bővülő felada­tait eredményesen láthassa el a szervezet, az ország különböző részein területi összekötő bizottságokat hoz­tak létre. Az első bizott­ság, mely ma már több mint 100 tagvállalat érdeke­it képviseli. Szegeden alakult meg. 1970-ben. A szervezet további korszerűsítéseképpen a bizottságok irodát nyi­tottak a regionális felada­tok minél hatékonyabb meg­valósítására. Győr, Pécs, Miskolc és Debrecen után Szegeden is létrehozták az irodát, er­ről tegnap délelőtt sajtótá­jékoztatón szolgált részle­tes információkkal a Ma­gyar Kereskedelmi Kamara dél-alföldi összekötő bizott­sága képviseletében Szöré­nyi Gyula titkár, a Szegedi Ipari Vásár és Kiállítás Igazgatóságán. Ismertette egyebek között a bizottság szervezeti felépítését, apró­lékosan taglalta a bizottság szerepét, szolgáltatásait, az ipari vásár területén meg­nyitott iroda létrehozásával feltárulkozó újabb lehetősé­geket a tagvállalatok érdek­képviseletében, a különböző gazdálkodó egységek érde­keinek közvetítésében, egyez­tetésében. Azoknál a vállalatoknál, melyek tagjai a kamarának, jól ismerik a kamara köz­vetítő, szervező, tájékozta­tó tevékenységéből szárma­zó előnyöket. Hogy a kívül­állók is érzékelhessék, mi­lyen előnnyel jár a kamarai tagság, idézünk néhány pél­dát. Segít a kamara — töb­bek,között — a piackutatás­ban, az értékesítés felté­teleinek feltérképezésében, a kihasználatlan kapacitások feltárásában, a termékek népszerűsítésében, a külföldi partnerek megtalálásában, a határ menti árucsere lehe­tőségeinek felkutatásában, bővítésében. Ez utóbbi te­rületen különösen szép ered­ményeket hozott a magyar— jugoszláv együttműködési megállapodás. A két ország közötti határ menti áru­csere keretében, melyben pénzforgalom nincs, csak az áruk cserélődnek, tavaly közel 30 százalékkal nőtt a forgalom az előző évhez ké­pest. Az együttműködés to­vábbi javításához is adot­tak a feltételek, hallottuk a sajtótájékoztatón Lőrincze Pétertől, a Magyar Keres­kedelmi Kamara főtitkárá­tól és Polák Zoltántól, a dél-alföldi összekötő bizott­ság export-szaktanácsadójá­tól. Természetesen egyáltalán nem mindegy, hogy milyen kapcsolatokat tud kiépíteni működési területén — Bács­Kiskun, Békés és Csongrád megyében — a bizottság a megyei párt-, állami és tár­sadalmi szervekkel. A köl­csönös előnyökkel járó együttműködés megalapozá­sára tegnap délután, ugyan­csak a vásár igazgatóságán megbeszélést folytattak a ke­reskedelmi kamara képvi­selői a három megye féle­lős beosztású vezetőivel. Részt vett a megbeszélésen Török József, az MSZMP Szeged városi bizottságának első titkára és Perjési József, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának munkatársa. A vásárlók igényei szerint A ruházati kereskedelem tervei Mintegy 52 milliárd fo­rintot költöttünk ruházko­dásra az elmúlt évben. folyóáron mintegy 2 száza­lékkal többet, a tervezett­nél azonban keveseb­bet. A hazai ruháza­ti ipar és kereskede­lem mennyiségében igen, összetételében azonban nem mindig tudta kielégíteni a fogyasztói igényeket. A vá­sárlók, akik zsebükön is érezték az ország gazdasági nehézségeit, érthető módon csak azokat a ruházati cik­keket vásárolták meg. amelyekre valóban szüksé­gük volt. s minden szem­pontból megfeleltek elkép­zeléseiknek. Márpedig a ru­házati termékek szín-, mi­nőség- és fazonválaszték­ban nem mindig tettek ele­get ezeknek az igénveknek. Egyes területeken előrelép­tek: például érezhetően ja­vult a lakástextil kínálat, s kiváló minőségű hazai fe­hérnemük kerültek forga­lomba. György Lajos, a Belkeres­kedelmi Minisztérium osz­tályvezetője o ruházati ke­reskedelem idei terveit is­mertetve az MTI munkatár­sának elmondta, hogv noha a szakma a tavalyinál vala­mivel mérsékeltebb forga­lomnövekedésre számít. alapvető cél, hogy a legfon­tosabb termékekből 'folya­matos, eqipnletes legyen a kínálat, s ez a korábbinál differenciáltabban igazod­jék a keresletbeli különb­ségekhez. Nagy a jelentősége a meg­felelő méretválasztéknak, jobban kell igazodnia a lakosság testméreteihez. En­nek elősegítésére az idén széleskörűen felülvizsgálják a teljes mérettáblázatot, s szükség esetén módosítják. A jó méretrendszer is csak akkor tölti azonban be ki­elégítően funkcióját, ha a szükséges méretű ruhák megfelelő helyen és időben a vásárlók rendelkezésére állnak. A kereskedelmi vál­lalatok elhatározásán múlik, létrehoznak-e például olyan üzleteket, ahol zömmel egy bizonyos testalkatra árusít­ják a ruházati cikkeket, s a vásárló így különösebb utánjárás nélkül beszerezhe­ti a méreteire megfelelő öl­tözéket. Várhatóan javítja majd a kínálatot, hogy a ruházati kereskedelemben is megkez­dődött a nyereségérdekelt­ségi rendszer bevezetése. Ennek lényege, hogy az üz­letekben a vezetők, illetve bolti kollektívák anyagilag nagyobb mértékben érdekel­teik abban, hogy az igények­nek megfelelő választékot alakítsanak ki Fokozódik az a már korábban meg­kezdődött folyamat is. hogy a ruházati iparvállalatok, szövetkezetek saját, illetve közös üzleteket nyitnak, amelyekben szinte a teljes gyári választékot kínálják. Továbbra is lesznek ter­mészeteden olyan ruházati cikkek, amelyeket a hazai üzemek — főként az alap­anyaggyártók — nem képe­sek előállítani. Ezekből — például kordbársonyból, bal­lonszövetből. frottírból — ezután is importra szoru­lunk. s így továbbra sem lehet számítani -a választék számottevő javulására. M inden okunk megvan, hogy ne hur­rázzunk a mezőgazdaságunk ered­ményeiről, de arra is: ne szégyell­jük miatta magunkat. A minap Szege­den tartott feladategyeztető megbeszélé­sen — ahol a Mezőgazdasági és Élelme­zésügyi Minisztérium képviselői és a me­gyei tanács vezetői egyeztették az elkép­zeléseket — mindez határozottan kivilág­lott. Mint Magyar Gábor miniszterhe­lyettes mondta, tetemes részt vállalt a mezőgazdaság a gondjaink enyhítéséből. Földjeink gazdagsága, szakembereink és a szorgalmas tagság helytállása is segítette a belső ellátás szintjének megtartását. A külföldre induló és a piacokon vevőre ta­láló szállítmányok összeállítói közül is egyre többön díszeleg a gazdaságok emb­lémája. Az sem tagadható viszont, hogy a negatív jelenségek keresője, mégha nem nagyon akarja, akkor is talál magának való témát a mezőgazdaságban és az élel­miszeriparban is. Ennek kapcsán hangzott el, hogy a gazdálkodás intenzív szakaszá­ban ez szinte természetes. Az eredmé­nyek értékelésekor a kettő egybevetése után szokták megrajzolni a vektorokat. S ha a tényekhez ragaszkodunk, a mostani trendvonal ívelő iránya is megegyezik az előző évekével. Gazdagabbak, vagyonosab­bak lettek a szövetkezetek, állami gazda­ságok, nem csappant meg a bennük dol­gozó emberek jövedelme sem. Ez adja az alapot az idei esztendő gaz­dálkodásához. A szakemberek között két szélsőséges magatartás kezdett lábra kap­ni. Egyik a nagy dajdajkodásra okot ke­resők csoportja, akik szerint a. mostani eredmények világraszólóak és annyira tudjuk mi a dolgunkat, hogy nincs okunk semmi változtatásra, a termelésnek akár négy-öt százalékos emelését is elérhet­nénk könnyűszerrel. A másik tábor szó­szólói éppen az ellenkezőjét állítják, ne­vezetesen, hogy a mai szint mór szinte túlnőtte önmagát, a jelenlegi anyagi-szel­lemi bázissal csak visszaesésre számítha­tunk. Az ilyen fölfogás szerint nem meg­alapozott a mezőgazdasági termelés egy­két százalékos emelkedése sem. Egyik tá­bor gondolatmenete sem megalapozott — hangsúlyozta a miniszterhelyettes —, mert túl is, meg le is becsüli a mezőgazdászok eredményeit. Való igaz, hogy a bő termések, a kül­piaci sikerek, a nagy nyereséget kimutató házi mérlegek könnyen elbizakodottá, a nagy áldozatokat hozó beruházások hasz­talansága pedig pesszimistává tehetné a közösségeket, de mégsem ez a továbblé­péshez vezető lépcső. Amint a fölszólalók is megfogalmazták: a szerény, de tiszte­letteljes törekvés kifejezője a termelés egy-két százalékos növelése. A megalapozott előrelépéshez van ele­gendő gép, és az emberek szándéka, kez­deményezőképessége is biztosítéka a fejlő­désnek. Amint kiderült, előnnyel jártak a földcserék. Sok helyen fölszántották, be­vetették az eddig parlagon heverő földe­ket. A földvédők bátor föllépésének kö­szönhetően mindössze 9 ezer hektárral csökkent az ország szántóterülete, lénye­gesen kevesebbel, mint a korábbi évek­ben. Maradt azért tennivaló, főleg az utak melléke, a csatornák partjai még nem hoznak mindenhol hasznot. Öröm viszont, hogy nem kell most már Ausztriát föl­hozni példának, mindenki a saját terü­letén is talál követésre ajánlatos példát. Gazdára lelt út menti parcellákat, gondo­san művelt, korábban elgazosodott föld­csíkokat. A feladategyeztető megbeszélé­sen vetődött föl az a hangos gondolat, hogy lehetne-e az olajipar szabdalta föl­deket kiadni gazdálkodni óágyó emberek­nek. Ennek semmi akadálya nincsen — volt a határozott válasz —, és most már csak idő kérdése, hogy a nagyüzemileg nem nagyon hasznosítható 'földdarabok mikor kerülnek értő gazdák felügyelete alá. Alapul szolgálhat még az eddigi szép sikerek megtartására, ha meglevő gyepe­inket gondozzuk, javítjuk. Főleg azért, hogy nagyobb terület maradjon szántó­nak, ahova gabonát vethetünk az állatok­nak szánt takarmány helyett. A VI. öt­éves terv céljai között szereplő gabona­programot segítené, ha a hozamokkal együtt még a terület is növekedne. A mi­niszterhelyettes szavai szerint ez nem vágyálom, reális elképzelés. Pontosan ki­számították, mekkora földdarabot muszáj bevetni, és arról mennyi gabonát kell le­aratni és elcsépelni, hogy meglegyen a kívánt mennyiségű gabona. Ha -van föld, kell hozzá gép is, amivel megmunkálják, bevetik és behordják a magtárakba a termést. A mezőgazdaság gépparkjáról általában elégedetten véle­kednek a szakemberek. A nagyobb gondot az elöregedett masinák pótlása jelenti. Szépen föllendült a hazai gép- és alkat­részgyártás, de nem képes lépést tartani az igényekkel. Nem pótolható a hiány a szocialista országokból érkező gépekkel sem, hiszen nem tudnak annyit küldeni, amennyi elegendőnek mutatkozna. MTZ­traktorból például összesen is csak annyit kap az ország, amennyit Csongrád me­gyében igényeitek. Arra se nagyon szá­míthatnak a gazdaságok, hogy a nyugati országokból sikerül beszerezni a gépeket. Előreláthatóan a nélkülözhetetleneket — a gabonatermesztéshez szükségeseket — előnyben részesítik, de egyre jobban a magyar iparra hátul a szövetkezetek ki­szolgálása. Egyik ilyen vállalkozása a győri gép­gyárnak, hogy az eddiginél jobban segíti a gazdaságokat. Szerződést kötöttek öt termelési rendszerrel gépeik garanciális javítására, hasonlóan a nyugati cégek mái­bevált módszereihez. Központi raktárakat tartanak fönh, amelyekben a Rábához használatos alkatrészeket árusítanak — minden gazdaságnak. Negyvenkét ilyen raktár 300 millió forint értékű alkatrészt és tartozékot tart nyilván, amelyről te­lexen lehet érdeklődni. Fél év után össze­gezik a tapasztalatokat és a felmerült hiá­nyosságokat pótolják. A miniszterhelyettes bizakodott, hogy a győriek szándéka és a már szépen alakulgató hazai alkatrész­gyártás enyhíti a gondokat. Molnár Lajos, a TESZÖV elnöke a leg­nagyobb bizakodása ellenére is megemlí­tette, hogy sok alkatrész van széjjel, és idő kell, míg a jó elképzelésből valóság lesz. Például a mostani traktorokhoz mu­száj megvenni az egész blokkot, ha ten­gelyt akarnak cserélni, mert amit a rak­táron kínálnak, az még a régiekhez való. A nyilvántartás szerint stimmel is a ten­gely, csak a mühelyesek nem tudnak mit kezdeni vele. És ez még, sajnos, általános jelenségnek mondható. A lapozva a jó földre és a hozzávaló gépekre, a gazdaságokban a termé­kek értékesítése okoz mostanában sok fejtörést. Néhány új szabály is megjele­nik majd az árusítás korszerűsítésére. A cél, hogy a gyümölcsértékesítés menete is a zöldségét kövesse. Mint ismeretes, a több csatorna előnyeivel éltek a gazdasá­gok. Gyorsabban, biztonságosabban jutott el a külföldi vevőhöz az áru, amikor a rendszerek kínálták azt a külföldi vevő­nek. (A miniszterhelyettes a szentesieket hozta jó példának.) Üj szabályozást vezet­nek majd be az alma-, a paradicsomter­mesztők segítésére, és a baromfitartó gaz­daságok helyzetének könnyítésére. Nagyobb teret szeretnének engedni az önálló kezdeményezésnek, a kockázat bá­tor vállalásának. Mindazért, mert a ma­gyar gazda megtanult jól bánni a mo­dern technikával, tudja használni az eszét a számoláskor,- és remélhetően a külföldi piacon sem vall szégyent, ha rábízzák majd a portékája eladását. M. T. SZOT-üdülők felújítása Tatarozzák a SZOT dél­balatoni üdülési igazgató­ságának üdülőit. A szezon­nyitásra valamennyi meg­szépül. Hat, eddig III. osz­tályú üdülő, köztük két ba­latonföldvári és a boglárlel­lei, előbbre lép a színvonal­listán : a folyamatban levő korszerűsítés során I. osz­tályúvá formálják. A hozzá tartozó automata tekepályával együtt máris teljesen készen van a bog­lárlellei „Lelle" klub. Az előbbit már használják is a téli üdülővendégek. A klub szépen parkosított kör­nyezetben álló épületében a szezonban zenés irodalmi presszó, söröző és játékte­rem működik majd. llj távközlési létesítmények Három új. a hazai és a külföldi távbeszélő-összeköt­tetést gyorsító távközlési lé­tesítménnyel gazdagodott a posta. Budapesten, a hely­közi távbeszélő igazgatósá­gon pénteken avatták fel a csaknem kétezer vonalas észak-magyarországi távköz­lési kábelhálózatot, ame­lyet a Budapest, Szentendre, Vác, Balassagyarmat, Salgó­tarján, Eger nyomvonalon építettek. Ezen a nyomvona­lon három megye: Pest, Nógrád és Heves mintegy 50 helységének távközlési igé­nyeit elégítették ki, biztosít­ják továbbá Szentendre és 14 más helység bekapcsolá­sát a távhívórendszerbe. Pénteken helyezték üzembe a nemzetközi távhívó köz­pontot bővítő beruházást is. amellyel 600-ról 1400-ra nö­vekedett a központ vonalai­nak száma, további 50 spe­ciális áramkörrel pedig le­hetőség nyílt — űrtávközlé­si rendszeren keresztül — interkontinentális távhívás­ra is. Ezen a napon adták át a belföldi távhívóközpont új 98 korszerű munkahely­lyel berendezett kapcsoló­termét, amelynek dolgozói a korábbinál jóval kedve­zőbb körülmények közölt és gyorsabban végzik el a kézi kapcsolást a helyközi távbeszélő-szolgáltatásban. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents