Délmagyarország, 1983. február (73. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-01 / 26. szám

Kedd, 1983. február 1. 109 5 nehéz tanulni Akárhányszor szó kerül a fiatalok történelmi ismere­teinek csekély voltáról. s történelemszemléletük, foly tonosságtudatuk kialakulat­lannak vagy éppen nemlé­tezőnek E.yilváníttatik. eey­re gyakrabban támad föl az emberben az igény: a hely­zetet regisztráltuk immár, ideje lenne a cselekvésnek. Tenni kellene. sokfélét, hogy a nemzedékek harmo­nikusabban élhessenek együtt, mert a fiak tudnak és értenek lényeges dolgo­kat az apák sorséról: hogy tágabb körű kötődéseik is lehessenek, mert .tudnak és értenek lényeges dolgo­kat a nemzet sorsáról. ' A látszat ellenére a tele­víziónak igenis van kínála­ta. Kínálata, vagyis olyas­fajta „tettei", műsorai, ame­lyekből legalább csipeget­hetne építőelemeket, alaku­ló történeti tudatához az if­júság. A látszat ellenére, mondom, mert erős a gya­núm. hogy a szóban forgó korosztály a televízió más­fajta. persze ugvszintén lét­jogosult kínálatából csipe­get össznépi gyengeségünk okán. a könnyebb ellenállás felé mozdulva megint. Te­hát, mopdjuk. könnyebben észreveszik a nézők, hogy vasárnap western (bárha 1950-ből). hogv szombaton krimi. (S bár Leopárd és társai a háború alatt az el­lenállóknak juttatták a rablott holmit, eme dicső­ség háború utáni kalandso­rozatukban is glória a fe­jük fölött — enyhén szólva kételyeink vannak a krimi történelemszemléletet. for­máló hatásait uietoen. Ám­bátor lehetséges, hogy en­nek titkos remenyében vá­sároltuk a Hímeket, hiszen bűnügyi sztoriknak igencsak gyengek.) Avagy: Egy ur az urbol, szinten a szombati koktélban, talan hogy mö­•dunk legyen eltöprengeni, melyik a falrengetóbb osto­baság: a .,nau-nauzás" vagy amikor a Boiondos leg­szikouban töltögeti valaki a pezsgőt egymásra rakott po­harakba — legalább tíz hosszú percig. Azt a másik fajta kínála­tot azért is nehezebb észre venni, mert dugdossak. A késő esti órákban közvetí­tik, vagy a kettes műsor­ban akkor, amikor az egyes valami könnyű szórakozast ígér, és fordítva. Nem az elmúlt, héten esett meg, ha­nem az azelőttin. hogy a Kassák Lajos regényéből készült Az út vége című té­véjátékot. történelem- és emberismereti ..leckét" fél 11 után kezdték vetíteni — pedig félalomban nehéz ta­nulni. Az elmúlt csütörtö­kön Heinz Rühmann, a sok­arcú, tehetséges német szí­nész Balthazárként közle­kedett az egves programon, mialatt a másikon Juhász Gyula történész éppen azok" ról a második világháború idején uralkodó eszmékről beszélt, amelveket ismerni jó lenne a Krónika című Sára-soi'ozat filmjeihez. Előtte nap. szerdán, szintén a történész szerepelt Száraz György író és Tóth Sándor hadtörténész társaságában a 2. magyar hadsereg sorsát „bevalló" sorozatban. S ugyanabban az időben is­mételték meg a kettesen Simó Sándor egyik legjobb, a történelemről jó néhány érvényességet mondó film­jét. az Apám néhány bol­dog évét. A történelmi tudatot for­máló kínálat pénteken Pa­lotai. Borisnak a Pentelét Sztálinvárossá építőkről szóló művével folytatódott. Nemere László kissé hatás­vadászón rendezte tragédiá­val csattanóssá a könyv anyagát, de a tévéfilm (He­tedik év) így is közvetlep segítség lehetett önismereti törekvéseinkben. Hiszen kü­lönös sorsú főszereplője mögött, mellett, ott sora­koztak a hétköznapibb tör­ténetű emberek, és fölsei­lett az a mai fiataloknak igencsak furcsa hatalmi mechanizmus, mely egyként manipulálta ezt a hetero­gén tömeget. s homogén légkört, a félelem és a ki­szolgáltatottság légkörét bo­rította az országra. Bodnár Erika, Sinkovits Imre. Hor­váth Sándor, Tábori Nóra és még sok más kiváló szí­nész nagyszerű alakításai­nak is tanúi lehettek a film nézői. A fiatalok is. föltéve ha nem inkább a könnyű, zenei panorámát a Pulzust választották nézni­valónak. melyet ugyaneb­ben az időben adtak a ket­tesen. Sulyok Erzsébet Ügy szolgái ahogy mi szolgáljuk! Fő az egészség rádiófigyelő Beszélünk \ Fenti kijelentés ugyan fö­löttébb ritkán olvasható ki­rakatokban az English spo­ken vagy a Man spricht Deutsch mellett, e jeles is­mertetők magyar megíelelö­jével — a kis piroa-fehér­zóid táblácskával együtt — legföljebb ha Bécsben, a Mariaíiílíerstrassén találkoz­ni. Mégis: magyarul beszeini ezen a földön 15 millió em­bernek elemi megnyilatkozá­si forma. Sót, közülük több milliónak — identitásuk leg­fontosabb segélycsomagja is, lásd ez ügyben Sütő András vonatkozó esszéit. Beszélünk magyarul, ol­vashatnánk az angol vagy német bolti feliratok mintá­jára — s közben már e mondat is hibás szórendű. Anyanyelvünket helyesen beszélni, miként Illyés Gyula irta, valójában jellemkérdés. S mivel a magyarságból roppant kevesen születnek sülisztanak, kell, hogy le­gyenek nyelvünk szentségét már-már valiásosan tisztelő, igen bölcs emberek, akik a megfelelő eszközökkel ' vál­lalják egy sajátos nevelés, az „anyanyelv-pedagógia" ügyét. És ráadásul itt van-a rá­dió. Az a tömegkommuniká­ciós eszköz, ami orvosi taná­csoktól útiniörmig a rövid tartamú tájékoztatás, orien­tálás köztudottan kiváló te­repe. Ha kéthetente kedden este bekapcsoljuk, a Petőfin megszólal a mai magyar nyelvészet két doyenje: Pé­chy Blanka és egyetemi éve­im kedves professzora, Deme László. Beszélni nehéz, mondja műsoruk címe, de ők elsősorban nem könnyí­teni — oktatni, nevelni akar­nak. S teszik ezt évek hosz­szú során kialakult óriási tudással-tapasztalattal. és egy olyan, örömteli alapos­sággal kiépített hálózat se­gítségével. mely_ a rádióúj­ságban olvasható-megoldha­tó példamondatoktól kiter­jedt levelezési Lraruakciókig terjed. Az iskolai Beszélni nehéz-körök haszna egysze­rűen íölbecsüihetetlen. A sajnos már-már közhely­szintre süllyedt mondat — nyelvében él a nemzet — teljes mélységében átérezhe­tö. ha halljuk Deme László szabatos okfejtését. mond­juk a minö$ít.ö jelző szere­perői, vagy a szakaszhaxig­súly tartalmi változást kife­jező funkciójáról. Mondhat­nánk persze, „csak" afféle iskolai nyelvtan- és .stilisz­tikaoktatást kiegészítő rádi­ós programról van szó — a cáfolat dolgozatíüzetek ez­reiben, és faként ellesett ut­cai mondatokban található. Ha a rádiót ugyanazon a héten, mondjuk szombaton délután is bekapcsoljuk, a változatosság kedvéért ez­úttal a Kossuth-adóra teker­ve a mutatót, ezzel a műsor­címmel találkozhatunk: Ma­gyarán szólva. Kemény, ge­rinces, körtöníalazás nélkü­li kifejezés. Az egyenesség sűrítményszólása. Magyarán szólva: Igen gyakran elké­pesztően rondán beszélünk, magyarul szólva. E tizenöt pcrces műsor három egysé­ge: háromféle módszer-, tisz­tességes nyelvhasználatot propagálandó. Grélsy László nyelvőrködése például arról győz meg, hogyan ne hasz­náljuk félművelten a mar­sallbottal, a vizes lepedővel, vagy a pálca- és lándzsatö­réssel kifejezendő szállóigé­ket. A két-két fős csapatok szópárbaja látszólag egysze­rű hasonlatok, kiíejezésbeli vagy csupán jelentéslartalmi kérdések ismeretét ellenőr­zi, kitűnően. A jegyzetrovat pedig olyan, bántóan elbur­jánzott jelenségeket vesz célba, mint péidául az egy határozatlan névelő szük­ségtelen, ger manizmus nak számító használata, s ezzel összefüggésben a nyegle, „pestiesch" szóihasználat és stílus. (Ez egy játék — ilyen szörnycímmel már plakátok is láthatók szép fővárosunk­ban.) Beszélünk magyarul. Ma­gyarul beszélünk. De ho­gyan. Ezt az urál-altáji. szin­te rokontalart-arva, nekünk mégis a világon legszebb nyelvet örököltük édes­anyánktól, s jól használni, jól élni vele a legnagyobb feladatok közül való. Igaz, attól még senld sem fog több pénzt keresni, ha he­lyesen és szépen beszél ma­gyarul. De aki e tényezőkkel méri önnön súlyát a világ­ban, annak hiábavaló idéz­ni Kosztolányi Dezső mon­datát is, miszerint életének legfontosabb eseménye, hogy magyarnak született. Domonkos László ..Őh, de rég találkoztunk, hogy vagy?" röpítjük egy­más felé a kérdést, talán már pusztán megszokásból, választ se várva. „Hogy van?" — kiáltjuk oda a szomszédnak. „Hogy szolgál a kedves egészsége?" — ér­deklődünk választékosabb stílusban ismerősünktől, s már rohannánk tovább. Pe­dig de sokan „kapják el" sáívesen a fölkínált lehető­séget a kitárulkozásra, arra, hogy elmondják saját derék­fájásukat és a gyógyítás vi­szontagságait. hogy tudassák mással is: „Az ángyom le­esett a létráról a hét végén, Petikét megharapta a kutya, az a részeges apja meg ..." Ha. meg más természetű pa­naszok özönétől akar mie­lőbb megmenekülni a gya­nútlan érdeklődő, imígyen búcsúzik el. mielőbb elzá­randó az áradat csapját: „De sebaj. Jóska bátyám, fö az egészség!" Ügy bizony, az egészség. Mint életünk központi témá­ja. szóbeszéd tárgya ez úton-útfélen, az ABC-ben, az utcasarkon, a kiskapu­ban. a lépcsőházban, csak sajnos még mindig kevés szót vesztegetnek erről a szakavatottak. Ha már meg­betegedtünk. jó kezekbe ke­rülünk. de addig és azután? A legtöbb betegség meg­előzhető. sokat meg lehet kapni egyszerűbben a tudat­lanságért cserébe. Ezután viszont nagyon sokba kerül az egyénnek és a társada­lomnak. hogy megszabadul­lon tőle: időben, pénzben, lelki törődésben egyaránt. Olyan ez, mint az egy­szeregy: ha a tudás „öli" a kórokozókat, ha képes más pálvára téríteni őket. ha a tájékozottság a páncél elle­nük; hát véítezzük fel ma­gunkat vele! Akkor talán nem lenne magyar gyerek aki „nincs"-et válaszolna a kérdésre, van-e fogkeféje és külön törülközője odahaza. Akkor — talán — többen innának tejet és kevesebben alkoholt, jobban fogyna az üzletekből a gyümölcs, mint a habos sütemény. Akkor talán kevesebb embert fi­gyelmeztetnének a föl nem fedezett bőrbetegségére a kötelező tüdőszűrésen, keve­sebb bolti eladó mérné krumplitól sáfos kézzel a kenyeret, kevesebben tűsz­szentenének a másik képébe a buszon, és ha a bacilus­gazdák tudnának egyet s mást a kórokozók természe­téről, talán uszodáink vize sem lenne olyan fertőzött, mint amilyen ... Talán, ta­lán. A szellem és a nevelés hatékonyságában hinnünk kell. De hol és ki hintse el az egészség megőrzésére vonat­kozó tudnivalókat? Hol és ki nevelje, szoktassa a kis­gyereket. a serdülőt, a szü­lővé váló felnőttet, az idős embert az életkora-megkö­vetelte helyes életmódra? Napjainkban sajnos egy ké­zenfekvő válasz kínálkozik: az orvos. A falun élők még hozzátennék: a gyógysze­rész. Csakhogy ez több ok­ból sem megnyugtató meg­oldás. Először is: orvos, pa­tikus színe elé csak akkor kerülünk, ha már betegek vagyunk, s gyógyultan álta­lában ismét eltűnünk a lá­tószögükből. Igaz. az a né­hány találkozás is alkalmas arra. hogy némi ismeretet magunkba szívjunk, hogy a jótanácsqkat elraktározzuk. Az orvos önszántából, hiva­tástudatból tarthat fövilágo­sító előadásakat az érdek­lődőknek. De mi lesz azok­kal. akik maguktól nem ér­deklödnek? Mint általában a nevelés. az egészséges életmódra való tanítás, a szoktatás is fo­lyamat. amely csecsemő — sőt anyja révén — embrió­korától az ember élete vé­géig tart. Szükségeltetnek hozzá nevelők és a tudás megszerzésére törekvő ne­veltek. Kettőn áll a vásár . . . Tegyük fel. bennünk meg­van a jó szándék, hisz saját kincsünk, egészségünk meg­tartásáról van szó. De kik mutatják meg a helyes utat? Szüleink, föltéve, ha ők ma­guk tájékozottak ez.ügybén. Azután intézményekbe ke­rülve a dajka, az óvónő, majd a tanárok, ha képzésük predesztinálja őket erre. és maguk is fontosnak tartják ezt is, nemcsak szaktárgyu­kat. Nevelők lehetnek az egészségügyi dolgozók, ha hivatástudatukba. idejükbe belefér, felelősségteljes gyó­gyító munkájuk mellett fut­ja a megelőzésre is. Tanít­hatnak még a Vöröskereszt és a Csongrád megyei KÖ­JÁL egészségnevelési osz­tályának rendezvényei. Nyilvánvaló hát; nevelő mégcsak lenne, ha az egész­ségre nevelés megfelelő ran­got kapna az oktatás- és művelődésügyben, az egész­ségügyben egyaránt. Mint­hogy amolyan balkézről ke­zelt téma ez mindenütt, be­szélnek róla. csak éppen senki nem veszi elég komo­lyan Hogy a sok bába kö­zött ne vesszék el a gyerek, összehangoltabb, tervszerűbb tematikára. módszerekre lenne szükség. Hogy kik ve­hetnék kézbe ezt? Léteznek főhivatású egészségnevelők, csak észre kellene venni, és az egészségügynek el kellene ismernie őket. A KÖJÁL egészségnevelési osztályának dolgozói vala­mennyien diplomások, egész­ségügyi főiskolai végzet fié­gük van. Fö feladatuk az idén: kísérletet tesznek arra, hogy az egészségnevelés módszertanát, tartalmát be­építsék az egészségügyi dol­gozók továbbképzésébe, hi­szen ők ilyen jellegű isme­reteket nem szereztek. Saj­nos az orvos-, gyógyszerész­hallgatók is a kelleténél ke­vesebbet. Az egyetemi ok­tatásba. a pedagógusképzés­be is szeretnék „becsem­pészni" az egészséges élet­módra vonatkozó tudnivaló­kat. Törekvéseik egyik élet­revaló megnyilvánulása: Újszegeden klubot akarnak létesíteni volt helyiségük­ben, a November 7. Műve­lődési Házzal közösen, az Odesszai Szabadidős és Közművelődési Egyesület ré­szeként. Az országban ez lenne az első olyan intézet, amely a szokásos célok mel­lett kiemelten adna helyet az egészségnevelésnek. Az állandóan nyitvatartó klub­ban bárki hozzáférhet kü­lönböző — tehát' köztük egészségügyi — információk­hoz, otthonra lelnének az egészségnevelésül foglal­kozó kiscsoportok. Helyet kapna ebben a szabadidős intézményben a családi élet, a szexológia iránt érdeklő­dők klubja, foglalkoznának szülés előtti pszichikai elő­készítéssel, működne gyer­mek-. városi diabetikus- és jógaklub is. Gyermekeknek, felnőttek­nek. idős embereknek igenis tudniuk kell. mi a teendő­jük testi-lelki egészségük érdekében. S ha van, aki átadja ezeket az ismereteket, csak magunkat okolhatjuk, ha nem élünk velük. Mert: hogy szolgál az égészségünk? Ahogy mi szolgáljuk az egészségünket. Chikán Ágnes iizés előkészítése Elkés/Zült az iskolarend­szerű technikusképzés be­vezetésének hároméves programja — tájékoztattak a Művelődési Minisztérium illetékesei az MTI munka­társát. Az Elnöki Tanács tör­vényerejű rendelete alapján a következő években újra iskolarendszerben képzik majd a középfokú műszaki munkaköröket betöltő tech­nikusokat. A cél, hogy az ipar, az építőipar, a mező­gazdaság, a szállítás és hír­WHQ-muRkabiz&ttság Illése Szegeden Népesedés. túlnépesedés, születésszabályozás — világ­szerte az érdeklődés közép­pontjában álló témák. Tudo­mányos intézetek, klinikák százaiban kutatják a szak­emberek a fogamzásgátlás különböző lehetőségeit. Az Egészségügyi Világszer­vezet 1972 óta úgynevezett humanreprodukciós program­ban foglalkozik ezekkel a kérdésekkel. Az egyes mun­kacsoportok tevékenységét a világ tudósaiból álló bizott­ság irányítja, amely évente egyszer Genfben, egyszer pe­dig a világ más városában ülésezik. A tablettás fogam­zásgátlás kérdéseivel foglal­kozó munkacsoport — az Egészségügyi Minisztérium hivatalos meghívása alapján — az idén Szegeden tartja ülését. Azért is esett a vá­lasztás ezúttal hazánkra, meri itt igen elterjedt ez a védekezési mód. és adottak a tudományos kapcsolatok is: a SZOTE szülészeti és nő­gyógyászati klinikája ugyan­is a WHO-program egyik kutatóközpontja. A SZAB-székházban teg­nap, hétfőn megkezdett, há­romnapos zárt ülésen colum­biai, NDK-beli, izraeli, in­diai, mexikói, kenyai, ang­liai és a Kínai Népköztársa­ságból érkezett tudósok, a bizottság hazai tagjai, vala­mint a meghívottak a hor­monális fogamzásgátlás ak­tuális kérdéseiről tanácskoz­nak. A rendezvényt február 3-án. csütörtökön egynapos tudományos szimpózium egé­szíti ki. ahol külföldi és ha­zai előadók számolnak be kutatási eredmóiyeikrőL közlés különböző területein dolgozó technikusokat jól megalapozott általános mű­veltséggel, a napi és a jö­vőbeli igényeknek is meg­felelő szaktudással, szerve­zési, vezetési, ideológiai-po­litikai ismeretekkel — egyes munkakörökben idegen nyel­vi ismerettel — bocsássa ki az iskola. Olyan középfokú szakembereket, akik képe­sek a termelési, üzemelteté­si folyamatok előkészítésére és végrehajtására, a kutatá­si, fejlesztési részfeladatok önálló végzésére, alsó szintű vezetői, valamint magasabb szakmai igényű fizikai mun­kakörök ellátására. Ezekben a hetekben ala­kítják ki az oktatási szak­emberek a tantervi irány­elveket, amelyeket a közel­jövőben széles körű szakmai vitára bocsátanak. Az ille­tékes minisztériumok az oktatási szakemberekkel együttműködve elkészítik az úgynevezett szakosítási jegy­izékeket, vagyis meghatároz­jzák, milyen szakterületekre j képezzenek technikusokat, i Dolgoznak már az egyes .szakok főbb követelményei­i vek kialakításán is. Ennek alapján a Művelődési Mi­nisztérium 1983 közepére tervezi n technikusi szakok óratervtervezetének elkészí­Hése L Az általános és a szakmai nevelési terveket október végére dolgozzák ki, ezeket szintén szakmai vitára bo­csátják. Ugyanezen időszak feladata a technikásképzés indítására alkalmas iskolák kijelölése, valamint annak az 1984-ben induló felnőtt­képzési forma létszámának meghatározása. .4 jövö év elején véglege­sitik és kiadják a technikus­képzés Vieueíést és oktatást terveit. 1984 őszéig elkészül­nek azok a szakmai tan­könyvek és tankönyvpótló jegyzetek, valamint a mód­szertani dokumentumok, amelyek a felnőtt techni­kusképzéshez szükségesek. A jövö év során készítik fel az iskolák vezetőit, pe­dagógusait, a vállalati szak­emberek közül kikerülő óra­adó tanárokat a nevelést és oktatási tervek alkalmazá­sára. A technikusképzés 1985. évi feladatai közül kiemel­kedik a nappali képzés meg­indítása; a képzésbe kapcso­lódó iskolák vezetőinek, pe­dagógusainak, vállalati óra­adóinak felkészítése: az ed­digi szakközépiskolai érett­ségi-képesítő vizsgaszabály­zat módosítása a techni­kusképesítés vizsgaszabály­zatának kidolgozása. i

Next

/
Thumbnails
Contents