Délmagyarország, 1983. február (73. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-05 / 30. szám

3 Szombat, 1983. február 5. m Évforduló n sztálingrádi csata A sztálingrádi csata 40. évfordulója alkalmából em­lékgyűlést tartottak pénte­ken a Szovjet Tudomány és Kultúra Házában. A Haza­fias Népfront, a Kommunis­ta Ifjúsági Szövetség, a Ma­gyar—Szovjet Baráti Társa­ság, a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetsége, a Hadtörténeti Intézet és Mú­zeum és a Szovjet Kultúra és Tudomány Háza és a Ma­gyar Kommunista Ifjúsági Szövetség szervezte ünnepi esemény résztvevőit Molnár Béla, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára köszöntötte, majd Tóth Sán­dor alezredes, a hadtudomá­nyok kandidátusa, a Had­történeti Intézet munkatársa emlékezett az évforduló je­lentőségéről. Beszéde beve­zetőjében rámutatott: ez a győzelem döntő fordulatot hozott a II. világháború me­netében, hiszen a fasiszta hadigépezet megrendítő ere­jű, kiheverhetetlen csapást szenvedett. A győzelem vég­legesen a szovjet hadvezetés kezébe juttatta a kezdemé­nyezést, s ezzel megterem­tődtek a feltételek a fasisz­ta betolakodók kiűzésére. A sztálingrádi csatában aratott szovjet győzelem az egész haladó emberiség ügyé­vé vált — folytatta Tóth Sándor —, s emlékeztetett rá, hogy államférfiak és po­litikusok, hadvezérek és az értelmiség legjelesebb kép­viselői egyértelműen a má­sodik világháború forduló­pontjaként értékelték a negyven évvel ezelőtti ese­ményt. A sztálingrádi diadal minden eddiginél fényeseb­ben mutatta meg — hangoz­tatta —, milyen hatalmas harci táborrá, legyőzhetetlen erővé kovácsolta a szovjet népet a társadalom vezető ereje: a kommunista párt. A heroikus erőpróba ismé­telten bebizonyította azt is, hogy a szocialista társada­lom erőforrásai kimeríthe­tetlenek, s kész szembeszáll­ni mindenkivel, aki ellene fordul. A szónok ezután arról szólt, hogy a győzelem meg­növelte a Szovjetunió nem­zetközi tekintélyét, megerő­sítette és elvitathatatlanná tette vezető szerepét az an­tifasiszta koalícióban. Re­ményt és hitet öntött a fa­siszta megszállás alá került országok népeibe, új erőt adott az ellenállási mozgal­maknak. Azóta ez a csata jelképpé nemesedett. Örök időre szóló figyelmeztetés a háborúra készülők számára, hogy nincs esélyük az embe­riség létét fenyegető, kalan­dorterveik megvalósítására. Napjainkban is léteznek olyan erők, amelyek nem tanultak a történelemből — mutatott rá az előadó. A há­borús terveket szövögetők­nek azonban számolniuk kell azzal, hogy ha az emberiség békéjét fenyegetik, a hala­dás erőivel találják magu­kat szemben — mondta be­fejezésül Tóth Sándor alez­redes. Az emlékgyűlésen felszó­lalt Nyikolaj Krasznyikov, a Szovjetunió budapesti nagy­követsége katonai és légügyi attaséjának első helyettese, aki meleg szavakkal emlé­kezett meg a negyven év.vel ezelőtti, történelmi sorsfor­dulóról. Dimitrij Gorbany vezérőrnagy a szemtanú hi­telével villantotta fel a hősi ellenállás heteit, hónapjait. (MTI) Magyar— máltai szerződések Alex Sceberras Trigona máltai külügyminiszter ma­gyarországi látogatásának utolsó hivatalos programja­ként pénteken a két ország | kapcsolatait erősítő nem­zetközi szerződéseket írt alá a Külügyminisztériumban. A vízumkényszer megszünte­tésérői Púja Frigyes külügy­miniszterrel. míg az idegen­forgalmi együttműködésről Juhár Zoltán belkereskedel­mi miniszterrel írt alá egyezményt. Végül a máltai diplomácia vezetője Melega Tibor külkereskedelmi mi­niszterhelyettessel jegyző­könyvet írt alá a Magyar­ország és Málta gazdasági kapcsolatainak fejlesztésit elmélyítését szolgáló együtt­működésről. Alex Sceberras Trigona a nap folyamán megbeszélése­ket folytatott Sárdi Gyulával, az Express Utazási és Diák Utazási Iroda igazgatóhe­'lyettesévej, valamint Har­sányi Zoltánnal, az IBUSZ vezérigazgatójával. A máltai külügyminiszter elutazott hazánkból. KÜLDÖTTSÉG EGYIPTOMBÓL Az egyiptomi haladó szo­fcialista tömörülés egység­pártjának — Fouad Moursí titkársági tag vezetésével — küldöttségét, amely, a Haza­fias Népfront meghívására tartózkodott hazánkban, fo­gadta Pozsgay Imre, a HNF Országos Tanácsának főtit­kára. A szívélyes légkörű találkozón tájékoztatta a vendégeket a Hazafias Nép­front feladatairól, a szocia­lista nemzeti egység erősíté­séért végzett tevékenységé­ről. Kifejezésre juttatta a mozgalom cselekvő szolida­ritását az egyiptomi hazafi­akkal, az imperializmus el­len küzdő arab népekkel. A küldöttség tájékozódott az országgyűlés külügyi bi­zottsága, a Hazafias Nép­front budapesti bizottsága, a magyar békemozgalom, az Országos Béketanács fejlő­dési bizottsága tevékenysé­géről is. Fouad Moursi az MTA Világgazdasági Kuta­tóintézetében megbeszélést folytatott időszerű nemzet­közi gazdaságpolitikai kér­désekről is. A küldöttség pénteken el­utazott hazánkból. KORSZERŰ VÁLASZTÁSI RENDSZER Pénteken Kállai Gyula el­nökletével ülést tartott a Hazafias Népfront Országos Elnöksége. • A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága 1982. november 11-i ülésén áttekintette a magyar választási rendszer tapaszta­latait, s megállapította, hogy a társadalomban végbement fejlődés indokolttá teszi a választási rendszer tovább­fejlesztését. A Központi Bi­zottság felkérte a Hazafias fíépfront Országos Tanácsát az elgondolás véleményezé­sébe és javaslatainak megté­telére. Az országos elnökség tagjait Pozsgay Imre, a nép­front főtitkára tájékoztatta az MSZMP KB azzal kapcsola­tos előzetes elképzeléseiről. A vitát követően az elnök­ség döntött az országos ta­nács ülésének összehívásáról és a téma napirendre tűzé­séről. KOLUMBIA ŰJ NAGYKÖVETE Losonczi Pál, a Népköz­társaság Elnöki Tanácsának elnöke pénteken fogadta dr. Dániel Carlos Roca Castella­nos rendkívüli és meghatal­mazott nagykövetet, a Ko­lumbiai Köztársaság új. ma­gyarországi nagykövetét, aki átadta megbízólevelét. A megbízólevél átadásánál je­len volt Garai Róbert kül­ügyminiszter-helyettes. ELHUNYT DOMANOVSZKY GYÖRGY Rövid szenvedés után, 74 éves korában elhunyt dr. Domanovszky György Mun­kácsy-díjaá művészeti író, a történettudományok kandi­dátusa, a Néprajzi Múzeum nyugalmazott főigazgatója. Halálával nagy veszteség ér­te a magyar művészeti éle­tet. Temetéséről később in­tézkednek. KORZIKAI TÁMADÁS A magát „Korzikai Forra­dalmi Brigádnak" nevező terrorszervezet tagjai pénte­ken géppisztolytüzet zúdítot­tak arra az épületre, amely­ben a helyi rendőrség köz­pontja, valamint Korzika nemrég megalakult helyi parlamentje található. A tá­madók felrobbantottak négy rendőrségi járművet is. Egy­hónapos nyugalom után ez volt az első nagyobb mére­tű terrorcselekmény a szige­ten. Munkasör­szakasz kitüntetése A munkásőrség országos parancsnoka a munkásőr­szolgálatban és a termelés­ben tanúsított példamutató helytállásáért a lyukóbányai vegyi-védelmi szakaszegység, nek a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany-fokozata kitüntetést adományozta Az elismerést a munkásőrség Borsod-Abaúj-Zemplén me­gyei parancsnoksága pénte­ken megtartott törzsgyűlésén vette át a szakasz. Mindenütt várni kell ? Tele van a gyógyszertár. A sor a helyiség sarkában visszafordul, és kígyózik egészen a bejáratig. Az el­ső. Ennél az ablaknál le­het a vényeket beadni. A második sor a pénztár előtt kanyarog. A harmadik pe­dig a gyógyszerek kiadá­sánál. A három sorban ösz­szesen legalább fél órát kell várni. Van ugyan egész sor ablak a patikában, ahol szin­tén árazhatnának vagy gyógyszert adhatnának ki, de mindegyikből csak egy­egy működik. A gyógyszerre várók persze látták, mikor betértek a patikába, hogy hátul három-négy fehér kö­penyes hölgy is üldögél, be­szélget vagy éppen nevetgél. Az ablaknál ülő két gyógy­szerészt talán maguknál is jobban sajnálják: látnivaló, hogy majd megszakadnak a munkában. i. Lakásépítés, külkapcsolatok Az Országos Szövetkezeti Tanács elnöksége pénteken Szlameniczky István vezeté­sével ülést tartott. Megtár­gyalta azokat az intézkedése­ket, amelyeket az országos tanácsok az MSZMP KB és a kormány lakáspolitikai irányelvei érvényesítése ér­dekében elhatároztak. Meg­állapította, hogy a különbö­ző szövetkezetek sokoldalú segítséget tudnak nyújtani a lakásépítés szervezésében, az anyagellátásban, a kivitele­zésben, továbbá az épület­fenntartásban. Az egyes or­szágos tanácsok a szükséges tennivalók terveit kidolgoz­ták. valóra váltásukat meg­kezdték. Az elnökség felhív­ta a figyelmet a feladatok ellátásához szükséges anya­gi és szervezeti feltételek mielőbbi biztosítására. Az elnökség egyeztette a szövetkezeti mozgalom ezért külkapcsolatainak célkitűzé­seit. Különösen fontosnak tartjá a gazdasági kapcsola­tok továbbfejlesztését, s el­határozta, hogy a szövetke­zetek exporttevékenységének helyzetét, a választékcsere növelésének lehetőségeit részletesen megvizsgálja, és az országos tanács elé ter­jeszti. Az elnökség megállapítot­ta: az o-szággvűlés decembe­ri ülésén elhangzott felhí­vásnak megfelelően az egyes országos tanácsok ismételten felülvizsgálták a már jóvá­hagyott költségvetésüket és abból — további szigorú ta­karékossági intézkedések alapján — 5—8 százalékot az állami költségvetés javá­ra befizetnek. Ennek érvé­nyesítésére a területi szövet­ségek figyelmét is felhívta. Ezek a betegek már vár­tak ma egynéhány órát Beültek reggel az orvosi ren­delő várótermébe. Mondjuk nyolc órakor kezdődött vol­na a rendelés, de késett az orvos néhány percet. Ötöt­tízet. Szóra sem érdemes. A körzeti orvosok a nyolcvanas évek talán legkeményebben dolgozó robotosak Emberek élete van a kezükben, mit kicsinyeskedünk azzal a pár perccel. Igen ám, de ennyi­vel is rövidebb a rendelési idő. Az asszisztensnő először behívja az injekciósokat. Ez is rendjénvaló. Aztán, mond­juk, behívja az ismerőseit. Ez már kevésbé rendjén­való, de alig lehet bizonyíta­ni. És még ha lehetne is: mindig a beteg a kiszolgálta­tott az egészségesnek, a pá­ciens az orvosnak: dehogy meri a beteg szóvá tenni, hogy előbb szólítják azt, aki pedig később érkezett. A be­teg hát nem szól, csak nyeli a mérget. Ül, ha jut neki hely, vagy ácsorog. Lehet, hogy a saját betegsége, fer­tőzése mellé összeszed még hármat-négyet, addig szo­rong a többi beteg közelé­ben. Az orvos az elején még részletesebben megvizsgálja a betegeket, de ahogy kö­zeledik a rendelés vége, úgy kapcsolt egyre gyorsabb tempóra. Futtában meghall­gatja a beteget, belenéz a torkába, aztán már irja is valamelyik közkedvelt anti­biotikumot, nyugtatót. A be­teg még mondaná, hogy itt szúr meg ott szúr, hogy a múltkor is megfájdult a gyomra a fölírt gyógysze­rektől, amikor már udvaria­san tessékelik kifelé. A betegnek, hogy gyorsab­ban javuljon, pihennie ké­ne. Azért megy az orvoshoz, hogy a gyógyulását elősegít­sék. Mivel azonban fél napot vár a rendelő előtt, abszo­lút egészségtelen környezet­ben. aztán hasonlóképpen a patikában, mire hazaér, sok­kal betegebb lesz, mint ami­kor eldöntötte, hogy orvos­hoz fordul. újabb sorállásnak néz elé­be: egy sor a tőkehúsnál, másik sor a csemegéspultnál, harmadik a kenyérnél, ne­gyedik a pénztárnál. Van persze olyan napszak is, amikor nem kell sorbaállni. Csakhogy, akkor még nem érkezik meg a friss kenyér, a friss felvágott, a friss hús. Billen tmondásos viszonyban vagyok a várakozással. Nincs megalázóbb annál, mint hogy várjon az ember. A várako­zás mindig a kiszolgáltatott­ságunkat tudatosítja. Ha megbetegszem, ki vagyok szolgáltatva az orvosnak, ezért kénytelen vagyok meg­várni. míg a rendelői játék­szabályok szerint a színe elé kerülhetek. Egyáltalán: szinte minde­nütt és mindenre várni kell. Autóbuszra és villamosra, parizerre és elemes bútorra, autóra, telefonra, lakásra. Életünk negyedét átvárakoz­zuk, mert ha igényeink van­nak, csak hosszadalmas vá­rakozás árán tudjuk kielégí­teni őket. Vagyis: várakoz­ni lényegében kiábrándító és utálatos állapot. Van azonban a dolognak egy másik oldala. Az, hogy igényeink jó része, ha hosz­szadalmas és megalázó vá­rakozás után is, de kielégít­hető. Ha megbetegszünk, igaz, hogy a várakozásban még idegesebbek és betegeb­bek leszünk, de végül a szakember kezébe kerülünk. Igaz, hogy három sort kell végigtoporogni a patikában, de az esetek többségében megkapjuk a gyógyító ké­szítményeket. Vagyis: vára­kozni reményteljes állapot. A várakozást mindig a hi­ány szüli. S a hiány követ­kezményei a várakozás kö­rüli anomáliák is. Sem jo­gi, sem morális szabályozá­sunk nem tud rendet vágni a hiány körüli gubancban: a várakozás ellen sokan pró­bálnak úgy védekezni, hogy nem tartják be a sort, eléje állnak a többinek. S eléje is állhatnak, mert nincs szank­ció ellenük, mert a közösség nem elég erős, hogy a kény­szer szülte várakozás álta­lánosan elfogadott normáit betartassa velük. Tudjuk, hogy valamennyit várakoznunk kell, mert amit akarunk, az abban a pilla­natban nem teljesíthető. Igé­nyeinek megelőzték az ország teljesítőképességét, örülhe­tünk, hogy érdemes várni, mert a végén hozzájutunk a vágyott holmihoz. De nem tudjuk, hogy a körzeti or­vosnál, vagy a patikában annyit kell-e várni, ameny­nyit mi várunk, vagy netán kevesebb is elég lenne. Egy órát kéne várni, mert sok a beteg, de mi két órát vá­runk, mert a doktor pihenés­képpen elcsevegett az asz­szisztensnővel? Hogy a gyógyszertár hátsó fertá­lyán ülő hölgyek gyógy­szert kevernek-e, vagy a hét végi tévéműsort beszélik meg. ! 3.1 Ez okoz a lehetségesnél rosszabb közérzetet a vára­kozás körül. Lehet, hogy mi többet várakozunk, mint amennyit föltétlenül kelle­ne? Lehetséges, hogy má­sok viszont kevesebbet? Bi­zonyíték nem sok van. Az ellenkezőjére sem. Bizonyta­lanok vagyunk, rossz a köz­érzetünk. Ha ez a hangulat nyilvánosságot kap, könnyen éri a követelődzés vádja: nem méltányolja a gazdasá­gi helyzetet, a jószándékot. Pedig nem erről van szó. A várakozás, a hiány elvi­selésének rendjéről. Ponto­sabban e rend nap mint nap tapasztalható hiányáról. Eizt kéne valahogy megszüntet­ni. Tanács István 2. S ez még- mindig az egy­szerűbb eset. Előfordul, hogy a körzeti orvos bizonyta­lan, nem mer biztos diag­nózist megállapítani, elkül­di a beteget szakrendelésre. Ott aztán végképp tömér­dek várakozásra számíthat: sorállás, mire bekerül, sor­állás a labor előtt a vizsgá­latokért, sorállás a lelett­kért, újra sorállás a szakor­vosnál, meg a körzeti orvos­nál. Ha hazafelé még be is sze­retne vásárolni a beteg —, enni betegen is muszáj —, Megnyitották a mezőgazdasági könyvkcnapot Inas lovak nyargalnak a mezőgazdasági könyvhóna­pot hirdető plakátok fölvé­telein. Tudtul adva a néz­gelödönek, hogv a könyves­boltokban a február a me­zőgazdászoké. Mint ismere­tes. már több mint negyed­százada a legrövidebb' hóna­punkat a gazdálkodók sei. gítésére mezőgazdasági könyvhónappá nyilvánítot­ták. Azóta ilyenkor a szoká­sosnál nagyobb figyelem irányul a tudást kiegészítő, szakértelmet gyarapító írott betűre. Az idei — a huszon­hatodik — alkalomra S76 ezer példányban nyomtat­tak mezőgazdasági jellegű könyveket. Közülük több mint ötvenet újdonságként ajánlják a boltokban, eláru­sító sátrakban. Pénteken Egerben nyitot­ták meg az 1983. évi mező­gazdasági könyvhónapot. Köpteczi Béla művelődési miniszter mondott beszédet. Méltatta a mezőgazdaság szocialista fejlődésének eredményeit, annak társa­dalmi, kulturális összefüg­géseit. és szólt arról, hogy mindezekben az eredmé­nyekben nagyon fontos sze­repet töltenek be a köny­vek. Ezt követően Köpeczi Béla. valamint Papócsi László mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhe­lyettes kitüntetéseket adott át a mezőgazdasági szak­könyveket készítő kiváló nyomdászoknak és a ter­jesztésükben élenjáróknak. Ma már egyáltalán nem szégyen — mondotta Gás­pár Gusztáv kertészmérnök a tegnapi ünnepi megnyitón. amelyet Szegeden a Tömör­kény könyvesboltban tar­tottak —, ha a szakember a könyvből is gazdálkodik. A mai világ modern tech­nikája. fejlett agrotechniká­ja már nem képzelhető el az írott megfigyelések, rendszerezett ismeretek nél­kül. A könyvhónap ürügyén a mezőgazdaságunk erejéről gyakrabban ejtenek szót. (A vágtató paripákat ábrázoló plakátot akár jelképnek is fölfoghatjuk.) Az eredmé­nyek megokolásának egyikét olvashatjuk a mezőgazdasá­gi könyvhónap újdonságait bemutató kiadványban. dr. Dobi Ferenc, a MEDOSZ főtitkára tollából: ..A ma­gyar mezőgazdaság ered­ményei a gazdálkodás in­tenzív módiában keresen­dők, abban tehát, hogy nem új termőterületek bevoná­sával gyarapítjuk a termés mennyiségét és minőségét, hanem csiszoltabb, korsze­rűbb gazdálkodási technoló­gia alkalmazásával. Perszt az is igaz. hogy a termelés és a kutatás kapcsolata, a térmelés és az elmélet vi­szonya soha nem volt olyan szoros, mint az utóbbi években. Ezek az agrár­eredmények magukban hor­dozzák az elkötelezett ag­rárértelmiségiek. mezőgaz­dasági szakemberek munká­ját. Tevékenységükhöz, a termelési eredményekhez ér­demben járult hozzá a me­zőgazdasági szakírógárda, a Mezőgazdasági Kiadó, de a szak- és közművelődési könyvtárak, valamint a könyvterjesztő egységek egész sora is."

Next

/
Thumbnails
Contents