Délmagyarország, 1983. február (73. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-27 / 49. szám

Vasárnap, 1983. február 27. 75 Fotográfusok számvetése Fények és árnyjátékos — Számháborúzzunk! — Tizenkét és fél százalékkal növeltük árbevételűnket — mondja Szabadi Jenő, a Szegedi Fényképész Szövetkezet elnöke. — Év közben még ennél is jobban alltunk, de novemberben és decemberben jelentős mértékben csökkent a bevételünk. — Ügy tudom, hogy az elmúlt évben kénytelenek voltak szolgáltatásaik arat emelni. — fgy igaz. Növekedtek a költségeink, s ezt árainkkal nem tudtuk ellensúlyozni. Meg kell azért mondanom, hogy nincs szó igazán jelentős áremelésről. Még mindig olcsóak vagyunk ... — Ahogy a mérlegzáró közgyűlésen is kiderült, ilyen nagyságrendű termelési értékkel eddig sohasem büszkélkedhetett a szövetkezet. — Lényegesen javult a munkafegyelem, jobb minőségű képeket állítanak elő laboratóriumunk dolgozói. Munkájuk ellen 1982-ben szinte egyetlen egyszer sem emeltek kifogást a megrendelők. — Gondjaik? — Valaha, nem is kell a távoli múltra gondolnunk, házasságkötésük napján eljöttek hozzánk az emberek. Ma ez nem jellemző. — Vajon miért? — Ma már nagyon sokan rendelkeznek korszerű automata fényképezőgéppel. — Akkor? — Ügy gondolom, hogy ezek az emberek azért egy kicsit becsapják magukat. Azt a minőséget ugyanis nem tudják produkálni, amit a mi szakképzett fotográfusaink. A mérlegzáró közgyűlésen — amelyen ott volt Horváth János, a KISZÖV elnöke is — a szövetkezet hat dolgozója kapott jutalmat, a szocialista kollektívák versengését az Ady Endre és a Béke brigád nyerte. P. F. Határ menti árucsere Mintegy hétmillió forint értékű áru kishatármenti cseréjére kötött megállapodást a Szécsényi Egyesült Áfész és a szlovák handlovai jednota. A termékek közt szerepel a szlovák sör, a posztászáras cipő, a súrú I szövésű drótfonat, 50—250 ' literes boroshordók, talicskák, kézikocsik, barkáesszerszámok, gyermekjátékok. Szécsény a többi között fűszerféléket, ételízesítőket, konzerveket, kötöttárukat, edény- és porcelántermékeket, szőnyegeket, szeszes italokat szállít cserébe Handlovának. Lépések történtek a losonci Prior és a szécsényi Skála-Palóc Áruház közötti kereskedelmi kapcsolat megteremtésére is; a megállapodásra előreláthatólag mar márciusban sor kerül. A kishatármenti árucsere-forgalmi szerződés — amely mögött ott áll a magyar Skála-Coop és a szlovákiai Prior áruházhálózat —, összesen évi négyszázezer rubel értékű áruk cseréjét tűzi célul a két szomszédos megye lakosságának jobb ellátása érdekében. (MTI) Nvilt szó, födetlen arc Juhászélet-vándorélet Szatmári Mihályék egyszer csak elhatározták, hogy becsukják a boltot, és beállnak juhásznak. Akkor még kicsi volt a gyerek, köllött a pénz a házhoz. A boltosfizetésből meg a gyesből nem nagyon lehetett félrerakni. Igaz — mondották a találkozásunkkor — most valamivel vastagabb a kaszsza, de minden áldott, nap a birkak,ij.Ö£Í>tt rryuszáj jen. — Másfél hodály a miénk, ketten ezernél több allatot, gondozunk. A balástyai Nagypuszta szélén az idegen már arra gondol, biztosan színesre festik az állatokat, hogy össze ne keveredjenek Kelencés Györgyékével, mikor Aranka, a fiatalasszony megmagyarázza a dolgot. — A juhászok nem szívesen közösködnek, nem szeretnek egy karra dolgozni. mert abból nem sül ki semmi jó. Itt három hodály van, és mi felénél elrekesztettük a közösét, s mindenki a maga falkájánál gazda. Az is kiderült, a mai juhász darabszámra ellet és hizlal. A bárányból és a gyapjúból rész illeti meg a gondozás diján kívül. A ualastyai Móra Ferenc Tszben ezenkívül még az öszszes bárányért kapott pénzből is jut a gondozóknak. Természetesen csak akkor, ha a kívánt állományt fölnevelik. Szatmáriék a mostani falkát olvan jó Közepesnek mondták, s az ősztől 36Q bárányt s.került .ogni alóluk. — Télen-nváron elletünk. n«m úgy, mint régen amikor tavasszal kicsapták a birkát, hogv kevés koszttal ellegven őszig. Most már etetni illik a falkát — iegvzi meg a férj. fél zsák abrakkal a vállán —. d° azért a iuhászélet mégis "vándorélet. Reggel kihaőia a iószágot. este meg vissza ... — Nem, nem. Fgvik heivrő! megv a másikra. Mi legalábbis mirrrlig V:fogtnk oHHio 4 mártélvi földön eladták tőlünk a faikát. máshol kivették- bérbe. 'eglltóbb a tanéi TKCT-tá| TsZbö] oeHio pl kellett iönnünk mert fölszámolták az áilománvt a téeszt rnep hoz/ársanták a szomszédhoz. A juhász meg birka nélkül sem sokra megv. — Hol az otthona a magafajta embernek? Szatmáriék etetik a nyájat — Azt szoktuk mondani: ott. ahol keresni lehet! Az asszony elárulja: — Többször beszéltünk róla, hogv bemegyünk a gyárba. nyolcórázni, de biztos nem bírnánk ki birka nélkül. A férjem a múltkor is a szabadságából szaladt vissza megnézni, úgy etet-e a váltós, ahogy kell. Lám, aki nem születik juhászfamíliába. az is szeretheti a gyapjas állatot. Más is =zóba jön a februári napsütésben. — Mire gondol a juhász, mikor ballag a nyáj után? — Mikor, hogy — feleli Aranka —. én sokszor a Kicsi gyerekre, hogy baj nélkül kiért-e a buszhoz, ha indul az iskolába. Tanyasor mellett gvalogol. és nagyon féltem a kutyáktól. — Messze esik a buszmegálló? — Három kilométerre tőlünk, s azért ha csak tehetjük, kivisszük, és behozzuk kocsival. — Juhász lesz belőle, ha megnő? v — Nem hiszem, a nagyobb is más szakmát tanul Szentesen. A balástyai Móra Tsz-ben már hagyomány a juhászat. A homoki gazdaságok egyike, ahol nagy becsbon tartják a birkát. Sokan esküsznek rá, hogy valamikori főmezőgazdászuk — Balázs Endre — „mételyezte meg" a gyümölcstermosztő gazdaságot, s szinte évről évre gyarapította az állományt. Már ott tartanak, hogy a birkát tartó szövetkezetek rendszergazdának is elfogadták a balástyai téeszt. Galbács László, a birkatartás irányítója mondja: — Húsznál több ember gondozza az állatokat. a 4900 anyabirkát, a kosokat és az öt-hatezer növendéket. .. — Pénz most a birka a piacon? — Mintha mozdult volna valamit az ára, mert újra keresik a bárányokat. Dull Ferenc, a Külkereskedelmi Minisztérium főosztályvezetője a nemrég tartott táiékoztatón a birkatartásról azt mondta: a szakemberek nem iól becsülték a falkákat, birkainváziótól tartottak. Végül nem volt annyi állat, amit árában el ne lehetett volna adni a külföldi vevőknek. A nyájak sorsa remélhetőleg ezután is a lelkiismeretes juhászokon múlik. s mások civakodása miatt nem lesznek kénytelenek bezárni a hodályokat. A bizodalom megvan hozzá. M. T. V

acsora után a nappaliban ittuk a kávét. A szokásos mederben folyt a társalgás, elmondta legfrissebb híreit az orvos, az egyetemi oktató, a művész, értékeltük a tévét, beszámoltunk olvasmányainkról. Egyszer csak fölcsattant a házigazda, az újságok közül előbányászott egy néhány héttel ezelőtti Magyarországot, s miután közölte, hogy egyetemi szemináriumán a hallgatók nyomták kezébe a lapot, az aláhúzott részt fölolvasta. A Spiegel riportere Havasi Ferencnek, az MSZMP KB titkárának szegezte kérdését: „...a gazdaság szférájában kibontakozó nagyobb döntési szabadság és egyéni kockázatvállalás a tapasztalatok szerint nem marad társadalmi következmények nélkül. Beleillik-e a megváltozott képbe a pártnak a társadalomban betöltött vezető szerepre vonatkozó igénye? Nem kell-e a pártnak ideológiailag is tekintetbe venni a növekvő voluntarizmust?" A KB titkárának válasza egyszerre igényfelmérés és program: „Természetes, hogy mindent tekintetbe kell vennünk. A döntési hatáskörök, a felelősség, a kockázatvállalás készség növekedésének mind-mind megvan a maga hatása. Mégsem látok alapvető változást. De miért is lennének ilyenek? Hiszen a társadalomban mindig is jelen voltak a különböző (egymástól eltérő) politikai áramlatok. Lakosságunk zöme nem szilárd ideológiai alapokról indulva tette meg a lépéseket a párt felé. Többnyire gyakorlati politikai felismerések vezették el az embereket oda, hogy szimpatizálnak velünk. Ezért is helyezünk nagy súlyt annak kijelentésére, hogy mi a marxizmus hegemóniájára törekszünk, nem pedig annak abszolút monopolhelyzetére. A párt minden tevékenysége során figyelembe veszi az emberek meggyőződésében meglevő nagyfokú különbözőségeket." Ezután még hozzáfűzte, az egyik hallgató rákérdezett: Mit szól ehhez, tanár úr? Talán mondanom sem kell, élénk és parázs hangulatú vita kerekedett. Szinte szikráztak a különböző területen dolgozó, mégis az ideológiával, a tudománynyal, a neveléssel naponta találkozó értelmiségiek véleményei. A társadalomban valóban meglevő pluralizmus, azaz a különböző érdekek, világnézeti különbségek, másféle gondolatok, etikai értékrendek eddig is megvoltak, csakhogy nemigen volt szokás róluk beszélni, velük érdemben vitázni. Csak az utóbbi esztendőkben kerültek először a művészeti ábrázolások fénykörébe, azt követően a tudományos vizsgálódások terepasztalára, majd az ideológia színtereire, végül nemrégiben az agitáció feladatai közé. • C

sakhogy nem* könnyű egy alapjaiban helyes, de tévesen fölépített, erőt, energiát nem kímélve összehegesztett építményt ismét ízeire szedni, elemeit újravizsgálni, konstrukciós hibáit kiküszöbölni, s valami mobilabb és korszerűbb anyagból újraépíteni. Az elhibázott, de egy bizonyos történelmi időben talán hatásosnak tűnő jelszavak és frázisok mögött egységesnek látszott az újmódi szocialista társadalom, ám a mélyrétegben mindig is ott munkált az örök. lött érzés- és gondolatvilág, a sajátosan motivált magatartás, az egyéni sors inspirálta hivatástudat és életpálya. Kádár Jánosnak több mint negyedszázados, ma is érvényes gondolata — aki nincs ellenünk, az velünk van — csak az utóbbi esztendőkben váltott ki nagyobb érdeklődést e különbözőségek elemzésére, vitafórumok teremtésére, egyszóval, a nyílt és őszinte párbeszédre. Milyen sokat beszélünk ma a változó világról, a gyorsan múló időről, a bonyolult viszonyokról, a szinte áttekintehetet. len összefüggésekről. De vajon mikor jutunk el a ténymegállapításoktól, visszavisszaköszönő, immáron pajzsként használt és közhellyé avuló hivatkozásoktól az igazi kérdésfelvetésekig, sőt a gondok megoldásának módszereiig és eszközeiig, azaz a társadalmi méretű terápiáig? Jogosan fogalmazta meg neves közgazdászunk egy tanulmányában, hogy a társadalomtudományok nagy adóssága, kutatásaik hiányossága: a történeti elemzéseken, a röntgenfelvételeken, a diagnosztizáláson át nem jutnak el a gyógymódig, a megoldások lehetséges útjainak meghatározásáig. Természetesen ebben a változó világban változik szocializmusképünk is. S ez sokáig igen kényes kérdésnek számított — hiszen szembe kell nézni előző, megdönthetetlennek, egyedül üdvözítőnek és állandónak vélt szocializmuseszményünkkel. Azzal, amit évtizedekig változtathatatlannak, egységesnek, fényesnek és gondtalan holnapot fölrajzolónak hittünk. Márpedig egyre több jel döbbent rá mindannyiunkat arra. hogy a korrekció elodázhatatlan. S ezt a munkát felelőtlenség félvállról kezelni, s még akkot is komolyan kell venni, ha ez, úgymond, komoly vérveszteségekkel is jár. A társaság egyik résztvevője ezt igazolandó, szinte sorolja a szocialista gazdaság egykori, ma már védhetetlen kulcstételeit: Rövid időn belül utolérjük, sőt elhagyjuk a kapitalista országokat; A szocialista gazdaság egyenletesen és gyors ütemben növekszik; Az árak és az infláció idegen a szocializmustól; A fogyasztás nő, az életszínvonal folyamatosan emelkedik; A tőkés világ válságai nem érintik a szocialista országokat stb E téves szólamok napi cáfolatai újsághírek, tévékommentárok, rádiótudósítások. Ez a változás persze sokakban a bizonytalanság érzését kelti, erősödik társadalmi konfliktusérzékenységúnk. Aki egész életében készételt fogyaszt, nehezen szánja rá magát a főzésre, ami nem a gáz begyújtásánál, hanem a bevásárlásnál kezdődik, és nem az ebéd utáni sörnél, hanem a mosogatásnál fejeződik be. S ez szellemi és ideológiai értelemben is igaz. T

alán az is következik ebből, hogy a gazdaság nehezedő feltételei, struktúraváltása, a megújulási kl. sérletek tanulópénzei nem elszigetelt je. lensegek, nem a gyárkapuk, üzemi sorompók, laboratóriumi-kutatóintézeti tolóajtók mögött zajlanak, hanem a társadalom nyílt terepén. Ez másféle közéletet igényel, nyitottabb, demokratikusabb, közvetlenebb, vitára inspiráló légkört, s ez pedig új munkamódszereket, fórumokat, és mondjuk meg őszintén, új tipusú embereket kíván. Az eddigieknél szélesebb körű és őszintébb, főleg pedig sokoldalúbb informálódást feltételez; az agitáció és propaganda új, hatásos, meggyőző és szemléletes formáinak magas színvonalát; a nevelőmunka jellemformáló, felelősséget és alkotást összekapcsoló módszereit. S az ideológia tisztázó törekvéseit, hogy képes legyen meggyőző érveivel bizonyítani, hogy a marxizmus állandóan változó, a folytonosságot és változást ötvöző, egységes és részleteiben formálódó. a kor követelményeihez alkalmazkodó rendszert, melynek alapjai éppúgy igazak, mint 150 éve, csakhogy a kor változik, s ennek az ideoiógiai rendszernek nagyszerűsége éppen abban rejlik, hogy a változásokhoz képes idomulni... A beszélgetés még tovább gyűrűzött, s immár eljutottunk a szocialista erkölcs ellentmondásaihoz, az emberek mindennapi magatartásának, viselkedésének, egy. más közötti kapcsolatának dilemmáihoz. S csakúgy sorjáztak a kérdések és vélemények: A szocializmus, mint tudjuk, közösségi társadalom, mégis sok újabb rendelet és lehetőség az egyén érdekeit is segíti;, legfőbb érték az ember, mondjuk, de vajon nem rombolja.e egészségét a társadalmilag ugyan . szükséges túlmunkájával a bányász, aki évi 50 pihenőnapján is leszáll a fejtőfrontra; a minden ember egyenlő elvéből Ludas-viccek születnek. mint ahogy arról is tudna egy-két munkásnő beszélni, hogy egyenlő munkáért vajon mindenütt egyenlő bér jár-e? ! És hogyan állunk ezzel az egyenlőséggel a tudományos élet merev hierarchikus rendjében, miként az igazságossággal mindennapi tülekedéseinkben, hogyan a becsülettel karrierre sarkalló, könnyű gazdagodást ígérő rövidtávfutásainknál? Szinte visszhangzott a szegedi tudós nemrégiben elhangzott fölszólalásának néhány mondata, hogy a döntések előkészítésébe az eddiginél több, az élet minél tágabb területein dolgozó ember véleményét kérjék ki, adjanak módot a nyílt, őszinte vitákra, és ne vegyék kellemetlenkedésnek, ha valakinek más a véleménye. A valóságismeret és elvi megközelítés nem mondhat ellent egymásnak. « ahogy a mai fokozott politikai érzékenység, empátia, az emberekhez való differenciált viszony, a tapintat és innovációs képesség nemcsak a politikai vezetők ér nemcsak kisebb-nagyobb közösségek, de az egyes emberek személyiségének jellemzője kell, hogy legyen. Mai feladataink valóban sokkal bonyolultabbak, nehezebben, tehát csak kollektíven áttekinthetők, s a megoldás helyessége is csak a közösség mérlegén súlyozható. É

jfél felé járt már, amikor a házigazda leemelt a könyvespolcról egy József Attila-kötetet, miközben Benjámin László egy igényt teremtő sorát idézte: „Nyílt szó, födetlen arc." S aztán órákig József Attila volt a vendég. Sorjáztak a versek végül egy töredék tett pontot a beszélgetés végére: „Ahol a szabadság a rend, / mindig érzem a végtelent." Hiába a költők, különösen a társadalmilag elkötelezett magyar költészet legjobbjai mindig is lépéselőnyben voltak korukkal. Szavuk iránytű, a cselekvés felelőssége viszont a mienk. Tizenegymillió magyaré, akik velünk vannak — talán még csak egymás mellett, s nem együtt — a szocializmusban a szocializmusért. Tandi Lajos