Délmagyarország, 1983. február (73. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-20 / 43. szám

fll 18 60 VILÁG PROLETÁRJAIfEGYESÜLJETEK! 73. évfolvnm 43. szám 1983. február 20., vasárnap Ára: 1.40 forint • • •: mm A Z M S Z M P S Z EGED VÁROS I BÍZOTT SÁGÁNAK LA Esii taíá A

tanácstag teli van izgalommal: vajon eljönnek-e a beszámolójára? Még egyszer beszél a lakóbizottsági tagokkal, hogy csináljanak érdeklődő, kedvet a környezetükben; megnézi, nem tépte-e le a szél a plakátokat; elszalad a népfrontba, hogy találkozzék a beszámolóra kijelölt elnökkel; körbejárja a választókörzetét, hogy friss benyomása legyen utak, járdák állapotáról, közvilágításról, köztisztaságról — majd leül, hogy följegyezgesse a vezérgondolatokat... Minden izgalma hiteles és érthető. Nem kevesebbről van szó, minthogy oda kell állnia a következő egy hónap valamelyik estéjén választói elé, s minősítenie kell várospolitikát, sorrendbe rakni megoldandó gondokat, megnyerni városszerető emberek tevekeny jóindulatát, s még azt is meg kell magyaráznia: ő maga hogyan teljesítette közéleti megbízatásait, elég erélyes és eredményes volt-e körzete ügyedben. Nehéz szembesítésre készül tehát, amelynek minden mozzanata kollektív megítélés alá esik. De most elképzelem a választópolgárt is. Az ő íejében meg az kavaroghat: el kéne menni, már csak tiszteletből is, mert ez az ember eljárt az ügyünkben az IKV.nál és a Volánnál; meg kellene mondani, hogy csapnivaló az ellátás, a választék abban a kis sarki boltban; a régi híd renoválása miatt megkeveredik a közlekedési összeköttetés Újszegeddel, ugyan, mondja már el a tervezett megoldásokat... El kellene menni, megtudakolni, hogy áll a színházrekonstrukció, a lakásépítés, a lakbérrendezés... Be kellene olvasni, mert sok a rongálás, szemetes a város, gyönge a fűtés, drága a piac... Javasolni kellene, hogy bővítsék a szociális gondozóhálózatot... gyorsítsák meg az iskolaépítést... frissítsék föl b szabadtéri játékok műsorát... Ez a két gondolatmenet aztán eggyé sodródik majd ezeken a februári-márciusi estéken. Kérdésekből jobb megértés, szándékból akaFat, tájékozatlanságból meggyőződés születhet a várospolitika elvi és gyakorlati kérdéseiben, kis ügyekben és generális dolgokban egyaránt. S valószínű, hogy soha em voit nagyobb szükség ilyen kis őszinte párbeszédekre, hiszen mostanában több a kis és nagyobbacska próbatétel a várospolitikában is. Még kitart ugyan a lendület a dinamizmus, de nincs az a látványosság a városfejlesztésben, amihez jó két évtizeden át hozzászoktunk. Filléres gondok is akadnak, s egyre többször kell apellálni a közösség teremtőerejére. Érzi ezt a lakosság is, hiszen mind többen kezdik úgy a nekifohászkodást, hogy „tegyünk valamit, fogjunk öszsze — üres követelödzéssel nem megyünk semmire'.-' A várospolitikai gondokban ez a gondolati egymásra találás igazán időszerű, mert nem a költségvetés és a fejlesztési alap keretösszegeiben találhatjuk föl manapság a várospolitikai tartalékokat, hanem az ésszerűbb felhasználásban, a takarékosabb gazdálkodásban, az olcsó és jó ötletmegoldásokban, a saját gondolati, fizikai és anyagi hozzájárulásokban. Az esti találkozások a tanácstag-beszámolókon akkor lehetnek a várospolitika igazi hasznára, ha készségeinket összegezik, beleértve a tanács anyagi és szervezési lehetőségeit éppúgy, mint a felhasználás ésszerűségeit és a lakosság pártoló gondolati es aktív hozzájárulásait. A tanácstag sem csak postás, aki hozza-viszi az információkat, netán közvetít a lakosság és a városi vezető testület meg a közigazgatás között, hanem alkotó részese az egységes várospolitikának — és a választópolgár sem csupán közérdek-megfogalmazó. Az ilyesféle szerepmegosztás teremthet ugyan éles helyzeteket, izzó feleseléseket, de jó megértést és gyors megoldást csak egyöntetű, segítő szándékok eredményezhetnek még apróbb ügyekben is. O

lyan időben élünk, amikor gyorsan kiszalad az emberek száján, hogy „nem érek rá". De magánéleti dolgaink is a város keretében zajlanak. Itt a munkánk, itt vásárolunk, itt járnak iskolába a gyerekeink, itt gyógyítanak bennünket, itt keressük szórakozásainkat, itt várjuk vagy lakjuk kis otthonainkat, itt kergetjük növekvő megélhetési költségeink fedezetét Ugye, elegendő ok arra. hogy rászánjunk egy estét a tanácstaggal való találkozásra, bosszúságaink és örömünk, tapasztalataink, javaslataink és kritikáink előadására, tevékeny hozzájárulásaink kibeszélésére? Sz. Simon István Vifa tanulságokkal Rendkívül izgalmas és érdekes, újszerű vitának voltam szem- és fültanúja a közelmúltban. A Magyar Építőművészek Szövetségének szegedi csoportja küldte a meghívót,és a tanácskozáson a város legjobb tervezői vettek részt Nóvák István építész volt talán a legizgatottabb, aki a szervezet helyi elnöke is. Tőle származott az ötlet, hogy egy készülő, még nem szentesített tervet nyilvános fórumon vitassanak meg. Számított természetesen arra, hogy az építészek rendkívül érzékeny emberek és elég egy félreérthető mondat is, hogy a sértett soha többet ne menjen ilyen találkozóra. Nem volt félreértés, egy igazán tartalmas, élvezetes párbeszéd alakult ki a program ismertetése után, s ilyenre gyakrabban lenne szükség. Az előzmények. Különös városképi jelentőségű a Mátyás tér, ahol az alsóvárosi templom és a kolostor adja ennek a vidéknek a karakterét. Régi, öreg, leromlott házak sorakoznak a téren, építészeti értékük nem jelentős, a tulajdonosok nagy része idős ember, sok a nyugdíjas és többségüknek nincs pénze arra, hogy az épületet karbantartsa vagy ielújitsa. Várható a következő években, hogy ez a terület a magánépitkezőknek paradicsoma lesz. Nem mindegy, az építészeti hagyományokat miképp folytatják, kérdés, egyáltalán számításba veszik-e a szegedi építészeti történetiséget a hazak alapozásánál. A válasznak egyértelműnek kell lennie: nem hagyhatják figyelmen kívül a formai hagyományokat, azt az örökséget, ami Szegedet megkülönbözteti városképileg a többi magyar helységtől. A kőművesek, tervezők munkájának megkönnyítésére a szegedi tanács építési és közlekedési osztálya felkérte a DÉLTERV-et, hogy készítsen olyan kompozíciós tervet, ami a Mátyás tér magánerős építkezései számára alternatív megoldásokat nyújt és ez biztosítja a műemléki együttes, s a majdani új házak összhangját. A számbavehető formai elképzeléseket Palánkai Tibor álmodta meg, s ő vállalta azt a kényes szerepet is, hogy papiruszait nyilvános vita résztvevői értékeljék, miután az Országos Műemléki Felügyelőség, s a szegedi főépítész a szabályozás elveivel egyetértett. Bálint Sándor Szeged jeles néprajzi tudósának szavai j szerint a városnak két abszolutuma a Tisza és az alsóvárosi templom. Az utóbbiról illik tudni — épp az ő kutatásai alapján —. hogy a hódoltság idején Alsóváros Szegednek magyar súlypontja, városmagja, mert a török és a bevándorolt délszláv laEpítészeti javaslatok a Mátyás tér jövőjére kosság a várban, a palánkban élt. A tősgyökeres helyi magyarság a franciskánus templom és a kolostor körül húzódott meg. A városi magisztrátus háza állítólag a tanárképző főiskola helyén állt. A templom szomszédságában, tőle délnyugatra hatalmas vízállás terült el, amólynek Csöpörke vólt a neve. Amíg a tó medrét föl nem töltötték, s házhelyeknek Ifi nem osztották (1879). addig az r érkező búcsúsok megmosdottak a tónak a jámbor hit szerint megszentelő vizében és ünneplőbe öltözve innen vonultak a templomba. A templom a tér kialakulásától napjainkig fontos szerepet tölt be a város szerkezetében. Szegednek, de az Alföldnek is talán legmonumentálisabb középkori műemléke. Ehhez az együtteshez kereste Palánkai Tibor a megfelelő ' környezetet, ahogy szakmai nyelven nevezik, térfalat. Cikkünkhöz mellékellünk egy fotót, amely a térre tervezett néhány épülettípus formai jegyeit, elemeit összegzi. A szegedi eklektikának megfelelően hangsúlyozott: a házak homlokzata, az ablakméretek, a tető- és kapuformák, a magasság két- és háromszint. Palánkai összegyűjtötte az egy-két évszázados építészeti elemeket, amelyek a Tisza-parti házakat szegedivé tették. Nem valószínű, hogy bármelyik jövendő új épület egy az egyben a- képen látható alakban készül el. A program jelkészletéből — ami teljesen újszerű építészeti megoldás — a mindenkori tervező szabadon választhat. A jelkészlet nem törvény, bővíthető, kiegészíthető, ahogy az élet diktálja. A terv lényege: a formai hagyományok folytatása, az értékek, a városkép sajátosságainak megőrzése és hogy ez a Mátyás tér melyik mostani, régi háza helyén hogy történik, az többé-kevésbé a megbízott építész alkotói fantáziájától függ. A program azonban egy jó mankó lehet. A/, építészek egy része a/ért pártfogolja ezt az eí-i képzélést, mért nyitott, rugalmas. Természetesen volt olyan is, aki az ilyen jelkészleten alapuló tervtől a Mátyás tér környékének sematikus, egyszínű továbbépítését feltételezi. Sokan számonkérték, hol a modern kor építészeti jele? Volt, aki azért aggódott, mert úgy vélte, az egy agytól, észtől származó ötlet csak modorosságot, unalmat szül. Érdekes módon a 40—50 éves tervezők a modernséget követeltéK, több üveget, XX. századi tormát szeretnének látni a nevezett helyen. A közvéleményt és a város lakóit képviselő újságírónak — aki nem szakember — az az érzése támadt, Palánkai Tibor törekvéseiben a gyökereket keresi. Egyébként világszerte^ általános jelenség, hogy a fiatal építészek egyre inkább elfordulnak a sematikus doboz, üveg, beton kockáktól, a csak funkcionális megfogalmazástói. Takács Máté főépítész ki is mondta, amit Patenkai csinált, az most a divat. Nyilasi Imre kifogásolta, hiányzik a programból az egyszerű parasztvárosi hangulat, ami Alsóváros jellemzője. A szegediek biztos egyetértenek vele, de pártolhatják Marúti Győző aggodalmát is, aki kijelentette, a magántervezők nem érzékenyek arra,' hogy egy történelmi környezetbe milyen ház kerül* ÉS hogy mennyire igaza van, bizonyítja a Dóm tér példája is — az Akadémia épületének szomszédjára mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy odavaló. Nem idézem tovább a Mátyás téri vita részleteit, mert hosszú, terjengős lenne. Többek között ilyen tanulsággal is szolgál: most, amikor a házak 80 százaléka magánberuházásban készül, sokkal nagyobb lett az építészek felelőssége. A szakmái hozzáértés, az alázat, a becsületesség, a szabályozás követelménye mindig szempont Volt, de napjaink egyre nyitottabb városépítésében ezeknek az igényeknek fokozottabb a jelentőségük. Ilyen körülmények között rendkívül hasznos, ha egy-egy utca, tér vagy városrész továbbfejlesztését a Mátyás: térihez hasonló kompozíciós terv és szakmai vita elűzi meg. Halász Miklós Ormánsági szőnyegek Az ormánsági népművészet hagyományait őrző szőnyegekből az idén a tavalyinál ötödével készít többet exportra a Dráva menti Áfész csánycszrói szövőüzeme. A falusi háziipart továbbfejlesztő délbaranyai kisüzem új mintájú, értékesebb szőnyegekkel gyarapi-' lotta termékeinek választékát. Olajütés tökmagból Megkezdődött az örségben és környékén az évszázados téli munka, az étkezési célokra szolgáló tökmagolaj készítése. A köpesztést — a mag kibontását héjából — a családök otthon, közösen végzik a téli estéken, ezután kerül az ütőbe, azaz sajtolóhelyre a mag. Ilyen egykor minden faluban volt, de ma már összesen 4—5 tsz-majorban maradt meg az öregecske géppark, amelyen a csemegeként és gyógyszerként is kedvelt tökmagolaj készül. A héjától megfosztott tökmagot az üzemekben lisztté őrlik, vízzel kásaszerűvé' gyúrják, pirítják, majd saj-" tolják, vagyis ütik. Minőségétől függően 3—4 kiló tisztított magból lesz egy liter olaj. ez magyarázza a borsos árat, hiszen az aranysárga folyadékért az elmúlt években 400 forintot is kértek literenként. Egyszerűbbé teszi az egész eljárást a héjatlan magot adó tökfajták termesztése, mivel itt a köpesztés elmarad. A tökmagolajat ünnepi ételek főzéséhez, saláták ízesítésére, étvágygerjesztőként használják, gyógyszerként emésztési zavarok, vesepanaszok ellen alkalmazzák. Hulladék Issapbél — fűtőanyag Az ÁFOR Csepel-szigeti meló és folyékony fűtőanyatelepén fél évszázad alatt got előállító berendezéseket, felhalmozódott hulladékiszap Ezzel a második félévben a — a savgyanta — hasznosí- Dorogi Mészműben lehetötására dolgozott ki eljárást a Magyar Szénhidrogénipari Kutató-Fejlesztő Intézet, együttműködve a Dorogi Mészművel. A környezetet, az élővizek tisztaságát veszélyeztető hulladékból folyékony — a fűtőolaj pótlására alkalmas — fűtőanyagot állítottak elő. amely az éghető anyag egy részét kisméretű szemcseként, lebegő állapotban tartalmazza. Az új anyagnak és technológiának a Dorogi Mészműben elvégzett nyolcnapos üzemi próbája kedvező tapasztalatokkal zárult. A kísérlet eredményei alapján bővítik a savgyanta-ki tervé válik a mé-zége éshez használt fűtőolaj több mint felének — 1500—1800 tonnának — a helxpttesítese a hulladékból előállított folyékony fűtőanyaggal. Kedvező üzemi tapasztalatok esetén a Magyar Szénhidrogénipari Kutató-Fejlesztő Intézet szabadalma alapján 1834-tőV-az évi fűtőolaj-megtakarítás elérheti a négyezer tonnát is. A szakemberek szerint az ÁFOR Csepel-szigeti telepén felhalmozódott veszélyes hulladék kitermelésével és hasznosításával 15—18 évig fedezhetik a Dorogi Mészműben szükséges fűtőenergia jelentős részét