Délmagyarország, 1983. január (73. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-12 / 9. szám

/ Szerda. 1983. január 12. Líra a műtőasztalon Téglásy Imre: Leletmentés Bálint György a két világháború között még attól tartott, hogy a líra meghal. Mennyire relatív is ez a világ: a líra — akkoriban — nemcsak hogy meg nem halt, de költészetünk máig utolsó nagy korszakát hozt-j meg. jóllehet a magyar kritika ldasszikusának aggodalma indokoltnak tűnt. Csökkent a versek iránti kereslet, „ezért nem is .találunk az új írógenerációban igazán kiváló lírai költőket." S vajon. ha e kijelentés ma hangzana el, midőn versekre van ugyan kereslet bőven, de a két háború közötti, igencsak naggyá nőtt lírikusok közül jószerével már egv sincs közöttünk...? Igaz, Bálint György sincs. Mindazonáltal a líra ma él. Első pillantásra Magyarországon tán jobban, mint valaha: hazánkban idestova több a költő, ihint némely szakmában az ipari tanuló. A bőségnek azonban nemcsak zavara, de hordalék^ is van. Egyre nehezebb tehát manapság az a mindennél izgalmasabb kritikusi munka, ami az értékek felfedezését. a vizsgálódás szelektív öröm-végpontjait jelenti. ha egy-egy fiatal költő kötetét veszi kézben az ember. Annál is inkább, mert közülük igen-igen sokan megfeledkeznek egy általuk többszörösen „korszerűtlennek" ítélt pályatárs intelméről. mely pedig a századunkbéli poétákra is vonatkozik, minden ellenkező látszat dacára.: „ha nem tudsz mást. mint eldalolni saját fájdalmad, s Örömed, nincs rád szüksége a világnak, ezért a szent fát félretedd." 'Az a karcsú kis verseskötet. ami most jelent meg a Magvető Kiadó jóvoltából, több szempontból is példázatot jelent a legújabb magyar költészet gondjaira — de reménységeire is. A cím teljes egészében „megkomponált". első kötetes fiataloknal ritka koncepciózus termést sejtet: a régi magyar irodalom kutatójának Leletmentése a szellemi értékmentés legelső életfázisát hivatott felmutatni. Mindezt a lírai én fejlődésraizába foglalva. Egy lélek vall önmagáról. ajánló sorai szerint „a mítosz személyes olvasatával. az értékesnek vélt belső arcvonások gipszbe öntésével, a múlékony látomások rögzítésével." A mottónak választott Szenei Molnár Albert-idézet „tévelygőházaból" logikus az út a nyitó Ars poetica finoman sejtető kéneihez. mindahhoz. amit Téglásy Imre őriz és félt. Az antikvitásélmény a korai Telemakhoszciklus verseiben azonban nem egykönnyen fér össze a mottóban fölvállalt labirintus-kutató szándékkal: itt még több a modorosság, a feszültségek és szorongások nagv formai igénnyel versbe öntött jelzései mögött még nem elegendő a világképalap. még nem tör felszínre a szemlélődő embernek az életkör tapasztalati tényeivel növekvő számú bölcseletnennyisége. Az első örömteli jel a Pedig hát.<.. című vers: .,Ve se Cet f«e Isten) se Próféta (nincsen) esik tolvajok vannak / és cinkosok várnak" — a látszólag kiábrándult felismerés a lehiggadás és az érettebbé váló világlátás bizonyítéka, s olyan versek, mint az Idő vagy — az előzmények után — meglepően súlyos Ólomhatalom kiteljesítik ezt a vonulatot; a bolyongásban ha nem is vigasztaló, de határozott kontúrokkal rendelkező fények a líra-horizonton. A felszabadultág, a néha mar játékos irónia többször kap helyet (Uraim), s a megszenvedett igazságok vetületei olyan megkapó szépségű látomásokat eredményeznek, mint a Leletmentés leg'nangulatosabb és a totalitásigényt legjobban megközelítő, bravúros megnyilatkozása: a Kép című vers. Ezzel jut el Téglásy addig ahonnan érzésünk szerint érdemes továbblépnie, e sorok jegyében: „Ablakom előtt / szántóföld, tanya / Mozdul a kép / egy öreg paraszt / kerékpárt tol be. / A vázon madzaggal ! kötött kapa. / Kötődni ehhez s ahhoz / — forgatom nyelvemen. / Felkötni kardot, állat / zászlóra pánlikát. / s még mi mindent lehet....' / Megkötni lovat, magam, / kötni kocsikereket. I.... Megy ez is. ballag / Majd megáll, a porból felvesz / valamit. Megnézi, visszaejti. / Nem sejti ő se már. / hogy isten hova rejti / valódi titkait." Szemlélődő, sztoikus lírai én. aki rendre, nyugalomra vágyva, önmagával akar békében élni. nem a világgal. Szellemi leleteit mentvén meditál és vall. többnyire csöndben fel-felsóhajtva és higgadtan, fegyelmezetten elénk helyezve egy-egy feltárt világképdarabot. Téglásy Imre kötetét olvasva az a legizgalmasabb kérdés: hogyan, miként adhat hitelt a költői személyiség vallomásainal;? Mivel érheti el — midőn a világot mintegy műtőasztalra fektetvén, vizsgál és operál, tudván, hogy műtétre az ápolt tart legkevésbé igényt — hogy így is'higgyünk neki.? A ÜZegédi Költő első kötetében műtőasztalra is fekliipségleii? Oktatóiát véleményezi a diák teti a világot. Csak az a baj. hogy túlságosan gyakran ő is melléje fekszik, ahelyett, hogy kezelné. Ebben a testhelyzetben pedig fölöttébb nehéz operálni. S hogy időnként mégis sikerül, sok mindent jelez, mint az összegző, nagy erejű Tizenkét cserepem bizonyltja: a szubjektum csakis annyira műtőasztal-telep, amennyire a megszenvedett igazságok hitelt érdemlően kerülnek szinkronba a világ tudaton átszűrt valóságával. Fejlődőképes költő — e kifejezés közhelyszerűségében már-már sértésszámba is mehet manapság, fiatal költőink művekkel legtöbbször nem valami kielégítően megalapozott érzékenységét ismerve. Ha Téglásy Leletmentésére mégis ezt használjuk összegzésképpen, abban az értelemben tesszük amit az Immáron évtizednél is hosszabb idő átfogó verste~més képe mutat. Nincs a világon az a poéta-sebész, aki — ha valóban az — ne tenne szert erre az elengedhetetlen és pozitív értelemben vett rutinnak is mondható többletre ennyi év alatt. Az igazii költők soh™.-im naivak, a jók pedig fejlődőképesek — úgy és annyira, amit a szó magasabb, mondhatnám étéri értelme jelént. így hát — egyidős lévén Téglásy Imrével. — remélem, a volt évfolyamtársak pro- és kontra-ballasztjaitól megszabadultam hadd használjam hát a többes szám elsó személyt: az új körvonalazódott. s erre lehetséges indulnunk. Nosza. Magvető, 1982.) Domonkos László A legendák öröklődnek. Szájról szájra terjed a mese — mindig csak a régiekről. Tanárokról, akiknek az előadásain tömegeltek a hallgatók, gombostűt sem lehetett leejteni az Auditóriumban. Az ifjúság mohón itta a szavait, tapssal jelezte tetszését. Legendáriumok és memoárok főszereplői ők, a régi, nagy, tudóspedagógusok. Diákjaik egész életükben emlékeznek a hanghordozásukra, apró, jellegzetes szokásaikra, egy-egy szállóigévé vált mondatukra, de főként — a tanításra. Nem is annyira egyik vagy másik tudományág konkrét ismeretanyagára, hiszen kénytelenkelletlen felejt az ember; hanem az átnyújtott élet példára. Hogy hol vannak ők manapság? Minden bizonnyal: a katedrákon. Csak később fonódik majd alakjuk köré a legenda, a megszépült emlékek meséje. * Mindezt azért szükséges előrebocsátani, nehogy elfogultság vádja érjen az alább következők miatt. Hitem szerint ugyanis mai egyetemeinken és főiskoláinkon is oktatnak tudóspedagógusok, vagyis olyan emberek, akik nem középiskolás fokon járatosak a tudományukban, egyszersmind élettudásról is bizonyságot tesznek naponta, mert nemcsak szakmát, hanem személyes emberi példát is képesek adni. Csak . . . Mégis, mintha egyre kevesebben lennének, s ez nagy baj. Mit lehet tenni? Se szeri, se száma a teendőknek — mondták a diákok egyszer, úgy öt évvel ezelőtt, pedig már nagyon sokan. Akkor, úgy tűnt, azért mondják, mert közvetKiállítási napló Hungart-Expo A tavaly őszi Budapesti Nemzetközi Vásáron a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja — csatlakozva a vállalkozási hullámhoz — vásárlással egybekötött tárlatot szervezett kortárs magyar művészek alkotásaiból. Nincs abban semmi csodálnivaló, hogy nem minden kiállított mű talált gazdára, még a kedvezményes vásárlási feltételek mellett sem. Gondoltak hát egy* merészet, és a „maradékot" — amely különben igen színvonalas anyag — vándorútra indították. Az első állomás Szeged, ahol néhány napja a Horváth Mihály utcai Képtárban látható 41 kortárs magyar képzőművész mintegy 80 munkája. S mindegyik mellett ott az ára is, ami a grafikai lapoknál 1800-tól 5600 forintig, a festményeknél 8890-től 22 ezer 200-ig, az érmek és a szobrok esetében 3050-től 53 ezer 400 forintig terjed. (Az ember elgondolkodik: amelyik mű gazdára talál, bevonul egy otthon szűk közegébe. IA többi tovább vándorol. Vajon melyik tölt be nagyobb közművelődési, ismeretterjesztői missziót!? Vajon melyik a közösség szempontjából értékesebb?! És valóban a legértékesebb művek találnak-e gazdára?!) Tény, hogy ennek a kiállításnak szinte kikezdhetetlen a művészi színvonala. Nincs úgynevezett vonal alatti alkotás, ám az is igaz, hogy remekművek sincsenek. (Lehet, hogy azok már elkeltek?!) Ami viszont a szegedi látogatóknak mindenképpen szemet szúr'egyetlen közelben élő művésznek sincs képviselete. Az okok itt is igen összetettek lehetnek, kezdve a meghívandók listájának összeállításával, én befejezve az esztétikai minőség című rostával. Mindenesetre az kicsit túlzás, hogy a Dél-Alföldről egyetlen művész sem fért ebbe az Expo-csomagba. (Arról nincs információm, hogy a pesti tárlaton Németh Józsefen kívül szerepeltek-é.) A festmények legerőteljesebb szigete a Szentgyörgyi József, Bráda Tibor. Kóka Ferenc. Tamás Ervin, Fóth Ernő kénviselte színes, felületi hatásokra éoítő artiszt!kus világ. Üde színfolt Somos Miklós tartalmas vászna. Kovács Péter gvótrődő embersége, Lórfi-nt János virtuóz pkvnretlhiranasn. valamint B"k Imre logikai Imnrov'zációia. A grafika élc°anatát egv, a sz'nMzboz, keméaiához. vásárhoz vonulat viseü fÁnotha Mamit, GAc*i M^ákl. <!—tr.Knuhi rés, Barna Ferenc, B "dncsorvi Sáudar) J aCZa M-eta lmjai mellett. A szobrok közül lee~m'°ke7etesebb szamomra Kő Pálnak a rémei magvar kánnlnába készült három domborműve. Bécs — MA — konstruktivizmus Ez a három szó az 1919— 33. közötti magyar emigráció legfontosabb jellemzője. A Tanácsköztársaság bukását követően a fehér terror elől külföldre kényszerültek a magyar értelmiség legjobbjai, közöttük a tanácshatalom mellé állt, agitatív műveket készítő képzőművészek is. Az emigráció első helyszíne Bécs volt, mely otthont adottt a MA című lap köré csoportosuló magyar avantgarde-nak, melynek védjegye a konstruktivizmus volt. Békéscsabán, a Munkácsy Mihály Múzeumban még néhány napig látható az az úttörő jelentőségű tárlat, amely az eddig kevésbé ismert korszak eddigi legteljesebb bemutatója. A magyar grafika külföldön — Bécs. 1919—1933 címet viselő tárlat forrásértékű katalógusának előszavában a bécsi Peter Weibel professzor a következőket fogalmazta meg: . 4 MA Bécsnek csak az emigrációt köszönheti, Bécs viszont azt köszönheti a MA-nak, hogy a nemzetközi képzőművészeti avantgarde egyik központja lehetett." Hogy kik alkották ezt az emigráns művészcsoportot? Íme a névsor, akiknek jórészt ismeretlen mfi"»i írhatók a kiállításon: Bern&th Aurél, Ft ró Mihály, Bortnyik Sándor, nerkovits Gyula. Ferewzy Béni. Ferenczy Noémi. Gergely Tibor. Kassák T aios, Lesrnai Anni. Mohnly-Nanv László, Pap Gnula. Tihanni Laios, Uitz Béla és Va'da Sándor. Alkotásaik mellett a katalógus közli életrajzi adataikat, s egy-egv minitanulmónvt, korabeli kritikarészietet vagy vallomást. A kiállítás egyik legnagyobb erénye, hogy a művészeti intézmények integrációiát is reprezentálja. Az első olyan vállalkozás, ahol az ügy érde'rében koncentrálták az erőket (szellemieket és anyagiakat), ígv gvűlhetett össze az anyag, ígv szüWhetett meg a oéldós katalógus. A Magvar Nemzeti Galéria, a Magvar Munkásmozgalmi Múzeum, a Petőfi Irodalmi Múzeum Kassák emlékmúzeuma és archívuma, valamint az Országos Széchényi Könyvtár közreműködésével a tárlatot. Békéscsaba után bemutatták Budapesten. sz Irodalmi Múzeumban. a szombathelyi Savaria Múzeumban és .Salgótarjánban, az úi Nógrádi Sándor Múzeumban. Tandi Lajos lenül, szinte a bőrükön érzik: nincs jól, hogy egyoldalú függőségben leiedzenek, hogy valamiféle viszonyról, kölcsönösségről szó sem lehet. holott a csupasz logika alapján is kapcsolatot kellene tételezni oktató és oktatott között. Azt mondták, nincs az jól, hogv valamely diáktömeg kénytelen elszenvedni pedagógiai analfabéták rendszeres „szövegmondását", majd megfellebbezhetetlen ítélkezését, melytől a diákok egzisztenciája függ. (Ugye ilyenkor, a vizsgaidőszakban. nem szorul bővebb magyarázatra a hallgatók minősítésének és egzisztenciájuknak az összefüggése?!) Évekkel ezelőtt azt kérték az egyetemisták, legyen módjuk nekik is véleményt nyilvánítani oktatóik munkájáról, és az illetékesek a hallgatói véleményezésre is figyeljenek. amikor a tanárokat minős'tik. szerződésüket hosszabbítják.'kinevezik őket. * Visszhangos javaslatok voltak ezek, a reakciók széles skálájából kiemelésre érdemes azon keveseké, akik természetesnek tartották a diákok igényét. Sokkal többen voltak, akik elképedtek, fölháborodtak, kikérték maguknak, közönyösen legyintettek, cinikusan mosolyogtak, titokban bosszúról álmodtak. Jelen pillanatban senki sem vonia kétségbe az egyetemi hallgatók illetékességét arra. hogy az oktatás folyamatáról és az oktptók pedagógiai tevékenységéről véleményt mondhassanak Eredmény? Ahogy vesszük. Mindenki tudia ugyanis, gyermeteg játék marad az azóta „kétoldalú véleményezési rendszer"-nek titulált, s a nagyobb felsőoktatási intézményekben különféle formákban bevezetett véleményezési mechanizmus, ha nincsenek valóságos következmények. Magyarul: teljesen fölöslegesen töltik ki a KISZ-bizottság által összeállított kérdőíveket mondjuk a szegedi bölcsészek, írják rá, hogy X. és Y. oktató ezért meg ezért nem áll feladata magaslatán — ha X. és Y. még két év múlva is ott ül a pozíciójában vagy magasabban. Minek töri a fejét a TTK-s, hoz Z. gyakorlatvezető módszere mitől lehetne a mostaninál hatásosabb, ha Z. meg van győződve saját nagyságáról és szemernyit sem hajlandó változtatni. Az. orvostanhallgatónak meg eleve van annyi magához való esze, hogy a neves professzor pedagógusi minőségéről való értekezést ne tekintse létszükségletének. Így aztán a mai kép meglehetősen egyszerű: azokban az intézményekben (pontosabban karokon, hiszen egyetemeinken belül gyakran külön világok a különböző karok), ahol a vezetés amúgy is szimpatizál a demokratikus elvekkel és gyakorlattal, viszonylag jól működik a véleményezési rendszer. Papírokra is ritkán van szükség, hiszen a diákok közvetlenül, oktatóik kérésére mondják, ami nem tetszik. A JATE Természettudományi Karán példákat is tudnak sorolni arra. hogyan változtatott egynémely pedagógiai módszerén néhány oktató, s köszönte a segítséget. Ahol viszont a tekintély nagy úr. s az oktatás korszerűsítését .fölülről" várják — sikertelen próbálkozások után a hallgatók közönyébe fulladt a dolog. * Kár. Mert bár köztudomásúan sürgető a felsőoktatás korszerűsítése, és ott, „fönt" van is mindenféle mozgolódás e téren, a folyamat természetszerűen lassú. Apróbb, gyakorlatias változtatások — itt, „lent" — lendíthetnének rajta. Aztán meg: miért ültetnénk el időnek előtte ifjú fejekben, hogy igazukért nem érdemes csacskán belemenni holmi csatározásokba, ki kell várni, amíg megoldódnak a gondok, felszínen maradni — ez a lényeg? És nem utolsósorban azért is kár. hogy nem működik a véleményezési mechanizmus, ahogy lehetne, mert tény: bár nem föltétlenül pedagógiai antitalentumok kerülnek be az egyetemekre oktatóknak, a bekerülésnél nem is szempont, hogy milyen pedagógus az illető. Bár az egyetemi képzés jelenlegi keretei között nem tiltott a kiváló oktatómunka — nem is ösztönzött. A tudományos publikációk száma sokkal súlyosabban esik latba egy s zer ződésmegh osszabbitás vagy kinevezés eldöntésekor, mint az: mit és hogyan tanul az illető tanártól a következő nemzedék? Pláne, ha e nemzedék képviselői — függőségük teljes tudatában, a „politikus" gondolkodás mibenlétét megtapasztalva — némák. Sulyok Erzsébet Csehszlovák kultúra Magyarországon A cseh és a szlovák kortársirodalomból és művészetből adnak ízelítőt az idén a Csehszlovák Kulturális és Tájékoztató Központban. Minden hónapban változatos programot rendeznek. Miként dr. Jaroslav Musilek igazgató kedden a sajtó képviselőinek ez évi terveikről szólva elmondta: a kiállítások sorát Milán Mravec szlovák festőművész tárlata nyitotta meg. Ezen a tárlaton a fiatal aikotó 50 festményét és grafika iát mutatja be. Kulturális köznontjukban helyet adnak fotódokumentum kiállításoknak is. A „Duna. a béke és az együttműködés folyója" címmel például a Duna menti országok kapcsolatát, együttműködésének szükségességét szemléltetik. Fotókkal tudósítanak majd a prágai világkongresszus előkészületeiről. Februárban megemlékeznek az 1948-as szocialista forradalmuk győzelméről, majd a prágai nemzeti színház egy évszázados történetéről adnak képet. A csehszlovák gépkocsigyártás fejlődéséről tájékoztatnak a május 26-án megnyíló Bravó, Skoda című kiállításon. Az Albatrost és a Mladé Letá kiadó vállalat kiállításán gyermekés ifjúsági könyveket tárnak a magyar közönség elé. A fővárosban és az ország más részén — Esztergomban, Hódmezővásárhelyen, Sátoraljaújhelyen. Szarvason például — előadásokat tartanak, a többi közt az 1948-as szocialista forradalom győzelmének, Csehszlovákia felszabadításának és a cseh néo májusi felkelésének évfordulója alkalmából. Irodalmi estjeiken neves művészek szerepelnek majd. A sajtótájékoztatón elmondták azt is, hogv a televízió folytatja a „Kórház a város szélén" című nagy sikerű csehszlovák film további 7 részének közvetítését. A vetítés befejezése után — előreláthatóan ez év második felében — szintén baráti találkozóra hív* •iák a film alkotóit, főszereplőit.