Délmagyarország, 1983. január (73. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-02 / 1. szám

TTÉtffi. 198,3. ianiiSr 3. Az MTESZ idei rendezvényei 1983 első félévében 34 nemzetközi tanácskozást szerveznek az MTESZ tagegyesületet Az elsőt, a nemzetközi ergonómiai konferenciát január 20. és 22. között rendezi Budapesten, a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság. A tanácskozáson az ergonómia időszerű kérdéseit vitatják meg. A legtöbb a nemzetközi tanácskozást a Magyar Agrártudományt Egyesület rendezi meg: öt nemzetközi tanácskozást szervez a jövő év első felében, köztük a vetőmag-világkonferenciát. Második helyen a Gépipari Tudományos Egyesület áll négy nemzetközt tanácskozás megrendezésével. A Magyar Biológiai Társaság május első felében a szövettenyésztés kérdéseiről hív össze nagyszabású nemzetközi tapasztalatcserét. amelyre mintegy négyszáz külföldi vendéget várnak. Az MTESZ környezetvédelmi bizottsága a Magyar Élelmezésipari Tudományos Egyesület, a Magyar Agrártudományi Egyesület. az Építőipari Tudományos Egyesület és több érdekelt nemzetközi szervezet magyar bizottsága közösen szervez május végére Budapesten több napos tanácskozást a települési, és egyéb szerves hulladékok ártalmatlanná tételének, illetve a mezőgazdasági hasznosítás lehetőségeiről. Az Optikai. Akusztikai és Filmtechnikai Egyesület — a Nemzetközi Optikai Bizottság támogatásával — hívta össze Budapestre júniusra az Optika '83 konferenciát. ahol a nagy látóterű. naev felbontó képességű optikai eszközök mikroelektronikai felhasználásáról lesz szó. (MTI) Felőlire emlékeztek Petőfi Sándorra emlékezett pénteken a szülőváros, Kiskőrös. A költő születésének 160. évfordulója alkalmából megrendezték a hagyományos fáklyás felvonulást és emlékünnepséget, melyen Lencsó László, a Petőfi Irodalmi Múzeum osztályvezetője mondott, ünnepi beszédet. Az ünnepség résztvevői koszorút helyeztek el a Petőfi-szobor talapzatán és a város központjában levő szülőházon. Az emlékmúzeum melletti kiállítóteremben bemutató nyílt a költőnek idehaza és külföldön kiadott könyveiből, illetve a műveket illusztráló rajzokból. A kiállítást, amely március 15-ig látható, Bíró Zoltán, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója nyitotta meg. A napló utolsó lapjára Ketlif előre, eg Igaz, hogy már 1983-at írunk, ez a cikk mégis az elmúlt esztendő kiállítási észrevételeit rögzítő napló utolsó lapjára kívánkozik, összefoglalásnak, mérlegkészítésnek — talán tanulságul. Kezdjük talán a statisztikákkal. A főváros és Pest megye után Csongrádban él a legtöbb képző- és iparművész; a Magyar Népköztársaság. Művészeti Alapjának ÍÍJ tagja van — 31 festő, 18 szobrász, 9 grafikus, 17 iparművész és három művészettörténész. A legmagasabb szakmai elismerést jelentő szövetségi tagok száma 29. Csongrád megye 1982-ben a képzőművészet terén különleges helyzetbe került. A művészeti élet decentralizálást törekvéseit fölmérendő, Zalával együtt e tevékenység kísérleti terepévé jelölték éppen az eddigi eredmények elismeréseként. Mindez összekapcsolódott azzal, hogy új tisztségviselők kerültek a vezetői posztokra. A szövetség délmagyarországi területi szervezetének (Csongrád és Békés megye) elnöke Németh József festőművész lett, a hódmezővásárhelyi csoport titkára Fejér Csaba festőművész, a szegedié Benes József grafikusművész. A decentralizálási törekvések szellemében máris igen fontos és jelentős eredmények születtek. Legkiemelkedőbb mindenképpen az Öpusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark bejárati épületében, a szegedi alkotók tondóival díszített úgynevezett Szegedi kapu belső palástján fölavatott, mintegy 70 négyzetméteres bronz dombormű, Tóth Valéria szobrászművész alkotása. De ehhez a szándékhoz a megyei tanács által kezdeményezett akció, melynek célja, hogy helyi művészeti erők összefogásával díszítsék a községek házasságkötő termeit. 1982-ben elkészült Németh József szegvári, Zoltánfi István deszki, Tóth Valéria zákányszéki, Zombori László nagymágocsi, Nóvák András doma«zéki, Erdős Péter fábiánsebestyéni és Fodor József mindszenti pannója, s a megvalósulás útján van Szathmáry Gyöngyi, T. Nagy Irén. Kotsis Nagy Margit, Fejér Csaba, Szalay Ferenc, Lantos Gyöngyi és Szabó Júlia munkája. Jelentős eredménye az elmúlt esztendőnek, hogy nemcsak megkezdődött a párbeszéd és együttműködés helyi építészek és képzőművészek között, hanem ennek már nemcsak az első sikeres példáját valósították meg. hiszen az újszegedi tanácsi továbbképzé*i e* módszertani mtezet után átadták a KÖJÁLszékházat, melynek előcsarnokában már látható Benes, József nagyméretű zomán:kompozíciója, s még ez évben fölállítják Szathmáry Gyöngyi hatalmas jelkéDeS alkotását az épület előtt, Lapis András szobrát pedig a belső udvarban. Ügy tűnik, mindezek ellenére kéozőművészeti közéletünk jellemzője még mindig a kiállításeevtrikussáp. \<mben több mint száz Szegedi vagy itt élő művész tárlatáról adtunk hírt, s több mint hetvenről írtunk tudósítást, recenziót, kritikát. Olyan emlékezetes tárlatokat láthattunk, mint a Dürer eredeti rajzait bemutató kamarakiállítás. Buday György emlékszobája, a szegedi nyári tárlatok eddigi sorozatát búcsúztató díjnyertesek seregszemléje, Anna Margit festményei, Józsa Bálint fémszobrai. Varga Mátyás nagy sikerű visszatekintő tárlata, Kubinyi Anna textiljei, Papp Oszkár zománcképei, Kollár György festményei, az Állami vásárlások 1981. című bemutatója. Évfordulókhoz kapcsolódva rendezték meg Vinkler László életmü-kiállitását a Képtárban, melynek részanyagát a Budavári Palotában, a Magvar Nemzeti Galéria termeiben több mint két hónapig láthatta a hazai és a külföldi érdeklődők sokasága, grafikáit kiállították Gyömrőn, hagyatékának válogatott anyagát Szentesen, s mintegy zárásként az év utolsó napjaiban az MTESZ miniatűr könyvklubjónak gondozásóban. a Szegedi Nyomda dolgozóinak társadalmi munkájával elkészült A múlandóság cáfolata című kis kötet, mely Devecseri Gábor antik ihletésű verseit és Vinkler ezekhez készített rajzait tartalmazza. A 60 éves Pintér József is retrospektív kiállítást rendezett, rajzainak bemutatásával emlékeztek Szeged festő Színdbádjára, Erdélyi Mihályra., aki tíz esztendeje hunyt el. Mint kiderült, teljesen spontán alakult az elmúlt évben Békés és Csongrád megye képzőművészeinek kölcsönös bemutatkozása. Szegeden például láthattuk Tóth Ernő nagyszerű festményeit, Mladonyiczky Béla szobrait, a békéscsabai fiatalok alkotó közösségének kollektív bemutatkozását, Lonovics László szitanyoriiatait. Takács Gyöaő kerámiáit, Póka György metszeteit: Békésben vendégeskedett például Cs. Pataj Mihály, Stéhlilf János. Fritz Mihály, Dér István. Űj kiállító helyiségek is debütáltak, illetve erősödtek meg. lgv például a megyei továbbképzési és módszertani intézet Folyosó Galériájában kiállítást rendeztek Erdélyi Mihálynak, Nóvák Andrásnak, a gyulai Póka GyörgyneK, valamint a szegedi művészház lakóinak; a Szegedi Bútoripari Szövetkezet Híd utcai szalonjában bemutatkozott Tóbiás Klára, Kopasz Márta, Rostáné Pavp Piroska és Tóth Magdolna; a SZOTE oktatási épületének emeleti előcsarnpkában nagv sikMhú kiállítást rétidfeéft Sonkódí lsfván. folytatta . régi és sikeres vállalkozását a Gabonatermesztési Kutató Intézet, klubjában láthatták az érdeklődők Tóth Magdolna kerámiáit, a bíróság nagytermében Csikós András, Szabó Miklós és Stéhiik János alkotásait. Első kiállításának megrendezésével sorozatot szeretne indítani a gyógyszertári központ is új épületében. Jelentősnek ítélhetjük a szegedi művészek szereplését az ország más tárlatain. Az Országos Képzőművészeti Kiállítás résztvevői között volt Benes József, Kotsis Nagy Margit, Fritz Mihály, Lapis András és Fűz Veronika; a pécsi kerámiabiennálé egyik fődíjasa a szegedi Szalay László; a békéscsabai alkalmazott grafikai biennálén találkozhattunk Pólós Endre és Tildy Katalin munkáival. Cs. Pataj Mihály elvitte képeit Békéscsabára, Szarvasra, Orosházára, Salgótarjánba, Budapestre és az NSZK-ba is: Varga Mátyás munkáinak a Várszínház Galériája adott otthont. Pintér József Baján és Budaoesten mutatkozott be. Nóvák András Debrecenben, Fontos Sándor és Kalmár Márton Hatvanban. Zombor! László Pécsett, Pataki Ferenc Balassagyarmaton és Kecskeméten, Benes József és Gerle Margit Hajdúböszörményben. A Tiszatáj tárlatot ezúttal a pécsi Képcsarnokban rendezték meg. A vizuális kultúra népszerűsítésének és az alkotói élménygyűitésnek immár nemcsak kísérleti terepei a szegedi üzemek, ahol a szocialista szerződésekben rögzített kapcsolatok egyre Izmosodnak. Sajnos, a kétségtelen egyéni eredménvek mellett a meevében élő művészek alkotásainak tartalmi-esztétíkai minőségére, értékeik megítélésére még mindig rányomja bélyegét a rosszul értelmezett, immár kerékkötő hagyománytisztelet. Hiába érzik mind többen.szűknek ezt a skatulyát, az itt elő művészek jelentősebb részére a piaci viszonvok hatnak, s ez az éltető terepe a pusztán formai és lematikai örökse~átv>iá«nsk. randi Lajos ZlilflZtn a televízióban... Tételezzük föl a hihetetlent : valamelyik kollégánk az Elbától nyugatra óhatatlan érdeklődéstől s hazánk jó hírnevétől áthatva, veszi a fáradságot és megtanul magyarul, sőt, arra vetemedik — egyébként nem csekély valóságérzékkel —, hogy a Magyar Televízió teljes szilveszteri műsorát elérhetővé teszi önmagának. Ama fölismerés jegyében, hogy a tömegkommunikációban nem is kívánható egy ország vázlatos társadalmi keresztmetszetét jobban bemutató — mert totalitásigényt év végi humordömpinggel ötvözött — alkalom, mint a szilveszteri Nagy Tévés Parádé, utólagos és permanens össznépi kritikával. amúgy harmadnaposan. Fenti kolléga — mondjuk — előbb a Jogi esetek különkiadását tekinti meg. Megállapítván. hogy olyan eredeti fickó, mint a dr. (Jog) Erőss Pálnak nevezett úr, egy extrém ereteket fölvonultató műsorban is „villoghat", éppúgy, mint az igazi egyéniségek bármikor, akkor is, ha nem nudistákról, aktot holmi halastó miatt kellőképpen élvezni nem tudó aggastyánról vagy riasztóan házisárkányos asszonyság válási ügyéről van szó. A Szuperbola esetében pedig Árkus József személye, annyi szellemes és okos Népszabadság-béli cikk szerzőjének rangja olyasmit előlegezett, hogy a szilveszteri különkiadás írója ezúttal is árgus, sőt Árkus szemekkel figyeli a tévé paródiákra alkalmas darabjait. Ám idén valami (pontosabban: két valami) erőteljesen zavarta látását •Igái,'"e bajtól olykor az évközi Parabolákban is szenvedett kissé, de feltehetően most az az alapelv vezérelhette, hogy a magyar honpolgár szürke hétköznapjain oly kevés (és főleg szép!) női kebellel találkozhat, adjunk hát most neki. amenynyi csak belefér. S több tucatnyi kebel bizony kényelmesen el is fér a képér nyődoboeban, a baj mindössze annyi, hogy aránytalan többletet biztosított a mélyebb — árkuspapírnyi — humorral szemben. Házmester Ákos rémhírháttere városvédő Cziráday Mihállyal kombinálva, sajna, két külön-külön kiváló paródiaziccert laposított el — scsak az igazán nagy humorhelyzeteket használta ki. úgyahogy. Viszont ezek már olyan ordítóak voltak, hogy Szegvári Katalin 82-es stúdióbéli hírhedett produkcióiét és Regős István bűnrossz Bűn-sorozatát föl- és kihasználni Árkus-szintű programnak már-már övön aluli ütés. Bár igaz. ami igaz, Esztergályos Cecília Lollója és Gálvölgyi—Szegvári teljesítménye sokat segíthetett, hogy lássák: vannak még dolgok bőven, melyek falreng'etőbbek minden szilveszteri fenéknél és egyéb női alkatrésznél ... Később jött egy amolyan megvacsoráztató krimi (kollégánk is kihasználta az alkalmat), majd az utolsó falatokat izgatottan nyeldekelve ült vissza a képernyő elé: a magyar kabaré utolsó negyedszázadának legjelentősebb egyénisége következett. Kinek felléptét többszörösen is felfokozott várakozás előzte meg. Okkal: a nyáron már három éve múlt ama nevezetes. Üj Tükör-béli botrányának, időközben: hosszú hallgatás, távozás a Mikroszkóp Színpadról. fájó hiány a tavalyi szilveszteri műsorban — most itt volt újra. ismét Hofi. Sőt: HOFI. Ha ilyen óriási tehetség, úgymond, „visszatér": kevés izgalmasabb föladat akad, mint figyelni: mi lett hát belőle? Megőrzött, továbbfejlesztett, megmerevedett, ismétel vagy továbblép, bravúros eszközeit és páratlan szellemességét miként képes reprodukálni? Nos. a Mikroszkóp Színpadon részben már bemutatott, s a tévében most (rtiár előzetes források szerint kissé túlzottan) „megvágott" produkció a maga nemében az elmúlt 10—12 év mindenkori szilveszteri szenzációit idézte. Hofi címe — Nevezz csak Cucinak! — nem jelentett kevesebbet, minthogy ezen az estén ő lesz a magyarországi szocializmus, népi nevén „cucilizmus" — majd megjelent, harckocsizó sapkában, később befőttként .eltéve önmagát és imígyen lett belőle ax-ab... S eme ötletparádé még századrésze sincs a látottaknak. Hát még. amit hallhattunk Változott-e Hofi? Nem jó a kérdés. Működése teljes mértékben egybeesett az ország történelmének 1968 utáni szakaszával, átmeneti (most már mondhatjuk) hullámvölgye pedig a válság „begyűrűzésével" — minden erőltetett párhuzam nélkül: Hofi Géza önmagában ls szimbolizál kissé valamit, mindazt, ami történt és történni fog ... Műsorában két újdonság föltétlenül figyelemre méltó. A közönség felé „kibeszélő", utóbb anynyit vitatott alaptónusa kétségkívül megváltozott, finomabb és kedvesebb lett — úgy humánusabb, hogy eredendő keménységéből el nem vett semmit. (Tanulság: a legnagyobbaknak is használhat némi lecke...) Aztán: ezúttal jóval többet foglalkozott általánosságokkal, Cenznétől egészen az ötvenes évekig. Szkeptikusabbak megjegyezhették (persze magyar állampolgárok!): na. ha már Hofi is az ötvenes évekkel élcelődik ... Bizony, Csak élcelődjék, minél inkább. annál jobb. Mert Hofi nemcsak a tőle méltán elvárt igen magas színvonalon tett e feladatnak eleget, de korábbi „népnevelői" céljait is érvényesítette. Erre pedig — e témában — változatlanul jobban szükség van. mint valaha. A cuci (aus Ungarn. például) köztudottan nem attól jó vagy jobb, amit elhallgatnak róla ... Aus Ungarn. Ja. Und aus Wien und Budapest. Te csak házasodj. Ausztria (németül sajnos nem tudom), de a Habsburgok programját jó ideje tévénk fordítva gyakorolja — ám az óévbúcsúztató Bécs—Budapest közös gálaest olyan rossz volt, hogy tálán még képzelt nyugati kollégánk is. ki hallhatott valamit harangozni holmi Habsburg-ellenes magyar mozgalmakról — s mellékesen az enyhülésnek is feliétlen híve — csak mély elismeréssel . adózhatott mindazoknak, akik annak idején a túlzott házasodást radikálisan ellenezték.., Hiszen a frigy olyatén gyermekei, mint a már-már bántóan ripacskodó dalos talján pacsirta. Milva vagy a szabvány „wiener" revüegyveleg (egy nagy művészt, Charles Aznavourt kivéve) — semmi mást nem adtak, mint nyugodt, italos előkészítést a meghatott éjféli pillanatnak. Amikor is a „cuci" (aus Ungarn) új évébe lépett — Elbán túli kollé. gánk pedig, kidugaszolván a palack Törleyt, ajkán furacsodálkozó félmösollyal tán ennyit mondhatott: hm... De legalább figvelt. Domonkos László ...és a rádióban A nagyapám szabómester volt. Magánügy, tudom. A szabókat mégis jobban szeretem a másféle szakmát mívelő mestereknél. Legjobban — az év utolsó oaója óta — Timár Györgyöt szeretem, aki megnyitotta a magyar közmondásszabóságot. Közmondásokat könynyű összeilleszteni, gondolom, csak ismerni kell őket, s olyan észjárás szükségeltetik, mint a rádió főszabászáé. Jártam már székesfővárosunk egyik, fejedelemről elnevezett terén, de az, ami Timár Györgynek, bevallom nem jutott eszembe, ti., hogy vak tyúk is talál ^hes disznót. Mert talál, és ezt a szerző tudja. A rádiókabaré csapata jó csapat. Évek óta bizonyítják. Talán azért őrzik a csúcsformát, mert kénytelenek rá. Versengeniük kell a tévével, s mindenki tudja, hogy eszköztáruk mennyivel szűkösebb. Nincs más választásuk, húsz másodpercenként prezentálnak egy jó poént, s megtalálják azokat az embereket, akiket azért szeret a közönség, mert tudj ia róluk, hogy képesek erí re. A műsorújságból is kiderül. elég egyetlen pillantást ivetni a szerkesztőket ábrá'zoio fotóra, hogy ez a kabaré nemcsak amúgy átabotában készült. Farkasházy Tivadar mintegy messziről tekint le a kéziretnanírra, melyen Marton Frigyes és Kaposy Miklós osztozkodik, miközben Sinkó Péter úgy tesz. mintha mosolyogna. Egvébiránt csupa komolyság a stáb. mert valószínűleg azt vallják, amit Karinthy Frigyes, szóval, hogy a humorban nem ismernek tréfát. Nem is ismertek, hálistennek, és most szilveszterkor sem. Lehr, Markos, Nádas, Koltai, Bárdi, Bodrogi, Tabi, Verebes. Ha futballisták volnának, nem kellene viszsz'asírnunk az aranycsapatot... Továbbá Peterdi és Somogyi. a két Pál. és Boncz, az egvetlen Géza. Soha rosszabb kabaréműsort! Ebben a mai. válságos és mindentől fanvalgó világban, szerencsére van még egy csapat, s egy magyar filmből is tudjuk, hogy egy csapat mindig kell, amelyik valószínűleg erejét nem kiméivé rojtosrS töprengi E.Z agyát, hogy megnevettesse a rádió hallgatóit. Nyilván azért csinálják, mert tudják: érdemes; tudják: megéri. Talán már érzékeltettem, hogy afíele prtcNoz _ uüe* pares alapod nekem Ti már György száma tetszett a legjobban. De igazságtalan volnék a többi szerzővel, ha nem árulnám el, hogy ebben a betyár nehéz könvnyű műfajban szinte mindegyikük elérte a csúcsformáját. Lehetségesnek tartom nersze. hogy akadt hallgató,. akinek még ez a produkció sem volt kedvére való. Fájt a gyomra, éppen öszszeveszett a menyasszonyával vagy vőlegényével. Nekik azt üzenem, Marton Frigyes és társulata nem tehet erről... Timár György mondta volt: ki mint veti ágyát, úgv arat! Ennél bölcsebbet nem tudok mondani. És egyáltalán, kellene? Jót nevettem. Szeretem azokat az embereket, akik meg tudnak nevettetni. Hagyom is magam, még azt sem bánom, hogv kikészül a hasfalam. Ez történt ugyanis az év utolsó napján, este nyolctól éjfélig. Most, amikor ezeket a sorokat kopogom az írógépen, szól a magnó, a szilveszteri műsor szól. Kuncogok, röhögök, vihorászom. Még annak ellenére is. hogy az imént azt hallottam, búcsúztunk az előző évi életszínvonaltól.;. P«íri Fcrear i