Délmagyarország, 1983. január (73. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-28 / 23. szám

Péntek, 1983. január 28. 3 Távvezetékei építünk az emirálusolban A Transelektro Külkeres­kedelmi Vállalat néhány nappal ezelőtt 11 millió dollár értékű szerződést kötött az Egyesült Arab Emirátusok-beli partneré­vel, a komplett távvezeték építésére. Az üzletkötés részleteiről Timár Zoltán vezérigazgató-helyettes csü­törtökön tájékoztatta az új­gágírókat a vállalat székhá­zában. Mint elmondta, a 130 ki­lométer hosszú. 33 kilovol­tos vezeték építésére vonat­kozó versenytárgyalást a Transelektro Országos Vii­lamostávvezeték-építő Vál­lalat egv évvel ezelőtt ala­pított társvállalkozói szer­vezete nyerte meg. Ez a szervezet eddig körülbelül tíz hasonló ajánlatot tett külföldön, s mostani' meg­rendelés teljesítése az első komolyabb vállalkozásuk. A kivitelezést már februárban elkezdik, s a szerződés sze­rint 21 hónap alatt befeje­zik. A munkálatokba több magyar vállalatot bevonnak. A terveket az Erőterv és a Transelektro saját műszaki gárdája készíti el. a sodro­nyokat a December 4. Drót­műveknél állítják elő. A mintegy 800 acéloszlop ala­pozását is hazai építőkre bízzák. Hektáre Kicsi rátartással ennyi a nyeresége Mihályteleken az új üvegháznak. A realitások embere azonnal azt mondja rá, fölségesen szép haszon,' és elkezd számolni: ha az első év ennyit hozott, akkor egy év múlva, két év múl­va. három év múlva ennyi meg ennyi lesz. Jó. hogy előre is számolunk, de egyetlen adatra legföljebb légvárakat lehet építeni. Kérdezzük meg inkább dr. Borthaiser Antal főkertészt, hogy apróbb részleteket is figyelembe vehessünk. — Bevált a hathektáros üvegház? — Igen. — A tervezett bevétel? — Huszonnégymillió. ­— Mennyi lett? — Huszonkettő és fél. — Elúszott másfél millió. Oka? — Az erős paprika nem termett annyit, amennyit kellett volna Minden hajszálra ügyelni kell ott, ahol egyetlen ter­mesztett növény ekkora ki­hagyást hozhat. Le is von­ták azonnal a szükséges kö­vetkeztetéseket. — Gyakran hallani, hogy értékesítési gondolc is tor­nyosultak az üvegházak kö­rül. — Nálunk nem voltalc. — Elviszik a maszekok? — Velük nem foglalko­zunk. — Régről maradt ellen­szenv ez? — Nem lehet ellenszenves, aki venni akar, de a masze'; kereskedő csak akkor jön hozzánk, amikor valamiből kevés van. akkor viszont ne­künk is könnyű eladnunk. Amikor sok terem, és olcsób­ban kellene adnia, azt se tudja, merre van a téesz, Szeged biztos vevőnk, tag­jai vagyunk a korai zöldség­termesztési rendszernek, te­hát mindent el tudunk adni. Megleptek az arányok. Hu­szonkét és fél millió forint bevételből „csak" a hatmil­liót közelíti a nyereség. Ha­talmas költségekkel dolgozó üzem az üvegház. Más meg­lepetés is van: összesen hetven ember termeli a 22,5 milliót. — Elég ennyi ember? — Csak áprilisban és má­jusban kevés, amikor leg­több a szednivaló. Ba.i ak­kor sincsen, bedolgozókat toborzunk. Nyugdíjasaink örömmel jönnek.' mi padig örömmel fogadjuk őket. Megbízhatóbb, jobb munka­erőt keresve se találnánk. Tiszta a képlet, mégis föl kell tennünk egy máshol kavargó kérdést: — Hallani, néhol jóval kevesebb a nyereség. Itt—ott azt is mondják, maholnap nem érdemes üvegházban termelni. — Drágul az energia, ahol olajjal kell fűteni, ott sok­kal nagyobbak a kiadások. — Tehát a termálvízé a jövő. — Legyünk óvatosak, és energiaügyekben ne jósol­gassunk. Most jobb a meleg víz. de tegyük hozzá, ha egyetlen fillér nyereséget nem hozna, akkor se tud­nánk megszüntetni. — A szokás hatalma? — A józan számításé. — Közgazdasági kétszer­kettő, hogy nem szabad csi­nálni, ami nem nyereséges. — Az egyszeregyben bo­nyolultabb szorzások is van,­nak. A termelőszövetkezet­nek első félévben alig van bevétele, fizetnivalója viszont rengeteg. Ha semmi hasz­nunk nem lenne, akkor is nyereség, hogy nem kell hi­telt fölvennünk. — Az óvatos fogalmazások­ban benne rejlik a lehetséges jövő: lehet számítani rá, hogy elfogy a nyereség? — Ha már most számíta­nánk rá, az belenyugvás len­ne. Nekünk úgy kell számol­nunk, és úgy kell dolgoz­nunk, hogy mindig nyeresé­ges ágazat maradjon a ker­tészet:. Azt viszont kötelező kiszámítanunk, hogy ugyan­ekkora haszonért ebben az évben már harmincmillió fo­rintot kell árulnunk. Akkor is, ha minden ár változatlan marad. Idén már teljes ösz­szeget kell tartalékolnunk az úgynevezett amortizációs alapra. Veszélyes vízfertőzésről ad. tunk hírt tavaly, ennek a kertészetnek a csurgalékvize tette tönkre az egyik tiszai holtág élővilágát. Kellemet­len velejárója a hévizes fű­tésnek, megkérdeztük, mi történt azóta. — Csöveken vezetjük el a vizet oda, ahol a város szennyvize gyűlik össze. Há­rom és fél millió forintba került, mégis örülünk, hogy ez a gondunk elmúlt. — Annyiszor emlegetjük az elhasznált víz föld alá tör­ténő visszanyomásának a le­hetőségét, miért nem ezt a megoldást választották? — Az lenne a tiszta meg­oldás. Haszna is lenne, hi­szen nem zsarolnánk ki a föld hévíztartalékait, mégsem 'tudjuk alkalmazni, mert a szóba jöhető módszer még nem tökéletes. — Az olajosok régóta dol­goznak vele. — ők másként számolnak, mert az olaj drágább, mint a saláta. — Térjünk vissza beszélge­tésünk elejére: minden be­vált? — Jól megnéztük, milyen üvegházat veszünk, hiszen óriási összegeket fizettünk bele. Technológiailag sokkal magasabb színvonalon dol­gozik, mint a régebbi egy­hektáros. Itt a talajt is fűt­jük, az altalaj fölösleges vi­zét el tudjuk vezetni, a ter­mő réteget gőzöléssel fertőt­leníthetjük. a tápoldatot az öntözővízzel együtt juttathat­juk a növényhez, és a fölös­leges vegyszereket ki tudjuk mosni a talajból. Egyedül a központi permetezőberende­zést nem tudjuk használni. — Rossz a konstrukció? — Fölösleges. Akkor lenne jó, ha a hat hektár minden zugában ugyanazt termel­nénk, ugyanakkor ültetnénk, és ugyanakkor szednénk. Jót akartak a tervezők, jól is csinálták, csak nem kerté­szek. — Szó volt róla, hogy szá­mítógép segtíi majd a mun­kát. — Beszerzése folyamatban van, lassúsága nem rajtunk múlik. Bizonyítani talán nem kell már, hogy a befek­tetés éppen az energiaszegény időszakban térül meg legha­marabb. Horváth Dezső A téeszek gazdálkodása A termelőszövetkezetek gazdálkodásának eredmé­nyeiről, gondjairól és szö­vetkezetpolitikai kérdések­ről tájékoztatta az újságíró­kat Szabó István, a Terme­lőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöke szerdán, a MUOSZ székházában. Mint elmondta, a közös gazdaságom kiemelkedő eredménnyel zárták az el­múlt évet. 1975 óta tavaly volt a legnagyobb a kuko­ricatermés. a közepesnél jobb hozamokkal fizetett a búza. kedvezően alakult a répatermés is. Romlott vi­szont a napraforgó átlag­hozama: egv olyan növénv­betegség ütötte fel ugyanis a fejét, amelyet egyelőre nem sikerült leküzdeni. Gondok adódtam az alma értékesítésére, a termés egy része a gazdálkodók nya­kán maradt, s az üzemeket károk érték. Az állatte­nyésztésben kedvező jelek mutatkoznak, amennyiben hosszú évek óta először ja­vult a takarmányozás haté­konysága és az állatállo­mány szaporodása. Mindent egybevetve. a tsz-ekben a növénytermesz­tés és az állattenyésztés termelésének értéke 8—9 százalékkal javult egy év alatt, ennél is nagyobb arányban fokozódott a tsz­ekben az ipari termelés: több mint 20 százalékkal haladta meg az 1981. évit. A gazdaságok tiszta jöve­delme tavaly elérte a 19 milliárd forintot. Czinege Lajos Kalocsán Czinege Lajos hadsereg­tábornok, honvédelmi mi­niszter csütörtökön, tegnap látogatást tett- Kalocsán, a magyar néphadsereg egyik kiképzőbázisán, ahol befeje­ződött a sorkatonák közül kiválasztott századpoiitikai megbízottak tanfolyama. A honvédelmi miniszter talál­kozott a hallgatókkal, akik a közeli napokban kerülnek beosztásukba a magyar nép­hadsereg alakulatainál. A látogatáson jelen volt dr. Gajdócsi István, a Bács­Kiskun megyei tanács elnö­ke. valamint Varga Sabján László, a KISZ KB titkára is. Kevesebb kilométer üresen Az áru nélkül, üresen megtett kilométerek arányá­nak csökkentésére az elmúlt évben tovább fokozták erő­feszítéseiket a fuvarozó és szállító vállalatok. A javuló eredmények bizonyítják, hogy az érintett vállalatok általában betartják az üres futások mérséklését célzó rendeletet, s határozott in­tézkedéseket hoztak az ener­giapocsékolás mérséklésére, megszüntetésére. A két évvel ezelőtt hozott rendelet alapelve: az üres futással elhasznált üzem­anyagtöbblet költsége ne az államháztartást, hanem az üzemeltetőket terhelje. Ennek értelmében száz kilo­métert meghaladó szállítási távolságok esetében térítést köteles fizetni a gépjármű üzemben tartója, ha az üre­sen megtett út hosszabb, mint a rakottan megtettnek a harminc százaléka. A sza­bályozás mindazon teher­gépkocsikat érinti (a speciá­lis járműveket kivéve), me­lyek teherbírása eléri az öt tonnát. Jelenleg körülbe­lül negyvenezer ilyen gép­kocsi van az országban. A szigorú központi intézkedés hatására már az első évben — 1981-ben — 54,1 millió kilométerrel, azaz 8,5 száza­lékkal csökkent az üresen, illetve alacsony kihasznált­sággal megtett kilométerek száma, és javult a jármű­vek kihasználtsága. Az elmúlt évben még ke­vesebb utat tettek meg a teherautók üresen — összes­ségében több mint öt száza­lékkal — és ezzej együtt nőtt az egy gépkocsira jutó ter­helten megtett kilométerek aránya Ennek ellenére a be­fizetett büntetések értéke még mindig elég magas volt, meghaladta a 100 millió fo­rintot. Az év közbeni ellen­őrzések arra mutattak rá, hogy a vállalatok többségé­nél ma már minden nagyobb út előtt körültekintően meg­szervezik a gépkocsik gazda­ságos kihasználását — oda­és visszaútban egyaránt — s a vállalatok nemritkán összehangolják szállítási programjaikat. A tapasztala­tok azonban azt is jelzik, hogy — bár a vállalatok már jobban érdekeltek a fuva­rok megszervezésében — még mindig előfordult, hogy a tehergépkocsik inkább üresen, de időben tértek vissza, minthogy vállalták volna a pótfuvar megszer­vezésével együttjáró idővesz­teséget. Altalános tapaszta­lat: a fuvaroztató vállalatok nem vették fel a kapcsola­tot a Volán menetirányító hálózatával, holott ennek fő feladata pót fuvar szerzése, az üresen közlekedő gépjár­művek „lefoglalása". Még mindig gondot okoz. hogy a gépjárművek irányításával megbízott dolgozók szakmai felkészültsége olykor hiá­nyos. Az áruszállítási feladatok még jobb összehangolása, szervezettebbé tétele és a kapacitások ésszerűbb ki­használása érdekében szállí­tási közösségek alakítására dolgozott ki ajánlásokat a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium. Ezek egy-egy megyén belül koordinálják a fuvorozási igényeket és kapacitásokat, ily módon segítséget nyújtanak ahhoz, hogy minimális üzemanyag­felhasználással történjék a helyi áruszállítás. A KPM ajánlásainak szellemében ez év elejétől már több megyé­ben létrejött a szállítási kö­zösség. A munka létszükséglet. Nemcsak azért, mert általa ke­ressük meg kenyerünket. Ügy hisszük, hogy hasz­nos elfoglaltság nélkül nincs jogunk az önbecsülés­re fölöslegesek vagyunk ezen a világon. Kevés ennél nyo­masztóbb érzés kerítheti hatalmába az embert. Ilyen a természetünk. • Cinikusan legyinthet most az, aki a hétköznapok ta­posómalmában éppen tengernyi dolga miatt nem fogy ki a panaszból. De van a lakosságnak egy nagyszámú cso­portja, amelyik a tétlenségtől szenved. Mozgásukban kor­látozott, de bizonyos munkákra alkalmas emberek, egész­seges, tetterős nyugdíjasok ezreinek munkakedvét köti gúzsba a lehetőségek hiánya, illetve rejtettsége. Pedig a parlagon hagyott energiák de sok hasznot hozhatnának a közösségnek is, de sok sok mindent megkapnánk általuk, amit jelenleg hiányolunk! Milyen munkaalkalmakat kínál a város ezeknek az embereknek — érdeklődtem a munkaügyi információs és szolgáltató irodában. A vezetőtől, Vladiszavlyev András­tól megtudtam: jelenleg 160 állást tartanak nyilván, ame­lyet nyugdíjasoknak és csökkent munkaképességűeknek szántak a különböző intézmények. Sajnos, mindössze 25 az, amelyből a rokkantak válogathatnak, a 135 — nyug­díjasoknak alkalmas — elfoglaltság közül jóval több a férfiaknak, mint a nőknek ajánlott. S hogy nem „kelnek el" ezek az állások egyik napról a másikra, annak az is oka. hogy a munkát keresők is válogatnak. Noha a köz­tudatban úgy él: hivatalsegédnek, portásnak, telefonkeze­lőnek szívesen elmennek a csökkent munkaképességűek, az adatlapok tanúsága szerint többeknek ez sem felelt meg ilyen.olyan okokból. Várják a számukra kedvezőbb kínálatot. Van azonban egy új kezdeményezése az irodának, amelytől több sikert várhatnak, mind a munkát keresők, mind a munkát adók. Már az elnevezés is utal a tisztes szándékra: humán szolgáltatás. Ha csak lapunk apróhirde­téseinek az Egyéb felirat alatti válogatásába pillantunk bele, szembetűnő, hányan, de hányan keresnek — fő­ként idős emberek — gondozót, valakit, aki elvinné de­lente az ebédet, aki ápolná, ha beteg. Kisgyermekes ma­mák is segítségre szorulnak, ha nem akarják a táppénzt igénybe venni: inkább megfizetnék a „nagymama-helyet­test". Van, akinek iskolás csemetéje igényli a korrepetá­lást, vagy éppen ő maga szeretne nyelvet tanulni. Ta­nácstalanok: hová. kihez forduljanak ezekért az emberi szolgáltatásokért? Eddig egyedüli megoldás az újsághir­detés volt. Ez az iroda azonban az idén már próbálkozik az ef­féle szolgáltatások megszervezésével. Máris vastagra da­gadt egy dosszié azoknak az adatlapjától, akik felaján­lották segítségüket a házban, a ház körüli munkákban. Nyugdíjasok és csökkent munkaképességűek is meg­találhatják itt számításukat, persze korántsem kizáró ok a fiatalság. Van, tiki mosogatásra, felszolgálásra, taka­rításra vállalkozik, egészségügyi dolgozó gyeríhekf el ügye­letet tart lakásán, más szívesen hordozná az ebédet be­teg, idős emberrtek, kiváltaná a gyógyszereket, megvenné az újságot. A legváltozatosabb ajánlatok között találni nyugdíjas és jelenleg is dolgozó tanárokat, akik a legkü­lönbözőbb tantárgyakból korrepetálnának, nyelvet oktat­nának. A pótmamaságon, a betegápoláson kívül a taka­rítás, a kerti munka, sőt a költözködésben való segítség is népszerűségre tarthat számot Majd. Mert sajnos egye­lőre — talán, mert a lehetőség még nem vert gyökeret a köztudatban —, a másik dosszié igen vékonyka. Egyelő­re az a hamis kép alakult ki. mintha az igények utána kullognának a kínálatnak. Pedig mindennapi tapasztala­taink — és a hirdetések alapján — tudjuk, nagyon is szükség van az ilyen jellegű szolgáltatásokra, egy kézben összpontosított szervezésükre. A kezdeti tájékozatlanság, esetleg bátortalanság után remélhetően egymásra találnak a munkára várók és a segítségre szorulók. S noha az iroda nem teheti tűzbe a kezét egyetlen munkavállalóért sem. nem garantálhatja — helyette — a tökéletes mun­kavégzést. a feddhetetlen jellemet, idővel, a fölgyűlt ta­pasztalatok, a megrendelők óhatatlanul előadott panaszai, dicséretei alapján csak kialakul egy kép a humán szol­gáltatásban dolgozókról. S mirfthogy nem mindegy, kit enged az ember a házába, kire bízza idős szüleit vagy kisgyerekét, nem mellékes az első látásra kialakult szim­pátia, unszimpátia sem. Tervezik, hogy idővel fénykép­pel láltják el az adatlapokat A pótmamaszolgálatot — mások eddigi sikertelen • próbálkozásai után — az iroda is szeretné megszervezni, méghozzá telefonügyelet formájában. Előfordulhat, hogy a szülők nem tudnak időben odaérni a gyerekért a böl­csődébe. óvodába, vagy váratlanul el kell menniük ott­honról. Ez esetben elég lesz csak tárcsázni az iroda szá­mát. és azonnal megy a segítség. A megbízható működé* feltételeit természetesen körültekintő módon dolgozzák ki, gondoltak például arra is. hogy a megbízottaknak erre a ténykedésre feljogosító igazolványt állítanak ki. S hogy a munkalehetőségek köre tovább bővüljön, az információs és szolgáltató iroda összegyűjti azokat az embereket is, akik bedolgozói munkát vállalná­nak A szakmák szerint csoportosított listával kopognak majd be az egyes vállalatok vezetőihez: íme. ennyien vé­geznének munkát gyárnak, szövetkezetnek — otthon. Gon­dolatszülő ez az ötlet, hisz elképzelhető, hogy igy külön üzemrészek, szociális helyiségek megépítése nélkül is ru­galmasabban „válthat termékszerkezetet" egy-egy vállalat, s a nyugdíjasoknak, csökkent munkaképességűeknek újabb rétege juthat hasznos — mindenki számára hasznocs — el­foglaltsághoz. Chikán Ágnes Csapolják a tavat Csütörtökön megkezdték a Fertő tó csapolását. Az idei télen ugyanis az utóbbi évek legmagasabb vízállása alakult ki a tavon. A víz szintje ma már olyan ma­gas, hogy magyar és osztrák területen egyaránt elöntése­ket okozott. A csapolás so­rán másodpercenként 10 ezer liter, együttesen pedig mintegy 60 millió köbméter vizet engednek le

Next

/
Thumbnails
Contents