Délmagyarország, 1982. december (72. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-12 / 292. szám

Vasárnap, 1982. december 12. 57 Szálán varrott és a többiek Kiváló cím — népi díszítőművészeknek Pillanatok alatt egész kis kiállítást rögtönöztek, gyönyörködhettem a csodálatos színekben és mintákban. A magamfajta laikusnak, aki kényszerből öltöget, csak gyerekruhán támadt lukakkal. leszakadt gombokkal, kiszakadt kabátbélésekkel találkozik, szóval a magamfajtának mégis az a leginkább bámulatra méltó, ami közvetlenül nem látszik a népi díszítőművészek mesterdarabjain. Bámulom és tisztelem a türelmet, a kitartást, az ügyességet, ami ehhez az aprómunkához, az öltögetés tudományához kell. Nem kevésbé a nyugalmat, derűt, kedélyességét, melyek szintén Szükségeltetnek. A Juhász Gyula Művelődési Központban működő népi díszítőművész kör tagjainak legutóbbi összejövetelén mindenesetre úgy érzékeltem a Varmónia, a szépség jelenléül a munka öröme és az alkotás izgalma néhány órára kellemesesen otthonos helyjyé avatja ezt a különben „olyan, mint a többi"-klubszobát. A kör tagjai fiatalabb és Idősebb asszonyok, lányok éppen öt éve járnak ide. Az idén kapták meg a „Kiváló Együttes" kitüntető címet. Sok díszítőművész, kör létezik az országban, a városban is (sajnos, van amelyik csak a nevében „népi"), de mindössze három „Kiváló" akad. A rangos kitüntetéssel jutalmazott szegedi csoportot dr. Szabó Imréné népi iparművész vezeti. — Ez az orosházi szálánvarrott az első mu nlcám — mutatja a szép és különösen munkaigényes dargbot. — Amikor elkészült, föllélegeztem és elhatároztam, ez volt az első és az utolsó. Csakhogy: országos harmadik díjat nyertem vele, s meghívtak egy konferenciára, ahol a népművészetről volt szó. Megértettem, mi a szépsége és jelentősége, hogy egy-egy tájegység jellemző díszítőművészetét felkutatja, és motívumait alkotóan használja az ember. Akkoriban Békés megyében éltünk. A férjemmel együtt jártuk a vidéket, kérdezősködtünk a régiektől, tanácskoztam a néprajzosokkal, rajzoltam a múzeumokban. Az ottani munkám eredményeként megjelent egy módszertani kiadvány: nyugodtan mondhatom, ma már létezik Békés megyei népi díszítőművészet. Szeretném Csongrád megye még rejtett értékeit is fölkutatni. Mióta Szegedre költöztünk ezen dolgozom, együtt a kör tagjaival. Sajnos, a jellegzetes vásárhelyi mintákat mi, amatőrök nem tudjuk varrni, mert nem lehet hozzájutni a szükséges fonalhoz. Ezért járunk vidéki gyűjtóutakra. melyek során kiderült, hogy Csongrád, Szentes, Mórahalom környékén na'gyon szép minták voltak. Találtunk a múzeumban kisbundákat, melyekről lerajzoljuk a jellegzetes motívumokat. Vagy, nézze ezeket a fotókat; úgynevezett párnavégeket fényképeztünk le, gyönyörű fehérhímzéssel, változatos mintákkal készítették. Az asszonyok használják otthon a saját készítésű térítőkét, futókat, párnákat. A zsűrizett darabok a lakások díszei, a mindennapos élet kellékei. Egy-egy kiállításra (országos és külföldi bemutatókon. pályázatokon rendszeresen szerepelnek) összeszedik a legszebbeket. Most például — egy békési ködmön mintája alapján tervezett — térítőkét, futókat varrnak, jövóre ezekből küldenek a nyíregyházi Aranyalma pályázatra. A klubban halk duruzsolás: arról beszélnek, milyen fonalat sikerült tegnap beszerezni, milyen öltéstechnikát kíván a következő minta, melyik asztalra lesz jó a kerek terítő. Surrognak a fonalak, villannak a tűk — és örömös mosolyok az arcokon. Sulyok Erzsébet Tersár Katalin nyugdíjas olvasónk az Attila utca sarki élelmiszerboltban hagyta a pénztárcáját. Visszament érte — megkapta. Altnrdai László igazolványát vesztette el — a megtaláló elvitte levélírónk lakására. R. Jánosné szatymazi olvasónknak k'sunikája hagyta csomagját az l-es villamoson. Egv kocsivezető javaslatára felhívták a talált tárgyak osztályát — s a csomag ott volt. Mindez a ————————— Télapó hetében, a napokban történt. A Télapó ajándéká- nűl Írott, vagy hamis alának is nevezgetnénk hát a írással és címről érkező lemeglelt csnmaeokst. tárgya- vclek. „Karácsonyi ajándéIkat... De ezzel aztán kl Is ku!" mi tehát csak egyet jürült az „ajándékkosár"! kérünk társszerzőinktől: a ' Ami ugvanis a Tétanó pos- valóságnak megfelelő tényel tájival érkezett a héten, az ket torzítás nélkül hozzák jmár kevésbé örvendetes hí- tudomásun' a. És teljes > rek. észrevételek csokra... névvel, való címmel, ameMegszap"rodtak például a lyet persze, kívánságukra .távfűtéssel k» neolit©* na- nem közlünk a nyilvánosnaszok, és sajnos, a névtele- ság előtt. Távfűtésről, névvel, címmel Érdekes, azok a levelek, akarunk elébe menni a távamelvek a távfűtés és me- hőszolgáltatási főosztály vá-. legvíz-szolgáltatás hiányos- las-ónak.) ságairól szólnak, sosem név- Horváthné Szélpál Márta telenül íródnak!... Nyilván a Makkosházi utca 30-ból is megérzik a szerzők. hogy a rapszodikus fűtésre papusztába kiáltott szó marad- naszkodik. csakúgy, mint na panaszuk, ha a címet Papp Jánosné az Ipoly sor lehagyják a borítékról. Bá- 13 B-ből. Oláhné Szabó Éva Unt Ferencné a Csongrádi (öthalmi út 7.) statisztikát sugárút 88-ból azt kérdi, is készített novemberi tamelyik volt az a hat nap, pasztalatairól: főként a meamit próbafűtés címén a legvíz-szolgáltatás egyenetnovemberi számlán feltün- lenségét kifogásolja. Esetüktettek. (Gyanítjuk, hogy a ben nem csak a városgaznégynapos ingyenes próba- dálkocjási vállalat válaszlevefűtés és a tényleges fűtési lét. hanem panaszuk orvosszezon közti időszak, de nem lását is várjuk. Észrevételek a közlekedésről Hegyes Jánosné Kübekhá- tak a reggel 7 és fél nyolc zárói arra hívja fel a Vo- közötti 22-es kocsik, már a Ián illetékeseinek figyelmét, Tisza-parti megállónál... hogy a községből 5 óra 50 Levélírónk javaslata: csuklós perckor indítandó autóbusz kocsit küldjenek, gyakran késik 10-15 percet, A Tolbuhin sugárút 25. így a jarat utasai kesve ér- számú ház lakói t kérdik nek munkahelyükre. Közlekedési Vállalat veBella István azt fészí szó- zetőitől g^ézik-e a ^iává, hogy az Anna-kutnál-a ál belső, megrongáló.á,™S_Z?Í" dott szakaszának felújítását is. A levélírók szeretnék, ha erre nem kellene várniuk a Dugonics tér átépítéséig. postaláda társszerzőnk az olvasó Somogyi-könyvtári Műhely A Somogyi-könyvtár negyedévenként megjelenő kiadványának idei utolsó számában tematikus összeállítást találunk. — Kodály Zoltán születésének 100. évfordulója alkalmából. A Mesternek Kölcsey Ferenc versére készült kórusművéről, pontosabban a Bordal „szegedi szólamairól" közli a somogyi-könyvtári Műhely Breuer János zenetörténész tanulmányát. A kórusmű magyarországi bemutatója Szegeden volt, a Városi Dalárda 1927. január 11-1 hangversenyén. A tény, amelyre Péter László kutatásai nyomán derült fény, önmagában is figyelemre méltó, hiszen a szegedi bemutatóra akkor került sor, amikor még nagyon kevés hazai kórus énekelt Kodály-műveket Az előadáshoz litografált kórusszőlamok készültek, amelyeket Csongor Győző muzeológus mentett meg a dalárda kottaanyagából, és amelyek eltérnek a Bordal kórusnak a Kodály-filológusok által eddig ismert két nyomtatott változatától. Szeged zenei életének hagyományaihoz szolgáltatnak értékes adalékot a lap ti> vábbi írásai. Az első itteni ének-zenei tagozatról, a rókusi Iskolában 1954 Ő6zén útjára Indult énekes osztályról és a folytatásról Kalmár Ferencné általános iskolai tanár írt A város reformkori 2enei életéről dr. Giday Kálmán nyugalmazott gimnáziumi tanár, Szeged hajdani muzsikusairól Komoly Pál nyugalmazott levéltári főelőadó írását adja közre a Műhely, és közli dr. Bóna Endre orvos összeállítását dél-alföldi képzőművészek által készített Kodály-emlékérmékről. Érdekes olvasmány Péter László írása — régi szegedi kávéházakról. Némi irigységgel elegy csodálkozással állapíthatjuk meg: milyen sok volt belőlük... És ki mindenki megfordult bennük ... Ebben a lapszámban is szegedi vonatkozású kiadványok recesszióit közlik; többek között a Moholy-Nagy albumról, a megyei levéltár új tanulmánykötetéről, a Haladó ifjúsági mozgalmak Csongrád megyében című kiadványról, s a Komócsin Zoltán életútja cimű emlékkötetről jelentek meg ismertetések. lító teherautók * a járdarészen hajtanák ki a rakterűiéiről a fürdő felé. (A jelzőlámpás kereszteződésben ugyanis nem kanyarodhatnak jobbra.) Gyömbér Mihálynénak, akinek táskájában levő holmijait, köztük szemüvegét öszszetörte egy 22-es autóbusz idő előtt becsukódó ajtaja, A három perces követési távolságra hivatkozva nem várta meg a villamoshoz igyekvő utast az Anna-kútnál az egyik kocsi vezetője — írja 16 éves olvasónk, Gyulai Erika. A fiatal lány azt üzenjük, hogy kártéríté- különösen azon háborodott sí igényével forduljon a fel. hogy az utas egy vak Volán személyforgalmi fö- asszony volt. s még az ő osztályvezetőjéhez. Akinek kedvéért sem tett kivételt a ezúton továbbítjuk .a levél- zord, szabályokhoz ragaszíró észrevételét: igen zsúfol- kodó vezető. Mikulás a Vakok Intézetében December 6-án, a Váltok Intézetében, a zsúfolásig megtelt kulúrteremben, az intézeti gondozottak, az intézet vezetői és dolgozói várták a Mikulás jövetelét. Lázár Sándorné igazgató köszöntő szavai után a Mikulás piros puttonyát hátáról leemelve, mindjárt kis rigmusokba kezdett. Elmondotta a gondozottakról, az intézet vezetőségéről és dolgozóiról szerzett jó és rossz híreit. Lázár Sándorné és Nyilasi Istvánná aktuális verseket szavaltak nagy sikerrel. Ezt követte az ajándékcsomagok szétosztása. Az ünnepség befejeztével Varga Mária intézeti gondozott köszönte meg a Mikulás ajándékát és az intézeti dolgozók fáradhatatlan munkáját az ünnepség megrendezéséért. Végül meg kell említenem a Mikulás megszemélyesítőjét, Kókai Károlyné gondnoknőt, aki mint „Mikulás anyó", igen hűen, rátermettséggel töltötte be szerepét — írja Barna Mihály, a Vakok Intézetének TélapóünnepségérőL Válaszol az illetékes Múlt heti Postaládánkban Kovács Jánosné nevével (Gyöngyvirág utca 10.) levelet közöltünk az Északi Lakásépítő és Fenntartó Szövetkezet belső állapotairól. A levél elmarasztalta a szövetkezet elnökét, aki felkereste szerkesztőségünket és egyebek között hivatalos dokumentumokkal azt is bizonyítóttá, hogy részére csak egyszeri juttatás volt az a 8 ezex forint, ami a levélíró szerint őt havonta illeti meg. Más panaszt is tett, s a következők közlését kérte: „Közöljük, hogy a Gyöngyvirág utca 10. szám alatt Kovács Jánosné nevű szövetkezeti tag nem lakott, de nem is lakik. Tehát a levél izerzője ismeretlen személy. A levélben foglaltakra tételesen nem kívánunk reflektálni, tekintettel arra, hogy az abban foglaltak a valóságnak egyáltalán nem felelnek meg. Ebben megerősített bennünket a cikk nyomán összehívott tagértekezlet, amelyet 1982. december 6-án tartottunk meg a Gyöngyvirág utca 10. szám alatti szövetkezeti ház lakói részére, s amelyen az épület 60 szövetkezeti tagjából 48 személyesen megjelent... Megjegyezzük, hogy a kérdéses lakóépület tagtoborzása az 1971. évi III. törvény és enne'.: végrehajtása tárgyában kiadott kormány- és miniszteri rendeletek szellemében történt meg a MÉSZÖV Lakásszövetkezeti Titkárságának és a Szeged megyei városi Tanács V. B. Hivatala lakásosztálya segítségével." Dr Lénárd Lászlótól, a posta igazgatóhelyettesétől megtudtuk, hogy a feladó címét feltüntető kézbesíthetetlen küldeményeket visszaküldik a feladónak. Ha a küldő ismeretlen, s a bizottság előtt felbontott levélből sem következtethetnek írójára, akkor a posta három hónapig őrzi a küldeményt. A megyei tanács vb-üléséről szóló tudósításunk egyik mondatához pedig azt fűzi hozzá a posta igazgatóhelyettese, hogy az ÉLIKERnek már korábban felajánlották: szombaton délután záró üzleteinek bevételeit a pénzbegyűjtő szolgálat a boltokban átveszi, zárás előtt fél órával. Ezt a szolgáltatást az ÉLIKER anyagi fedezet hiányában nem igényelte, de ha kérik, ennek a jövőben sem lesz akadálya. Egy október 31-én közzétett „Gázos ügyre" a DÉGÁZ igazgatója válaszolt: Balázs Sándor lakásának belső szerelési munkáit beszerzési nehézségek késleltetik. Z. József panaszát a válasszal együtt közöljük: a tanács művelődésügyi osztályától kapott tájékoztatás szerint az óvodákban nem indíthatnak pénzgyűjtést semmiféle címen, arra hivatkozva sem, hogy takaróhuzatot kell venni a gyermekeknek. De mert az egyik óvodában ez valóban megtörtént, a vezető óvónőt ezért írásban figyelmeztették. a pénzt visszaadták a szülőknek. összeállította: Pálfy Katalin Hova lett a tábla? Hiányolják — főként a vidékről Tápéra látogatók — a falu helységnévjelző tábláját. Igaz ugyan a regi falunak már a nyoma sincsen meg, hiszen időközben teljesen átalakult, kertváros lett, melynek utcáiban kőporozott, redőnyös — néhol emeletes házak emelkednek az egykori- lyukablakos, fehérre meszelt házak helyén. Egy valamivel mégis szegényebbek lettünk: Tápé névtáblájával. Hova lett, ki vitte el. mi okból? Tíz éve lesz lassan, hogy 1973-ban egy szép napon elvitték helyéről. Hosszú éveken át duzzogctt-kesergett Tápé népe, de hiába kereste,. sehol meg nem találta. Jól eL dugták. Kiemelték akkor Szőregét. Algvöét, Mihálytelekét és Kiskundorozsmáét is, de azok helyére időközben másikat tettek Szeged-Algyő, Szeged-Szőreg stb. Miért éppen Tápé maradt ki? Köztudott pedig, Tápé a szegedi nagytájnak hagyományokban leggazdagabb néprajzi szigete. Nyaranta látogatók ezrei keresik föl. de soha nem tudják, mikor érkeznek a faluba. Hiszen nincs semmi, ami irányítaná őket. Szóba került ez a közelmúltban a tápai nyugdíjasklubban is. Nem bíztak meg ugyan, hogy járjak utána, beszélgetésünkből mégis kiragadtam egy-két mcndatot. „Münk kérőm szépen akkor is Tápé maradunk, igaz-é Étéi?" „Kár vót elvönni a Határ út nevit is, mög a tablánkat is. Ezzel még nem lőttünk Szöged, nem lettünk szögediek." „Hiába akarik hogy Szöged lögyön Tápé, a nóták úgyis mögőrzik a mi szép nevünket Tápét." „Csinájjunk táblát mink, azt' éssuk lé!" A város ús a falu ősi ellenségeskedése rég el. múlt. Mindemellett azonban a leghatározottabban Tápé akar maradni ez a falu, pontosabban SzegedTápé. Ehhez viszont kell egy tábla a régi Határ útra. Elhelyezéséhez, illetőleg a visszahelyezéséhez sem szükséges egetverő tárgyalássorozat, csak vaslemez felirattal, egy tartóoszlop és a jó6zándék! If|. Lele József A Télapó komája Hogy milyen közeli ismerősünk arra csak néhány év elteltével jöttünk rá. Míg a dolog ki nem deiült, szorgalmasan írogattuk a leveleket, kérve es kikötve, milyen játékért, könyvért folyamodjon érdekünkben a Télapónál. Mert tudtuk, hogy milyen elfoglalt, főleg így ünnepek előtt. Abban az időben még alig melegedtünk meg az alföldi kisvárosban ahová édesapámat, mint tanárt kinevezték. Az első években az intezet udvarán épült szolgálati lakásban laktunk. Kenyelmesen elfért a kaié csonyf a a belső szobában. Halk csengószóra feltártuk az ajtót, s még a lélegzetünk is elállt, amikor megpillantottuk a csillogó, szikrázó fát. Ez minden évben szertartásosan így ismétlődött. Történt azonban egy karácsony előtti napon, hogy a megbeszéltnél hamarabb értünk haza. A lakásban csend fogadott i minket. A két szobát el' választó üvegaltó előtt döbbenten álltunk meg. A függönyön keresztül elég jól kivehetően láttuk, hogy szüleink .dézsmálják" a karácsonvfát. Pedig mindig. mindent ieazcAgos'm osztottunk el. Mindig ők voltak, akik őiködtek. igazságot, osztottak. Most pedig még az asztalra is felálltak, hogy a fán levő cukrot. habcsókkarikát jól elérjék. Csalódásunk óriási volt. Örák múlva azonban fény derült mindenre. Kiderült hogy a Télapó komája tiem más, mint édesapám, akit a Télapóka azért választott, mert rövidebb a szakálla, mint az övé. (Egy óvodai látogatásán ragasztotta rá egy kisfiú. Felvállalta, s így hozta játéknak haza nekünk.) Vagy talán az is segített a megformálásában. hogv épp akkor ünnepli születése napiát? Apránként az is kiderült hogy nem dézsmálták, hanem díszítették a fenyőt. Azóta közös a díszítés, ajándékozás öröme a csaladunkban. Sok Télapóest, karácsony eltelt már s Télapó komájával együtt. Ha mostanában, így ünnepek előtt belátogatott óvodai csoportomba. úgy mutatkozott be ..gyerekeimnek" is, mint a Télapó leaiobb komája. A gverekek ámulattal nézték görbe botiát. amiről csak én tudom, hogv háborús sé-h'ése Ata használta. Csodálták őszbe csavarodó szakállát és irigyelték, hogv én vahogv a lánva. Csak amikor elment, legyezte meg Dóra Csaba: a TA1»r>ó korráta a te apukád, ugye a Krampusz" Változnak «z idők. Szerencs ésné Bessenyei Éva